Két énekes egy csárdában Sing like there's no tomorrow
Vannak pillanatok, amikor az ember lányának muszáj lenyelnie a büszkeségét, és most ez pont egy ilyen alkalom. Mégiscsak pénzből élek, és most egy ilyen melóra van szükségem, állandó megbízásra, nem csak alkalmi haknikra, így kapóra jön ez az egész, még akkor is, ha Noah-nak szemmel láthatóan derogál a közösködés gondolata. Na mindegy, én ebből nem csinálok lelkiismereti kérdést, ennél én sokkal lazábban fogom fel az életet.
- Figyu haver, felőlem fejen állva kakukkolhatsz is közben. De vagy gitározok én is, vagy kereshetsz más módot, hogy finanszírozd a nőcskéket, vagy akármit. - lazán hátradőlök a bárszéken, és ebből nem fogok engedni. Nem csak énekesnő vagyok, hanem előadó, és mint olyan, a gitár hozzátartozik a csomaghoz. "Megszoksz vagy megszöksz" tekintettel nézek Noah-ra, az se érdekel, ha nekiáll itt nekem keménykedni.
- Na, örülök, hogy legalább kompromisszumképes vagy. Dicséretes. - jegyzem meg némi gúnyos iróniával a hangomban, majd diadalittasan elmosolyodom. Van egy olyan érzésem, hogy ez a fiúcska nincs hozzászokva ahhoz, hogy ne úgy történjenek a dolgok, ahogyan azt ő elképzeli, de pechje van, mert én sem. Hogy két dudás hogy fog megférni egy csárdában, az még kérdéses, de mindenképp mókás kalandnak nézünk elébe.
- Hát jó. Akkor két nap múlva. - vonom meg a vállam, hát ha nem akar inni, vagy legalábbis nem velem, velünk, akkor az ő vesztesége, nem az enyém. Csak hogy borzoljam az idegeit, egy puszit dobok neki köszönésképp, majd visszafordulok Ricky-hez, aki időközben elkészítette az italomat, így amíg el nem fogy, vele csevegek, majd összeszedem a cuccaimat, és nekiindulok, hogy bedobjak még egy-két piát valahol, ahogyan azt elterveztem.
Egy olyan aprócska sóhaj szakadt ki Noah-ból, hogy az szinte őelőtte is rejtve maradt. Biccentett Leyla beleegyezésére és ujjai elengedték a kopott pultot, mire keze fehérből újra egészséges színre váltott. Fejében azonnal mozgolódni kezdtek a számok, villogott a dollár jele, melyből képzeletében máris alkatrészek, benzin és sóletkonzerv vált és úgy érezte most lépéselőnyben lehet szüleivel szemben. Noah szerette a kontrollt. Minden arcoskodás és nemtörődöm gőg ellenére azt akarta, hogy ezt a kontrollt kizárólag ő gyakorolja saját élete felett és a lebuj összetákolt színpadán most ennek reménye megadatott számára.
Megforgatta szemét és megrázta fejét Leyla visszakérdezésére. Összefonta mellkasa előtt karjait, bőre alatt megfeszültek az izmok. Az alakváltók abban a bosszantó kiváltságban részesültek, hogy rájuk nem vethetett rossz fényt ha egy vérfarkas társaságában mozogtak, míg Noah olyan becsben tartotta saját vérének tisztaságát, hogy szinte elixírként gondolt az ereiben csörgedező vérvörös folyadékra.
De riposzt nélkül hagyta a megjegyzést. Nem akart ötleteket szolgáltatni Leylának azt illetően, hogy világgá kürtölje az újdonsült duó megalakulását. Helyette tekintetét a girbe-gurba számokat mutató papírosra szegezte, mint akinek csak ez a cél lebeg lelki és fizikai szeme előtt. A következő pillanatban azonban újra megfeszültek összefont karjai.
- Te akarsz gitározni? - kérdezett visza úgy mint akinek szinte csak most tűnik fel, hogy a lány is hangszerrel érkezett - És én mi a f*szt csináljak addig? - ledobta magát a magas bárszékre és bemutatta a gitár nélküli ücsörgés mutatványát, majd karjait a levegőbe emelte - Nem fogok ott ülni mint egy b*lfasz... Meg azt sem fogom csinálni amit te - utánozta felsőtestében Leyla csábos mozgását amivel korábban körüllengte és hirtelen elképzelhetetlen lett számára, hogy bárki elvárná tőle, hogy hasonló formában csináljon bohócot magából. A combjára fektetett gitár olyan volt mint egyfajta védőpajzs közte és a tömeg között. Nélküle... meztelennek érezte magát. Nem volt szégyellős, de egyszerűen elöntötte a sebezhetőség rémítő és kontrollvesztett érzete amely egyfajta büntetésként vont komor felhőket korábbi megkönnyebbülése köré.
- Kísérhetem a te szólódat - vetette fel - És akkor nem én játszom a fő dallamot.
Megtámaszkodott tenyerével a pulton és így előredőlve várta a mihamarabbi pozitív választ a lánytól.
- Ami a lóvét illeti az fele-fele - zárta le a kérdést a maga részéről éreztetve, hogy a képtelen ötlet felmerülése nem érdemel több szót annak árnyékában, hogy eldöntendő, ki kísérje az éneket a gitáron és ki maradjon biodíszlet. Magára rángatta a dzsekit és a vállára vetette a gitártokot. Leyla kérdése olyan váratlansággal érte, hogy mozdulata megmerevedett lendület közben és lassan fordította vissza fejét a lány irányába. Egy szívdobbanásnyi csend ereszkedett közéjük, majd kibökte a velős választ.
- Nem - mérte végig a széken macskaként terpeszkedő alakváltót és fantáziája rézfúvos bandája máris hangos és szemérmetlen dallamokat kezdett játszani fejében. Nem. erősítette meg magában a döntést, amelyre nagyon is ráfért a dupla tagadás, aztán tekintete körbecikázott Ricky és az énekesnső között, majd beletúrt zsebébe és elővette motorja kulcsát.
- Két nap múlva találkozunk - bökött mutatóujjával Leylára, mintha csak meggyanúsítaná azzal, hogy a közös munka ígérete csak vicc volt, majd valami köszönséfélét mormogott és öles léptekkel kifelé vette az irányt.
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
Két énekes egy csárdában Sing like there's no tomorrow
Bár az utóbbi hónapokban szóló énekesnőként toltam az ipart, be kell valljam, ez a rögtönzött duó kifejezetten szórakoztat, sőt, élvezem. Nosztalgikus érzéssel tölt el, agyamba tódulnak közben az emlékek, milyen volt hármasban zenélni Doris-al és Darren-nel, de egyből jön a keserű szájíz is az elválás miatt, így inkább elhessegetem ezeket a gondolatokat, és csak az itt és mostra koncentrálok, és arra, hogy a lehető legjobb műsort nyújtsuk a közönségünknek.
Az előadás végén elégedetten hallgatom, a tulaj dicséretét, büszkén mosolygok, hiszen nem kicsit járultam hozzá a ma este sikeréhez és a tornyosuló pénzköteghez, és ezt senki nem vitathatja el tőlem. Ricky kérése részben meglep, de valahol számítottam is rá, mégis szinte élből utasítom vissza, Noah reakcióján pedig nagyon meglepődöm, néhány sűrűt pislogva fordulok felé, szemeimben némi értetlenség csillog.
Tekintetem ide-oda ugrál az idősődő férfi és a fiatal srác között, ahogyan a várható honoráriumról egyeztetnek. Nem bírom ki, én is rápillantok az összegre, és picit elkerekedik a szemem. Fu de jól jönne ez a pénz. Magamban vívódva hallgatom kettejük csevelyét, majd Noah megszólalása után pislogok rá párat, "ugye nem akarsz helyettem dönteni" nézéssel.
Magamon érzem mindkettőjük tekintetét, magamban pro és kontra listára vésem fel a tényeket, majd lehúzom a poharamban lévő mojito-t, a pultra csapom a poharamat, és mielőtt meggondolhatnám magam, bólintok.- Oké. Csináljuk. - egyezek bele végül én is, de Noah utolsó szavaira nem tudok nem reflektálni. - Ne verjük nagy dobra? Netán cikinek érzed, hogy meg kell osztanod a színpadot mással? - kérdezem némileg cukkoló hangnemben, majd eszembe jut két dolog, amit mindenképp tisztázni akarok, így felemelem a mutatóujjamat, mielőtt túl nagy örömködésbe kezdenének ezek itt ketten.
- Viszont...ragaszkodom ahhoz, hogy ne mindig csak te gitározz, én is akarok játszani. - jelentem ki ellentmondást nem tűrően, majd kettest mutatok az ujjaimmal. - A másik pedig, hogy egyenlő arányban osztozunk a pénzen. Nem lesz itt alfahím státusz meg dominanciaharc. Vagy egyenlő társak leszünk ebben, vagy nincs üzlet. - Ebben sem vagyok hajlandó engedni, így jobb, ha a kisfarkas is belemegy.Ha mindketten elfogadták a feltételeimet, akkor elővéve legszebb mosolyomat fordulok Ricky felé.
- Na, akkor a jövedelmező vállalkozásunk örömére meghívsz minket egy italra? - pislogok rá csábosan, ő pedig beadja a derekát. Én ismét egy dupla mojito-t kérek, majd ránézek Noah-ra, hogy ő megy, vagy marad még egy pohárra. Én nem sietek haza, ha nem itt, akkor még máshol tuti bedobok egy-két italt, ehhez pedig ha van társaságom, akkor az csak jó.
Igen, talán volt esély arra, hogy ha Noah azon pár üveg sör nélkül a hasában érkezik meg az est helyszínére akkor az események láncolata merőben máshogy fonódik össze. A csípős hideggel metsző téli szél eszébe juttatta, hogy nemsokára kitavaszodik, a telet felváltják a langyos és szagos éjszakák és akkor kedvére szelheti az üres sztrádát anélkül, hogy otthon a meleg zuhany alatt állva imádkozna azért, hogy ne fagyjanak le értékes testrészei. Persze a farkasvér melegen tartotta és Noah minden kétséget kizárólag - ráadásul leplezetlenül - rajongott a farkaslétért és az erdőért, de be kellett látnia, hogy valahogy vonakodott a hosszabb kiruccanásoktól. A nyári szünetben várt rá a 66-os út és bizony a benzin sajnos nem fizette ki önmagát. Szülei kártyájával megvehette magának a mindennapi élethez szükséges hozzávalókat, de minden egyes iskolanap végével szorongva lépett be a házhoz tartozó garázsba azt lesve, hogy a ponyva alatt még kirajzolódik-e a vagány járgány vagy a Jacobs házaspár elvitette a távollétében ahogy oly' sokszor fenyegetőztek mikor Noah rossz magaviselete volt terítéken.
Az alkohol és a fel-felnyújtott utánpótlás megtette a hatását. Még mindig vonakodva adta be a derekát, hiszen a territoriális harc már-mér létkérdéssé fokozódott az elvesztett dollárbankók kilátásával, de néhány zeneszám után olyan oldottan húzogatta a pengetőt a fémhúrokon mint aki tulajdonképpen egész nap erre a produkcióra készült. Készségesen ment bele abba a fűtött és látványos játékba amivel Leyla felforrósította vérét és teste olyan természetesen reagált az alakváltó minden érintésére mintha titkon nem motozott volna benne az az ellenérzés melyet minden faj iránt táplált a vérfarkasok kivételével.
B*ssza meg, akkor ez van, gondolta újra meg újra, Lesz*rom, nem érdekel. Egy este - ismétegette, de közben el-elkalandozott tekintete Leyla formás idomain és ébenfekete tincsein - Legalább könnyebb lesz a nyár.
A megkezdett üveg sörrel a kezében ereszkedett le a pult másik oldalára, így merőlegesen ücsörgött Leylával, majd szemöldökét felvonva és az állát megemelve üzente szemeivel "na, mi van?" miközben a levegőt a seprű sörtéinek ütemes hangja és a bankók surrogása töltötte meg. Idegesen kortyolt bele az italba és kényszeresen fordította el a fejét, hogy Ricky válla fölött ne kezdje el önkéntelenül számolni az est bevételét. Mi van, ha nem jött be? Cs*szhetem az egészet, kulcsolódott kissé szorosabban a marka a sörre és szabad kezének ujjaival a bőrdzsekijére aggatott kitűzőkkel matatott. A halk csilingelés beleveszett a korábbi zajoktól feszült levegőbe.
Hát gyerekek...a nyitás óta nem volt ekkora forgalom még. Teljesen elbűvöltétek a közönséget, emiatt bár azt mondtam nem teszem, mégis hajlandó vagyok mindkettőtöknek kifizetni azt, mintha egyedül toltátok volna végig a blokkot.
Noah az est folyamán először és őszintén... elmosolyodott. Szinte azonnal kihúzta magát és lelkesen csillogó szemekkel meredt az öregedő tulajra, szívében melegséget érzett. Egy pislogással átsandított Leylára aki a poharát a levegőbe emelte és mintha Noah is megmoccantotta volna azt a sörösüveget - még ha nem is érintette zenésztársa italához.
Aztán... A beszívott levegő tömörré vált tüdejében és néhány másodpercig teljes légzése leállt. Pókerarccal ugrált tekintete Leyla és Ricky között, gyomrában a váratlan meglepetés kellemetlen érzése ült.
- Mi van? - bukott ki belőle abban a pillanatban, hogy Leyla a visszautasítást tartalmazó választ kiejtette a száján. Ajka elnyílt, összezárult, majd ez a mozdulat még néhányszor megismétlődött. - Pontosan milyen számokról beszélünk?
Ez az a pont ahol még Noah is meglepte saját magát, hiszen szinte minden egyes délután elfelejtette, hogy pénzügyi fakultációt vett fel az iskolában és ez volt az egyetlenegy olyan tantárgy amiben nem szorult Aggie Eams házi feladat alakú mentőöveire. Tudta, hogy az ajánlat így is nagylelkű, de a sör kellemesen fokozta amúgy is határt nem ismerő bátorságát, így számba vette azt a lehetőséget, hogy Ricky fizetés nélkül küldi el melegebb éghajlatra. A főnök sóhajtott, megfordította a kupacba gyűjtött blokkok egyikét és ráfirkantott egy hozzávetőleges számot. Noah állatias reflexekkel tépte ki a kezéből a cetlit, majd rámeredt a nullákra. Nyár. 66-os út. Motor.
Hangosan szívta be a levegőt a foga között és ajkába harapva vívódott. Leyla alakváltó. F*szom.
Hátradőlt és eltolta magától Ricky ajánlatát annyira, hogy a pulton átnyúlva Leyla akár elvehette ha kíváncsi volt rá. Noah fejében eközben a számok rendeződtek, átalakultak. Mire kieresztette tenyere alól a blokkot már meg is volt agyában a biztosan megkapott összeg amivel belevághatott volna a nyári szünetnek. Az utolsó nyárnak szülei fogságában. Az utolsó nyárnak mielőtt végre tényleg nagykorúvá vált volna.
Noah talán élete leghosszabb - és talán egyetlen - vívódásán esett keresztül. Fejét hátradöntötte és lehunyt szemmel a plafon felé fordult, fogai az ajkát rágcsálták. Hangosan elkáromkodta magát aztán megdörzsölte az arcát. Mennyire maradhat ez az egész titokban...? Ha betéved ide egy falkatag akkor semennyire. Mindenki tudni fogja.
Nem mintha a falka az orrára koppintott volna azért mert egy alakváltóval oszt meg egy zsebkendőnyi színpadot és néhány órányi hamis hírnevet, de a fiú mégis bűntudatot érzett.
- Mennyi az a rövid idő? - kérdezett vissza végül, hiszen elraktározta Ricky minden egyes szavát. - Nézd, kölyök, nem tudom mennyi idő alatt un rátok a nép. Egy pár hónapig biztos elszórakoztathatjátok őket. A tél mindig uborkaszezon.
- Ja... - mormogta a fiú és lehajtott fejjel átlesett tincsei között, hogy Leylára nézve az ő tekintetéből meríthessen ihletet. Egy örökkévalóságnak tűnő ideig csend állt be.
- Oké, csináljuk! - mondta végül mint aki eldöntötte a duó sorsát - Májusig mehet aztán úgyis lelépek. Nekem kell ez a pénz, csak ne verjük nagy dobra ha lehet - lecsúszott a székről és várakozóan nézett a vele szemben állókra. Ricky bólintott, de végül Leyláé volt az utolsó szó aki így két szempárral találta szemben magát.
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
Két énekes egy csárdában Sing like there's no tomorrow
Általában nem veszem túl komolyan az életet, szóval kifejezetten haragosokat se tartok, van akivel nem szívleljük egymást ilyen-olyan okok miatt, de rám nem jellemző az "örihari sosebocsi".
Noah is valószínűsítem, hogy azért fúj rám ennyire, mert arra számított, csak az övé lesz az este, de hát ilyen a showbiznisz, fel kell készülni a váratlan dolgokra is, mimthogy meg kell osztania a színpadot egy dögös és tehetséges énekesnővel.
Én speciel élvezem a helyzetet, és nem csak azért, mert szórakoztató, ahogy a kisfarkas morog, hanem ha őszinte akarok lenni, valahol be is indítja a fantáziámat ez a dühös-közömbös kisugárzás, ami belőle jön, és akkor még nem beszéltünk a külsejéről, amitől minden szemmel és látással rendelkező nő valószínűleg ledobná a bugyiját.
Az improvizált duett okozta sikert és érzelmi változást kihasználva dobom be, hogy folytatni kéne amit elkezdünk, mert a közönség zabálja, és mikor Noah kénytelen-kelletlen beleegyezik, elégedett mosoly ül ki az arcomra, ami csak szélesebb lesz, amikor érzem érintését a hajamon. Továbbra is pimasz, de nem húzom fel magam, sőt, abban sem akadályoz meg, hogy a dalok közben a zene ütemére körbetáncoljam, időnként hozzáérve szinte incselkedve, mindezt pedig csak részben a mélyen tisztelt publikum kedvéért.
Ez így folytatódik ki tudja meddig, aztán a tömeg oszlani kezd, ahogy átlépünk a hajnali órákba. A ma este kissé elhanyagolt gitáromat tokostul a pultnak támasztom, majd a bárszékre felmászva, lábaimat lóbálva szürcsölöm a dupla mojito-t, amelyik valamelyik "rajongóm" fizetett. Megéri csinosnak és tehetségesnek lenni. Fél szemmel sasolom Ricky ügyködését, aki a pénz számolása közben nem egyszer elégedetten hümmög, majd mikor végez a pénzköteggel, elismerően füttyent egyet.
- Hát gyerekek...a nyitás óta nem volt ekkora forgalom még. - néz egyikünkre, majd a másikra. - Teljesen elbűvöltétek a közönséget, emiatt bár azt mondtam nem teszem, mégis hajlandó vagyok mindkettőtöknek kifizetni azt, mintha egyedül toltátok volna végig a blokkot. - megköszönve ezt emelem fel a poharamat és iszom belőle még egy kortyot, szinte már érzem a zsebemben a szép kis bankókat, ám ekkor jön a "de".
-Mondjátok, hogy hajlandóak vagytok heti kétszer fellépni együtt! Rövid időn belül leköröznénk az összes helyet a környéken. A blokkért az eddigi ár másfélszeresét fizetem, amin osztozhattok. Na? - reménnyel telve forgatja a fejét a hely tulajdonosa, viszont belőlem az első reakció amit kivált nem a lelkesedés, hanem egy nagy sóhaj.
- Bocs Ricky, de én szólóénekesnő vagyok. A ma este buli volt, de ez egyszeri alkalom volt. - az agyam egy szegletében megjelenik a kisördög, aki azt mondogatja, ne legyek hülye és ne utasítsak el egy ilyen ajánlatot, de ekkor a másik oldalon megjelenik a keserű emlék a korábbi bandámról, akikkel nem jó szájízzel váltunk el. Jobb nekem szólóban, és gyaníthatóan Noah is így gondolja, ettől függetlenül kíváncsian fürkészem rohamosan ürülő poharam fölött a vonásait, vajon mit szól hozzá.
Noah nem tudott semmit sem Leyláról. Minden információ az érzékekkel befogható impulzusokból származott és a lány duplán fekete lappal indult a fiú szemében: alakváltó volt és konkurens zenész. Az ifjú vérfarkas szemében ez olyan kettős bűn volt ami által Leyla gyakorlatilag megszűnt létezni a szemében és nem volt több a látóterében vibráló délibábnál, vagy az ember szemét dörzsölő porszemnél.
Noah még azt sem tudta, hogy Leyla pontosan milyen állat bőrét tudta magára ölteni, de abban biztos volt, hogy lenne egy-két szava ahhoz a szemkikaparáshoz. Halkan felmordult és elégedettséget érzett gyomortájékán, hogy végre neki is sikerült legalább feleannyira felbosszantania Leylát mint amennyire ő borsot tört az orra alá.
A lebuj félhomályban úszott, a teret betöltötte a poharak csilingelése, az emberek mormogása, a gitár húrjainak zengése. A levegőben a semmivel sem összetéveszthető kocsmaszag terjengett. Noah otthon érezte magát az ehhez hasonló közegekben. Annyira otthon amennyire szülei állandóan sötét és kihalt házában sosem érezhette magát. Utálta, hogy az ő feladata volt, hogy Sammy számára megteremtse a ház melegét és még jobban gyűlölte, hogy ebben naponta újra és újra kudarcot vallott. Talán ezért menekült az éjszakába, ezért száguldott a becstelenség és züllöttség sötétjébe motorján ahol senki nem várta el tőle, hogy jobb legyen annál mint amennyire önerejéből képes volt. Itt nem égett a szájára a káromkodás, nem számított hány órára jár az idő és mit tartogat a következő nap ha egyszer megjelenik a hajnal első derengése a horizonton. Nem kellett jónak lennie sem a gitározásban, sem az éneklésben - bár kétségtelenül megütötte azt a szintet, hogy az emberek pénzt adjanak ki egy-egy műsorszámért. Nem kellett Leylát sem meggyőznie arról, hogy kedves, szelíd, tisztelettudó és szolgálatkész. Nem volt az. Nem kellett hazudnia. Így végre megszabadulhatott attól a tehertől ami egész életében nyomasztotta.
És akkor egészbe jutott Aggie Eams és a lány titka amelyet azóta is őrzött és az egyik verrszak és a refrén között talán furcsának is találta, hogy évfolyamtársnője nincs itt valahol a tömegben és nem menekül ugyanezen érzés elől amelytől ő is csak szabadulni szeretett volna.
Így mikor Leyla eltérítette a következő számot és valamilyen ismeretlen parancsnak engedelmeskedve kísérni kezdte és hümmögésével árnyalatot adott az éneknek, nos, valahol a váratlan fordulat felrázta és életet lehelt meg nem értett és magányos lelkébe. Lopva oldalra sandított és az alakváltó tekintetét kereste akit még most is meg tudott volna fojtani egy kanál vízben, de a szám varázserő alá vonta és különböző szólamba, de egy zeneszám alá terelte vele. Végigkísérte fejével ahogy Leyla megkerülte őt és százszorosára élezett érzékeivel már szinte azelőtt megérezte a simítást a vállán mielőtt az ténylegesen megtörténhetett volna. Valaki elsikkantott egy "húúú"-t a muzsikát hallgatók közül és Noah belecsempészett egy játékos riffet az akkordok közé. Leyla közelebb hajolt, lehelete borzolta Noah fülét amelybe a téli szünet miatt most visszacsempészte azt a fülbevalót amit a foci miatt egyszer már eltávolított a régen kifúrt lyukból. Laposan felnézett a közel kerülő szépségre és szája féloldalas mosolyra húzódott.
- Legyen - dünnyögte vissza a foga között úgy, hogy kizárólag csak a természetfeletti hallás foghassa be a szavakat - Most az egyszer.
Talán megérte megkötni a tűzszünetet egy este erejéig. Talán. A fiú nem tett ígéretet arra, hogy nem küzd meg minden egyes neki ítéltetett centért és a végén majd pártfogásába veszi az énekesnőt. Azt azonban neki is be kellett látnia, hogy a tömeg nem apadt hanem gyarapodni látszott és dönthetett, hogy feláll és egy vas nélkül kisétál, vagy belemegy a kis játékba még ha egy alakváltóval is kell cimborálnia miatta.
A következő pillanatban Leyla ajkai Noah borotvált arcára tapadtak, a fiú pedig reflexszerűen nyúlt ki és túrt bele az ébenfekete tincsekbe, majd megborzolva azokat visszatért a pengetéshez. Leylának érdekes illata volt.
A szám végével megtámaszkodott a gitár testén és kisimított néhány tincset a homlokából. Leyla sokkal természetesebb adottságokkal rendelkezett a tömeg szórakoztatására mint ő, így nem fáradt azzal, hogy frappáns szöveggel toldja meg a színjátékot. Amikor Leyla a reakcióját leste csak bólintott és egy vállrántással kísérte.
- Ha még bírod erővel... - jegyezte meg lazán a mikrofonba duruzsolva és megsimította azt a helyet az arcán amelyre Leyla csókot lehelt. Az ujjbegyei vörösek lettek a rúzstól. Elmosolyodva konstatálta, aztán rövid gondolkodás után belekezdett egy állandó darabba a repertoárjában.
- Azért inkább menjünk biztosra, kislány - szúrt azért oda és a szám felismerhetővé vált már szinte a második akkord után.
Noah egy idő után már nem számolta a lejátszott számokat. Valaki felnyújtott neki egy korsó sört, majd még egyet, az idő pedig gyors lábakon szaladt. Leyla kiválóan alakította a sztárt és szórakoztatta a megjelenteket, Noah pedig azon kapta magát, hogy minden averziója ellenére feldobja a műsor. Csak akkor tűnt fel neki, hogy ujjbegyei elfehéredtek a kemény húroktól amikor Ricky már a székeket pakolta fel az asztalokra és a pultoslány nekiállt felmosni az előteret. Az emberek elfogytak, a bejárati ajtó nyílt majd csukódott. Noah körzött néhányat vállaival ahogy felemelkedett a kényelmetlen székről és egy kis magányra vágyva odasétált a sarokban hagyott tokhoz, hogy eltehesse a hangszert. A vállára dobta bőrdzsekijét és a pult egyik magas székére leereszkedve várta, hogy Ricky megszámolja az esti bevételt.
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
Két énekes egy csárdában Sing like there's no tomorrow
Ki se kellett mondania a kisfarkasnak a szavakat, arckifejezése és kisugárzása mindent elmondott, és bár minden bizonnyal sokak maguk alá csinálnának egy ilyen ellenséges fellépéstől, de engem, Leyla Winters-t, aki Las Vegas-ban nőtt fel és ott bulizott nem egyszer kétes alakokkal összetalálkozva, egyáltalán nem hat meg. Sőt, szándékosan rá is pakolok néhány lapáttal, ha már móka, akkor azt csináljuk rendesen.
Viszont ami nem mókás, hogy Noah belepiszkál a gitáromba, az eddigi pimasz-játékos énem átvált dühösbe, de nem vesz komolyan, miért is tenné? Nem csak ő maga egy óriás, de az egója is. - Nem kell macskává válnom, hogy rád szabadítsam a karmaimat. - vágok vissza, pár pillanatra megmutatva neki bíborvörösre lakkozott körmeimet. - És egyébként is, a másik alakomban valószínűleg inkább a szemedet vájnám ki. - bizony a holló énemmel sem érdemes ujjat húzni, a csőröm igencsak veszélyes.
Na de hamar lenyugszom mikor a mancsai távol kerülnek a gitáromtól, így hagyom őt kicsit érvényesülni a színpadon. A közönséggel folytatott "párbeszéde" hallatán csak a szememet forgatom. Játssza itt az eszét, de legyen neki gyereknap, vagy legalábbis pár perc, nem szólok közbe, hagyom hadd élje ki magát, és egy dal erejéig engedem érvényesülni is ének terén, de aztán a kisördög belém bújik.
Szórakoztat a meglepődöttség amit rajta látok, széles vigyorral az arcomon tátogom vissza neki a "soha" szót, majd folytatom a dalt, ami csak igen rövid időre zökkenti ki a srácot, mert elkezd improvizálni és kísérni a gitáron. Hmm, egész jó, adott pár ötletet, hogyan dobjam fel ezt a számot, de ezt neki sose vallanám be.
A zene végén Noah egy általam jól ismert dalba kezd, én pedig úgy döntök, nem hagyom magam. Leakasztom a nyakamból a gitárt, óvatosan a színpad szélén álló széknek támasztom, majd jobb kezembe fogva a mikrofont,ballal pedig ütemet verve farmernadrágba bújtatott combomon csatlakozom hozzá a dalban, és meglepő módon a hangunk remekül illik egymáshoz. A közönségnek úgy tűnik bejön a műsor amit mi itt össze-improvizálunk, én pedig hülye lennék nem rákapaszkodni erre a hullámra.
Say it ain't so//I will not go//Turn the lights off//Carry me home. Ahogy az előbb érezhetően nekem címezte a sorokat, amikor ezekhez a sorokhoz érek, a háta mögött megkerülve őt végighúzom a hátán a kezemet, egyértelműsítve, hogy bizony nem szabadul tőlem, meg hát akkor adjunk műsort a kedves közönségnek is.
- Imád minket a tömeg, a társaság háromnegyede új italt kért. Nyeld le az egódat egy kicsit, még egy-két ilyen produkció, és Ricky-vel simán lebeszéljük a több pénzt. - hátulról hajolok közel a füléhez, úgy súgom neki a szavakat, miközben ő a szám záró akkordjait pengeti. Én hajlandó vagyok kooperálni vele, szükségem van a pénzre, még ha minimálisan osztoznom is kell Noah-val.
A közönség ujjongásba kezd, én pedig mielőtt felegyenesednék, a show kedvéért egy puszit nyomok Noah arcára, vörös rúzsommal nyomott hagyva bőrén. Mellé lépek, majd az eddig magam mellett lógatott mikrofont felemelem, és úgy szólok a szórakozóhely vendégeihez.- Szeretnétek hallani még egy dalt? - kérdezem színpadiasan, majd mindkét karomat kitárom oldalra, majd vállam fölött rápillantok a kisfarkasra felemelt szemöldökkel, várva a reakcióját, hogy kiakad, vagy belemegy a játékba. Akárhogy is, remélhetőleg gyorsan dönt, mert a közönség türelmetlen.
- Kezdj bármibe, kábé mindent ismerek, igen, rockot is. - noszogatom egy kicsit, hátha segít. Elég széles körben mozog a zenei palettám, így hacsak nem valami mucsaröcsögi kis rockbanda első kislemezének nyitó számát hozza, akkor elboldogulok vele.
Leyla Noah belátása szerint "k*rvára nem zavartatta magát" és ez a pofátlanság egyszeriben elfeledtette vele, hogy elsődlegesen a pénzről és nem holmi presztízskérdésről volt szó. Ha más körülmények között sodor össze minket a rock and roll akkor talán kevesebben dumálunk és több zajlik a cselekvés szintjén, de nem ez volt a leosztott lapokban, mérte végig az amúgy dögös csajt a fiú.
Leyla továbbá elkövetett még egy végzetes hibát: alakváltó volt és Noah már régen elvesztette minden toleranciáját az "effélék" irányába - ha volt benne olyan egyáltalán. Bármi iránt.
Nem ellenkezett hát amikor Leyla magabiztosan a tudtára adta, hogy pontosan attól duzzadt ennyire az egója, hogy adottságait kristálytisztán látja. Noah a kihívást elfogadva hümmögött és szeme kissé összeszűkült, a pengevékonnyá vált képben pedig az inkább démoni mintsem alakváltói alak ücsörgött azon a hosszú és karcsú bárszéken. Jaj, de nagy a pofád, gondolta a vérfarkas fiú és a szavakat csak a szemével üzente meg. Nem kételkedett abban, hogy az üzenet így is érthetően áramlott a közöttük feszülő és vibráló csatornán át.
De nem véletlenül volt a falka sziklaszilárdan álló tagja. Noah akkor is nekirontott volna valakinek ha az túlerőben fenyegeti területét és az összeeszkábált raklappódium, a hozzá tartozó mikrofon és erősítőszett pedig nagyon is tulajdonát képezték. Az, hogy egy nő próbálta elorozni előle azt ami jogosan megillette... nem volt komolyan vehető ellenfél.
Noah halkan felnevetett amikor Leyla a kezére csapott.
- Mert mi lesz? Kiscicává változol? Na, sicc innen - adta ki a bajszos háziállatokat elűző hangot és dobbantott egyet lábával, hogy nyomatékosítsa az elijesztést. Elkapta a kitépett erősítőt és azzal a mozdulattal dugta a fekete elektromos gitárba. Már bölcs döntésnek ítélte meg, hogy a hangerőben fölénnyel rendelkező darabot választotta annak akusztikus testvére helyett. Még ha az italozás miatt valószínűleg a csere a puszta véletlen és nem a tudatos spekuláció eredménye is volt. Kikapta farzsebéből a pengetőt és végighúzta a húrokon majd hunyorogva végignézett a műsoron élvezkedő tömegen. Feljebb állította a mikrofont az állványon, majd leereszkedett a megüresedett bárszéken és még egyszer végigpengette az akkordot, majd kissé állított a hangzáson.
- A közönséget elnézve - csúsztatta ujjait szélesebbre a gitár nyakán és az E-mollból G lett - Ti k*rvára nem egy Spotify lejátszási listát akartok élőben hallani.
A tömegből visszafogott helyeslés hallatszott a férfiak részéről.
- Mondtam Leylának, hogy itt általában így játszunk - ment végig egy négy akkordból álló dallamon amely sejtette a választott kezdőszám refrénjét, de a legtöbb bámészkodónak ez alapján még nem ugrott be a szám címe, de Noah türelmesen tovább pengetett - Erre azt mondta, hogy biztosan szeretek veszíteni.
A tömegből röhögés és egy-egy fütty hangzott fel. Noah végre felemelte fejét a hangszertől és megkereste a gitárját hátára csapó riválisát vele szemben. Szeme fénylett a félhomályban és Noah látta a mozdulatot ami félreérthetetlenül arra buzdította, hogy kezdje el az éneklést. Belekezdett egy pörgős riffbe, majd az ajkát a mikrofonhoz tapasztva még utoljára így szólt mielőtt belekezdett volna a számba:
- Szerintem az emberek nem szeretik ha valaki azt mondja rájuk, hogy "lúzerek" azért, mert Aerosmith-t hallgatnak.
Majd elkezdte a semmivel össze nem téveszthető riffet. Immár a legtöbb hallgató tudta, hogy mi következik, hiszen ez volt a fiú egyik kedvenc száma. Találhatóbb szöveget valószínűleg nem is találhatott volna. Rag doll, livin' in a movie//Hot tramp, daddy's little cutie//You're so fine, they'll never see ya leavin'//By the back door, ma'am//Hot times, get it while it's easy//I don't mind, come on up and see me//Rag doll, baby, won't you do me//Like you done before?
Noah a pult felé sandított. Néhányan új kört kértek úgy döntve, hogy még maradnak egy keveset a műsort hallgatva, ez pedig letörölhetetlen vigyort varázsolt a képére.
A szám véget ért és az utolsó akkord is elenyészett az ováció zajában. Noah biccentve fogadta a támogatást és vállat vonva megüzente az alakváltónak, hogy sikerét kitartónak és biztosnak titulálja az este folytatásában is. Amikor belekezdett az I Wanna Be Your Slave ütemes hangjaiba és nekilátott az első versszaknak szinte már el is tudta volna felejteni a Leyla okozta kellemetlenséget. A rádióból ismert sláger még szélesebb közönséget szólított meg és Noah oldalra sandítva kereste Ricky-t, hogy láthassa annak reakcióját a színpad átvételére. Épp ez az elfordulás volt az ami megakadályozta abban, hogy lássa Leylát felemelkedni a helyéről és bekapcsolni a pótmikrofont... csupán egy teljesen oda nem illő második szólam jelent meg a refrénben. A meglepettségtől és mielőtt a lebuj tulaját kiszúrhatta volna Noah keze megállt a levegőben és viharos gyorsasággal fordult az alakváltó felé. Szemével szeretett volna 220 voltot sugározni a nő testébe. Vagy többet. Sokkal többet.
A közönség imádta a műsort és a levegő forróvá vált. Noah hátradőlt és próbálta beazonosítani a számot amit Leyla énekelt, de a Maneskin dalát már kár lett volna folytatnia. Noah megforgatta szemét a kacsintásra és a légpuszira.
- Miért nem adod fel? - formálta a szavakat és a fejét ingatta. Jó hangja van csak énekelhetne ott ahol én nem vagyok, fojtotta egy kanál vízbe pillantásával az alakváltót. De az erősítő akkor is az én gitáromban van... gondolta egyszeriben, majd belepengetett a húrokba. Mi ez? A-moll, H, D...? Meg E...? Farkasérzékeit kihasználva igyekezett azonosítani a hangkészletet amiből a dal táplálkozott és bele-belehúzott egy akkordot Leyla műsorába. Nem, nem olyat ami elrontotta volna. Noah alájátszott.
Oké, ha nem lehet beléd fojtani a szót akkor leénekellek, üzente állának megemelésével és olyan rezzenéstelenül kezdte el kísérni a lányt mintha csak előre megtervezett húzás lett volna a részükről.
A szöveget nem tudta, de a kísérődallamot aláhümmögte, majd mikor sejtette, hogy az utolsó versszak a végéhez közeledik egyszerűen folytatta, hiszen már régen körvonalazódni kezdett fejében egy másik szám ami pontosan ugyanezekből az akkordokból íródott. Így az utolsó szó után felhangzott az All The Small Things első szava. All the small things//True care, truth brings//I'll take one lift//Your ride, best trip//Always, I know//You'll be at my show//Watching, waiting//Commiserating//Say it ain't so//I will not go//Turn the lights off//Carry me home.
Direkt a lánynak címezte a szavakat és a közönség egyszeriben kapcsolt az üzenetre, néhányan óbégatni kezdett, egy lány tapsolt. Nem, nem azért, mert tetszik amit csinálok, nyúlt meg Noah arcra, hanem az tetszik nekik amit csinálunk.
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
Két énekes egy csárdában Sing like there's no tomorrow
Egyszerre bosszant és szórakoztat Noah pattogása, de engem nem olyan fából faragtak, hogy meghunyászkodjak, legyen akármennyire morgós, barátságtalan, vagy nálam sokkal nagyobb a másik, így magabiztosan veszem fel a kesztyűt vele szemben.
Kérdésétől sem jövök zavarba, inkább csak még szélesebb mosolyt villantok rá? - Nem mindegy? Szeretik ha én vagyok a színpadon, ami jó a biznisznek. Amúgy meg nem kell itt az agyadat játszani, te is pontosan tisztában vagy azzal, hogy nem csak állati dögös vagyok, de jól is énekelek. És most pedig ha megbocsátasz... - egy lendülettel hátat fordítok neki, hátradobom a hajam, azzal sem foglalkozva, ha hosszú, hullámos fekete tincseim arcon találják, majd zenélni kezdek, mit sem törődve azzal, hogy mérgesen fujtatva elvonul valahova.
Mikor újra megjelenik, és lefogja a gitáromon a húrokat, dühösen nézek fel az arcába, szemeim szinte szikrákat szórnak. - Ne merészelj még egyszer a gitáromhoz nyúlni, mert nagyon nagy bajok lesznek. - sziszegem a fogaim között, és teljesen komolyan gondolom. A hangszerem szent és sérthetetlen, rajtam kívül nem nyúlhat hozzá senki. Denvert is billentettem már seggbe, mikor azt hittem, viccelek, és akkor őt még kedvelem is, ami erről a pattogó kisfarkasról nem mondható el.
Erőteljeset rácsapok a kezére, mikor az erősítőért nyúl, és teszek egy lépést hátra, én magam húzva ki a kábelt. - Szóval így játszunk? Oké, hát, ha szeretsz veszíteni. - vonom meg a vállam egy hetyke mosollyal, majd odadobom neki az erősítőt. Gitáromat a hátamra fordítva sétálok a színpad szélére, ahol leülök az egyik székre, és kezemet kinyújtva jelzem, hogy megadom a lehetőséget neki, hogy bemutassa ő mit tud. Nem rossz, tényleg nem rossz előadás, de egy számot tudok csak nyugodtan végigülni, a második dalának a felénél felállok a székről, és a pótmikrofont bekapcsolva a második verzénél bekapcsolódom, és folytatom akkor is, ha ő abbahagyja és akkor is, ha énekel velem párhuzamosan.
Néhány vendégtől elismerő füttyentést kapok, mire pimaszul rákacsintok Noah-ra, két sor között pedig még egy légpuszit is küldök neki. Nagyon húzogatom a kisfarkas bajszát, de istenemre mondom, piszkosul élvezem.
- Mi a francért nem mehet egyszer valami normálisan? - morogta Noah. Az énekesnőnek gyakorlatilag a kisujját sem kellett megmozdítania ahhoz, hogy a végletekig felingerelje. Az elhangzott szavak hatására Noah felső ajka az említett farkashoz méltóan megreszketett, felső fogsora kivillant, karján végigfutott a libabőr. Orrába beköltözött az alakváltókat jellemző illat és teste pattanásig feszült a fenyegetetettség korbácsolásától. Ha nem szegeződött volna több tucat kíváncsi szem párosukra akkor tenyerét már a nő torkára szorította volna, hogy úgy szegezze falnak annak testét és heves morgással adta volna tudtára véleményét. Ez az én helyem. Az én pénzem. Az én zeném. Nem veheti el egy nő. Egy alakváltó! szította magában a tüzet. Az adrenalin hatására a véráramában lévő alkohol gyorsabb felszívódásnak indult és a rögtönzött színpadot hangulatossá varázsoló arany LED fény derengő fénye tűpontos képpé változott szeme előtt. Az sem zavarta ha az imént eldünnyögött mondat a mikrofonon keresztül a hangosításhoz távozott, de a lány már lejjebb is eresztette a fekete készüléket. Noah megforgatta a szájában az eddig rágcsált fogpiszkálót és a neki címzett gunyoros mosolyt leutánozva szűrte foga között válaszát:
- Téged vagy az éneklésedet? - célzott a figyelmét el nem kerülő lelkes férfiak sokaságára kik a háta mögött tömörödtek, majd olyan vérlázító alapossággal mérte végig az énekesnő ruha alatt sejlő idomait, hogy a tömegben ácsorgó fiatal srácok egyike hangos füttyöt hallatott. A "kisfarkas" megszólításra csak még jobban teleszívta magát oxigénnel.
- Azt elhiszem, de szerintem elfelejtettek szólni, hogy nem ezért kapod a pénzt - feleselt és a célzás direktségét tovább fokozva félreérthetetlenül a lány kivillanó dekoltázsára sandított. Hülye r*banc, tette hozzá magában.
Az intermezzo félbeszakította a zene folyamát mire türelmetlen zúgolódás hallatszott az emberek felől. Noah nem vette a fáradtságot, hogy feléjük forduljon, csak végzetes pillantást lövellt a trónbitorló felé és leszökkent a raklapemelvényről. Mózes bibliai történetét megszégyenítően választotta ketté az ácsorgókat és sietve Ricky felé vette az irányt, majd még odaérte előtt egy mentolos rágógumit nyomott az eddig rágcsált fogpiszkáló helyére, hogy főnöke ne érezhesse meg az elfogyasztott sörök utóbukéját. A színpadon történteknek teljesen hátat fordítva támasztotta meg magát a pultnál, körme a lepattogzott lakkba vájt.
- Ez mi a franc? - szűrte a foga között.
- Aminek látszik - vont vállat Ricky és végigsimította szakállát mielőtt karjait összevonta volna pocakja előtt - A kiscsaj zenél, az emberek meg szeretik.
- Akkor most mi van? - kérdezte Noah türelmetlenül, de Ricky hűvös nyugalma benne is elcsitította az indulat lángjait.
- Nézd, kölyök, nekem olyan mindegy - tárta szét a kezét - Legyen fogyasztás, a többit őszintén lesz*rom.
- Akkor dupla lóvé van? - szegezte előre az állát Noah és végre megpördült, hogy tekintetét újra az énekesnő felé fordítsa.
- Mit beszélsz? - nevetett fel Ricky, baritonja megzengette a helyiséget és egy pillanatra a zene dallamait is elnyomta - Osztozhattok Leylával, ha akartok, de duplán nem fizetek egy egységnyi blokkért.
- Osztozni? - hördült fel Noah és arcán megfeszültek az izmok a képtelen ötletre. Most már végre neve is volt a csapásnak. Leyla - Bocs, de biztos, hogy nem!
- Akkor... győzzön az aki nagyobb fogyasztást csinál - fordult Ricky a vérfarkas felé és megpaskolta vállát, majd figyelmét megint lekötötte Leyla műsora. Noah megigazította vállán a gitár pántját, majd félresodorta az útjában álló bámészkodókat és visszarontott a pódiumhoz. Felszökkent és egy határozott szorítással lefogta a húrokat a lány gitárjának nyakán. Az akkordok elnémultak, majd akkora buborékot fújt rágójából míg az kipukkadva ajkaira simult.
- Az van, hogy Ricky azt mondja, hogy a jobb kapja a gázsit - közölte pimasz mosollyal a fiú is kibújt bőrdzsekijéből mely alatt egy egyszerű fehér pólót viselt - Mondtam, hogy nem osztozunk, szóval aki nagyobb fogyasztást csinál, azé a pénz.
Leyla gitárjának végén megragadta az erősítőt, majd kitépte azt a helyéről és egy pillanat alatt saját hangszerének végére applikálta.
"Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tűnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik"
Két énekes egy csárdában Sing like there's no tomorrow
Rose Harbor nem egy Las Vegas. Ezt minden alkalommal megállapítom, mikor elmegyek egy kocsmába, bárba, szórakozóhelyre, de már egészen kezdek hozzászokni. Már itt vagyok nem is tudom...2...3 hónapja? A fene tudja már, de egészen megkedveltem ezt az eldugott apró kis városkát.
Az énekesnői karrierem úgy-ahogy halad, bár még mindig a Vegas-ból hozott tartalékom segítségével tengetem napjaimat, de hát nem olcsó az élet itt se, de szerencsére bedumáltam magam (vagy épp egyéb meggyőzési képességeimet bevetettem) egy-két szórakozóhelyre, ahol foglalkoznak élő zenés előadással, így vannak fellépéseim, amiért csurran-cseppen némi pénz, ami határozottan jól jön.
Nincs ez másképp ma este sem, gitárommal a színpadon ülök egy magasított széken, előttem pedig a mikrofon, és már a negyedik szám végére értem, amit a közönség kitörő örömmel fogad, én pedig széles mosollyal hajolok meg, "véletlenül" belátást engedve az első sorokban ülő férfiaknak a dekoltázsomhoz.
Már a szám közben érzékeltem, hogy megérkezett Noah, aki hozzám hasonlóan zenéléssel keresi a kenyerét, de nem törődök se a jelenlétével, sem pedig a belőle áradó alkohol és ellenszenv keverékének keserű szagával. - Bocs, kisfarkas, úgy tűnik, a közönség egyelőre engem akar. - kacsintok rá egy negédes mosollyal az arcomon, gondosan lejjebb eresztve kezemben a mikrofont, hogy a közönség ne hallja se előző, se következő szavaimat, majd még közelebb hajolok a füléhez.
- És én is pénzt kapok, szóval nem kell a pattogás. Várj türelemmel ott a sarokban. Ismered már a parancsszavakat? Ül, kisfarkas! - tippre egyidősek lehetünk, talán ő egy picivel fiatalabb, de van a stílusában valami, ami roppantul bosszant, ezért is vagyok fele kicsit barátságtalanabb. Visszafordulok a közönséghez, arcomon most már elragadó mosoly.
- Nos, mi legyen, szeretnétek még, hogy én énekeljek nektek? - körbehordozom a tekintetemet, csábosan mosolyogva néhány férfi vendégre, amiből - a kisfarkas pechére - jelentősen több van, mint női egyedből, így nem kérdés, kit szeretnének jobban látni, egy dögös fiatal lányt, vagy egy morcos, és szemmel láthatóan is ittas srácot, aki bár tehetséges, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem néz ki piszkosul jól, de ez most drasztikusan fogalmazva "túlélésért" folytatott harc a showbizniszben.
Eleget téve a közönség kérésének, megpengetem a gitáromat miután a mikrofont visszahelyeztem az állványra, és egy pörgős, saját magam által komponált dalba kezdek bele, ügyet sem vetve Noah-ra.