Több, mint egy fél éve szakítottam veled, felbontottam a három éves jegyességünket. Nem azért, mert ne szerettük volna egymást, hanem meg akartalak kímélni attól az őrülettől, ami az életemen elhatalmasodott. Te nem támogattad az ötletet, tudtad, hogy az "érzéseim elhalványultak" duma kitaláció, és a mai napig nem hagy nyugodni téged a dolog. Ismersz, tudod, hogy mindenkit kizárok, amikor nehézre fordulnak a dolgok, az apám halála óta nem voltam önmagam.
Ettől függetlenül úgy érzem, jó döntést hoztam, mert az életem a feje tetejére állt a szakításunkat követően. El se hinnéd, ami történik velem... Jobb, hogy megkíméltelek ettől, higgy nekem! Ugyan nem tudok arról, hogy azóta is tartod a kapcsolatot az anyámmal, mert aggódsz értem, és mindenki előtt tiszta, hogy rettentően szeretjük egymást még mindig. A furcsa utazásaimra felkaptátok a fejeteket, és úgy döntöttél, hogy kideríted, mit kerestem Winchesterben és mi okból jöttem Rose Harborbe. Valahogy nem volt elég kielégítő válasz a munkaügy és a hirtelen kiadott szabadság.

A leányzót rámenősnek, kitartónak képzeltem, törtetőnek, aki nem adja fel soha. Eléri amit akar, bármi áron. Szinte már idegesítően nyomul, nem feltétlenül a legnépszerűbb, legbarátságosabb ember. Céltudatos, tudja mit akar. Graham és az ő kapcsolatuk is amiatt jött létre, mert a nő nem adta fel, látta Graham kőszikla külseje alatt a gondoskodó férfit, akibe belezúgott. Nem titkolom, hogy az a tervem, a két karakter a játéktéren újra összejön, a kezdeti ridegségen hamar túlesnének, mert Grahamnek nincs sok támasza az életben, a menyasszonya volt szinte az egyetlen. Most pedig szüksége van valakire, aki a földön tartja a sok őrültségben. A szakítás miatti feszültség persze adott, nem gondolnám, hogy minden happy és problémamentes lesz majd közöttük. Az Első vérvonal miatt fel fog jönni majd a gyermek téma is, persze nem egyből, de ilyen irányban is gondolkodok közöttük.
A pb csak ajánlás, őszintén nem érdekel, kit választasz, korban passzoljon. Várlak!