Nagy, barna szemekkel szemléli a világot, melyet édesanyjától örökölt, ellenben hajszínének sötét árnyalata édesapja fiatalkori színét idézi (habár azóta az már őszbe fordult). Praktikussági okokból van hátratűzi vagy összefogja a haját, de a hétköznapokban egyre gyakrabban egyszerűen kiengedve hagyja, már nem is zavarja annyira, mint régen.
Apró, törékeny lány, épp csak százhatvan centi, mellé "húsz kiló vasággyal", ez számtalan egészségügyi problémát felvetett a múltban, csakhogy ha teletömné magát étellel sem érezné magát igazán jól a bőrében így ez a csontos, vékony külső állandósult, mióta csak az eszét tudja. Vékony karján fellelhető izom, szereti edzésben tartani a testét, bár a jóga közelebb áll hozzá.
Kedvenc ruhadarabjai egyszínűek, lehetőleg nincs rajtuk nagy minta, maximum azokat alváshoz használt szettnek betudja. Farmert látni rajta legtöbbet, illetve fehér sportcipőt, ezeket célirányosan választja. Ékszerekben, sminkben minimalista, utóbbinál az se hozza zavarba, ha nem jut rá reggel ideje.


Jó tulajdonságok:
- nyitott: Minden érdekli, szívesen beszélget, tanul, kerül új helyzetekbe. Nincs benne előítélet mások vagy amblokk más iránt. Szeretné a lehető legtöbbet megismerni a világból.
- pörgős, energikus: Egyszer itt van, a következő pillanatban már amott. Nincs egy helyben állás, nincs csend, valaminek folyamatosan történnie kell. Ha nem vele, akkor majd ő generálja, nem probléma.
- szabad szellemű: A korlátok azért vannak, hogy ledöntsük őket. Ez nála afféle mottó, s így is áll hozzá az élethez. Szívesen segít, osztja meg véleményét, utóbbi nem mindig szerencsés, de azért igyekszik nem belegázolni senki érzéseibe.

Rossz tulajdonságok:
- türelmetlen: Ki nem állhatja az egyhelyben tötyörgést, a várakozást, a felesleges köröket. Van egy bizonyos fokú türelem benne, de nehezen viseli, ha le akarják ültetni pihenni egy kicsit, vagy azt, hogy "előbb higgadtan gondold át a dolgot" címszóval csitítgatják.
- titokzatos: Szereti azt mutatni, minden rendben, minden iránt érdeklődik és odavan alapból a dolgokért, mert mindez sokkal könnyebb, mint magyarázkodni, hogy belül sok minden nehezebb. A képessége miatt szorongóbb, ezért sem szereti "kiteregetni a szennyest." Aki elég jól ismeri, néha le tudja fülelni.
- lobbanékony: "Hogy mit mondtál?!" Igen, nagyjából erre lehet számítani. Mivel tele van energiával, az hajlamos túlcsordulni, ekkor nehezebb visszafognia magát és a felpörgött állapot átcsaphat idegesebb, feszültebb hullámokba.
- makacsul kitartó: Minden jelleme összecsap egyetlen tulajdonságában és az a makacsság. Neki nem lehet csak úgy megmondani dolgokat és, ha ő másképp látja, szinte lehetetlen eltántorítani. Nehezen adja be a derekát, észérvekre, ha van némi alapja, olykor hallgat, ám alapesetben a saját gondolatai a mérvadóak nála.


Nyitott a világra, nyitott az emberek felé. Szeret beszélgetni, nyüzsög, keresi az új dolgokat, a lehetőségeket. Nem jelent számára gondot megszólítani egy idegent, remekül elcseveg a buszon és összességében azzal kompenzálja, hogy belül egyfajta szorongás állandósult benne, kifelé szinte a plafonon táncol életkedvét kimutatandó.
  Nincs benne előítélet, ahogyan hozzá áll, legyen ember, természetfeletti, férfi, nő, gyerek, felnőtt, bárki, ő ugyanonnan indulnak.
  Komolyabb szálak baráti, rokoni, szerelmi alapon is jelen vannak életében, utóbbi talán a legnehezebb, hiszen egy efféle kapcsolat mindig rizikós. Számára még inkább, mert akit nagyon megszeret, ott hajlamos más módon túlpörögni, a szó negatív értelmében.


familiáris: Chip, egy szurikáta, akit felmenői adtak kézről kézre az évek során. Édesanyja egy másik boszorkány segítségével amulettbe rejtett mágiával macska alakot adott neki, mely fekete nyakörvként látszik a barna, kölyök sziámi méretű állatkán.
aktív képesség: Megérzi mások lelkének erejét. Az erőből pedig azt, mennyi ideig lesz még az illetőben. Nem percre pontosan, inkább csak azt, hosszú évek állnak előtte, vagy már alig pislákol benne a láng.

A szüleivel egyetlen kovenhez sem tartoznak, ők amolyan csendesen meghúzódó szabad boszorkányok. Anyja és apja is szabadszellemű, tőlük örökölte ezt a tulajdonságát, de sosem kevernének bajt, tényleg egyszerű életet élnek.
Örül azért, ha más boszorkányokkal lehet és nem kell rejtegetnie például Chipet, illetve biztonságérzetet ad ha csak apró részben is, hogy megérzi a jó mágikus energiát mások felől.



 Megdörzsölöm a szemem és a könyvem fölé hajolok. Az emberi részletek részletes ábrázolásaitól már az agyam fel akar robbanni, de nem hagyhatom neki. Holnap vizsgázom, fontos lezárnom az évet, különben ezen fogom emészteni magam egész nyáron.
A gyakorlati nyaramon. Kate bekereteztette velem az oklevelet, amit ősszel szereztem, ránézni is jó, a gondolat, hogy ennyivel közelebb vagyok a célhoz sokkal-sokkal jobb.
- Kávé? - néma válaszként nyújtom kezem a hang irányába. A papírpohár kellemesen átmelegedve csúszik a tenyerembe.
- Életet mentesz - felemelem a fejem a plafon felé, alig hunyom le a szemem már érzem is számon az ajkait. - Mennyi az idő?
- Nyolc múlt - Logan leül az ágyamra és a szétszórt jegyzeteimet nézegeti. Felé fordulok, közben nagy kortyot nyelek a szénfekete italból. Érzem, amint feltölt, pontosan erre van szükségem, és ő tudja. Látom rajta, mondana még valamit, aztán mégsem. Más esetben nem hagynám ennyiben a dolgot, de most nem megy, nincs erőm macska-egér játékot játszani, rám nem jellemző mód hagyom ennyiben.
Kanyarodnék vissza az asztalhoz, mert az olvasás remekül kizökkent a túlzott rá fókuszálásból, amikor Chip bekerül a látószögembe, pontosan előttem és majdnem ráöntöm a kávét.
- Basszus, menj innen! - lesöpröm a macska álcába bújt kisördögöt, aki puffogva ugrik le és új célpont után néz. Néha tényleg el tudnám hinni, az, aminek látszik, annyira adja a cica létet, ha még dorombolni is kezdene, eldobnék mindent. - Vigyázz, támad. - szólok hátra a vállam felett. Chip lefülelése után döcögve indul barátom felé, aki gondolom, még emésztgeti a tényt, egy szurikáta bújik a barna szőrmók látszata mögé. Muszáj volt beavatnom, várhattam volna vele, a titok azonban annyira nyomta a lelkem, megkönnyebbülés volt a még nagyobb után ezt is elmondani. Őszinteségem akkora szakadékot vájhatott volna kettőnk közé, mégsem tarthattam magamban. Ugyanolyan furcsán nézett rám, ahogy aztán Chipre, pedig sejtése sem lehetett róla, ki vagyok valójában, vagy legalábbis én azt hittem. Mint az én vallomásom, úgy lepett meg engem az ő reakciója. Tudott róla, nem feltétlenül rólam, általánosságban értve. Könnyű volt összerakni a képet, Rose Harbor nem egy nagy város, de tele van természetfeletti lényekkel. Emberként is sokan tudnak rólunk, Logan egy közülük. E könnyebbség ellenére valami nem hagyott nyugodni, rengeteg filóztam rajta, aztán elnapoltam. Mindenkinek vannak titkai, az övé... nos, azt ki fogom deríteni.
- Este elmehetnénk valahova - váratlanul ér elmélkedésemből felrázó hangja, pláne az, milyen közelről szól hozzám. Valamikor az első gondolat, s a valóságba visszaugrás közt hozzám sétált, kezét a vállamra téve engem figyel.
- Megünnepelni a győzelmem vagy a bukásom? Jól hangzik. - Tudtam, mit fog válaszolni, az arcára volt írva, ezért is nevettem el magam, nehogy már komolyan vegye, amit mondtam. Vele könnyű felengedni, pihenni... apropó pihenés.
- Apa szeretné, ha mikor hazamegyünk átjönnél - Természetesen nekik is bevallottam, miről tud immár Logan is, elég érdekese fogadták. Még ennek okát is ki kell derítenem. Jövőhéttől mindent meg fogok tudni, a vizsgák után semmi sem maradhat rejtve előlem. - Gondolom Amiatt. - Fejemmel az ágyon és a papírokon heverésző macskaképű lény felé bökök. - Ugye nem baj?
Nehéz erről beszélni, nem is akartam sokáig időzni vele, már csak azért sem, mert sok tanulnivaló várt rám. Újabb kortyot nyeltem a kávéból, aztán a poharat letéve előre hajolok. Oké, a szövettan ezen része pipa, hova is tettem a második részt?
Talán úgy vehette kizavartam, ezért holnap elnézést fogok kérni, sőt, küldtem egy gyors üzenetet bocsánatkérés gyanánt, mielőtt belemélyedtem volna a tételekből alkotott két méretes kupacba.

  Logan elment. Nemsokára vége az évnek, már annyi mindent elterveztem, amiért megéri a véghajrában is kitartani és egyszerre üres maradt a... a minden. Holnap hazautazhatnék, nagy karácsonyi összejövetelt tarthatnánk, anya roskadásig telepakolná az asztalt és minden annyira csodás lehetne.  A fejemben lévő kép szerint négyen koccintanánk az ünnepi asztal felett, ehelyett itt nézem a mobilom sötét kijelzőjét. Hirtelen felvillan, reflexből nézek a hívást kezdeményező fél nevére, s a telefon átrepül a szobán, hangosan koppan a falon, majd eltűnik az ágyam mögött. Chip felugrik, idegesen köröz Kate ágyán, hol rám, hol a készülék helyét nézve.
- Most mit csináljak? - felnyúlok az asztalra, elveszek egy zsepit. Fekete foltok vannak a gyűrött papíron. El se merem képzelni, hogy nézhetek ki. Ülök a földön, nyúzottan, reggel óta a pizsamámban, a hajam szétzilált kontyban és a tegnap esti sminkem maradványai folynak lefelé az arcomon. Siralmas, mint én magam. - A szüleimnek igaza volt, látod, megint. Majd pont én fogok valakit megváltoztatni, mi? Baromság.
Szipogok, megtörlöm az orrom és eldobom ezt a zsepit is a tőlem nem messze lévő kis kupacba. Boldognak kellene lennem! Olyan rohadtul boldognak kellene lennem! Rohadjon meg minden!
- Nem ezt érdemlem Chip. Küzdök, mint egy elmebeteg és jön egy ilyen, jön egy... és nézd meg. Szánalmas. - Négykézláb kúszom el az ágyig, felmászom rá, elnyúlok rajta és újabb hullámban adom ki magamból az összes bajom, ami még bennem maradt.
  Nem akartam hazamenni karácsonyra, az volt a tervem, az egész gyakorlati lehetőséget visszamondom, keresek itt valamit és soha, de soha többet nem megyek a város közelébe. A visszapattanások minden irányból, mások előttem befoglalt helyei azonban másként alakították a dolgokat. Megvettem a repülőjegyem december huszonkettedikére, összecsomagoltam, és elhagytam a biztonságos várost, földrészt, hogy teret adjak egy halom emléknek, a réginek. Megedződtem annyira, újra a célt lássam, ne akarjak mellékutakon elindulni. Elküldtem a papírjaimat a wilmingtoni kórháznak, küldtem egy emailt még felszállás előtt a leendő "főnökömnek", ezzel pontot tettem az idei év végének. Mostantól várnom kell, túlélnem az elkövetkezendő két hetet, utáni az is lehet, átcuccolok Wilmingtonba és úgy teszek, mintha az egész kerek világ rendben lenne.
Miért pont Rose Harborba jött?!


Daniel & Anne Andrews NJK - boszorkány -  szülők