Noah horkantva megforgatta szemét Emily kioktatására. Nem mintha szempont lett volna számára, hogy a törékeny lány "tuskónak" tartja-e avagy sem. Ennél sokkal válogatottabb finomságokra lett volna szükség ahhoz, hogy a fiúból kirobbanjon a fogát csattogtató bestia: gyáva, szánalmas, tehetetlen... Ezen fegyverek bármelyikével övön aluli ütést mérhettek volna rá, épp ezért Noah igyekezett mindenki előtt ezek ellentettjének mutatni magát.
A lelkében parázsló tűz lassan izzott és csak meg-meglobbant Emily minden egyes szavát követően. Tüzetesen végigmérte az ellenséges behatolót. Fel nem foghatom, gondolta magában dacos megvetéssel és legszívesebben a vállainál fogva megrázta volna az illetőt, vagy akár hideg zuhany alá is tartotta volna. Hozzá is elért a pletyka, miszerint Victor - ki felette állt a rangsorban - gyengéd érzelmeket fűzött az Omega felé. Szegény srác, állapította meg mintegy magát intve hasonló meggondolatlanságtól. Victor jámbor és türelmes természete az övéve ellentétben valóban kiállta volna az Emily oldalán megtapasztalt idegtépő perceket.
- Szar duma és szar mentés - vonta meg meztelen vállát miközben ajkát rágta és megcsóválta fejét mintegy nyomatékosítva, hogy nem hisz a mentegetőző lánynak - Láttam már nálad meggyőzőbb vérfarkasokat, az az igazság.
Noah végtelenül büszke volt saját vérfarkas génjeire. Míg a Jacobsoktól kapott örökség nagyrészt hidegen hagyta, s úgy piszkálta mint húshoz szokott kutya a táljába kerülő nyers brokkolit, addig személyét elválaszthatatlanul egybeforrasztotta a farkasléttel járó kötelezettségekkel és képességekkel. Épp ezért tartotta jogosnak, ha górcső alá vesz minden élőt és mozgót ki arra vetemedett, hogy azt állítja bizony ezen kiváltságból számára is jutott egy grammnyi az életben.
- A végzős padokat - újabb vállvonás, unott hangszín - Megint. Több időt töltök idekint, mint bent. Nem értem rá eddig leérettségizni.
Ezzel le is tudta a válaszadást, hiszen semmi kedve nem volt hozzá, hogy felidézze pár héttel ezelőtti huszadik születésnapját Betty-vel és Kazinskivel együtt. Míg az ifjú szerelem harmatcseppjeit már rég felszárította a tomboló kamasznyár, addig terveit szövögette, hogy hogy fogja újra kezei között szorongatni a fiút.
- Szóval... - fél lábra állt és zord tekintettel szinte az Emily mögötti fához szegezte a lányt - Az az egy megoldás maradt, hogy velem tartasz és elkísérlek az erdő széléig. De felőlem ücsöröghetünk is itt egy darabig, én ráérek - a barátságtalan erdő némasággal válaszolt, s ez nem bizonyult túl vendégcsalogatónak - Okosabbnak hiszed magad egy egész falkányi farkasnál, sőt, ahogy hallottam egy másik falka összes tagjánál is, ezért bizonyára nagy meglepetés és csalódás, hogy a mai napon ez a magány amire ítélted magad és az okosság ami rávett erre nem oldja meg a problémádat - Noah izmai már reszkettek a benne szabadulni akaró farkastól - Engem is tuskónak, seggfejnek meg mindennek neveztél az előbb, ami nagyon kellemetlen, mert én sem akarnám, hogy pont egy olyan valaki mentsen meg akit annak tartok.
Azzal a mély torokhang amely csak mellkasában uralkodott eddig szétterjedt teste egészére. A reszketés minden izmát kőkeménnyé feszítette, s meggörnyedve érintette meg ujjbegyeivel a nyirkos, sötét színű talajt. Ujjai zsugorodni kezdtek, lábfeje megnyúlt és helyében egy-egy mancs jelent meg, gerince vízszintessé idomult, bőrét ellepte a tömött mokkaszínű szűr. Eltűnt az eddig ágyékát takaró vastag és páraáztatta aljnövényzetben, majd teljes farkasalakban lépett abból elő. Borostyánsárga szeme figyelmesen villant a lányra és néhány bársonypuha lépéssel mellé oldalazott. Fejét abba az irányba fordította amerről az imént kibukkant a páfrányok közül. Vagy emberi, vagy farkasalakban, de indulás arra, üzente minden mozdulata.
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
- Te figyu, értem én, férfi vagy, erősebb, meg a falka és a többi, de ne morogj és vicsorogj rám ennyire, mert az erőfitoktatástól nem lesz kevésbé tuskó. - Oké, túlzás lenne azt állítani, nem volt rám hatással a viselkedése. Sok szempontból előnyben volt, és ott az a rohadt ígéret, amit tettem és... Ha nem hagyja abba ezt a stílust, felmászok a fára és onnan fogok lekeverni neki egyet. - Tudathasadás? - kicsúszik a számon a kifejezés, ami a szavai miatt először eszembe jut, és kivételesen tényleg nem akartam úgy viselkedni, mint ő. - Nem hiszem, hogy bántó lenne, ha valaki nem áll be a sorba önként és dalolva. - Megvonom a vállam, úgy teszek, mintha nem botlott volna meg a nyelvem az imént, finoman fogalmazva, és tovább lendítünk a témán. Pontosabban ő a szokásos köröket rója, amiért komoly harcot kell vívnom magamban, ne küldjem el melegebb éghajlatra unalmamban. Mindig mindenki ugyanazzal jön, miért vagyok kívülálló, miért derogál csatlakozni, a hozzáállásom kritizálása, meg a többi, a többi... Aztán csodálkoznak, ha tényleg úgy állok az egészhez, ahogyan szerintük alapból is. - Emily - A neve még annyira sem ismerős, mint az arca. Jó, nekik könnyebb egyet megjegyezni, mint nekem ki tudja mennyit! Szememet forgatom, s közben rendíthetetlenül hallgatom a sületlenségeit. Milyen jó is nekem, hogy képes azon kívül is reakciót hallatni, amit simán farkasként is megtenne. Morog, meg vicsorog és azok után, hogy kicsit többet ismerek meg belőle (fogalmazzunk így), nem is olyan vészes. Nem tagadom, egyértelműen le tudna gyűrni, ha úgy akarná, de azért láttam rosszabbat is. Benne másmilyen erő dolgozik, mint akár a bétában. Utóbbi sunyi módon akar hatást gyakorolni, ezt feleslegesen tagadja bármelyik falkatag, aki hajlandó civilizáltan fordulni felém. Elhiszem, hogy vannak jó napjai, de nem egy ártatlan nyuszika. Noah hangja nagy, kihasználja a testi adottságait és ettől be kellene paráznia mindenkinek. Ha Portlandben nem találkoztam volna hozzá hasonlóval, vagy éppenséggel őzike lelkű lennék, sikerülne neki. Jelen állásban, valahol a semleges területen mozog, tudom, hogy nem vagyok neki ellenfél, ámde azt sem tartom kizártnak, a viselkedése egyfajta külső fal és belül kevésbé vészes. A "hang vagy" típikus megtestesítőjét is bele tudom látni, szóval a keménykedését is sikerül kezelnem. Ha másként nem, legalább látszatra, a fejemben olykor szétesnek miatta a gondolatok. Nem rejtegetem azt sem, elég lenne úgy mozdulnia és azonnal reagálnék, elvégre nemrég megöltek valakit, ő meg egy vadidegen, hülye lennék óvatlanul ácsorogni előtte. - Tévedtem, te egy ordas nagy seggfej vagy - kifújtam egy nagy adag levegőt az orromon, s ellökve magam a fától teszek egy-két lépésnyi távolságot kettőnk közé. - Azt azért vágod, hogy egy falkában élsz és elég sok farkassal találkozol? Egy teljes palettát fel tudnék sorakoztatni azokból a szagokból, amiket róluk magadon viselsz. - Nem vagyok kezdő kölyök! Ő se egy Mr. Tapasztalat, ne cse*zegessen, mert el fog szakadni a cérnám. Magasról beszél, mintha annyi mindent tudna, és olyan lenézően viszonyul hozzám, mint egy gyerekhez. Álljon már meg a menet, nem hagyom, hogy így viselkedjen velem! - Bagoly mondja... - vágok vissza ősszeszűkült szemekkel nézve rá. Idegesítő. Amikor ilyen állapotba kerülök, akkor piszkáltak általában azzal a pofával, ami egy felfújt hörcsögére emlékeztetett. A többiek szerint vicces, ha felmegy bennem a pumpa, talán Noah is így láthatja, de csak adjon neki hangot és megtalálom a módját, hogy betörjem az orrát. - A gimi melyik évfolyamának padját is koptatod? Mert tui, hogy azt csinálod. - És én tök büszke vagyok, hogy nekem ilyesmivel már nincs gondom. Szépe dolgozom, élem az életem, szabadon, mint a madár. Már, ha nem futok bele efféle kellemetlen szituációkba. Miért nem inkább Finch került az utamba? Ő normálisabb, simán segített volna mindenféle megjegyzés nélkül. Szerintem vele jóban vagyun, semmi öribari, de nem szól be úton útfélen, ha találkozunk és ez remek. Bár több lenne belőle és Erikből... meg Victorból. Utóbbi nem válaszolt az üzenetemre, ami idegesített, de jelenleg még nem annyira, hogy meglátogassam mondjuk a barkácsboltban. Legutóbbi ottlétünk nos... Nem számít. Gombócot érzek a torkomban, kicsit, de ott van és ezért mocros vagyok. Szeretném háttérbe szorítani ezeket most, így nehéz Noah-ra koncentrálni, aki simán kihasználhatná, hogy nem figyelek rá eléggé.
Noah végigmérte az előtte álló szőke lányt aki hozzá képest eltörpülő méretekkel rendelkezett. Mélyet szippantott a levegőből, orrcimpái megrezegtek a beáramló levegő erejétől. Szóval ez az omega szuka szaga, raktározta el a hiányzó információt besitája agyába és még ellenségesebben méregette a szőkeséget fel és alá. A nevét nem tudta felidézni. Noah nem volt ostoba, de szerette csupán azokat megőrizni emlékezetében kiket nagyra tartott, vagy kilétük fontos befolyással bírt életére. Egy vérfarkas ki elutasítja falkája közeledését - na, ez több volt a soknál.
A szúrós szavakra Noah vicsort villantott és torkából figyelmeztető morgás tört elő. A hierarchiában elfoglalt pozíció felruházta azzal a sértetlenséggel, hogy nálánál alacsonyabb farkasok nem sértegethették, ha megtették hát maga vehetett revansot egy-egy grabancszorítás formájában. Kezét ökölbe szorította, majd kiengedte. Végtelenül vágyott rá, hogy egy ugrással farkasalakot öltve rávethesse magát a fiatal nőre és nyáltól csapzott pofáját annak finom nyakába dugja. Szerette volna ha az omega kiprovokálja ezt belőle, s meghozhatja azt a döntést, hogy minden indokolt fellépéssé válik vele szemben.
- A jótanácsokon túlvagyunk már, mert csesztél a falkára - szegte előre élesesn kiugró állkapcsát, pucér mellén összefont karjain szinte reszkettek az izmok - Az első kettőhöz jogom van, mert feletted állok. A farkas ereje a falkában van és te egyedül gyenge vagy - szemei villámokat szórtak. Eszébe sem jutott kárt tenni az aprócska emberben, de annak szavai megerősítették azt amit korábban hallott: annyi tisztelet sem lakozott benne amennyi Noah kisujjának utolsó percében ha a vérfarkasokról van szó. Nem finomkodott. Az ő nyelve a nyers erő és ráhatás voltak. Messze állt tőle az Alec Wardot jellemző szőrmentén történő kommunikáció. - Daniel Chasey erős vérfarkas volt - vágott Noah a lány utolsó szavába, hogy annak esélye se nyílhasson arra, hogy még egy gondolattal megtoldja - És megnyúzták, érted? - az erdő barátságtalanná változott szavai nyomán. Még a madár sem motozott - Szerinted egy ilyen rohadéknak gondot okoznál - egyik kezét kivonta eddigi pozíciójából és végigmutatott a törékeny testen - És mielőtt azt hinnéd, hogy megsértettelek, hát te sértettél meg minket - mellkasára bökött, hüvelykujja nyomásától elfehéredett napcsókolta bőre. Horkant egyet és egy mély lélegzetet hívott segítségül, hogy megnyugtassa az igazságtalanságtól szűkülő farkasát, majd hátrasimította haját homlokából és figyelmesen végighallgatta a lányt.
- Noah - morogta összeszorított szájjal - És te?
Mintha derengeni kezdett volna számára egy öt szótagból álló kereszt- és vezetéknév, de az omega szavai kizökkentették a mélázásból és követve a lány pillantását végigpásztázta saját meztelen felsőtestét, majd mindent ami a derékig érő aljnövényzet alatt volt. A sűrű növényzet nem engedhette láttani mindazt amivel a természet megáldotta, ő maga pedig Rose Harbor legkevésbé szégyellős polgárai közé tartozott. Más vérfarkasok előtt különösen.
- A portya végpontján hagytuk a cuccunkat - magyarázta komoran és visszacsavarta tekintetét a lányra - Ez van, vagy a farkas, de akkor nem tudok válaszolni a szellemes beszólásaidra. Igen, Daniel férfi volt és én is az vagyok, de ki mondta, hogy egyedül vagyok...?
Kinyújtotta tenyerét, hiszen azon még ott kellett lennie a Roy által hátrahagyott illatanyagoknak mikor kézfogással üdvözölték egymást a járőrözés megkezdésekor, a lánynak pedig ilyen távolságból meg kellett ezt éreznie. Megemelte szemöldökét, kihívás összpontosult a mimikában, ajka szinte kaján mosolyra húzódott. Remélte, hogy ezzel kissé ráijeszthet és villogtathatja fölényét, mely ezúttal valóban a falka erejéből származott.
- Azt azért érzed, ha már k*rva büdös a tej a hűtőben? - röhögte el magát. Megpróbálta megsaccolni a vele szemben álló korát. Végül abban a formában csúszott ki minden a száján ahogy azt fejében kigondolta:
- Te amúgy baromi fiatal lehetsz - állapította meg.
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
Hogy is gondolhattam, sikerül egymás után két alkalommal is megúsznom extra nehezítő körülmény nélkül? Erik szinte szó szerint a fejembe verte, hogyan maradhatok "jókislány", csak azt felejtette el, a tájékozódási képességem zéró. Nevezhetnénk mázlinak, már teljesen ártalmatlan erdőjárónak látszom, amibe a rangsor legvégén kullogó, még kósza gondolatként sem szereplő, meg sem fogant farkasa sem láthat semmi rosszat. Miért ne sétálgathatnék? Miért ne sétálhatnék egy istenverte erdőben céltalanul és **rvára elveszve, míg elém nem kerül egy mézeskalács házikó és forrásba lévő vízbe nem mártogat egy mogorva alak, aki mint egy goromba, mogorva nagyanyó, magát alfának nevezve, akár egy minőségi teafiltert? Nehezemre esett visszafogni a morgást, ahogy a nagyképű seggfej megszólalt. Kapd be, nem csinálom össze magam tőled! - Basszus! - szalad ki a számon, mikor rá nézve teljesen váratlanul ér a látvány. Olyan lendülettel fordulok el, homlokom a mellettem lévő fát súrolja. Szép lenne, ha ennyivel kiütném magam. Megdörzsölöm a fantom-sérülésem, s ismét képes vagyok a srácra nézni, fogjuk rá összeszedetten. - Nálatok valami alapkövetelmény, hogy ilyen rohadt magasra kell nőnötök? - Ide már enyhe kifejezés a kisebbségi komplexus. Elfog a késztetés, felmérjem a köztünk lévő méretkülönbséget, de mivel nemrég még farkas alakban volt és most... hát, már nem abban, ezt a dolgot egyelőre jegelem. Direkt csak a válláig mérem fel, ki áll velem szemben, nem érdekel, ha neki is leesik, miért addig. Logikus. - A csúnya nézésre még edzened kell, láttam már jobbat is. Piti, dacos odamondásokkal dobálóztam, mint általában, ha új helyzetbe kerülök tőlem kívül álló okok miatt. Ha a másik fél, vagy felek hozzá hasonlóan indítanak, meg is érdemlik, ennyi. Miközben megjegyzéseket teszek, szerintem egyáltalán nem durvákat, összefonom a karjaimat mellkasom előtt és a korábbi majdnem-kiütős fának dőlök. Aztán reflexből szisszenek fel a hülye határ említésére. Valahogy éreztem, megint ezért akaszkodik valaki a nyakamba. Lottóznom kellene, komolyan. - Te vagy ijesztő akarsz lenni, vagy sértegetni próbálsz, vagy alapból gáz a stílusod és ez egy ártatlan jótanács lenne részedről, mint farkas a farkasnak vagy ilyesmi. Utóbbiban bízom, bevallom. - Félrebiccentett fejjel támasztom tovább a fatörzset. Kendőzetlenül figyelem az arcát, szeretnék ismerős vonásokat felfedezni benne, beazonosítani, ki lehet, vagy egyáltalán mennyi idős lehet? Nem egyszerű belőni egy kort, amikor minimum két méter magasodik föléd, de a képe olyan, mint egy gimis kölyöké. Már amennyit látok belőle, mert esküszöm, nagyon magas! - Aranyos, hogy így aggódsz értem, de felesleges. Tökéletesen képes vagyok megvédeni magam, ha kell, plusz, mint rávilágítottál igen figyelmesen, nem szaladtam ki a vikágból. - Szimplán fogalmam sincs, hol vagyok. Neki köszönhetően annyit javult a helyzet, a falka határvonalán egyensúlyozom. Szóval az orbitális területméretből lefaragtunk, összement "rohadt nagy"-ra, csodálatos. Mesés. - Mellékesen megjegyezném, nem illik le "omega szukázni" valakit, pláne ilyen stílusban. Utána majd te is mondhatod a magadét, ha én is elkezdek veled bunkózni. Helyette megmondhatnád a neved, könnyebb lenne beazonosítani később. Az átmenetileg kapottat nem szeretnéd, ha megjegyezném, hidd el. - Számozni is lehetne lassan őket. Nem értem. A gyerekek szokták egymást kiközösíteni, meg megszólni, ebben a városban úgy látszik, megmaradtak fejben valahol az ovi és a kisiskola közti szinten a farkasok, kevés olyan akad, aki hajlandó gondolkodni, ne adj Isten, viselkedni. Legalább bemutatkozhatna. Nem, nem meg, azt elég jól sikerült neki- Átkozottul nehéz megállni a kulcscsontjánál, visszapattanni tekintettel a mellizmairól és szépen fogalmazva, nem felmérni a terepet. - Apropó, még valami, és bocs, hogy ennyi minden eszembe jut hirtelen, és kicsit sem izgat, ha neked így kellemesebb, de nem szeretnél legalább egy nadrágot... vagy valamit... érted... - Bas**i az a köldöke! Annyit küzdöttem a lazaság látszatáért! Biztosra veszem, már az arcomra van írva az egész, a felismerés, az emiatti pirulás, meg az összes zavaros akármicsoda. Na, ne szórakozzunk már! - Visszatérve - témaváltás, szimpatikus terv -, ha jól emlékszem, akit elkaptak férfi volt. Ezek alapján jogos a kérdés, Te miért vagy itt egyedül? Nem mindig a nőket kell gyenge őzikének nézni. - Nem esett nehezemre a szemébe nézni, várakozón, kérdőjel árnyékával az arcomon nézek fel rá, a nyaki csigolyáim bőszen ellenkeznek, és azzal fenyegetnek, megszöknek, de lehet, egyszerűen szétpattannak. Állandóan az eget bámulom, csoda, hogy letudok pillantani a cipőm orrára.
A két farkas ütemesen ügetett a csapáson. Noah Roy nevű falkatársát vezetve lendületesen haladt a járőrútban meghatározott útvonalon, orrukat bizonyos időközönként a földhöz nyomták. Noah fekete farkasa mélyet szippantott az elmúló erdő rothadó avartól és baljós árnyaktól telített illatából. A két állat teste rugalmasan hajtotta magát előre, izmaik megfeszültek, elengedtek, bundájuk lágyan rezgett a menetszéltől.
Noah teljes lényével átadta magát a természetnek. Feje kiüresedett, emberi értelmét felülírta bestiája ösztöne és minden neszre éberen hegyezte fülét.
Bárcsak én kaphatnálak el, te rohadék, fortyogott magában a fiú és maga elé képzelte Daniel Chasey gyilkosának romlott arcát, Megnyúználak és a csontjaidat használnám fogpiszkálónak. Farkasában duzzadó erejével játszi könnyedséggel teríthetett volna le egy egyszerű halandót, majd vele kedvére játszva végül szét is tépte volna. Megtette volna. De a falka hierarchiája és törvénykezése értelmében ez nem szolgált jussául. Még akkor sem, ha társai legszívesebben maguk ítélkeztek volna a kínzó felett, s küldték volna éles fogak és körmök bitófájára.
Noah olyan hirtelen fékezett, hogy a mögötte kocogó Roy szinte hátsójába rohant. A fiú figyelmeztetően horkant, orrából forró páracsík kígyózótt a fenyvesek koronája felé. Noah megfordult és Roy csillogó barna szemébe nézett, majd fejével a szellőhozta illat irányába bökött, s mellső lábával felajzottan toppantott. Idegen jár a falka területének határán. Roy szürke farkasa az ég irányába szegezte orrát és mélyet szippantott, majd halk nyüszítéssel bökte meg a fekete ordast. Megszületett a néma egyezség. Noah a behatoló után ered, Roy közben feltérképezi a járőrút befejezéséhez szükséges mérföldeket, majd visszatér.
Elváltak útjaik.
A fekete farkas játszi könnyedséggel falta az alatta futó földet, s csökkentette a távolságot teste és a szag forrása között. Ez nem lehet a gyilkos, morogta magában pattanásig feszült idegekkel, ennek nőszaga van.
Vad vágtatását ügetéssé csillapította. A lapulefelek és páfrányok olyan sűrűségen nőttek ki a földből, hogy még a marján vastag tincsekben növő sörény sem bukkant ki a zöld közül. Az idegen tíz méterre ácsorgott tőle és bármiben fogadott volna, hogy ingerült csörtetésére már réges-rég felkapta fejét. Noah mély lélegzetet vett, mire tagjai nyúlni kezdtek. Szőre felszívódott ésfelbukkant rózsaszínes emberi bőre, hátsó lábai nőttön-nőttek, majd felegyenesedett a derékig érő tömött aljnövényzet között és homlokából kisimított egy barna tincset. Villogó szemeit az előtte felbukkanó szőke lányra szegezte.
- Essünk túlrajta, mi? - morgolódott és meztelen felsőteste előtt karba fonta kezeit, gyanakodva méregette fel és alá a nőt - Te vagy az omega aki cseszik rá csatlakozni a falkához, mi?
Olyan mélyet szippantott a betolakodó illatával telített levegőből, hogy orrlyukai felhorkantak. Igen, ő lesz az, konstatálta magában végtelen lojalitással gondolva társaira és gigantikus termetét kihúzva dacosan előre szegezte az állát.
- Éppen a falka területének határán állsz - tájékoztatta büszkén - Nem tudom, hogy azért jöttél-e, mert végre észhez tértél és a gyilkosság után rájöttél, hogy az egyetlen lehetőséged csatlakozni, vagy simán öngyilkos szeretnél lenni... - figyelmeztetően felmorrant - De azért érdekelne pontosan mi a francot is csinálsz itt full egyedül. K*rva veszélyes, főleg egy szukának.
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
Leharcolt cipőm orrával morogva rúgok bele egy letört faágba és nézem, ahogy megemelkedve a földtől elgurul. Ott rohadjon meg! Ott rohadjon meg minden most már! Olyan szépen elterveztem. Eldugtam a cuccom, ahová mindig szoktak, megcsináltam az összes hülye szagmintás baromságot, amivel majd visszatalálok hozzá és felhőtlenül élveztem a farkasom szabadságát. Nem volt se alfa, se béta, se semmi, még egy átkozott nyúl sem, de nem bántam. Remekül szórakoztam, aztán elfáradva orromnál fogva visszavezettem magam a kezdőponthoz. Felöltöztem, minden annyira, de annyira okésnak látszott. És akkor rossz irányba fordultam, azt hiszem. - Térerőt, egy kicsi térerőt léci! - könyörögtem a mobilomat az égnek emelve, sokadjára körözve ugyanazok körül a fák körül, gondolom. Mert itt minden k*rvára egyforma! Éreztem a hisztérikus sokkot szétáradni bennem, már úgy szorítottam a telefonom, csoda, hogy nem törtem el. Legalább egy vonalka, egyetlen egy kis vonal lenne! Szitkozódva rúgtam arrébb mindent, ami az utamba került, néha hangosan morogva, tehetetlenségtől fújtatva. Ki tudja, mióta sétálgatok itt fel-alá emberi alakban! Ha nem érezném a fáradtságot minden tagomban, megpróbálnék megint farkasalakba bújni, hátha, de alighanem itt nyúlnék ki valamelyik bokorban. Jó, menjünk... arra mondjuk. Elindulok az egyik irányba, prüszkölve mondom a magamét minden egyes lépésnél, aztán az egyik nagyobb levegővételnél úgy megállok, majdnem orrabukom. - Ne már! - nyögök fel az égre emelve a szemem. Az idegen farkas szaga egészen erős, vagyis itt van a közelben. - Nem sántikálok rosszban, nem csináltam semmit és a falka területén sem vagyok, azt hiszem. - Fogalmam sincs, hall-e, milyen alakban van, mit akar, de az tuti, ha csak a szaglása nem tropa, ki fog szúrni. Behúzódom a legközelebbi fa mögé, onnan lesem az illetőt, aki akár a hátam mögött is felbukkanhat, nem lepne meg. A múltkoriak elég jól feltették a pontot az "i"-re, viselkednem kell, de ha ez az akárki ellenem áll, kikaparom a szemét mire háromig elszámol. Ígéret ide vagy oda, ez önvédelem. - Basszus, essünk túl rajta, gyere már elő! - Türelmetlenül majdhogynem rákiabálok az illetőre, ami lehet, őrültség, de elegem van a meglepetésekből. Gyorsan felmérjük egymást, lefutunk pár kötelező kört, plusz, ha elég jófej, megmutatja, merre a kijárat és már le is tudtuk a dolgot. Ha seggfej, nos... Rossz napon téved elém.
Kezdőlap
