Mindenki szeretne egy olyan barátot, akit már szinte a testvérének mondhat, egy barátot, aki mindig mellette van a legnagyobb szarban is. Na nekem megvolt eg yilyen barát, közel 2 évig tartott, de mindent elsöprő volt. Te vagy az a lány, aki felrántott a földről, amikor az első átváltozásom után szarban voltam, befogadtál és segítettél, hiszen te ebbe beleszülettél, de láttál már megannyi harapott farkast, akik hozzám hasonlóan nem tudták feldolgozni ami történt velük. Nem a te falkád volt, aki azzá tett amivé, de így is felelősséget éreztél, hogy segíts. 2 Évvel ezelőttre nyúlik vissza a sztorink, ami akár lehetett volna idilli is, de nem volt az. Én a padlón voltam, friss farkasként és a legnagyobb vágyam az volt, hogy megszabaduljak attól, amit egy buli tett velem, de már nem tudtam. Adtál két pofont és mint egy igazi amazon harcoltál azért, hogy én elfogadjam azt aki lettem. Talán sikerrel jártál, de nem tartottam magam sosem igazán teljes embernek, amióta megharaptak. Bizonygattad és bizonyítottad ezer féle képpen, hogy minden lehet olyan, mint régen, de én olyan makacs voltam, hogy sosem hittem neked. A teliholdak előtt napok ivással teletek, annak ellenére, hogy te próbáltál a közösségbe belevonni. Sokat jártunk bulizni, már amit Wilmingtonban bulinak lehet nevezni a new yorki pörgés után. Elvitték a kocsmába, hogy jól érezzem magam, mindezt úgy, hogy eközben a bátyád ki nem állhatott engem, mert tudta hogy mennyire lehúzlak téged, pedig neked itt lenne az alkalmad, hogy kitörj és úgy élj, ahogy te szeretnél.
Egy pár hónapja beláttam, hogy nem mehet így tovább, 2 egész évet vettem ez az életedből és nem tudtam semmit felmutatni, hogy jobban lennék, pedig fizikailag semmi bajom, ez egyszerűen csak dac az élet ellen, amit a város adott nekem, amit egy magadfajta adott nekem. Meséltél nekem Rose Harborról, amit a te családod nem látogathat meg, más falka határain belül van, és én sosem tartoztam igazán sehova. Nem volt félnivalóm, csak, hogy elveszítem azt akit a hugomként szeretek, de tudtam, hogy ezzel neked adok esélyt a továbblépésre és a fejlődésre.
Elköltöztem hát a szomszéd városba, tudva, hogy oda nem jössz utánam, de talán vagy elég makacsa, hogy valamilyen formában elérj, hogy megtalálj, hiszen nem mondtam el hova megyek, nem tudhatod merre indulj, de lehet sosem akartam ezt, csak annyit, hogy neked jobb legyen.

Gyere és találjuk ki mi legyen velük, megkeresi Sasha Alexet? Vagy csak egyszerűen összefutnak valahol a városon kívül, legyen olyan minden mint régen, úgy, hogy Alex egy eléggé magába fordult személy lett, még annál is jobban, mint ami eddig volt. Egyedül van, magányos, de sosem vallaná be, hogy hiányzik neki a nagyszájú barátja.