Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

Hess hess EmptyVeronica Duke
Tegnap 21:13-kor


Elysian FRPG

Hess hess EmptyAdmin
Tegnap 16:34-kor


Patience is not my best virtue

Hess hess EmptyAdmin
Szer. 13 Nov. 2024 - 9:09


Uborkaszezon uborka nélkül

Hess hess EmptyAida Burgess
Kedd 12 Nov. 2024 - 16:14


Interjú a farkassal

Hess hess EmptyJamie Heavenford
Hétf. 11 Nov. 2024 - 17:01


Calories don't count on weekends?

Hess hess EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:54


Megmondtam, hogy megmondtam

Hess hess EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:53


another mess. Archie&Lodie

Hess hess EmptyElodie Rhodes
Vas. 10 Nov. 2024 - 13:54

Megosztás
 
Hess hess
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 15:59

Véget ért a játék
Archíválásra került
Moderator
A staff
Moderator
Elõtörténet :
Hess hess B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
az élet írja
Titulus :
Elfogadó szép üzenet
Kapcsolatban :
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Hess hess Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
User :
staff

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 15:59



Hess, hess
Take it easy, enjoy life!
Olivernek nem tetszik a kis poénom az alakváltók létrejöttéről. Furcsa egy srác ez, humora az tuti nincs. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy tényleg van egy karó a seggében, azért ilyen. Nem lehet mindez szimplán amiatt, mert én alakváltó vagyok, ő meg alapító vagy mi a túró.

- Ó ugyan, ennyire perverz azért nem vagyok. - nevetek fel a felvetett forgatókönyv hallatán. - Nem mondom, hogy egy jó numerát visszautasítanék, ha arra kerülne a sor, de azért nem vagyok szexuális ragadozó vagy ilyesmi. Szimplán csak élvezem az életet. A fejemet szellőztettem ki mikor erre tévedtem, a többi meg...történelem. - rántom meg a vállamat egy vigyor kíséretében. Hollóként repkedni szexpartner után keresve...micsoda képtelen ötlet, fantáziája azért van a srácnak, azt meg kell hagyni.

- Meh... nem hoztad meg a kedvem. - húzom el a számat, mikor kiderül, Nicholas Baaiman közel sem annyira érdekes figura, mint ahogyan az első hallásra tűnt. Na de sebaj, vannak még itt a városban finom falatok, egy ideig még biztosan találok kedvemre valót.

Teszek egy utolsó kíséretet Oliver elcsábítására, ahogyan a bika másik oldalára állok át, de úgy tűnik, megmakacsolta magát Mr. Nem-kezdek-természetfelettivel. Szomorú. Azért ha már felvetette a dolgot, ezekről az eltűnésekről szívesen hallanék pár infót, így tovább támasztva a karámot, lábaimat keresztbe téve.

- Uh ez elég creepy. Legalább tutira tudom hogy nem te voltál, az a kinti madárijesztő nem túl kreatív, az a Betlehem valami elmésebb ember agyából pattanhatott ki. - reflektálok a sötét humorra sötét humorral. Csípem az ilyet, a fekete humor olyan, mint a láb. Valakinek van, valakinek nincs. Hát nekem természetesen van, de azért óvatosan szoktam ezeket puffogtatni, mert sokan hiperérzékenyen tudnak erre reagálni.

- Jaj hagyd már azt a gombot, ne légy már ennyire prűd! Ha kiderül még szűz is vagy mellé, hát megeszem a kalapom. - lököm félre tettetett felháborodással a kezét, és nem engedem, hogy újra összefűzze a kabátot.

- Én a saját szabályaim szerint élek. Ha szimpla ember lennék, ugyanezt tenném. Szerintem gondold át, mennyire éri meg általánosítani. Gondolom nálatok ez az alap beállítás, ezzel tömik a fejeteket totyogós korotok óta, hogy a természetfeletti rossz, lázad, más szabályok szerint él, meg ilyenek. Szerintem csomó nézeteltérést lehetne elkerülni, ha kommunikálnátok egymással. De ez nem az én dolgom. - vonom meg a vállam, majd szavaira, leveszem magamról a kabátot, szép lassú mozdulattal, szándékosan húzva még az agyát, majd átnyújtom neki.

- Hát, ez egy élmény volt Oliver. Ismételjük majd meg. - kacsintok rá egyet egy vigyor kíséretében, majd az ajtóhoz lépek, és kinyitom annyira, hogy átváltozva kiférjek majd.- Amúgy...Leyla vagyok. Ha esetleg álmaidban a nevemen szeretnél nevezni. - dobok neki egy puszit, majd hogy megkoronázzam a sajnálatos módon befuccsolt csábítási kíséretet, karjaimat felemelem, és nyújtózok egyet.

- Na szia. - intek egyet, majd felöltöm holló alakomat, incselkedően keringek egyet Oliver körül, végül az előbb nyitott résen kirepülök. Hát ez mókás volt. Pár napig hagyom lenyugodni a kedélyeket, de tuti még visszajövök.   





Don't take life too seriously!
Not caring what other people think is the best choice you will ever make!
Leyla Winters
Alakváltó
Leyla Winters
Elõtörténet :
Titulus :
Énekesnő
Zenedoboz :
Little party never killed nobody!

Karakter idézet :
"Minek komolyan venni az életet? Még sose élte túl senki."
Play by :
Shay Mitchell
༄ ༄ ༄ :

Hess hess Tumblr_inline_nsj84mntCL1qlt39u_250
༄ ༄ ༄
Hess hess 738a424dd405c7c54f8b0625474befe0
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 15:56

Oliver
A lány ízléstelen poénjára csak elhúztam a számat és morogtam valami kivehetetlen válaszfélét tudtára adva, hogy szerintem pontosan így jönnek létre az alakváltószaporulatok és mondhat bárki bármit, a létezésük puszta ténye is rettenetesen gyanús. A helyzet abszurditását csupán az idegen meghökkentő intenzitású és nyíltsága tudta tovább növelni amin talán el is időztem egy újabb percet, ám minél több idő telt el, annál kevésbé tűnt blöffnek rámenőssége. Teljesen őrült, állapítottam meg magamban a fejemet csóválva és végigmértem a kabátomban szinte elvesző nőt. Ha ezt valakinek elmesélem...

- Csak, hogy jól értem-e... - reagáltam gyorsan és hideg fejjel a csábítás immár nem csak verbális, de fizikai formájára is anélkül, hogy figyelembe vettem volna annak valós célját - Hollóként körberepkedsz egy teljesen ismeretlen városban, kifigyeled az embereket mint egy kukkoló és kiválasztod, hogy kivel szeretnél hancúrpartit tartani, aztán a bosszantás stratégiáját választod, hogy megvalósítsd a tervet? Meg kell kérdeznem: bejött ez már valaha...? K*rvára érdekel most már, de tényleg... Mert ha igen akkor valószínűleg én élek túl elszigetelten ezen a farmon és odakint sokkal bizarabb dolgok számítanak normálisnak mostanában és ebben az esetben köszönöm szépen, de azt hiszem maradok itt.

Cap sokkal többet érintkezett a természetfelettivel mint én, nem beszélve választott vőlegényéről - kinek gondolatától néha a szánakozás, néha a hányinger, néha a vizeletcsöpögtetős nevetés kerülgetett -, de soha, soha (!) nem beszélt nekem olyasmiről, hogy egy rendkívüli lény extraordenáré libidóval támadja le. A démonok kiszopkodták az emberből a lelket, a vérfarkasok megharapdáltak, a boszorkányok átkoztak, de ez... Végigmértem a lányt és gyanakvásom majdnem teljesen parázzsá fojtotta dühömet.

- Nem! - erélyesen vágtam rá kérdésére az automatikus választ - Unalmas és öreg.

Nick már 36 lesz idén - számoltam gyorsan és szinte végigfutott gerincemen a hideg - Csoda, hogy még él. Persze minden más szempontból is csodának számított, hogy Nicholas Baaiman még nem alulról szagolta az ibolyát: egy - a pasas teljesen depresszív atmoszférát árasztott, nem csodálkoztam volna ha egyszer a kádban találnak rá, kettő - gyakorlatilag a legalkalmatlanabb Elsőnek tűnt, különösen Gabriel mellett és talán még abban a Jamie gyerekben is nagyobb volt a potenciál, főleg ha valahogyan becserkészhetett egy Crepsley-t, három - még nem ástam el a kukoricás végében és használtam fel a ruháit madárijesztőnek, bár akkor tényleg hívhattam volna a szalmafigurát Nicknek.

- A sznobozást meg hagyd meg azoknak akik egész nap csak a pénzüket számolják - vetettem oda foghegyről és kezemmel hessegető mozdulatot tettem, ma már ki tudja hányadjára. Apolló hozzádörgölte fejét a bokszajtónak, mire a fa hirtelen reccsent egyet, ez idő alatt pedig elgondolkodtam a lány kérdésén (akinek a nevét továbbra sem állt érdekemben megkérdezni), épp elég időre, hogy ő is a bika másik oldalára sétáljon. Kabátom gombja valahogy megadta magát és így a jótékony takarásnak is lőttek, mire sóhajtottam, de tekintetemet csupán másfelé fordítottam.

- Nem én vagyok a legjobb jelölt arra, hogy felzárkóztassalak ebből a háziból - futtattam körbe tekintetemet a téli fényekkel elárasztott magas épületben - Eltűnt pár alakváltó, meg vérfarkas, valaki meg is halt. Még nem derült ki, hogy ki volt a tettes, de lehet, hogy egy másik farmon valaki egy egész Betlehemet készített a madárijesztőjének állatprémből - fordultam vissza és szemem kihívóan megvillant azt várva, hogy némi ijedtséget vagy meghökkenést váltson ki a sötét vicc. Ellöktem magam a bokszajtótól és a lány elé léptem, majd újra megragadtam a szökős gombot, hogy összehúzzam a ruhadarab szárnyait. Egy másodpercig némaság uralkodott.

- Én nem utálok senkit sem, csak jó lenne azt látni, hogy rátok is azok a szabályok vonatkoznak amik ránk - fejeztem be a műveletet, majd leeresztettem kezemet - Most már ideje menned. Csak idő kérdése, hogy valaki belépjen ide - böktem állammal az istállóajtóra.
Emme


   
Oliver Crepsley
Az Alapítók Körének tagja
Oliver Crepsley
Elõtörténet :
Titulus :
mezőgazdász (családi gazdaság)
Karakter idézet :
"Ne gondold túl. Csak nézd meg ezt az idézetet."
Play by :
William Moseley
༄ ༄ ༄ :
Hess hess Tumblr_inline_nly95c44Ei1tpmr1v
User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 15:40



Hess, hess
Take it easy, enjoy life!
Ahogy gombolja a kabátot elpirul. De cuki. Muszáj mosolyognom rajta. Hogy mi ez az ellenszenv egyes emberekben fel sem tudom fogni, valaki biztos megsértődne rajta, de engem aztán ez a része nem érdekel, nem is csinálok belőle lelkiismereti kérdést.

- Jó én ezt értem, de azt ugye tudod, hogy nem úgy lesz valaki alakváltó, hogy például esetemben apám megdugott egy hollót, én meg szépen tojásból kikeltem valami hibridként? - próbálom full komolyan előadni, de kirobban belőlem a röhögés. Te jó ég, ez még gondolatnak is abszurd. Tuti lefagyott néhány agysejtem, hogy ilyenek jutnak eszembe, ráadásul nem is átallom ezt megosztani újdonsült ismerősömmel.

- Hmm. Az első volt a fő cél, de ha a harmadik opcióhoz van kedved, hát én nem mondok nemet. - kacsintok rá csábítóan, sőt, még egy légpuszit is dobok neki, ha lúd legyen kövér alapon. Következő mondatára elmosolyodom. - Ó, én nem sietek, ha most nem, jó nekem 5 perc múlva is. - röviden felnevetek, de hát nem is én lennék, ha egy ilyen magas labdát ne csapnék le ilyen módon. Kiváncsi vagyok, hogy vajon a szénapadláson is ilyen heves lenne-e, mint amilyen hévvel az imént reagált. Hmm...na jó, ne kalandozzon ennyire a gondolatod Leyla.

- Á. Nem túl érdekfeszítő. Ergo igazam volt, ti vagytok a város sznob elitje. -  megvonom a vállam, máris elveszítettem az érdeklődésemet az alapítócsaládokkal kapcsolatban. Felőlem jöhet bárki. -Nicholas Baaiman...a történelemóra annyira nem érdekel, viszont áruld el...jó pasi? - csillan fel a szemem az ismeretlen említésére, és a lelki szemeim előtt megjelenik valami szexi adonisz, de aztán lehet, hogy a valóságban valami 80 és a halál között lévő bácsika, azokra meg nem gerjedek. Kék bogyó nélkül meg már amúgy ők se. Fujj, nem az én világom.

- Eltűnések? Még nem vagyok itt túl régóta, és még nem ástam bele magam a kis belpolitikátokba. Aktuális ez még, vagy ez csak olyan dolog, ami a múltban történt, és egy ürügy, hogy a "ti fajtátok" - szándékosan megnyomom a hangsúlyt, mintegy kissé gúnyolóda rajta - utálja a természetfelettit? - kérdezek vissza, és őszintén meglep ez a sztori. Eddig kifejezetten unalmas városnak tartottam Rose Harbor-t, végre valami izgalom. Kérdésem közben lassan odamegyek a bika másik oldalára, a karám ajtajára támaszkodok, közben a "véletlenül" kigombolódott kabát kissé szétnyílik. Oké cimbora, ha nem vagy meleg, lássuk, mit lépsz erre.    





Don't take life too seriously!
Not caring what other people think is the best choice you will ever make!
Leyla Winters
Alakváltó
Leyla Winters
Elõtörténet :
Titulus :
Énekesnő
Zenedoboz :
Little party never killed nobody!

Karakter idézet :
"Minek komolyan venni az életet? Még sose élte túl senki."
Play by :
Shay Mitchell
༄ ༄ ༄ :

Hess hess Tumblr_inline_nsj84mntCL1qlt39u_250
༄ ༄ ༄
Hess hess 738a424dd405c7c54f8b0625474befe0
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 15:38

Oliver
- Épp próbálom magam túltenni rajta... - szűrtem a fogam között miközben a lehető legrövidebb úton próbáltam becsúsztatni a lyukon a gombot és a művelettől hirtelen égni kezdett az arcom és a siker után olyan hamar engedtem el amennyire csak reméltem, hogy a hasonló tevékenység gondolata nyom nélkül távozik az agyamból.

Szerettem a meleg női testet magam körül tudni és eltemetkezni benne, de szeretőim listája kizárólag normális halandó emberekre korlátozódott és olyan gyorsan töröltem egy-egy kategórián kívül eső lány számát a telefonomból amilyen gyorsan kikapjuk a marhák alól a trágyát a reggeli kietetés után. Ami nem volt odavaló annak mennie kellett.

Gunyorosan elmosolyodtam és megforgattam szemem az újabb szúrásra.

- Vagy legyen nő, vagy legyen állat, a gazdaságban sem jutott még eszébe senkinek keresztezni őket - fontam össze magam előtt karjaimat és a néhány itt elszállásolt tenyészbikára sandítottam amelyek állományunk fenntartásáért feleltek, s ezen élvezetes tevékenységen kívül soha egyébre nem akadt gondunk az életben. Szerencsés fickók...

Most mind a ketten keresztezett karokkal álltunk a meleg és száraz istállóban mintha csak egymást utánoznánk és most először kicsit alaposabban is megnéztem magamnak az alakváltót. Nálam majdnem egy fejjel alacsonyabb volt, kreolbőrű, sötét komplexumú bestia. Szeme csak úgy villogott, arcát pirosra csípte a tél. Formás, telt ajkai voltak a melyek kifejezetten tetszettek... volna, ha tudatlan vagyok kiléte felől. Tekintetem visszavándorolt szájáról átható szempára felé. Szerettem volna elengedni a fülem mellett a döbbenetesen kitartó és bicskanyitogató kérdést,de majdnem az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Töprengve nyálaztam meg alsó ajkamat és a komolyságtól szemöldököm kissé összeszaladt.

- Azért törtél be a kertünkbe, hogy engem bosszants, hogy így juss ingyen eleséghez vagy hogy észrevegyelek és a tett helyszínén leteperjelek...? - a kérdés végére nyakam kissé előrenyúlt, vállamat felhúztam az ötlet abszurditásától, majd megkocogtattam halántékomat, a válasz komolyságát azonban épp úgy elvártam ahogy maga a találgatás mögött is őszinte kíváncsiság húzódott meg - Túl sok romantikus regényt olvasol, ha azt hiszed, hogy most felültetlek a szénapadlásra - félig viccnek szántam a megjegyzést, mert ezt még egy amúgy szabad szellemben élő mágikus lényből sem néztem volna ki.

Beletúrtam a hajamba, majd a tüdőmet is teleszívtam levegővel. A sörétest nekitámasztottam az egyik bokszajtónak és automatikus mozdulattal megint megigazítottam flanelingem feltúrt ujját - nem mintha szükség lett volna rá. Tekintetem elkalandozott.

- Nem sokkal több annál mint aminek maga a szó leírja - morogtam az orrom alatt és tudtam, hogy ez egy szándékosan faragott hazugság volt - Van itt néhány család akik a város alapítóinak tartják magukat. A többit majd kitalálod magad is, főleg ha így viselkedsz. Úgyis a nyomodban lesznek.

Cappel, Heavenford, Decker, Flanagan, Baimaan, Duke, DeVries, Kincaide, Montgomery... Crepsley... Egyiküket sem fogom kiadni ennek az ismeretlennek. Vagy...?

- Ha annyira történelemórát vennél akkor keresd meg Nicholas Baaimant - vetettem oda mintegy mellékesen - Szeretném látni az arcát amikor nála is bepróbálkozol.

Csak minket meg Deckeréket hagyd ki a dologból, toldottam meg a javaslatot némán és figyelmemet máris a rodeókon is félelmetes látványt keltő Apolló orrának végigsimítására koncentráltam. A bika horkant és megrázta gigantikus szarvakkal tűzött fejét.

- Nem az alakváltókkal van bajom, hanem mindannyiótokkal - köröztem mutatóujjammal mint aki megannyi jelenlévőt gyűjt egy kategóriába a mozdulattal, s szinte foghegyről fűztem hozzá - Vérfarkasok, boszorkányok, anyám tudja még mik... Elég bajt okoztok így is a városban... Vagy azt ne mondd, hogy se az alapítók, se az alakváltók eltűnése nem ért el hozzád. Tudtommal a hollók nem kő alatt élnek.
Emme


   
Oliver Crepsley
Az Alapítók Körének tagja
Oliver Crepsley
Elõtörténet :
Titulus :
mezőgazdász (családi gazdaság)
Karakter idézet :
"Ne gondold túl. Csak nézd meg ezt az idézetet."
Play by :
William Moseley
༄ ༄ ༄ :
Hess hess Tumblr_inline_nly95c44Ei1tpmr1v
User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 13:45



Hess, hess
Take it easy, enjoy life!
Pofátlanságért és szemtelenségért sosem kellett a szomszédba mennem, és ezt a jelenlegi szituáció is tökéletesen példázza. Oliver továbbra is tombol, én pedig továbbra is húzogatom az oroszlán bajszát.

- Ó ugyan, tedd már túl magad rajta! - sóhajtok színpadiasan, majd vigyorogva nézem, ahogyan begombolja a kabátot, hogy kevésbé lássa a testemet. Tuti meleg. Ennek teszteléseképp incselkedek vele, elvégre most már mindketten láttuk a másikat ruha nélkül, bár ezt a megjegyzésemet a férfi mintha meg se hallotta volna, elkapja a kezemet mielőtt túl mélyen simogatnám a testét, és szinte dacosan győzköd feltételezésem hamisságáról.

- Nem kezdesz dögös nőkkel? Ó ne legyél már prűd. - legyintek, szándékosan nem értve mit ért "hozzám hasonlók" alatt. Ellök magától, én pedig mellkasom előtt keresztbe font karokkal hallgatom a következtetést, amit levont a szavaimból. Micsoda zseni a srác!

- A kalandváágy kedves Oliver. Egy kis kikapcsolódás rád is rád férne, piszkosul be vagy feszülve. Segítsek ellazulni? - villantok rá egy pimasz vigyort, majd szavaira megforgatom a szemeimet.

- Hé, sok mindennel lehet vádolni, de tolvaj nem vagyok. - emelem fel a mutatóujjamat. Persze, volt egy-két kisebb ügyem, de az még régen volt, amikor anyámék nem voltak hajlandóak napokig enni adni, a nővéremmel pedig valahogy muszáj volt ételhez jutnunk. De ezt a kis részletet nem kötöm az orrára.

- Mi ez az alapítócsalád dolog? Ti vagytok a város sznob elitje? - kérdezem, némi őszinte csillogással a hangomban. Valami komolynak tűnik, néhányan a városban szinte jelentőségteljesen beszéltek róluk, de nem tudom hova tenni.

- Amúgy meg tök jó lenne, ha nem általánosítanál. "Mi balhéink"? Ez azért elég rasszistán hangzik, mintha utálnád az összes alakváltót mert az egyik beleköpött a levesedbe egyszer. Nem szép dolog. - megcsóválom a fejem, hangom pedig dorgálónak tűnhet, de igazából a szám szélén ott bujkál a mosoly, ettől függetlenül tényleg nem értem ezt a hirtelen jött utálatot a fajunk iránt. Figyelem a mozgását ahogyan megsimogatja az egyik állatot, szinte már szeretetteljesen. Fura, nekem az első gondolatom az volt rájuk nézve, hogy megkívántam a hamburgert. Ezután lehet be is ugrok valami büfébe.   





Don't take life too seriously!
Not caring what other people think is the best choice you will ever make!
Leyla Winters
Alakváltó
Leyla Winters
Elõtörténet :
Titulus :
Énekesnő
Zenedoboz :
Little party never killed nobody!

Karakter idézet :
"Minek komolyan venni az életet? Még sose élte túl senki."
Play by :
Shay Mitchell
༄ ༄ ༄ :

Hess hess Tumblr_inline_nsj84mntCL1qlt39u_250
༄ ༄ ༄
Hess hess 738a424dd405c7c54f8b0625474befe0
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 13:28

Oliver
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt az első alkalom, hogy ilyen szituációba keveredtem. na, az "ilyen" alatt nem azt értettem, hogy egy vadidegen meztelen nőt találtam a veteményesünkben és el kellett távolítanom a színről, hanem sokkal inkább a természetfeletti lények alkalmatlankodására vonatkoztatva. Talán meg sem lepett a lány túlzott magabiztossága - inkább csak felnyomta bennem a hűtővíz hőmérsékletét. Épp ezért a kelleténél kicsit szorosabban kulcsolódtak karjára ujjaim miközben magam után rángattam az istállók felé és néhány reszketős szuszogás után csípőre tett kézzel megálltam előtte. Hogy mennyi időre maradtunk rejtve és valóban nem akadt-e senki aki megláthatott minket, sejtelmem sem volt. Most már hibának tűnt a behatoló bujtatása, hiszen a veteményesben állva még könnyedén megmagyarázhattam volna a szokatlan, de nem precedens nélküli látványt, azzal azonban, hogy magam után vontam a bikák állásaihoz már számos jogos kérdésre adtam okot.

Feszülten túrtam bele a hajamba és néhány újabb mély levegővétellel igyekeztem az oxigén segítségével csendesíteni zaklatottságomon.

- Pontosan úgy nézel ki, mint aki illetéktelenül hatolt be a birtokomra - sziszegtem, majd elkaptam a kabát széthúzódó szárnyait melyek alól már-már majdnem egészében kivillantak a nő formás mellei és lejjebb... nos, minden más is ami egy női test részét képezte, majd az egyik gombot erőszakosan átsegítve a lyukon elértem, hogy legalább egy ponton megakadályozzam a további villantást, mely csak elvonta volna figyelmemet a probléma valódi tárgyáról.

Az alakváltót, kinek nevét továbbra sem ismertem, láthatóan nem hozta zavarba sem pucérsága sem a jelenlegi tragikomikus szituáció és legnagyobb megrökönyödésemre ujjai megérintettek, majd lefelé kezdtek el vándorolni felsőtestemen... talán nem elég gyorsan, de elkaptam csuklóját mielőtt érzékenyebb testrészeimet simíthatta volna és fogva is tartottam a végtagot amíg elég közel húztam magamhoz ahhoz, hogy ne legyen más választása mint mélyen a szemembe nézni.

- Nem, nem vagyok meleg! - ajkam sértetten reszketett meg a feltételezésre, még ha féltett kívánságaim listáján nem is szerepelt, hogy a hívatlan vendég vonzalmát kiélvezzem - Csak nem kezdek hozzád hasonlókkal - engedtem végül el kezét úgy, hogy határozottan el is löktem magamtól - Ha én nővel kezdek az nem végzi meztelenül a veteményesemben!

Blake... a sokktól csak most jutott eszembe először a lány és elhátrálva az alakváltótól tekintetem merengve kalandozott el a háttérben szénát rágcsáló haszonállatokra és fejemet megrázva végül elhessegettem képét. Nem, ez túl sok volt. Vajon mit szólna ha tudná, hogy egy teljesen ruhátlan idegent rejtegetek a gazdaságban...? Tök mindegy... Most szünetet tartunk...

Megdörzsöltem orrnyergemet és némileg csillapodva fürkésztem a lányt, majd ujjaimat az övbujtatómba fontam.

- Szóval nem idevalósi vagy - vontam le az egyértelmű következtetést. Még a természetfelettiről nem tudó családok is ismerték az alapítók történetét és azok mibenlétét. Lehetetlenség lett volna, hogy ennyi évet - mennyit is? - leéljen itt anélkül, hogy nem találkozik a kifejezéssel.

- A kulináris élmények vagy valami természetfeletti balhé hozott el városunkba? - kérdeztem cinikusan és visszautaltam a korábbi termésdézsmálásra amit ha tehettem volna hát visszakövetelek tőle - Én veled szemben itt élek, itt éltem az elmúlt harminc évben és még harmincat itt is fogok. Ha legközelebb leemelsz egy kenyeret vagy vajat a boltban a polcról akkor gondolj rám és szépen fizesd ki ahelyett, hogy idejársz és meglopsz - megvetően végigmértem - Gondolom telik rá...

Tapasztalásom szerint csupán azok nem tisztelték más tulajdonát akiknek megadatott, hogy bővelkedjenek a javakban.

- Válassz másik alapítócsaládot, mi amúgy sem veszünk részt a balhéitokban! - intettem komoran, de veszítve korábbi haragomból, majd lemondóan leeresztettem a kezem és közel sétálva az egyik marhához végighúztam kézfejem annak csillogó és nedves orrán.
Emme


   
Oliver Crepsley
Az Alapítók Körének tagja
Oliver Crepsley
Elõtörténet :
Titulus :
mezőgazdász (családi gazdaság)
Karakter idézet :
"Ne gondold túl. Csak nézd meg ezt az idézetet."
Play by :
William Moseley
༄ ༄ ༄ :
Hess hess Tumblr_inline_nly95c44Ei1tpmr1v
User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 12:43



Hess, hess
Take it easy, enjoy life!
Ahogy Oliver feje egyre jobban lilul a méregtől, úgy szórakozom egyre jobban. Pokolra kerülök? Biztosan. Bánom? Egy frászt, sőt! Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívére veszi, és talán én vagyok könnyelmű, de hiába fenyeget lelövéssel meg karóba húzással, valahogy nem ijedek meg tőle.

- Igazából nem ismerlek, tudom a nevedet, és ennyi. - vonom meg a vállam agresszív kérdésére. Semmi összeesküvés elmélet nincs itt a háttérben, bár úgy tűnik, kicsit paranoiás a szentem. - Ugyan Oliver, mindketten tudjuk, hogy nem lennél rá képes. - küldök felé egy mosolyt, hangom könnyed, épp csak kicsit remeg, de azt is a hidegtől. Igazából van némi blöff abban amit mondok, csak reménykedni tudok, hogy a puskacsővel történő böködés meg mindenféle fenyegetőzés ellenére nem lőne le.

Amikor egy férfihang szólal meg tőlünk nem is olyan messze, odakapom a fejem, és elvigyorodom. Ez az apja lehet? Vagy egy szomszéd? Na, ebből hogy bújsz ki, kedves Oliver? Hesseget, de bármennyire is gyorsan tudok átváltozni, olyan rövid időnk van mielőtt felbukkan, hogy esélytelen. Szinte hallom a velem szemben álló férfi agyában a fogaskerekeket forogni, aki végül mozdul, rántva magával.

- Hogy az a... - halkan felsikkantok mikor a jéghideg házfalnak nyomja a hátamat, de további szidalmakat csak a fejemben tudok hozzátenni, mert befogja a számat. Ha akarom, könnyedén kiszabadulok, de a hideg rövid időre megbénít, így nem tudok nagyon mozdulni, csak mikor elenged, én pedig megkönnyebbülten lépek egyet a faltól. - Meg vagy huzatva? Majdnem odafagyott a seggem a vakolathoz. - fájdalmasan dörzsölöm meg említett testrészemet, ezzel próbálva némileg felmelegíteni, a mozdulat pedig akkor is tart, amikor az istállók felé terel.

- Takard már el magad valamivel... - kifigurázom szavait, majd felnevetek. - Itt áll egy meztelen nő, te pedig arra kéred, takarja el idomait. Meleg vagy? - kérdezem egy vigyorral, és lelkem mélyén igazán reménykedem abban, hogy nem az, igazán...kár lenne érte. Ettől függetlenül jólesően tűnök el a kabátjában, szorosan összefűzöm magam körül, árad belőle a gazdaságot körbelengő illatkompozíció, vegyülve Oliver saját illatával. Egyedi, de egész kellemes aroma, már ha kivesszük belőle a trágyát, mint komponenst.

Az istállóban nagyon jó meleg van, ettől függetlenül nem veszem le magamról a kabátot, talpamnak viszont határozottan jólesik, hogy a földön lévő szalmán lépked a kinti cidri után. Amíg ő a cifra káromkodások hadával van elfoglalva, érdeklődve nézek körbe, szerintem sose jártam még ilyen helyen. Hmm, vajon milyen lehet egy szalmabálán szexelni? Nem biztos hogy a legkellemesebb, de azért felteszem a bakancslistámra.

- Kémkedni? Úgy nézek tán ki, mint valami flancos 007-es ügynök? - tárom szét a karjaimat, minek hatására a kabát által eddig eltakart meztelen bőröm itt-ott ismét felsejlik, közszemlére téve testemet, ami pont a megfelelő helyen lapos, és a megfelelő helyen domború, ezt még a vak is láthatja.

- Szó sincs róla, véletlenül keveredtem erre talán két nappal ezelőtt, a városban derítettem ki a neved, de amúgy nem tudok rólad kábé semmit. - vonom meg a vállam, majd ismét belém bújik a kisördög, és teszek felé egy lépést. - Amit viszont igen hamar kiderítettem, hogy piszkosul jól nézel ki ez alatt. - simítok végig a mellkasán az ingen, majd kezem egy picit lejjebb is csúszik nadrágjának öve alá, szememben kacér csillanás, de a húrt se akarom túlfeszíteni, így beletúrok hollófekete hajamba, és ismét visszaállok a korábbi helyemre.

- Ezen kívül semmi infóm rólad vagy a családodról. Valami alapító dolgot emlegettek, jelentsen ez bármit. - teszem hozzá lazán, továbbra sem értve, hogy ez vajon mit takarhat, de abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán érdekel. Inkább csak Oliver személye az, aki piszkálja a fantáziámat, főleg miután tegnap pont elcsíptem az ablakából, ahogyan öltözik, és anyáám, az a test! Gondolataim a korábbi növényes mókázásról egy egészen más irányt vettek, nem lesz ez így jó, főleg ha Oliver továbbra is inkább kinyírna, mint megdöntene.  





Don't take life too seriously!
Not caring what other people think is the best choice you will ever make!
Leyla Winters
Alakváltó
Leyla Winters
Elõtörténet :
Titulus :
Énekesnő
Zenedoboz :
Little party never killed nobody!

Karakter idézet :
"Minek komolyan venni az életet? Még sose élte túl senki."
Play by :
Shay Mitchell
༄ ༄ ༄ :

Hess hess Tumblr_inline_nsj84mntCL1qlt39u_250
༄ ༄ ༄
Hess hess 738a424dd405c7c54f8b0625474befe0
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 12:41

Oliver
A hollók és varjak amúgy is folyton olyanok voltak mintha mulatnának az emberen és legszívesebben a koporsójukra sz*rtak volna, de amikor rájöttem, hogy az épp emberi alakot öltő madár valóban rajtam röhög... elöntött a pulykaméreg és éreztem amint a kitágult erek vörössé színezik borotválatlan arcomat. És nem, nem volt elég, hogy az alakváltó állati alakban is viccet csinált belőlem, az anyaszült meztelenül álló nő úgy folytatta a nevetést minden szavam után mintha egy stand up comedy estélyen ült volna az első sorban, vagy azokat a beleröhögős műsorokat nézte volna, mint amilyen a Jóbarátok is, amit kifejezetten rühelltem. Le se sz*rta, hogy ruhátlanul csodásítja magát egy vadidegen család kertjében. Magamban minden lehetséges rossz jelzővel illettem őt és kedves szintén alakváltó édesanyját.

Egy pillanatra megnyúlt az arcom és abba az irányba kaptam a fejem ahol valóban karózni szoktuk a paradicsomokat és a problémáim listáján rögtön hátra, nagyon hátra került a hívatlak lány esete, majd kezem ökölbe szorult és két széles lépéssel eltüntettem a távolságot köztem és az alakváltó között, mutatóujjamat egyenesen az arcába dugtam.

- Majd én húzlak fel mindjárt a madárijesztő karójára és csinálok a csőrödből sípot neki! - fenyegettem meg és a színek lassan élénk ragyogásukat vesztették, helyettük minden szürkülni kezdett és megesküdtem volna rá, hogy vérnyomásom olyannyira az egekbe szökött, hogy talán nekem is le kellett volna dobnom magamról néhány réteget, hogy visszahűtsem a túlmelegedett motort.

Ismertem én a fajtájukat. Pontosan ez volt a bajom a természetfelettivel, pontosan az amit ez az alakváltó is megtestesített minden meztelen - és amúgy polgárpukkasztóan formás - idomával. Azt hitték, hogy csak azért mert beleejtették őket az üstbe úgy, ahogy Obelixet kis korában amitől óriásira duzzadt az ereje, jogukban állt mindenre igényt formálni, mindent elvenni, minden felett önkényesen dönteni. Farkasszemet néztem a sötét hajú és szemű lánnyal. Betolakodó volt. Ellenség.

Szemöldököm összeszaladt.

- Honnan ismersz te engem, ha? - vettem kissé lejjebb a hangerőt és a fenyegetettség érzése arra sarkallt, hogy újra megragadjam a fegyvert, ujjaimat szorosabban kulcsoltam a tusra. Fejemben oda-vissza cikáztak a kétség gondolatai, hogy vajon szándékosan hatolt-e be a birtok területére az alakváltó és vajon mit akarhat tőlem. Nem keveredtem a fajtájával és nem rémlett, hogy egy baráti társaság tagját képeztük volna. Megszólítása így kellőképp kizökkentett vérszomjas vágyból.

- Azt mondják csak az első nehéz és te nagyon megkönnyebbíted - böktem meg mégis a puska dupla csövével a lány meztelen vállát. Akaratlan mozdulat volt, de a szinte égetően hideg fém egy pillanatra megbökte őt, még akkor is ha tudtam, ennél jobban tényleg nem ártanék neki. Az erőszakot mindig is a természetfeletti lények eszközének tartottam.

Már éppen teleszívtam levegővel a tüdőm, hogy visszaszúrjak az újabb könnyed megjegyzésre amikor az udvar túlfeléről hangok ütötték meg a fülemet.

- Oliver? Te üvöltözöl itt?

Apám félreismerhetetlen baritonja szigorúan és parancsolón szólt. Felszisszentem és hessegető mozdulatot tettem, hogy rábírjam az alakváltót a repüléssel való távozásra, de a csizmák dobogása már sejtette, hogy elkéstünk a nyomtalan felszívódással. Megragadtam a meztelen nőt a könyökénél fogva és a konyhaablak mellé ültetett örökzöld tuja mögé vontam, egy rántással pedig hozzáidomítottam a ház ordítóan hideg falához. A föld csikorgásából ítélve apám épp ekkor bukkant ki a sarkon és nem kellett látnom sziluettjét ahhoz, hogy tudjam, épp csípőre tett kézzel méri végig azt a pontot ahol az imént még a sörétessel fenyegettem az alakváltót. Tenyeremet rátapasztottam a lány szájára és a puska csövét végighúztam torkom előtt jelezve, hogy akadt egy komolyabb versenyző, hogy eltegye láb alól. Apám komótos léptekkel megindult a marhalegelők irányába, mire átfordultam a sarkon a ház túlsó falára és magammal ragadtam a betolakodót is, majd sietős léptekkel az istállók felé vonszoltam. Akár akarta, akár nem.

- Basszus, takard már el magad valamivel! - szisszentem fel és futtában kibújtam a kabátomból, majd úgy borítottam a lányra, hogy az szinte eltűnt a zöld, bélelt anyag alatt. Szívverésem tempója kissé gyorsabb ütemre váltott.

Berontottam a marhaistállóba ahol a bikákat tartottuk és magunkra csuktam az ajtót. Odabent a téli fényes sajátos vakító és mégis tompa világa fogadott, kellemes meleg az állatok testhőjétől és a szénaropogtatás hangjai. Megborzongtam a kinti hűvöstől és indulatosan hajtottam egyet lecsúszott ingem ujján. Olyat káromkodtam ami az előzőekhez képest leírhatatlan lett volna.

- Honnan tudod a nevemet, ha? A családom után kémkedsz? - förmedtem barátságtalanul a lányra. Néhány halk imát mormoltam, hogy apámnak ne jusson eszébe itt keresni engem.
Emme


   
Oliver Crepsley
Az Alapítók Körének tagja
Oliver Crepsley
Elõtörténet :
Titulus :
mezőgazdász (családi gazdaság)
Karakter idézet :
"Ne gondold túl. Csak nézd meg ezt az idézetet."
Play by :
William Moseley
༄ ༄ ༄ :
Hess hess Tumblr_inline_nly95c44Ei1tpmr1v
User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 12:33



Hess, hess
Take it easy, enjoy life!
Hogy inkább a a birsalmakombájn akadna a torkodon!

Amikor ez a mondat elhangzik a srác szájából épp átváltozás közben vagyok, de ez annyira abszurd "jó kívánság", hogy röhögnöm kell, ami viszont ebben a köztes állapotban a holló károgása és az emberi nevetés közötti némileg bizarr átmenet. Csak az némítja ezt el, hogy Oliver még mindig felém tartja a puskát, amiről próbálom lebeszélni.

Ide oda-sétálgat, szinte arcon csap az idegessége. Egy meztelen nő áll előtte, és ő dühöng. Ó, micsoda csalódás lenne, ha kiderülne, hogy a férfiakhoz vonzódik ez az igen szép hímpéldány. Végül olyan fejet vág, hogy muszáj nevetnem, de ez nála úgy tűnik, olaj a tűzre, szinte fröcsögi a szavakat, de engem nem ijeszt meg se a hangnem, se az, hogy hadonászik a puskájával.

- Hát ez az egész szitu, csak gondolj bele. - igyekszem normalizálni a légzésemet és megszüntetni a nevetést, így hamarosan már csak széles vigyor van a képemen, közben meg igyekszem karjaimmal picit felmelegíteni magam, bár nem sok sikerrel.

Hogy szárítsam meg a gatyámat a keresztfádon.

Nem bírom ki, ismét kirobban belőlem egy nevetés, legalább ez némileg felmelegít, ha már szemmel láthatóan a srácnak esze ágában sincs segíteni. Ha most nem kapok tüdőgyulladást, akkor soha, de ez túl mókás ahhoz, hogy annyiban hagyjam. Tuti a pokolra kerülök, de annyira élvezem!

- Te figyu már, mondták már neked, hogy hanyag munkát végeztetek valamelyik ültetésnél? Nem csak a földbe, a seggedbe is került egy karó. - vigyorgok rá, ezzel valószínűleg tovább piszkálva az oroszlánt, aki nem rest elhordani a fajunkat mindennek, de én nem vagyok annyira lelkis, hogy ezt magamra vegyem, mindez inkább szórakoztat. Hogy ebből mekkora sztori lesz a haveroknak!

- Valóban, kedves Oliver, ez Amerika, simán lelőhetnél, viszont a keménykedős külső ellenére - mutatok végig rajta mutatóujjammal, majd visszafűzöm mellkasom elé a karomat. - nekem nem tűnsz gyilkos típusnak. Így bocs, de nem félek tőled. - jelentem ki határozottan, és most azért már eltelt pár perc, így érzem, ahogy a hidegtől remegni kezdek. Tényleg van olyan szívtelen, hogy nem segít egy hölgyön? Hát mit tanítanak manapság apák a fiaiknak? Attól persze tekintsünk el, hogy abban igaza van, némileg talán szabálysértés követek el ezzel a birtokháborítással, ez csak egy apróság.

- Távolról kedvesnek tűntél, de csalódnom kellett. - rázom meg a fejem, ajkaimat némileg lebiggyesztve, noha valójában nem tölt el igazi szomorúsággal, ám kíváncsi vagyok, tovább feszítem nála a húrt, vagy megenyhül kicsit.





Don't take life too seriously!
Not caring what other people think is the best choice you will ever make!
Leyla Winters
Alakváltó
Leyla Winters
Elõtörténet :
Titulus :
Énekesnő
Zenedoboz :
Little party never killed nobody!

Karakter idézet :
"Minek komolyan venni az életet? Még sose élte túl senki."
Play by :
Shay Mitchell
༄ ༄ ༄ :

Hess hess Tumblr_inline_nsj84mntCL1qlt39u_250
༄ ༄ ༄
Hess hess 738a424dd405c7c54f8b0625474befe0
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 12:31

Oliver
A környék tiszta volt, a puska csöve szabad terület felé nézett. Mutatóujjam az elsütő billentyűre csúszott... aztán a holló megmoccant, körvonalai vibrálásnak indultak mint hő a nyári aszfalt felett és én olyan morgással eresztettem le a sörétest, hogy a földhöz vágtam volna dühömben ha nem egy töltött és mellesleg drága fegyverről lett volna szó.

- Hogy inkább a a birsalmakombájn akadna a torkodon! - szorítottam meg a puskatust és a méregtől szinte kétszeresére dagadtnak éreztem magam - Tudhattam volna!

A holló a veteményes előtt már nem annyira tollas madár mintsem halandó alakját kezdte magára ölteni és végigsimítottam egy napos borostától érdes arcomat, majd tettem néhány lépést balra, jobbra, akár a ketrece mentén sétáló feldühödött vadállat. Mire újra az alakváltó felé fordultam és megnyálaztam az indulattól kiszáradó alsó ajkam, a dúvad helyett egy meztelen nővel találtam szemben magam. Vállamat felhúztam, mint akit nyakon öntöttek egy lapát koktéljéggel és úgy szegeztem előre vállamat mintha végig is csúszott volna a fagyos víz a gerincem mentén.

- Hogy mindig elfelejtem, hogy ezek totál pucérak... - dohogtam és idegesen tekintettem a szélrózsa minden irányába, hogy a karácsonyi ünnepek békéjébe burkolózó farmon nem most tűnik-e fel valamelyik édesszülőm, esetleg a húgom, hogy még a végén nekem kelljen magyarázatot adnom, hogy miért áll egy teljesen meztelen csaj a röpködő mínuszokban a veteményes közepén és én miért fenyegetem sörétes puskával.

- Ne...? Ne...? - lengettem meg a fegyvert mint aki újra vállához akarja venni és szemem megvillant a "vicc" szó elhangzására. Az idegenből kitört a nevetés, meztelen teste egészében megreszketett belé. Loptam egy pillantást az amúgy formás idomokra, aztán elnéztem a bevezetőút irányába, majd megint visszatért tekintetem, s újra a távolba meredt, majd még egyszer megdörgöltem államat. Úgy szívtam be a levegőt mint szabad merülést végző búvár.

- Vicces? Vicces? Na, mi olyan vicces, mondd már! - kérdeztem gunyoros felpaprikázottsággal és minden egyes szótaggal gyorsabban daráltam a szavakat. A fogam között szisszenve távozott az elképedt nevetés.

- Jaj, de k*rva cidri van? Más veteményesében? Ez magánterület, hogy szárítsam meg a gatyámat a keresztfádon! - azzal a fegyver csövével végigmutattam gazdaságunkon. Néhány lépéssel lecsökkentettem a távolságot kettőnk között és úgy szegeztem előre mutatóujjamat mint aki az alakváltó szemét szeretné kibökni úgy, ahogy a Kill Billben látta.

- Tudnom kellett volna! - szorult ökölbe a kezem, majd a felemelt öklöt haragosan testem mellé szorítottam - Mit képzeltek magatokról, mi? Hogy nektek - utaltam itt a természetfelettire a gyűjtőnévvel, bár ezt talán nem feltétlenül sejthette - mindent szabad csak azért mert megtehetitek? Ez Amerika, b*ssza meg, lelőhetnélek és még magyarázkodnom sem kellene a hullaszállítódnak!

Szinte az egész testem szikrázott és teljesen figyelmen kívül hagytam előbbi megjegyzését, miszerint fázott. Fázzál csak! Legközelebb fellógatlak a madárijesztőre!
Emme


   
Oliver Crepsley
Az Alapítók Körének tagja
Oliver Crepsley
Elõtörténet :
Titulus :
mezőgazdász (családi gazdaság)
Karakter idézet :
"Ne gondold túl. Csak nézd meg ezt az idézetet."
Play by :
William Moseley
༄ ༄ ༄ :
Hess hess Tumblr_inline_nly95c44Ei1tpmr1v
User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess EmptyCsüt. 14 Szept. 2023 - 12:29



Hess, hess
Take it easy, enjoy life!
Mindig is szerettem ugratni az embereket, legyen az akár haver, barát, de idegeneket is minden lelkiismeretfurdalás nélkül szívatok és viccelek meg, hozzá tartozik a "YOLO" életszemlélethez, aminek lelkes pártolója vagyok.Az ilyen apró örömök az életben, mint például Oliver heccelése holló alakban fűszerezik meg az életet, ezért a károgással felhívom a srácot keringőre, aki pillanatokon belül meg is jelenik...egy...sörétessel? Ó jaj, ebből baj lesz.

Amikor látom, hogy célzásra fogja a fegyverét, rájövök, hogy bizony nem viccel.Nem kockáztatok, hogy eltalál-e miközben elrepülök, muszáj egyből lépnem, ha nem akarom 23 évesen máris alulról szagolni az ibolyát. Pillanatok alatt visszaváltozok emberi alakomba, és egyenesedek fel előtte, az ilyenkor együtt járó Éva kosztümmel. Nem vagyok szégyenlős, így nem kezdem el magam takargatni, főleg, hogy biztosra kell mennem, nem lő le.

- Ne, ne! Csak vicc volt haver! - mindkét kezemet kinyújtom előre tenyereimmel felé nézve, ezzel próbálva menteni a menthetőt. Remélhetőleg leengedi a fegyvert, és amint elmúlik a veszély, kirobban belőlem egy röhögés, még a könnyem is kifolyik.

- Látnod kéne a fejedet! Ez az arckifejezés...imádom! - kissé görnyedek a röhögéstől, de aztán eljut a tudatomig, hogy amúgy tél van és mínuszok. - Jaj de k*rva cidri van. Ha már így alakult, nincs egy pokrócod vagy valami kölcsönbe? - mellkasom előtt keresztbe fonom a karomat, és továbbra is igazából csak a hideg miatt zavar csak a meztelenségem, egyébként teljesen oké nekem a helyzet. Hangom olyan laza vele szemben, mintha nem épp az imént akart volna lelőni, és változtam volna vissza a szeme láttára hollóból emberré. Minek idegeskedni? Kezeljük csak lazán a dolgokat, én azt mondom.





Don't take life too seriously!
Not caring what other people think is the best choice you will ever make!
Leyla Winters
Alakváltó
Leyla Winters
Elõtörténet :
Titulus :
Énekesnő
Zenedoboz :
Little party never killed nobody!

Karakter idézet :
"Minek komolyan venni az életet? Még sose élte túl senki."
Play by :
Shay Mitchell
༄ ༄ ༄ :

Hess hess Tumblr_inline_nsj84mntCL1qlt39u_250
༄ ༄ ༄
Hess hess 738a424dd405c7c54f8b0625474befe0
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Hess hess Empty
TémanyitásHess hess Empty

Ajánlott tartalom

Hess hess Empty
 

Hess hess

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next