Vicces, hogy mennyire tudatlan. Úgy dobálja rám a sarat, mintha egy szent lenne, mindenki felett áll és ő testesítené meg a szikla szilárd morális mércét. De ő sem fedhetetlen, már ott bukik az egész, hogy hozzám fordult segítségért.
- Valid lesz – jelentem ki.
Unottan felsóhajtok.
- Nekem nincs kétségem afelől, hogy egyszer a sorsomra jut – vágok vissza, amikor megint a fajomról gyűlölettel beszél. – Szóval úgy szidja a démonokat, hogy észre se veszi és azzá válik.
Végül flegmán intek neki, hogy menjen. Dühöngve becsapja az ajtómat, miután megbizonyosodok róla, hogy elment, és csak akkor hívom fel a takarítókat. A hamut fel kellene seperni, egyúttal felmosni se ártana. Ha ügyes, akkor fogunk találkozni a kikötőben, viszont fel kell készülnöm a fogadtatására. Jobban a körmére nézek, hogy ki ő. A kapcsolataim megvannak hozzá, szóval nem lesz olyan nagy ördöngösség. Ms. Brandt-et a gyűlölet élteti. Ez kiderült a civódások alatt. Nekem nem több holmi játéknál, ő pedig vérre menően szájal vissza. Mindenesetre hamarabb látok benne egy megkeseredett lelket, aki halála után ugyanúgy gyűlöletnek fog élni, mint egy lényt, akinek az élete befejezettnek bizonyult. Gyűlölet. Annyira vallják, hogy mindenki egyedi, utánozhatatlan, akkor miért ugyanazok a mechanizmusok jelennek meg a halandóknál? A boszorkányom is gyűlölte a világot, önmagát, mindent. A múltjából ezt a fajta erőt találta meg, ezért is fordult a démonokhoz. Ms. Brandt pedig hasonló… Csupán sejtem, hogy gyűlölet nélkül megsemmisülne, szétcsúszna a személyisége. Nem tudná a helyét a világban. Mindent megkérdőjelezne, ami körül veszi. A saját létének a jogosultságát se értené. De higgye csak, hogy ő Penelope Brandt, a tisztavérű vérfarkas, aki az igazság szó szólója. Megváltja a világot, a falkáját és önmagát.
- Mr. Chapman – szólal meg félénken a takarító. – Akkor már rendesen feltakarítok az irodában… Természetesen, ha nem probléma.
Vállat vonok, és kivonulok az irodámból. Ideje valami pihentagyú kollégát keríteni egy kávézásra.
-Azt értékelném végre, ha befejeznéd ezt a kib*szott nyájas hangnemet meg hízelgést és végre kiköpnéd amit tudsz. -csattanok reflexből, mert most már a nemlétező tököm is tele van, hogy itt húzza az időt, ráadásul veszi a bátorságot még hermafroditának is nevezni. Nagyon nem ismeri a határokat ez az undorító pokolfattyú, de ha így folytatja, akkor majd én megmutatom neki. Amikor az asztalra csap, még csak meg se rezzenek, számítottam is rá, meg hát egyébként is elég magasan van az ingerküszöböm, ami az ilyen reakciókat illeti, így csak magamban mosolygok azon, hogy no lám, belőle is ki lehet hozni az állatot, nem csak egy nyálas sznob ficsúr. Szavaira azonban be kell hunynom a szemem, és néhány olyan mély levegőt vennem, hogy szinte a tüdőm kiszakad. Öklömet olyan erővel szorítom össze, hogy csodálkozom, nem töröm el a saját ujjaimat, és csak önuralmamnak köszönhető, hogy nem verem be a démon képét. Te jó ég, mennyire jól esne, de muszáj higgadtnak maradnom, mert még nem kaptam meg, amiért jöttem. Nem reagálok verbálisan, de ha már úgyis annyira tapasztalt minden bizonnyal a nonverbális jelekből, és szinte füstölő fülemből rájöhet, hogy nagyon nagyon kezdi kihúzni a gyufát nálam, szemeim szinte szikrákat szórva üzenik, hogy most aztán már jobb, ha kussolsz, és azt teszed amit mondtam. Valószínűleg felfog ebből valamit az az idióta csökött agya, mert körmölni kezd, amikor pedig felém tolja a papírt, egy lendülettel felkapom, memorizálom a rajta lévő helyszínt és időt, majd kabátom zsebéből előveszek egy öngyújtót, és elégetem, a hamut elegánsan az iroda padlójára szórva. Ennyit megérdemel azok után, ahogy velem viselkedett, meg hát egyébként is. Nem foglalkozom ilyen apróságokkal, ha felbosszantja magát rajta akkor meg még külön élvezni is fogom. -Pompás.-azt lesheti, hogy még meg is köszönöm neki, előbb harapom le a nyelvemet. Mivel megkapta a pénzt az információért, nem fogom még itt hálaimákba foglalni a nevét vagy ilyesmi. Megforgatom a szemem amikor keménykedni próbál a "ha ekkora nagylány" dumával. -Mestere vagyok a szakmámnak, ezzel már boldogulni fogok. Amennyiben az információ validnak bizonyult, megkapod a pénzed maradékát. Ha jó kedvem lesz. -Én pedig akkor megyek is, mert ez az undorító démoni bűz úgy csavarja az orromat, hogy egy hétig se szabadulok tőle. - jelentem ki maró gúnnyal a hangomban, majd hacsak nem tart vissza valamivel, akkor hátat fordítok, néhány határozott lépéssel kivágtatok a helyiségből, és magam után hangosan becsapom az ajtót.
- Ms. Brandt, őszintén és tiszta szívemből mondom, hogyha a külsőségeket veszem alapul, akkor kifejezetten csinos hermafrodita. Kevesebb tesztoszteron és több ösztrogén. Higgye el, nem lenne ilyen agresszív – mosolygok. – Most pedig megengedem, hogy értékelje a bókomat azok után, hogy mindig igyekszik elnyomni az irántam érzett szeretetét.
A fenyegetőzésére az asztalra csapok, felállok és úgy nézek vele farkasszemet. Nem vagyok ideges, csak kissé szánalmasnak találom, hogy ő akar megfélemlíteni.
- A Pokoltól rosszabb úgy sem lehet, de tudja… - jelenik meg egy önelégült mosoly. - …ha megölné a gazdatestem, esküszöm, hogy magát szállnám meg! Van tapasztalatom benne és erős személyiségű embereket is tönkre tettem – végül folytatom a beszédet: - És végre megtudhatnám, hogy valóban hermafrodita-e vagy sem… - vágok ugyanúgy komoly fejet.
Lehet valahol a démonok szégyene vagyok, amiért nem mozgatnak világra törő célok, csupán az, hogy elszórakoztassam magam. Régen az emberi lényem kutattam, de a hosszú évtizedeken nyúló kudarc idevezetett. Rövid időre az örvénylő gondolataimban veszek el, feldereng a boszorkányom szavai. „Hatalmasak a démonok, de a halandók hatalmasabbak. Nekünk van múltunk, ez a mi erőnk.” Kiröhögtem, de amikor láttam, hogy komolyan mondta ezeket, csak akkor csendesültem el. A boszorkánynő halála után értettem meg, hogy a múlt azt jelentette a számára, hogy létezel. A múlttal való harc a motiváció, hiszen az bekebelezi a jelent és a jövőt. Ő pedig egy szebb jövőért küzdött, csak szabotáltam őt. Akartam hinni abban, hogy nekem is van múltam és más sors vár rám, mint a többi démonra. Egy lettem a szórakozott alvilágiak közül, akik élvezik a földi jót. Ez ritka kiábrándító! Megköszörülöm a torkom zavartan. Visszaülök a helyemre, letépek a jegyzettömbből egy lapot, amire írni kezdek. A képességem közben használom, a jövőbe tekintek. „Kikötő, 2022.03.07. 21:30” Odatolom a papírfecnit.
- Itt fogok találkozni vele, hogy átadja a pénzt.
Mr. Towers egyik jachtján fogjuk átrágni a tervét, miszerint itt akarja hagyni Rose Harbor-t, amíg le nem nyugodnak a kedélyek.
- Ha pedig ilyen nagylány, akkor másfél napja van bizonyítékot találni, hogy Mr. Towers tette! Ettől többet előleg nélkül nem segítek magának – jelentem ki határozottan.
Nem fogom megmondani neki, hogy az államokból is elmegy, jó messzire, konkrétan Olaszországba. Az egészet megmagyarázza azzal Mr. Towers, hogy a felesége halálát próbálja feldolgozni… Persze, a szeretője is segít majd ebben.
-Most jótékonyan úgy teszek, mintha nem épp most nevetél volna hermafroditának - te rohadt lélekzabáló pokolszökevény!-Megtisztelő az aggodalmad a szexuális életemet illetően, de ez nem olyan, ami miatt neked aggódnod kellene. - hangomból süt a gúny, ha akarnám se tudnám palástolni. Nem vagyok egy magát magassarkúban és sminkben illegető divatp*csa, de azért odáig senki nem merészkedett, hogy megvádoljon azzal, nem az van a lábam között, ami. Az istenért, ezen kipottyantottam már egy gyereket is, a k*rva életbe! Nyugalom Pepper, ezután mész és szétversz valamit, szedd ki az infót a másikból és aztán itt se vagy. Mély levegőt veszek, és inkább rátérünk a fontosabb dolgokra. És folytatja a kötöszködést. Megölöm. Visszajuttatom a pokolra. Ha nem démon lenne, még akár szimpatikus is lenne ez a fajta tökös hozzállás, és hogy nem ijed meg az árnyékától, ám így inkább dühöt és megvetést vált ki belőlem szavaival. -Most már nagyon ajánlom, hogy fejezd be a sértegetést, vagy úgy tönkreteszem a ficsúr kis gazdatestedet, hogy abba te is belenyomorodsz.-fenyegetően felemelve a mutatóujjamat sziszegem a fogam között a szavakat, körmeimmel már érzem, hogy tenyerem bőrét felsértettem, annyira szorítom ökölbe, hogy ne dobjam ki az ablakon így ahogy van, vagy verjem be tényleg azt az öntelt képét. Végre kiköhög egy információt, mire aprót felhorkanok. Gondoltam, hogy azoknak a nyavalyás seprűlovagló banyáknak köze van ehhez. Is.-Ugye nem gondoltad, hogy itt fogok majd brainstormingot tartani veled? Közöld az infókat, a többit pedig megoldom, nagylány vagyok már. - közlöm nem kevésbé barátságtalanul, mint eddig. Nem kell agysebésznek lenni, hogy egyből a méreg vagy valami átokzsák merüljön fel az agyamban, mint opció. -Én is megmondtam a feltételeket. A borítékban lévő pénzt megtarthatod, a többit majd később. Nem bízom benned, nem tudsz etetni ezzel a "megváltoztam" dumával.- jelentem ki határozottan. Zizzen a telefonom, előkapom. Camtől vár egy üzenet, el kell intéznem neki valamit. Oké, de ezt most muszáj letudnom, szóval visszacsúsztatom a mobilt a bőrkabátom zsebébe, visszahúzom a cipzárt, és úgy nézek ismét a démonra. -Jutottam. Ha annyira tudsz mindent, akkor szépen most azonnal mondd el. Ha nincs több, amit meg akarsz osztani, akkor meg ne húzzuk egymás idejét. Szóval? -áthelyezem egyik lábamról a másikra a testúlyt, közben pedig mellkasom előtt keresztbe fűzöm a karjaimat, a jobbommal pedig türelmetlenül topogni kezdek, a bakancsom ütemesen veri a pokolfajzat irodájának padlóját.
- Lefordítom magának: nem megijed, hanem senki se akar egy hermafroditával ágyba bújni. A nőknek se tetszene egy nyekergő Taigetosz szökevény. Bár, én nem ítélkezem, ha esetleg ez a vonzó önnek, hiszen ki vagyok én?! Lehet még meg is lenne a kémia egy kasztrált férfival – eltűnődöm, és folytatom: - Inkább nem akarok semmiféle pornográf jellegű dolgot elképzelni, szóval térjünk a tárgyra!
Ms. Brandt ezt követően ugyanolyan elbűvölő hölgy maradt, mint eddig. Sugárzik belőle a női elegancia, türelmes és szerencse, hogy megfontolt is. A gyönyörű szép szemével, csak követi a telefonom képernyőjén a tömött sorokat. Istenem, mit meg nem adnék egy ilyen nőiért!
- Szeretem, hogy mindig az adott helyzeten túl lát és ezzel kapcsolatosan tesz fel keresztkérdéseket – vágok vissza. – Biztos nem kér egy nyugtatót?– mutatok a halántékomra. – Nagyon feszült és nem szeretném, ha szélütést kapna.
Nem szeretem az alkudozásokat, kivéve, ha én teszem fel a másiknak. Előredőlök a székemben, a kezeimet összekulcsolom ismét magam előtt és úgy nézek rá.
- Kivételesen jó kedvem van, így adok egy kis segítséget: boszorkányok – húzom féloldalas mosolyra az arcom. – Egy kicsit gondolkozzon, hogy mikben jók… A varázsláson kívül – felsóhajtok. – Inkább előre szólok, mert úgyis ez lenne az első felvetés, legalább is magából kiindulva.
Ismerem a boszorkányt is, aki tette. Gyógynövények nagy szakértője, azonban a mérgekhez is jól ért és szép összegeket kér egy-egy fioláért.
- Használja az agyát! Hiszek magában Ms. Brandt! – adom elő magam. – Amúgy ezért már igazán megkaphatnám az egy negyedét a húszezer dolláromnak. Nem verem át magát! Mondtam, hogy megváltoztam – folytatom tovább az előadást. – Ne feledje, mindent tudok: a jövőt is! – kacsintok rá.
Vagy kiviharzik vagy állja a sarat. Mindenesetre, ha marad, talán egy picit megenyhül a szívem és többet segítek neki. Nem tehetek róla, túlzottan szórakoztató ez a nő és élvezet vele minden egyes pillanat.
-Egy igazi férfi nem ijed meg egy határozott nőtől. Ha találkozol egy ilyen hímpéldánnyal, majd kérdezd meg, milyen érzés.- vágok vissza reflexből az amazonos megjegyzésére cseppet sem kedves hangnemben. Ő megmarad a hivatalos magázásnál, de én nem vagyok hajlandó erre, simán letegezem. A magázást meghagyom azoknak, akik minimális tiszteletet is képesek kiváltani belőlem, márpedig egy pokolfattyú erre sosem lesz képes. Előbb rágom le a saját lábamat tompa fogakkal, minthogy ilyet tegyek. De az a fránya információéhség, most muszáj itt lennem, bár legszívesebben szembe köpném magam, muszáj vagyok -legalább félig-lenyelni a békát és ezt a nyájas hangnemet amitől legszívesebben tényleg hánynék. A "szerelemre" vonatkozó tanácsnál csak horkantok egyet. Pontosan kihallom, mire is érti ezt, de visszanyelem mindazt, amit erre most szívem szerint mondanék, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa rajtam, még annál is jobban felbosszantott, mint ami már eddig is feltűnhetett. -Hát persze...-morranok fel. Tartsa meg másnak a mesét, hogy megváltozott, megjavult. Mindjárt egyből Isten is befogadja a mennyekbe, nem? Na ne röhögtessük egymást, térjünk inkább a tárgyra, annál előbb szabadulhatunk egymás nem kívánt társaságából. Kezeim ökölbe szorulnak színpadias pénzszámolása, majd a halott aktáinak a keresésére. Direkt húzza az agyamat, hogy szarna farfekvéses sündisznót. Elkezdi nekem a hivatalos maszlagot tolni, és már emelném a kezem, hogy közbevágjak, hagyjuk a felesleges köröket, mikor megcsörren a telefonja. Egy pillantást vetek a kijelzőre, amit anélkül is megtettem volna, hogy felém tartja, majd ingerülten fújom ki a levegőt. Gyorsan megneszelte, hogy nyomozok utána. Tuti van valami besúgója. Talán pont ez a démonfattyú az. -Na ne, tényleg, Sherlock? - bukik ki belőlem, mikor kijelenti az egyértelműt, és megforgatom a szemeimet. Rángatózó érrel a halántékomon várom, amíg ő vígan üzenget - gondolm Towers-el -, majd elolvasom az üzenetet amikor alkalmam van rá. Hahh. Tudtam én, hogy sáros a fickó. Az sms-ben leírt összeg láttán nem lep meg, hogy Acheron fölé lő, számítottam rá. Ügyfelem busásan megfizet, mivel óriásit lendít előre az ügyemen, beleférne a büdzsébe ennél nagyobb összeg is, de azért csak próbáljunk meg alkudozni. Ismerem a fajtáját, be fogja vasalni Towers-en is az összeget, nincsenek kétségeim. -17. A borítékban ott a tízezer, és megkapod a maradékot amint hasznosnak bizonyul, amit megosztasz velem. Megegyeztünk? -nézek rá felvont szemöldökkel. Nem véletlenül nem az alku szót használtam, ezeknél a pokolfajzatoknál ennek egy egészen más jelentése is van, én pedig nem ma jöttem le a falvédőről. Lesheti, hogy eladom a lelkem egy koszos kis démonnak. Így is elég nagyvonalú vagyok vele.
A szemem forgatom Ms. Brandt morgására. Valószínűleg nehezére esett volna, ha befogja és nem hallucinál a lába közé falloszt.
- Remélem tudja, hogy a férfiaknak nem vonzóak az amazonok – vigyorom ugyanúgy ott húzódik az arcomon. – És bocsásson meg, hogy ezt így megjegyeztem, csak segíteni szeretnék… Ebben is. Tudja, hogy a szerelem mennyit változtat egy emberen?
Így is szépen körülírtam, hogy egy pénisz csodákra képes. Nem véletlenül találták fel a nőknek a középkorban a hisztéria elleni gyógymódot!
Megadóan felemelem a kezem, amikor továbbra is morgolódik és igyekszik nekem visszavágni. Nem szoktam aggódni azon, hogy én lennék túlzottan előítéletes a fajokkal, hiszen nekem is megvan a billogom, amit sehogy se tudok rejtegetni… De az bizonyos, hogy Ms. Brandt jobban megvetheti a fajtámat, mint én az övét.
- Miért kell rasszistának lennie? – mondom teátrálisan. – Higgye el, megváltoztam! Okkal vagyok jogi és orvos vonalon!
Felszalad a szemöldököm a név hallatán, és legszívesebben képen röhögtem volna. Komolyan azt hiszi, hogy megjegyzek ilyen semmitmondó eseteket? Úgy vélem, helyesen döntöttem, mert egyből elém dobott egy borítékot. A pénzt látványosan, az ujjaimmal lapozva számolom. A második számolásnál észreveszem, hogy mindjárt agyvérzést kap a kutyuli és leordítja a fejemet. Félretolom a pénzt, rákeresek a betegre és beleolvasok a dokumentációkba.
- Ó, már tudom ki ő – visszafordulok a nőhöz. – Kardiovaszkuláris-sokkban halt meg, vagyis szívinfraktusban. Ez tény – vonom meg a vállam. – Viszont azt fontos tudni, hogy…
Megszólal a telefonom és meglepődöm, amikor Mr. Towers az. A farkas elé tartom a mobilom, hogy lássa ki hív, majd kinyomtam.
- Valószínűleg sejti, hogy ráküldtek egy nyomozót, nem gondolja? – dőlök vissza a székembe.
Ez a telefon külön a mocskos ügyleteimhez van fent tartva, így nem voltam rest és egy SMS-t írtam Mr. Towers-nek. Az üzenet lényeges része, hogy akkor falazok neki tovább, ha búsásan megfizet. Nemsokára jön a válasz: tizenötezer dollárt ad, de előtte telefonon egyeztetni akar és máshol szeretne találkozni velem. Megint a nő felé tartom a telefonom, hagyom, hogy elolvassa az üzenetet. Félek-e a farkastól, hogy letámad emiatt? Nem, ha kell én magam ölöm meg, de igazából az sem kellene… Amilyen agresszív megoldanám, hogy egy életre a zártosztályon, leszedálva élje a mindennapjait. Sajnálatos, hogy a lobotómiát már betiltották, pedig akkor amellett kardoskodnék.
- Húszezer dollár, és mindent úgy alakítok, hogy magának jó legyen. Segíthetek zsákutcába csalni Mr. Towers-t. Nos?
Én tovább látok ettől! Azon gondolkozom, hogy hogyan kaphatnám meg a tizenötezer és a húszezer dolláromat. Talán ki tudom játszani a lapjaim, főleg, hogy Mr. Towers és Ms. Brandt is elég heves, meggondolatlan.
-Na végre, ideje volt!- csattanok fel, mikor végre kinyílik az ajtó. Az éppen kifelé igyekvő emberke szinte maga alá szarik nem túl finomkodó és nőies kisugárzásomtól, de magasról teszek rá. Amint elhagyja a helyiséget én már lépek is be, és csukom be magam mögött az ajtót. -Hagyjuk ezt a Ms. Brandt-ezést vagy idehányok a csinos kis irodás közepére. Nem jópofizni vagyok itt.- teszek egy lépést beljebb, majd felhorkantok a gúnyos megjegyzésére. -Tartsd meg a nyugtatót, a pszichiátriát meg ezt az álszent stílust azoknak a szerencsétleneknek, akiket megszálltok. - morranok rá, és csak magamban teszem hozzá, hogy ti szánalmas, undorító pokolfattyak. Muszáj némileg visszafognom magam, mert súlyos pénzek forognak kockán, és legnagyobb bosszúságomra pont egy démon információjára van szükségem, hogy tovább tudjak lépni ügyfelem megbízásával. Kár, hogy amikor a jópofizás képességét osztogatták én a kocsmában piáltam. Most jól jönne, ha képes lennék olyan tenyérbemászó stílusra ami sok embernek zsigerből jön, és amitől felfordul a gyomrom három másodperc után. Veszek egy mély levegőt, ami hiba, mert megcsapja érzékeny farkasorromat a démoni bűz, de valahogy sikerül visszafognom az arcomra kiülni készülő grimaszt. -Theresa May Towers. Két hete halt meg, hivatalosan szívrohamban. -hagyok neki egy kis időt, hogy csöppnyi agya fel tudja dolgozni az információkat. -Te írtad alá a papírjait. Most pedig elárulod, mi volt a halálának igazi oka.- inkább kijelentő-utasító, mint kérő hangnemet sikerül megütnöm, de ez van, undorodom magamtól már csak amiatt, hogy ide kellett süllyednem, hogy egy démontól kell kuncsorognom infót. Hogy b@szná meg a jegesmedve! Tudom, hogy nem szívroham volt, és a néhai nő testvére is tisztában van vele. A férjre gyanakszik a hugi, nekem pedig be kell bizonyítanom, de ahhoz tudnom kell, a halál pontos okát. És azt is, miért és ki intézte ennek a hamisítását. Acheron nyilván nem dolgozik ingyen, így jelentős kis összeget tartalmazó borítékot dobok az asztalára, egyenesen az orra elé. Ha akarja megnézi, ha akarja elhiszi hogy eleget kapott, de mindenesetre még ez is több, mint amit érdemelne. Nagyon ajánlom neki, hogy ez oldja meg a nyelvét, különben nem tudom mit csinálok.
Hallottam hírét, inkább hírhedtségét a kutyulinak, ahogy azt is, hogy Cameron Ward seggét polírozza a nyelvével. Bár, egy kutyától mit várok? Kell neki gazdi, akinek a lábánál moroghat parancsszóra vagy füttyentésre. A vérfarkasok a legprimitívebb lények, ez köztudott. Most pedig szegénykének én fogok füttyögni. Meg kell dolgoznia az információért. Ha ügyes, akkor adok neki csontot. A hullának már úgy sem fog hiányozni egy alkarcsont. Az irodámban beszélek egy idegsebésszel, aki eltolta a műtétet és emiatt a páciens meghalt. Lehetett volna körültekintőbb, aláírom, de igazából nem kellene ennyire félnie. Annak a férfinak a koponyájához konkrétan csak a csigolyák kapcsolódtak, a gerincvelő már annyira sérült, hogy szinte semmi se kapcsolta össze az agytörzzsel. Ha hasonlatot szeretnék mondani, akkor lefejezték a férfit, de nem olyan látványosan, mint ahogy a párizsi forradalmárok csinálták guillotine-nal. Az autóbaleset és az alkohol csodái. Ritka az idegnél az ilyesfajta roncsolódás, én pedig izgatottan boncoltam a hullát izomról izomra, csontról csontra, majd idegről idegre. Az emberi test komplexitása ámulatba ejt; hiába létezek régóta, van nagy tudásom, de még mindig nem tudom mennyi rejtély lakozik ebben a húsbörtönben, amiben a lélek is vergődik. Épp a dokumentumokat írom, az orvos indulni készül, amikor hármat rávágnak az ajtóra.
- Ne aggódj, mindent elsimítok az üggyel kapcsolatban, szóval nem lesz semmi pereskedés! – sóhajtok fel.
Kitessékelem az idegsebészt, aki köszönöm kíséretében elsurran az idegbeteg farkas mellett.
- Üdvözlöm Ms. Brandt! – nyitom ki előtte az ajtót. – Sajnálom, de nyugtatót nem tudok adni magának, ahhoz a másik részlegre, a pszichiátria járóbeteg osztályára kellene mennie – vigyorodom el. – Miben segíthetek ezenkívül?
Vele szemben leülök a bőrszékembe, az íróasztalomra felteszem a kezem, majd az ujjaimat összekulcsolom.
Utálom. Utálom utálom UTÁLOM a démonokat. Undorító pokolfattyak a szememben egytől egyig mindannyian, és ha csak lehet, kerülöm őket, meg bármiféle kontaktust velük. Most viszont szükségem van az egyikre, hogy rohadjon meg minden és mindenki. Az elmúlt két napom arra ment rá, hogy megpróbáltam mindent, hogy találjak egy más módot, amivel előrehaladhatok az ügyemmel, de mindig visszakanyarodtam oda, hogy nincs más lehetőségem, mint felkeresni az Acheron nevű pokolfajzatot. A kocsimat leparkolom az Egészségügyi Központ parkolójában, kissé ingerülten ingerültebben csapom be az ajtót, mint kéne, de nem érdekel. Direkt strababíró dögöt választottam, hogy bírja a kiképzést. Felhúzom fekete bőrkabátom cipzárját, és így trappolok a központ bejárata felé, ahol nem törődve a recepciós kétségbeesett kiáltozásaival megyek a démon felé, már tudom, az épület melyik részén dolgozik. Fekete bakancsom csattogása hangosan visszhangzik a relatíve üres folyosókon, néhány meglepett nővérke ugrik csak félre az utamból, mert én aztán nem vagyok hajlandó kikerülni őket, határozottan menetelek célom felé.Az ajtaját zárva találom, de fejlett hallásomnak köszönhetően hallom, hogy az a pokolfattyú odabent van. Pedig tudja hogy jövök. Ide szóltam neki fél órával ezelőtt. Ingerülten, ököllel hármat verek az ajtajára, csak úgy remeg a keretben, mellé pedig dühösen fújtatok. Utálom ha megváratnak. Ráadásul pont egy ilyen alantas lény...Nagyon ajánlom neki, hogy a következő 10 másodpercben nyisson ajtót, vagy nem állok jót magamért. Nem részleteztem jövetelem okát, de a hangomból érezhette, hogy nem pirospacsizni akarom megkérni. Máris megbántam, hogy idejöttem...ha lenne más mód, de hát...p*csába!
Kezdőlap
