Ha önéletrajzot írsz, vagy épp írnál, miként jellemeznéd magadat? Ez az egyik legnehezebb része az egésznek, pedig a szavaknak aligha vagyok híján. Sokszor érzem azt, más néz vissza a tükörből rám, mint amit mások látnak. Viszont akkor kezdjük itt:
✦ középmagas testermet; nem túl magas, nem is túl alacsony, mint az átlag, pipa
✦ barna haj, barna szem; semmi különös, kihívó, teljesen átlagos, pipa
✦ csontos arcszerkezet; na ez már kihívó és feltűnő, nem épp átlagos, pipa
✦ vékony testalkat; na ez igazán csalóka, mert ez azt a látszatot kelti, hogy elesett vagyok és szükségem van bárki segítségére... ez ritkán igaz, de többször hitetem el, mint azt illene, pipa
Mi van még a listán, ami fontos lehet, ha a tükörbe nézek?
✦ bőr alatt meghúzódó izmok; inkább sportosnak mondanám magamat
✦ punk megjelenés; na ez túlzás lenne, már a klasszikus punk értelemben, mert már rég elhagytam, a fekete továbbra is a kedvenc színem, de már többször varriálom mással. Hajam nem színes, láncok nem lógnak az övemről, de ahhoz tartom magam, hogy a Vans kényelmes. Inkább a laza viseleteket szeretem, már a munkám miatt is
✦ gesztikuláló kezek; na ezekeről nehéz leszokni, hogy magyarázás közben a bal kezemmel gesztikuláljak, leginkább csak csuklókörzések, de ez egy olyan szokás, amiről nem tudtam leszokni az évek alatt sem
✦ sebhelyek; combomon egy robbanást követően repeszek kerültek még Afganisztánban. A hátamon egy nagyobb seb... nos ne húzgáld a farkas bajuszát Brazíliában a dzsungel kellős közepén az író itt most nagyon erőteljesen nemtetszését kifejező pillantást vet a lapokra. És egy a tenyeren egy konvenció nyoma...


ESTP
Jó tulajdonságok:
✦ kalandvágyó: sosem tudtam igazán egy helyben maradni az életben. Mindig volt valami ötlet, elmélet, amit ki kellett próbálni és ezek közül mindig én voltam az első, aki jelentkezett. Vagy épp csak szó nélkül csináltam. Nem számított mások véleménye; minél veszélyesebb a helyzet, annál jobban vonzott magához.

✦ merész: "fogd meg a söröm". Ismerős ez a kifejezés? Nem szeretnék nagyon szerény lenni, de ezt én kezdtem el használni. Nem tudsz olyat mondani, amibe ne lennék benne, ha a kedvem éppen úgy tartja. Tálibok közé kell menni, hogy az ott élőkkel készítsek interjút? Adjátok a mellényt és megyek. Texasi patriótáktól kell megtudakolni, mit gondolnak a fegyvertartás szigorításáról? Add a kalapot és már itt sem vagyok. Fel kell fedezni a dél-amerikai drogkartellek útvonalait? Adj egy machetet és utat vágok magamnak. Démont kell visszaküldeni a pokol hét bugyrába? Add ide azt a szenteltvizes flaskát...

✦ emberismerő: ez egyszerre egy kapott és fejlesztett tulajdonságom is. Az évek során volt szerencsém rengeteg féle teremtménnyel találkozni a világban és vannak olyan ismeretetőjegyek, amelyeket könnyen felismerek; mire gondol a költő címszóval könnyedén észreveszek egy alig látható arcrándulást, új öltözködési stílust, abbahagyott szokást. A nonverbális jelekre érzékeny vagyok, még ha nem is szólok arról feltűnt volna, attól még érzékelem... ez pedig a munkám során  mindig jól jött.

✦ támogató: kevesek azok, akik közel állnak hozzám, lehet köze ennek ahhoz, hogy pár évnél tovább sosem éltem egy helyen, de akik a barátaimnak mondhatják magukat, azok mindig számíthatnak rám. Legyek a Föld bármelyik pontján nincs olyan időpont, hogy ne venném fel a telefont, nincs olyan erő, amit ne mozgatnék meg azért, hogy segítsek rajtuk, ha épp arra kerül a sor.

✦ cserfes: könnyedén elegyedek szóba bárkivel, bármiről. Munkámból kifolyólag erre szükség is van, de ez olyan természetes, mintha levegőt vennék. Beszélgetek és hallgatok - mert ehhez hozzá tartozik, jó hallgatóság is vagyok. Nem tudsz témát mondani, amihez ne lenne véleményem és ha épp nincs közös témánk akkor is van miről tárgyalni, ha rólam van szó.

Rossz tulajdonságok:
✦ szabadszájú: nyíltan és őszintén nyilvánulook meg, vannak személyek, akikkel szemben képtelen vagyok visszafogni magamat. Az írásaimban felfedezhető, nem fogom vissza magam, ha az objektív tények mellett a szubjektivitás is kifejtésre kerülhet. Az író kiszól belőlük, véka alá nem rejtem el. Az őszinteség annál működik csak, aki képes ezt elfogadni.

✦ bevállalós: felkészülni arra, ami rám várhat? A jellememet nem itatja át, szívesen ugrok fejest az eseményekbe, anélkül, hogy körültekintő lennék, vagy átrágnám magam a lehetséges következményeken. Emiatt fájjon később a fejem (szokott). Emiatt felelőtlenné és meggondolatlanná válok, lásd a sérüléseim listáját. Mind-mind ide vezethető vissza.

✦eltökélt: nem mondható jónak, mert az ember, köztük én is képes vagyok a végletekig elmenni. Fáradhatatlanság a munkámban nem csak a mentális állapotomra van hatással, hanem a fizikaira is. Ezzel együtt jár a rugalmatlanság, stressz, arról nem is beszélek, hogy miként hat ez ki a társas kapcsolataimra; sokak  számára irritáló vagy zavaró vagyok, makacskodásomat nehezen értik meg.

✦ szarkasztikus:  mert bizony vannak pillanatok, amikor azzá válok. Témától és személytől is függ nyilvánvalóan ez a tulajdonságom, de az utóbbi években egyre többször veszem észre az írásaimban is, hogy előjön a szarkazmus, szóban meg... egyre kevésbé tudom tolerálni az emberek normálatlan kérdéseit vagy épp megjegyzéseit.

✦ egyenes: ez miért is ide került? Amennyire jónak titulálják épp annyira tud rossz tulajdonság is lenni, az emberek ugyanis nem kedvelik azt, ha megmondják a véleményt. Azokat végképp nem, ami szöges ellentétben áll az adott személy érdekével, vagy szívének a vágyával. Ez többször hozott már nehéz helyzetbe, mégsem változtatok ezen; a hazugság és az ámítás nem a kenyerem.


Számos ember kivételes képességgel rendelkezik az emberekkel való kapcsolatteremtés terén, és ők rendkívül ügyesek abban, hogy a felszínen könnyedén kommunikáljanak másokkal. Mindenkit könnyedén rávehetnek, hogy bármiről beszélgessenek, és a társasági életben sziporkázóan ragyognak. Azonban, ha valaki igazán közel akar kerülni hozzájuk, és mélyebb kapcsolatot akar kialakítani, akkor szembesülhet azzal, hogy ez nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.

Ritkán maradok egy helyen hosszabb ideig, és ez a mozgékonyság radikálisan befolyásolja a párkapcsolati életem. Az elköteleződés fogalma kissé távolinak tűnhet, és a laza, könnyed kapcsolatok a mindennapok részét képezik. Az elköteleződés ebben a kontextusban nem szerepel a palettán, és a kapcsolatokban ez azonnal tisztázásra kerülnek. Amennyiben az érzelmek mélyülnek, hajlamos vagyok a gyors visszavonulásra; a nyúlcipő hamar a lábamra kerül.

Ugyanakkor a családomért kész vagyok megtenni akármit, bár ők talán nem mindig értik ezt teljesen. A húgom, Scarlett, az életemben a legfontosabb személy, és minden erejével azon van, hogy megvédjem őt. Egy hűvös fejjel gondolkodó embernek talán nehéz megérteni ezt a féltő oltalmazást, de a családi kötelék mindent felülír.


Nem tudom, hogy édesanyám miként csinálta. Ahány férfival állt össze, annyitól született gyereke és ha ez nem lenne elég, csemetéinek a háromnegyede mind mágiahasználókként születtek. Köztük én is, a legidősebb, aki szentül meg van győződve arról, az ikertestvérével sem egy apán osztozkodik, de ezt a nézetemet inkább már magamnak tartom meg.

De miért is gondolom ezt ekképp? Azon túl, hogy mi ketten olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Természetéből fakadóan, ő bűbájos és jó, ehhez mérten kapta az erejét is. És én? Valahogy az ellentétévé váltam.
Fiatalkorom óta képes vagyok a tárgyakat megváltoztati. Eleinte csak erős érezlmi kitöréseim következtében, valójában fel sem tűnt, hogy mit csinálok. Anya jött rá, amikor egy heves tinédzserkori vitánk közepén a kezében lévő pohár hirtelen bilincssé - bár látszódott akkoriban inkább karkötőnek - változott. Évek kemény munkája áll mögöttünk, hogy ezt az erőt az uralmam alá tudjam hajtani és egyre több mindenre képes legyek.

De ehhez erőre van szükségem és honnan is szerezhetné ezt meg egy boszorkány, ha nem a ley vonalakból? Anyám óva intett, csínján bánjak ezzel, de az igazság az, hogy aki egyszer elkezdi abból tudatosan meríteni az erejét, az annál inkább rákap az ízére. Szinte a függőjévé tud vállni és ez velem sincs másképp. Az egyik ok, amiért még mindig hazajárok, az a város alatt húzódó erővonalak. Kimeríthetetlen forrásként funkcionál, még ha ennek ellenére is gyorsan lemererülök. De az az erufórikus érzés, amikor használod... hív magához és képtelen vagyok ellenállni neki - de nem is akarok

Ugyancsak tindézser korom közepén, valamikor amikor felismertük a személyemből fakadó mágiát jelent meg mellettem egy fekete, arany szemű kisördög. BooBerry. Elválaszthatatlanok vagyunk egymástól, ahogy az annak lennie is kell és amennyire ő véd engem, akként védem én is őt. Türelmes hozzám, főleg az utazásainkat illetően, még akkor is, ha kettőnk közül ő sínyli ezt meg jobban.


Az éjszakai hideg a barokk kori, elhagyatott templom belsejébe is megtalálja magának az utat. Egészen a csontokig hatol, de közben varázslatossá teszi az egész helyiséget. A telihold fénye ezüst fénnyel világít be az oltár felett húzódó színes mozaik ablakokon, különös, kaleidoszkópos fényárban árasztja meg a főhajót. Az éj ezen óráján senki sem jár itt... Csak két idegennek tetsző alak áll egymással szembe. Leheleteik ködje arcuk előtt gomolyog.
Az előttem álló férfi gúnyorosan húzza félmosolyra az ajkát, amiért szívesen vágnám arcon. De nem teszek. A kezében hetykén pörget egy díszes, íves tőrt. Barna pillantásom le-lesiklik rá. A férfi bal lábára helyezi a testsúlyát, hagyja, hogy emiatt kissé asszimesztrikusan álljon. Fejét félrehajtja, homlokánál göndörödő fürtjei megbillennek. Fogai megcsilannak, pedig háttal áll az ablaknak, árnyéka bekebelez.
Öntelten emeli meg a tőrt fogó kezét.
- Megegyeztünk? - mély hangja visszhangot ver vissza a falakról, fülemben többször is visszahallom.
A tőrre meredek. Majd rá.
- Meg - - nyújtom ki karom neki. Egy életem, egy halálom, mégis mi bajom száramzhat ebből? - Bár az én ízlésemnek ez egy kicsit drasztikus... és már ódivatú is. Lépést tarthatnál a korral... - gúnyolom ki szánt szándékkal.
Kezemet alulról fogja meg a sajátjával, erősen tartja meg, amíg a penge hegye átmetszi a bőröm. Vöröslő vérem most ébenfeketének tetszik. Soká nem hagyja, hogy nézzem, sajátját is megvágja és az enyémre tapasztja. Összeolvadt életünk nedve egyként csöppen a kőpadlóra.


- Nem hiszel nekem!? - tágra nyíló szemekkel meredek egy szem öcsémre. A szemtelen betyárját neki!
- Nem először halljuk ezt tőled - vigyorodik a képemben, ahogy áthajol az asztalon. Kezem nemesi mozdulattal emelem fel és orrát megpöccintve zavarom vissza a helyére.
- De ezúttal komolyan is gondolom. Becsszó! Hazaköltözöm! Minden holmimat ideküldtem - érvelek, mintha magyarázatra szorulnék, hogy cirka harminchárom évesen, a jézusi koromban mégis miért lakok a szülői házban. Adjanak egy-két napot, amíg találok egy albérletet. Jó, ebben a közel párezer fős településen nem lesz egyszerű dolgom, de ezúttal a szándékaim komolyak.
Nem tiszták, de komolyak.
- Arra a két dobozra gondolsz ott a bejárat mellett? - villáját felemeli és mögém mutat, ahol az említett tárgyak pihennek. Hetykén vonom meg a vállamat.
- Nem vagyok anyagias, sem materialista. Nem sok cuccal élek, vagy épp utazok - nincs is rá szükségem. Nem is emlékszem mikor volt utoljára állandó lakhelyem. Szerintem soha.
- Nem veszem be - rázza meg a fejét, mire már csak a szememet tudom forgatni.
- Ez a te bajod. Az enyém meg az, hogy kényszert érzek arra, hogy egy kilenc hónappal fiatalabb ficsurnak magyarázkodom - tuché. Szeretné azt hinni, hogy ő az idősebb báty és ebben a szerepben tud, én pedig szívesen emlékeztetem ennek az ellenkezőjére, amikor itthon vagyok. Pofátlanul vigyorgok.
- Mindketten fejezzétek be és egyetek mostmár! - anya hangja hirtelen csattan kettőnk között. - A nővéredet mindig szívesen látjuk és ha maradni szándékozik, szívesen segítünk neki...
- Egyébként is, mit akarsz melózni?
- Az újságnál. Tudod, hogy jól bánok a hírekkel, miért ne színesíteném meg a ti életeteket is egy kicsit?
- Egy kicsit!? Tudtam, hogy nem maradsz!
Öcsém kezében a kanál új alakot kezd ölteni, másodpercek tört része alatt dobja az asztal közepére azt. Apró kis kezet ábrázol, amelynek öt ujjából négy be van hajlítva és csak egy mered rá. Tippeljetek, hogy melyik.
- Mi történt a kezeddel? - fordul felém Scarlett, lágy hangja azonnal megbánásra késztet. Félszegen mosolygok rá, fejem igyekszem könnyedén megrázni. Látom az aggodalmát a szemében, ahogy a bekötözött kezemre pillant.
- Semmiség. Ne aggódj miatta, majd begyógyul - szívem meghasad, érzem, ahogy darabjaira hullik. Még sosem titkolóztam előle és az, hogy most megteszem jobban fáj, mint bármi egész életemben.
De nem tehetem meg. Még nem, egyszer majd talán elmondom neki.
Talán.
Most a jelenre kell koncentrálnom, hogy letelepedek oly hosszú idő után. Képesnek kell lennem rá, ő Hecate, adj erőt ehhez.


Alyssa  Campbell: NJK - boszorkány -  anya
Jensen  Hart: NJK - ember -  nevelőapa
Scarlett Bishop: NJK - boszorkány -  ikerhúg
Jonas Parker: NJK - boszorkány -  kilenc hónappal fiatalabb öccs
Eli Hart: NJK - ember -  húg