Hogyan néz ki a karaktered? Megjelenés (szemszín, hajszín). Öltözködés. Mozgás. Fejtsd ki a fontosabb jellemzőket legalább öt mondatban.


Jó tulajdonságok:
- tulajdonság: Tulajdonság kifejtése két-három mondatban
- tulajdonság: Tulajdonság kifejtése két-három mondatban
- tulajdonság: Tulajdonság kifejtése két-három mondatban
- tulajdonság: Tulajdonság kifejtése két-három mondatban
- tulajdonság: Tulajdonság kifejtése két-három mondatban
(minimum három tulajdonságot kötelező megadni, kifejteni)

Rossz tulajdonságok:
- tulajdonság: Tulajdonság kifejtése két-három mondatban
- tulajdonság: Tulajdonság kifejtése két-három mondatban
- tulajdonság: Tulajdonság kifejtése két-három mondatban
- tulajdonság: Tulajdonság kifejtése két-három mondatban
- tulajdonság: Tulajdonság kifejtése két-három mondatban
(minimum három tulajdonságot kötelező megadni, kifejteni)


Milyen embereket kedvel, vagy nem kedvel? Hogyan viselkedik barátságban, romantikus kapcsolatban? Általánosságban, hogyan viszonyul bárkihez legyen az idegen, vagy ismerős. Konkrét példákat is felhozhatsz. Fejtsd ki legalább öt mondatban.


Mivel az embereket könnyű bemutatni egy adatlappal, itt arra vagyok kiváncsi, hogy mit tud a karaktered a természetfelettiről? Bátran néz szembe vele, vagy félve? Tagja valamilyen csoportnak (bárányok, alapítók? Ha igen, milyen az ott betöltött szerepe? Fejtsd ki legalább öt mondatban.


Emlékszem, akkor éjjel szakadt kint az eső. A következő megállóm, egy szállodába vezetett. Végig az eső kopogása törte meg a csendet, mialatt végigmértem az előttem állót. Csak azért nem tértünk egyből a lényegre, mert igyekezett megismerni. Próbálkozhatott, de a nevemen kívül, illetve hogy mit szeretek az ágyban, mást úgy sem tudott meg rólam. Sosem volt szándékomban az, hogy nyitott könyv legyek bárki számára így egy hosszú próbálkozás után végre elkezdődött az éjszaka. Az a kesernyés dohányfüst belengte az egész szobát, amely olyan szinten fojtogatott amitől el is kábulhattam. Különböző illatuk volt a szivaroknak és a különböző dohányoknak. Hol kellemes, hol kevésbé… de mindegyik valamit elmond ezekről a személyekről. Aki kesernyéset szív, jobban szereti a durvább, erőszakosabb játékokat. Ki a kellemesebbet, az inkább a lassúzós, erotikusabbat kedveli ami talán kicsit átmegy romantikusba.
A plafon színe fehér volt, apró aranyló indákkal díszítve. Elég gusztustalan egy szoba volt. Maga az egész helység modern és letisztult. Ahol csak lehetett mindenhol fel lehetett fedezni az aranyt bizonyos tárgyakban. Vázák, szobrok, képkeretek, vagy oszlopokon. Leírt róla, hogy ez a hely nem éppen a magamfajtáknak való. Egy éjszaka is egy egész vagyon lehetett. De neki nem számított. Neki... akit a hátam közepére sem kívánnék.
Ahogy vettem a levegőt, egyre szaporábban, halk hangokat kiadva szépen megjegyeztem minden apró kis dolgot a helységben, csak hogy hamar vége legyen. Semmi mást nem vártam jobban, csak hogy le lépjen, és egyedül lehessek az est további részében. A felém tornyosuló férfi, viszont megzavarta gondolataimat, főleg amikor megcsókolt, és még annál is többet akart.
Játszd meg, hogy akarod őt. Játszd meg, hogy fontos vagy neki. És játszd meg, hogy mindennél jobban vágysz rá. És ha ez mind megvan... elégedetten távozik.

- Anya, ne menj! - Fogtam meg pólójánál fogva, amit aprócska kezeimmel épphogy elértem. Szipogva, kétségbeesetten kapaszkodtam belé. Éppen a kilincset szorongatta, mikor már csak pár másodperc múlva fordult meg lenézve rám, akkori gyermeki aggódó arcomra.
Fél mosolyra húzta száját, ám az is fájdalmasan látszódott, és a vér ami ott ékeskedett ajkai szélén csak még jobban eluralkodott bennem az aggodalom miatta. Csak a lámpa fénye világított a szobámban, de az is igen halovány fényt adott így alig láthattam. A szoba túlsó végén már a sötét uralkodott, a nyikorgó ablakokon pedig az eső kopogott, a szél pedig könnyedén átjutott az apró réseken, hogy a szoba még ennél is hidegebb lehessen.
Leguggolt hozzám, kezeivel végigsimította arcomat és csak mosolygott némán.
- Ne menj vissza hozzá! Nem akarom, hogy bántson. - Csuklott el hangom, ugyan is már nem bírtam tovább hogy ne eresszek el pár könnycseppet.
- Ha nem teszem, akkor téged fog bántani. - Szólalt meg kimerülten.
- Megint megfog ütni… maradj itt kérlek.
- Te is jól tudod, hogy azt nem tehetem. - Karjain apró véres horzsolások, bőrén lila-zöld foltok takarták be testét. Nyakán apám kéznyomai, és ha nem lépek közbe tudom hogy rosszabb is történhetett volna.

Én a lépcsőn ülve, a rácsba kapaszkodva hallgatóztam, ahogy ők veszekednek. Az egész ház bezengte vitáikat, ami nem volt nehéz elérni egy ilyen félig romos háztól, mint ami ez is volt. De a szomszédok még sem hallottak semmit sem. És ha még is, nem foglalkoztak velük.
- Egész nap mást sem csinálsz, mint rohasztod a segged a fotelben, leiszod magad... a helyett hogy munkát keresnél. - Ordította apámra, nagyon is dühösen.
- Kérlek, ne kezd már megint... - Csuklott egyet apám, a pia hatása miatt.
- Ne kezdjem? Egy semmire kellő vagy, még a fiadra sem vagy képes figyelni, vagy vennéd a fáradtságot hogy foglalkozz vele! - Ráncolta össze homlokát, miközben a dohányzó asztalra csapott mérgében.
- Sőt, még a születésnapját sem tudod mikor van... nem is értem minek is tartunk még mindig itt?! Mikor már egy csepp szikra sincs. Még csak bátorságot sem veszel, hogy megváltozz! Hiszen mi vagyunk a családod a rohadt életbe! - Halkult el anyám, ahogy bele gondolt hogy rengeteg évet vesztett el azzal hogy vele összejött. Persze egy cseppet sem bánta, hogy a világra jöttem hiszen több szeretetett kaptam tőle, mint az apámtól.
- Te mocskos szajha! - Ütés hangja hallatszódott, amire felkapva a fejemet rögtön anyámra néztem, hogy jól van-e. A földre kényszerűlt, aminek következtében apám ránehezedve, olyan nagy erővel szorította le kezeit, mélyesztette belé körmeit hogy karjain meg is látszódtak a horzsolások, és a vér. Majd nyaka után kapva, megakarta fojtani.
- Most legyen nagy a pofád! - Morogta, anyámra.
- Ne, hagyd békén! - Futottam le egyből a lépcsőn, lihegve.
- Ne bántsd anyát! - Kiabáltam gyermeki hangon kétségbe esetten, és mind hiába, mivel gyerek voltam persze hogy patakokban kezdtek el folyni a könnyeim.
- Te büdös kölyök! Semmi közöd hozzá, hogy mit teszek vele. Takarodj a szobádba, de azonnal! - Ordította, majd még nagyobb erőt magára véve erősebben szorongatta anyám torkát.
Mit tehet ilyenkor egy gyerek? Sír, és végignézi... vagy cselekedik, ahogy az ösztönei súgja. Nos én cselekedtem. Oda rohanva apámhoz, szépen a hátára ugortam belekapaszkodva a nyakába, így képtelen volt elengedni anyám torkát. Ám másik kezével, továbbra is szorította őt, de lényegében velem volt elfoglalva. Anyám, viszont nem tétlenkedett. Mindenáron megakart védeni, és nem akarta hogy bajom essen.
Hirtelen felindulásból, anyám a dohányzó asztaltól felkapott egy tárgyat amivel őt sikeresen eltalálta. Szemeit hajától nem láttam, de azzal nyugtattam magam hogy biztos csak magunkat akarta kimenteni ebből a helyzetből. A tompa ütés miatt apám eszméletét vesztette.

- Kicsi Rayle... nagyon bátor vagy. - Mosolyodott el. Szorosan nyakába kapaszkodva, némán bújtam hozzá. - Rayle... nagyon bátor vagy. - Mosolyodott el. Szorosan nyakába kapaszkodva, némán bújtam hozzá.
- Félek. - Böktem ki végül, amire anyám nem válaszolt. Megsimogatta hátamat, majd vissza vitt engem a szobámba.
- Tudod kicsi Rayle, neked mindig ott leszek bármi is történjék. Lehet, hogy majd a jövőben nem úgy fogod látni a dolgokat, ahogyan azt kellene. - Szólalt meg halkan. Majd egy apró mosollyal folytatta.
- De ez nem baj. Majd én teszek róla, hogy majd megértsd mit miért tettem. De annak nem most van itt az ideje. - Adott homlokomra egy apró csókot, majd az ágyhoz vezetett és be is takart.
- Apád miatt pedig ne aggódj, most mélyen alszik. Úgy hogy te is aludj most már, mert késő is van. - Simogatta meg arcomat, és azzal fel is állt hogy elinduljon az ajtó felé. Ahogy őt néztem, láttam rajta valami megmagyarázhatatlan érzést.
- Anya! - Szólaltam meg, szinte már felemelt hanggal. Anyám megtorpant az ajtónál. Lassan hátra fordította fejét, én pedig kerestem tekintetét de sajnos már csak az árnyékát láttam, ami a kinti utca lámpa fénye haloványan csupán  megvilágította de sajnos csak az egyik szemét tudtam kivenni a sötétben.
- Ugye, nem hagysz magamra? - Szólaltam meg akkori gyermeki ártatlansággal. De ő nem felelt, ezért pár másodperc csend után felültem az ágyon és folytattam. - Ugye, megígéred, hogy velem maradsz? - Tettem fel szinte ugyan azt a kérdést, csak kicsit máshogy. Ha csak félig is láttam őt, tekintetéből kitudtam venni, hogy valami nincsen rendben.
De végül nagy nehezen megszólalt.
- Soha nem foglak magadra hagyni. Hiszen az én kis bátor kisfiam vagy. Persze, hogy megígérem mindig ott leszek melletted. - Hangjában érződött a nyugalom, ezért én is megnyugodtam.
- Szeretlek pici Rayle. - Szólalt meg utoljára, amikor már kinyitotta szinte  reszketve a szobám ajtaját. Ami olyan fagyossá vált az idő alatt, hogy onnantól kezdve nem volt semmi, ami felmelegítette volna.
Ugyan is, a történet csak innentől kezdődik...
- Én is téged Anya. - Válaszoltam, most már nyugodt hangon. De belül feszült voltam, így aznap éjszaka semmit sem tudtam aludni. Nem is tudom mikor aludtam egy jót utoljára.
Erősen a férfi hátába mélyesztettem körmeimet, lassan végig húzva rajta. Tudtam, hogy ezt szerette. Úgy mozgott, úgy váltott egyre gyorsabb tempóra, hogy ezt váltotta ki belőlem, hogy karmoljam őt. Talán az élvezettől… talán mert gyűlölöm őt de nem sajnáltam, ezért olyan szinten tettem kárt testében, hogy az egy jó pár napig ott fog ékeskedni. Legalább is ezt reméltem. Nem bánta azt sem, hogy vérzett. Láttam a tekintetében, hogy ezt mennyire élvezi.
- Tökéletes vagy. - Szólalt meg azzal az undorító arcán egy mosollyal.
“Ezek csak üres szavak.” Csupán azért mondta, mert jó kedvre derült. Képtelen voltam megejteni egy színpadias mosolyt. Ami tőlem távol állt, és ami nem volt igazi.
- Csak te teszel ilyenné. - Feleltem.
Egy csepp bűntudatot sem érzett. Apám lefizette, hogy csak úgy megkaparintson magának, akár egy pár órácskára is. Fogalmam sem volt miért. Miért pont én? Nekem meg már akkor mindegy volt.
- Helyes. - Felelte elégedetten, de persze gondolhatta nem ő az első a többi közül. Megcsókolt ismét, majd lassan folytatta azt, amit eddig is.A férfi, aki felettem volt, Damonnak nevezte magát. Furcsa név... de úgy voltam vele nem törődök a formalitásokkal. Ahogy másoknál sem, mert nem láttam annak értelmét. Ez egyáltalán nem rossz szokás.


- Ugyan már, adjál már még egy vo-vodkát. - Kiabálta, az akkori ismeretlen férfira atom részegen az aki egyik volt, aki életet adott nekem.
- Egy garazsad sincs. Még is hogy várod el, hogy hagyjam ahogy mindent megiszol? Akkor mit fog inni, a többi vendégem? - Kérdezte felvont szemöldökkel, és bár hangjában nem is, de tekintetében igen szórakozott volt. Washingtonban volt egy apró bordély, ahol apa szívesen császkált el inni, és holt részegen hazamenni. Volt olyan éjszaka, amikor ez nem sikerült és nekem kellett elmennem a bolondért. Nem szerettem őt, megvetettem minden tettéért. De valamilyen szinten még is csak az apám, és félő hogy valamit én is örököltem tőle. És bár hiába reménykedek, sosem fog megváltozni. Soha nem fog engem a saját gyermekeként kezelni. Ezt már ő is a fejemhez vágta.
- Fizettem én már, szóval kérem azt a vodkát! - Csuklott el hangja, az alkoholtól majd elnevette magát. - Nem hiszel nekem, igaz?
- Én? A hit az, ami örök vaksághoz vezet. - Nevette el magát Damon.
- Jó, tudod mit? Mit szólnál más fizetési módhoz? - Tekintete határozott volt, mert alig várta, hogy legurítson pár pohárral. Kezei már szinte remegtek, annyira kívánta teste az alkoholt.
Damon elvigyorogva felelt. - Hallgatlak, vénember.
- Van egy mihaszna kölyköm. Oda adom neked, azt csinálhatsz vele amit akarsz, engem aztán nem érdekel. - Először komolyan nézett, a nála magasabb férfira, majd elmosolyodott.
- Ahányszor neked jól esik, az ital értékével együtt. Na mit szólsz lányom?
A férfi, szinte nem is gondolkodott sokat, bele is egyezett a vénember ötletére. Nem látszott rajta, hogy meglepődött volna. Szinte már örömmel gurította oda, a vodkás poharat hozzá, a kis régimódi pulton amely az évek során kopott és megviselt volt, de nagyon is erős fából készült így bírta a sok éves terhelést a vendégektől. Ő pedig elégedetten gurította le torkán az égető folyadékot, majd pedig frissen felsóhajtott. - Holnap éjszaka gyere a Hariston Hotelhez. Ryan ott fog várni rád. - Bólogatott helyeslően, majd pedig énekelgetve távozott a bárból, egy kicsit sem zavartatta magát. Mosolya pedig gonosszá vált.

Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Csak a közeli rokonság sorolható ide, az egyéb kapcsolatokhoz külön kapcsolatiháló készül, melyet a játékosoknak lehetősége lesz kedv és szorgalom szerint bővíteni - MAXIMUM  10 fő!