Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

Blöff és Szürkebarát EmptyVeronica Duke
Tegnap 23:47-kor


Put me up & put me down.

Blöff és Szürkebarát EmptyLuna Wheatfield
Tegnap 10:29-kor


Besties Time.

Blöff és Szürkebarát EmptyLuna Wheatfield
Tegnap 10:06-kor


Calories don't count on weekends?

Blöff és Szürkebarát EmptyLuna Wheatfield
Tegnap 9:45-kor


another mess. Archie&Lodie

Blöff és Szürkebarát EmptyElodie Rhodes
Tegnap 9:03-kor


it will not be easy

Blöff és Szürkebarát EmptyElodie Rhodes
Tegnap 8:38-kor


Weak spot

Blöff és Szürkebarát EmptyArchibald Collins
Szer. 30 Okt. 2024 - 14:59


Sherlock & Watson

Blöff és Szürkebarát EmptyKay Llewellyn
Szer. 30 Okt. 2024 - 13:51

Megosztás
 
Blöff és Szürkebarát
Minden mágia megköveteli a maga árát.
ÜzenetSzerző
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptyHétf. 3 Jún. 2024 - 11:08

Félbehagyott játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Blöff és Szürkebarát Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Blöff és Szürkebarát B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptyCsüt. 21 Márc. 2024 - 0:00

Carla & Leo
Elmosolyodtam, de némi kócos fejrázás kíséretében mégsem adtam meg a vérfarkasnak azt ami kiolthatta volna kíváncsiságát. Mit is mondhattam volna? Alvilági bűnöző vagyok és szeretem a költészetet, még kedvenc verseskötetem is van? Igazán örülök, hogy találkoztunk, ha vers kell vagy vipera, tudod hol találsz... Nem... Odalett volna minden báj, minden varázslat, minden... játék. A Perez klán titka magányba zárt és igen, egy olyan fickónak mint ez, ez a meghasonulás, ez a bujkálás, ez... rövid póráz volt az elmúlt egy évben. A kutya sem szereti meg soha rövid láncát. Megszokja. Talán. Vagy nem. Én mégis csak macska voltam.

- Tudok hát, különben már éhen haltam volna - villantottam rá újabb mosolyt - De nem kofa vagyok a vasárnapi piacon. Meg nem is sírásó.

A vérfarkas végre nevet kapott. Carla.

- Pergő R és utána egy lágy L. Igazából nem számítottam rá, hogy ilyen csinos neved lesz. Tudtad, hogy a Carla, vagy Carl, szabad embert jelent?

Oldalra biccentett fejjel vártam a választ. Carla. Carla. Egyre csak pörgettem a fejemben a tűzről pattant és mégis tó vizekén csobbanó nevet. Carla. Jó lett volna még néhányszor kiejteni. Ám már így is vásárra vittem a bőrömet és azzal hazardírozom, hogy mikor teszi ki a szűrömet és akkor bánhatom a savanyú borom meg a születésnapom maradékát. Ám ez így is vészesen közeledett, hiszen a név leleplezése titkot kívánt váltságdíjért. Felhajtottam az ital maradékát - mely nem kevés maradék volt - és rögvest tapasztaltam, hogy az alkohol fejbekólint. A júliusi meleg, a söntés szaga, Carla szaga, a vérfarkasok... Ez még egy parfümkészítő orrának is túl sok impulzus lett volna.

- Ez a macska mindig óvatlan. Ez a sorsa a macskáknak. Nem öregszenek meg - dünnyögtem ostoba félmosollyal és akaratlanul is megtapintottam azt a felkaromat amely az ezüstsörét nyomait őrizte magán. Mikor eszembe jutott, még a mai napig fantomsajgás terjengett elő belőle. Megfürödtem Carla nevetésében amit iménti viccem váltott ki és néztem amint a nevetéstől szeme kissé összeszűkül, fogai kivillannak.

Tenyerembe ejtettem államat és borgőzösen figyeltem kurta, de sokatmondó válaszolgatását. Laposat pislogtam, ajkamon félmosoly bujkált.

- Egyszer mindenki elmegy - visszhangoztam némi melankóliával. Kérdésére szívdobbanásnyi szünetet tartottam. Ajkamon megkopott a mosoly fénye.

- Hogy valaki maradjon... Az elég nagy kaland lenne...

Szerettem volna ha most egy lélegzetvételnyi ideig nem szól, de elvárásom szégyenletesnek bizonyult, ezért csak felegyenesedtem a bamba bámészkodásból és megpaskoltam a pultot mintha az táltos paripa lenne ami elrepített a négyszögletű kerekerdő mértani közepébe.

Kezemmel tompító mozdulatot tettem, hogy Carla gyököt vonjon a rólam megtudott információkból.

- Nem olyan papíros pedigrés féle. Letagadnának. Apám már itt született, csak dacosan elhagyja az R-betűket, de akkor nem tudná olyan szépen kimondani, hogy Carla... Mégsem éri meg britnek lenni...

Megkaparintottam a bort és szomjasan eltüntettem belőle még két kortyot.

- Byron's, Pucér Szirén, Old Harbor Pub... - soroltam a helyeket ahol nyugodt szívvel eltölthetett egy estét és engem sem gyötört a bűntudat, hogy mégis merre kalauzolom el. Röviden elmagyaráztam melyiket merre találja és mik a jellegzetességeik, milyen zene szól, hogy hívják a kidobófiút...

- Mondd, hogy Leo barátja vagy... - piszkáltam meg azt a pontot a pulton amit előszeretettel vakargattam az elmúlt fél órában. Volt annak előnye ha az ember otthonosan mozgott az éjszakában, a lebujok titkos termeiben, ismerte a portásokat, a zegek-zugok titkait...

Felemelkedtem a bárszékről, kinyújtóztattam tagjaimat és leakasztottam a háttámláról homokszínű zakómat, majd az alkaromra fektettem.

- Ez egy sokkal jobb születésnap mint amire számítottam. Köszönöm, Carla.

Egy tétova lépést tettem az ajtó felé, de viszketett a tenyerem a titoktól amivel még tartoztam neki.
Leonard Daugherty
Alakváltó
Leonard Daugherty
Elõtörténet :
Titulus :
életművész / bűnöző
Karakter idézet :
"Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni. (...) Bár sok helyt jobb ész nélkül lehasalni, ha az ember szeretné a bőrét megmenteni."
Play by :
Jim Sturgess
༄ ༄ ༄ :
Blöff és Szürkebarát LlMTnR

Blöff és Szürkebarát MtgWnl
User :

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptyHétf. 4 Márc. 2024 - 0:21

Elmosolyodom. A furcsa esszenciájú idegen aztán szereti csavargatni a szavakat. Mégis, a betévedők közül eddig nagyrészt mindenki tudta, hogy ki vagyok én. Ő tehát vagy nem jár ide eleget, vagy egyszerűen elengedte az információkat a kis füle mellett. Súlyos hiba lehet az ilyesmi olykor. Lehetnék mondjuk én a mumus, aki pont érte jött, és most alkudoznia kell velem egy sort az életéért. Szórakoztató lenne, amíg megpróbálna meggyőzni.
- Ah, akkor légy kegyes és avass be! - felnevetek halkan két korty sör között. Persze, az én munkámról végeredményben nincs mit beszélnünk már, hiszen itt állok egy pult belső oldalán, ergo én vagyok a pultoslány. Érdekes módon még nem tudok mindenkit elhelyezni ugyan a képzeletbeli palettámon, de próbálkozom vele. A legtöbben persze nem keresik a bajt, vagy legalábbis nem itt keresik a bajt. Az már a szórakozóhelyek biztonsági személyzetére tartozik mondhatni, a kocsmáknak nincs bennük felelőssége.
- Tudsz alkudozni. - biccentem oldalra a fejemet. Ez tény, ráadásul a jó alkuszoké a világ. Nem véletlen, hogy még a nagyon gazdagok is alkudoznak olykor. Az üzleti élet elég világosan működik. Adsz valamit, és én is adok valamit cserébe. Egy örökös oda-vissza kör. - Lenyűgöző érvelés. - bólintok egy mosoly kíséretében - A nevem Carla. - ami nem hétpecsétes ajtó alatt őrzött információ, bár számára mondjuk éppenséggel egy titkot rejtett. A legtöbben, akik nem falkatagok és csak betérnek egy italra, abszolút nem kérdezik, hogy ki a halál vagyok. Maximum akkor, ha valami egyéb ajánlatot szándékoznak tenni.
Tudom, talán pofátlanul szerzem meg a szagmintát, amin egyesek fel is kapják valószínűleg a fejüket, de független nőként...ugyan ne szóljon már bele senki, hogy mit csinálok. Persze, nagyapám eldörmöghetné, hogy mondjuk kérdezni is lehet, nem kell rögtön a nyakáig hajolni az illetőnek. Ó, ha tudná, mennyire is kell! - Vedd annak. - és teheti is zsebre, a kis dicséreteket illik elraktározni, a nap végét mindig fel tudják dobni. Kevesebb helyet hagyva ezzel a világban tengődő szánalmasan sok szar dolognak.
Meglepetten, de őszintén nevetek fel. Tehát még hergelni is szereti a népeket maga körül. Érdekes pasas, annyi bizonyos. - Csak vigyázzon az a macska, nehogy egyszer óvatlan legyen. - ingatom a fejem még mindig mosolyogva. Páran - főleg az idősebbek - a régi berögződések emberei, vagyis mindenre csaholnak messziről, ami más...vagyis esetében, aki más. Viszont nyíltan nem hiszem, hogy bárki is odáig vetemedne, hogy bántsa. Íratlan szabályok, vagy mik. Persze, ha a konfliktus emberi természetű, az merőben más.
- Igen? Akkor jól titkolja a város. - enyhe fintor csak, fogalmam sincs, hogy hová osszam be ezt a helyet magamban. New Yorkhoz képest nyilván olyan, mint egy...kisváros a zombitámadás után. Csak itt bátrabbak a túlélők. - Nos, az a macskától is függ. - hagyom lebegni a gondolat befejezését. Nem mondanám magamat túlságosan higgadt és békés természetnek, de nyitottnak igen. Viszont egy idő után tudok tetőzni, akkor pedig elszakadnak a cérnák, és felmászom arra a bizonyos kerítésre. - Egyszer mindenki elmegy. - vagyis nem biztos. A kisvárosi létből nehéz kiugrani, marhára bele lehet kényelmesedni, ahogy a nagyváros is tud egy idő után sok lenni. Nekem mondhatni ez az első tapasztalati körutam, hogy milyen az, amikor nincs minden a lábaim elé terítve, hogy csak válogatni kelljen a lehetőségekből. Most meg kell találnom őket. - Mégis miféle az a kaland, amire vágysz? - mert akkor már érdekelne, ha ilyen végletben gondolkodik az útitársáról. A végén még tényleg egészen meg fog lepni, és szeretem a meglepetéseket, ha már itt tartunk.
Viszont az alfát illetően nem szolgál nekem vaskos történettel, mondjuk elég nagy hallgatóságot is kapna hozzá. Az egyetlen szál kivétel az lenne, ha mondjuk leírná nekem a mondandóját, de...szükségtelen ilyenekhez folyamodnunk úgy vélem. Ha van is véleménye, nyilván okkal tartja meg magának. Őszintén nem húznám a kérdéskört, végtére is nem ismertem az alfát, a nevén kívül nem tudok róla semmit sem. Persze a tekintetét látva elsétálok közben a hűtőig, hogy megkaphassa a borát. Sosem szerettem igazán a bort, hamar fejbe tudja kólintani az embert úgy, hogy észre sem veszi. Valahogy belőlem az is hiányzik, hogy bármiféle étkezés mellé bort igyak. Vagy bármilyen alkoholt, ha már itt tartunk.
- Áh szóval félig brit vagy? - nocsak, új információ és egy meghívás is. Ami persze szükségtelen lenne, én csak dézsmálom orvul az italkészletet, ami viszont a pultos lét velejárója. Egész nap embereket hallgatni olykor baromira fárasztó. - Pedig nem tűnsz olyan pikírtnek és kimértnek, mint az angolok szoktak általában. - a bókot hallva elmosolyodom, hát melyik nő nem szeret ilyeneket hallani? Akinek önértékelési problémái vannak mondjuk, mert rögtön jön, hogy áh, ő nem is szép, de köszöni. - Hidd el pedig, hogy nem maradnál szégyenben. - de, ha ragaszkodik hozzá....
- Mhm, a csokoládé történetesen pont az egyik gyengém. - málnával, eperrel, mandulával, chilivel...bármivel. A csoki az csoki, és mint olyan, tökéletes. - És hol lehet itt jól érezni magát az ember lányának? - újabb kérdés, ha már nem adott több támpontot. - Például, ha...zárás után még nem akarnék hazamenni, mit ajánlanál, hová menjek? - és amit mond, azt történetesen el is kell raktároznom magamnak, hogy megjegyezzem. New Yorkban nem kell külön társasággal menni ahhoz, hogy meglegyen a szórakozás. Ki tudja, talán itt sem kell hirdetéseket kirakni hozzá.
Vendég
Vendég
Anonymous

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptySzomb. 24 Feb. 2024 - 23:47

Carla & Leo
A vérfarkaslány fesztelensége mosolyt rajzolt korábban még gondterhelt ábrázatomra és készségesen hagytam, hogy orrát a csuklómhoz közelítse, sőt, még készségesen meg is emeltem számára. Szinte késként a hátamban éreztem a többi bent ücsörgő tata pillantását. Ők bezzeg könnyen felvilágosíthatták volna, hogy a Perez klán egyik inkább fogpiszkálójelöltként számon tartott tagja vagyok, de talán még ők is megkönyörültek rajtam ezen a tikkadt és kerek évfordulót jelölő napon.

- Jószerével, de mégsem teljesen - mentem bele az incselkedésbe, ha már amúgy is genetikámba volt varrva ez a simulós és csillogó szemű játék. A poharak koccantak, a bor émelyítően jól esett és csak ezzel konstatáltam, hogy mennyire megszomjaztam a céltalan bóklászásban. A kortyok máris tovább oszlatták a láthatatlan esőfelhőket és érzékeny receptoraim mindegyikét lassan a söntés túloldalán álló idegen titokzatossága ragadta meg és csavarta másik frekvenciára.

- Elmondom mivel keresem a napi betevőt, ha elárulod a nevedet és remélem, hogy meglátod majd, hogy milyen nagy árat fizetek érte - ujjbegyemmel a pohár párás talpán köröztem - Látod, ezzel el is árultam ám magam, hiszen most is dolgozom. Van nálam valami ami érdekli a helyes kis kobakodat és neked is a birtokodban áll egy olyan információ amiért hajlandó lennék megválni tőle... nos...?

Felhúztam bal szemöldökömet és a világ ismét könnyebb lett vagy két dekával. A költők sosem halottak igazán.

Kíváncsiságára hangtalanul elnevettem magam és közelhajolására egy székláb tüntetően megnyikordult a hely távolabbi sarkában. Nyakamat kissé megdöntöttem, hogy kiröppenhessenek az ott keletkezett illatpamacsok.

- Ezt bóknak veszem -
villantak ki fogaim és hirtelen eszembe ötlött, hogy három évtizednyi bujkálás után talán ez a legelső alkalom, hogy némi érthetetlen büszkeség melegítette meg mellkasomat és nem, nem tudtam a pocsék és savanyú borra fogni. Űzött hiúzból kosztos macskává avanzsáltam mindössze egy év alatt.

A kérdés jogossága biztosan tartotta megfeszítve arcaimat és habár hősiesen küzdöttem, hogy ne tűnjek folyamatosan bazsalygó őrültnek, talán annál nagyobb bolondnak nem tűnhettem, mint aki ráérősen besétál egy főként vérfarkasoknak fenntartott ivóba.

- Láttál már macskát a kerítés tetején sétálgatni? - mutatóujjam szemmagasságig emelkedett és ott kínzó lassúsággal demonstrálta a szemtelen állatok vonulását - Fel és alá... a kutya meg odalent ugatja, egyre csak ugatja... a macska leül és mosakszik, a kutya meg egyre jobban csattogtatja rá a fogát... euforikus érzés, nem tagadom.

Leeresztettem ujjamat és megint a boromért nyúltam. Túl könnyen csúszott ahhoz, hogy sok maradjon a fenekén.

- Rose Harbor kitűnő helyszín egy kalandhoz - nyeltem le a kortyot és kellő komolyságot ütöttem meg a nagyon is nagy fontossággal bíró témához - De még a legjobb kalandot is el tudja rontani a legunalmasabb útitárs. Nekem valaki olyanra van szükségem akit nem zavar ha egy macska sétálgat a kerítése tetején. Majd meglátod, te is a kalandért fogsz itt maradni és ha egyszer elmész akkor tudni fogom, hogy nem vagy bizony kalandor típus és most csak szédítesz... ami nagyon sajnálatos lenne.

Belenéztem a pultoslány csillogó szemébe és nehezemre esett elhinni, hogy nagyon húzódozna azoktól a bizonyos kalandoktól. Érzékeny receptoraim lassan de biztosan fogták be az irányából érkező vibrálást és hatására valami újra áramolni kezdett ereim bíbor falai között.

Ez igaz, biccentéssel hagytam rá a dolgot és kihasználtam az alkalmat, hogy fölényesen végignézzek a bent ücsörgő vendégeken, majd a mustra után visszavándoroltam beszélgetőpartneremhez. Odakint már vidám pasztell színekbe öltöztette a házakat a lemenő júliusi nap. Kiürítettem poharamat és esdeklő pillantással eltoltam magamtól, hátha akad még az üveg alján némi pocsék utánpótlás.

Elengedtem a fülem mellett a kérdést a megboldogult Alfára vonatkozóan és könnyelműen vállat vontam, ráhagyva a vérfarkasra, hogy pontosan milyen tartalmat szán szavaim mögé. Nem akartam az iszogatók érzékeny idegeit borzolni azzal, hogy kihallgathatják fecsegésemet Duncan Roth halálával kapcsolatban.

Szemem körül feszültté váltak az aprócska izmok és igyekeztem élénkségemet azzal palástolni, hogy megdörgöltem borostás államat. Volt valami a lányban ami Vicky régóta, de egyre tompábban sajgó emlékét juttatta eszembe és a különbözőségek közöttük épp csak jobban felvillanyoztak. Félmosollyal beletúrtam a zsebembe és egy gyűrött bankót vettem elő.

- A következőre viszont én hívom meg magunkat... én ilyen... mondhatod régimódinak, bár én csak azt mondanám, hogy apám angol és a modort is belém verte a rossz temperamentumával... Szóval szeretném, ha nem maradnék szégyenben egy gyönyörű lány előtt.

Titok terjengett a söntés körül és ezt a titokzatosságot nem én injektáltam közénk. Fürkészően figyeltem minden mozdulatát és kissé feljebb tűrtem ingem ujját az alkaromon.

- Mielőtt máshol keresnéd a kalandot, feltétlenül van néhány hely ahol istenien kell mulatnia az embernek, hogy tisztességgel hagyhassa maga mögött ezt a kócerájt. El kell menned a Lou bácsi csemegéibe és enned kell egy gránátalmás csokitortát.
Leonard Daugherty
Alakváltó
Leonard Daugherty
Elõtörténet :
Titulus :
életművész / bűnöző
Karakter idézet :
"Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni. (...) Bár sok helyt jobb ész nélkül lehasalni, ha az ember szeretné a bőrét megmenteni."
Play by :
Jim Sturgess
༄ ༄ ༄ :
Blöff és Szürkebarát LlMTnR

Blöff és Szürkebarát MtgWnl
User :

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptySzer. 14 Feb. 2024 - 12:10

Újnak lenni egy városban, pláne egy kisvárosban, sosem egyszerű dolog. A falka ide betérő tagjainak persze már bemutatkoztam, de az új csaj bélyeg továbbra is ott virít a homlokomon, jó ideig ezt lemosni sem lehet, ezzel jár. Egyébként sem zavar a figyelem, hisz nem azért jöttem ide, mert otthon valami megbocsáthatatlan bűnt követtem el. Úgyhogy fogadok kérdéseket, kíváncsi pillantásokat is, tolakodókat, olyanokat, amik leginkább ruha nélkül méregetnének, de..megígértem nagyapának, hogy a legjobb modorom kapom elő, ha a pubban vagyok. Végtére is morcos pultos nem csinál boltot.
Viszont nem csak farkasok járnak ide, ez is tény. Egy átlagember viszont nem is érzi meg azt a falak között megbúvó energiát, ami majd kifeszíti az ablakokat. Én igen, fürdőzöm benne, hiszen otthonos, még akkor is, ha ők nem az én falkám. Tehát ennél fogva nincs felelősségvállalás egymásért, és maximum, ha bármi történne, egyedül a nagyszüleimre és nyilván az anyámra való tekintettel, segítenének. De ez erősen feltételes mód, azért nem feltétlenül tenném próbára a dolgot. Aztán ki tudja?
Az előttem ülő egy másik kategóriát képvisel. Nem is ember, de nem is farkas. Szerencsémre alakváltóként nem igazán foglalkozom olyan blődségekkel, mint intimszféra, pláne egy másikkal szemközt, így nyugodtan húzom beljebb a karját, hogy megszagolhassam a csuklóját. A füle mögé mégsem hajolhatok ki, eléggé félreérthető lenne, ami azt illeti.
- Rossz irányban gondolkodom? - kérdezem egy mosoly kíséretében, mert hát ugye bármi lehetne, a foglalkozás pont olyan dolog, aminek nem sok köze van ahhoz, hogy az illető történetesen alakváltó. De a mosolyából ítélve, talán bóknak veszi, a mosoly viszont jelentheti azt is, hogy beletrafáltam a dologba. Ez mondjuk meglepne, általában pont a munka az, amit semennyire sem tudok megtippelni.
Mindenesetre a koccintás és a születésnap ténye kiváló alkalom a saját sörömhöz is. Hiába, a vendéglátózás meglehetősen unalmas és kibírhatatlan, ha néha az ember nem dob be pár italt. Ráadásul a nyár minden erejével tombol odakint, tehát biztos nem forró kávéra vágyom idebent.
- Mhm, talán van olyan titok, amiért cserébe megmondom. - lassan mosolyodom el, ki nem szeret egy kicsit játszadozni? Tökéletesen feldobja a lusta, nyári napokat, amiknek a nagy részében élni nincs kedve az embernek, csak feküdni valahol és semmit sem csinálni. Ez már csak ilyen. Persze, ezt a titkot még nem ártana mondjuk kitalálnom előtte. Egy kisváros mindig mocskos dolgokat rejt, talán pont azért, mert itt mindenki a látszatra játszik. New Yorkról közhírben áll, hogy a bűnözők paradicsoma, tehát ott eleve annyira zajlik az élet, hogy mást nem is várnál. De ez a hely? Más. Különös érája van. Íze, hogy úgy mondjam, ami megüli a levegőt.
Kénytelen vagyok közelebb hajolni, muszáj rájönnöm, hogy mi is ő. Egyszerűen érdekel. Megfejteném a rejtélyt. Egyébként is, a farkas hímek olyan komplikáltak, területféltők, meg számos egyéb aspektusúak, amiktől kifutok a világból. De valami más...hmmm, mindig érdekes lehet. A lehetőségeket pedig nem szeretem kidobálni az ablakon anélkül, hogy meg ne vizsgálnám őket. - Áhhh, sejtettem, hogy valamiféle macska lesz. - egyenesedek fel, az orrom még tele van az illatával. A nagymacskáké mondjuk nehezebb. - Na és miért jár egy...hiúzféle egy farkasokkal tömött bárba? - mert rálátva a bent ülőkre, páran különös tekintettel méregetik. Hiába, a farkas szeméből nem érdeklődést lehet kiolvasni, csak mérlegelést. Kaja, vagy ellenfél. Idegennél nem nagyon van rá másik opció.
- Kalandhoz? Nocsak, avass be. - marad a mosoly, eléggé üde színfoltja a mai napomnak. Eddig még csak árut vettem át, felszínes kérdésekre válaszoltam, de valahogy senki nem mert még közvetlen a pulthoz ülni azért, hogy velem beszélgessen. Így hát valóban kíváncsi vagyok az ő mondandójára. - Kedvelem a kalandokat. - mindenféle értelemben. Bár van, akinek már az is kalandnak minősül, ha kigombolja az inge felső gombjait, és sör helyett konyakot iszik. Nem vagyunk egyformák, ezért tartanak annyi ideig a keresgélések.
- Nem mintha ne tudná meg, hogy itt jártál. - felnevetek halkan. Nagyapa mindent tud, ráadásul egy idegen váltó illata sokáig ott marad a közegben. Pont azért, mert más. - Miféle vészterhes idők? - vajon az alfa halálára gondol? Persze, az minden falkának nagy veszteség, de bizonyosan megoldják. Mindenki alatt állnak közvetlenül, ahogy általában már előre megvannak bizonyos sorrendek is. Legalábbis New Yorkban így van. Hogy itt milyen? Fogalmam sincs. A falka ügyeibe nem vonódtam bele semmilyen szinten.
- Azt, amit te. Kalandot. A javából. Tudod, bírom ezt a bárt, de kevesebb figyelő tekintet mellett jobban tudok lazítani. Na meg végtére is nyár van. Az ember szórakozásra vágyik. - hogy Leo mit keres, azt mondjuk nem mondhatom meg neki. Én csak körül akarok nézni, felmérni, hogy mi zajlik a békés név mögött, kicsit megkapargatni a felszínt. Valaminek végül is történnie kell, hogy az élet ne legyen unalmas. - Tudod mit, születésnapos? Erre a vendégem voltál. - biccentek egy mosollyal, ha már egyszer nem dobja fel annyira a születésének napja, akkor talán az ajándék bornak legalább örülni tud valamelyest.
Vendég
Vendég
Anonymous

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptyPént. 29 Dec. 2023 - 20:44

Carla & Leo
Magam sem értettem a miértjét, hogy az Alfa elhalálozása miért volt utolsó rúgás az amúgy is szakadék szélén kapaszkodó vidámságomnak. Először nevettem, utána hallgattam, végül a tengerpartra mentem - na, oda aztán sosem mentem - és addig bámultam a naplementét míg olyan bizonyossá nem vált, hogy az égitest nem bukkan fel újra nyugaton amilyen bizonyossággal tudhatja az ember, hogy a szökőkútba dobott érme nem szökken ki a vízből. Vagy amilyen bizonyossággal tudhattuk, hogy Duncan Roth nem tér vissza az élők sorába. Hadd osszam meg veled azt a megérzésemet, ha már ilyen kedélyesen elcsevegünk, ami a legtöbb amit ettől a délelőttől remélhettem, hogy szerintem a falkátok élete még csak most áll majd a feje tetejére. Jobb ha ilyenkor lehajtja az ember a fejét és összekapaszkodik. Saját Charles Manxhez intézett szavaim sokáig kísértettek és a mardosó bűntudat kis híján bocsánatkérésre bírt. Mintha én okoztam volna a férfi halálát.

A július forrasztóan melegnek bizonyult és valahogy nem fért a fejembe, hogy hogyan lehet nyáron meghalni. Egyszeriben szomorúvá vált tőle a rózsaszín égbolt, a lehajtott napfénytetővel közlekedő autók látványa, még az onnan kiszűrődő rádió zaja is. Nem, összességében nem volt véletlen, hogy éppen erre bolyongtam és éppen a Moonlightba tévedtem be a születésnapomon. Volt abban valami tisztességtelen, hogy én éltem míg Duncan halott volt.

Viszonzott mosolyomból a lány nem sejthette, hogy épp emésztem magam tulajdon létezésem miatt, a mimika azonban mintha némi melegséget csempészett volna belém, így már végre nem csak odakint tombolt a hőség. A hőmérséklet különbségtől amúgy is csak szenved az ember.

- Pszichológus? - kérdeztem vissza olyan meglepettséggel mint mikor az ember nem várt bókot kap, majd addig nem eresztettem el az ismeretlen pultos ujjait míg orrát nem közelítette csuklómhoz. Szórakozott mosollyal követtem. Ügyes - adtam tudtára a szemem körüli szarkalábakkal, hogy nem bántam kíváncsiságát és csak akkor húztam vissza kezemet az italomhoz mikor elvégezte a vizsgálódást. Hadd fúrja csak az oldaladat a kíváncsiság, gondoltam somolygásom függönye mögött, A nőket csak az érdekli ami után kíváncsiskodhatnak.

- Nem, legfeljebb hobbi lélekbúvár, kedves... Miss Nem-árulom-el-a-nevemet. Van olyan titok amiért cserébe elárulod a tiédet?

Poharaink koccantak és hűsítően hatott a bor első kortya. Hátamon mintha kevésbé feszültek volna azok a bizonyos izmok.

Mosolyom már épp lanyhulni kezdett volna, de a lány partner volt a játékban és közel hajolásával kihasználtam, hogy belélegezzem illatát. No, nem mintha nekem kétségeim támadtak volna azt illetően, hogy a Moonlight pultosaként és ezzel az aromás pézsmával vérfarkas-e, hanem mert mindezek mellett mégis csak nő volt, méghozzá tagadhatatlanul is csinos, édeskés bukéja meg vonzó.

- Olyan... hiúzféle... -
forgattam körbe szememet a szavak keresését mímelve, azzal elutánozva mozdulatot én is hörpintettem egyet a borból. Savas volt mint a fene, de épp olyan olcsó íze volt mint amilyen a születésnapomnak. Felélénkülve figyeltem meg, hogy a lány vigyora kiszélesedett és vállai megrázkódtak a nevetéstől.

- Vak vezetne világtalant - ismertem be vállrántással - Azt sem tudom merről jövök és merre tartok, de már régóta keresek egy barátot egy kalandhoz.

Úgy bújtam ki a válaszadás alól ahogy macska - esetemben nagyon is macska - gyűrné át magát olyan alacsony kerítés alatt hol szinte egy tű sem fér már át. Talán éppen a pultos ebeket szégyenbe hozó fejbiccentése bírta rá a mutatványra.

Rámosolyogtam a boromra és szórakozott mintákat rajzolgattam a falát lecsapódó párára.

- Elég ha a borát iszom ebben a vészterhes időkben, nem bosszantom még azzal is, hogy látja, hogy idedugom a képemet.

Bizonyára a lány figyelmét sem kerülte el, hogy a vérfarkasok gyakorlatilag kibeleztek pillantásukkal betoppanásom pillanatában.

Felemeltem fejemet és kisimítottam a mozdulattól homlokomba eső fürtöket. Csillogó szemekkel méláztam el a nagyon is szívderítő kérdésen.

- Nos, az nagyban attól függ, hogy mit keresel. Rose Harborban mindent megtalál az ember. Én is megtalálnám ha tudnám, hogy mit keresek.


Leonard Daugherty
Alakváltó
Leonard Daugherty
Elõtörténet :
Titulus :
életművész / bűnöző
Karakter idézet :
"Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni. (...) Bár sok helyt jobb ész nélkül lehasalni, ha az ember szeretné a bőrét megmenteni."
Play by :
Jim Sturgess
༄ ༄ ༄ :
Blöff és Szürkebarát LlMTnR

Blöff és Szürkebarát MtgWnl
User :

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptyVas. 12 Nov. 2023 - 23:53

Nem igazán gondolkodtam ennek a városnak az összetételén, mert valahogy még a gyerekkoromból maradt meg innen pár dolog, az pedig többnyire a csend meg a túrák voltak. Pihenni jártak ide a szüleim, én pedig nyaraltam, bár New York után nehéz volt itt gyereknek lenni, teljesen más világot képezett. Most pedig nem vagyok vele tisztában, hogy milyen összetételű a város, mik és kik lakják, van-e valami konfliktus meg ilyesmik. Egyelőre a nagyapámmal foglalkoznék és az ígéretemmel, amely szerint pár hétig itt maradok. Persze, ahelyett, hogy az erdőt járnám, beálltam a pultba, amire előtte még nem volt példa. Mindig a pult másik oldalán szoktam állni, nem bent. Ez lehet egyszerre álom és rémálom is. Tagadhatatlan viszont, hogy belülről sok mindent meg lehet látni és hallani. Eleinte mindenki méregetett, de nagyapa hamar és hangosan felvilágosította a farkasokat, hogy az unokája lennék, aki volt olyan kedves és jött segíteni neki. Azt hiszem, ezzel pár fokot feljebb léptem a nulláról. Nálam tényleg fontos helyen áll a család.
Viszont ma esik meg először, hogy a betérőből nem a farkasok jellegzetes avar, föld és otthonosság illatát vélem felfedezni, hanem valami egészen mást, amit nem tudok hová tenni. Persze, a köszönést kihagyja. Rossz pont, ejnye! - Így mindjárt jobb. - megeresztek egy mosolyt is, végtére is nem haraptam le a fejét, csak kiigazítottam. Ráadásképp érdekes véleménye van a városról is és egyedül ül be borozni, ami szintén érdekes képet ad. Nem mintha mondjuk én nem ültem volna soha egyedül bárokban...de azoknak az estéknek is megvolt a maguk oka. De térjünk vissza fura szagú Leohoz. Persze, nyíltan is megkérdezhetném, hogy micsoda ő pontosan, de a szavak néha csak fölösleges körítések tudnak lenni. - Pszichológus vagy? - bár lehetne tanár, orvos, antropológus is, mégis valahogy ez adódott legelőször a listából. Persze a kézfogását elfogadom, de mielőtt azért elengedném, előrehajolok és megszagolom a csuklóját. Ott és a fül mögött a legerősebb az illat. Pézsmás, valami..valami macska. Felpillantok rá, talán meglepem a dologgal, bár, ha alakváltó, akkor nyilván neki is vannak eltérő szokásai az emberiektől. Én pedig mindent szeretek megfogni, megszagolni, megnyalni, mert az saját benyomás és nem elmondott.
Csak ezután koccintok vele, egy sör még nem bűn, mi sem mutatja ékesebben, hogy már nagyapa sem szörpökkel kínálgatott a megérkezésemkor. Az intésére előrébb hajolok, mosolyogtató, hogy súg, amikor az itt lévők fülei meglehetősen jók. A sejtésemet pedig beigazolja. - Igen, azt éreztem az előbb. Na de milyen bundában teszed? - egyenesedek fel és megtámogatom a torkom pár korttyal és a szavait hallva halkan felnevetek. Szóval jobb szereti, ha magáért kedvelik. - Tehát esetemben inkább lennél idegenvezető mintsem a felvilágosító? - biccentem oldalra a fejemet, kutyafélék jó szokása, ha fülüknek tetszőt hallanak. Hiába, farkasnak születtem és szeretek is az lenni. Itt pedig nem játszom meg a halandót, minden vendég a bundások táborát erősíti jelen pillanatban. - Dolga van a szomszéd városban, de visszajön még. Szóval megvárhatod, vagy visszajöhetsz később is. - nagyapám elég kemény természetű ember tud lenni, de nagy szíve van. Na meg ebből arra következtetek, hogy vele akar talán beszélni valamiről. Nagyapát elég sokan ismerik itt, ez a kocsma meg jó régóta megvan. A jelen tényállás szerint viszont Leonak fogalma sincs arról, hogy én ki lehetek, bár azt jól megállapította, hogy új vagyok. Itt is és a városban is. - Egyébként mit lehet itt csinálni mondjuk hétvégente? - mert szép-szép itt lenni, de az ember lehet, hogy nem a munkahelyén akarna lazítani. Mármint, ha vehetem úgy, hogy ez nekem a munkahelyem, noha Brooks papa nem emlegetett honoráriumot.
Vendég
Vendég
Anonymous

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptyVas. 12 Nov. 2023 - 21:41

Carla & Leo
- Opp, pardon - húztam be a nyakamat a csípős célzásra és szabadkozva feltettem a kezemet - Micsoda suttyóságot műveltem, elnézést. Szia! Szép estét! Buenas noches, querida...

Azzal engesztelő mosolyt küldtem az ismeretlen vérfarkas felé és tovább merengtem a kiálló szálka piszkálásán. Élesre hegyezett fülem máris begyűjtött egy-egy komorabb hangszínen elmormogott megjegyzést a zenegép mellett ülő bagázs felől, de ellenálltam a kísértésnek, hogy a vállam fölött hátralessek és szalutálva tiszteltessem a falka idősebbik generációját.

- Van képe ennek a kölyöknek... -
szűrődött túl a zenén a szándékosan csillapítatlan hangerővel elejtett mondat és rámosolyogtam pulton babráló kezeimre.

- Ott jobbra... még... ott-ott! -
segítettem ki barátságosan a pultost kinek megszokást nélkülöző mozdulatai a rosszallókról rögtön elvonzották figyelmemet. Nocsak, feltörekvő új munkaerő a Moonlightban, írtam mentális jegyzetfüzetembe az igen csak értékes információt, majd elégedetten biccentve nyugtáztam az elém tolt savanyú bort és a sárgás italról a frufrus nőszemélyre sandítottam. Árgus szemekkel lestem amint az üveg visszatalált a helyére és szórakozottan rajzolgattam köröket a pohár oldalára kiülő párán. Ezek a vérfarkasok mind olyan magabiztos népség, summáztam a nőies vonalak és gazdájuk végigmérését követően, majd kortyoltam egyet az italból és vissza is tettem a pult fájára. A kerek talpat a szálkára toltam, hogy ne zavarhasson többet a környezet fürkészésében. hangtalanul szusszant ki belőlem két taktusnyi nevetés amint a kezdőket jellemző értetlenséggel kapta fel fejét a szóválasztásra, majd csillogó szemekkel bámultam tovább amint a válasz kezdte sokkal érdekesebb fényben megvilágítani a lányt. Alsó ajkamat lebiggyesztettem a válaszra és bólintottam, de magamban tartottam az őszinteséget. Rose Harbort bárminek lehetett volna csúfolni, de túlságosan nyugodtnak...

- Leo... - nyújtottam felé kezemet és feltápászkodtam a bárszékről annyira, hogy lábujjhegyen elérjem a padlózatot, amennyiben elfogadta a gesztust - ...és... a koponyából meg a tartalmából élek, mondjuk úgy... Tehát ez is egy helyes meglátás - kontráztam rá saját szavaival, majd visszadobtam magam az ülőalkalmatosságra és magam elé húztam az italt, hogy viszonozhassam a koccintást.

- Az őszinteséget megvallva, örülök, mert egy ökör még ihat magában de... -
mutatóujjammal csalogatóan intettem, hogy hajoljon közelebb, ha megtette akkor fojtott hangon odasúgtam neki - Inkább nyávogok mint hogy a vörös posztóra gerjedjek... - adtam tudtára, hogy alakváltói képességekkel áldott meg a Jósiten meg a Perezek erős génjei, s visszadőltem a székre. Elismerő pillantással jeleztem, hogy imponál a jókor jött belevalóság és szinte írja volt a lelkemen éktelenkedő magánynak az, hogy a tudta nélkül születésnapi ünnepségemhez csatlakozott.

- Olyanokat mesélhetnék neked, hogy kitennéd a szűrömet, de jobb szeretem ha magamért kedvelnem mint az információimért - vontam vállat játékosan - Merrefelé zsémbel a öreg Fabien Brooks?
Leonard Daugherty
Alakváltó
Leonard Daugherty
Elõtörténet :
Titulus :
életművész / bűnöző
Karakter idézet :
"Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni. (...) Bár sok helyt jobb ész nélkül lehasalni, ha az ember szeretné a bőrét megmenteni."
Play by :
Jim Sturgess
༄ ༄ ༄ :
Blöff és Szürkebarát LlMTnR

Blöff és Szürkebarát MtgWnl
User :

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptyKedd 7 Nov. 2023 - 18:56

Magamat sem értem, hogy mondhattam igent erre a lehetetlen ötletre. Tudom, hogy nagyapa imádja a kocsmáját és régóta üzemelteti, de én nem vagyok vendéglátós, nem értek hozzá, hogy hogyan kell egy ilyen helyet vinni. Szerinte persze nem kell kihívásnak minősülnie, hogy kitöltsek pár italt és sört csapoljak. Nem tudom tisztában van-e vele, hogy egyébként idáig mivel foglalatoskodtam. Az ígéret viszont ígéret és meg szoktam tartani, ha teszek egyet is. (Többnyire nem ígérgetek..)
Az első napon csak nézelődtem és inkább a pult külső oldalán ültem le, amiért kinevetett és azt mondta, biztosan félek. Mondjuk úgy, hogy nem akartam magam feltétlenül felrakni a város szőrösebbik részlegének a térképére, így viszont muszáj leszek. A többi farkas sem bolond, megérzik a szagomat, ahogyan én is az övékét, és bár hozzá vagyok szokva a bundás galerikhez, ők azért mégiscsak idegenek, ahogyan én is az vagyok nekik. Ebből kifolyólag talán egyedül a nagyapám az, aki szavatolja, hogy gond nélkül megúszom a kis nyaralást.
Tegnap már beálltam neki segíteni és hagytam, hogy elmagyarázza a kis rendszerét, ami finomra reszelve is kissé követhetetlen nekem. Szerintem bárkinek az lenne rajta és Rose mamin kívül, aki már nincs velünk sajnos. Zárás után maradtunk, hogy nekem fejlessze a sörcsapolói tudományomat és elmondjon pár szabályt, amik a többi farkasra vonatkoznak itt. A legfontosabb talán az volt, hogy ha  nem akarok semmibe belekeveredni, ne szaglásszak a pince szint körül. Fintort kapott válaszul, hát tennék én olyat? Tennék, de értettem, mire gondolt. Ha lemennek, az azért van, mert valamiről beszélni akarnak és ahhoz a valamihez nekem semmi közöm.
Ma már megígértem neki, hogy beállok a pultba, megnézzük hogyan tolerálom az ittenieket. Valahol hálás vagyok, hogy nem koktélokkal üzletel, mert a fantázianeveket betanulni meglehetősen fárasztó munka. - Menj csak, katasztrófát nem tudok csinálni! - integetek utána egy mosollyal. Át kell mennie a másik városba, nem firtattam, hogy miért. Végtére is elég jó erőben van, nem kell mellé állandó kíséret. Mivel nincsenek sokan, így kicsit kisajátítom a zenegépet, de leváltható a stílusom bármikor, ha valakinek nem tetszik. A sörrel pedig egyre jobban boldogulok, ami üdítő.
- Neked is üdv.. - címzem a nagyon is különös illatú egyénnek és nyilván, ha kicsit belefúrhatnám az orromat a ruháiba, mondjuk a nyakszirtje környékén, talán jobban tisztában lennék vele, hogy micsoda is ő, de ezen csak a szám rágcsálom. Meglehetősen furcsán venné ki magát, annyi szent. A bort mindenesetre némi keresgélés után - eezeket nem mutatta nagyapám végig - megtalálom és elé is tolom talpas pohárban, ahogyan kell. - Helyes meglátás. - rakom vissza az üveget a helyére. Még csak oldalkommentet sem fűzök hozzá és a hülyét sem adom, hogy vajh miből gondolhatja azt, hogy új vagyok itt. - Izgatóan felbolydult? - ragadom meg a lényegét a mondandójának. Az, hogy őrült lennék mosolyogtató. Valahol. - Nekem túlságosan is nyugodtnak tűnik. - bár, ez a külváros. Mióta itt vagyok, nem igazán mozdultam el nagyapa mellől, kivéve azt a két találkozót az idegesítő temetkezési vállalkozóval. - Meg a farkasok is. - legalábbis nem láttam vagy éreztem meg semmi olyat. - De elég jól informált vagy a jelek szerint. - támaszkodom meg a pult belső részén - Hogy hívnak? - és elárulhatná nekem, hogy micsoda. Olyan érdekes illata van, de tényleg. Csak még nem döntöttem el, hogy mihez kössem be. Bontok magamnak egy sört és a poharához koccintom. - Vétek egyedül inni azt mondják.
Vendég
Vendég
Anonymous

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptyKedd 7 Nov. 2023 - 18:26

Carla & Leo
Július 23. - A lemenő nap retró színekbe öltöztette a külváros vörös téglás házfalait és hosszasan figyeltem azt az old timer cabrio-t ami éppen ezt az utcát választotta arra, hogy lehengerlő méreteivel tovaguruljon. Mintha csak egy R&B énekesnő riszált volna el épp előttem, orrnyergemen lejjebb süllyesztettem a napszemüveget és elnyújtott füttyel bámultam a verdát amíg az el nem kanyarodott a belváros puccosabb kerületei felé. Azannya! Ez aztán a szülinapi ajándék! Öklömet szórakozottan süllyesztettem homokszínű nadrágom zsebébe és egy ideig még úgy egyensúlyoztam padkakőről padkakőre, mintha az aranykor egyik hollywoodi csillagaként épp dalra fakadnék egy stúdióban felvett musicalben. A nyár, a hőmérséklet, a naplemente élénk giccse tökéletesen bugyuta és kedves háttért festett a nosztalgikus és mégis keserédes pillanathoz.

Míg korábban esküdöztem Marco-nak, hogy ma jó néhány kukoricasör után rácsavarodom az otthoni csocsóasztal fogantyúira és végigmulatom vele a rövid nyári éjszakát, most egy hang nélkül léptem le a Perez műhelyből és vettem a várost nyakamba, míg az első boltban vettem egy doboz drága szivart és nyammogva szívtam a dohányt, amint a neves évforduló csak fogyott és fogyott az izzadt égitest alatt. A beton felforrt, ingem kissé fullasztónak hatott még a feltűrt ujjakkal is. 32 év. Ujjaim végigsimították vállam heges három pontját ahol azok a szemtelen ezüstgolyók a húsomba fúródtak és az eset durvaságát ellensúlyozva rámosolyogtam sokat megélt cipőm szakadt fűzőjére. Minek is ez a 32 év? Hát, most mihez kezdjek vele? Kéretlen ajándék volt. Még visszaváltani sem lehetett.

Mobilomat kikapcsoltam és felnéztem a lebuj cégérére, orrom körül apró ráncokat vert a rakoncátlan fintor amivel üdvözöltem a helyet. A nyitott ajtón keresztül csak úgy ömlött kifelé a vérfarkasok jellegzetes pézsmaszaga, az első csillagok megjelenésével a nevetések harsányabbá, a poharak összekoccanása zengőbbé vált. Az érzés ismerősen gomolyodott mellkasomban. Ugyan, itt is pont ugyanolyan egyedül érzem majd magam mint bárhol máshol, de legalább hasznosan is eltölthetem az időt. Azzal megfontolt léptekkel beslattyogtam a Moonlight küszöbén.

A székek felén erős, magabiztos alakok terpeszkedtek, míg a zenedobozból halkan duruzsolt a 80-as évek egyik aranylemezes slágere. Mélyet sóhajtottam és bizalmatlankodó csücsörítésemből a kifújt levegő hatására hálás mosoly alakult. A dallamok ismerősen lengtek körbe az idegenérzetet ellensúlyozva, s míg néhányan szinte leszaggatták csontomról a húst pillantásukkal, mások pedig egyszerűen keresztülnéztek rajtam, a pult egyik magasított székéhez battyogtam, a támlára vetettem a homokszínű zakót, majd leereszkedtem a nyöszörgő fára. Körmömmel egy kiálló szálkát piszkáltam, tekintetem merengve siklott a pultos lányra.

- Két decit kérek a szürkebarátból - szólítottam meg csendes figyelmességgel a vérfarkast. Ismertem az itallapot és ismertem a bort amiből majd egy keveset az elém tett pohárba tölt majd. Túl sokszor fordultam meg errefelé ahhoz, hogy a törzsvendégek emlékezetükbe véssék pofázmányukat és megelégeljék, hogy egy alakváltó ennyiszer dugja ide a képét ahol csökkenti a pézsma koncentrációját.

- Új vagy itt - közöltem ahogy igyekeztem letörni a szálkát mielőtt valaki más tenyerében végezné. Tekintetem felvetült a fáról és közvetlen mosolyt küldtem az ismeretlen felé - Mivel mostanában a farkasok inkább szabadulnának ettől az izgatóan felbolydult várostól, ezért vagy átmenetileg jársz itt családlátogatóban vagy teljesen megőrültél és akkor viszont mindent tudnom kell rólad.

Egy kacsintással elütöttem a mondat élét, habár nagyon is komolyan gondoltam minden egyes szavát. A pultosnak azonban ezt nem kellett tudnia. Ahogy azt sem, hogy mennyire kopott és vérszegény volt ez a közvetlenség ahhoz képest amikor nem volt születésnapom. Ami az év tetemes részére igaz volt. Hála az égnek.
Leonard Daugherty
Alakváltó
Leonard Daugherty
Elõtörténet :
Titulus :
életművész / bűnöző
Karakter idézet :
"Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni. (...) Bár sok helyt jobb ész nélkül lehasalni, ha az ember szeretné a bőrét megmenteni."
Play by :
Jim Sturgess
༄ ༄ ༄ :
Blöff és Szürkebarát LlMTnR

Blöff és Szürkebarát MtgWnl
User :

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát EmptyKedd 7 Nov. 2023 - 17:31


   
Carla és Leo
Blöff és Szürkebarát

   
Moonlight Pub, 2022. július
Leonard Daugherty
Alakváltó
Leonard Daugherty
Elõtörténet :
Titulus :
életművész / bűnöző
Karakter idézet :
"Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni. (...) Bár sok helyt jobb ész nélkül lehasalni, ha az ember szeretné a bőrét megmenteni."
Play by :
Jim Sturgess
༄ ༄ ༄ :
Blöff és Szürkebarát LlMTnR

Blöff és Szürkebarát MtgWnl
User :

Blöff és Szürkebarát Empty
TémanyitásBlöff és Szürkebarát Empty

Ajánlott tartalom

Blöff és Szürkebarát Empty
 

Blöff és Szürkebarát

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal