Sayer Mohrnak nem volt heterokrómiája. Kettőjük szentségtelen keverékének lett. Kék szemeit feltöri egy barna folt a bal íriszén, ez jelzi őt. Sellmathodot, a kedves vendéget, a jó démont, aki igazán becsüli ezt a remek testet.
Jó felépítésű, izmos és edzett, amivel hatékonyan kompenzálják közepes termetét, megbocsátják nekik a lányok (is). Hajuk szőkésbarna, félhosszú, divatos vágásával nem lóg ki a korabeliek közül, megadja a vagány és magabiztos alaphangot, aminek mélységeiről fogalma sem lehet az egyszeri szemlélőnek. Sayer hosszúkás arca rögtön megtetszett a démonnak, mert van benne valami klasszikus szépség, valami múlhatatlanság, aminek hála nem érzi idegennek a saját kortalan lényén ezt a viselt bőrt. Dús szája buja csókokat ígér és beteljesít, bár nem incubusz, mert továbbtanult (haha). Egynapos borostája aranysárga simogatásra csábítja az embert, a lényéből sugárzik valami hamis barátságosság, amin nehéz átlátni. Amíg valaki rajta nem kapja vérfürdőző szépségápoló rutinjának kellős közepén.

Jármódja feszes, tempós, még az állása sem tétlen, fürkésző pillantása elől nem rejtőzhet el senki. Szeszélyes hangulatához igazodva némelykor rejtőzik a szemek elől, olyankor szinte túlvilágian mozdulatlan, máskor viszont harsány és széles mozdulatokkal gesztikulál, előbb inkább a démon, utóbbi inkább a felszínre engedett ember jellemző viselkedése.

Jellemzően feketét hord, ahogy minden más "menő srác", a bőrkabát praktikus (lepergeti a vért és az esőt), a cipői a legcsendesebb talpúak. Szeret apró ékszereket elcsenni másoktól, szép gyűjteménye van női gyűrűkből, ezeket láncon viseli a nyakában amolyan trófeákként, a fülbevalókat kitűzőkként hasznosítja, egy monogramos pecsétgyűrűt visel a bal kisujján, Sayer egykori covenvezető boszorkánymesterének tulajdona, kiszolgálja a démon álcáját és segít életben tartani az embert a testben, amit még hosszú ideig használni akar. Mindenki boldog. Kivéve a boszorkánymestert, akinek a családi ereklyéje eltűnt.


Jó tulajdonságok:
- Hűséges: Sayer a boszorkányokhoz. Sellmathod a gazdájához. Ketten egymáshoz.
- Mókás: A Pokolhoz képest ez a világ átkozottul szórakoztató, nem véletlenül kedveli a földi küldetéseket. Előszeretettel gyárt viccet mások szenvedéséből, de nem csak szadista örömöknek él. Tehetséges bűvész, mert az áll a legközelebb a varázsláshoz, néha csak úgy kedvét leli az emberek feldobásában, ő pontosan tudja milyen reménytelen örökkévalóság vár rájuk odalent.
- Kreatív: Gazdája már rég tudja, hogy nincs számára lehetetlen küldetés, ha ezerszer is át kell variálnia az általa mozgatott szálakat, a rá bízott feladatot akkor is elvégzi, a kudarcokból csak tanul. Sayer emellett egyetlen dologra vágyott életében: hogy ő is különleges legyen. Boszorkányságra születni kell, de egy démont csavarni a gerincére igazán egyedi megoldása a problémának, nem?
- Alkalmazkodó: Gyilkos Asszíria, hedonista Róma, reménytelen korai középkor, nagy földrajzi felfedezések, világháborúk (fuckyes náci egyenruha), hippi lelkek aratása? Nem probléma.

Rossz tulajdonságok:
- Számító: Megvannak a képességei arra, hogy ügyek és emberek mellé álljon, de végső soron mindig a démonura érdekeit tartja szem előtt, ehhez bárkit és bárhogy kell is feláldoznia.
- Kegyetlen: Ő egy démon. Élvezi a szenvedést. Mi a rossz ebben? Mi a rossz ebben?!
- Carpe Diem mentalitás: Némely világi örömök könnyedén elcsábítják, részben a halandó test igényei miatt, részben a pokoli környezet fájdalmassága után maradt sóvárgások okán. Bár nem térítik el a céljátok ezek a kísértések, becsúszhatnak hibák és késlekedések a tervekben emiatt, amik őt ugyan nem ejtik kétségbe, de démonurát bosszanthatják.
- Hazug: Nincs lelkiismerete és erkölcse, ezért minden tette, ami ezeket tükrözi mégis nem lehet más, csakis egy ordas nagy hazugság.


Az élet nem csak móka és kacagás, de nem is csak munka és kötelességtudat. Megtalálja a közös hangot a hozzá hasonló számító, opportunista kaotikus jellemekkel, akiket kevesen neveznének jó társasággal, de túlzás lenne azt mondani, hogy körülveszi magát bűnözőkkel.
Nem, igyekszik a környezetével olyan bonyolult és összetett kapcsolati rendszert ápolni, mint egy ember, holott már rég nem az. Bókol a boltosnak, akitől a cigarettát veszi és leugatja azt a seggfejet, amelyik ráhúzza a kocsit a motorjára. Néha megeteti a kóbor macskákat és benne van egy futó flörtben valamelyik kocsma mögött, a zsákutcai zsákolások felpezsgetik a vérét, de hé, ne felejtsük el, hogy a céltalan emberiesség mögött egy nagyon is célorientált démoni tudat dolgozik.
Valamit minden kapcsolatából nyer. Ha csak az álcájának részét képezi is, akkor is. Megnyeri magának az embereket, hogy aztán a démonura már nyitott ajtókon kopogtasson, ha rajta keresztül feladatokat fogalmaz meg ezeknek a személyeknek. Keresi az olyan hatalmi forrásokat ebben a világban, amik még nem bontakoztak ki igazán, szükségük van némi démoni segítségre, hogyha nem is látványosan, de lekötelezze őket az urának akár anélkül is, hogy ők maguk pontosan tudnák, hogy mi folyik itt.
Bárki bármikor felhívhatja, hogy rejtsenek el egy hullát, viszi az ásót, a csontfűrészt és beugrik az éjjelnappaliba szemeteszsákért.

Példának okáért ott van Cameron Ward. Egy remek képességű vérfarkas alfa, a jogos örököse a falkának, egy időzített bomba. Sellmathod nem fogja kihagyni a lehetőséget arra, hogy az oldalára álljon és ezzel megszerezze ura számára a farkasfalka szövetségét a jövőben.


Pokolraszállása után a gazdája lekínzott róla minden emberi emléket, bármi is volt a bűne. Egykori önmagáról mit sem tud, de a démonlét örömeinek egyike, hogy nem is hiányzik az emberi múlt, már démoni múltja is elég hosszúra nyúlik ahhoz, hogy történelemkönyveket töltsön meg vele.
Otthonosan mozog a földi környezetben, halad a múló idővel, a gazdája gondoskodik arról, hogy naprakész legyen, mindig ellátja feladatokkal, a légiójának oszlopos tagja, elit katonája, hű végrehajtója. Talán nem elég bölcs ahhoz, hogy tanácsadó lehessen, de megvan a magához való esze, elég ravasz és jól érti a világ működését ahhoz, hogy a maga módján rendkívül hasznos legyen. És másra sem vágyik igazán, mint a gazdája kedvében járni, hogy elkerülje a haragját. Már réges rég elfogadta a helyét a pokoli ranglétrán és az örökkévalóságban, a herceg felette és mindenki más csak egy bábu a sakktáblán, ő is. Inkább üt, minthogy leüssék.
Jelen földi tartózkodásának története 2 évre nyúlik vissza ténylegesen, de talán a 32 se lenne túlzás. Egy New York-i coven egyik boszorkánya kissé félrelépett, az ebből születő fiú viszont nem örökölt képességet. Sayer mégis boszorkányként nevelkedett, hogy a szégyen titokban maradjon és a felszarvazott férj ne tudja meg a titkot, csak az anyja és a covenjük vezetője ismerte azt. Nem kétséges, hogy az ő teste tűnt ideális hüvelynek egy démon számára, akit a coven vezetője a hatalma alá akart vonni, Sellmathod ura pedig jó alkalomnak találta ezt arra, hogy démoni befolyását kiterjessze a hatalmas városban. Természetesen Sayernek semmi kifogása nem volt a dolog ellen, hiszen egész életében irigység és szomorúság fojtogatta amiért nincsenek olyan képességei, amilyenek jártak volna ezért mondhatni önként jelentkezett hordozónak.
Már két esztendeje, hogy egy test két "lélek"sként élnek, és a dolgok remekül mentek, amikor Sellmathod ura megnesztelte, hogy Mephistopheles átjátszva magát az Elsőkön rátette a mancsát Rose Harborra.
Ezt persze nem hagyhatja szó nélkül.
A válasza rá az előörs, Sellmathod képében, akinek az a feladata, hogy előkészítse a várost, megismerje a viszonyokat és ha képes rá, a saját stílusuk szerint formálja át a hatalmi struktúrát.
Ennek még csak három hónapja.
Új fiú a városban.
Hello!



18+  18+18+18+18+18+18+18+18+ 18+18+ erotikus tartalom, vér, baleset, szereplő halála

- Kibaszott... jól... csinálod... - a darabos lihegés alig hatol át a fülében száradó ondón, de morog rá válaszul, mert tudja, hogy ezt akarja hallani, érezni a szájába szorított pénisz körül, ami kis lökésekkel mozog előre és hátra a torkában járva. A nyakán a sofőr széles tenyere, érezni akarja, ahogy kitölti és dugja.

Egy démonnak nem kell levegő. Ezzel könnyű lenyűgözni egy kéjsóvár embert, aki megtette neki azt a szívességet, hogy elhozza Rose Harborba ingyen és bérmentve csak egy apró szívességeket akarva érte cserébe.

Sayer alszol?

Egy kicsit küszködik, csak a tisztesség kedvéért, belemarkol a halandó combjába, ad neki levegőt, de nem volna elég, ó egyáltalán nem volna elég, a nyelvét hízelkedve forgatja eres tagja körül, jó lenne több időt eltölteni a succubusokkal és incubusokkal, de most még nem a jutalom ideje van. Fújtatás hallatszik, a löködések felgyorsulnak, a manduláin zúzódások virágoznak, majd elmúlik, a fájdalom édes mérge belepi a tudatát, megrándul odabent a lélek, nem az övé, persze, hiszen neki már rég nincs.

Ez nem mindig ekkora szopás. Hehe. Néha csajok veszik fel a stoppost. Majd csinálunk olyat is. De megjegyzem akkor bezzeg nem tiltakoztál, amikor a boszorkánymestered fogta azt az ennivaló szádat a varázspálcájára. Persze az más volt. Érzelem, meg minden. Pfej.

Már csak néhány másodperc durvaság, a szája széle megreped egy óvatlan mozdulattól és a torka elviselhetetlenül feszül, a halandó megpróbálja kihúzni magát mielőtt elélvezne, de nem hagyja neki, magára fogja, inkább nyel, hogy ne a szemébe fröccsenjen megint, aztán csak lihegve lóg az ülésen.

- Rose Harbor a következő kijárat, ott kiteszlek.

- És egy búcsúcsókot kapok?

Csorba vigyort villant rá az ember, a kisteherautó azután belerohan az éjszakába. Biztos kézzel kormányoz, de a démon akarata átveszi az irányítást és telekinetikus ereje lerepíti az útról, a szalagkorlátnak csapódik és a fák közé robog be, amíg az egyik masszív tölgy bele nem préseli az ülésbe, leszakítva a fél karját és bezúzva a koponyáját. Mégis még él, amikor a szinte sértetlen szőke mellette egy kehelybe fogja fel bőven patakzó vérét és a szemének barna foltjából terjedő feketeség eluralja a tekintetét.

- Kösz a fuvart, haver - emeli rá a kelyhet, mielőtt belekortyolja és a meleg vérfelületre sóhajtaná gazdájának nevét, szólítva őt.

- Megérkeztem. Minden, amit kívánsz a tied lesz - a fejét félrehajtva hallgatja a választ, Sayer kedvéért gyönyörködik az ostoba szemekben kihunyó élet látványába, aztán a táskáját a vállára kapva az erdőbe sétál. Egy kempingező párocska kocsijából lopva vizet megmosakszik amíg azok a sátorban szorgoskodnak, eltulajdonít egy üveg bort az utazás megpróbáltatásaira való tekintettel, aztán besétál a kisvárosba, hogy otthont keressen magának.

Néhány hét múlva már ismert "sárkányfűárus", aki jó nagyvárosi kapcsolatai révén bármit be tud szerezni drogokat és boszorkánykellékeket is, akár a ritkább portékákat. Persze még bizonytalanul áll a szénája, hiszen gyanakvással tekintenek rá, mint minden igenre, de őszintén szóval nem ő a legfurcsább alak, aki megfordul ebben a városban.


Angelica Mohr: NJK - boszorkány -  édesanya, New York, coventag
Randall Mohr: NJK - boszorkány -  nevelőapa, New York, coventag, fogalma sincs róla, hogy nem a vér szerinti gyermekét nevelte