Régóta nem volt szabadságon hiszen étterem tulajdonosként nehezen engedhette ezt magának, de muszáj volt neki egy kis felüdülés, így kis megbeszélés után a helyettesével sikerült megbeszélnie, hogy legyen két nap pihenője. Persze nincs ilyen számára, hiszen akkor is az éttermen gondolkodik, új tervek az idénre nézve. A legújabb amit kitalált az május 4-re lesz a Star Warsos tematika lesz, a menüt is úgy igyekszik majd kitalálni. Természetesen az étterem is úgy lesz majd kicsit átdekorálva arra az időszakra: sith és jedi oldal. Tudja jól hogy az emberek imádják, legalábbis a többség mindenképpen, így elhatározta hogy lesz ilyen. Telefonálással töltötte ideje jó részét, hogy minden szükséges dekoráció meg is legyen a nagy napra. Természetesen mindezt a városi parkban vezényelte le az egyik padon ücsörögve, füzetében jegyzetelve, vázlatot készítve a tervről. Nagyon alapos volt ebből a szempontból, szereti mindig egyben látni az újabb terveit, ezért szokta mindig vázlatosan megrajzolni az éttermet és nagyjából berendezni a megálmodott módon. Természetesen mindig akad variálás hiszen egy-egy elem nem mindig akkora mint amekkorának ő azt gondolja. Most is reménykedik abban hogy a sith oldalra pont középre be tud férni Vader nagyúr. A terv hibátlan és tökéletes ahogy a füzetében látszik, ám a kivitelezés teljesen más dolog lesz. Állítólag Csillagromboló is érkezni fog, ahogy Millenium Falcon is, elég nagy a beltér szerencsére így meri remélni hogy fel tudják majd akasztani. Természetesen nem a saját csapata nyakába varrta az egészet, hanem felvett erre külön dekor brigádot, így ők csak ámulni fogják ahogy végre elnyeri majd végső formáját a hely. Csörgött a telefonja megint, egy számára ismeretlen szám kereste mire összeráncolta a szemöldökét és majdnem letette, de végül meggondolta magát. Sosem lehet tudni mégis miért keresik. Hamarosan rövid bemutatkozás után egy izgatott nő vázolta hogy mégis miért őt zargatja azzal amit szeretne. Hamar kiderült hogy nemsokára házasodnak a férjével és az étteremben szeretnék tartani a lagzit. Természetesen sosem szokott erre nemet mondani, ám mikor szóba került hogy mégis mikor kerülne erre sor…nos el kellett hogy keserítse a nőt, mert azon a napon minden Star Wars tematikában fog díszelegni náluk. Ám meglepő módon nem bánta a leendő feleség, hiszen ők imádják a filmeket, ráadásul gondolkodtak egy időben azon hogy hasonló dekoráció legyen. Végül megegyeztek abban hogy tripla árat fizetnek, mert a dekor nagy része meg lett így spórolva nekik. Felírta a nevet meg a telefonszámot is, majd az elköszönés után egy nagyot sóhajtva tette le a telefont. Nem gondolta volna hogy így fog ez az egész alakulni, de természetesen így is megfelelt neki. Májusban végig ez lesz fent, így a vendégek is bőven élvezhetik a május 4-ei ünneplést, akármikor is érjenek rá. Gondolataiból egy ismerős hang szakította ki, mire kicsit észhez is tért. Hamarosan konstatálta, hogy valóban ismerik egymást, igaz csak egyszer találkoztak a közös munka során. Még az étterem nyitásának elején ő volt a fotós akit felkért arra hogy fotózza körbe a helyet a honlap miatt. Kellettek oda minőségi képek hogy elcsábuljanak a vendégek. Azóta már még jobban megy a szekér szerencsére, egész népszerű lett a hely amiért természetesen nagyon is hálás mindenkinek: - Ó, nem gondoltam volna hogy ismerőssel fogok összefutni ezen a zsúfolt helyen - mosolyodott el halványan. Igaz a parkban nem hemzsegtek az emberek, de a környéken sokan siettek munkába, vagy esetleg máshova - Szia Leonel…Leon. Természetesen emlékszem és ne aggódj nem támadtál le egyáltalán - ingatta a fejét halványan mosolyogva és a kezével intett a mellette lévő helyre, hogy nyugodtan üljön le ha szeretne. Valószínűleg nem akar jót állni magának, de ha mégis ő azt sem bánja. - Hogy vagy? Rég találkoztunk, legalábbis az étteremben nem láttalak. Igaz nem mindig vagyok bent egész nap, könnyedén el is kerülhettük egymást így - kuncogott egy kicsit a végére. Sokszor az irodájában van, hiszen a papírmunkák azok maguktól nem csinálják meg magukat. Ahogy a könyvelést sem álmodja meg a könyvelővel rendszeresen. Bárcsak úgy lenne. Szerencsére nagyon jó csapat áll mögötte, így a konyha miatt nem kell aggódnia. Vegyes a bagázs, különböző fajokkal, de szerencsére ha vannak is ellentétek akkor azt el tudják simítani általában. A közös munka és cél össze tudja kovácsolni a közösségeket.
Vendég
Vendég
Szomb. 29 Ápr. 2023 - 13:28
To: Genesis Lane
A redőnyön beszűrődött nap fénye adott csak némi fényt a szobámnak ahol éppen teljesen belevoltam merülve a munkákba. Végülis az is egy fajta munka, része a fotózásnak amikor a képeket javítod fel különböző szerkesztős programokkal. A napokban egy újabb megbízóm bukkant fel aki az esküvőjéről szerette volna megörökíteni a fontos pillanatokat. Természetesen elvállaltam mivel nem csak hogy jól lehet keresni az ilyen kérésekkel de az esküvő is már magában nagy napnak számít. Megtiszteltetés volt számomra, hogy engem kerestek fel a sok fotós emberke közül. Hogy én mikor fogok életem párjával megházasodni? Majd ha egyszer piros hó fog esni... ahogy azt mondani szokás. De ahelyett, hogy a szerelmi gondjaimat itt elpanaszkodjam inkább az életemet igyekszem építeni és mindent kiélvezni. Ráérek én ezzel majd később foglalkozni úgy tíz év múlva. Már az utolsó kattintásokat végeztem el rövid időn belül pedig végre fellélegezve nyújtózkodtam egyet a székemen ülve. Oda nyúltam az asztalomon lévő bögréhez és bele is kortyoltam a kávémba. Minden reggelemet végig kíséri ez a kis fekete lötty és amíg nem jutok hozzá addig nem érdemes hozzám szólni sem. A munka után pedig úgy voltam vele, hogy ideje egy kicsit kikapcsolódni és erre nincs is jobb lehetőség egy kis kora délutáni sétához a városban. Ennek gondolatától már fel is pattantam székemből, hogy átöltözzek valami kényelmes még is valahogy emberinek tűnő ruhát magamra kapva ha eddig még nem néztem ki valami zombinak. Khm... Maradtam is inkább egy farmer nadrágnál és egy kényelmes pulcsinál aminek ujjait feltűrtem egy kicsit. A belvároshoz érve pedig rögtön szembe találtam magam a városi élettel. Megannyi ember és az autósok örökös harca egymással. Természetesen semmi sem változik és ez így is van rendjén viszont így is készen állok pár fotó erejéig. Most se fog ez másképp történni hiszen magammal hoztam a gépemet. Általában ha a városban vagyok, mindig alanyokat keresek akik szívesen benne lennének pár sorozathoz. Elég egy ember stílusát megfigyelni és máris remek képek készülhetnek. Miért nem mentem modelleket fotózni? Szerintem nem elég változatos és sokkal több munka lenne vele. És hát, jobban szeretek leginkább magamnak fotózni ha már minden kötelezőt letudtam. Mint ahogy most is; Jelenleg egy zebra mellett álltam meg. A túloldalt lévők éppen a zöldet várták a piros lámpánál. Rögtön fel is kaptam a gépemet, hogy rájuk szegezve készítsek egy képet. Valaki észre is vette amint realizálta magában, hogy még is mi történik elmosolyodott és be is pózolt a kamerának így csináltam még egyet. Majd otthon jobban átfutom melyik lett jobb. Ám amint ez a kósza gondolat végig futott rajtam az említett nő meg is állt mellettem. A mosoly az arcán ugyan úgy ott ékeskedett majd megszólalt. - Remélem jól sikerültek. - Ment arrébb egy kicsit, hogy a mögötte lévők nyugodtan eltudjanak menni mellette. - Igen, nagyon jók lettek. Remélem nem okoztam ezzel gondot. - Ugyan is tudtam jól, hogy nem mindenkinek szimpatikus ha éppen lekapják őket. Ezért is készítettem el úgy a képeket. - Nem dehogyis, feldobta a napomat. - Szólt kedvesen. Egy pár percet még beszélgettünk majd mindkettőnk tovább állt ment is a saját dolgára. Befordultam egy sarkon. Az utca boltokkal volt tele. A boltok előtt pedig néhány pad szolgálta ki az arra járókat. A padoknál pedig egy-egy fa adott némi színt a környéknek. Mivel minden passzolt egymással így pár lépés után erről is csináltam képet. Menet közben pedig visszanéztem, hogy hogyan is sikerült. Egy pillanatra megtorpantam. Egy ismerős arc "nézett" vissza rám a képen. Az egyik padon ült egy nő, akit nem is vettem észre ugyan is nem azzal voltam elfoglalva, hogy hány ember van itt jelenleg. Ráközelítve pedig jobban szemügyre vettem a nőt. Aki nem más volt, mint Gene. Nem is találkoztam vele a legutóbbi közös munkák után. És az éttermet sem látogattam meg azóta, pedig elterveztem, hogy majd mindenképp betérek oda egy vacsorához. Így örültem, hogy újra találkozhatunk. Persze ha még emlékszik rám. Odaléptem hozzá a padhoz, és már köszöntem is neki. - Szia Gene. - Széles mosoly terült el arcomon. - Ne haragudj, hogy csak így letámadlak. Remélem emlékszel még rám. - Ha meg esetleg mégse, majd segítségére leszek. Bár nem számítottam arra, hogy itt fogunk összefutni. De hát a véletlenek sorsa már csak ilyen.
szószám 686 || youtube || note: bocsiii a kép miatt <3 || kredit
Vendég
Vendég
Szomb. 29 Ápr. 2023 - 11:12
Leonel és Genesis
Hatalmas térben hajózunk, a véletlen játékszereként.
Kezdőlap
