Átlagos magasság, igéző szemek, pont olyan amiért majdnem minden lány oda tudna veszni, ja igen ez pipa. Az arc szerény, de addig jó, ameddig a külső van előtérben. A haj sötét színű, olyan nagyon belemarkolnál feeling, de azt nem szeretem…
Az öltözet átlagos, kivéve ha munkaügyben kell menni, és az életem eddigi nagy részében munkaügyben mentem. Ez van ha a család megszabja merre megy a nagyvilágban, és anyád imádja a puccos öltözéket. Ami bejön, ami testhezálló ls igazán én vagyok, azt a sportos öltözék, a laza megjelenés, és ez olyan ritka, hogy szinte már ez számít az ünnepinek.


Jó tulajdonságok:
- kiváló emberismerő: Ez talán csak nekem jó, mert ahelyett, hogy ezt arra használnám, hogy másokkal jó kapcsolatot ápolok, igyekszem a magam céljait elérni vele. Persze azért egy üzleti megbeszélésen ez remek kis fogás lehet bárkin, aki csak egy kicsit is blöffölni látszik.
- romantikus: Bár a szerelem messziről elkerül, na jó inkább én őt, azért tudom, hogy mi az amit meg tudnék tenni valakiért aki fontos nekem. A szüleim már szinte nyálas szinten voltak szerelmesek, volt kitől tanulnom. Ezt egyelőre csak azok tapasztahatják, akik közeli barátságban vannak velem, mert a barátaimnál közelebb senki nem jutott még hozzám.
- kitartó: Mert az életet nem lehet máshogy élni, csak ha az ember küzd azért aki lenni akar. A cég vezetőjének akartak megtenni, amint kiléptem az egyetem kapuján. Nekem még idő kellett, elértem, kaptam tanulási időt marketingesként, ami jelenleg remekül megy. Sokat küzdöttem, hogy elérjem, hogy az első projektemet egy olyan városban indíthassam el, ami nem ismert és ebből kell majd jó pénzt csinálni a cégnek. Menni fog!
- igényes: Nem csak a munka terén, hanem az életben is, nem szeretem ha valami félig van elvégezve, szeretem a precíz munkát. Szeretem ha olyan a megjelenésem, amit nem szégyellek kifelé mutatni és ami láttatja az emberekkel ki vagyok, bár néha jobbat mutatok kifelé, mint amilyen vagyok legbelül.


Rossz tulajdonságok:
- érzéketlen: Rossz a körülöttem lévőknek, de jó nekem. Nem vagyok egy érzelmes ember, nem nagyon volt mire eddig az életemben. Mindenki nagyon hamar eltűnt az életemből, anyám meghalt, az apám pedig ezután mániákusan karrier centrikus lett, a család és a fia felé vágyott érzelmek szinte elbújtak ezután. Csoda, hogy nekem is valami óriási dolog kell, hogy előhozzon bármit is belőle?
- kontrollmániás: A tökéletesre törekszem, de azt is tudom, hogy számomra csak akkor lehet valami tökéletes ha én irányítom a magam kis világát és azokat akik ebbe beletartoznak vagy körbeveszik. Sokan ezzel nicnsene megbarátkozva, nem csoda, hogy egyetlen egy lány tartott ki mellettem jóban rosszban, de legfőképpen az ő teherbírásának köszönhetően maradtunk barátok.
- manipulatív: A sikerért bármit? Igen, bárkit képes vagyok feláldozni, hogy elérjem, amit akarok és bárkit rábeszélek arra, ami szerintem a legjobb döntés a részéről.


Nem tudom, hogy magamat emberkedvelőnek mondanám e, egyetlen egy barátom maradt meg mellettem, talán túl sokat utazok, vagy a makacs és önfejű énem űz el mindenkit. Sokak szerint a törtető énem kibírhatatlan, de ugyanakkor annyira szeretem, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ki vagyok és mit akarok elérni, ez a makacsságom és a felfogásom nélkül nem menne.
Van egy két olyan ember, akikre mind azt hittem, hogy a barátaimnak mondhatom őket, tévedtem. Ők mind a pénzre mentek, arra, hogy elérhessenek nálam valamit, nem szeretem a kétszínű embereket, amikor én egyenes vagyok, még ha az néha fáj is a másiknak.
A romantikus oldalam egyelőre szunnyad, nem akarok valaki miatt gyengének tűnni, visszavenni abból, ami éltet. Tudom, hogy a szerelem gynegeség, számomra legalábbis az, látom apámon, hog anyám haláls után mennyire maga alatt volt, mennyire visszavett tőle az egész és nem akarom átélni.


Chris nem az az ember, aki részes volt Rose Harbor történetének. Ő egy külső szemlélő, aki már évek óta próbál becserkészni egy nagyobb területet, hogy megépítsék a sokadik hotel láncot a céggel. Ő ugyan egy marketinges, de szeretne előrébb lépni és megérett rá, de a természetfeletti számára olyan, mint egy mese, csak a könyvekben létezik. Bár nemsokára hosszútávon beveszi a várost és letelepszik évekre ide, ki tudja lehet megtetszik neki és nem vágyik majd vissza. Lesz ideje bőven rájönni, hogy mennyire furcsa egy hely ez, talán megismeri az itt megbúvó természetfelettit, de egyelőre egy naiv emberke, aki azt hiszi majd itt talán magára talál.


- Chris ne csináld, ez életed lehetősége és te képes vagy lemondani róla? - kérdezi tőlem teljesen elhűlve Sam, tudom, hogy neki az az álma, hogy egyszer apám nyomdokaiba lépjen, ahogy nekem is, de ugyanakkor nem akarom úgy végezni, mint ő. Pedig tudom, hogy már közel állok hozzá. Az élete a karrier körül forog, nincsen más a család is olyan második fokon foglal helyet, de talán a harmadikon. Tudja, hogy Sam tökéletesen boldogul az életben és nekem is éppen csak most lett meg a diplomám, szóval sínen vagyok én is. Mindent kézben tart, de közben az emberi dolgokat elhanyagolja, talán ez vezet ahhoz, amivé válni fogok egy pár év múlva. Mert az ő példáját követem akaratomon k-vül, a cégében dolgozni, nem ugyanaz, mint annak fejeként. Tudom, hogy kell nekem az a pár év, ameddig megpróbálok egyensúlyozni. Az más kérdés, hogy elbukok, csúnyán és olyan irányításmániás, kontrollmániás és maximalista ember leszek mint ő. Barátok nélkül, akikre tudom, hogy nincsen szükségem, mert a munka ami az előtérbe kerül. De az egyetem után még próbálkozok, keményen, mert hiszem, hogy én nem az Hyland vagyok.
- Ez nem életem lehetősége, ha jobb akarok lenni, mint ő akkor nem vágok bele ebbe 23 évesen Sam, még van időm csak hagyd, hogy azt csináljam ami szerintem a legjobb. - mondom neki miközben az étterem ajtaján megjelenik apám. Nem lesz egyszerű közölni vele, hogy nem szeretnék azonnal arra az útra lépni, amit nekem szán, talán csalódott lesz, de akkor sem akarom elsietni.


- Christopher Hyland! Örülök, hogy megismerhetem, már nagyon sokat hallottam Önről és a cégükről. Nem tudom mennyire ismeri Rose Harbort, de ha gondolja egy kávé mellett mesélek róla. - üdvözöl azzal a kéjes kis vigyorával az ingatlanos nő, aki most akasztott le rólam és a cégről több millió dollárt. Jó befektetés nekünk, még jobb annak akinek sikerül eladnia részünkre, nem kis részesedése van muszáj ennyire kéjesnek lennie, de még a szőr is feláll a hátamon tőle, de mosolygok.
- Örülök, hogy megismerhetem személyesen is, köszönöm, egyelőre magam szeretném felfedezni a várost, nem először járok itt, mint tudja, már évekkel ezelőtt felfedeztem, és többször voltam itt, hogy megtaláljam a tökéletes helyet a hotelnek. - a szokásos nem nincsen kedvem hozzád dumám, de megteszem, amit meg kell, az első saját projektem a cégünk neve alatt, mindent bele kell adnom és ha a város egyik üdvöskéje jön köszönteni, akkor én rendes leszek, még akkor is ha csak ő hiszi magát annak.
- Ilyenkor annyira irritálsz. - súgja oda nekem Ria, aki kérdés nélkül mondta, hogy velem tart és segít ha kell. Részben mert nem akar az alkoholista bátyjával élni és tudja, hogy rám számíthat és én is rá, talán ő az egyedüli aki nem hagyott sosem cserben és képes belőlem egyetlen egy jó tulajdonságot is kicsikarni olykor, máskor meg elviseli azt aki vagyok, mégha ilyen érzéseket is keltek benne.
- Tudom, de jobb ha megszokod Édes. - kacsintok rá cinkosul amíg a csacsogós nő elfordul, hogy lelkesen mutassa meg a helyet, ahol az ég egy adta világon semmi nincs, de már mutatja ő miben látja a fantáziát, hát nekem egyáltalán nem ilyen kép van a fejemben a hotelről, de vigyorgok bájosan és bologatok neki.
Rise Harbor mostantól jobb ha megbarátkozol velem, mert elég sokáig leszek a lakosod Kedves!

Caleb Hyland: NJK KARAKTER - ember - apa
Irina Hyland: NJK KARAKTER - ember - anya (meghalt)
Samantha Hyland: NJK KARAKTER - ember - testvér - húg
Ria (Gloria) Mathys: NJK KARAKTER (keresett lesz) - ember - egyetlen igazi barát