Sok nép történetében megjelennek azok az emberek, a kiválasztottak, akik képesek felvenni egy állat, ritkább esetben egy másik ember alakját. A holdra vonyító vérfarkasok mítosza már az ősidőkben gyökeret vert az emberek között, és születésükről is számos mese szól; Egyesek szerint egy boszorkány átka, mások szerint egy bűnös lélek büntetése volt a farkasvér, míg egy régi-régi mendemonda arról szól, hogy egy fáradt utazó harmatcseppet ivott egy farkas lábnyomából, ez okozta az átváltozását. Bárhonnan is indult el a vérvonal, végül a világ minden táján megszülettek a falkák, akiket éppen úgy vonz a földalatti energia, mint az összes többi lényt, akinek természetfeletti hatalom lobog az ereiben.

A Rose Harbori Falka már a város alapításától létezik, sőt, szeretik az állítani, hogy a falka mancsnyomát már azelőtt őrizte az itteni talaj, mielőtt az első alapítók megérkeztek volna a területre. A vérfarkasok bár a hónap nagy részében emberekként élnek, mindennapjaikban mégis erősen dominál a farkas. Sokkal ingerlékenyebbek, hirtelenharagúbbak, mint a város legtöbb élőlénye, és ilyenkor óhatatlanul felvillanhat a lelkükben raboskodó bestia – egy-egy fénylő szempár képében. Birtokló, és védelmező viselkedésük gyakran bosszantó lehet azok számára, akik nincsenek tisztában lényük valódi természetével.

A falka zárt közösség, az orrukat csak abban az esetben ütik bele a többi lény dolgába, ha azok veszélyeztetik a közösségüket, de akkor kíméletlenül lecsapnak az áldozatra. Nem hiába, a farkas ereje a falkában van.

Náluk sem külsőségekben mutatkoznak meg a jelek leginkább, hanem a viselkedésükben. A vérfarkasok mind erősek, és ruganyosak, amely képességük még idősebb korban is megmarad. A kettőstermészetű lények mindig ingerlékenyebbek, mint az átlagos halandók, sokkal hamarabb vesztik el a türelmüket a legkisebb apróság miatt is, ilyenkor pedig nem ritka, hogy egy-egy pillanatra megvillan az a bizonyos borostyánsárga szempár.

Rangok:

Alfa: A falka vezére, a domináns hím – nagyon ritka esetben fordul elő, hogy egy vérfarkas-falka nőstényt választ a vezetésre, de a történelem folyamán volt már rá példa, csak nem a rose harbori gyülekezet esetében. Elsősorban az Alfa felel a falkáért, ő hozza meg a legfontosabb döntéseket, ami az létfenntartásukat illeti. Mivel vezetői posztot lát el, mindig és minden körülmények között a falkát kell a legelső helyre tennie. Nemcsak vezér, de bíró is egyben. Meghallgathatja az idősebb, tapasztaltabb farkasok véleményét, de az ítéletet végül a saját belátása szerint kell meghoznia.

Egyedül az Alfának van toborzójoga; Ő dönthet idegen Omegák befogadásáról, illetve valaki átváltoztatásról. Sokszor – tévesen – úgy gondolják, hogy egyedül az Alfa harapása az, ami valakiből kiválthatja a lázat, amely az átváltozáshoz vezet, de ez nem egészen igaz. Az Alfa farkas oldala erősebb, így a nyálában valóban több a lázat okozó gén, és nagyobb eséllyel lesz sikeres az átváltoztatás. A sikertelen kísérletek kivétel nélkül halállal végződnek, ezért a helyi falka körében rendkívül ritka, hogy ezzel próbálkozzanak. A jelenlegi alfa: Duncan Roth. Az alfaszuka: Cathrine Evans.

Béta: A falka rangsorában a második, az Alfa váltója, azaz a helyettese, ezért általában erős tisztelet övezi a gyülekezetben. Többnyire a vezető közeli hozzátartozója, vagy olyan falkatag, akiben feltétel nélkül képes megbízni. Ha az Alfa az, aki vezeti a falkát, akkor egyértelműen a Béta lesz az, aki összetartja annak érzékeny szerkezetét. Az ő feladata nemcsak az, hogy helyettesítse a vezért, hanem az is, hogy elcsitítsa és elsimítsa az esetleges nézeteltéréseket a falkán belül. Apróbb  ügyekben önálló döntési joga van, de sokszor a Béta dolga az is, hogy tolmácsolja a tagok kéréseit a vezért felé, így egyfajta összekötő szereplőként működik a falka életében. A jelenlegi béta: Alec Ward. Bétaszuka: Alyssa Grady.

Falkatagok: A farkasok helye a falkában meghatározott, mindenkinek megvan a maga feladata; területőrzés, felderítés, az fiatal vérfarkasok tanítása. A falkában nincs demokrácia! Hierarchia, vagyis a rangsor alapján szerveződik – minél dominánsabb valaki, annál előrébb áll a falkarangsorában. A gyülekezett minden egyes tagja pontosan ismeri a saját maga, és a családja falkán belül betöltött rangját. A vérfarkasok voltaképpen emberek, de a bennük élő bestia időnként versengésre készteti őket, és ezzel egészen addig nincs is baj, amíg nem veszélyeztetik egymás testi épségét, vagy a falka bármelyik másik tagját. Utóbbi esetben a Béta – súlyos kihágás esetén az Alfa – dolga elrendezni a vitás helyzetet. Az időnként felbukkanó vetélkedés ellenére mégis elmondható, hogy a farkascsapat összetartó, zárt közösséget alkot, amely a kölcsönös tiszteleten és ragaszkodáson alapuló családként működik.

A vének tanácsa: A falka idősebb, köztiszteletben álló tagjaiból álló tanács, akik az Alfa munkáját segítik. Ők a falka bírái is, akik a nagyobb figyelmet igénylő ügyekben tanácskoznak, döntést hoznak – természetesen a döntésüket az Alfa minden esetben felülbírálhatja, megváltoztathatja. A vének tanácsa jelenleg öt főből áll: Ronald Fewer (rangidős elnök), idősebb Richard Mason, Theodore ’Ted’ Grady, idősebb Erik Russel, Adam Cooper

Omega: Az állatvilágban az Omega a falka legkisebb, leggyengébb tagja, míg a vérfarkasok hierarchiájában a magányos farkast illetik ezzel a névvel. A magányos farkasok, amennyiben nem akarnak egyetlen közösséghez sem csatlakozni, igyekeznek a falkáktól távolabb letelepedni. Amennyiben ez elkerülhetetlen, mindenképpen fel kell keresniük a territóriumilag illetékes Alfát, és engedélyt kérni a maradásra – ha ezt nem teszik meg, levadászhatják őket -, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel gesztussal elkerülhetik a falka vizslató tekintetét, gyanakvását. Egy Omega felbukkanása kínos lehet falkára nézve, hiszen ha megtűrik a területükön, a hatalmuk megkérdőjelezhetővé válik, ami akár ki is szolgáltathatja őket másik falka számára. Az Omega farkas fizikálisan mindig gyengébb, és sebezhetőbb, mint a falkában élő társai.

A falka barátja: Nem kifejezetten vérfarkasok rangjára vonatkozó megnevezés. A falka barátjának tekinthetőek azok a személyek, akik olyan szolgálatot tettek a közösség számára, amellyel kivívták a tiszteletüket. Akit a falka a barátjának tekint, azt védelmezik.

A falka működéséről

A vérfarkas-falkák jellemzően patriarchális felépítésűek – a férfiak töltik be a legfőbb szerepeket -, így ez alól nem kivétel rose harbori gyülekezet sem.  A territoriális viselkedésük miatt már többször meggyűlt a bajuk a város többi természetfeletti közösségével, hiszen a területüket hevesen védik a betolakodókkal szemben. A farkasüvöltés a horrorfilmek gyakori betéte, így nem hiába kelt borzongást a tudatlanul kóborlók lelkében; egyetlen hosszú vonyítás elegendő ahhoz, hogy valaki tudja, a területükre tévedt.

A falka zárt, oda belépni, és onnan kilépni egyáltalán nem egyszerű. A falka élén az Alfa áll, akit a rangsorban szorosan követ a váltó, azaz a Béta. A farkasok helye a falkában meghatározott, mindenkinek megvan a maga feladata; területőrzés, felderítés, az fiatal vérfarkasok tanítása. A falkában nincs demokrácia! Hierarchia, vagyis a rangsor alapján szerveződik – minél dominánsabb valaki, annál előrébb áll a falkarangsorában.

A született vérfarkasok kamaszként változnak át először, de már sokkal korábban megkezdik a falkataggá nevelésüket.

Tisztavérű farkas: Azoknak a vérfarkasoknak a gyűjtőneve, akiknek az összes felmenőjük vérfarkas volt. Általában ők a legerősebbek, bármikor képesek átalakulni, és ők uralják legjobban a bennük lakó bestiát.

Félvérek (gúnynevükön korcsok): Korcsnak nevezik azokat a farkasokat, akiknek szülei ugyan mindketten farkasok – hiszen másképpen nem örökölték volna az átváltozáshoz szükséges géneket –, de nem születtek annak. Egy megharapott és egy tisztavérű farkas gyermeke éppen úgy korcsnak számít, mint a két megharapott románcából létrejött utód. Teljességgel bírnak a vérfarkasok képességeivel, de származásuk miatt sokkal keményebben kell küzdeniük a felemelkedésért. Alakváltó-vérfarkas pároknál mindig az anya személye a döntő – ha az anya vérfarkas a gyermek is vérfarkas lesz, ha alakváltó, akkor alakváltó -, ezek az utódok szintén félvérnek tekintendő.

Megharapottak: Azok a farkasok, akik harapás útján váltak farkassá. Számukra sokkal nehezebb uralni lelkükben lakó farkast, és egészen addig képtelenek önszántukból – teliholdkor a fertőzés miatt muszáj -, átváltozni, amíg meg nem találják azt a kapaszkodót, amellyel képesek megszelídíteni kettős természetüket.

Fontos tudni, hogy átváltozáshoz szükséges géneket csak azok az utódok örökölnek, amelyeknek mindkét szülőjük farkas. Az ember/farkas, illetve a boszorkány/farkas kapcsolatból kizárólag emberek születnek. (A farkasgén megöl minden más mágiát, így akinek az ereiben ott lüktet, sosem lehet boszorkány, vagy egyéb varázshasználó.) Alakváltó-vérfarkas pároknál mindig az anya személye a döntő – ha az anya vérfarkas a gyermek is vérfarkas lesz, ha alakváltó, akkor alakváltó -, ezek az utódok szintén félvérnek tekintendő.

A vérfarkas-harapás nem hat a bukottakra, és a démonokra – egyszerűen csak nagyon fáj, esetleg a nyoma megmarad, de átváltozás ezeket a fajokat nem fenyegeti. A boszorkányok esetében az ár sokkal magasabb, hiszen ha nem halnak bele a fertőzésbe, számukra az átváltozás azt jelenti, hogy elvesztik minden olyan hatalmukat, amelyet boszorkányként birtokoltak, ugyanis a vérfarkasok nem tudnak varázsolni.

A fertőzés nem sokban különbözik a vérfarkas-kamaszok legelső átváltozásától. A harapás utáni első huszonnégy órában először a láz jelentkezik, amelyet erős izzadás kísér. Ezt követi az egész testet érintő bőrviszketés, ami akár azt is eredményezheti, hogy az áldozat véresre varkarja magát. A durvább tűnetek csak eztán érkeznek; csontfájdalom, amit szinte rögtön követ a végtagok megnyúlása, törése, átformálódása. A fájdalom őrjöngésre készteti a megszülető bestiát, ami mindent elkövet, hogy kitörhessen a szűkössé vált testből. A legelőször átváltozott farkas legelső, legtisztább ösztöne a vadászat iránti vágy; bármit megtámad, ami él és mozog, akár a saját szeretteit, vagy falkatársait, ezért is fontos, hogy tapasztalt tagok álljanak mellette, amikor ez bekövetkezik.

Alakváltás: Képesek farkasalakot ölteni, bár ebben nem teljesen egyformák. A született vérfarkasok hamarabb sajátítják el annak képességét, hogy kedvük szerint tudják változtatni az alakjukat, míg a megharapott társaiknak hosszabb, kíméletlenebb gyakorlásra van szükségük – ennek első lépése, hogy el kell fogadniuk azt, ami történt velük. Az alakváltás kezdetben mindig fájdalmas, és hosszadalmas folyamat, ami az idő múlásával, és az alakváltások számával lesz egyre könnyebb, és könnyebb.

Emberfeletti érzékek: A szaglásuk, látásuk és hallásuk kifejezetten jó, különösen, ha közeleg a Telihold, vagy közel járnak az egyik Ley-vonalhoz. Rendkívüli megérzéseikre, ösztöneikre bármikor hagyatkozhatnak.

Emberfeletti reflexek és erő: Gyorsabban, és dinamikusabban mozognak, mint az emberek. A legtöbb vérfarkas teste még emberi alakban is ruganyos, és erős.

Gyors regeneráció: Sérüléseik viszonylag gyorsan gyógyulnak, aminek köszönhetően kevésbé sebezhetőek. Bizonyosfokú sebek gyógyulását akár alakváltás segítségével is képesek meggyorsítani.

Iridium és ezüst: Az ezüst mérgező rájuk nézve; a véráramba jutva előbb legyengíti, majd végül megöli Őket. Az ezüstfegyverrel okozott sebek sosem gyógyulnak meg teljesen.

Sisakvirág: A növény elfogyasztása legyengíti a belső farkas - szélsőséges esetben blokkolja az átváltozás képességét -, a belőle készült főzet hosszútávú fogyasztása halálos kimenetelű lehet.

Kamera- és fényképezőgép lencséken könnyedén felismerhetők a fénylő retinájukról: Mindannyian láttunk már elszúrt fotókat, ahol az emberek szeme úgy világít, mintha a pokol összes démona a lelkükben élne. A kettőstermészetű lényekről készült fotókra ez többszörösen igaz.

Bár kicsit strapabíróbbak, mint egy átlagos ember, de a legtöbb végzetes sérülés rájuk is halálos csapást mérhet.

A vérfarkasok alapvetően nem tudják külön hasznosítani a ley energiáit, de érzik mélységeit. A vonalak közelében a kéttermészetű lények érzékei jobban működnek, mint az erdő más pontjain. Ingerlékenyebbek, és feszélyezettebbek lesznek mellettük, hiszen állati oldaluk megerősödik, ösztöneik kiéleződnek.

A legtöbb falkához hasonlóan a rose harbori közösség is zárt, összetartó csoport. Kisvárosi mértékben a falka nagyon kiterjedt, sok egyedet számlál, hála a népesebb családoknak. A vérfarkasközösségekben jellemzően a férfiak töltik be a legfőbb szerepeket , így ez alól nem kivétel rose harbori gyülekezet sem, bár a jelenlegi vezetőség, mintha próbálna szakítani ezekkel a hagyományokkal.  A territoriális viselkedésük miatt a rose harbori falkának már többször meggyűlt a baja a város többi természetfeletti közösségével.

A jelenlegi Alfa: Zane Ward
A jelenlegi Alfaszuka: Cathrine Evans
A jelenlegi Béta: Alec Ward
A jelenlegi Bétaszuka: Alyssa Grady