A lány ízléstelen poénjára csak elhúztam a számat és morogtam valami kivehetetlen válaszfélét tudtára adva, hogy szerintem pontosan így jönnek létre az alakváltószaporulatok és mondhat bárki bármit, a létezésük puszta ténye is rettenetesen gyanús. A helyzet abszurditását csupán az idegen meghökkentő intenzitású és nyíltsága tudta tovább növelni amin talán el is időztem egy újabb percet, ám minél több idő telt el, annál kevésbé tűnt blöffnek rámenőssége. Teljesen őrült, állapítottam meg magamban a fejemet csóválva és végigmértem a kabátomban szinte elvesző nőt. Ha ezt valakinek elmesélem...

- Csak, hogy jól értem-e... - reagáltam gyorsan és hideg fejjel a csábítás immár nem csak verbális, de fizikai formájára is anélkül, hogy figyelembe vettem volna annak valós célját - Hollóként körberepkedsz egy teljesen ismeretlen városban, kifigyeled az embereket mint egy kukkoló és kiválasztod, hogy kivel szeretnél hancúrpartit tartani, aztán a bosszantás stratégiáját választod, hogy megvalósítsd a tervet? Meg kell kérdeznem: bejött ez már valaha...? K*rvára érdekel most már, de tényleg... Mert ha igen akkor valószínűleg én élek túl elszigetelten ezen a farmon és odakint sokkal bizarabb dolgok számítanak normálisnak mostanában és ebben az esetben köszönöm szépen, de azt hiszem maradok itt.

Cap sokkal többet érintkezett a természetfelettivel mint én, nem beszélve választott vőlegényéről - kinek gondolatától néha a szánakozás, néha a hányinger, néha a vizeletcsöpögtetős nevetés kerülgetett -, de soha, soha (!) nem beszélt nekem olyasmiről, hogy egy rendkívüli lény extraordenáré libidóval támadja le. A démonok kiszopkodták az emberből a lelket, a vérfarkasok megharapdáltak, a boszorkányok átkoztak, de ez... Végigmértem a lányt és gyanakvásom majdnem teljesen parázzsá fojtotta dühömet.

- Nem! - erélyesen vágtam rá kérdésére az automatikus választ - Unalmas és öreg.

Nick már 36 lesz idén - számoltam gyorsan és szinte végigfutott gerincemen a hideg - Csoda, hogy még él. Persze minden más szempontból is csodának számított, hogy Nicholas Baaiman még nem alulról szagolta az ibolyát: egy - a pasas teljesen depresszív atmoszférát árasztott, nem csodálkoztam volna ha egyszer a kádban találnak rá, kettő - gyakorlatilag a legalkalmatlanabb Elsőnek tűnt, különösen Gabriel mellett és talán még abban a Jamie gyerekben is nagyobb volt a potenciál, főleg ha valahogyan becserkészhetett egy Crepsley-t, három - még nem ástam el a kukoricás végében és használtam fel a ruháit madárijesztőnek, bár akkor tényleg hívhattam volna a szalmafigurát Nicknek.

- A sznobozást meg hagyd meg azoknak akik egész nap csak a pénzüket számolják - vetettem oda foghegyről és kezemmel hessegető mozdulatot tettem, ma már ki tudja hányadjára. Apolló hozzádörgölte fejét a bokszajtónak, mire a fa hirtelen reccsent egyet, ez idő alatt pedig elgondolkodtam a lány kérdésén (akinek a nevét továbbra sem állt érdekemben megkérdezni), épp elég időre, hogy ő is a bika másik oldalára sétáljon. Kabátom gombja valahogy megadta magát és így a jótékony takarásnak is lőttek, mire sóhajtottam, de tekintetemet csupán másfelé fordítottam.

- Nem én vagyok a legjobb jelölt arra, hogy felzárkóztassalak ebből a háziból - futtattam körbe tekintetemet a téli fényekkel elárasztott magas épületben - Eltűnt pár alakváltó, meg vérfarkas, valaki meg is halt. Még nem derült ki, hogy ki volt a tettes, de lehet, hogy egy másik farmon valaki egy egész Betlehemet készített a madárijesztőjének állatprémből - fordultam vissza és szemem kihívóan megvillant azt várva, hogy némi ijedtséget vagy meghökkenést váltson ki a sötét vicc. Ellöktem magam a bokszajtótól és a lány elé léptem, majd újra megragadtam a szökős gombot, hogy összehúzzam a ruhadarab szárnyait. Egy másodpercig némaság uralkodott.

- Én nem utálok senkit sem, csak jó lenne azt látni, hogy rátok is azok a szabályok vonatkoznak amik ránk - fejeztem be a műveletet, majd leeresztettem kezemet - Most már ideje menned. Csak idő kérdése, hogy valaki belépjen ide - böktem állammal az istállóajtóra.

- Épp próbálom magam túltenni rajta... - szűrtem a fogam között miközben a lehető legrövidebb úton próbáltam becsúsztatni a lyukon a gombot és a művelettől hirtelen égni kezdett az arcom és a siker után olyan hamar engedtem el amennyire csak reméltem, hogy a hasonló tevékenység gondolata nyom nélkül távozik az agyamból.

Szerettem a meleg női testet magam körül tudni és eltemetkezni benne, de szeretőim listája kizárólag normális halandó emberekre korlátozódott és olyan gyorsan töröltem egy-egy kategórián kívül eső lány számát a telefonomból amilyen gyorsan kikapjuk a marhák alól a trágyát a reggeli kietetés után. Ami nem volt odavaló annak mennie kellett.

Gunyorosan elmosolyodtam és megforgattam szemem az újabb szúrásra.

- Vagy legyen nő, vagy legyen állat, a gazdaságban sem jutott még eszébe senkinek keresztezni őket - fontam össze magam előtt karjaimat és a néhány itt elszállásolt tenyészbikára sandítottam amelyek állományunk fenntartásáért feleltek, s ezen élvezetes tevékenységen kívül soha egyébre nem akadt gondunk az életben. Szerencsés fickók...

Most mind a ketten keresztezett karokkal álltunk a meleg és száraz istállóban mintha csak egymást utánoznánk és most először kicsit alaposabban is megnéztem magamnak az alakváltót. Nálam majdnem egy fejjel alacsonyabb volt, kreolbőrű, sötét komplexumú bestia. Szeme csak úgy villogott, arcát pirosra csípte a tél. Formás, telt ajkai voltak a melyek kifejezetten tetszettek... volna, ha tudatlan vagyok kiléte felől. Tekintetem visszavándorolt szájáról átható szempára felé. Szerettem volna elengedni a fülem mellett a döbbenetesen kitartó és bicskanyitogató kérdést,de majdnem az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Töprengve nyálaztam meg alsó ajkamat és a komolyságtól szemöldököm kissé összeszaladt.

- Azért törtél be a kertünkbe, hogy engem bosszants, hogy így juss ingyen eleséghez vagy hogy észrevegyelek és a tett helyszínén leteperjelek...? - a kérdés végére nyakam kissé előrenyúlt, vállamat felhúztam az ötlet abszurditásától, majd megkocogtattam halántékomat, a válasz komolyságát azonban épp úgy elvártam ahogy maga a találgatás mögött is őszinte kíváncsiság húzódott meg - Túl sok romantikus regényt olvasol, ha azt hiszed, hogy most felültetlek a szénapadlásra - félig viccnek szántam a megjegyzést, mert ezt még egy amúgy szabad szellemben élő mágikus lényből sem néztem volna ki.

Beletúrtam a hajamba, majd a tüdőmet is teleszívtam levegővel. A sörétest nekitámasztottam az egyik bokszajtónak és automatikus mozdulattal megint megigazítottam flanelingem feltúrt ujját - nem mintha szükség lett volna rá. Tekintetem elkalandozott.

- Nem sokkal több annál mint aminek maga a szó leírja - morogtam az orrom alatt és tudtam, hogy ez egy szándékosan faragott hazugság volt - Van itt néhány család akik a város alapítóinak tartják magukat. A többit majd kitalálod magad is, főleg ha így viselkedsz. Úgyis a nyomodban lesznek.

Cappel, Heavenford, Decker, Flanagan, Baimaan, Duke, DeVries, Kincaide, Montgomery... Crepsley... Egyiküket sem fogom kiadni ennek az ismeretlennek. Vagy...?

- Ha annyira történelemórát vennél akkor keresd meg Nicholas Baaimant - vetettem oda mintegy mellékesen - Szeretném látni az arcát amikor nála is bepróbálkozol.

Csak minket meg Deckeréket hagyd ki a dologból, toldottam meg a javaslatot némán és figyelmemet máris a rodeókon is félelmetes látványt keltő Apolló orrának végigsimítására koncentráltam. A bika horkant és megrázta gigantikus szarvakkal tűzött fejét.

- Nem az alakváltókkal van bajom, hanem mindannyiótokkal - köröztem mutatóujjammal mint aki megannyi jelenlévőt gyűjt egy kategóriába a mozdulattal, s szinte foghegyről fűztem hozzá - Vérfarkasok, boszorkányok, anyám tudja még mik... Elég bajt okoztok így is a városban... Vagy azt ne mondd, hogy se az alapítók, se az alakváltók eltűnése nem ért el hozzád. Tudtommal a hollók nem kő alatt élnek.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt az első alkalom, hogy ilyen szituációba keveredtem. na, az "ilyen" alatt nem azt értettem, hogy egy vadidegen meztelen nőt találtam a veteményesünkben és el kellett távolítanom a színről, hanem sokkal inkább a természetfeletti lények alkalmatlankodására vonatkoztatva. Talán meg sem lepett a lány túlzott magabiztossága - inkább csak felnyomta bennem a hűtővíz hőmérsékletét. Épp ezért a kelleténél kicsit szorosabban kulcsolódtak karjára ujjaim miközben magam után rángattam az istállók felé és néhány reszketős szuszogás után csípőre tett kézzel megálltam előtte. Hogy mennyi időre maradtunk rejtve és valóban nem akadt-e senki aki megláthatott minket, sejtelmem sem volt. Most már hibának tűnt a behatoló bujtatása, hiszen a veteményesben állva még könnyedén megmagyarázhattam volna a szokatlan, de nem precedens nélküli látványt, azzal azonban, hogy magam után vontam a bikák állásaihoz már számos jogos kérdésre adtam okot.

Feszülten túrtam bele a hajamba és néhány újabb mély levegővétellel igyekeztem az oxigén segítségével csendesíteni zaklatottságomon.

- Pontosan úgy nézel ki, mint aki illetéktelenül hatolt be a birtokomra - sziszegtem, majd elkaptam a kabát széthúzódó szárnyait melyek alól már-már majdnem egészében kivillantak a nő formás mellei és lejjebb... nos, minden más is ami egy női test részét képezte, majd az egyik gombot erőszakosan átsegítve a lyukon elértem, hogy legalább egy ponton megakadályozzam a további villantást, mely csak elvonta volna figyelmemet a probléma valódi tárgyáról.

Az alakváltót, kinek nevét továbbra sem ismertem, láthatóan nem hozta zavarba sem pucérsága sem a jelenlegi tragikomikus szituáció és legnagyobb megrökönyödésemre ujjai megérintettek, majd lefelé kezdtek el vándorolni felsőtestemen... talán nem elég gyorsan, de elkaptam csuklóját mielőtt érzékenyebb testrészeimet simíthatta volna és fogva is tartottam a végtagot amíg elég közel húztam magamhoz ahhoz, hogy ne legyen más választása mint mélyen a szemembe nézni.

- Nem, nem vagyok meleg! - ajkam sértetten reszketett meg a feltételezésre, még ha féltett kívánságaim listáján nem is szerepelt, hogy a hívatlan vendég vonzalmát kiélvezzem - Csak nem kezdek hozzád hasonlókkal - engedtem végül el kezét úgy, hogy határozottan el is löktem magamtól - Ha én nővel kezdek az nem végzi meztelenül a veteményesemben!

Blake... a sokktól csak most jutott eszembe először a lány és elhátrálva az alakváltótól tekintetem merengve kalandozott el a háttérben szénát rágcsáló haszonállatokra és fejemet megrázva végül elhessegettem képét. Nem, ez túl sok volt. Vajon mit szólna ha tudná, hogy egy teljesen ruhátlan idegent rejtegetek a gazdaságban...? Tök mindegy... Most szünetet tartunk...

Megdörzsöltem orrnyergemet és némileg csillapodva fürkésztem a lányt, majd ujjaimat az övbujtatómba fontam.

- Szóval nem idevalósi vagy - vontam le az egyértelmű következtetést. Még a természetfelettiről nem tudó családok is ismerték az alapítók történetét és azok mibenlétét. Lehetetlenség lett volna, hogy ennyi évet - mennyit is? - leéljen itt anélkül, hogy nem találkozik a kifejezéssel.

- A kulináris élmények vagy valami természetfeletti balhé hozott el városunkba? - kérdeztem cinikusan és visszautaltam a korábbi termésdézsmálásra amit ha tehettem volna hát visszakövetelek tőle - Én veled szemben itt élek, itt éltem az elmúlt harminc évben és még harmincat itt is fogok. Ha legközelebb leemelsz egy kenyeret vagy vajat a boltban a polcról akkor gondolj rám és szépen fizesd ki ahelyett, hogy idejársz és meglopsz - megvetően végigmértem - Gondolom telik rá...

Tapasztalásom szerint csupán azok nem tisztelték más tulajdonát akiknek megadatott, hogy bővelkedjenek a javakban.

- Válassz másik alapítócsaládot, mi amúgy sem veszünk részt a balhéitokban! - intettem komoran, de veszítve korábbi haragomból, majd lemondóan leeresztettem a kezem és közel sétálva az egyik marhához végighúztam kézfejem annak csillogó és nedves orrán.

A hollók és varjak amúgy is folyton olyanok voltak mintha mulatnának az emberen és legszívesebben a koporsójukra sz*rtak volna, de amikor rájöttem, hogy az épp emberi alakot öltő madár valóban rajtam röhög... elöntött a pulykaméreg és éreztem amint a kitágult erek vörössé színezik borotválatlan arcomat. És nem, nem volt elég, hogy az alakváltó állati alakban is viccet csinált belőlem, az anyaszült meztelenül álló nő úgy folytatta a nevetést minden szavam után mintha egy stand up comedy estélyen ült volna az első sorban, vagy azokat a beleröhögős műsorokat nézte volna, mint amilyen a Jóbarátok is, amit kifejezetten rühelltem. Le se sz*rta, hogy ruhátlanul csodásítja magát egy vadidegen család kertjében. Magamban minden lehetséges rossz jelzővel illettem őt és kedves szintén alakváltó édesanyját.

Egy pillanatra megnyúlt az arcom és abba az irányba kaptam a fejem ahol valóban karózni szoktuk a paradicsomokat és a problémáim listáján rögtön hátra, nagyon hátra került a hívatlak lány esete, majd kezem ökölbe szorult és két széles lépéssel eltüntettem a távolságot köztem és az alakváltó között, mutatóujjamat egyenesen az arcába dugtam.

- Majd én húzlak fel mindjárt a madárijesztő karójára és csinálok a csőrödből sípot neki! - fenyegettem meg és a színek lassan élénk ragyogásukat vesztették, helyettük minden szürkülni kezdett és megesküdtem volna rá, hogy vérnyomásom olyannyira az egekbe szökött, hogy talán nekem is le kellett volna dobnom magamról néhány réteget, hogy visszahűtsem a túlmelegedett motort.

Ismertem én a fajtájukat. Pontosan ez volt a bajom a természetfelettivel, pontosan az amit ez az alakváltó is megtestesített minden meztelen - és amúgy polgárpukkasztóan formás - idomával. Azt hitték, hogy csak azért mert beleejtették őket az üstbe úgy, ahogy Obelixet kis korában amitől óriásira duzzadt az ereje, jogukban állt mindenre igényt formálni, mindent elvenni, minden felett önkényesen dönteni. Farkasszemet néztem a sötét hajú és szemű lánnyal. Betolakodó volt. Ellenség.

Szemöldököm összeszaladt.

- Honnan ismersz te engem, ha? - vettem kissé lejjebb a hangerőt és a fenyegetettség érzése arra sarkallt, hogy újra megragadjam a fegyvert, ujjaimat szorosabban kulcsoltam a tusra. Fejemben oda-vissza cikáztak a kétség gondolatai, hogy vajon szándékosan hatolt-e be a birtok területére az alakváltó és vajon mit akarhat tőlem. Nem keveredtem a fajtájával és nem rémlett, hogy egy baráti társaság tagját képeztük volna. Megszólítása így kellőképp kizökkentett vérszomjas vágyból.

- Azt mondják csak az első nehéz és te nagyon megkönnyebbíted - böktem meg mégis a puska dupla csövével a lány meztelen vállát. Akaratlan mozdulat volt, de a szinte égetően hideg fém egy pillanatra megbökte őt, még akkor is ha tudtam, ennél jobban tényleg nem ártanék neki. Az erőszakot mindig is a természetfeletti lények eszközének tartottam.

Már éppen teleszívtam levegővel a tüdőm, hogy visszaszúrjak az újabb könnyed megjegyzésre amikor az udvar túlfeléről hangok ütötték meg a fülemet.

- Oliver? Te üvöltözöl itt?

Apám félreismerhetetlen baritonja szigorúan és parancsolón szólt. Felszisszentem és hessegető mozdulatot tettem, hogy rábírjam az alakváltót a repüléssel való távozásra, de a csizmák dobogása már sejtette, hogy elkéstünk a nyomtalan felszívódással. Megragadtam a meztelen nőt a könyökénél fogva és a konyhaablak mellé ültetett örökzöld tuja mögé vontam, egy rántással pedig hozzáidomítottam a ház ordítóan hideg falához. A föld csikorgásából ítélve apám épp ekkor bukkant ki a sarkon és nem kellett látnom sziluettjét ahhoz, hogy tudjam, épp csípőre tett kézzel méri végig azt a pontot ahol az imént még a sörétessel fenyegettem az alakváltót. Tenyeremet rátapasztottam a lány szájára és a puska csövét végighúztam torkom előtt jelezve, hogy akadt egy komolyabb versenyző, hogy eltegye láb alól. Apám komótos léptekkel megindult a marhalegelők irányába, mire átfordultam a sarkon a ház túlsó falára és magammal ragadtam a betolakodót is, majd sietős léptekkel az istállók felé vonszoltam. Akár akarta, akár nem.

- Basszus, takard már el magad valamivel! - szisszentem fel és futtában kibújtam a kabátomból, majd úgy borítottam a lányra, hogy az szinte eltűnt a zöld, bélelt anyag alatt. Szívverésem tempója kissé gyorsabb ütemre váltott.

Berontottam a marhaistállóba ahol a bikákat tartottuk és magunkra csuktam az ajtót. Odabent a téli fényes sajátos vakító és mégis tompa világa fogadott, kellemes meleg az állatok testhőjétől és a szénaropogtatás hangjai. Megborzongtam a kinti hűvöstől és indulatosan hajtottam egyet lecsúszott ingem ujján. Olyat káromkodtam ami az előzőekhez képest leírhatatlan lett volna.

- Honnan tudod a nevemet, ha? A családom után kémkedsz? - förmedtem barátságtalanul a lányra. Néhány halk imát mormoltam, hogy apámnak ne jusson eszébe itt keresni engem.

A környék tiszta volt, a puska csöve szabad terület felé nézett. Mutatóujjam az elsütő billentyűre csúszott... aztán a holló megmoccant, körvonalai vibrálásnak indultak mint hő a nyári aszfalt felett és én olyan morgással eresztettem le a sörétest, hogy a földhöz vágtam volna dühömben ha nem egy töltött és mellesleg drága fegyverről lett volna szó.

- Hogy inkább a a birsalmakombájn akadna a torkodon! - szorítottam meg a puskatust és a méregtől szinte kétszeresére dagadtnak éreztem magam - Tudhattam volna!

A holló a veteményes előtt már nem annyira tollas madár mintsem halandó alakját kezdte magára ölteni és végigsimítottam egy napos borostától érdes arcomat, majd tettem néhány lépést balra, jobbra, akár a ketrece mentén sétáló feldühödött vadállat. Mire újra az alakváltó felé fordultam és megnyálaztam az indulattól kiszáradó alsó ajkam, a dúvad helyett egy meztelen nővel találtam szemben magam. Vállamat felhúztam, mint akit nyakon öntöttek egy lapát koktéljéggel és úgy szegeztem előre vállamat mintha végig is csúszott volna a fagyos víz a gerincem mentén.

- Hogy mindig elfelejtem, hogy ezek totál pucérak... - dohogtam és idegesen tekintettem a szélrózsa minden irányába, hogy a karácsonyi ünnepek békéjébe burkolózó farmon nem most tűnik-e fel valamelyik édesszülőm, esetleg a húgom, hogy még a végén nekem kelljen magyarázatot adnom, hogy miért áll egy teljesen meztelen csaj a röpködő mínuszokban a veteményes közepén és én miért fenyegetem sörétes puskával.

- Ne...? Ne...? - lengettem meg a fegyvert mint aki újra vállához akarja venni és szemem megvillant a "vicc" szó elhangzására. Az idegenből kitört a nevetés, meztelen teste egészében megreszketett belé. Loptam egy pillantást az amúgy formás idomokra, aztán elnéztem a bevezetőút irányába, majd megint visszatért tekintetem, s újra a távolba meredt, majd még egyszer megdörgöltem államat. Úgy szívtam be a levegőt mint szabad merülést végző búvár.

- Vicces? Vicces? Na, mi olyan vicces, mondd már! - kérdeztem gunyoros felpaprikázottsággal és minden egyes szótaggal gyorsabban daráltam a szavakat. A fogam között szisszenve távozott az elképedt nevetés.

- Jaj, de k*rva cidri van? Más veteményesében? Ez magánterület, hogy szárítsam meg a gatyámat a keresztfádon! - azzal a fegyver csövével végigmutattam gazdaságunkon. Néhány lépéssel lecsökkentettem a távolságot kettőnk között és úgy szegeztem előre mutatóujjamat mint aki az alakváltó szemét szeretné kibökni úgy, ahogy a Kill Billben látta.

- Tudnom kellett volna! - szorult ökölbe a kezem, majd a felemelt öklöt haragosan testem mellé szorítottam - Mit képzeltek magatokról, mi? Hogy nektek - utaltam itt a természetfelettire a gyűjtőnévvel, bár ezt talán nem feltétlenül sejthette - mindent szabad csak azért mert megtehetitek? Ez Amerika, b*ssza meg, lelőhetnélek és még magyarázkodnom sem kellene a hullaszállítódnak!

Szinte az egész testem szikrázott és teljesen figyelmen kívül hagytam előbbi megjegyzését, miszerint fázott. Fázzál csak! Legközelebb fellógatlak a madárijesztőre!