Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (194 fő) Szer. 20 Nov. 2024 - 2:09-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


my little army ~ niky

Breaking point EmptyTamara Mason
Ma 15:38-kor


Daniella Cartier

Breaking point EmptyAdmin
Ma 9:12-kor


Caleb Donovan

Breaking point EmptyAdmin
Ma 8:55-kor


good cars get you from point A to point B

Breaking point EmptyAdmin
Tegnap 16:46-kor


One hungry wolf

Breaking point EmptyAdmin
Tegnap 16:46-kor


Speak of the devil

Breaking point EmptyAdmin
Tegnap 16:35-kor


Stroke it, don’t poke it.

Breaking point EmptyAdmin
Tegnap 16:35-kor


Rookie mistake

Breaking point EmptyAdmin
Tegnap 16:31-kor

Megosztás
 
Breaking point
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásBreaking point EmptyKedd 29 Okt. 2024 - 8:46

Véget ért a játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Breaking point Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Breaking point B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptyHétf. 28 Okt. 2024 - 15:22



Breaking
point
Ahogy Mara szavai áramlanak felém, elmerülök a nyugodt mosolyában és a tiszta szándékban, amit minden rezdülése sugároz felém. Érzem a megnyugvást a szavaiban, ahogy folyamatosan ismétli nekem, hogy elfogadott, sőt tudatosan választott engem, ezzel együtt minden káoszommal és árnyékommal. Valahogy nem gondoltam, hogy bárki ebbe bele akar majd látni, nemhogy így, ennyire akarna maradni. Talán először érzem azt, hogy egy társ nemcsak elfogad, hanem lát is engem.
Nevetek, amikor Rick és a családi „önkéntes bébiszitterkedés” szóba kerül, a hangomban őszinte jókedv.
– Persze, hogy belecsúszol minden szerepkörbe, mindig is ilyen voltál. Alig hinné el az ember, hogy még szereted is ezt csinálni. – bökök játékosan a vállára, de a szememben van valami mélyebben is, tisztelet talán, amiért ilyen könnyedén viszi mindezt. Tudom, hogy erős, nem aggódom túl emiatt – már csak azért sem, mert látszik rajta, hogy a gondoskodás az ő világában nem teher, hanem éppen hogy önazonosság.
Válaszára, miszerint nem fog sehova menni, az állát lágyan megérintve magamhoz húzom, közel az arcomhoz.
– Tudom, hogy tényleg komolyan gondolod. – mondom, és megérint a gondolat, hogy a távolság, ami el akart szakítani minket, mintha szertefoszlana. Nem akarom elüldözni, de valahol bennem is megvan az a visszafogott bizonytalanság, amely nem akarja, hogy valaki kényszerből maradjon mellettem. Szavaim halkabbá válnak, de nem törik meg a mosolyom.
– Örülök, hogy így döntöttél. És meg kell mondjam, semmi kedvem lenne távol tartani magamtól azt, aki... képes átlátni rajtam.
Aztán a hirtelen támadt békés csendben, ahogy Mara egy nagy ásítással jelzi, hogy ideje volna pihenni, a fáradtság hulláma rám is rám telepszik. Az órámra pillantva látom, hogy hajnalba nyúlunk, az agyam pedig épp csak lassan kapcsol le. Bólintok, egy mosollyal kísérve.
– Igen, igazad van, lassan ideje lenne aludni. Pár óra múlva tényleg mennem kell dolgozni, bár az energiatartalékaimra nézve most nem sok esélye lesz a napnak, hogy felülkerekedjen rajtam. – jegyzem meg játékosan, bár látom rajta, hogy már alig bírja nyitva tartani a szemét.
Mara a pólóm felé bök, én pedig nevetve felállok, és előszedek egy régebbit a szekrényből, amelyik elég kényelmes lehet, és amiről egyáltalán nem zavar, ha nála marad.
– Tessék, ezt majd visszaadod. Vagy nem, ha gondolod, aztán néha én kérem el, hogy visszakaphassam. – kacsintok, majd hátradőlök, miközben eltűnik a fürdőben. Hallom, ahogy kicsit rendezget valamit ott, amitől egy másodperc erejéig felnevetek – úgy tűnik, a rend itt sem ússza meg.
Visszatér, én pedig félig lehunyt szemmel figyelem, ahogy végre nyugovóra tér mellettem. Amikor visszabújik az ágyba, finoman áthúzom a karjaim közé, és egy fáradt sóhajjal átölelem. – Jó éjt, Mara. – suttogom, a csend pedig kellemesen ránk telepszik, ahogy az álom lassan mindkettőnket elér.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Breaking point Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptyHétf. 28 Okt. 2024 - 11:37


Breaking point

-Tudom, hogy nem lesz egyszerű, de nem baj. Megéri. - ha kell, minden nap többször is elmondom neki ezt, amíg el nem fogadja, hogy tisztában vagyok, mit vállaltam azzal, hogy érzéseim elnyomása helyett inkább kitártam neki a szívemet, és őt választottam. Belső négylábúm is helyeslően morran egyet, napok óta először ő is teljesen nyugodt, ő is megkapta azt, amit akart.

-Téged látlak. A lelkedet. Nem kell, hogy megértsd, csak fogadd el. - szeretetteljesen mosolyodom el és végigsimítom az arcát ismét. Úgy érzem, nem tudok hozzá elég közel bújni, eleget simogatni, csókolni, bepótolni a kimaradt éveket. Nyálas gondolat? Lehet. De jelenleg nem érdekel, mert boldogsággal tölt el az, hogy most itt vagyunk, együtt.

Felnevetek azon, amit a tesómról mond. -Na igen, Rick kimondottan élvezi, hogy van egy ingyenes, bentlakásos bébiszittere, mindig van kaja és tiszta ruha. Mikor visszajött a városba apa miatt költözött ő is a családi fészekbe, hogy tudjuk őt segíteni a mindennapi dolgokban, de így valóban kényelmes neki, hogy amit korábban anya, most én csinálom. - hangomon is érződik, hogy nem bánom igazán. Van, hogy keveset alszom, és nem látom a tennivalóim listájának a végét, de szeretem ezt csinálni. Gondoskodni a családomról, szeretteimről. Nem cserélném el semmiért. -Ne aggódj, nem fogok szétszakadni. Jól bírom a terhelést. - nyugtatom meg Archie-t, próbálva elhessegetni az aggodalmait ezzel kapcsolatban szavakkal és csókokkal is. Elmosolyodom azon, amit a ragaszkodásról mond. -Nos, szokj hozzá, mert hacsak nem küldesz el, én bizony maradok. -

Kicsit megint beáll a békés csend, de hamarosan elnyomok egy nagy ásítást. -Lehet, hogy aludni kéne lassan, nem vagy fáradt? Reggel kell menned dolgozni? - pillantok fel rá, nem tudván mennyi az idő, de már mikor megjöttem is elmúlt 11 óra, azóta pedig szerintem nem csak az éjfélt, de már az éjjel 1 órát is túlléptük. Kicsit vonakodva bár, de kikászálódok Archie karjaiból és az ágyból, de még egy köröm van a fürdőszobában. -Kölcsönkapom az egyik pólód? Ezt talán majd visszaadom. - kacsintok rá játékosan, majd ha ő adja akkor elveszem, ha pedig csak a megfelelő szekrényhez irányít, akkor én veszem ki, végül magamra húzom, és néhány percre eltűnök. A fürdőben nem bírok a rendmániámmal, összeszedem eldobált ruháinkat, utána írok egy üzenetet apáéknak, aztán pedig visszatérek a hálóba, immár sikertelenül fojtva vissza egy ásítást.
Mara & Archie




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
You and me belong together ♡︎
Breaking point B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Breaking point 296245
༄ ༄ ༄
Breaking point Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptyVas. 27 Okt. 2024 - 14:31



Breaking
point
Ahogy hallgatom Marát, minden egyes szava mélyebbre megy, mint azt bárki valaha is elérte volna. Az elszántság, ami a hangjában és a tekintetében tükröződik, eloszlatja minden kételyemet. Még akkor is, amikor arra céloz, hogy talán egy bögrét is megérdemelnék, ha azt hiszem, ezzel elriaszthatom. Az érintése, ahogy végighúzza az ujját a szemöldökömön, aztán megsimítja az arcom, megnyugtat és felráz egyszerre. Egy pillanatig csak nézem, próbálva értelmezni, hogyan képes ilyen könnyen átlátni rajtam, és a világ minden részletét, ami kettőnk között forog.
- Pedig látom, hogy nem egyszerű. Sokak családja szenved a távolságtól.
Megérint az elszántsága, és érzem, hogy tényleg komolyan gondolja – ahogy szinte a szemeimbe fúródik a tekintete, hogy ezzel is biztosítson arról, mellettem akar maradni. A csókja nyomatékosítja a szavait, de a helyzetből adódó tehetetlenség még ott motoszkál bennem.
- Mit látsz bennem, amit én nem? - egy picit elmosolyodok ezen a kijelentésén. Persze igaza van, talán közel sem vagyok a jelenlegi határaimmal tisztában, hiszen nem is próbáltam igazán ki magam.
Ahogy folytatja, és a hangjából erőt próbál meríteni, mély levegőt veszek. Tudom, hogy számára tényleg létezik egy út, ahol képes lennék összhangba kerülni a farkasommal. Még ha minden nap küzdelmes is a helyzet, az ő hozzáállása egy új lehetőséget mutat meg, egy olyat, amit talán egyedül sosem láttam volna meg. Nem állítom, hogy könnyen fog menni, de ha bárki képes átsegíteni ezen, akkor az ő. Kellenek a szavai, hogy emlékeztessen arra, még mindig képes vagyok új célokat találni, még itt, egy ilyen csendes városban is.
- Van egy sanda gyanúm, hogy a bátyád nem is eresztene el téged olyan messzire. Az elmondottak alapjá neki baromira kényelmes dolog az agglegánylét meg a nem megállapodás.
De nem várom, hogy szanaszét szakadj értünk.

Aztán elmosolyodom a játékos incselkedésén, ahogy a nyelvét rám nyújtja, és eléri, hogy egy kicsit könnyebb szívvel lássam ezt az egészet. A szavaiból áradó magabiztosság egyfajta elengedhetetlen stabilitást ad, olyan érzelmi alapot, amit talán még sosem találtam meg senkiben. És tudom, hogy tényleg mindketten a saját dolgainkat is fontosnak tartjuk – neki ott lesz a családja, a munkája, az élete, és ettől függetlenül, a világ minden pontján keresne is egy ritmust, ami kettőnkre szabott. Én is csak nyelvet nyújtok rá, ahogy azt épp az imént tette. Na ne gondolja azt, hogy nekem kényelmetlen lenne ez a szituáció.  
Elmosolyodom, és amikor újra megcsókol, hagyom, hogy minden eddigi gond és aggodalom elsimuljon. Az a kapcsolat, amit megteremtettünk, túlmutat mindenen, amin eddig keresztülmentem. Nem várok azonnali megoldásokat, de tudom, hogy velem akar maradni, és az én döntésem is ott van ebben a pillanatban – megteszek mindent, hogy működjön.
- Nekem már ezek a szavak is sokat jelentenek. Kijelenthetjük, hogy nálad jobban senki nem ragaszkodik hozzám.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Breaking point Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptyVas. 27 Okt. 2024 - 13:46


Breaking point

Hallgatom amiket mond, és egyrészt megértem, miért akar biztosra menni, és többféleképp is megfogalmazni annak tényét, hogy az ő munkája nem jár állandóssággal. Nem helyhez kötött fix munka, mint például az enyém. Nekem azonban ez nem számít, de nem szólok közben egészen addig, míg a végére nem ér. Jól esnek a szavai, hogy mellettem úgy érzi, lenne miért maradnia, közben pedig azt is értem, hogy nem csak a munkája, de a falka is akadályozó tényező lehet, amit mérlegelni kell. Én mindezeket már megtettem, amikor egész délután és este míg itt nem kötöttem ki ezeken agyaltam.

Mikor úgy érzem, itt az ideje megszólalni, mély levegőt veszek. -Archie… te tényleg hajtasz arra a bögrére ha azt hiszed, ezekkel el tudsz tántorítani. - ujjamat végighúzom a szemöldökén, majd lejjebb csúsztatva tenyeremmel megsimítom arca oldalát. -Hidd el, ezeket átgondoltam, és vállalok minden esetleges nehézséget. - remélem látja a hangomban és érzi a kisugárzásomból, hogy mindent komolyan gondolok, amit mondok. -Veled lenni nem börtön, nem kötelesség és a legkevésbé sem valami áldozat. Tudom, mibe vágok bele azzal, hogy kijelentem, melletted szeretnék lenni. - megcsókolom, nyomatékot adva a szavaimnak, majd hagyok egy kicsi időt megemészteni.

-Miért ne lennél alkalmas bevetésre? Segítek neked hogy összhangba kerülj a farkasoddal, és akkor vissza tudsz majd menni. Még talán jobb is leszel, mint előtte. Addig is ebben az új helyzetben és pozícióban próbálj meg találni valamit, amiből tanulhatsz, amitől több leshel, mint korábban. - hangom motiváló, mert látom rajta, tényleg rosszul érinti az, hogy a front helyett itt kell lennie egy delaware-i kisvárosban és a rendőrségnek dolgozni. És bármennyire is nem várom, hogy alkalomadtán el kelljen mennie, tudom, hogy neki ez az élete. És ha már élet. -Majd kialakítjuk a ritmust, hogy lesz jó mindkettőnknek. Neked ott a munka, januártól én is visszamehetek az egészségügyi központba. Ott van apa, Rick és Lily akikről gondoskodnom kell. Nem az az otthon ülő barátnő típus vagyok, szóval ne hidd, hogy csak körülötted forog majd az életem. - az utolsó mondat már abszolút játékos, még a nyelvemet is incselkedőn nyújtom ki Archie-ra, hogy feloldjam kicsit az iménti téma által okozott komolyságot.  Lassú és hosszú csókba fojtom minden esetleges kételyét kettőnkkel kapcsolatban, ha pedig még felmerülne bármi, lesz még időnk ezekről beszélni.
Mara & Archie




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
You and me belong together ♡︎
Breaking point B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Breaking point 296245
༄ ༄ ༄
Breaking point Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptyVas. 27 Okt. 2024 - 10:19



Breaking
point
Ahogy hallgatom Marát, érzem, hogy valami régen elveszett dolog éled újra bennem. Egy olyan kötelék, amit már azt hittem, nincs többé helye az életemben. A szavai mélyen megérintenek; őszintén beszél, nincs benne semmi túlgondolt, csak tiszta, rendíthetetlen bizalom. Tényleg meg akarja várni, bármi történjék is. Én pedig éreztem, hogy valahol pont erre vágytam: egy ember, aki képes hinni bennem, akkor is, ha nem tudom, mi lesz holnap.
A gondolataim próbálnak formát ölteni, ahogy figyelem őt. Minden egyes szava azzal a különleges magabiztossággal hangzik el, amit egy olyan ember adhat, aki pontosan tudja, mit akar. De közben érzem azt a súlyt is, ami ezzel jár. Nem akarom, hogy ezt csak nekem köszönje, nem akarom, hogy minden döntése az én jelenlétem körül forogjon.
– Nézd, Mara – kezdem, és próbálok olyan egyszerűen fogalmazni, amennyire csak lehet. – Tényleg bármikor úgy alakulhat, hogy új parancsot kapok, vagy el kell mennem innen. Nem ígérhetek olyat, hogy minden mindig így marad. Azért meg végképp nem akarom, hogy te bármiről is lemondj.
Látom, ahogy rám néz, és ahogy ott fekszünk egymás mellett, tisztán érzem, hogy neki nem kérdés az elköteleződés. Mégis fontosnak tartom kimondani, hogy ne gondolja: a biztonsága vagy a jövője csupán tőlem függ.
– Az elmúlt hónapokban úgy éreztem, hogy sehol sem találom a helyem. – folytatom, és érzem, hogy a szavak egyre őszintébbé válnak. – Mindig csak arra vártam, hogy végre vége legyen egy-egy küldetésnek, vagy eljussak a következő állomásra. Igazából itt is úgy éreztem, ez a város kivet magából, nem ismernek, bizalmatlanok, én pedig nekik is egy idegen vagyok semmi több. Ráadásul a falkád sem könnyíti meg ezt a helyzetet. De melletted, itt, végre megint úgy érzem, hogy talán lenne miért maradnom.
Figyelem a reakcióát, szeretném ha nem elkeseredne mindezen, de még mindig látom benne a kérdéseket, az aggályokat, és azokat a gondolatokat, amelyeket talán még magának sem mondott ki. Az élet katonaként, különösen most, nem sok biztonságot kínál. Nem akarom, hogy az élete rám korlátozódjon, hogy aztán egyszer csak várakozással teljenek a napjai.
– Azt szeretném, hogy ha egyszer valóban mennem kell, te akkor is éld az életed – mondom, és érzem, hogy a hangom kicsit elcsuklik, de muszáj kimondanom. – Ne érezd kötelességnek, hogy csak rám vársz, ne hagyd, hogy ez valami börtön legyen. Megígérem, hogy bárhova is kerülök, amíg visszatérhetek, tudom, hova fogok jönni.
A szavai még mindig ott visszhangzanak bennem, és tudom, hogy mindketten egy lépést tettünk az ismeretlen felé, de valahol ott vagyunk egymásnak. Óvatosan végigsimítom az arcát, és miközben a tekintetünk találkozik, érzem, hogy ebben a pillanatban egyenlőek vagyunk. Mindketten kockáztatunk, mindketten hiszünk.
Az arcomhoz húzom, és óvatosan megcsókolom, mintha minden szavam pecsétje lenne ez az érintés. Érezni akarom, hogy ő is érti, ez nem egy szimpla ígéret – mert mostantól bármennyire is harcolok magammal vagy a kötelességeimmel, itt van valami, ami más, mint minden eddigi célom vagy kapcsolatom. És tudom, hogy ha jönne az a nap, amikor mennem kell, mindig visszahúz majd ide valami. Mert ebben a pillanatban hinnem kell, hogy ő lehet az otthon, amit magamnak sem mertem elhinni, hogy megtalálok.
- Ha így nem tetszik, nyugodtan vágj hozzám egy törött bögrét. De szeretném, hogy ne csak várakozással teljenek a napjaid, ha úgy alakulna. Fogalmam sincs hogy alakul a jövő. Valahol szeretném is, hogy visszakerüljek, mert lefokozásként éltem meg az áthelyezést. De talán már nem is vagyok alkalmas a bevetésekre. Nem tudom.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Breaking point Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptyVas. 27 Okt. 2024 - 7:02


Breaking point

-Megérezte, mire van szükségem, mit kell, hogy mondjon. - elmosolyodom. Nehogy elfelejtsem neki megköszönni, hiszen nem tudom, mennyire volt ez könnyű neki amiatt, hogy Archie Omega, neki pedig általánosságban megvan róluk a véleménye. Apai oldala viszont úgy tűnik, felülkerekedett ezen, és inkább a boldogság felé kezdett terelni a büszkeség helyett. Én pedig ebben a pillanatban nagyon boldognak érzem magam.

Fáj, de közben meg jóleső érzés anyáról beszélni. Nem telik el úgy nap, hogy ne hiányozna, ne kívánnám, hogy ismét mellettem lehessen. Most azonban kicsit közelebb érzem magamhoz őt, hogy hozzá hasonlóan én is határozottan tudtam fellépni a szituációban. -Hát igen, anyu elég karakán nő volt, de közben meg a világ legkedvesebb embere, akit kenyérre lehetett kenni.  Talán valamit sikerült tőle örökölnöm. - szeretetteljes mosoly kúszik az arcomra. -Apával pedig utána csodás házasságuk és életük volt, szóval megérte a törött bögre és a vérző szemöldök. - csak bízni tudok abban, hogy velünk is így lesz. Hogy nekünk is hosszú távú boldogság jut majd Archie-val, jöjjön bármilyen nehézség is.

Feltesz egy kérdést, amit az agyam egy része tudott, hogy meg kell majd beszélni, de eredetileg nem mostanra terveztem. Annyiból viszont talán tényleg jogos erről most egyeztetni, hogy egyikünkben se maradjanak kételyek. Felkönyökölök, hogy jobban a szemébe tudjak nézni válaszadás közben, tekintetem magabiztosságot és határozottságot sugall. -Archie… ma délután azt mondtad, hogy egyszer talán az otthont nem feltétlen helyhez, hanem személyhez fogod kötni. - pici szünetet tartok, nem azért, mert ne lennék biztos abban, hogyan akarom befejezni, hanem azt mérlegelem, nem lesz-e túl önző. Végül győz az a felem ami őszinteséget ígért. -Szeretnék én lenni az a személy. Ha el kell menned, én várni foglak vissza.
Mara & Archie




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
You and me belong together ♡︎
Breaking point B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Breaking point 296245
༄ ༄ ༄
Breaking point Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptySzomb. 26 Okt. 2024 - 22:25



Breaking
point
Ahogy ott fekszünk, érzem, hogy Mara elcsendesedik mellettem, és azt is, ahogy szívem dobbanásaira lassan egy ritmusra lélegzünk. Egy pillanatra egészen megdermed bennem a levegő, amikor kimondja, mennyire merész lépés volt ez a részéről. Mintha újra rám törne a felismerés, hogy végre ideért, hogy végre elhitte, hogy engem választani a jó döntés.
Amikor felnéz rám, és az apjáról kezd mesélni, érdeklődve fürkészem az arcát, hiszen ezt a részt eddig nem osztotta meg velem. Elmosolyodom, ahogy kiderül, ő volt a háttérben.
– Szóval apád keze van ebben? – kérdezem halkan, enyhe kíváncsisággal, mégis mosollyal az arcomon. – Kezdem úgy érezni, hogy egy egész csapat gondoskodik róla, hogy te itt legyél. – folytatom játékosan, majd közelebb húzom őt magamhoz, és csak egy pillanatra megérintem a homlokommal az övét.
– Az a helyzet, hogy csak örülni tudok ennek a bátor céltáblának.– mondom végül őszintén. – Tudod, a merész döntések is bizonyítják, mennyire komolyan veszed a szíved. És nem mindenki mer ennyire nyílt lapokkal játszani, szóval nálam ez valóban sikert jelent.
Amint Mara mesélni kezd az apja és az anyja történetéről, magam elé képzelem a jelenetet: az anyja bátor szavait, ahogy határozottan kiáll az apja előtt, és a súlyos bögre repülését, ami szemöldökre célzott. Próbálom visszafogni a mosolyom, de lehetetlen – olyan elevenen festi le, hogy szinte látom magam előtt.
– Hát, ezek szerint az édesanyád tényleg tudta, hogyan kell az érzelmeket a helyén kezelni, vagy legalábbis nem hagyta, hogy az apád kicsússzon a kezei közül. – nevetek fel. – Kezd derengeni, honnan örökölted ezt a határozott fellépést. Örülök, hogy nálam nem került sor egy bögre áldozatára sem.
Elgondolkodom egy pillanatra. Az apja története még valóságosabbá teszi, amit mi ketten itt és most megélünk. Mert bár eddig is tudtam, hogy mindketten sokat kockáztattunk, egyértelműen látom, hogy a döntése mögött ott van a családja támogatása is, egy láthatatlan, cinkos szövetség. Még közelebb húzom őt magamhoz, egy pillanatra megérintve az arcát, a tekintetemet az övébe fűzve.
– Szóval egy kicsit az apukádra is tartozik, hogy itt vagy. – mondom halkan, komolyan, de aztán a mosoly megint visszatér az arcomra.
A gondolatban még egyszer végigpörgetem a szavait. Ahogyan a szülei történetét hallgatom, tisztábban látom, hogy a közös múltunk és az újra egymásra találásunk mögött nemcsak a véletlen, hanem valódi választás van.
Ahogy Mara a családja határozott kiállásáról és a szülei történetéről mesél, egy gondolat motoszkálni kezd a fejemben, és bár nem akarom megtörni a pillanatot, érzem, hogy ez egy olyan kérdés, amit talán most kellene feltennem. Az ujjam végigcirógatja az arcát, a csendet kihasználva gyengéden kérdezem.
– Mara… tudod, hogy az én itt tartózkodásom is ideiglenes. Kihelyezett katonai rendőrként nem lehetünk biztosak abban, hogy ez örökre szól. – Mélyen a szemeibe nézek, próbálva felmérni, mit vált ki belőle a gondolat. – Mit gondolsz erről? Mi lenne akkor, ha… újra el kellene mennem? Azzal is vállalod mindezt a bizonytalanságot újra és újra?
Ahogy megfogalmazom, egy részem szeretné hinni, hogy nem számít a bizonytalan helyzetem, de a másik felem érzi, hogy neki is szüksége lehet arra, hogy tisztában legyen a lehetőségekkel. Az elhatározottságát látva tudom, hogy bármilyen válasza is lesz, őszinte lesz velem – akárcsak akkor, amikor az apja tanácsát követve idejött hozzám.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Breaking point Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptySzomb. 26 Okt. 2024 - 19:20


Breaking point

Határtalan nyugalom tölt el itt Archie karjaiban fekve. Jelenleg nincs munkahelyi probléma, családi zűrök vagy falkás ügyek. Most csak mi vagyunk, és mindezeket a kérdéseket meghagyjuk a holnapnak, amikor is majd szembenézünk velük. Együtt. Nem tudom, honnan jött az a belső erő és elhatározás, hogy utánam a vízözön módjára nyílt céltáblát csináljak a szívemből, de szerencsére bejött. Inkább nem gondolok bele mi lett volna ha nem így történt volna, ám Archie bőrömet cirógató ujjai valamint csókjai el is feledtetik velem ezeket. -Nem mindenkinek jönnek be az ennyire merész és határozott nők, örülök, hogy nálad sikere volt. - mosolygok rá boldogan, majd mellkasára hajtom a fejem, hogy így hallgathassam szívverését.

A csendben majdnem elalszom, hangja zökkent ki, majd újra ráemelem a tekintetemet. -Voltunk színházban, de tényleg nem adta meg a végső lökést. - pusztán egy pillanatig fut át a fejemen, elmondjam-e a teljes igazságot Archie-nak, de igazából nem is kérdés. Őszinte akarok lenni vele, és semmit nem elhallgatni előle. -Ha hiszed ha nem, apa volt a felbujtó. - arcát fürkészem, vajon hogy reagál rá. -Mikor hazaértünk, váratlanul elkezdett mesélni egy történetet anélkül, hogy elmondta volna a célját ezzel. Mintha csak azt a pillanatot érezte volna a legjobbnak a nosztalgiára. - utólag belegondolva persze teljesen nyilvánvaló, hogy miért is mondta ezeket. -Elmesélte, hogy még anyuval a kapcsolatuk elején eljutottak egy pontra, ahonnan majdnem külön utakon folytatták tovább. Apa akkoriban lett a helyi Béta, és sokat kellett utaznia, mert kapcsolatokat épített más falkákkal. Sokat nem volt itthon, anyu pedig nem tudott vele menni, mert a munkája ide szólította, nem tudott eljönni a kórházból. Amikor apa azt mondta neki, hogy nem akarja őt visszafogni, hiszen még fiatal, és találhatna helyette valaki stabilabbat, anya fogta magát, és hozzádobta az épp a kezében lévő dolgot, ami történetesen egy masszív bögre volt. Apának felszakadt a szemöldöke tőle, varrni is kellett, de csak miután végighallgatta anyától a jó hosszú litániát arról, hogy ne beszéljen ilyen sületlenségeket, és ha még egyszer kételkedik abban, hogy vele akar lenni vagy el akarná hagyni, hát nehezebb dolog fog repülni, mint egy bögre. - elmosolyodom. Nehéz nem észrevenni a párhuzamot, amiben anya a sarkára állt, mikor apa túlontúl lovagias akart lenni. -Ehhez képest te könnyen megúsztad. Nekem nem volt a kezem ügyében semmi.
Mara & Archie




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
You and me belong together ♡︎
Breaking point B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Breaking point 296245
༄ ༄ ༄
Breaking point Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptySzomb. 26 Okt. 2024 - 8:53



Breaking
point
Mara teste az enyémhez simulva lassan szinte eggyé válik ahogy mindketten próbáljuk felfogni az elmúlt percek súlyát. A szoba melegébe belevegyül a pillanat fülledt feszültsége, és ahogy újra és újra végignézek rajta, magam is csak nehezen hiszem el, hogy ennyire kitárult előttem – hogy most igazán, teljes egészében az enyém lehet. A szavai, ahogy az arcára néz, egyszerre csiklandozzák meg a bennem rejlő ragadozót és azt a valakit, aki még mindig próbál hozzászokni, hogy a helye itt, mellette van.
Mikor megérinti az arcomat és magához húz, egyszerre érzem a gyengédséget és a remegést, amivel belém kapaszkodik, mintha félne, hogy ez az egész álomkép szertefoszlik. Aztán eláraszt a vágyon és szenvedélyen túl valami mélyebb, belső béke. Igen, az ő része is vagyok, és pontosan ezért érzem ennyire közel őt.
Nos, a merészségednek megvolt az eredménye – suttogom vissza, kissé elmosolyodva. Ujjaim a vállán pihennek, finoman végigfuttatva a bőrén, épp elég gyengéden ahhoz, hogy a pillanat megmaradjon. – Én is gondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha most nem lenne így... vagy ha nem lennél itt. De most, hogy itt vagy... – a mondatot a csókba fullasztom, érezve, hogy nem kell többé semmit sem bizonyítanunk.
Egy ideig szótlanul fekszünk egymás mellett, a csend puha biztonságában. De a fejemben újra felötlik, hogy ezek a titkos pillanatok Marával ugyan gyönyörűek, mégis veszélyesek. Ő oda tartozik a családja védelmező falai közé, engem viszont még mindig az a világ köt le, amit próbálok megérteni és uralni a magam módján.
- Gyanítom elmentél a színházba, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy az hozta a megvilágosodást, hogy ide gyere. Őszintén szólva nem tudom mi vett rá, hogy meglépd. De örülök, hogy így tettél. Nekem kellett volna.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Breaking point Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptySzomb. 26 Okt. 2024 - 6:44


Breaking point

Atlanta említésére elmosolyodom. Egészen idáig keserédes emlék volt, hiszen bár csodás volt az a fél év, mégis borzasztó nehéz volt az elválás. Azonban a sors kegyes volt, és ismét hozzám sodorta Archie-t. Mindketten változtunk valamelyest, ő ráadásul vérfarkas is lett, ám az alapok mit sem változtak, az összhang tökéletes. Szerencsésnek érzem magam. A családom miatt is, hogy ennyire védelmezni próbálnak, hogy apu trükkel még Archie-t is megkörnyékezte. Nem tudtam, hogy ezt fogja tenni, bár az is igaz, eddig falkán kívül nem is nagyon kezdtem férfiakkal, őket pedig mind ismerte. -De úgy néz ki, átmentél a vizsgán. Első akadály pipa. - rámosolygok. Biztos lesz azért morgás, hogy miért pont egy falka nélküli farkast választottam, és meg sokan meg fogják kérdőjelezni a döntésemet. Nem baj. Úgy érzem, apu mellettem fog állni, hiszen nem mesélt volna anyuval a kapcsolatukról, ha nem sejtette volna, milyen kétségek keringnek a fejemben.

Minden vonásomat ismeri. Ezzel nem tudok vitába szállni. Látott önfeledten nevetni, játékosan kuncogni, de látott sírni, sőt bosszúsnak is. Látott enni, aludni, koncentrálni, én pedig mertem előtte önmagam lenni, hiszen tudtam, nem fog ítélkezni. Ritka kincs az ilyen, és én nagyon szeretem, hogy ilyen. A kapcsolatunk dinamikája egyedi, tudunk egyik pillanatban még apuról humorizálni, a következőben pedig már kissé kétértelmű dolgokkal viccelődni.

Feltett kérdésemre pont azt a választ adja amire számítok, én pedig vele nevetek. Bár a fürdőszobában meleg van és nem fázom, gyengéd cirógatásai nyomán libabőrös leszek, és egyre inkább érzem, hogy a vágy gyűrűzni kezd bennem. Archie-nak is hasonló gondolatai lehetnek, mert tekintete szinte felfal, ahogy végignéz rajtam, ez pedig számomra csak olaj a tűzre. Megcsókol, ez pedig sokkal szenvedélyesebb, mint az eddigiek. Halk nyögéssel mélyítem el a csókot, amikor viszont megszólal, kihívóan emelem meg a szemöldökömet. -Nos, akkor adjuk meg minden porcikádnak amit akar. - ezek után felesleges minden szó, átengedjük magunkat a bennünk élő ösztönlénynek.  Nem tudom hogyan jutunk el a hálószobába, de a vágy ködén át mintha rémlene, hogy bevertem a könyököm az ajtófélfába, de ez sem tudott kizökkenteni. Pontosan ott és azzal voltam, akivel lenni akartam.

***

Szoba levegője fülledt, mellkasom szaporán emelkedik fel-le, ahogyan összegabalyodott végtagokkal, hanyagul magunkra dobott takaró alatt fekszünk az ágyon. Hajam még mindig kicsit nedves, és nagyon kócos, de ez nem tud érdekelni. Boldog vagyok, őszintén boldog. Felpillantok Archie-ra, gyengéden végigsimítom az arcát, majd a tarkójánál fogva finoman magamhoz húzom és csókot lehelek az ajkaira. -Eddigi életem talán legmerészebb cselekedete volt, ahogy idejöttem most este, és rád zúdítottam mindent. Nem tudom mit csináltam volna, ha nem jön be.
Mara & Archie




No one has ever become poor by giving.

If you offer your free time to help out at a charity or to read to an older person or simply to give someone something without ever expecting a thank you, it’s amazing how much more you are able to notice the blessings which fill your life.
Tamara Mason
A rose harbori falka tagja
Tamara Mason
Elõtörténet :
Titulus :
Ápolónő
Kapcsolatban :
You and me belong together ♡︎
Breaking point B50563377955057c61aa722256d16d63
Karakter idézet :
"Legyen az életed ajándék, és mindenkor, mindenütt, minden körülmények között és önmagadat is beleértve mindenki iránt megnyilvánuló kedvességgel, figyelmességgel, elnézéssel és könyörületességgel légy felemelő hatással az emberiség egészére. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.”
Play by :
Jennifer Lawrence
༄ ༄ ༄ :
Breaking point 296245
༄ ༄ ༄
Breaking point Images?q=tbn:ANd9GcTA2GrfXJAiXNyntr08f4onicqhRMLw3AjH9g&usqp=CAU
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point EmptyPént. 25 Okt. 2024 - 16:52



Breaking
point
Ahogy Mara egyre közelebb húzódik, a víz alatt összefonódik a tekintetünk, és én önkéntelenül is visszamosolygok rá. Megérint a játékos kihívása, mégis van benne valami mélyebb – az elköteleződés halkan kimondott, mégis határozott ígérete. Mintha minden szava az elmúlt napok összes aggodalmát próbálná feloldani, és most, ebben a pillanatban, itt a forró víz alatt, meg is találja az utat a nyugalmamhoz.
– Mint Atlantában. – mondom neki, miközben ujjaim finoman végigszántanak a karján, aztán az arcára simítom a tenyerem. A vágyakozó pillantása és a szelíd szavak, amikkel megnyugtat, azt sugallják, hogy mindketten ugyanarra vágyunk: egy olyan kapcsolatra, ahol nem kell többé taktikázni, nem kell mindig készenlétben állni. Halkan felnevetek a „rád is ez a sors vár” megjegyzésére.
– Azt hiszem az apák ilyenek, féltik a lányaikat és inkább tesztelik a delikvenst. – válaszolom szórakozott mosollyal, de a szavak mögött van egyfajta komolyság is. Az életemben először érzem, hogy tényleg kötődöm valakihez, úgy igazán. Úgy, hogy már nem akarok visszalépni.
Ahogy beszélni kezd az apjáról, kicsit összefonom a karom a mellkasomon, hátrébb lépek, hogy figyelhessem őt. Hallom a nevetését, és látom az arcán a családja iránti szeretet cinkos, mégis büszke mosolyát. Elég volt egy találkozás, és már most világos, hogy az apja sokban hasonlít rá – ő is határozott, őszinte, valahogy ösztönösen tiszteletet parancsoló ember. Mara mosolya pedig mindent elárul arról, mennyit jelent neki ez a kapocs. Talán nem is csodálkozik azon, hogy az apja felismerte a hozzám fűződő érzelmeit – épp csak el sem titkolhatná, még ha akarná sem. És ez valami, amit én is tiszteletben fogok tartani. Tudom, hogy ezek az érzések mélyről fakadnak, és mindketten másképp értékeljük azt, ami köztünk van.
- Már minden vonásod ismerem, hogy legyen alapom.
Ahogy elzárja a vizet, kilép a zuhany alól, és egy pillanatra eltávolodik, de a kérdése visszaránt a valóságba. Szándékosan játékos, mégis áthatja az az enyhe vágyakozás, ami mintha bennem is ébredezne, amikor a szemeibe nézek.
– Talán hozzám dörgölőzés lenne a legpraktikusabb – vigyorodom el, és közelebb lépek hozzá, még mielőtt a gőz eloszlana köztünk.
Kezem óvatosan végigsimít a vállán, aztán le a karjára, mintha csak ez is a szavak nélküli válasz lenne mindarra, amiről az előbb beszéltünk. A törölköző lehetőségéről nem is ejtek több szót; csak állunk egymással szemben, és megadom magam annak a pillanatnak, ami most kettőnknek adatott. Egyfajta békesség árad szét bennem, ahogy közelebb húzódik, és érzem, hogy ebben a pillanatban tényleg nem számít semmi más.
Felemelem a kezem, ujjaim finoman végigkövetik a víz útját a nyakánál, végigsiklanak a vállán, majd gyengéden visszahúzom közelebb magamhoz, a másik kezemet pedig a derekára csúsztatom. Képtelen vagyok elszakítani a tekintetem róla, a szívverésem felgyorsul, és az a fajta sóvárgás tölt el, amely szinte lüktetővé válik a csendben.
– Fogalmad sincs, milyen őrülten vonzó vagy most – szólalok meg halk, rekedtes hangon, arcom közelebb hajol hozzá, alig néhány centire az övétől. Érzem a lélegzetét, forrón és egyenletesen, ahogy átível köztünk. Az ujjaink összefonódnak, mintha ez is az összetartozás egyik apró jele lenne, de a bőrünk érintkezése most minden másnál erőteljesebben vonz.
A kezem végigsimít a derekán, aztán a hátán, közelebb vonva őt, ahogy a pillanat heve lassan átveszi az irányítást fölöttem. Visszatartott vágyakozás feszül közénk, ahogy közelebb hajolok, és finoman az ajkaira találok, hogy egyre mélyebb csókot váltsunk, ami mögött ott bujkál az a fajta sóvárgás, amit már régóta próbáltam visszafogni.
– Azt hiszem, minden porcikám veled akar lenni, Mara.
– suttogom, ahogy a homlokomat az övének támasztom, és kezem ismét végigsiklik a vállán, majd egy lassú mozdulattal az ajkaim újra megtalálják az övét.
Mara & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Breaking point Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Breaking point Empty
TémanyitásBreaking point Empty

Ajánlott tartalom

Breaking point Empty
 

Breaking point

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» good cars get you from point A to point B
» and I will use you as a focal point