Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
User :
staff
Pént. 13 Okt. 2023 - 15:39
Sora & Giovanna
Nem igazán vannak nők a baráti társaságomban. Igazából...túl sok barátom sincsen, mármint olyan igazi barát. Nem igazán hiányzik, sosem voltam "csajos" csaj, aki körömápolásról meg pasikról akar vihogva cseverészni, miközben gyümölcsös cidert kortyolgat. A kocsmákat, a sört, a whiskyt, tehát úgy összességében a férfias italokat és tevékenységeket jobban kedvelem, azonban az alapján, amit eddig láttam Giovannából, ő olyannak tűnik, mint akivel jóban tudnék lenni, annak ellenére, hogy nő. Bár külsőre nem sokban hasonlítunk, így elsőre elég belevaló csajnak tűnik. Aztán majd kiderül, hogy tényleg ilyen, vagy csak a szája nagy és valójában csak megjátssza magát. Mindketten elég magabiztosan vagyunk a póker tudásunkat illetően - tőlem pedig a csalás sem áll messze, így természetesen nem feltétlenül teljesen tisztán tervezek győzelmet aratni. Ezt persze nem fogom Giovanna orrára kötni. Még az elvesztett bizniszre tett megjegyzésére csak megvonom a vállam. -Ilyen az üzleti élet. Buktunk ennél már nagyobbat is. - ezzel nem árulok el óriási kulisszatitkot. Mindenki, még az is aki a kereskedelem fehér, legális oldalán mozog is tudja, hogy nem minden vállalkozás és üzletkötés fog tejelni. Ez most egy ilyen, majd a tesómat jól lecseszem, de ma már nem akarok ezzel többet foglalkozni. Elég bosszúságot pazaroltam már rá az elmúlt percekben. -Szóval magassarkúban tipegsz és illegeted magad mint valami escortlány? - húzom fel a szemöldökömet, és büszke vagyok magamra, hogy nem a kurva kifejezést használtam, pedig így Giovanna elmondása alapján kicsit úgy kell viselkednie a megbízója kérésére. -Ilyen tiptop vagy inkább koszosabb megbízásodból van több?- finoman csempészek a beszélgetés fonalába némi érdeklődést, puhatolózva, hogy vajon milyen üzletekben is mozog. Nem csak azért, hogy felmérjem, mennyiben jelent konkurenciát a családom számára, hanem akár lehetséges kooperációban is gondolkodom. De mindez feltételes mód, és amúgy sem akarok már ilyenekkel foglalkozni. Inkább piáljunk és szórakozzunk, az jobb. -Legyen. Gyorsan kell sokat innunk, ha azt akarjuk, hogy érezzük is az alkoholt, szóval ne is húzzuk az időt.- egyezek bele egy vigyorral a képemen, majd keverek osztok, majd a zsebemből előkotrok egy ázott öt dolláros és középre csapom az asztalra. Én aztán nem ijedek meg a saját árnyékomtól. Lelkesen nézem meg milyen lapokat kaptam. Két ász, kör és treff. Egészen véletlenül.Még véletlenül sem a keverésnél csaltam. Hát tennék én olyat? Természetesen. -Emelek. - Kicsapok még egy öt dollárost. Biztos vagyok a dolgomban. Ha ezek után eldobja, akkor ördögi mosollyal zsebelem be a pénzt, ha viszont megadja, akkor kicsapom az első három lapot. Káró ász, kör 4 és treff 8. Felvont szemöldökkel nézek Giovanna-ra, mit lép. Én tudom amit ő nem, hogy a következő lap is véletlenül a negyedik, hiányzó ász. De vajon van-e elég vér a pucájában, vagy rögtön az első kör győzelmét átengedi nekem?
- Nagy szavak, drágám…! Nagy szavak, de nem tudod, hogy kivel állsz szembe! – jelentem ki teljes mellszéleséggel.
Egyelőre az összhang meg van, és ha ez így is marad, akkor olybá mindegy, mégis ki fog nyerni. Ettől még ugyanúgy el akarom picsázni, csupán már sokkalta közvetlenebb és szórakozottabb vagyok. Nem veszem olyan halál komolyan, mint általában. Joe-tól sokféle trükköt tanultam, hogy hogyan lehet kijátszani a lapokat, netán megbuherálni a leosztást és volt már olyan példa, hogy futnom kellett, nehogy megverjenek. Talán egy-két emberrel elbántam volna, de amikor ez hatványozódik, akkor már más a szitu.
- Helyes! Simán lekapcsolhattak volna – erősítem meg abban, hogy verje el a tesóját. – Legalább jól sült el a dolog – vonom meg a vállam. – Már ha jó dolognak számít, hogy elveszted a pénzed! – szúrok oda játékosan.
A pultos kör után egyből kapom az újabb megjegyzést, amire a szemem forgatom.
- Nemcsak női piákat szoktam inni – öntök magunknak a töményből, de kevesebb a kelletténél. Szándékosan. – De mostanában gyakoribb, hogy a gazdagok körében mozgok és ott próbálok józan és nőies maradni. Annyit elmondhatok, hogy a megbízóm is pénzes – ejtek el egy kisebb szakmai titkot.
Bólintok a Texas Hold’em-re, és arra, hogy ő keveri a lapokat.
- Menjen tétre, de én emelem a játékot: a vesztesnek a kör után meg kell innia egy kis whiskey-t – a határozottságom már-már beteges, de olyan jól elterveztem és remélhetőleg Soraya-nak sem lesz ellenére.
Ezért töltöttem kevesebbet a whiskey-ből, mert az nem lenne nagy buli, ha pár kör után behánynánk. Ettől függetlenül, nem olyan szörnyű dolog vesztesként lerészegedni… Az viszont biztos, hogy ilyenkor már lankad a figyelem és könnyebb kijátszani az embert. A póker több, mint egy szimpla szerencsétől függő játék. Tapasztalat, hogy sokat számít a manipuláció, a pszichológiai nyomás.
- Öt dollár kezdőnek? – nézek rá kérdően Soraya-ra.
Ha megfelelt az összeg, akkor be is raktam a közösbe a zöldhasút. Miután Sora jó alaposan megkeverte a lapokat és kiosztotta őket, már meg is emeltem óvatosan a két lapomat az asztalon. Egy treff jumbó és egy treff dáma. Ebből még lehet bármi is.
- Nos? Emelsz vagy dobsz?
Én mindenképp emelni akarok. Hülye lennék ezeket a lapokat nem kijátszani!
Vendég
Vendég
Kedd 26 Szept. 2023 - 14:51
Sora & Giovanna
Nagyon helyesen nem feszegeti a gyilkos-nem gyilkos témát. Az engem és a családomat érő atrocitásokért akár ölre is megyek. Hogy ennek a veszélyét mérte fel Giovanna vagy szimplán rájött arra, hogy hülyeséget beszélt nem tudom, mindenesetre elengedjük ezt a kérdéskört. Jobb a békesség - mára elég volt már a stressz. -Rosszul fogalmaztál, kislány. Majd kitalálok neked valamit miután én elpicsáztalak téged - vigyorgok rá, és élvezem, ahogyan a gyors ütemben leküldött alkohol szép lassan elkezd zsibbasztani. Még a spicces állapot is messze van, de legalább az elázás miatti szarságot kicsit elűzi a fejemből. -Csak Mateo-t. Ő beszélte le a mai bizniszt. -vonom meg a vállam, legidősebb bátyámra célozva. Valójában nem fogok benne túl nagy fizikai kárt tenni, de csak úgy testvéri szeretetből biztos hogy kap egyet. Vagy kettőt. Elvégre majdnem nagyon nagyon megszívtam miatta. Hamar megtanulták a tesóim is, hogy nem érdemes belém kötni. Igazából...csak maguknak köszönhetik, miattuk kellett ennyire megedződnöm, meg hát nem is volt előttem női minta. 4 férfi mellett felnőni - ha apát is belevesszük ugyebár - kemény csajt farag az emberből. Egy bólintással nyugtázom, hogy magára vállalja a pakliszerzés - én is így gondoltam. Szeretem, ha a dolgok úgy történnek, ahogy én akarom. Amíg ő Pete-el intézi a dolgokat, én elővadászom kabátom cipzáros zsebéből a telefonomat. Dobok egy üzenetet Marco-nak aki írt meg hívott vagy milliószor, megnyugtatva hogy minden oké majd érkezem. Ezek után kikapcsolom, ne zizegjen itt nekem, ki akarok kicsit kapcsolódni, ehhez meg nem kell a férjem túlféltő aggódása. -Na, kezdem azt érezni, tényleg beszéled az én nyelvemet. - bökök fejemmel az üveg whisky felé, mikor Giovanna visszatér azzal meg a kártyákkal. - Majd én. Texas Hold'em? -kérdezem, kezemet nyújtva a pakliért, majd rutinos mozdulattal rákeverek, és osztok. -Akarsz tétre menni? Vagy beijedtél? - vonom fel a szemöldökömet kihívóan. Szeretem a versenyt és az adrenalint, és szeretek nyerni is. Már csak az a kérdés, Giovanna mennyire bevállalós.
A kezemet megadóan felemelem, bevetem a színészi képességeim és ártatlan képet vágok hozzá. Noha lehet emiatt kissé ripacsnak tűnik a reakcióm, de ez rám vall. Ugyan, kit szédítsek? Nem ismerem sem a Perez, sem a Botero famíliát. Láttam, hallottam és kutattam már bűncsoportok, maffiózók után, az sem utolsó, hogy születésem pillanatától kezdve bele lettem engedve ebbe az alvilági valóságba. Különösebb háttérinfók nélkül pedig pedofíliától, gyermekcsempészetig és prostitúciókig bármit el tudok képzelni… Így a gyilkosságokat is. Nem érdekel különösebben, hogy ki mivel foglalkozik, nem botránkozom meg rajta. Az más kérdés, hogy milyen könnyen szívére veszi és nyomban a családja nevét igyekszik tisztára mosni. Újabb pohár pia csusszan le a torkomon. Szinte egyből fejbe vág, az agyam tompább lett és elönt a nyugalom. Magamat ismerve pedig szabad utak engedek így a gátlástalanságomnak. A határok betartása nem az erősségem, de amíg nem kötök ki detoxba vagy leszek nemi beteg, addig nincs probléma!
- Részegen ennyi tellett tőlem – jegyzem meg szórakozottan. – Ha tudnád, hogy még kreatívnak is tartottam magam emiatt – nevetek fel. – De akkor majd te kitalálsz egyet miután jól elpicsáztalak pókerben! – jelentem ki magabiztosan, kicsit már önhitten.
A flancos körökben – talán a családom is -, ha látná, hogy milyen helyeken fordulok meg és milyen stílust veszek fel… Igazából elképedne. Ilyen társaságban, mint Sora is, azért szeretem magam elengedni. Csupán egy valamire figyelek oda, hogy a számat tartsam a kényesebb témákról és voltaképpen nincs az az alkohol egység, amitől megeredne a nyelvem.
- Ah, szóval meg vagy edződve – vigyorgok rá. – És miért sejtem azt, hogy ezután a ma esti gikszer után kiheréled őket?
Nem csodálkoznék rajta és meg is érteném érte. Soraya-n pedig érződik a latinó temperamentum, amivel tudok azonosulni. Ki tudja? Lehet valóban egy szövetségest találok meg benne. Amivel megint az lesz a problematika, hogy háttérbe fogok szorulni olyan nagy családok mellett, mint a Perez és a Botero… Azt megemészteni, hogy esetleg a csicskájukként emlegetnének, tudnának be, nos, rohadtul fájna. Szabadúszó élet vagy taktikázás? Nehéz döntés.
- Megerősítetted, tényleg ki fogod herélni őket – ingatom meg a fejem, amikor utasítgat engem. – Elugrom pakliért, de csak azért, mert én hoztam fel! – állok fel az asztaltól és indulok meg a pultos felé.
Már nem szarozok, csak kikérek egy üveg whiskey-t és egy pakli pókerkártyát. A pultos csak somolyogva odatolja a paklit és a kezembe nyomja az üveget. Nem ismer engem a fickó, a megérzésem pedig azt súgja, hogy a Soraya miatt somolyog. Visszamegyek a társaságomhoz, leülök és kiöntöm magunknak a köröket.
- Ki oszt?
Vendég
Vendég
Csüt. 7 Szept. 2023 - 12:24
Sora & Giovanna
Megemelem a szemöldökömet, amikor visszadobja a labdát, és nem is hagyom szó nélkül. -Ugye ezzel nem arra célzol, hogy az enyémre viszont való? Nem vagyunk gyilkosok...- nehezemre esik lejjebb halkítanom a hangom, de nem tudhatom, kik vannak a közelben, akik eldugottabb helyen lévő asztalunk ellenére is hallhatják, amit beszélünk, ha kicsit nagyobb hangerőt ütök meg a kelleténél. Egyébként való igaz, nem vagyunk gyilkosok. Személy szerint nem öltem meg soha senkit. Láttam el már baját másoknak, úgy, hogy minden bizonnyal kórházba kerültek a sérüléseikkel, de a gyilkosság...túl mocskos, ez nem olyan dolog, amibe a családunk bele akarna folyni. Természetes hát, hogy sérti a büszkeségemet Giovanna kétértelmű megjegyzése. Túllépünk a betyárbecsület kérdésén, nem tartozom azok közé, akik túl sokat lamentálnának egy ilyen dolgon. Én anno segítettem neki, most ő húzott ki a szarból, kvittek vagyunk, lépjünk is tovább. Piáljunk, közben meg talán egy-két infót megtudhatok róla is, felmérve, hasznos lehet-e a Botero-Perez kollaboráció számára, vagy sem. Ehhez viszont kell a tömény, hamarosan ott is van előttünk a négy kis pohár, amit később tutira követ még, de egyelőre elvagyok azzal, hogy bedobok kettőt, plusz kortyolom mellé a sörömet. Máris jobban érzem magam, kevésbé érdekel, hogy csöpög belőlem a víz, és szép kis tócsát kerekítettem ide magam alá. Ismét felvonom a szemöldökömet, ám ezúttal a kihívás is felcsillan a tekintetemben. -Pókerbajnok? Nem mondták még, hogy magadnak becenevet adni nagyon gáz dolog? - vigyorgok rá a söröspoharam fölött, majd miután kortyolok egy nagyot és a habot nemes egyszerűséggel csak lenyalom az ajkamról, csak utána egyezem bele. Drámai hatásszünet? Pff dehogy, az nem az én stílusom, csak fontosabbnak találtam először inni. -Három bátyám van. Szerinted félek én bármitől? És csak hogy tudd, elég jó vagyok pókerben is, szóval...kösd fel a gatyád, kisanyám. - dőlök hátra a székemben, mellkasom előtt összefűzve a karomat. -Kizárt dolog hogy így beengednek minket a kaszinóba, szóval vagy rejtegetsz valahol egy pakli kártyát, vagy bízol abban, hogy Pete-nek van talonban. Ha már ott vagy, kérj még egy kör töményet. - igen, kissé utasító a hangom, és? Én így kommunikálok, akinek nem tetszik, az tehet egy szívességet. Ő találta ki az egész póker dolgot, és bár most ezzel megpiszkálta a fantáziámat, a feltételek előteremtése most az ő feladata. Vagy visszakozik, látván, hogy nem szartam magam alá itt a nagy pókerbajnoktól?
A visszakérdezésnél birizgálom hosszú körmeim, végül pedig felsóhajtok.
- Nem én fogom, csak infókat gyűjtök – van egy olyan érzésem, hogy elsőnek úgyis elraboltatná és saját kezűleg verné ki belőle a szart is. – Tudod, a gyilkosság nem az ínyemre való – adom elő az erkölcscsőszt, valamennyire heccelődve Soraya-val.
A családom miatt is tartózkodom a gyilkosságtól. Láttam, hogy Francesco-t és a barátait minek tette ki az édesapám, amit ő – és vele együtt az összes fejes – csak beavatásnak hív. Az öcsém azután a beavatás után széthullt, majd teljesen másképp illesztette egymásba a lelkének darabkáit. A gyilkosság pillanatában nemcsak az áldozat halt meg, hanem Francesco is. A tudatos ölés ezért is lesz ijesztőbb, annál, mint amikor az érzések dominálnak az ölésnél. Az utóbbiban van valami szánalmas… Noha egyiknél sincs mentség. Nincs menekvés a gyilkosság súlya elől.
- Alap – biccentek a fejemmel. – Manapság ritkaság az ilyen. Lehet elavult felfogás, de ha nem eszerint élnék, akkor magamat is elárulnám...
Elárulnám a Santora nevet is. És ugyan magam mögött hagytam a famíliát, illetve rám eleve más szabályok vonatkoztak a női mivoltom miatt, de ennek ellenére fontosnak tartom a betyárbecsületet. Ami pedig a becsületet illeti, csak a betyárbecsületben hiszek még, ezen a Földön becsületes ember nincs. Mindenkinek van stiklije, alvilági, netán evilági bűne. Ebben biztos vagyok. Terebélyesebbé válik a mosolyom, amikor odakiált a pultosnak. Nincs ellenvetésem. Amúgy is úgy nézek ki, mint valami elcseszett csöves, szóval a büdös piaszag már igazán semmiség. Mit nekem aperol, ha van tömény! A vizes tincseimet csavargatom, amikor felőlem kezd el érdeklődni Sora. Mielőtt válaszolnék neki, inkább felhajtok a négy felesből az egyiket.
- Ez állásinterjú vagy kihallgatás? – hajolok előrébb, amikor ő hátra dől. – Tudod, jobban örülnék, ha szórakoznánk – sóhajtok fel színpadiasan. – Póker? Persze, ha van merszed A pókerbajnok ellen kiállni.
Nem kell mondanom, hogy alapvetően informátorként ténykedek, de Joe megtanított a szélhámosság és a csalás fortélyaira is. Ezért mellékcash-nek szoktam roulettezni – kizárólag orosz jelző nélkül -, francia és sima pókerezni. A szerencsejáték a gyengém, ám a félkarúrablót elkerülöm. Azt nem lehet átvágni, mint a pökhendi pöcsöket. Ha pedig már ennyire érdekli a Soraya-t a kilétem… Bocsánat, hogy milyen érdekes dolgokat tudok, akkor legalább nyerjem el a pénzét közben.
Vendég
Vendég
Pént. 21 Júl. 2023 - 10:47
Sora & Giovanna
Igencsak kis híja van, hogy ne essek neki Giovanna-nak, amikor csendre int, az egyetlen ami visszatart, hogy nem akarom felhívni magamra a figyelmet, de egyébként nem úszná meg ezt a szemtelenséget. Fordul a kocka, mikor ellenkezne az ellen, hogy a kocsma felé tereljem egy kis elbeszélgetésre. Felemelem a mutatóujjamat, cipzárhúzást imitálok ajkaim előtt, majd egy kisebb lökéssel irányba teszem. Lehet, hogy ő ezt nem így tervezte, de ez most a legkevésbé sem érdekel. Én diktálom a feltételeket, akkor is, ha most épp ő tett nekem szívességet. A kocsmában nem sikerül visszafojtanom egy kissé gúnyos "pff" hangot, amikor kikéri az aperolt. Hát persze hogy valami csajos piát iszik, ennél lejjebb csak akkor lenne ha még kis esernyőt is kérne bele, na nem mintha a pultos tartana ilyeneket. Ez nem az a hely, ahova a tipikus luxi-lányok járnak iszogatni. Ha nem lenne ilyen slampos göncben, Giovanna igencsak kitűnne innen a szokásos öltözetében, mint azt volt alkalmam már megtapasztalni. -És ma kellett volna kicsinálnod? Mert akkor a megbízód nem lesz épp elégedett a teljesítményeddel. - reagálom le reflexszerűen a szavait, mikor végre választ ad a kérdésemre. A szokásosnál is morgósabb vagyok, de a p*csába is, a tangámból is a vizet fogom este csavarni, ha egyszer haza esz a fene innen. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Marco kiakadását is valószínűleg kezelnem kell. Félreértés ne essék, rajongásig szeretem a férjemet, de azért a túlféltés és dominancia igensokszor az agyamra megy, és nem is tartom magamban ezeket az érzéseket és gondolatokat. Na de vissza a jelenbe. -Betyárbecsület. Ezt értékelem, köszönöm. - biccentek a söröm fölött, elővéve a jobbik modoromat, ha csak egy ekkora gesztus erejéig is - az este többi részét egyelőre nem tudom megjósolni, milyen lesz. Egyébként tényleg örülök, hogy Giovanna esetlegesen félretéve a büszkeségét figyelmeztetett, most jó nagy szarban lennék, ha nem tette volna. Ismét felmegy bennem a pumpa, amikor belegondolok, hogy kijátszott minket az a nyomorult hijo de puta -Legyen dupla! És bivalyerős. -kiáltok Pete után, mikor a velem szemben ülő alakváltó kér valami töményet. -Úgy szarrá fagytam, hogy állítom 8 napon túl gyógyuló sérülést tudnék okozni a mellbimbóimmal, annyira hideg volt odakint a kikötőben. - nőies vagy elegáns ilyet fennhangon mondani? A legkevésbé sem. Érdekel ez egy szemernyit? Természetesen rohadtul nem, Giovanna is gyaníthatóan sokat mozog alvilági körökben, ez pedig főleg a férfiak világa, muszáj adaptálódni. Meg hát anya nélkül, apával és három fivérrel nőttem fel, csoda hát, hogy nem vagyok egy finom, törékeny kis virágszál? Kicsavarom barna tincseimből a hajat, kicsit megrázom a fejem, majd az asztalra könyökölök, pont akkor, amikor Pete megjelenik a 4 kis felespohárral. Felemelem az egyiket, a nő felé emelem egy koccintásra, majd magamba döntöm, szinte rögtön utána pedig a következőt is. Lehet, hogy ez kicsit fejbe vág majd, de nem érdekel. Megfagyok, átvertek, megérdemlem. Az alakváltó géneknek köszönhetően úgyis hamar feldolgozza a szervezetek az alkoholt. -Amúgy...tökre nem tudok rólad semmit néhány alapon kívül. Mesélj valami érdekeset. - dőlök hátra, kezemmel szórakozottan rajzolgatva a korsóm párás falára, miközben élvezem, hogy az előbbi pia - amúgy fogalmam sincs mi volt az, lehet valami házi keverék - jólesően égeti végig a belsőmet, eltompítva az érzést, hogy fázom.
A szám elé teszem a mutatóujjam, hogy azért csendesebben akadjon ki. Diszkréció ide vagy oda, de ha hatalmad van és képes vagy lavírozni a korrupció világában, akkor mindig a nagyobb kutya baszik. Itt pedig a boszorkány igencsak kiépítette a hálózatát megannyi árulás, megalkuvás árán. Az elszámoltatás nem az én hatásköröm, és az viszont biztos, hogy ezzel a bakival veszít szövetségeseket és szerezz magának ellenségeket. Az egyik ellensége a megbízóm volt, most már van még egy: a Botero família. Nyugodt sóhaj hagyja el az ajkam, amikor Soraya belátja, hogy igazam van és tipli van. Azzal viszont nem számolok, hogy el akar velem beszélgetni az alakváltó. Semmi kedvem a szerepjátékokhoz, pedig az fog jönni. Faszom, kihallgatósdi!
- Nem lehetne, hogy… - ellenkezem, de süket fülekre talál és egy laza mozdulattal karon fog Sora, hogy elráncigáljon.
Követem őt, a nő után lépek be a kocsmába. A pultostól egy aperolt kérek, majd helyet foglalok a bokszban, a vizes kabátomat pedig az asztal szélére dobom. Végül a kezemet összekulcsolom a mellkasom előtt. Ennyit a becsületről! Ha jót teszek, ha rosszat, mindig valami hasonló helyzetbe kerülök… Egy röpke pillanatra megfordul a fejemben, hogy Soraya agyát húzva válaszoljak, de arra jutok, hogy jobb a békesség. Nem kellene elcsesznem.
- A megbízóm ki akarja csinálni a boszorkányt, mert őt is átverte. Így találkoztam a ti bizniszetekkel – válaszolom tömören, röviden. A részletekbe nem igazán akarok belemenni, azért mégis csak bizalmas az ügyem, csorba pedig nem eshet a nevemre.
A pultos kihozza az italokat, az aperol narancsos, kesernyés ízét kiélvezem. Néhány emlékfoszlány erejéig visszarepülök Szicíliába, amikor a rokonokhoz mentem nyaralni. Nagy család vagyunk, kissé szétszórva a világban, legtöbben mégis Chicago-ban találták meg az amerikai álmot. Ezt az álmot még keresem, kutatom, és tudom, már jó úton haladok.
- Törleszteni akartam az adósságom, ezért akartalak figyelmeztetni – magyarázom, miközben a poharam oldalát kocogtatom az ujjaimmal.
A pultosnak odakiáltok, hogy kérek valami ütősebbet… Pontosabban, kérünk valami ütősebbet. Mindketten jól átfagytunk, és noha pillanatnyi melegséget fogunk érezni a piától, de legalább a végére annyira berúgunk, hogy minden más már nem fog számítani. Az sem, hogy rohadtul fázunk.
- Ezt a kört én állom! - mosolyodom el.
Vendég
Vendég
Hétf. 12 Jún. 2023 - 11:54
Sora & Giovanna
Összes nemlétező f*szom ebbe az egész ügybe, hogy itt ázok mint valami kivert kutya egy konténer mögött, arra várva, hogy az az átkozott boszorkány végre méltóztasson befutni a hajóval. Nincs nekem bajom a piszkos munkával, féreértés ne essék. Intéztem én már mocskos dolgokat, ezen a téren is, meg hát a műhelyben sem maradok makulátlanul tiszta, amikor még egy-egy szerelés után kis túlzással a bugyim is olajfoltos. Az esőt azonban ki nem állhatom, főleg hogy hideggel társul. Oké, elmossa kicsit a szagokat, meg a látási viszonyokat is némileg csökkenti, de akkor is. P*csába. És még ez a nő is itt van. Minek van itt? Semmi keresnivalója most a kikötőben, ha megpróbálja lenyúlni a bizniszemet, tuti megfojtom, és még csak bűntudatom se lesz. Pipa vagyok eléggé a kialakult helyzet miatt. -Hogy mi a f*sz van? - az utolsó pillanatban fogom vissza a hangerőt, hogy ne csattanjak fel, de érzem, hogy az eddig is elég magasan lévő adrenalin szintem szinte túlcsordul a fülemen. Nem hiszek neki, honnan tudná, hogy zsaruk jönnek? Oké, gondolom járatos itt-ott, de tudtommal Matteo mindent diszkréten intézett, azt mondta, megbízható a boszorkány. Kilesek a konténer mögül, nekisimulva a falának, és nézem, ahogy kiköt a hajó. Néhány dokkmunkás siet oda segíteni a partról a műveletet. Kapucni a fejükön, de az egyik épp elsétál egy lámpa alatt, egy pillanat erejéig megvillantva szemem előtt az arcát. -Mierda!-elmormolok az ororm alatt néhány válogatott spanyol káromkodást, majd visszamegyek a konténer takarásába. Ezek komolyan olyan amatőrök voltak, hogy helyi zsernyákot küldtek leleplezni csempészeket? Idióták! -Pucolás. Két sarokra van egy kocsma. - fordulok végül Giovanna felé, hangom ellentmondást nem tűrő. Igaza volt, ezt elismerem, tényleg csapda volt, de nem fogom elengedni, amíg magyarázattal nem szolgál, honnan szerzett információt arról, hogy az a kics*szett boszorkány át akar minket vágni. A Botero családdal nem érdemes sz*rakodni, ezt ő még nem tudja, de amint letekertem Matteo bátyám fülét az akció miatt, tuti nekiállunk bosszút forralni. Azért az üzlet szürke/fekete zónájában is legyen már meg a betyárbecsület, az istenért is! A konténerek takarásában egy macska ügyességével és ruganyosságával megyek a dokkoktól távolabb, ha Giovanna nem akarna jönni, akkor a karjánál fogva terelgetem, nehogy le akarjon lépni itt nekem. A kocsmához érve határozott mozdulattal lépek be, majd csattogok oda a pulthoz, ahol egy öreg fószer áll a csapok mögött. -Hello Pete. Egy korsó sört meg egy...akármit amit ő kér. Hátul leszünk a szokásos bokszban. -pénzt csúsztatok át a férfinak, ami több, mint ami az italok ára. Pete régi motoros már, nem mellesleg korrupt mint a hétszentség, így megfelelő suskáért cserébe a kopók akkor se szednek ki belőle információt, ha azok fejen állva kakukkolnak. -Na szóval madárkám, csicseregj. Honnan tudtad, hogy átverés?- fordulok végül alakváltó társam felé, miután egy félig megvilágított hátsó bokszban helyet foglaltunk egymás mellett. Míg a válaszát illetve a sörömet várom, leveszem a csuromvizes kabátomat, majd a hajamból is nekiállok a vizet csavarni. Valami felest is kell kérnem, hogy felmelegedjek, ebből k*rvára tüdőgyulladás lesz...
Vannak kételyeim a jövőmet illetően, de amióta letéptem a születésem óta rám aggatott láncokat azóta szárnyalok. Azt nem mondom, hogy az óceán felett, a fehér felhők között repülök, hanem inkább a sikátorok keskeny utcáin szlalomozva, a bizonytalanságtól és a korrupciótól bűzlő világban kezdek egyre feljebb törni. Nem azért, mert a Santora família vére csörgedezik az ereimben, itt senkit se érdekel. Azért jövök fel a ranglétrán, mert ÉN vagyok G! Beolvadok és csinálom, amit csinálni kell. Nincs szükségem apámra, se a fojtogató szabályaira. És ha szabályok, Joe is szívemre kötött jó párat. A terv szerint haladtam, pont azt csináltam, amit elvárt tőlem Joseph, erre majdnem lecsuktak. Szerencsém volt, hogy egy szintén hasonló bizniszekben mozgó csaj kimentett: Soraya Botero Domínguez. A név és a becsület kötelez, apám ezen szabálya a legértelmesebb, és ehhez tartom is magam. Senkinek se szeretek az adósa lenni! Ahogy annál az incidensnél keresztezték az útjaink egymást, úgy ez most sem volt másképpen. Én a boszorkány után kutakodtam, mert a megbízónk revansot szeretett volna venni egy régebbi sérelem miatt. A szaglászás során minden afelé tendált, hogy a boszorkányunk szereti megúszósra venni a figurát, számára ismeretlen az a szó, hogy lojalitás… Én sem osztogatom a hűségem, de ha munka, akkor a megbízómmal és a szövetségeseimmel szemben ez a legkevesebb. Mindennek meg van az ára, ahogy az árulásnak is és annak is, ha hülyére veszik az ügyfelet. Joe nem rajongott az ötletemért, miszerint szólok Botero famíliának a fülesemről. Egy beszélgetést hallgattam le, ahol egy nyomozóval beszélt a boszorkány, hogy csapjanak le a csempészbandára, amikor jön a szállítmánya. Egyszerű matek: nem akarja elveszíteni az amuletteket, és nagyobb összegért akarja tovább passzolni valakinek. Persze, Joseph megint felpörgött, mondta és mondta, majd felvetettem, hogy ez lehetne egy szövetség kezdete is. Erre azért már felcsillant a szeme. Noha nem vágyom szövetségre, nem akarom, hogy elnyomják a nevem, és elvegyék tőlem a rivaldafényt, amiért ez idáig küzdöttem. Leszállok a kikötőtől nem messze a motoromról, a sisakot leveszem és a fejemre húzom a kapucnit. Az oversize szerelés miatt úgy nézek ki, mint egy ágról szakadt dokkmelós, de hát voltaképpen ez a cél. Az orrom alatt morgolódva keresem Soraya-t, közben olykor szívinfarktust is kapok a hajókürttől. Azt hiszem beszakadt a dobhártyám… A Botero mellé guggolok, a kérdésére nem válaszolok, csak a lényegre térek.
- Átbaszás az egész! Zsaruk rajtaütést terveznek. A boszi keze is benne van – hagyom, hogy feldolgozza az infókat majd folytatom: - Szóval húzzunk innét!
Elhallgatok. Közben megérkezik a hajó is és kérdően nézek Sora-ra, hogy ezek után mit lép. Ha ennek ellenére akarja a deal-t, akkor lelépek. A saját bőrömet nem fogom kockáztatni azért, mert ő esetleg makacs, netán nem hisz nekem.
Vendég
Vendég
Pént. 26 Május 2023 - 14:56
Sora & Giovanna
Rohadt hideg van, ráadásul még az eső is szakad. K*rvára remélem, hogy nem egy tüdőgyulladás lesz a vége, mert akkor valakit tutira megfojtok. Ha én tervezném meg a ma éjszakára a programomat, akkor az tuti nem az lenne, hogy itt dekkolok a kikötőben egy óriási konténer mögött, és szarrá fagyok, miközben várom, hogy befusson annak a kanadai boszorkánynak a hajója, akivel Matteo egyeztetett, hogy behoz nekünk fű alatt néhány igen különleges amulettet, amit aztán jó áron el fogunk tudni passzolni. Bár beházasodtam a Perez klánba, ettől függetlenül a tesóimat sem hagytam cserben, elvégre a Botero név kötelez. Édesapánk kezdte el a vegyesboltnak álcázott csempész üzletet, halála után pedig Matteo vette át az irányítást, aki remekül gördítette tovább mindazt, amit apa elindított. Épp ezért sem voltam hajlandó megválni a vezetéknevemtől, legyen bármennyire is hosszú, Domínguez elé igenis odabiggyeztettem a "Botero"-t is, így Marco is örülhet, mert felvettem a nevét, de közben jelzem, hogy a bátyáimhoz is hű vagyok, ilyen értelemben is, meg hát ami a nem túl legális bizniszt illeti, a tekintetben is. Ez is épp egy "Botero-ügylet", Marco-nak nem is említettem, mert csak jönni akart volna ő is. A dominanciája irányomba ugyanúgy megvan, és ugyanúgy bosszant, mint régen, és nem is átallok ezt időnként a fejére is olvasni. Megértem én, hogy félt, főleg a decemberi autóbaleset után, de tudok magamra vigyázni. Ez egy szimpla kis csereügylet, a pasi odaadja az árut, én átadom a pénzt, aztán megy mindenki isten hírével. Számtalanszor csináltam már ilyet, rutinmunka. Az orrom alatt halkan káromkodva húzom még feljebb magamon a fekete kabátot, ami hiába vízhatlan, olyan szinten szakad, hogy szerintem a bugyimból is csavarom majd a vizet, mire hazakeveredek innen. Tuti hogy nagyobb százalékot fogok emiatt elkérni a bátyámtól, mint amit eredetileg adott. Arról nem volt szó, hogy szarrá is ázom. Na mindegy, nem vagyok én cukorból, csak hát bosszantó ez az egész szar szitu, de legalább már a hajó közelít. Na végre, épp ideje volt, már 15 perce ki kellett volna, hogy kössön! Az eső némileg nehezíti, hogy fejlett érzékeimet használjam, de egyszer csak megcsapja egy szag az orrom. Méghozzá ismerős. -Mit keresel te itt? -morranok rá a közelemben megjelenő nőre. Giovanna-val úgy egy hónapja volt egy ügyünk, ahol összesodorta szálainkat a szél, én meg jófej voltam, és kimentettem a seggét, hogy a zsaruk ne kapják el. Nem a megfelelő helyen szimatolt, emiatt majdnem kattant a csinos kis kacsóján a bilincs. Felmerül bennem a gyanú, hogy miért van most ő itt. Ez az én családom ügye, semmi keresnivalója most a kikötőben, hacsak nem egészen másról van szó, bár vannak kétségeim. Nem épp a törvény legális oldalán mozog ő sem, épp ezért mellkasom előtt keresztbe font kézzel várom, mit hoz fel védelmére.