Tesi? Ki van zárva! -, gondolta Bethany Montgomary, és az öltözők helyett az iskola hátsóajtaja felé vette az irányt, hogy keressen egy csendes zugot magának, ahol lelkesen utálhatja a világot. Hirtelen rászabadult idejét arra használta, hogy küldjön Sage-nek, a bostoni barátnőjének egy videóüzenetet, amiben röviden kifejti, hogy miért szívás Rose Harborban lakni, aztán egy morgó kamasz vehemenciájával a fülére húzta hupikék fülhallgatóját, hogy A KEDVENC ZENEKARA düböröghessen a fülébe. Nem különösebben izgatta, hogy az apja azt mondta, ha így folytatja meg fog süketülni.

A telefonját nyomkodva dőlt neki a kukák melletti, grafitikkel díszitett falnak, és egy nagy slukkot szívott a cigarettájából. A mai kamaszok körében talán már nem volt menő a bagózás, de Beth a régi vágású gyerekek közé tartozott, aki örömmel adózott ezen ősrégi szokások oltárán. Ehhez pedig a lógás is hozzátartozott.

Oké. Talán nem az iskolában töltött első hetében kellett volna ezzel kihúznia a gyufát – főleg, mert megígérte az anyjának, hogy rendesen fog viselkedni -, és komolyan, rohadtul igyekezett, de olyan dög unalmas volt a napja, hogy tényleg muszáj volt kiszellőztetnie a fejét. Lehetőleg a tesióra, és az idegesitő új osztálytársai nélkül. Beth kezdett beletörődni, hogy egy darabig ő lesz az új látványosság környéken, de ez nem jelentette azt, hogy feltétlenül örült ennek a dolognak. Éppen elég szívás, hogy évközben kellett sulit váltania.

- Az a mocskos disznó – morogta a telefonját bámulva. – Csak egy hete jöttem el! – hergelte magát, miközben a valamikori majdnem pasija instáját görgette, amin ott virított a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy előző este moziban volt… Sage-dzsel? – Rohadjon meg mindkettő! – kiáltotta, és éppen megfordult, hogy beledobja a csikkjét a kukába, amikor is egyenesen szemközt találta magát egy mellkassal. Egy nagyon széles mellkassal. – Ó… Hello! Bocs, nem láttalak – mondta lehúzva a fülesét, és már készült is ellépni az idegen fiú mellett úgy, hogy még véletlenül se vegyen tudomást arról, hogy az illető mennyire jóképű.