Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (194 fő) Szer. 20 Nov. 2024 - 2:09-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


my little army ~ niky

Just friends...right? EmptyTamara Mason
Tegnap 15:38-kor


Daniella Cartier

Just friends...right? EmptyAdmin
Tegnap 9:12-kor


Caleb Donovan

Just friends...right? EmptyAdmin
Tegnap 8:55-kor


good cars get you from point A to point B

Just friends...right? EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:46


One hungry wolf

Just friends...right? EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:46


Speak of the devil

Just friends...right? EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:35


Stroke it, don’t poke it.

Just friends...right? EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:35


Rookie mistake

Just friends...right? EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:31

Megosztás
 
Just friends...right?
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásJust friends...right? EmptySzer. 6 Szept. 2023 - 17:18

Véget ért a játék
Archíválásra került
Moderator
A staff
Moderator
Elõtörténet :
Just friends...right? B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
az élet írja
Titulus :
Elfogadó szép üzenet
Kapcsolatban :
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Just friends...right? Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
User :
staff

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptySzer. 6 Szept. 2023 - 17:07








Megölelem válasz gyanánt, mert ez jut hirtelen eszembe és azt gondolom, kifejezhetem vele, mit is érzek valójában, ha már szavakkal kimondani egyszerűen nem tudom. Persze, hogy szeretnék a barátnője lenni és vele lenni másképp mint eddig. Már egészen biztosan nem vagyunk barátok, tökéletesen bebizonyítottuk egymásnak. Innentől mi... egy pár vagyunk? Istenem, de fura ebbe belegondolni. Sosem volt igazi kapcsolatom, olyan, amit ennyire komolyan szeretnék venni. Félek, hogy Thomas csalódni fog bennem, hogy képtelen leszek erre az egészre, közben mégis szeretnék hinni benne, jók leszünk. A magunk fura módján megoldjuk a dolgokat. Mert megoldjuk.... ugye? Ebbe kapaszkodva bólintok egy aprót kérdésére válaszul, de nem távolodom még el.
Nehezen engedem el, egyrészt, mert annyira jó őt átölelni, másrészt azzal megjelenik közöttük a rés, szembesülnöm kell az új helyzet minden paraságával, amiből akad bőven. Mi van, ha egészen másra számít? Ha keveset adhatok csak neki? Ha alkalmatlan vagyok barátnőnek? Annyi minden megeshet, ahol félresiklik az egész, és persze mind miattam. Jobb volt ölelni ahelyett, hogy félve, óvatosan az arcára kússzon a tekintetem, s talán néhány másodpercre a szemébe is merek nézni, mielőtt ismét az állát vagy az arccsontját szemlélném.
- Együnk, oké - mosolyt villantok, amolyan "minden remek" félét, hogy ne lássa azt a milliárdnyi kérdést a szememben, ami a fejemben cikázik.
Visszatérünk a kanapéra, leülök a magam kis sarkába törökülésben és az ölembe veszek egy párnát, arra ráteszem a pizzásdobozt, hogy stabilabb legyen. Nekem ugyan annyira nem jött meg az étvágyam, leginkább csipegetek, néha bekapok egy-egy falatot, közben figyelmem visszaterelem a filmre. A fonalat fullra elvesztettem, meg se próbálom felszedni a végét, de ez az állapot most jó, mindketten visszavonultunk, nem rohanunk ajtóstul egyikünk házába sem. Később, már az ágyamban fekve az álom messzire került, újra és újra megrohamoztak a kétségek. Azzal mennyit ronthattam a dolgon már most, hogy nem csókoltam meg csak az arcára adtam egy röpke puszit? Mit kellett volna csinálnom? Mit tesznek ilyenkor a normális lányok?
Basszus, már hajnalodik!




I am a simple girl
Willow D. Smith
Jegelt karakter
Willow D. Smith
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Play by :
Florence Pugh
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptyKedd 5 Szept. 2023 - 17:19

Willow & Thomas
Világéletemben igyekeztem kerülni a váratlan, ismeretlen helyzeteket, és azokat, amik a komfortzónámon kívül estek, mert köszöntem szépen, én tökéletesen elvoltam a saját kis világom biztonságos és jól ismert keretein belül. Már azzal nagyot léptem előre, hogy egyáltalán Rose Harbor-ba költöztem, azóta pedig szerintem több minden történt velem, mint máskor évek alatt. Kezdjük azzal, hogy költöztem. Aztán szereztem pár új ismerőst, majd itt maradtam a városban azután is, hogy a nagybátyám hazaköltözött. Megkértem Willow-t, hogy költözzön be a helyére, amit meg is tett, így életemben először laktam olyannal együtt, aki nem rokon. Most pedig arra készülök, hogy ezt a valakit megkérjem, hogy legyen a barátnőm.
Pár órával ezelőttig a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyeneket fontolgatok. Meg sem fordult a fejemben, hogy köztünk bármikor is több lehet barátságnál Willow-al, erre tessék. Itt kacsázok fel-le a fürdőszoba előtt, arra várva, hogy kijöjjön, és ezt megmondjam neki, aztán utánam a vízözön. Bármikor túlságosan ciki lesz, még mindig haza költözhetek Angliába. 
Magamat is meglepem a hévvel amivel megcsókolom szinte rögtön azután, hogy kilép az ajtón. Korábban is valószínűleg ezt kellett volna tenni, és akkor megspóroltam volna magunknak némi stresszt meg idegeskedést, de hát akkor meghazudtoltam volna a saját nevemet, ez abszolút nem vallana rám. Végül csak kibököm a lényeget, de mintha nem számított volna erre, így nem cska ő, én is meglepődök az egész szituáción. Talán..mégis félreértettem? Na jó, úgy tűnik nem, csak ő is bizonytalan magában úgy, mint én. Jó páros leszünk mi így.
-Én is béna vagyok, de azt hiszem ezt prezentáltam is neked kellőképp az elmúlt egy órában. - nevetem el magam, és igen, emiatt továbbra is szeretncsétlennek érzem magam. -De...talán felfedezhetnénk együtt, hogy is kell ezt jól csinálni, mit szólsz? - pillantok le a szemeibe, ami mosolyog az ajkával szinkronban. Ilyen sokáig ilyen közelről még sosem néztem az arcát, így nem tűnt fel, mennyire szép. Vagy csak ez az egész nyitotta fel a szememet? Akárhogy is, jól érzem magam ettől az egésztől.
Nyakam köré fonja a karját, én pedig a háta mögött karolom át mindkét kezemmel, úgy tartva közel őt magamhoz. Ölelt már meg, de ez most valahogy teljesen más érzés. Akkor még csak barátok voltunk, most meg már a barátnőm...ugye? Végülis nem egyezett bele ténylegesen. -Öhm...akkor ez most egy igen a korábbi dologra, ugye? - kérdezem félig a hajába motyogva, kissé talán sután, de mint mondtam, túl sok tapasztalatom nincs, nem akarom félreérteni, bár ebben talán nem tévedtem.
Az ölelésünk idilljét egy hangos gyomorkorgás töri meg, mire én zavartan nevetek fel. -Azt...azt hiszem a nagy izgalmak után megjött az étvágyam. Befejezzük a filmet? Most már tényleg kíváncsi vagyok, mi van a kockás inges ürgével. - lépek egyet hátra, arcomon idióta, de boldog mosoly virít. Ha beleegyezik, akkor a kanapéhoz megyünk, és most már a korábbinál magabiztosabban ülök le mellé, és karolom át fél kézzel a vállát, amíg a másik kézzel egy pizzát tolok az arcomba. Néha-néha oldalra pislogok a film közben, és bár figyelek arra ami a tévén van, az agyam egy része továbbra is próbálja feldolgozni, hogy Willow immár a barátnőm, méghozzá önszántából.
Vendég
Vendég
Anonymous

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptyHétf. 4 Szept. 2023 - 16:46








"Én nem így..." ez egy olyan mondat kezdete, amitől kicsit sem érzem jobban magam. Nem szeretne tőlem semmit csak nem mondaná ki ilyen nyíltan és most mindketten rosszul érezzük magunkat ettől. Thomas őszinte srác, csak a szemedbe nem szívesen mondja az igazságot, s valószínűleg éppen ezért jön ennyire zavarba, mikor rátapintok a lényegre. Ez kicsit sem segít az amúgyis kusza állapotomon, szóval csak magamelé meredek és megpróbálok összeszedett maradni. Ilyen az elutasítás érzése? Már értem, miért dől össze annyi ember tőle. A gombóc a torkomban növekszik, néhány levegővétel ki is marad tőle, de tartom magam, nem szeretném, ha azt látná rajtam, mennyire rosszul esett ez az egész. Nem, nem ő, ő sosem akarna rosszat, hanem a... szituáció.
Elbújok a mosdóban, ennél jobb ötletem nem volt hirtelen, de legalább magam vagyok és úgy adhatom ki magamból a pocsék érzést, ahogy jól esik. Tele vagyok kérdésekkel, még több bizonytalansággal, mint általában, na, meg ott van ő, akire fogalmam sincs, hogyan kellene ezek után néznem. Nem szeretné, ha több lenne köztünk, közben meg olyan utalásokat tesz, ami... nos, ami totálisan összezavar. Csoda, hogy itt küszködöm a fürdőszoba ajtajának dőlve a könnyeimmel? Hogyan lehet valaki ennyire erős hatással rám? Valószínűleg pont azért, mert nem pusztán a legjobb barátom, hanem már sokkal több. Valamikor ezzé vált, s én lemaradtam róla. A történtek után pedig vissza kellene fognunk magunkat, úgy csinálni, mintha mindig is egymással jól kijövő lakótársak lettünk volna.
Megmosom az arcom hideg vízzel, megtörlöm, megigazítom a hajam, aztán meghúzkodom alul a pulóverem és "minden rendben" arccal, árnyalatnyi mosollyal sétálok ki a helyiségből.
- Miért ne lennék? - könnyednek szánom a kérdést, aztán fene tudja, mi lesz belőle.
Ledöbbenve, mozdulatomban megdermedve nézek fel Thomas-ra, aki nem szimplán előttem termett, hanem vészesen közel jött, hozzám és... és... és a szemembe néz! Jézusom, mi lesz most?!
Megkapom a választ a kérdésre, megcsókol. Intenzívebb érzés, mint az előzőek, van benne energia, ami kis túlzással, de ott szikrázik közöttünk. Egészen ellazulok, ujjaimmal végigsimítok a karjain felfelé a kézfejéhez és ott megérintem az ujjperceit, elnyújtva kettőnk közös pillanatát. Mikor megszakítja a csókot, amennyire tudok, hátrébb húzódok, hogy rá tudjak nézni, mert valamit mondani akar. A "valami"-től ledöbbenek, talán a szám is nyitva marad, tátogok akár egy partra vetett hal.
- Hogy én? - mutatóujjammal tulajdon mellkasomra bökök - Te meg vagy huzatva. - ez az őszinte reakcióm. - Komolyan beszélsz? Mondtam, hogy rémes barátnő vagyok, azt se tudom igazából, hogyan kell jól csinálni én még nem... Eddig senkinek nem voltam A barátnője, ez olyan... fura. Tényleg ezt szeretnéd? - "Mert én igen" teszem hozzá gondolatban és kisebb öröm-ujjongásba kezdek, miközben kifelé még mindig a zavar ül az arcomon. Ebből kerekedik ki egy mosoly, majd egyszerűen megölelem, kissé lábujjhegyre állva ölelem magamhoz, karjaim nyaka köré fonódnak, fejem a vállán nyugszik.  - Bolond vagy. - motyogom a ruha anyagába, amihez a szám ér.




I am a simple girl
Willow D. Smith
Jegelt karakter
Willow D. Smith
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Play by :
Florence Pugh
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptyPént. 1 Szept. 2023 - 11:54

Willow & Thomas
Bármennyire hirtelen is jött, azt hiszem, hozzá tudnék szokni ehhez, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz, de természetesen most sem tudom mit kell mondani, és amilyen már-már idilli volt az előbbi helyzet, annyira borul minden a következő pillanatban. Ahogy elhúzódik, kábé csak tátogni tudok, mint egy hal, annyira meglep az, amit mond. Megrázom a fejem, mert nem úgy értettem, ahogy ezek szerint nála ez landolt, ezzel csak alátámasztom azt az állításomat, hogy nem értek az ilyen dolgokhoz.
Ahogy találkozik a tekintetünk, a gyomrom összeszorul, és nem jólesően, mint az előbb. Na most tényleg megbántottad, te címeres ökör Thomas Baker! Legszívesebben a fejemet verném a falba, hogy siklott ki ennyire a beszélgetés. Nem ezt akartam, nem így értettem, szólaljak már meg! -Én...nem így....-velős reakció. Gratulálok magamnak. Eluralkodik rajtam a teljes kétségbeesés, olyannyira kicsúsznak a kezeim közül a dolgok, bár azért erős túlzás, hogy eddig egyáltalán kontroll alatt tartottam volna bármit is, de na. 
Szörnyen érzem magam látva a reakcóját. Most akkor ez mit jelent? Akkor...sodródunk egy meglátjuk hogy alakul? Összezavarodtam, mégse akarna a barátnőm lenni? Nem értek semmit! És még csak megszólalni sem tudok, ez benne a legborzasztóbb benne, csak ülök mellette kukán, még ránézni se merek, csak bámulom a zoknimat, mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga, csak akkor kapom fel a fejem, mikor felpattan mellőlem, és pillanatokkal később a fürdőszoba ajtaja csapódik. 
Arrafelé fordulok, de aztán vissza előre, majd a kezembe veszek egy párnát, és belefúrom a fejem. Mondhatnám, hogy akkor járnánk a legjobban, ha most fognám, és belefojtanám magam a párnába, de  még ehhez is gyáva lennék, és a valódi problémát nem oldaná meg. Bár...én vagyok a probléma, szóval valahol mégis. Na mindegy, gondoljuk át mi is történt, de előbb...víz! Kell víz.
A konyhában egy pohárba engedek vizet a csapból, egy húzásra megiszom, majd két kezemmel a pultra támaszkodva próbálom felidézni a dolgokat. Oké, abban egyetértettünk, hogy ez már nem szimpla barátság, ez tiszta, akkor még oké volt a dolog. Aztán...mondtam valami olyasmit, hogy sodródjunk az árral...igen, ebben biztos volt valami gáz, mert ezt külön fel is emlegette, de micsoda? Hiszen csak...tényleg a saját dolgunkat akartam megkönnyíteni, ne feszüljünk rá erre az egészre, hiszen mindketten hajlamosak vagyunk rá. 
Öklömmel ütögetem a homlokomat, próbálom összerakni a képet, aztán beugrik Willow egy mondata. Nem vagyok a barátnőd, értem. A homlokomra csapok a felismeréstől. Tényleg azt hiszi, hogy én nem akarom ezt? De... ajj de elrontottam ezt az egészet, tudtam, hogy meg se kellett volna szólalnom, de hogy hozzam ezt rendbe? 
A konyhából átmasírozok a fürdő elé, ahonnan csak apró motoszkálást hallok, de már jó pár perce bent van. Hezitálok, ajkamra harapok, amit utána felvált hüvelykujjam rágcsálása is, ha hosszabb körmöm lenne, már nem lenne szerintem. Végül veszek egy mély levegőt, az ajtó elé lépek, és miután pár másodpercet köröz az öklöm a fa ajtó előtt, rákoppintok hármat. -Willow? Jól vagy? - szólok be némileg erőtlenül, és hiába az előbb ittam, úgy érzem, teljesen kiszáradt a szám.
Míg ki nem jön - legyen az bármikor -, én idegesen sétálok fel-alá az ajtó előtt mellkasom szorít, hasonlóan a korábbi pánikrohamhoz, de nem billenek át tényleges rohamba. Csak akkor torpanok meg, amikor Willow alakja megjelenik a fürdőszobaajtóban, ekkor pedig 2-3 másodperc dermedtség után egy-két megnyújtott lépéssel elé állok, és két tenyerem közé fogom az arcát, úgy emelem meg a fejét finoman, hogy a szemébe tudjak nézni. 
-Willow, én...- az előbb még tudtam mit akarok mondani, de most ismét elhagynak a szavak, de valami belső erő kap el, és ahelyett, hogy ellépnék vagy dadogni kezdenék, inkább kissé lehajolok hogy áthidaljam a köztünk lévő magasságkülönbséget, és megcsókolom. Kevésbé sikerül gyengédre vagy puhatolózóra mint a korábbiak, sokkal inkább jelenik meg benne az a kétségbeesés, hogy a hülyeségem miatt elveszíthetem Willow-t az életemből. -Azt akarom, hogy legyél a barátnőm. - jelentem ki, egy kis idő után, épp csak eltávolodva tőle, de aztán egy pillanatra kitisztul a fejem, és rájövök, ez így elég agresszívra sikerült, így suta mosollyal gyorsan korrigálok. -Mármint...ha te is szeretnéd.-
Vendég
Vendég
Anonymous

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptyPént. 1 Szept. 2023 - 10:45








Thomas sem húzódik el, még akkor sem, amikor a vállára hajtom a fejem, sőt, ő is hasonlóan tesz, a fejemen pihenteti az állát és ez most egy olyan pillanat, amit nem szívesen cserélnék el semmivel tartsanak bármennyire önzőnek is. Túlságosan is jó így ketten lenni, kizárni mindent és a másik légzését hallgatni.
Mégis azt érzem, muszáj megszólalnom, így kinyitom a szám, ám túlságosan hangosra nem sikerül, ki is van száradva, s még ezt a hangerőt is soknak érzem. Nem mozdulok el, maradok ugyanabban a pozícióban, mindössze a szám mozog.
- De nem szeretnéd, ha a meglévőnél több lenne köztünk-  fejezem be a mondatot abban a röpke szünetben, míg ő elhallgat. Elhúzódom tőle, kezeimet nézem, amiket az ölembe ejtve tartottam már ki tudja mióta. Számra kell harapnom, érzem az égő érzést a szememnél, hiába acélozom meg magam, az érzéseim erősebbek szeretnének lenni nálam.
Egészen másképp fejezi be a mondaot, mire azonnal ránézek, még azt is elfelejtem, hogy esetleg a szememben láthatja a szomorúság jeleit, amiket aztán felvált a kérdő, meglepett tekintet, melyet rá emelek.
- Ezzel mire gondolsz? - Vagyunk valakik a másiknak közben meg mégsem? Van az a szép vers, aminek az első sora "Minek nevezzelek?", az ugrik be hirtelen, s egy pillanatra elgondolkodom, hol olvastam, meg az is eszembe jut, ez egy fordítás, mert a költő külföldi származású, valami európai országé.
- Nem vagyok a barátnőd, értem - aprót bólintok - Hagyunk mindent alakulni, ahogy jön, ez jól hangzik. - szemrebbenés nélkül hazudok, ami nem erősségem, de talán nem veszi észre. Természetesen borzasztó ötlet és jobban le fog terhelni agyilag, állandóan ez fog járni a fejemben, nem merek majd semmit csinálni és mindezek tetejében azt sem fogom tudni, hogyan szólhatnék hozzá ezek után. Nem, nem szeretnék a "cuki barátnő" lenni, aki fogja a kezét, andalgunk az utcán, mint egy édes szerelmespár, csókot váltunk a kávézóban az asztal felett és a többi romantikus filmes maszlag, de... Ha hagyunk mindent, akkor az káoszba fog fulladni. Talán mégiscsak rossz ötlet volt összeköltözni.
- Akkor mi most... sodródunk az árral - foglalom össze. A torkomban gombóc kézpődik, talán nem hallotta meg, milyen nehezen szűrődik át rajta a levegő, s ettől nehezen csúsznak ki számon a szavak. Ott ülök mellette, nézem az ölemben lévő kezeimet és innentől fogalmam sincs, mit kell csinálni.
Hirtelen ötlettől vezérelve pattanok fel, szólok, hogy kiugrom mosdóba és szinte menekülök, bár igyekszem normál tempóban sétálni odáig. Miután becsukódott mögöttem az ajtó, nekidőlök és veszek néhány mély lélegzetet. Mihez fogunk mi ezután kezdeni? Szeretném, ha több lenne köztünk, csak azt nem tudom, hogyan mondjam el neki és hogyan kellene csinálni, hogy működjön. Erre rámehet mindenünk, természetes, hogy félek.




I am a simple girl
Willow D. Smith
Jegelt karakter
Willow D. Smith
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Play by :
Florence Pugh
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptyPént. 1 Szept. 2023 - 10:11

Willow & Thomas
Egyébként sem szeretem megbántani az embereket, pláne azokat, akik fontosak nekem, akiket igazán szeretek, kedvelek, és Willow az elmúlt pár hónapos ismeretségünk alatt egyértelműen bekúszott ezen emberek csoportjába. Épp emiatt esem kisebb pánikba, hogy egy rosszul elsült viccelődés miatt esetleg megsértettem, de mikor ezt tagadja, valamennyire legördül a szívemről a kő, mert őszintének tűnik a válasza.
-Ha...akarsz beszélni róla, akkor rám számíthatsz...Bár...nem vagyok a legjobb tanácsadó, de hallgatni jól tudok. - eresztek meg egy félmosolyt felé, közben pedig kezem automatikusan kezdi simogatni a hátát. Jelen helyzetben, amikor ő valami emlék miatt szomorúbb, valahogy ezt tűnik helyénvalónak, még úgy is, hogy korábban ilyet nem csináltunk.
Valami végérvényesen megváltozott a kapcsolatunkban. Nem vagyok se randiguru, se párválasztási szakértő, sőt, az a minimális tapasztalatom még a gimiből mondhatni édeskevés, annyira jó csak, hogy nem teljesen ismeretlen számomra az érzés, illetve a randizással járó ilyen-olyan tevékenység, de annak is már hat éve, hogy vége szakadt. Eltelt 6 év, és én egészen mostanáig senki iránt nem éreztem barátságnál többet, aztán jött Willow. Hogy ez megijeszt-e? Naná, nem is kicsit! De közben meg ha belegondolok, erre az egészre nem is tudnék jobb személyt kívánni, mint Willow. Furcsa kettősség van bennem, de azt hiszem, jó értelemben bizsereg az egész belsőm a közelségétől.
A vállamra hajtja a fejét, én pedig nem tudom, mikor álltam le a simogatással, és támasztottam meg finoman az ő fején a sajátomat, az őt karoló kezemet pedig a tőlem távolabbi vállán pihen, egyfajta suta fél-ölelésben, amit ez az egymás mellett ülő pozíció megenged. Egy ideig csak csendben vagyunk, ki-ki a saját gondolataiba merül, de nem kérdés, ő is ugyanazokon agyal, mint én, mert szinte kimondja, ami az én fejemben is volt.
-Igen, tudom, és...azt hiszem nem meglepő, hogy én sem vagyok szakértője a témának. -hangomban némi esetleg nevetés-féle csendül, ahogyan reflektálok szavaira. Sóhajtok egyet, majd még egy nagy levegőt veszek, mielőtt újra megszólalnék. -Viszont...tudom pont én mondom, de - már előre felnevetek röviden, szinte képtelenségnek tűnik, hogy az én számat hagyja el ez a javaslat. -...de mi lenne, ha szimplán csak...nem agyalnánk túl, csak...hagynánk a saját medrében folyni a dolgokat? - aprót vonok a vállamon, de úgy, hogy csak a szabad vállam emelkedjen, amelyik szabad, ne érezze magát hullámvasúton vagy ilyesmi ettől a mozdulattól. 
Magam sem tudom, jó-e amit felvetettem, de talán segíthet, hogy ne feszüljünk bele ebbe a témába a kelleténél sokkal jobban. -Még...még csak nem is kell, hogy mindenáron a barátnőmnek gondold magad, mármint...jaj ez mos hülyén jött ki...a manóba...szóval...nem azért mintha nem akarnám, csak...-ráharapok a nyelvemre, hogy most már fogjam be, mielőtt további hülyeségeket beszélek. Fejemet felemelem az övéről, és megmasszírozom kicsit az orrnyergemet. Mikor már kezdtem volna kicsit megnyugodni, megint előjött belőlem a Thomas, és elkezdtem össze-vissza beszélni. Miért kell mindent túlbonyolítanom? Miért nem tudom szimplán kimondani, ami már amúgy is a levegőben lóg, hogy szeretném, ha Willow-val ténylegesen több lenne köztünk mint barátság? Hogy azt akarom akarom, hogy a barátnőm legyen? Túl egyszerű lenne, helyette hebegek-habogok, mint valami mamlasz.
Vendég
Vendég
Anonymous

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptyPént. 1 Szept. 2023 - 9:19








Túl voltunk mi ma este már nagyon sok mindenen, amire nem voltam felkészülve és nem tudom, melyiktől jöttem a leginkább zavarba, vagy kezdtem el azt érezni, ahogy mondtam is, csúsznak kifelé a szálak a kezemből. Erősen próbáltam markolni őket, szorítottam mindet, de valahogy meg akarták találni a kiutat és igen, ez megrémített. Az én életem a kontrollról szól a rehab óta, mindenre figyelek, nem iktatok be olyan tényezőket, amik összezavarhatnak. Na, nem mintha attól félnék, visszaesem, mert ennél okosabb és erősebb vagyok csakhogy az egészből valami egészen más alakult ki, egyfajta labilitás, aminek egyensúlyozásában Mr. Ekholm-Cox volt a támasz. Thomas vajon mit gondolna rólam, ha kiderülne, mennyire elfuserált vagyok? Barátnak is megkérdőjelezhető, másnak... Szorosabb kapcsolatra talán képtelen is vagyok. Ijesztő, közben meg egyszerre kíváncsivá tesz. Valami vonzott eddig is Tomhas-szal kapcsolatosan, csakhogy betudtam barátságunk erejének, ám most már kezdem belátni, több van a háttérben ennél. Na, de mennyi az a "több"? Képes lenne állni a sarat?
- Nem, dehogy is - megrázom a fejem. - Csak... eszembe jutott valami, nem számít. - Kissé erőtlen mosoly ül ki az arcomra, hátha ezzel megnyugtatom. Itt nem vele van a baj...
Hagyom, hogy most ő közeledjen, már egészen egymás mellett ülünk és meglepően tudatosul bennem, nincs meg a késztetés, hogy elhúzódjak, mint általában bármikor máskor. Egészen jó mellette lenni, áraszt egyfajta nyugalmat felém és ezért hálát érzek, na, meg azokat a bizonyos pillangókat is, amik a gyomromban röpködnek, mint a filmekben szokták emlegetni. Ez az lenne? Mik leszünk mi ezentúl?
Vállára hajtom a fejem és lehunyom a szemem. A hátamat simogatja, érintése nyomán bizsergő érzés marad, de nem mozdulok. Fejben igyekszem megtartani a testem feletti irányítást, az agyam fogaskerekeiről már nem is szólva. Légzés, lassan be, lassan ki, szépen nyugodtan mehet minden.
- Ez már nem szimpla barátság ugye te is tudod? - szólalok meg kicsivel később, továbbra is ugyanúgy ott maradva, szinte hozzábújva és alig hallhatóan. Meg kellen köszörülnöm a torkom, hogy ne legyen ennyire rekedt a hangom. Elvesztettük a kapcsolatunk ezen megnevezését, szorosabbá tettük, átváltoztattuk, ideje beismernünk. Furcsa belegondolni ebbe, zavart érzek, - fogalmam sincs, hogyan kell ezt jól csinálni. - Barátom, aki iránt valóban éreztem valamit és nem szimpla azonnali fellángolás volt, ami hamar kihunyt még nem volt. Persze láttam már, hallottam róla, milyen együtt lenni valakivel, milyen a párkapcsolat, de megélni egészen más. Innentől mindenre figyelni kell? Minden lépésre, minden döntésre? Együtt fogjuk őket meghozni? Mindet? Nincs visszaút, talán, nem is akarom, hogy legyen, de azért rendesen be vagyok tojva tőle, mi lesz ezek után.




I am a simple girl
Willow D. Smith
Jegelt karakter
Willow D. Smith
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Play by :
Florence Pugh
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptyCsüt. 31 Aug. 2023 - 16:58

Willow & Thomas
A szálka veszély elhárítva, ám én még mindig nem teljesen vagyok a topon, bár így hogy ülök, a tű látványa okozta szédülés kezd elmúlni, inkább már csak az azelőtt történtek okozta idegesség maradt bennem, de ahogy elindul ismét a film, az is kezd szépen lecsillapodni. Tudom, hogy minderről beszélnünk kell majd, mert ha még az első csókot tekinthetjük annak, hogy apa megpiszkálta a fejem és elvesztettem a kontrollt, a másodikat már kevésbé kenhetjük erre, ráadásul azt Willow kezdeményezte. Nem kell agysebésznek lenni, hogy nem közömbös számunkra a másik, és nem csak baráti viszonylatban értem, de úgy gondolom, jelenleg mindkettőnknek szüksége van arra, hogy kicsit egyedül maradjon a gondolataival.
Emellett próbálok, tényleg nagyon igyekszem a filmre is koncentrálni, de nagyon hiányzik az első fél óra, ezt elég hamar realizálom, és jobbnak látom, ha kérdezek, bár úgy tűnik, Willow sincs teljesen képben. Talán nem is az én hibám, hogy nem látom át a szálakat, hanem a film nem fejtette ki ezt jól. A lelkemnek valahol jobb, ha megpróbálom erre fogni. Bólintok párat, ezzel nyugtázva a szavait, ám mikor a veszély-merészség témakört említi, valami furcsát érzékelek felőle, így már nem csak a szemem sarkából pislogok rá, hanem felé fordítom teljesen a fejemet. 
Még a mosoly végét pont elcsípem, de aztán...mintha szomorú lenne, vagyis nekem annak tűnik, ahogyan csak bámul maga elé, nekem pedig összeszorul a gyomrom. -Hé...rosszat szóltam? Megbántottalak esetleg? Csak viccnek szántam, ne haragudj. - préselem ki kissé akadozva, mert reakcióját nem tudom máshogy értelmezni, mint hogy megjegyzésemmel megbántottam, vagy nem esett jól neki. Megtanulhatnám befogni, akkor nem okoznék ilyen problémákat.
Bár egymás mellett ülünk, egy kicsit közelebb csúszok hozzá, combjaink most összeérnek. Felé eső bal kezemet kissé bizonytalanul emelem a háta fölé, majd pár másodperc hezitálás után ahhoz hasonló módon, ahogy nem sokkal korábban ő simogatta, most én mozgatom lassan fel-le a tenyeremet pulcsijának anyagán. Kinyitom a számat, hogy mondjak valamit, de a szavak nem jönnek, így hacsak nem húzódik el, akkor a simító mozdulatokat folytatom, bízva abban, hogy elmondja, mi bántja.
Vendég
Vendég
Anonymous

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptyCsüt. 31 Aug. 2023 - 9:29








Nem ez az első, hogy szálkát távolítok el, habár általában a saját kezemből szoktam, ezért kicsit félek is, nehogy esetleg fájdalmat okozzak Thomas-nak, aki szemmel láthatóan nem rajong az ötletért, hogy egy tűvel szedjem ki a beragadt miniatűr bajt a bőre alól. Azt nem tudtam eldönteni, a tű vagy a fájdalom, esetleg a lehetőség, hogy vérezni is fog, ha jobban megszúrom, de valamelyik miatt elsápadt és ez éppen elég volt ahhoz, még nyugtalanabb legyek.
Mit is mondhatnék erre? Döbbenetesen, kicsit ijesztően, elképzelhetetlenül vagy váratlanul? Érdekesen, ez a legfinomabb kifejezés arra, ami történt. Mikor kitaláltuk a mai mozizást több mindenre is felkészülhettem volna, de ez egyike lett volna annak, ami kimarad a felsorolásból. Ennek ellenére azt hiszem, nem bánom, hogy így történt, a csók... felébresztett bennem valamit, amit rég, vagy talán sohasem éreztem igazán. Éppen ezért maradtam mellette miután arrébb húzódtam, mert már egészen megnyugtató volt a közelében lenni, kezdtem túllépni a zavar nagyobbik részén, minden esetre valahogyan terelnem kellett a dolgot. Visszatértünk tehát a filmhez.
Majdnem reflexből rákérdeztem, "Hé, nem is figyeltél?", szerencsére időben kapcsoltam, helyette összeszorítottam a szám és néztem magam elé a képernyőre. Már, amikor nem azon kaptam magam, hogy a szemem sarkából oldalra sandítok Thomas-ra, aki a tv-t nézte.
- Nem az öccse, a barátja, elvileg - Ennyire én se vagyok képben, túlságosan elvonta a figyelmem valami más. Igazából sok minden más, csak ezeket magamban tartom, addig van béke, míg nincs témafeszegetés, megint.
- A veszély és a merészség gyakran kéz a kézben jár - megvonom a vállam, immár szintén egy apróbb, de látható mosollyal. Manapság a biztonságos pontra koncentrálok, a csendre, a nyugalomra, de egykor... nos, akkor mindkettő eléggé jellemző volt rám. Mikor ez eszembe jut, ráharapok a számra, elhalványul a mosoly, lepillantok magam elé az asztalra. Régen volt, nagyon rég...




I am a simple girl
Willow D. Smith
Jegelt karakter
Willow D. Smith
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Play by :
Florence Pugh
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptySzer. 30 Aug. 2023 - 17:19

Willow & Thomas
Megkönnyebbülten fújom ki a tüdőmbe szorult levegőt, amikor Willow megerősíti, hogy ki tudta szedni a szálkát, aztán kérdésére esetlenül rázom meg a fejem. -Hát, tetoválásom biztosan nem lesz. -halványan felnevetek, poénnal próbálva kicsit leplezni azt, milyen hülyén érzem magam, és így talán kevésbé tűnök szánalmasnak. Talán.
Ácsorogni azonban nem tudok tovább, szinte menekülök a kanapé biztonságos párnái közé, amit külső szemlélőként Willow remélhetőleg úgy fog fel, hogy csak a tű okozta rosszullétet akarom kipihenni, nem előle szaladok el, még ha részben így is van. Na nem a személye elől, csak az egész..kavarodás elől amit most itt okoztam, és aminek most hangot is adok, egyszerűen nem tudom magamban tartani.
Érzékelem, hogy mellém ül, ám mivel nem emeltem fel a fejem a tenyeremből, az első simítása váratlanul ér, pici rándulást akár érezhet is a keze alatt, de aztán nem húzódok el, egy ideje már amúgy sem zavart az érintése, most meg igazából még jól is esik, hogy mindazok után ami történt, nem menekül hanyatt-homlok. Azt mondja, nem dőlt össze a világ, mire én csak egy nagyot sóhajtok. Nem, nem dőlt össze, de hogy összekutyultam, az tuti fix.
Felhúzom a lábaimat, és arra számítok, visszaül korábbi pozíciójába, ám marad mellettem, ami kicsit meglep, de...örülök is neki. -Érdekesen alakult? Érdekes szóhasználat...- először bele se gondolva, hogy ez mennyire borzalmas egy szóvicc lehetne ejtem ki ezeket a szavakat, hogy aztán jól ki is nevessem magamat, még a homlokomra is csapok. Igen, és én vagyok elméletileg az, aki írással keresi a kenyérre valót. Thomas Baker, hölgyeim és uraim.
A film folytatódik, ami jó, így legalább megszűnik a csend, ami kialakulni kezdett. Enni jelenleg még nem tudnék, így a pizzához nem nyúlok, inkább csak a földre teszem a talpaimat, mert így ebben a felhúzott pozícióban már kezdett elzsibbadni. Willow felvetésére felé pillantok. -Gyilkos? Valaki meghalt? - nézek rá kissé értetlenül, majd elnevetem magam. Egyáltalán nem rémlik gyilkosság vagy úgy egyáltalán haláleset. Ezzel totálisan lebuktatom magam, hogy az égvilágon semmit nem fogtam fel a filmből, hiába ment le belőle már vagy fél óra. 
-Megpróbálok figyelni, aztán kiderül, jó-e a szimatod, Sherlock. - a feszültség némileg oldódott bennem így, hogy ő is kicsit talán lazábban kezeli a dolgokat, így egy esetleg poénkodás is kicsúszik, majd ráfókuszálok a képernyőre, és igyekszem összerakni a szálakat, mintha egy olyan könyvet olvasnék, ahol az író in medias res elkezdi a sztorit. Pár perc múlva azonban kénytelen vagyok megállítani. 
-Na jó, én ezt nem értem. Most ez a csaj bele van zúgva a kockás ingesbe, aki szerinted megölte a csaj öccsét? Vagy most ki kinek a kije? Ti nők szerettek veszélyesen élni, mi? -az utolsó mondat közben már mosoly kúszik az arcomra, de az eleje tényleg komoly, azt hiszem jobban lemaradtam, mint gondoltam, és nem áll össze  a kép.
Vendég
Vendég
Anonymous

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? EmptyKedd 29 Aug. 2023 - 10:53








Az ablak beragad természetesen és esze ágában sincs engedni hiába feszegetem. Még arra se reagál, mikor csúnyábban kezdem emlegetni a kitalálóját, de Thomas mellettem terem és én ellépek az útból. Amivel én eddig küzdöttem, ő elsőre megoldja, cserébe megsérül, amit a szívem ezerrel dübörögni kezd. Tök mindegy, hogy egy szálka vagy valami komolyabb, akkor is ideges leszek tőle és kissé kapkodó, amitől a felszerelésért való sietésem, meg keresgélésem ügyetlenebbre sikeredik a vártnál.
- Kint - Szegény olyan fehér volt akár a fal, de mivel eddig csak a kezével foglalkoztam, most tűnt fel igazán. - Nem bírod a tű látványát, igaz? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, miközben visszateszem a helyére a varrókészletbe. - Már egy ideje én sem. - szerencsére tényleg távoli rémkép maradt mindössze belőle, így könnyebb is volt feldolgozni és most sem érintett olyan nehezen a kimondott szó, mint mondjuk egy-másfél évvel ezelőtt.
Ott hagyok mindent, megyek utána és a kanapé széle helyett mellé ülök le. Egyik kezem a vállán nyugszik, a másikkal a hátát simítom végig egyszer, aztán kétszer, lassan, folyamatosan.
- Hé, nem dőlt össze a világ - ha látna, mutatnék egy bíztató mosolyt is, azonban az most elmarad. Mikor fészkelődni kezd, elengedem és kicsit arrébb csúszom, hogy helyet adjak neki. Annyira magával értetődő, hogy közel vagyok hozzá, mintha mindig is így lett volna. Zavarni szokott, ha belemásznak az aurámba, általában kihátrálok az ilyen helyzetekből, de most... most nem is olyan rossz.
- Nem tetted tönkre! - vágom rá habozás nélkül - Elismerem, érdekesen alakult, nem pont ez volt az eredeti terv, viszont... - kerestem a megfelelő szót. Sehol sem találtam, az agyam minden szegletét átkutattam érte, ami kis kiesett, csendes időt eredményezett. Mivel a kifejezés elbújt, muszáj voltam improvizálni, hát elvettem a távkapcsolót és rámentem a folytatás gombra. Nem csúsztam arrébb, ott maradtam továbbra is a(z új) helyemen, de egy szelet pizzát azért megszereztem a dobozomból. - Még nincs minden veszve. Azt se tudjuk, ki a gyilkos. Szerintem az a kockás inges fura fazon.




I am a simple girl
Willow D. Smith
Jegelt karakter
Willow D. Smith
Elõtörténet :
Kapcsolatban :
Play by :
Florence Pugh
༄ ༄ ༄ :
User :
Lyn

Just friends...right? Empty
TémanyitásJust friends...right? Empty

Ajánlott tartalom

Just friends...right? Empty
 

Just friends...right?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» We’re better as friends
» Friends or enemies