A gonosz, ártó lényekben való hit egyidős az emberiséggel. Ennek a hitvilágnak az egyik szereplője a romlott, borzasztó, vasorrú, ártó hatalmú boszorkány. Ahogy a kereszténység elterjedt, a boszorkányt az általában vett Gonosz szolgálója helyett a Sátán szolgálójának tartották, akivel fertelmes paktumot kötött az emberiség megrontására. Az Európában lassanként elterjedő babona a 15. századra tömeges boszorkányüldözéssé fajult és a máglyákon ezrével égtek el a "Sátán szeretői".

A modern boszorkányokra nem a seprűnyélen lovagló, varázspálcás szerzetekként kell gondolni, akik fekete macskát tartanak a hátsó kertben, ahogy az idő haladt, a mágiahasználók vele együtt változtak.

Kétféleképp lehet valaki boszorkány; vagy annak születik, vagy kitanulja a mesterséget. Az előbbiek rendelkeznek aktív erőkkel - tárgyakat mozgathatnak, lebegtethetnek stb. - míg a második lehetőségben csak az igézés, bűvölés marad.

Léteznek sötét, illetve világos mágiát használók. A boszorkány eredendően nem gonosz, csak azzá válhat, ha túl sokszor téved át a rossz oldalra, és hagyja, hogy a démoni mágia elcsábítsa.

A boszorkányok szívesen használnak különböző amuletteket, talizmánokat - védelmező, erőnövelő - és bájitalokat. Minden boszorkány elengedhetetlen kelléke a saját bűbájkönyv - amelybe vagy maga jegyzi le a tapasztalatait, vagy - született boszorkány esetén - az őseiről maradt rá. Ebben az évszázadok során újból és újból lemásolt könyvben voltak összegyűjtve az illegalitásba kényszerített boszorkányok legfontosabb rítusai, törvényei, énekei, ráolvasásai, mágikus receptjei, és okkult tanításai. A hagyomány szerint minden boszorkánykörnek rendelkeznie kell egy ilyen szövegkönyvvel, de az sem árt, ha a tagok is birtokolnak belőle egy-egy példányt, amelyet beavatásuk után saját kezűleg írnak le maguknak. Az ilyen személyes grimoire általában két részből áll.

Az első rész az évszázadok óta változatlan, hagyományos szövegeket, mindenekelőtt a boszorkányság alapvető tanításait és a közösen előadott rítusok forgatókönyveit tartalmazza, a második rész, pedig a boszorkány saját feljegyzéseit, receptjeit, házi használatra szánt mágikus szertartásait, valamint az újonnan tanult praktikákat és varázsigéket. Ha az adott boszorkány grimoire-át valaki ártó szándékkal szerzi meg, könnyen visszafordíthatja az összes létrehozott varázslatát.

A familiáris nem más, mint a boszorkányok segítőtársa. Főként állati formában jelenik meg, mint például a közismert fekete macska. Néhányan úgy tartják, hogy a boszorkányok magától az Ördögtől kapják, míg mások szerint a boszorkány varázsereje teremti, annak kivetüléseként jelenik meg. A segítőszellem olyan természetfeletti képességekkel rendelkező állat, melynek feladata a boszorkány védelmezése, tanítása és megsegítése. A lény hihetetlenül szoros, szeretetteljes kapcsolatot alakít ki a tulajdonosával, ami akár olyannyira erős lehet, hogy amikor a tulajdonos megbetegszik, az állat is gyakran betegnek, melankolikusnak látszik.

Macskák, kutyák, madarak, rágcsálók, és hüllők is lehetnek familiárisok. Abban különböznek a többi élőlénytől, hogy a testükben egy erős szellem lakozik, ami érzékenyen rezonál a mágus saját, egyedi eszenciájára. Egy boszorkánynak több ilyen segítője is lehet, amelyek a varázsereje különböző aspektusait testesítik meg.

A familiáris megjelenésekor a legtöbb varázstudó tudja, hogy egy segítőkész szellem védelme alatt áll, akik gondoskodik a jólétéről. A familiárisok nagyon erősen védelmezik gazdájukat. Segítségünkre lehetnek a mágiában is, hiszen nagyon érzékenyek a lélek energiáira, így hasznosak tudnak lenni az erő megnövelésében, varázslatok végrehajtásában, jövőbelátásban, szellemekkel való kapcsolatfelvételnél, és más mágikus munkáknál is. Ezenkívül pszichikus érzékelőként is szolgálnak, láthatóan reagálva bármilyen nemkívánatos vagy negatív energiára. Ez a védelem kétirányú. A tulajdonos szintén védelmezni fogja a familiárisát, fizikailag is. Ez a kapcsolat nagyon erős, mint a szülő-gyerek kapcsolat. Ha a boszorkány meghal, a familiáris vagy elpusztul, vagy új gazdát keres, a legtöbbször családon belül.

Se görnyedthát, se bibircsók, de még csak vasorr sem; a boszorkányok áltagos megjelenése könnyűszerrel cáfol rá a legendákra, és segít számukra elvegyülni az emberek között. Ritkán lehet őket első ránézésre megkülönböztetni az átlag polgároktól, hiszen a legtöbbjük nagyon vigyáz az inkognitójára.

Alapvetően nem is a boszorkány külseje az árulkodó, hanem az a finom, mágikus rezgés körülöttük, amely éppolyan egyedi, mint maga a boszorkány. Mint mondják, a hasonló vonzza a hasonlót, ezért a mágusvérűek ösztönösen megismerik egymást.

A boszorkány fel lehet ismerni az őt kísérő állat viselkedéséről, hiszen a familiárisok nehezen illeszkednek be a többi állat közé; felsőbbrendűség, és szinte emberei értelem sugárzik belőlük.

Aktív erő: A született boszorkányok nagy része rendelkezik egy aktív képességgel, amely a személyiségéből fakad, s amely ösztönösen tör felszínre belőle a megfelelő időben. Az erő megmutatkozásának ideje változó; vannak, akiknek már a születésük pillanatában megmutatkozik a mágiájuk, míg mások csak a felnőttkor küszöbén jutnak hozzá. Az aktív képesség gyakorlással fejleszthető, és a kor előrehaladtával egy inkább befolyásolhatól. A kezelhetetlen, irányíthatatlan képességet nyers erőnek, vagy vad mágiának nevezzük. – ehhez segítséget itt találtok

Specializáció: A mágia szerteágazó, végtelen fa, kacskaringós mélyre nyúló gyökerekkel, és felfelé törő, kitekeredő ágakkal, így annak egészét lehetetlen egyetlen embernek megismernie. Éppen ezért a boszorkányok gyakran döntenek úgy, hogy egy alapszakértelem bizonyos formájára, stílusára, vagy részegységére specializálódnak. Néhány képzettség egyszerű gyakorlással, mindenféle oktató vagy forrás megléte nélkül is elsajátítható, ám a legtöbb képzettség nem ilyen, komoly felkészülésre, és kutatómunkára van szükség a használatukhoz. A mágiahasználók ritkán választanak két specializációnál többet. - ehhez segítséget itt találtok

A mágia megköveteli a jussát. Egy nagyobb varázslat komoly kimerültséghez, testi tünetekhez vezethet. Még a boszorkány személyes, aktív képességének használata okoz átmeneti gyengeséget.

Fogékonyak a sötét oldal csábítására. Néhány erős boszorkány képes a démonokat megidézni, és uralni - nem gyakori ugyan, de megeshet. A másik oldal, hogy a démon számára a boszorkány ereje hatalmas kísértés, bármit megtennének, hogy magukba kebelezzék, és ezáltal nagyobb hatalomra tehessenek szert.

Az udvarba ültetett varsafa a legenda szerint távol tartja a boszorkányokat, ami nem egészen hamis. Ameddig a fa gyökere elnyúlik, minden mágikus tevékenység blokkolva van. A kérgéből készült kötél, illetve ékszer megköti viselője hatalmát.

A grimoire elvesztése legyengítheti a boszorkány erejét.

A vérfarkasok harapása megszüntet minden mágikus kapcsolódást; a boszorkány elveszíti a képességeit, és ha nem hal bele a harapásba, vérfarkassá változik.

A legtöbb olyan fizikai tényező ugyanúgy hat rájuk, mint az emberekre.

Ahány embertípus, annyiféle boszorkánykör, vagy más néven koven működhet. Egy koven minimum három, maximum tizenhárom boszorkányból állhat. Tagjai hetente találkoznak egymással, de a hagyományok szerint havonta egyszer, teliholdkor mindenféleképp össze kell jönniük, hogy megerősítsék az egymáshoz fűződő kapcsolatukat.

A telihold ünnepén kívül számos kovenben megünneplik az újhold megjelenését is. A gyülekezet tagjai közösen tanulnak, tapasztalatot cserélnek egymás között, és együtt tartják az ünnepeket. A köröket jellemzően azonos családból származó boszorkányok alkotják, és rendszerint a koven erről a családról kapja a nevét is. A körökbe tömörült boszorkák nagyobb erővel rendelkeznek, mint a magányosok, hiszen a tagok képesek egymásból merítkezni akkor is, ha nincs köztük fizikai kapcsolat.

A koveneknek kötött szabályai, szertartásai, és kitüntetett tagjai lehetnek, valamint azoknak, akik csatlakozni szeretnének titoktartási fogalmat is kell tenniük. Ahhoz, hogy valaki bekerülhessen egy kovenbe teljes jogú boszorkánnyá kell válnia, és egy évet kell eltöltenie inasként valamelyik tag mellett. A tanonc időszak végén az illető boszorkányjelöltnek teljesítenie kell egy összetett vizsgát, majd esküt kell tennie a gyülekezett vezetője előtt. A tanonc bukása nemcsak rá, de tanítójára is szégyent hozhat.

A ley a boszorkányok számára kifogyhatatlan mágiaforrás. A megcsapolt energia számos varázslat megkönnyítésére szolgálhat. Képesek a testükbe fogadni, és általa rövid időre megnövelni a saját erejüket, de óvatosnak kell lenniük vele, mert könnyen függőséget okozhat. A függő boszorkány leválasztása komoly folyamat, ami súlyos esetben a mágia teljes elvesztéséhez, vagy a varázshasználó halálához vezethet.

Viszonylag sok boszorkány, és koven telepedett le Rose Harbor környékén, hiszen a földalatti energia csábító lehetőséget nyújt a saját erejük kiaknázásához. A boszorkánycsaládok hol szövetséget kötnek egymással, hol rivalizálnak, ezért az erőviszonyok folyamatosan változnak. Ritkán lehet megjósolni, hogy mikor ki kerül magasabbra. Több kisebb-nagyobb gyülekezet működik a városban, melyek közül a három legjelentősebb a Lackwood, a Llewellyn, és a Redwine.