Nincs százhatvan centi, viszont erős csontozatú így annyira nem szembetűnő, hogy alapvetően vékony testalkatú lány. Haja színe szőkés, amire festékkel is rásegít, mert amúgy azért sötétebb lenne neki. Szeme barna, kifejező és sokszor melankólikus állapotáról árulkodik. Gyakran réved csak úgy a semmibe, ám csillogni is képes, ha jól érzi magát épp.
Mivel a munkájához elengedhetetlen az elegancia, így maximum annyit sikerült kizárnia a ruhatárából, hogy nincsenek szoknyái, ruhákból is mindössze egy-kettő. Nadrágkosztümös típus, blóz egy fekete nadrággal. A hétköznapokon meg mackónadrág valami laza pólóval és egy edzőcipővel, aminek cipőfűztőjét sosem köti meg csak betűri. Ő így afféle két véglet, elegánsan is fel tud öltözni, de azért jobban szeret laza lenni.


Jó tulajdonságok:
- segítőkész: Néha túl megy a saját határain, ám képtelen visszautasítani, vagy nem előzékenyen bevállalni, hogy olyasmit is megcsináljon, vagy akár meghallgassa az illetőt, amihez/akihez nincs épp kedve.
- mosolygós: Kedves, mosolyog, emiatt sokan kedvelik. Fel tudja dobni mások napját pusztán azzal, ha rájuk köszönöm. Bolondos egy teremtés.
- hűséges: Egyrészt ragaszkodik mindenhez, ami fix és szilárd az életében, másrészt értve, néha olyan, mintha a vérében lenne, hogy egyszerűen nem tud azok ellen fordulni, akiket szeret, még kicsit sem. Kitart és ahelyett, hogy "felejtsük el" módon állna hozzá, igyekszik mindent megjavítani, ami elromlani látszik is akár.
- türelmes: Nehéz kibillenteni az egyensúlyából, ami a türelmét illeti. Képes ötvenedjére is ugyanolyan higgadtan és kedvesen válaszolni a vendég kérdésére, vagy elismételni az általa feltettet akár huszonhatodik féleképpen.

Rossz tulajdonságok:
- óvatos: Bizalmatlan és óvatos az ismeretlen dolgokkal, emberekkel. Inkább legyen többször megerősítve az alap, mintsem akkor dőljön fejére a ház, mikor már benne áll.
- következetlen: Van, hogy elindul az A mondatból és a végén képtelen visszatérni hozzá, mert már teljességgel ellentmond neki. Főként viták vagy nagyobb erejű verbális kommunikációban mutatkozik meg, ám sokszor a fáradtság is magával hozza, hogy elveszti a fonalat, amitől full máshova lyukad ki, mint eredetileg tervezte.
- pesszimista: Előéletét ismerve ez talán nem annyira meglepő. Kifelé, meg az általános dolgokra értve még egészen jól tudja semlegesíteni a dolgokat, önmagával szemben azonban ez maximálisan teret nyer.


Nyit mások felé, nem az a befelé forduló típus, de mindig megtartja a több lépésnyi távolságot a biztonság kedvéért. Aki hozzá kedvesen viszonyul, az tőle is ugyanezt kapja, mosolyt és kedves szavakat. Alapjába véve így is ismeri mindenki, a kedves lány, akivel sosincs semmi probléma. Az, hogy ő belül olykor eléggé szétcsúszva érzi magát, már nem tartozik a világra.
 Annyit ad magából másoknak, amennyit muszáj, ez alól csak azok kivételek, akik fontosak számára. Ez nála bizalmi kérdés, de akinek sikerül, az utána tényleg megismeri őt tetőtől talpig.


"Mi a fene az a természetfeletti? Ez valami vicc? Mint a vásárokba a jósnő azzal a megbuherált gömbbel, amivel állítólag megjósolja a jövőt. Ugyan már, ez egy filmben tökre érdekes, de a valóság ennél jóval egyszerűbb."
Nem ismeri a világ ezen részét, semmit nem tud róla és alighanem szkeptikusan fogadná, összezavarodna és nehezen dolgozná fel az új információkat. Elég sok mindennel kűzd a hétköznapokban is, nincs szüksége efféle "fűszerekre".


  Sokáig nem tudtam hálával gondolni arra, hogy élek. Minden nap felkelek, elindítok egy újabb részletet a nagy egészből és végül ismét az ágyamban fekszem és igyekszem minden negatív gondolatot kiűzni a fejemből, hogy nyugodt éjszakám legyen.
Ez a módszer állítólag működik és bár sokszor nem sikerül, nem adom fel a törekvést rá.

- Beszéljen, én itt ülök és hallgatom, nem ítélkezem, nem ezért ülök itt - Félve néztem fel a férfire, aki annyi melegséggel a szemében nézett rám, szinte éreztem azt a kellemes, biztonságos közeget, amit körém vont a puszta tekintetével.
- Fogalmam sincs, hogyan kezdjek hozzá - sóhajtok fel immár sokadjára és talán tíz perce, hogy beléptem a helyiségbe. Nagyon hangulatos, a lehető legtöbbet kihozta belőle, nem érezni semmit abból, amire számítana az ember.
Tulajdonképpen az egésszel nem volt semmi problémám, leszámítva önmagam, aki szeretett volna túllépni néhány fekete folton, ami kihatással van a jelenjére, csak azt nem tudta, hogyan.
- Ahogy jönnek a szavak, nincs megkötés - Mindeközben elém csúsztatja az elfogadott csésze teát és a sötéten kavargó folyadékra siklik tekintetem.
Bele szeretnék kezdeni, de tényleg kezdeni, a legelején mindennek, de annyira homályos minden az első tíz évemből, egyszerűen nincs, amit mondhatnék. Hangzavar, kiabálás, állandó feszültség, csak ennyit hoztam magammal a múltból.
"Megszoksz, vagy megszöksz."
Sokan dobálóznak ezzel, mígnem igazzá válik, esetemben legalábbis. Egy idő után már az emlékeim oda akartak ragadni a memóriámba, hiába szerettem volna az egészet eltemetni, ahogy nőttem, egyre nehezebben ment. Szükségem volt valamire, ami mégis hatni tud az elmémre, a lehetőség tárháza előttem állt. Erről felsejlik előttem egy emlékfoszlány, az első tömény hogyan égette végig a torkom, majd a második már szinte meg se kottyant.
És innentől szakadt el bennem valami véglegesen. Pontosabban csak hittem, hogy többé nem jutok ki a gödörből, ami húzott vissza, akár egy örvény a nyílt tengeren.
Sosem fogom tudni viszonozni azt a rengeteg mindent, amit neki köszönhetek. Megfogta a kezem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Végig kitartott mellettem és hitt bennem. Olyasféle kötelék képződött kettőnk közt, amit képtelenség szavakkal leírni. Damianos valamilyen megfoghatatlan módon vált a részemmé, akárcsak én az övé. Értek negatív hullámok mindkettőnket, de már nem érnek akkora csapásként. Hat hónapig éltem az elvonó falai közt, aztán jártam gyűlésekre, és még a pszichológust sem hagytam el azóta sem, holott úgy érzem, helyrebillent az életem, ami korábban lehetetlennek tűnt. Én lettem én. Képessé váltam állni a sors által dobott a sarat, s ha meginognék... megvan a biztos támasz, aki sosem hagyna el.
- Köszönöm - egy egészen apró, de létező mosoly jelenik meg szám sarkában, aztán nagy levegőt veszek és hangosan beszélni kezdek.


Damianos Flores JÁTÉKOS KARAKTER (Domii) - ember -  fogadott bátyj, barát, "család"