Nem túl kiemelkedő, nem túl magas és különleges, az átlag emberek között könnyen elveszik. A maga 170 centijével a társadalom alacsonyabb rétegét erősíti, főleg a férfiak között, de ez sosem okozott neki problémát. Könnyebb egyszerűnek maradni, ha észre sem vesznek és ezt nem csak viselkedésében és hozzáállásában mutatja, hanem külsejében is. Átlagos, klasszikus barna, fekete, fehér-kék esetleg zöld, természetközeli színek, semmi kirívó, semmi figyelemfelkeltő. Reecen az egyetlen figyelemfelkeltő talán csak a hihetetlenül kék szeme meg a pimasz mosolya, amivel nem sok embert örvendeztet meg, különleges alkalmakra tartogatja.
Haja egyszerű, néha hagyja kicsit megnőni, néha pedig egész rövidre vágatja, általában idő és időjárás függvénye, télen például határozottan a hosszabb haj híve, míg nyáron ő is inkább a rövidre esküszik. Arca javarészt borostás, bár azért ez is eléggé hangulat és idő függvénye nála. Egy-egy komolyabb munka kapcsán, esetleg elzárva a világtól nem épp a külsőségekkel fog foglalkozni, így az „ősember” stílus sem áll távol tőle. Nem is igazán foglalkoztatja a külsője, amíg ápoltnak érzi magát őt nem zavarja a szakáll vagy hosszú haj sem. Egyébként sem ebben mérik az embert.


Jó tulajdonságok:
- Önmotivált: Ha valami érdekli és lelkesedik iránta, akkor könnyen belerántja magát a cselekvésbe. Neki nincs szüksége társaságra vagy mások irányítására, a kaland és belső indíttatásai életetik.
- Feladatcentrikus: Igazi vezető egyéniség, aki a rá bízott feladatokat szigorú türelemmel és figyelemmel kíséri végig. Legyen szó csapatmunkáról vagy solokarrierről, Reece ugyanazzal a megfontolt, komoly és felelősségteljes hozzáállásról tanúskodik.
- Alapos: Alapvetően nem keresi az emberekben a rosszat, ugyanakkor ha teheti mindennek és mindenkinek igyekszik utánajárni. Mondhatni mögötte nincs félbehagyott munka, ismerettség vagy hobbi.
- Kalandkedvelő: Mivel ösztönösen imádja és keresi a régi korok újdonságait (de azért az újaktól sem riad vissza), ezért nem hezitált, ha valamibe fejest kell ugrani. Talán épp ezért néha nehezen vállalja a felelősséget, de önmotivációjának köszönhetően sosem hagyja félbe az elkezdett munkát.

Rossz tulajdonságok:
- Kiismerhetetlen: Nem szívesen beszél magáról, nehezen osztja meg másokkal az érzéseit és inkább álarcok mögé bújik, ha számára kellemetlen helyzetbe kerül. Próbálja elrejteni azt az énjét, amit annak idején mindenki ismert. Még mielőtt Ramsey teherbe esett. Ott anno valami megtört benne és a hirtelen ránehezedő nyomás ezt váltotta ki belőle. Az évek során persze ez a fajta viselkedés nagyonis segítségére lett, de ennek köszönhetően nem képes tartós, bizalmas kapcsolatokat kialakítani.
- Hidegvérű: Leginkább a negtaív, érzelmes beszélgetéséknél lehet látni rajta a semmit... Reece nehezen tudja kimutatni az érzéseit, ami miatt néha úgy is tűnhet, hogy nem érdekli a beszédtéma és teljesen máshol jár a feje. Ez nem igaz, mindössze már annyire hozzászokott a tárgyias, szakmai beszélgetésekhez és az elsődlegesen érzelemmentes kapcsolatokhoz, hogy kénytelen újratanulnia mosolyogni, kifejezni a gondolatait szóban és nem csak írásban.
- Csendes: Talán túlzottan is megfontolt, hallgatag. Leginkább akkor beszél, ha kérdezik vagy ha ő maga is úgy érzi, hogy el kell mondania valamit. Utóbbit sajnso elég ritkán érzi.


Reece alapvetően jól kijön az emberekkel, jól kommunikál és könnyen megérteti magát másokkal, de mégis erősen távolságtartó. Szakmai és mindennapi témákban könnyedén eltársalog bárkivel, míg mint minden férfi, ő is elég nehezen tud beszélni az érzéseiről vagy érzelmesebb dolgokról. Lefagy, összezavarodik, nem teljesen tudja megfogalmazni, de talán mondhatjuk azt is, hogy nem teljesen érti a szituációt. Kicsit nehezen kezeli a saját és mások érzéseit, bár ez azért manapság már személyenként változik nála is. A hozzá közel állókat, az általa szeretett személyeket valahogy jobban megérti, próbálja átlátni és megérteni az érzéseiket és felismerni a sajátjait is.
Barátságban, testvéri-családi kapcsolatokban és a szerelemben is... ehhez viszont évekre volt szüksége hozzá.
Ehhez illően az emberi kapcsolatai nagy része egyszerű, szakmai és semleges. Komoly, mély barátságai nincsenek, nem is nagyon jellemzőek rá, inkább a munkakapcsolatok azok, amik kiteszik a társasági életét illetve a családit – mióta édesanyja is meghalt – a húga és Rose Harborba költözése óta a fia és annak anyja, Ramsey.
A barátaival mondhatni jókedvű, közvetlen, néha megenged magának pár elejtett pimasz viccet, odaszúrogatást, de alapvetően tisztelettel fordul feléjük és ezt várja el viszonzásul is.
A húgával igazi kutya-macska hangulatú a kapcsolatuk, hol imádják egymást és tűzbe tennék a kezüket a másikért, hol pedig dúlnak-fúlnak egymásra, mint a nagy gyerekek, de egy biztos, ha szükségük van a másikra, akkor mindketten készek a világ másik feléről is segítséget nyújtani, bevetni kapcsolataikat, vagy akár repülőre ülni és hazatérni.
A szerelem már más téma. Reece bevallása szerint – noha nem titkolom, volt néhány próbálkozása – Ramsey óta nem igazán volt szerelmes és soha nem is tudta elengedni az időközben nővé érett fiatal lányt. Igazi, távolságokat áthidaló érzéseket táplál iránta, mely ugyan talán szerelem, talán tisztelet, barátság vagy épp a közös gyermek kötelékének eredménye, de el nem múlik. Már sosem. És ugyan az évek, a szégyen és bizonytalanság megmérgezi, belülről eszi Reece lelkiismeretét, de pont ettől olyan igazak azok az érzések. Igen, tudja, hogy gyáva volt, amikor Ramsey apja megfenyegette és engedett a nyomásnak, és igen, gyáva volt, amikor újra és újra lett volna esélye visszatérni, de nem tette... a munkába menekült, mint mindig, ha képtelen volt a saját érzései felett napirendre térni.
Reece fél és aggódik, nem akarja elveszíteni a választottját, a gyermekét – kire minden baj ellenére büszke –, de közben ott van a másik oldal, a mágia is és ez továbbra is kettősséget, még fel nem ismert dilemmákat szül benne, hogy ha elkövetkezik az idő, kit választ majd az örök időkre: a gyávaságot és erőt vagy a bátor boldogságot és családi idillt.


A Kingsleyk mindig is nagy gonddal és különleges kifinomultsággal fordultak a történelem, a múlt értékei felé, ebben találták meg mágiájuk igazi forrását. Minden Kingsley-ről elmondható, hogy szakértője az amuletteknek, ősi tárgyaknak, motívumoknak, szoros kapcsolatban állnak a természeti erőkkel.
Az elementál mágia évszázadok óta öröklődik a családban, valakinél csak egy-két eleme vagy mind a négy megnyilvánulásában.
Atraeus Kingsley, becenevén Reece mind a négy elem irányítására képes és elmondhatjuk, hogy a hozzájuk tartozó különleges képességeket is ismeri – elméleti síkon mindenféleképpen. Reece fő eleme a levegő, ez áll hozzá a legközelebb, ez volt, amit elsőként teljes mértékben megtanult irányítani és komfortosan is érzi vele magát. A levegő könnyed, játékos, minden, ami nem ő és ez által egyensúlyba hozza a mágiáját, rajta keresztül képes megérteni a többi elemet is.
Az elementál képesség már igen korán megmutatkozott – a már akkoriban is zseninek nevezett fiú tanulmányai során. Reece apja is elementál volt, így a család viszonylag korán fel tudta ismerni az árulkodó jeleket – nem úgy mint vízelementál húga esetében. Az idősebbik Kingsley alaposa, szigorú és mindenre kiterjedő tudással ruházta fel Reecet, hogy fia képes legyen helyén kezelni a képességét, ugyanis mind a négy elem irányítása igen nagy felelősség, nem is beszélve annak veszélyeiről, ha más boszorkányok is megszimatolják a tudást. Épp ezért Reece – ha beszélne is a képességéről – csak a korábban is emlegetett levegőt hozná fel, mint különlegességet. Ebben pedig nagyon jó álcája Falco, a vándorsólyom, aki a familiárisa.
Képességének védelmében Reece nem csak szavakkal és féligazságokkal rejti el erejét, hanem fizikálisan is, mivel specialzációja (rúnatan) is megvédi a kíváncsi szemektől és érzékektől.
Astraeus Kingsley nem egyszerű boszorkány... A kincsvadász és régészt joggal nevezhetjük boszorkánymesternek, hiszen mind ereje és tudása is hatalmas. Erejét pedig rúnákkal és ősi jelekkel rejti el a kíváncsiskodók elől, úgy hogy még a legtapasztaltabb és legügyesebb boszorkányok sem képesek megfejti erejének forrását és mértékét. Reece a legtöbb mágiahasználónak átlagos boszorkány képét festi, de a felszín alatt sokkal, de sokkal több van... rég elfeledett korok tudása és titkai egyetlen elmében őrizve.



2021.nyara, Sok-sok év után ismét itt
Hazudnék magamnak, ha azt mondanám, hogy sosem képzeltem el ezt a helyzetet: megjelenni Ram előtt és... és beszélgetni. A fiunkról, a döntéseinkről. Tiszta vizet szerettem volna önteni a pohárba, kezdeni valamit a jelenlegi helyzettél és az, hogy Lucas, a fiam... a fiam örökölte az erőmet, csak még inkább ösztönzött a találkozásra.
Ramsey nem sejt semmit, ennek fejében Lucas se tudhatja, hogy ami vele történik, az normális és az ereje ébredezik. Ha eddig nem környékezték meg más boszorkányok, kovenek, akkor nekem, mint az apjának... mint az apjának kellett segítséget nyújtanom a számára.
Furcsa volt fiamként tekinteni a fiúra és magamat apának gondolni. Milyen apa az, aki elhagyja a fiát és annak anyját? Katasztrofális.
- Te ismered, a döntés a tied. - bólintottam, mikor az igazság felfedéséről beszélt. Rosszul esett az idegen kifejezés, de valóban... Én csak egy idegen voltam a saját fiam életében. A szüleim forognak sírjukban, ha ezt látják.
- Fiatalok voltunk és hagytuk, hogy a nálunk okosabb felnőttek döntsenek. - bólintottam.
Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor Ram kifejtette, hogy nem haragszik rám. Ugyan Mergusként pontosan tudtam, miként érez, de kimondva... kimondva sokkal inkább megnyugtatott. Csak hallgattam és figyeltem.
Őszintén nem akartam felzaklatni Ramsey-t és nagyon sokáig az életükbe se szerettem volna beleszólni. Talán a távolból, egy ismerősként, vagy valahogy megkereshettem volna Lucast. Nem, nem elárulni az igazságot. Sosem akartam megkerülni az anyját, hiszen mégis csak ő nevelte fel és tette azzá, aki.
- A munka, ami miatt jöttél Rose Harborba, meddig fog tartani? – pillantott rám kérdőn Ramsey.  – Tervezed, hogy utána még itt maradsz egy darabig…?
- Azt hiszem sok idő. És hajlandó vagyok több időt szánni rá, ha igénylitek. - válaszoltam kissé megfontoltabban, hiszen hiába gondolkoztam ezen annyit, még magamnak sem tudtam konkrét válaszokat adni. Minden tőlük függött... - Anyám pár hónapja meghalt, már csak a húgom és ti vagytok nekem. Rá kellett jönnöm, hogy a család, még ha elcseszett is, attól még család. - Hogy honnan jöttek ezek a szavak, magam sem tudom. Csak engedtem az érzéseknek, amik anyám halála óta kavarogtak bennem.
- Megértem, ha megutáltál. - folytattam megértően. - Azt is, ha nem akarsz látni többet. De szeretném megismerni Lucast és elfogadni, mint a fiam. Ha az kell, hivatalosan is a nevemre veszem. Ha csak ennyit tehetek, már megérte idejönnöm. - fejeztem be megkönnyebbülve. Nehéz volt mindezt kimondani, nem is tudtam, hogy mire számítsak...
Idejövök és felforgatom az életüket? Vajon egyáltalán megérdemlem ezt a lehetőséget?

Reece és Mergus találkozás után, egy zárt levelezőrendszerben
Hosszas beszélgetés meg néhány whisky után
"Akarok veled találkozni, de vajon te akarsz engem látni?
Tudni akarod, hogy ki vagyok?
Reece után lehet, hogy ez már tényleg sok lenne, nem?
Vagy vigyem a rumot és kirúgunk a házból? Ezt, hogy magyarázod meg Lucasnak?
Az erő legyen veled,
Mergus"

Reece & Lucas - apa és fia
Le sem tagadhatná, hogy a fiam. A tűz, ami benne lobog, az érzései, amik irányítják... átéltem hasonlót, és sajnálom, hogy ennyire későn érkeztem. Lucasnak – ahogy anyám mondta – ismernie kellett volna a boszorkányfelét is, a családunkat, a hagyományainkat. És bár most csak egy lázadó kamasz, de ez pont jól van így. Tényleg hasonlít rám, még ha a húgom szerint inkább az anyjára ütött a srác, akkor is. Én látom benne azt, amit apám látott bennem és amit apámban látott a nagyapánk: a Kingsleyk erejét, a hanghordozását, a lendületét és elhivatottságát. Csak kell meg kell találnia a szenvedélyét, mint én a régészetben és mágikus kincsekben, vagy mint Ethlyn az erejének tanulmányozásában és fejlesztésében. Lucas is Kingsley, sosem tudja majd letagadni, ha akarja, ha nem.
Talán ez Ramseynek ijesztő, nem is nagyon tudtam hogyan adjam elő, de valahogy négyesben csak sikerült kibogozni a szálakat és még hülyének sem nézett minket, miután a húgom önkéntes bemutatóba kezdett. Sőt, egészen jól fogadta, és úgy érzem már Lucas is kezdi megszokni a helyzetet. A tavaszi események eredményeként sikerült elérnem, hogy a tárgyaláson én kapjam meg a fiút, mint mentort. Mivel senki nem tudja, hogy milyen rokoni kapcsolat van köztünk, ennek egyáltalán nem volt akadálya, és így legalább figyelemmel kísérhetem a képességeinek változását, megtaníthatom neki azt, amit már nagyon régen el kellett volna kezdenünk...
Szeretem őt, még ha soha nem is mondtam eddig és talán nem is fogom, de Mergusként, Ramseynek hála sikerült végigkísérnem az életét, szinte mindenről tudok és hallottam...

Mergus
Úgy érzem szorul a hurok a nyakam körül... most, hogy személyesen is itt vagyok, Ramsey és Lucas életének részese lehetek, nagyon nehéz titokban tartani Mergust.
Nem akarok hazudni Ramnek, de fogalmam sincs mennyire lesz pipa, ha kiderül a számára, hogy én vagyok a levelezőpartnere, a világutazó kocka, akivel mindent megosztott az életéből... minden titkot és félelmet, boldogságot és szomorúságot...
Nem tudom mit tegyek...

A küldetés
Nem beszélhetek róla sokat... A Sors – aki Ethlyn szerint nem létezik – utamba sodort egy ismeretlent, egy befektetőt aki különlegesnek szánt küldetéssel bízott meg... Rose Harborban. Hogy a véletlenek játszottak-e közre vagy tényleg a Sors rendezte így az életemet, magam sem tudom, de az biztos, hogy az egyszerűnek szánt feladat szakmai és személyes szempontból is izgalmakat tartogatott a számomra.
Mr.Flanagan megbízásából érkeztem – bár erről senki sem tud -, a város alatt húzódó barlangszert tanulmányozom és egy kicsit talán Rose Harbort is. Érdekesek ezek az Elsők... emlékeztet a történetük egy legendára, amit talán egy évtizede hallottam még Angliában... és talán furcsa egyezés, de tudásra szomjazó énem egyre jobban érdeklődik utána, van-e kapcsolat a két legenda között, és ha igen, akkor ez a térkép olyasvalamihez juttat-e, ami akár számomra is értékes lehet... vagy épp másoknak, hiszen nem mindenben egyeztünk meg Flanagannal...


Ethlyn Kingsley: NJK - boszorkány -  húg
Ramsey Thorne: játékos karakter (Becks) - ember -  exbarátnő, fiának anyja
Lucas Thorne: játékos karakter (Kittina) - boszorkány - gyermek