JM 183 centi magas, inkább vékony, mint kidolgozott, vagy sportos. Míg idol volt és kínlódott a megfelelési kényszerbe ragadva, más volt a helyzet, most sokkal inkább a szellemi táplálékok felé fordul.
Haja fekete, puha szálú, selymes és ápolt, mint jómaga. A szeme a barna változatait öleli fel, ha vidám és jó a kedve akkor seggre esik a napfény benne és világos, mint a földimogyoró, ha felbosszantod, majdnem sötétbe fordul, ez egyéb jelekből is kiolvasható.
Ajka teltebb, de puha vonulatú, a fogai hófehérek, mivel megtalálható közösségi fórumokon, mint például a tiktok, insta nagy gondot fordít a kinézetére, de ez egy olyan jellemző, amit még idolként belé véstek, mintha kőbe faragták volna egy éles vésővel. Orra egyenes, de pont olyan finom, mint a többi része az arcának. Álla kissé hegyes, de az egész arca kellemes, lágy, finom, hiszen a rasszára ez a jellemző és ő ha családfát állítana sem lenne benne semmi kirívó.
A kezei finomak, ujjai hosszúak, a körmei ápoltak, fényesek, tiszták, annak ellenére, hogy maga előtt is titkoltan van, hogy rágyújt.
Járása kissé zárkózott, de rugalmas, mindig két lábbal libeg a föld fölött, hiszen művész lélek, és befelé figyelő.
Öltözéke elegáns, de laza, követi az alap divat formulákat, de nem annyira, hogy egyéniségének gátat szabjon, azonban nem mindegy, milyen szín, a nadrág, az öv és a zokni, ing kombó, megesik azonban, hogy sportosan látják, JM ugyanis mániákus futó.
A legdrágább holmija, az apjától örökölt Panerai Luminor, akkoriba nagyon drága volt, manapság már nem sok értéke van, de neki mindent is jelent, mert az apja 3 éve meghalt egy balesetben.


Jó tulajdonságok:
- Kreatív: Hiszen író, a gondolatai mindig csavarognak a fejében, mint egy hűtlen jóbarát, de valahogy sosem fél attól, hogy nem talál megfelelő szavakra vagy gondolatokra, hogy kifejezze, ami a fejében zajlik. Leginkább horror és paranormál témában ír, nem kihagyva a mindig kellő mennyiségű szexet belőle. Hisz a szellemekben, a visszajáró lelkekben, azok vándorlásában.
- Megfontolt: Szinte sosem cselekszik ösztönből, ha igen, annak katasztrófa a vége. Arra van idomítva, hogy gondolkodjon és az alapján cselekedjen, amit jónak gondol, vagy valaki annak mondja, de manapság sokkal jobban megy a feje után. Emiatt aztán lassan halad a dolgokkal, mert túlgondolja azokat..
- Ragaszkodó:  Nem a régi hivatásokhoz, vagy hitvalláshoz, de érzelmekhez és emberekhez. Ő az a fajta, aki úgy tud kötődést kialakítani, hogy a másiknak köze sincs hozzá van, vagy nem is tud róla.
- Elmélyült:  nem csak a saját szellemiségében, de ha valaki érdekli nagyon tud rá koncentrálni, emiatt aztán sokan azt hiszik róla, hogy ragacs, mint a méz, de közben édes, mint egy méh.
- Rendszerető:  na nem mániásan, de szereti, ha rend van körülötte, ő maga is tudja, hogy ez azért van, mert belül túl nagy a zavar, de megtanult együtt élni ezzel, annak ellenére, hogy arra idomították, minden egyben van. Ő is tudja, de igyekszik a korlátokat maga mögött hagyni. Kifejezetten kedves jellem, de ha besokall asztalokat borogat, magányosan dolgozik.

Rossz tulajdonságok:
- Gyenge: túl könnyen a rabjává válik bizonyos dolgoknak, és akkor nem ismer határokat, megy, amíg talpon van, mint egy bika, de az is. Tudja is magáról, hogy káros szenvedélyeknek sem szabad engedni, bár a kávéval szemben elbukott.
- Birtokló:  ami az övé az az övé és onnan nagyon gyorsan el a kezekkel, mert harap értük. Hátránya ennek, hogy kapcsolatokban is ilyen, emiatt aztán nem is féltékeny, hanem egészen az.
- Fukar:  szolgáljon mentségére, hogy nem volt gondtalan gyerekkora, a fogához veri még a lyukas garast is. Arra költ, ami kell ahhoz, hogy fenntartsa a külcsínt, bár ez neki is kell, így nem esik nehezére, de nem költ feleslegesen.  
- Földhöz ragadt:  fura lehet ez úgy, hogy közben abból él, ami az elméjében zajlik, már maga is elgondolkodott azon, hogy disszociatív személyiség zavara van, de az nem illene ahhoz, hogy ő elég tökéletes alkat.
- Makacs:  tévedni? Ő? Soha. Ha meg mégis, sosem ismeri be. Mellékesen, ha elindult egy úton semmi sem lökheti le onnan, így akadhatott Dae nyomára, mert fogta a dolgot, mint egy pitbull.



MJ nagyon ragaszkodó típus, és szüksége van rá, hogy a partnere a biztos menstvára legyen, mert ő elég szélsőséges. Szereti a romantikus gesztusokat, és maga is el tudja ragadtatni magát a témába, sokszor jut el oda, hogy szekunder szégyenérzet marad a másikban, de ő a gesztusok híve. Virág? 100 kell. Csoki? A legdrágább, holott marhára fukar, de nem ebben, mert szerinte ebből mérhető le, hogy kik vagyunk, talán még egy kapcsolatában sem volt önmaga.
Nyitott személyiség, de igazából kell neki egy kis idő, hogy meg merjen nyílni, ha ugyan. Maszkokat hord, a kedveset, a mosolygósat, de belül olyan, mint egy összetört kölyök, hiszen eddig az életben nem sokra vitte kapcsolatok terén. Voltak olyan kis kapcsolatocskái, melyek nem nyúltak messzire, tartósan még senki sem kötötte le. Nehezen szeret, talán mert az anyja sem egy túlszerető alkat és ezt a sémát hozta otthonról.
Vágyik a mindent elsöprő nagy szerelemre, arra, ami elsöpri minden tekintetben. A szerelem, amit táplál a lelkében talán nem is létezik, ennek kinyomozása hozta Rose Harborba.
Barátokból sem tart számon senkit, emiatt aztán nem is esett nehezére, hogy a városba jöjjön egy kis kutatómunkára.



Arról semmit nem tud, hogy Rose Harborban mi zajlik, hallott mende mondákat, kis legendákat és tudja jól, hogy minden legendának van alapja. Emiatt is örült, hogy Dae itt bujkál, mert egybe tudja kötni az új könyvének a megírásával. Főleg horrorban és thrillerben utazik, abban van elmerülve, de nagyon szereti az izgalmas és fordulatos történeteket. Nyitott személyiség, noha nem ismeri, de imádná a természetfelettit, hiszen azt gondolja, hogy az ember sokkal több, mint egy hús vér lény. Aztán ki tudja? Lehet, hogy futva menekül.  



Ha most 40 évvel ezelőtt lennénk, de nem is kell annyi, elég csak 20, akkor a tollam végét rágcsálnám, ehelyett a borospohár peremén csúsztatom az ujjam, halk dallamot csalva elő így, mint egy lágy esti fuvallat, mely éppen a mintás függönyöm lengeti. Megálltam az írásban. Azon kapom magam, hogy újból Baek szavai visszhangoznak a fülemben, és a könyvem “lapjaira” egy igen csak unalmas és közhelyes zuhanyzós jelenetet vázolok fel, ebbe azt hiszem nem lehet többet tenni, már anno a Bates Motelben letették ennek a műfajnak az alapjait és azóta minden csak olcsó utánzat, annak ellenére, hogy már a múlt.
A számhoz emelem a poharat, kortyolok egy közepeset és visszatörlöm a sorokat, talán teljesen más irányba kéne elvinni, hiszen mi horror eshet meg valakivel egy zuhanyzóban, aminek ne lett volna kerete, a Psychoban, a japán Haragban vagy a Ragyogásban, esetleg A végső állomásban? Na mondom én, ma már az ember nem tud nagyon újat írni, ha csak nem visszük el paranormal irányba, de én a klasszik horror alapokon írok, na persze nem áll messze tőlem az sem, de most mást szeretnék… valami különlegeset.
Tanácstalanul dőlök hátra és újfent azon kapom magam, hogy sokkal jobban izgatnak Baek nyomozó szavai, mert valójában ez az igazi horror.
Meg sem kéne, hogy lepjen, hiszen tudtam, hogy él, de most, hogy esélyem van… esélyem mire? Egy régi szerelmet újraéleszteni? Fellobbantani egy tüzet, mely megszületett, már csak a helyzet sajátossága miatt is.  Ég még vajon az a máglya? Vagy már parázzsá szelídült és azt szeretem, ahogy szeretem?
A poharat kézbe véve magára hagyom a laptopot, és az ablakhoz sétálok, gondterhelten túrom az ujjaimmal meg a hajam, mit tegyek? Mi lenne a megfelelő lépés? Rábámulok az alattam elterülő éjszakai városra, csend van odalent, na nem hazudok viszonylag.  
Nyilván utána megyek, a kiadómmal már lemeccseltem, hogy a fura városkában fogok anyagot gyűjteni, hiszen onnan jönnek tragikus mesei hírek és én neki fogok menni, mert tudnom kell, mert látni akarom a saját szemeimmel. Mindkettővel, és nem csak a várost, hanem… miért akarom az ujjaimmal érinteni? Hogy… nem. Vissza az íráshoz.
Kiürítem a poharam, nem vagyok rest újra is tölteni, van még az üvegben, na nem a legdrágább bor, nem költök marhaságokra, de nem is lőre, a testem a templomom, csak nem szennyezem, akkor inni sem kéne.
A bibimbap már kihűlt az asztalomon, akkor csak írtam valamit, nem? A rohadt zuhanyzós jelenet megállt nálam már három napja, annak ellenére, hogy a karakterek már kifejlődtek, mint egy hétfejű sárkány.
A poharam az étel mellé koppintom és visszalépek a laptophoz, hogy bele lapozzak a mellette heverő jegyzetfüzetembe, jelenetek ugranak a szemem elé és festői képek felvázolva.
“…Haley a csaphoz lépve a szívébe gyúrva érezte meg azt a különös érzést a háta közepén. Valaki figyeli. Olyan tisztán tudta, hogy késsel sem lehetett volna az érzést elmetszeni benne egyszerűen tudta, a zsigereiben belül és a félelem felszökkent benne, mint egy gejzír…”
A rohadt gejzír csak úgy szökkenget nekem meg semmi ötletem a folytatáshoz, de valami blokk van az agyamban egy olyan gát, amit nem tudok ledönteni, pedig az agyam engedetlenül pörög olyan múltbéli események… milyen rég volt.
Ha arra gondolok milyen volt az életem mielőtt ő kilépett belőle, lehettük volna sikeresek? Nyilván, de ő gyáván kimenekült és ezt is a képébe kell ordítanom, amellett, hogy tönkre vágta és millió darabra törte a szívem, de mit is érdekli őt ez?
“...a szívdobbanásai hangosan lüktetnek a fülében, a vér száguldva rohant neki a lábainak, menekülésre készen, mint egy riadt gazella, amikor a nagymacska közelít és már hallotta is a lépteket. Valaki van a lakásában. Pedig bezárta az ajtót, tudja, emlékszik, kulcsra is és a láncot is feltette. Itt várta. Idehaza, a saját lakásában, ami a biztonság szigete kellene, hogy legyen…”
Képtelen vagyok írni, képtelen gondolkodni, lélegezni is lassan.
Repülőjegyet foglalok, kocsit bérelek és újból töltöm a poharam, lassan elfogy az üveg és kezdem magam mérgesre inni.
Holnap ilyenkor már repülőn leszek, egyedül, ahogy mindig és írni fogok, mert írnom kell mert szerződésem van rá és persze határidőm is. Lecsukom a laptopot és nagy gonddal nekilátok egy újabb üveg bornak, kell a csomagoláshoz, merre lehet a futócipőm…


Tiszta, őszinte jellem, aki szívesen mosolyog és kedélyes videókat oszt meg a tiktokon és instán, csupa szív és nagyon nyitott. A szavai érthetőek, a tekintete élénk, látása mélyre hatoló és szívesen csinál live-okat és válaszolgat a kérdésekre. A legutóbbi könyve, a Fragile Fire lett valamennyire sikeres, de messze van az ismeretségről, annyira sok reklámot csinált magának a média felületeken, hogy a fülükön folyt ki az embereknek, vették, mert azt látták, hogy menő, de olvasni már nagyon kevesen, de a polcon jól mutat, mert nagyon izgalmas, szexi és brutális a borítója, csak mint a könyv maga. Nem szűkölködik vérben és izgalomban, de szexben sem, mert az kell a fiataloknak,  az időseknek, lehet egy jó szürkét kéne írnia, bár arról inkább nem fejtené ki a véleményét, vagyis nem őszintén.

Fiatal, feltörekvő író, az én véleményem szerint nyomokban Koontz-t tartalmaz, de nem áll neki rosszul. Még kell egy kis idő Dahnak, hogy saját stílusa legyen, de a Fragile Fire egyszerűen letehetetlen. Ajánlom minden olvasónak, akik nem szeretnek éjszaka aludni.


A Fragile Fire egy olyan mű, melyen nem csak borzongtam, de sírtam is a karakterekért, máskor pedig mérhetetlen dühös voltam. Sang Dahn csodálatosan fogalmaz, gördülékeny és sima, de megfontolt. Hiszek benne, hogy az író népszerűségre tesz majd szert.


A könyv megunhatatlan, sok benne a rejtélyes csavar, ami miatt azt gondolom, hogy Mr. Sang folytatást tervez a Fragile Fire-nek, így kell lennie, de ne szeretnék spoilerezni.


Sötét, misztikus, letehetetlen és könnyen olvasható, nem kombinál erős háttérrel, a karakterek szerethetőek, nekem még a főgonosz is szimpatikus volt egy pontig, de közben a sorok között nagyon komplex érzelmi szálakat boncolgat, traumákat tár fel.


A könyv pont annyira törékeny, mint ahogy a címe is utal rá. Mégsem bírtam szabadulni tőle, vissza-vissza lapoztam, hogy megértsem úgy igazán, és eltekintsek a hátborzongató részletektől, nyers, véres, gonosz és kisimult. Ahogy Sang Dahn fogalmaz: A hit nem más, mint a remény halhatatlanságba vetett bizalom.



Sungbin Seok:  NJK - ember -  apa: 2 éve meghalt egy balesetben, nagyon közeli kapcsolatba állt Ji-Min-el, de nem támogatta az idolságát, annak ellenére, hogy Koreában igazán befutni csak így lehet(ett volna). Sajnos az utolsó években nem sokat beszéltek pontosan emiatt.
Cho-Hee Nahn : NJK - ember -  anya: Szoros a kapcsolata Ji-Minel, sokat beszélnek telefonon, de a könyveit nem olvassa, szerinte finomabb témában kéne írnia.
Jin-Kyong Seok: NJK - ember -  fiatalabb lánytestvér: Ji-Min édesanyjával él még mindig a szülővárosában.
Dea-hyun Maeng: JK - boszorkány -  Ex, aki miatt a városba jött, többek közt.