Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

Lógunk? EmptyVeronica Duke
Tegnap 21:13-kor


Elysian FRPG

Lógunk? EmptyAdmin
Tegnap 16:34-kor


Patience is not my best virtue

Lógunk? EmptyAdmin
Szer. 13 Nov. 2024 - 9:09


Uborkaszezon uborka nélkül

Lógunk? EmptyAida Burgess
Kedd 12 Nov. 2024 - 16:14


Interjú a farkassal

Lógunk? EmptyJamie Heavenford
Hétf. 11 Nov. 2024 - 17:01


Calories don't count on weekends?

Lógunk? EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:54


Megmondtam, hogy megmondtam

Lógunk? EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:53


another mess. Archie&Lodie

Lógunk? EmptyElodie Rhodes
Vas. 10 Nov. 2024 - 13:54

Megosztás
 
Lógunk?
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 16:18

Véget ért a játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Lógunk? Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Lógunk? B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 16:16








    Elégedetten kostatáltam, hogy nem volt reménytelen a próbálkozásom, és Bethany beadta a derekát. Nem nagyon volt más választára, elvégre én lennék a tanár, aki a szabályokat hozza, ő az, akinek ezeket be kell tartani.
A reakciójától majdnem erősebb vigyor kúszott a képemre, de visszafogtam magam. Nem lesz vele ennyire könnyű, ezzel tisztában vagyok, sőt, ez a lány nagyobb lázadó, mint amilyennek látszik, de szeretem a kihívásokat, és kezdek hozzászokni, sokan ki akarják használni, korban alig állok távol tőlü, megvannak a magam taktikái, amivel mégis fölénybe kerülhetek. Nem, nem feltétlenül intő, elzárás, vagy felfüggesztés, utóbbihoz elég kemény indok kellene amúgy is, de tulajdonképpen ez a gyakorlatom része, nem? Jól akarom csinálni, akadályokat akarok leküzdeni, tanítani, nevelni, szabályozni, mint azt magamtól is elvárom. Nem szeretném erős kézzel irányítani a dolgokat, de bolond lennék hagyni kicsúszni kezemből a dolgokat.
- Ezt erősen reméltem - csúszott ki a számon háborús szavait hallva, ami után egy zavart árnyék suhant át az arcomon. Nem tudom, miért mondtam, hogyan válthatta ki ezt belőlem a pimaszságával. Attól, mert a családjainkban van némi közös, ő a diákom, én meg szó nélkül, önként és dalolva löktem ezt arrébb, mint valami kezdő.
Úgy tűnt az elzárás hátralévő részére nincs különösebb megoldandó probléma, gond nélkül szentelhettem figyelmem nagyobbik részét a tanulmányaimnak. Néha körbepillantás közben Bethany-nak külön figyelmet szenteltem, valamiért úgy láttam, őt kellene a legjobban szemmel tartanom, holott valamit babrált a füzetével, gondolom, nem a hadjárata részleteit véste rá, bár éreztem némi késztetést, a padok között járjak egyet, némi kósza pillantást vetve rá.
  A csengő megszólalt, a diákok eltűntek, mintha soha nem is lettek volna itt. Végre engedtem magamnak egy fejcsóválós mosolyt, összeszedtem a jegyzeteim, s a tanári szoba felé indultam, hogy táskám magamhoz véve elinduljak hazafelé. Hosszú nap volt, elég is belőle ennyi.


Benjamin Flanagan
Alapító leszármazott
Benjamin Flanagan
Elõtörténet :
Play by :
Cody Christian
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 16:15

Az elzárás nem volt újdonság. Komolyan. A régi sulimban személyreszóló székem volt, a terem hátsórészében. A régi tanáraim tudták, hogy az egyetlen módja annak, hogy nyugodtan élvezhessék az elzárás csendes óráit, ha engedik, hogy level uppoljak a Candy Crushban. Jogom volt megtartani a telefonom! Hahó! Ez még mindig Amerika!

- Most szórakozik velem… - szűrtem a fogaim között, még mindig a telefont markolászva. Felkészültem rá, hogy nem adom át harc nélkül, de aztán eszembe jutott az apám. Nem, fogalmam sincs, hogy miért, hiszen amióta a városban vagyok alig találkoztunk, mégis… Már az elzárás miatt is csalódott lesz, de ha híre megy, hogy tökön térdeltem egy tanárféleséget, akkor ő is elpaterol, mint anyu. És én nem akartam Timbuktuban kikötni.

- Legyen – mondtam végül, de tekintetem tele volt kihívással, ahogy a fiatal tanerő szemébe és arcába néztem. Ha azt gondolta, hogy ilyen könnyen elérte nálam, hogy behódoljak, tévedett. Azt, hogy a hét hátralévő részére is be akar zárni, egy kicsit sem nőies horkantással vettem tudomásul. Mivel még nem voltak barátaim a városban, akikkel az időmet tölthetem, voltaképpen a dolog nem is volt akkora büntetés. A sérült önérzetem miatt érzett dühöt elraktam későbbre, hogy aztán bevethessem a bosszúmnál.

- Talán egy csatát megnyert, de a háború még hátra van – mondtam csendesen, miközben elléptem az asztaltól. Merthogy azt Ben sem gondolhatta komolyan, hogy ezt nem fogom megtorolni. Mivel megfosztottak az összes szórakozási lehetőségemtől, az asztalomhoz visszaérve előszedtem az egyik füzetem, nem mintha a házimat akartam volna megcsinálni. Az elzárás hátralévő idejét azzal töltöttem, hogy firkálgattam, és indokolatlanul sok szitokszót írtam az egyik üres oldalra. A tollam még dühödtebben szántotta a papírt, amikor egyszer magamon éreztem a kínzóm tekintetét, de én próbáltam egyáltalán nem nézni felé… Sikertelenül.

Az elsők között voltam, akik az elzárás végét jelző csengő után elhagyta a termet. A fejemben már össze is állt a terv, hogy miként fogok borsot törni a túlbuzgó pöcsfej orra alá. És ha szerencsém van, talán nem is rúgnak ki érte.

Részemről ez egy záró, nem tudom, hogy lehetett volna tovább vinni ezt a szituációt!
Köszönöm szépen!

Bethany Montgomary
Alapító leszármazott
Bethany Montgomary
Elõtörténet :
Titulus :
gimnáziumi tanuló (harmadik évfolyam) ; alkalmanként idegesítő segédmunkás a Montgomary Biztonságtechnikai vállalatnál
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"Egy kellőképpen makacs ember bármit képes túlélni."
Play by :
Cathrine Newton
༄ ༄ ༄ :
Lógunk? F3f84e22e056d7512f7ee34aa7dc2d4fc116b55c
User :

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 16:13








  Reakciója pontosan olyan volt, amire számítottam, amit széles vigyorral nyugtáztam, s elváltak útjaink egymástól.
Volt egy részem, ami kifejezetten várta ezt a délutánt, valamiért az az érzésem támadt a lánnyal kapcsolatban, nem lesz olyan egyszerű dolgom, mint a többiekkel és ez a kihívás felkeltette az érdeklődésem.

  Kezemben egy szerényebb vastagságú papír mappával, meg egy fekete termosszal, amit a tanáriban teli töltöttem frissen főzött kávéval, elindultam a délutáni elfoglaltságomra. Általában ilyenkor nézem át a jegyzeteimet, vagy írom meg a modernizálásért kiáltó naplót, vagyis minden olyan, amit most lehetőségem van csinálni.
Megtehetném, amit sokan mások, hogy be se dugom az orrom a terembe csak néhány percre, de az nem is én lennék, meg ha Chris bent van, márpedig ő mindig itt van, akkor még jobban odateszem magam. Nem feltétlenül miatta vagy nem tudatosan ezért, sokkal inkább, mert nem akarom félvállról venni, ez is a munkám része.
Befodulok a sarkon, szemem végighordozom a diákok szekrényein, egy pillanatra elidőzik tekintetem az egykori sajátomon, aztán már lépek is be a félig nyitott ajtajú helyiségbe. A küszöbön azonban megtorpanásra kényszerülök, megüti a hang a fülem, és rögtön észre is veszem a forrást.
Amikor azon töprengtem, mi fog rám várni, ha ez a lány is itt lesz, nem szerepelt köztük, hogy előre fel kell készülnöm efféle jelenetekre. Logikusan meglepetten nézem Bethanyt, majd megköszörülöm a torkom, elég hangosan, hogy aki netán eddig nem figyelt, az is érzékelje érkezésem.
- Telefon az asztalon, nincs kivétel - Úgy akartam csinálni, mint, aki észre sem vette, amit a füle tökéletesen hallott. A helyemben, minden más tanár, aki ért is a hivatásához, nem tudta volna ennyire higgadtan kezelni. Tudok olyanról épp ebben az iskolában, aki sehogy se tudta volna. Nem, nem Chris, de akár lehetne ő is. - Ide vele. - Megállok az asztal tanári oldalán és a lány felé nyújtom a kezem. Amint közelebb lép, kicsit habozok a telefon elvételével, hogy ne csak odalökni tudja, amennyiben mégis ezzel próbálkozna, ismételt torokköszörülés után, továbbra is nyújtott kézzel, tekintetemmel bökök az asztalra csúsztatott készülékre. Nem úszod meg ilyen könnyen. - Várlak itt a hét további részében is. - Mondom neki félhangosan és egy szolídabb, de látható mosolyt küldök felé.
- Mindenki ismeri a szabályokat, elmélkedjetek magatokban az élet dolgain, nincs beszéd, se zajongás. Jó szórakozást! - Ez a mosoly mindenkinek szól, közben kihúzom a széket és leülök. Elendezem a mappát, felcsapom a fedőlapot, de mielőtt ténylegesen rápillantanék, iszom a kávémból, közben végigsiklik tekintetem mind az öt diákon, akikkel ma itt ücsöröghetek néhány órát. Bethany az egyetlen, akivel először találkozom itt, hozzá másodjára is visszatérek egy másodperc erejéig, aztán végre a jegyzeteimnek szentelem a figyelmem felét, csak ennyit, hogy közben a büntetésben lévőkre is tudjak fókuszálni.


Benjamin Flanagan
Alapító leszármazott
Benjamin Flanagan
Elõtörténet :
Play by :
Cody Christian
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 16:05

- Miért, nem az? – kérdeztem vissza gúnyosan csücsörítve. Messziről kiszagoltam a hegyibeszédet, hiszen az elmúlt tizenhat évet olyasvalakivel éltem le, aki profi volt ezekben. Az édesanyámmal. Csak aztán belefáradt és lepasszolt apádnak, kúszott az elmémbe a gonosz kis gondolat, ami mostanában egyre gyakrabban mérgezett.

Igazság szerint nem sokat tudtam erről az alapítós baromságról, de Freddy bácsi és a nagyi is élt halt a témáért, viszont akárhányszor ahhoz a részhez jutottak, hogy „családi kötelesség” az én agyam automatikusan átkapcsolt valami érdekesebb témára. Persze még így is megragadt egy-két dolog, mint például a bácsikám ajánlása arra vonatkozóan, hogy kikkel érdemes jóban lenni. Mondanom sem kell, hamar eldöntöttem, hogy éppen azokat az alakokat fogom nagy ívben elkerülni. Nem igazán sikerült az elkerülés, Beth.

- Kezdem úgy érezni, hogy jobban oda kellene figyelnem a ketyós nagyanyámra, amikor ezeket a kötelességet emlegeti – szűkítettem össze a szememet, miközben kitartón figyeltem a fiatal tanerőt. Úgy éreztem, hogy akár meg is úszhatom ezt a kellemetlen kihágást, ha elég makacsul állok ellen a hatalmának, amit még ő maga is csak próbálgat. Vajon hány évvel lehet idősebb, mint az itteni diákok többsége? Valószínűleg még neki is új volt a helyzet, szóval próbáltam egy bizalmas mosollyal menteni a helyzetet.

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor azt mondta, elmehetek. Megragadtam a táskám pántját, és lelkemben rőzsedalokkal készültem ellépni mellette, amikor fülemben megakadt a mondandója második fele.

- Miiii??? – torpantam meg. – Ez nem igazság! – csattantam fel háborogva, de addigra már rám kacsintott és faképnél is hagyott. – Héééé! Ez az első hetem! – kiáltottam utána puffogva. – Seggfej! – az utolsó szót már csak félhangosan tettem hozzá, hogy aztán dühösen trappolva az épület felé vegyem az irányt. Oké. Ezt a csatát talán ő nyerte, de a háború még hátra volt.



Pontban háromnegyed négykor csusszantam be a padba, a tizenhetes teremben. Ben még nem érkezett meg, helyette egy kissé idegesnek tűnő nőci (aki úgy nézett ki, mintha bármikor kész lenne elájulni) fogadta a renitenseket, így egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán megpróbálhatnám kidumálni magam. Elég meggyőzően tudok hazudni, ha a szabad délutánom a tét, de aztán meggondoltam magam. Nem akartam megadni Ben Flanagannek az örömöt arra, hogy további elzárással büntessen, ha kiderül, hogy leléptem.

Páran már voltak a teremben, és némelyikükről lerítt, hogy nem először töltik a délutánjukat az elzárásban; A leghátsó padban például egy hosszúhajú hipster aludta az igazak álmát, és megesküdtem volna rá, hogy a tekintete nem csak az álomtól lenne ködös, ha venné a fáradtságot és rám nézne.

Remek! Az egész délután füvesekkel, és lógósokkal tölthetem! gondoltam fásultan, felcsapva a táskámat az asztal tetejére, nem mintha nem ez lett volna az első alkalom, hogy ilyesmi történik velem, de na. Minden porcikám tombolt az igazságtalanságtól, hiszen nem követtem el akkora kihágást... A mobilomat a felügyelőtanár már akkor elkobozta, amikor beléptem a terembe, így arra sem volt esélyem, hogy megpróbáljak megdönteni egy új szintet a Candy Crushban. Amikor az ebédszünetben felhívtam apát, nem úgy reagált, ahogyan a legtöbb szülő – vagy éppen anya – tette volna, sőt. Egészen nyugodt hangon, szinte rezignáltan vette tudomásul, hogy a délután nem fogok a nagyival teázni, és képeket nézegetni a halott macskáiról.

Miután a tanárnő ellenőrizte, hogy mindenki megérkezett, aki felvan írva a listájára, szinte futva távozott, mintha attól félne, hogy bármi kórságot terjeszthetünk. Előtte azért közölte, hogy a helyünkön ülve várjuk meg, amíg Mr. Flanagan megérkezik. Szóval Benjamin nem hazudott, és tényleg ő lesz a felügyelő.

Az elkobzott mobilok ott sorakoztak a tanári asztalon, az enyém éppen a szélén, és szinte csalogatott, hogy szerezzem vissza. Nem gondolkodtam sokat, és kiugorva a padból az asztal felé vetettem magam, hogy diadalittas mosollyal megragadtam a telefonomat, majd fennhangon azt mondtam:

- Ezt kapd ki, te önelégült pöcs! – arra bezzeg nem számítottam, hogy az az önelégült pöcs éppen ezt a pillanatot választja arra, hogy belépjen a terembe, és hogy tisztán fogja hallani minden szavam.
Bethany Montgomary
Alapító leszármazott
Bethany Montgomary
Elõtörténet :
Titulus :
gimnáziumi tanuló (harmadik évfolyam) ; alkalmanként idegesítő segédmunkás a Montgomary Biztonságtechnikai vállalatnál
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"Egy kellőképpen makacs ember bármit képes túlélni."
Play by :
Cathrine Newton
༄ ༄ ༄ :
Lógunk? F3f84e22e056d7512f7ee34aa7dc2d4fc116b55c
User :

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 16:02








  Azt mindjárt gondoltam. Elég ránézni a lányra és már levágja az ember, hogy nem egy egyszeri véletlen, hogy pont itt csíptem fülön.
Mivel régi emlékek is kötnek ide, nem terveztem, hogy nagyon szigorúan fognék bárkit, aki kisebb vétséggel ül, jelen esetben áll, mikor körbenézek, ezért elengedhetném Bethany-t egy egyszerű "ejnye-bejnye"-vel, mégis szimpatikus a kis harciassága, feldobja az egyhangú napom. Ha már úgyis lekéste az órája jelentősebb részét, mit számít az a néhány perc, míg feltartom?
- Szóval szerinted mindez hegyibeszéd? - Akaratlanul vigyorodtam el, ez a lány, és a makacssága, hihetetlen. Nem úgy pimasz, vagy sértő, hogy komolyan tudjam venni, inkább az a típus, akinek nagy a szája, de mindez csak a külső máz. Azért sajnálom azt a srácot, akinek majd át kell küzdenie magát a rengeteg festéken.
Az alapítók említése, és a kis gondolatfoszlánya enyhített a bennem előlépni akaró tanáron, egyszerűen elnevettem magam. Tehát ennyire képben van, ez igazán vicces.
- Azok az események valóban elég "uncsik", de a kötelesség az kötelesség, ha akarjuk, ha nem. És vannak előnyei, még ha most nem is látod így. - Nem akartam komolyan belefolyni ebbe az egészbe, nem érdekelt, nem is igazán szántam neki időt, csak annyit, amennyit kötelességem volt. Elvégre Chris az elnök, nehéz kihúzni magad az ilyenek alól,  az öcsémnek eddig többször sikerült, a mázlista. - De mindent szépen sorjában. - Visszatérek a jelenbe és az adott szituációba, amiben egy tilosban járó fiatal lány áll velem szemben, makacsul felszegett állal, mint, akit nem lehet olyan egyszerűen megfélemlíteni.
- Most igen, de... - tartok egy-két másodpercnyi hatásszünetet - találkozunk délután. Tizenhetes terem, a többiek majd útbaigazítanak. - Széles mosolyom mellé még kacsintok is neki, aztán ahelyett, hogy az épület felé fordulnék vissza, elindulok felé, majd tovább mellette, mert továbbra is levegőzni van kedvem, még ha a stressz egy része el is illant, amiért elindultam ide korábban. - Akkor órák után, új lány. - Intek felé, s amennyiben ezzel lezártuk a dolgokat, úgy sétálok tovább nosztalgizáló énem célhelyéhez, a kukák utáni rejtett zughoz. Semmi sem változott, mintha visszaugrottam volna az időben. Néhány kisebb graffiti, eldobott csikkek, meg a többi. Leülök az egyik betonkőre, ami már azelőtt ott volt ötöd magával, mielőtt elkezdtem ide járni. Talán eleve ide tervezték, hogy a kívülállók, akik nem akarnak teljesen a szabályokkal szembe menni, mégis meghúzhassák magukat valahol egy rövidke időre.


Benjamin Flanagan
Alapító leszármazott
Benjamin Flanagan
Elõtörténet :
Play by :
Cody Christian
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 15:58

- Sokat járok tilosban – általában az ember nem vall be ilyesmit, de Beth teljes nyugalommal, a legártatlanabb mosolyával közölte ezt Bennel. Bár nagyon örült volna neki, ha könnyedén megúszhatná az első – ugyan, azt senki sem gondolhatta komolyan, hogy nem lesz második, vagy harmadik, esetleg negyedik eset – kihágását, nem bírta ki, hogy ne legyen őszinte. Egyébként is, az aktájában, amit a régi iskolájából már bizonyára át is küldtek ide, fekete-fehéren ott állt, hogy Bethany Montgomary bajkeverő, felesleges lett volna úgy tennie, mintha sosem lett volna része ilyen beszélgetésben.

- Stresszkezelés – pöccintette meg a kezében tartott csikket, miközben válaszolt. – Az apám orvos, az összes egészségügyi kockázatát felsorolta már, szóval nem lehetne, hogy ezt kihagyjuk a hegyibeszédből? – grimaszolt reménykedve, még mindig az eloltott csikket birizgálva a hüvelykujjával. Egyébként éppen a kukába akarta dobni, amikor az iskola rendjének önjelölt őre megjelent, szóval kicsit igazságtalannak érezte a lecseszést. Most meg is tette, ellépett a fiatal tanerő mellett, és nemes egyszerűséggel a kukába ejtette a cigarettamaradványt. A hamut és a füstöt már régen elvitte magával a szél.

- Voltaképpen a suliban vagyunk – fordított hátat a kukának, hogy újfent Benre figyelhessen. A megjegyzése furcsa volt, de felébresztett valamit Bethanyban, amitől képtelen volt nem elmosolyodni. – Egyébként pedig mind a ketten alapító családok sarjai lennénk, bármit is jelentsen ez. Tuti össze fogunk futni valami uncsi eseményen… Ugye nem kell semmi hülye jelmezbe bújni olyankor? – borzadt meg egy pillanatra. Freddy bácsi nagyon eltökélten emlegette ezeket az eseményeket, bár az apja mindig lepisszegte, amire a nagyanyja csak rákontrázott azzal, amikor azt mondta, hogy ideje beavatni az unokáját a dolgokba. Jamie-ből hiába próbált bármit is kiszedni, az unokatestvére egyelőre hallgatott, mint a sír.

- Elmehetek? – kérdezte végül félig reménykedőn. Nagyon remélte, hogy Ben végül nem hívja fel az apját, hogy bemószerolja.
Bethany Montgomary
Alapító leszármazott
Bethany Montgomary
Elõtörténet :
Titulus :
gimnáziumi tanuló (harmadik évfolyam) ; alkalmanként idegesítő segédmunkás a Montgomary Biztonságtechnikai vállalatnál
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"Egy kellőképpen makacs ember bármit képes túlélni."
Play by :
Cathrine Newton
༄ ༄ ༄ :
Lógunk? F3f84e22e056d7512f7ee34aa7dc2d4fc116b55c
User :

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 15:55








- Elég jól betanultad a szöveget, mindig ezt mondod fel, ha rajtakapnak, hogy tilosban jársz? - A felsorolásnál mosolyra görbült a szám.Hihetetlen ez a lány. Tiszteletnek jelét se mutatja, mégsem idegesít, inkább mulattat, amit csinál. Talán pont azért, mert viszonylag jól át tudom érezni, ami őt mozgatja, ami a fejében járhat, elvégre a köztünk lévő korkülönbség a legkevesebb a kollégáimon körülvéve. Kollégák. Még mindig nehezemre esik így látni egy-két volt tanárom, akiket néhány éve még szigorúan magáznom kellett, most pedig egyszerűen "Sziasztok"-kal lépek be a tanáriba.
Nem is lesz olyan vészes ez a félév, egyelőre rácáfolt az előítéletekre az egész, amivel nekiindultam tanév elején. Megtaláltam a helyem, úgy gondolom, teljesítek olyan jól, hogy elfogadjanak és ne csak az igazgató fiát lássák bennem, ami az itt dolgozókra és a tanulókra egyaránt vonatkozik.
Az előttem álló szőkeség kivételként erősíti a szabályt. Lázadásként is felfogható viselkedése piszkálta egy kissé a csőrömet, közben mégsem tudtam igazán helyén kezelni a dolgokat.
- Rendben, Bethany - direkt kihangsúlyoztam a nevét, értésére adva, felfogtam, hogy hogy hívják, túlléphetünk a megnevezés helyetti általánosításon. - Vegyük úgy, megértem, hogy egészségügyi okok miatt nem veszel aktívan részt az órán, de mivel magyarázod azt a csikket, amit még mindig a kezedben tartasz? - Bökök a tekintetemmel a cigaretta maradványára. - Tudtommal ez nem tartozik a görcsoldók közé.
Eddig a pontig még megúszhatta volna, elengedtem volna, hiszen ki ne akarna megúszni egy-egy testnevelés órát, viszont a dohányzás túlment azon a bizonyos határon, még nekem is. Diákként könnyebb szemethunyni ezek felett, most az a dolgom, hogy betartassam a szabályokat, amit Bethany lábbal tiport el az imént, majdnem szó szerint.
Mit kellene tennem? Ez nagyrészt a reakciójától függ, egyelőre nem döntöttem el, mennyire legyek tanár, és mennyire engedékeny. Azt hiszem, az ilyen helyzeteket még szoknom kell, bár minél kevesebbet kérnék belőle. Az egyetemen nincsenek ilyen problémák, maximum puskázás, plágium, egyéb negatív szankciót kívánó dolog elég ritka jelenség.
- Miért érzem azt, hogy nem most találkoztunk iskolai kereteken kívül utoljára? - rajtam a sor, fejem kissé oldalra döntve, kérdőn nézek rá. Nem fog ezentúl mintadiákként viselkedni erre mérget mernék venni.


Benjamin Flanagan
Alapító leszármazott
Benjamin Flanagan
Elõtörténet :
Play by :
Cody Christian
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 15:54

Elzárás, remek, rándult meg gúnyosan Bethany szája sarka a puszta gondolattól is. Sosem volt szabálykövető, de az első itt töltött hetét ilyesmivel kezdeni... Hát, nem igazán ez volt az elképzelése, amikor úgy döntött, hogy offolja a tesit és inkább az instát görgetve elszív egy cigit. Amúgy is zabos volt, mert nyilvánvaló volt, hogy a legjobb barátnője meg sem várta, hogy kihűljön a helye, máris rárepült a majdnem pasijára.

- Tudom, hogy működik az elzárás. Nem szívesen probálnám ki... - vallotta be kelletlenül, de azt nem tudta megállni, hogy a gyakorló tanci szavai hallatán megforgassa a szemét. Úgy festett, hogy valaki aznap szabálykönyvet és szigorbogyót reggelizett. Mit akarsz bizonyítani, haver?

- Vettem. Viselkedjek rendesen, húzzam meg magam, és mindig időben csináljam meg a házimat. Jó leszek. Biztos van jobb dolgod is a délután, nyugodtan elengedhetsz. Beccsszó - próbálkozott a lány egy mosollyal, ami ugyan semmi jót nem ígért, de Ben ezt nem tudhatta, hiszen még nem ismerte őt. Sőt, ha rajta múlik, nagy ívben el fogja kerülni ezt a sótlan alakot. Egyáltalán nem hiányzott, hogy rajta élje ki azokat a komplexusokat, amik a fiatalságából fakadtak. Bethany úgy érezte, Benjamin túlságosan is komolyan veszi saját magát.

- Bethany, a nevem Bethany, nem új lány - talán nem a legokosabb ötleteinek egyike volt elárulni a nevét a gyakornoknak, de már amúgy is tudta, hogy kicsoda, neki pedig kezdett elege lenni ebből az állandó új lányozásból. Neki több száz arcot és nevet kellett megjegyeznie, míg másoknak csak egyet, nem tűnt olyan túl nagy falatnak. - Egyébként pedig mensturálok, azért nem mentem tesire... Nem várhatják el tőlem, hogy görcsölő hassal ugrándozzak, ugye? - alattomos megjegyzés volt, kevés igazságtartalommal. Beth tudta, hogy a női problémák említése rendszerint zavarba hozza a férfiakat; még az apja is menekülőre fogta, amikor ilyesmire panaszkodott, pedig Arthur orvos volt. Egyértelműen az volt a célja ezzel, hogy visszavonulásra kényszerítse a gyakornokot.

- Engem nehéz elfelejteni, tanár úr - mosolyodott el ismét, kissé talán gúnyosan ejtve ki a fiú titulusát, ami egyébként is nehezen jött a szájára. Félrebillentett fejjel nézett fel Benre, azon gondolkodva, hogy vajon meddig mehet el mielőtt még végképp felhúzza. - Van még valami? - kérdezte ártatlanul.
Bethany Montgomary
Alapító leszármazott
Bethany Montgomary
Elõtörténet :
Titulus :
gimnáziumi tanuló (harmadik évfolyam) ; alkalmanként idegesítő segédmunkás a Montgomary Biztonságtechnikai vállalatnál
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"Egy kellőképpen makacs ember bármit képes túlélni."
Play by :
Cathrine Newton
༄ ༄ ༄ :
Lógunk? F3f84e22e056d7512f7ee34aa7dc2d4fc116b55c
User :

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 15:51








Rendesen felvágták a lány nyelvét, és talán a külsőm és a korom alapján engedte meg magának, hogy azonnal letegezzen. Nem, egyelőre nem javítottam ki, nem voltam ennyire karótnyelt típus, hogy azonnal rápirítsak az ilyen dolgok miatt.
- Apuci kicsi fia egy csettintéssel elintézi, hogy a hét hátralévő részében legyen programod tanítás után. Bent maradsz néhány hasonlóan szabálykövető társaddal és elütitek az időt szépen, csendben, a padotok lapját bámulva. Hogy hangzik? - Míg végzős nem lettem, nem ismertem ennek a szabályait, akkor is talán kétszer kellett megnéznem, hogyan is működik egy ilyen elzárós, benttartós büntetés. Aztán most itt vagyok fiatal gyakornokként és többet ülök bent ezeken a délutánokon, mint a legkeményebb srác az én időmből. Mert mindent meg kell ismernem ebben a szakmában, ahogy arra felhívták a figyelmem már a második héten.
- Szerencsétlenségedre simán megtehetem és, ami engem illet, ismét mellé fogtál - Elégedett mosolyra húzódik a szám. -, részben. Az egyetlen ok, amiért meg kell fontolnom a büntetés lehetőségét, hogy nem tudom eldönteni, veled töltsem-e a délutánom, vagy szavazzak neked bizalmat, hogy legközelebb nem itt találkozunk. - Úgy tettem, mint, aki tényleg elgondolkozik a lehetőségein. Igazából a reakciójától függött, melyik opció fog nyerni, ha további felháborodást mutat, egyértelműen találkozunk tanítás után, ha azonban hajik a javulás felé, akkor még kicsit húzom az idegeit, mielőtt elengedem egy figyelmeztetéssel.
- Apropó, hiába lógtál meg, tudják, hogy nem vagy testnevelés órán új lány. - Ezt még meg kellett osztanom vele. - Az itteni tanárok memóriája, egy-két kivétellel egészen jó, érdemes ezt észben tartanod. -Nem olyan régi, de emlékképek ugrottak elő a semmiből ismét, menyire nem szívleltem én sem ezeket az órákat és hányszor kellett plusz kört futnom, ha csak késve is érkeztem meg rá. Gyorsan le kellett állnom ezzel a szokással, utálok futni.


Benjamin Flanagan
Alapító leszármazott
Benjamin Flanagan
Elõtörténet :
Play by :
Cody Christian
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 15:48

Beth felvont szemöldökkel nézett a srácra, aki nem sokkal lehetett idősebb tőle. Na ne, egy ügyeletes seggnyalót sikerült kifognom? -, rándult meg a szája sarka lemondóan, amikor rájött, hogy voltaképpen bajban van. Új lány, szusszant lemondóan, mert sejtette, hogy jó pár hétig ez lesz az új beceneve.

- Ja… Ah. Az apád az igazgató – világosodott meg hirtelen. Halványan rémlett neki, ahogy a padtársa – aki valamilyen oknál fogva azt gondolta, hogy Bethany lesz az új öribarija – arról csicsereg, hogy micsoda szerencse, hogy Benjamin itt tölti a gyakorlatát, hát a lány ebben a nem igazán érezte azt a csuda nagy szerencsét, főleg, mert az a bizonyos szerencse meglehetősen szúrósan nézett rá. – Most komolyan? Még egy hete sem vagyok itt, és máris ki kellett fognom apuci kicsi fiát? Hol vannak a vonalzóval hadonászó, ráncos matektanárnők, amikor szükség lenne rájuk… - csóválta meg a fejét, és az eredeti tervéhez hűen a kukába ejtette a csikkjét. – Szerinted valaki komolyan veszi ezt a morcos pillantást? – nem érezte úgy, hogy magáznia kellene a fiút, hiszen ha valahol az iskolán kívül találkoztak volna, akkor is zsigerből letegezi. Ráadásul nem is igazi tanár, így valószínűleg nincs hatalmában megbüntetni. Ugye? Ebben a dologban egy kicsit azért bizonytalan volt.

- Most komolyan be akarsz köpni? – kérdezte egyik lábáról a másikra állva, egyik kezével a fülesébe kapaszkodva, míg a másikkal a zsebébe süllyesztette a telefonját. Kitudja, hogy nem-e kobozná el azt is valami hülye szabályra hivatkozva. – Te sem tűnsz túl szabálykövetőnek – próbálkozott meg egy laza mosollyal, hátha azzal szimpátiát ébreszthet a másikban.
Bethany Montgomary
Alapító leszármazott
Bethany Montgomary
Elõtörténet :
Titulus :
gimnáziumi tanuló (harmadik évfolyam) ; alkalmanként idegesítő segédmunkás a Montgomary Biztonságtechnikai vállalatnál
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"Egy kellőképpen makacs ember bármit képes túlélni."
Play by :
Cathrine Newton
༄ ༄ ༄ :
Lógunk? F3f84e22e056d7512f7ee34aa7dc2d4fc116b55c
User :

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? EmptySzomb. 30 Szept. 2023 - 15:44








Azon dolgok egyike, amiket a gimivel hátam mögött hagytam, azzal, hogy visszatértem újra értelmét nyerte.
Sosem voltam lázadó, vagyis inkább lázadóbb kamasz, mint bármelyik másik kortársam. Nem nézhettek lúzernek, nem lehettem stréber mintadiák, apa kiskedvence, de meg kellett találnom az arany középutat, így mindkét oldalon helytálltam.
Az egyetlen vakfolt az a pont, ahol mindkettőt kizártam, az iskola háta mögött egy árnyékolt hely, ahova senki nem járt. Pontosabban azok a lázadók, akik a kisebbik rosszat választották. Nem volt vele bajom, ha körülöttem valaki elszívott egy cigit, amíg engem békén hagyott.
Most így pár év után visszatérve ez a hely szinte kihalt. A tanári karban nem hallottam híreket arról, nagyobb figyelmet kapott volna, de más oka nem lehetett. Amikor úgy elegem lett mindenből, fogtam magam, elvonultam és szünetben, vagy a lyukasórák egyikében kiszellőztettem a fejem. Ma is pontosan erre készültem, miközben átvágtam az iskolán és szinte kamaszkori izgatottsággal csusszantam ki a hátsó ajtón.
- Most megvagy! - szólaltam meg hangosabban, de nem kiabálva, mikor kiszúrtam a lányt a rejtekhelyén. De nem nyertem, a füles erősebb volt nálam, egy árva szót nem hallott belőlem. Léptem egyből hozzá, hogy megérintem a vállát, amikor megpördült és nekem jött. Nem tudatosan, legalábbis remélem, nem akarva fejelt le, viszont ezzel kizökkent a maga világából.
- Bajban vagy kisasszony - Szigorú hang, erre törekedtem, meg arra a tipikus tanári rosszalló nézésre, amit annyit láttam, általában másra irányulóan. Megvártam a dorgálással, míg ténylegesen hallott engem. - És még tudom is, ki vagy, az új lány a reggeli órámról. - A memóriám, főleg az arcmemóriám egészen jónak mondható, és az elmúlt egypár hét ittlét alatt megtanultam kiszűrni, ha olyan személy ült az órámon, akit addig nem láttam. - Mihez kezdjek most veled? - Összefonom karjaimat a mellkasom előtt és töprengve fürkészem a fiatal lány arcát. Nem tudtam eldönteni, mennyire vegyem komolyan, mint tanár, vagy mennyire érezzek együtt vele inkább és kezeljem lazán az egészet. Ezért sem volt olyan nehéz jelenleg tényleg döntésre várakozóan ácsorogni előtte.


Benjamin Flanagan
Alapító leszármazott
Benjamin Flanagan
Elõtörténet :
Play by :
Cody Christian
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Lógunk? Empty
TémanyitásLógunk? Empty

Ajánlott tartalom

Lógunk? Empty
 

Lógunk?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next