Lényéből adódóan megjelenése egyfajta tökéletességet szimbolizál, kisugárzása legalábbis erre mutat még ha magát nem is érzi annak. Alacsony termet, 159 centiméter és hozzá vékony, kecses alkattal megáldott. Barna hosszú haja alapból hullámos, néha kiegyenesíti, ám többségében szabadon, természetesen hagyja.
Öltözködése hétköznapi, tinédzserekhez illő, bár visszafogottabb, mint némelyik diáktársa, akikkel a gimnázium folyosóján szokott összefutni. Nem kedveli különösebben a feltűnést. Amit egészen biztosan kerül az a hátán kivágott ruhadarabok, ugyanis egykori szárnya helyén maradt hegek túl sok magyarázatot igényelnének. Szeretné megtartani magának ezt a titkot lehetőleg minél tovább, hogy rajta kívül csak azok tudjanak róla, akik hasonló módon kerültek a földre, mint ő.


Jó tulajdonságok:
- pozitív: Neki a világ egy olyan hely, ami tele van újdonságokkal, lehetőségekkel és nem győz rácsodálkozni mindenre. Ugyan tudja, hogy létezik rossz, de szívesebben nézi mindennek a jó oldalát, emiatt kisugárzásából is árad, hogy őt érdemes barátnak fogadni. Mindenből és mindenkiből ki lehet hozni a legjobbat, még, ha ez némi belemagyarázást is igényel.
- érdeklődő, kíváncsi: Mivel onnan fentről sok minden másnak tűnik, aztán lentről szintén, ezért nagyjából mindenre kíváncsi legyen az rossz, vagy kifejezetten jó. Emiatt és a jó szemlélete kapcsán, nehéz olyat mondani, vagy olyan helyre elvinni, ahol ne érezné jól magát. Kíváncsisága sokszor kerekedik felül amúgy egészen békés természetén, emiatt hajlamos beleütni az orrát olyasmibe, ami nem egészen tartozik rá.
- mosolygós, kedves: Mindenkihez van egy jó szava, szívesen beszélget, nincsenek benne azok az előítéletek, amik sok társában vagy úgy általában véve egészen sok emberben rejlik, Amíg vele kedvesek, jár a felvidító mosoly rosszabb napokon is.
- családcentrikus: A család szent és sérthetetlen. Mindez abból is fakad, amiért itt kötött ki, de odavan a családokért, akik szembejönnek vele az utcán, élvezettel nézi őket, vágyakozva. Olyasfajta összetartó erő van bennük, amit nagyra értékel. Ellenben, ha bántódást lát bármilyen fronton és annak alapja is látszani tűnik, nem fél közbeavatkozni valahogyan.
- érzékeny: Nehéz nem hatni rá, megbántani meg aztán főleg. Szereti titkolni ezt a "gyengeségét", ám volt már belőle pozitív visszajelzése is másik féltől. Nem feltétlenül sír, de egy köteg zsepi mindig figyel a táskájában.
- romantikus: Az, hogy ennyire vágyik az emberi érzelmek megtapasztalására, és szabadidejében állandóan olvas elültette benne azt a vágyat, hogy érezze azt a feltétel nélküli mély, hosszan tartó szerelmet és szeretetet. Ő az, aki a legnagyobb hálával és odaadással fogad minden romantikus gesztust.

Rossz tulajdonságok:
- szókimondó, egyenes: Nem vágták fel a nyelvét, nem kötözködik, ellenben, ha úgy áll a helyzet, habozás nélkül mondja ki, ami eszébe jut legyen bármilyen rossz megfogalmazással semlegesebb értelmű is. Mert miért hazudjon? Annak sosincs jó vége.
- naiv: Könnyű befolyásolni, pláne ha valaki a szívével kapcsolatos dolgokra hat, az orránál fogva vezetés nagyjából garantált onnantól. Az érvekkel való ráhatás szintén egyszerű esetében, állja meg a helyét, ne legyen túl irreális és nagy eséllyel bejön.
- könyörtelen: Ritkán mutatja ki a foga fehérjét és ez a körülötte lévők nagy szerencséje. Ha olyat bántanak a közelében, aki nem tudja megvédeni magát úgy, ahogy kellene, vagy épp őt éri erős támadás, azt meg kell torolni. Ilyen esetben elszakad az a bizonyos cérna és megérzi a másik fél, milyen egy bukott angyal és egy felpaprikázott nő haragja egyszerre. Minden elsöprő, ennyit bizton mondhatok.



Mindenkit kedvel. Szemernyi előítélet sincs benne, mindenkiben megtalálja a szerethető pontot, még ha nehezebben is. Rendben, ha valaki ártó szándékkal közelít, azt nem fogja tárt karokkal fogadni, ám összességében barátságosan viszonyul másokhoz.
Úgy gondolja, mivel könnyen ismerkedik, a barátságokkal sincs különösebb problémája, szereti összemosni a kettőt. Igaz, legszorosabb barátja kevesebb van, velük osztja meg élete legtöbb részletét, már amelyiket meglehet. Ott van például Flora Hill, akinek nem mondja el, hogy egykor angyal volt, cserébe rengeteget fecseg a gimnáziumi életéről.
  Romantikus kapcsolatról mindössze álmodozik. Nagyon szeretné megtalálni azt a bizonyos "nagy Ő"-t, szeretné, ha szeretnék és ha érzései viszonzásra találnak a föld felett lebegve úszik a boldogságban. Legalábbis valahogy így képzeli. Mindenben kedve kedvében járna, odaadóan építené, szépítené a kapcsolatukat, hogy minden teljes és harmonikus lehessen.


Rá tökéletesen illik az "angyali" kifejezés, mert rettentően pozitív a kisugrázás, mindig mosolyog és mindenkihez van egy-egy jó szava, senkit sem hagy cserben. Kedveli az embereket, különlegesnek tartja őket, szerette volna maga is megtapasztalni életük bizonyos szakaszait, s ez lett a veszte. Az életükre vágyott, hát közöttük kell tengetnie végeláthatatlan napjait. Hogy bánja-e? Kicsit sem, ellenben nem kritizálja azon társait, akik visszavágynának a teremtőhöz. A bukottak egy kissé szétszéled közösség. Zártabb volt átmeneti otthona, mikor érkezett, azóta sokkal szabadabban él és igyekszik kiélvezni minden percet. Keresi a hozzá hasonlók társaságát. Mentora, ki szárnyai alá vette pszichológusként praktizál a városban, könnyen alkalmazkodott tehát az új helyzethez, hogy egy tinédzsernek álcázott lányt vegyen szárnyai alá, nevezzen ki unokahúgának. Ő általa Alice rengeteg tanult a világról.
A többi fajjal is jól kijön, nem tesz különbséget farkas vagy boszorkány közt, mindenki egyformán értékes a maga egyedi módján.
A démonoktól ellenben eléggé tart, nem szívesen marad a közelükben, ami érthető, s egyben talán valamelyest el is várható reflex tőle.


Kezdetben
  Az emberek olyan érdekes lények! Élig a rövid kis életüket, hol jól, hol rosszabbul zárják a napjaikat, de a kedvencem mind közül azok, akik hazatérnek a családjukhoz, együtt leülnek a vacsoraasztalhoz és cseverészve elfogyasztják a vacsorát. Ha házi főzés még tökéletesebb, de egy rendelt pizza is hangulatos tud lenni, ha családban, nem szétszóródva fogyasztódik el.
Hogyan csinálják? Mitől tudnak ennyire jól működni? Mi mindenről maradunk le és pusztán távolról figyeljük őket. Ez nem igazság! Nekünk is kijárna némi szabadság, némi élet! Élni akarok, megtapasztalni sok mindent, látni, megérinteni őket, nekem ez a fenti vegetálás túl kevés, többre vágyom!

Előtte
  Ők ezt nem értik. Bárhogy könyörgöm már lassan érte, nem képesek elfogadni, mit szeretnék mindennél jobban. Nekem itt a helyem, az én feladatom az életvonalak és szálak figyelése, megóvása, az őrangyalok segítése. Még csak közelebb sem mehetek a hús-vér emberekhez! Igazságtalan.
  Addig harcolok, míg elfogadásra kerül, nincs megállás. Az elmúlt rövidke időszakban egyre erősödik bennem a tenni akarás, csak remélhetem, ők is látják, mennyire kilógok a sorból és nem itt a helyem. Szeretetet akarok adni és kapni viszonzásul. Átélni mindazt, amit ők odalent megtesznek helyettünk.

Utána
  Iszonyatosan fájt. Ezt a fajta pokoli kínt senkinek sem szánnám, azt hittem, nem pusztán megszabadulok a szárnyaimtól, megszűnök létezni.
  Az egyik bukottakból álló néhány fős kolóniában kötöttem ki. Hatalmas házban laktak rengeteg szobával. Első látásra jobb volt, mint a Mennyország. Lábadoztam, odafigyeltek rám, kedves szavakkal biztattak és én komolyan elhittem, innentől minden ilyen jó lesz majd.
Kint, már a többiek közé vegyülve elkezdtem megtapasztalni, milyen, ha eltűnik a rózsaszín köd. Sokan elégedetlenek voltak, vágytak vissza, de már lassan a lesüllyedéssel is kacérkodtak gondolatban, ha ezzel a vegetáló időszakukat lezárják. Én meg ott voltam, tele boldogsággal, reményekkel, álmokkal. Bizony, álmokkal. Nappal filmeket néztem a tv-ben, olvastam könyvet, újságot, hallgattam zenét, egy-két után már sétálni is kimehettem. Ennyi új impulzus, inger, hosszabb távon is lestrapálta még ébredező testemet, meg annak mozgató rugóit.
Hónap szálltak el, láttam hóesést, csúszkáltam a járdákra fagyott olvadás után megszilárdult vízben, de ami a legjobban tetszett: A virágok illata!
A házunktól nem messze egy hatalmas virágbolt, állandóan tárt ajtókkal várta a vásárlóit. Lassan megismertek, igyekeztek beszélgetni velem, ám kész tervem, előtörténetem még nem volt, amitől bepánikoltam.
Ha megkérdezik ki vagyok, mikor születtem, hol nőttem fel, megannyi kérdés, amikre választ kellett kiagyalnom. Fogtam hát egy füzetet és felvázoltam mindazt, ami eszembe jutott.
Így lettem nagyjából egy-másfél hónap után Alice Angelic Wonders, nagyjából tizenhat éves tél végi lány, aki Bostonban, félárván nőtt fel. Lehető legegyszerűbb előtörténetet szerettem volna, azt könnyű megjegyezni és amúgy sem a múlt számított, hanem mindaz, ami még rám várt.

Első lépések
  Önállóan képtelen voltam élni. Annyira elvesztem a világban, nem tudtam, mihez kezdjek, mit akarok az életemtől, amit kaptam. Úrrá lett rajtam a pánik, amit viszonylag gyorsan leküzdöttem, s úgy határoztam, harcba szállok ismét. Papírjaim hivatalosnak tűntek, volt múlt-képem, a jelenem bizonytalan lábakon működött ugyan, ámde működőképes volt.
Mígnem Azma felvetette, semmi sincs ingyen, három hónapnyi láblógatás után, találjam végre fel magam. Ők átmeneti szállás nekünk, kezdőknek, nem a végleges megoldás. Elhittem neki. Akárcsak sok minden mást, hiszen ő annyira e világi volt már, lassan kétszáz éve él, emberi alakban jár-kel, van munkája, s akár én lehetnék az, aki a szívéből is elrabol egy darabot. Emiatt a lehetőség miatt tartottam ki továbbra is a szállásomon, folyamatosan kérdeztem, tanultam tőle. Az ő javaslatára kezdtem el egy iskolát, ezután kedvem támadt új irányokat is kipróbálni, de nem jutottam tovább. Év vége előtt néhány héttel, nagy-nagy túlzással az utcán találtam magam egy közepes méretű bőröndnyi cuccal, költőpénzzel, amivel eljutok oda, amit a papírra írt. Név, telefonszám, város, pontos cím.
A repülőgép vicces mód ijesztő volt, nem szárnyakkal, hanem más szárnyaira bízva szeltük át az eget, azt egy hosszabb, kietlen tájakon is áthaladó buszút követett, arról átszállva egy újabb, itt már több kisebb-nagyobb településsel.

Angyali segély
  "Ravel Ekholm-Cox, Rose Harbor Egészségügyi Központ" olvastam fel magamban sokadjára a gyűröttebb cetlire vésett szavakat. A várost megtaláltam, tippjeim szerint a közepén lehettem valahol. Leszólítva néhány ittenit, turistát, távolsága dacára sokáig kerestem a segítséggel is, mire beesteledett. Azért az ügyeleten megkérdeztem, jó helyen járok-e, első nem, másodjára megszántak, bólintottak. Jöjjek vissza másnap délelőtt, rendben. Ajánlottak egy panziót is, amihez kaptam térképet, a kapott okosnak aligha nevezhető kütyüm ilyesmire használhatatlan volt.
  A kért napon megjelentem pontban tíz nulla nullakor a korábbi recepciós pultnál. Más nő ült ott, kérdésemre azonnal mutatta, merre induljak. Csendben vártam a sorom, elolvasgattam a könyvem, mígnem elfogyott az utolsó páciens és végre rám kerülhetett a sor.

Új "ember" a városban
  Ez az ember egy kincs. Annak tartom, mert ő is így vélekedik saját magáról, és engem is eszerint kezel. Az elején lefixáltunk néhány szabályt, válaszolt megannyi kérdésemre akkora türelemmel, amit még soha senkitől nem tapasztaltam. Nagyon hálás vagyok, hogy őt ajánlották nekem és nem utasított el, mint amiben teljességgel biztos voltam az elején.

Jelen
  Beiratkoztam a helyi gimnáziumba. Hirtelen jött az ötlet, de Ravel szerint működő alapot adhat az itteni életemnek és tovább maradhatok egyhelyben. Szóval hivatalosan is gimnazista lettem kétezerhuszonegy szeptembertől, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul az életem. Szeretnék neki célt, fiatal vagyok, sok minden vár rám, ez a város rengeteg lehetőséget kínál és én meg fogom ragadni őket.
Talán itt valóra válhat mindaz, amiért küzdöttem, megkapom az emberek megannyi ajándékát, az örömöt, a boldogságot, a barátokat, a támaszokat és talán, talán egyszer egy szerető, összetartó családot.


Ravel Ekholm-Cox: NJK - bukott angyal - hivatalosan nagybácsi