A kétségbeesett telepesek, akik felismerték a természetfeletti munkálkodást a frissen elfoglalt földjükön, segítségért fohászkodtak. Az Úr helyett azonban másvalaki hallgatta meg őket; egy cserzett arcú, görnyedt hátú öregember érkezett a faluba, aki Gakharit néven mutatkozott be, és a maga módján szintén tudó volt. A mágia puha burka ölelte körbe látszólag törékeny testét, és olyan erő sugárzott belőle, melyhez foghatóval sem előtte, sem azóta nem találkoztak. Egyesek szerint Gakharit indián sámán volt, mások szerint egy ősöreg druida, aki bírta a szellemek hatalmát, és aki valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy segít a rászorulókon.

Gakharit hat férfit kért, hat elsőszülöttet, akik hajlandóak védelmezőként állni a családjuk és a természetfeletti világ között, és akiket olyan erővel ruházhat fel, mely hasonlóvá teszi őket azokhoz, akik ellen ki kell állniuk. A terve az volt, hogy egyesíti a hat férfi szellemét a kíséretül szolgáló hat erdei állat lelkével; viharmadár (Baimaan), szarvas (Flanagan), farkas (Decker), medve (Cappel), puma (Heavenford) és róka (Duke) képében védelmezhetik azokat, akiket szeretnek. A telepesek elborzadtak a lehetőségtől, hogy fiaikból förmedvényeket teremtsenek, mégsem akarták elszalasztani az esélyt arra, hogy megvédhessék magukat. Alkudozni kezdtek, Gakharit pedig meghallgatta őket.

Jól van hát - szólalt meg rövid révedezés után. - Akkor válasszatok fegyvert - mondta -, de úgy válasszatok, hogy tudnotok kell, hogy ez a fegyver lesz az egyetlen, amit örököseitekre hagytok, és az egyetlen, amely megvédhet benneteket attól, amitől rettegtek.

Az Alapítók feljegyzései innentől kezdve zavarossá válnak; talán az öreg zavarta meg a résztvevők fejét, hogy ne emlékezzenek a történtekre, vagy a bódító füst volt a ludas, amit az Ősök szellemének táncra kérésére használt, nem tudni, de bárhogyan is zajlott a rítus, végül megszülettek az Őrszellemek, amelyek láthatatlan segítőként álltak gazdájuk mellett, és állnak ma is.

A hatalom egyenes ágon, az apáról a fiúra száll – mellékági öröklés nincs, testvér nem örökölhet testvér után, pusztán az apa-fiú kapcsolat számít. Ha ez az ág kihal, az Őrszellem visszatér az Ősökhöz, és vele együtt elvész annak a fegyvernek a hatalma, amelyet az Első birtokolt. Ennek köszönhető, hogy a generációk alatt a hat Első száma négyre csökkent.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy valaha is láttak volna Őrszellemet, hiszen csak akkor jelenik meg teljes alakjában, ha a gazdája közel jár a halálhoz; volt már rá példa, hogy egy Első életét az mentette meg, hogy a szellem az utolsó pillanatban vezette hozzá az egyik családtagját. Az Őrszellem nem materializált lény, sokkal inkább egy árnyalak, vagy sötét gomolyag, amelyből halványan egy állat alakja bontakozik ki. Az Őrszellem képes ugyan megmutatkozni, de az esetek többségében csak az látja, aki birtokolja.

A bestia egész életén át kíséri az embert, oldalán harcol, ha kell, és együtt hal vele. Ha a férfiág kihal, akkor maga az Őrszellem is elpusztul, és lelke visszatér az Ősökhöz. Egyedül a birtokosnak engedelmeskedik, és neki is csak attól a pillanattól kezdve, hogy az előző gazdája csillaga örökre kihunyt.

Az Elsők alapvetően közönséges emberek, így különleges ismertetőjelük nincs. A szellemek ugyan láthatatlanok, de jelenlétük jól érzékelhető; libabőr a karon, a semmiből érkező mordulások, a láthatatlan orrokból felszálló pára, mind-mind jele lehet annak, ha egy őrszellem van a közelben. Méreteiket tekintve sokkal nagyobbak, mint azok az állatok, amelyekről formálták őket, és bár néha tulajdon gazdájuknak is káprázatnak tűnnek, a karomcsapások és a harapások, amelyeket okozni tudnak, nagyon is valódiak. A patrónusok láthatatlanok, lábnyomaik – melyek a közönséges állatok nyomainál kétszer nagyobbak– éppúgy meglátszanak a talajon, mint minden más élőlényé.

Összeforrás: Az egyetlen mágikus képesség, amellyel az Elsők rendelkeznek. Képesek az általuk birtokolt szellem fejébe jutni, rajtuk keresztül látni, hallani, és érezni. Ha a szellem, és gazdája kapcsolata elég méllyé válik, az Első rövid időre átveheti a tudatot az őrző teste felett, teljes uralmat gyakorolva felette.

A legidősebb fiúkat gyermekkoruk óta erre az életútra nevelik, így szélesskálájú kiképzést, és komoly felkészítést kapnak arra az időre, amikor apjuk helyére kell lépniük a rendben. Saját fegyvereik használatán túl megtanulnak lőfegyverrel, és más közelharci (test-testelleni küzdelem) módszerrel harcolni. A legelterjedtebb fajokról már egész kiskorukban alapvető lexikálist tudást szereznek.

A kiválasztottak uralják az Őrszellemeket és az Ősöktől kapott fegyvereket. Az állatok más parancsának nem engedelmeskednek, a fegyverek pedig csak közönségek mások kezében – még egymás között sem tudják elcserélni őket.

A patrónusok láthatatlanok, fizikális tekintetben pedig sokkal masszívabbak, és erősebbek, mint azok a teremtmények, akikről formázták őket.

A rítus alatt kötött paktum miatt az Elsők nem használhatnak egyéb mágiát, csak amit az ajándékkal kaptak. Mind a boszorkánypraktikák, mind a vérfarkasátok a paktum megszegését, és a hatalom elvesztését jelenti. Ugyanez igaz akkor is, ha az Első természetfeletti lényt választ párjául, hiába nemz fiúgyermeket, az teljesen halandóként jön világra – büntetésként sem az apa, sem pedig az anya oldaláról nem örököl semmit. Éppen ezért az Alapítók nagy része elítéli azokat – még maguk között is -, akik emberként förmedvényekkel kezdenek kapcsolatot.

Az Elsők átlagos emberek, így velük egyformán sebezhetőek. Általában ritkán élnek meg öregkort, de nem fizikális elváltozásnak, sokkal inkább az életvitelüknek köszönhető.

A Őrszellemeknek nincs kifejezetten gyengepontja, csak akkor pusztul el, ha a gazdája fiú örökös nélkül hal meg.

Az emberek közvetlen kapcsolatot nem tudnak létesíteni az energiával, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy halványan ne éreznék a pozitív hatásokat; a feltöltődést, az elcsituló viharos gondolatokat.

Az Őrszellemek a vonalak közelében erősebbek, alakjuk kivehetőbb.

Az eredetiek leszármazottjai mind tagjai az Alapítók Körének. Úgy tarják, hogy az Elsők az utolsó védvonal, amely a természetfeletti világ, és az ártatlanok között áll. Amolyan természetfeletti rendőrség szerepét töltik be, akik egyaránt felelnek a vizsgálóbiztosságnak, és a kör vezetőségének. Bármilyen olyan ügy, amelyben a természetfelettiek érintettek az ő asztalokukon landol, ők göngyölítik fel, és hajtják végre az ítéletet. Nyomozók, és ítéletvégrehajtók egyben.

Jelenlegi Elsők:
Godric Cappel – medve, rangidős, csapat vezetője (kanon)
Fegyvere: Akarat, egy ostor, aminek a csapása bizonyos időre megállásra készteti az ellenfelet, és amíg rátekeredik muszáj igazat mondania, és engedelmeskednie a fegyver tulajdonosa akaratának.

Nicholas Baimaan– viharmadár (kanon)
Fegyvere: Métely, a mágikus kard, aminek egyetlen vágása végzetes mérgezést indít el annak a testében, akit megsebez.

Gabriel Decker – kojot (kanon)
Fegyvere: Végzet, egy mágikus tőr, ami megsebez bármilyen természetfeletti teremtményt.

Jamie Heavenford – puma (kanon)
Fegyvere: Kegyelem, a mágikus íj, az elsők ajándéka, aminek egyetlen lövése kiűz egy démont a gazdatestből

Élete során ki ne hallott volna Artúrról, Avalonról és Camelot csodálatos váráról? Számos monda terjedt el az ifjúról, aki kihúzva a kardot a kőből királlyá vált, megalakítva a világ egyik legismetebb rendjét, a kerekasztal lovagjaiét. A legendák egy része igaz, míg a másik mítosz.

Számtalan kutató és történész, művész és kalandor próbálta meglelni az igazságot, egyesek közel jártak, mások kevésbé. Egy dologban azonban mind egyetértenek: a lovagrend létezett. Azt viszont kevesen tudják, hogy a leszármazottak a mai napig köztünk élnek.

Artúr király idejében a természetfeletti sokkal inkább az emberiség részét képezte, mint napjainkban. Ezeknek a lényeknek a száma korlátlannak tűnt, és olyan sötétséget árasztottak magukból, megfertőve a földet és a rajta élőket. Amikor az ifjú Artúr királlyá cseperedett, és maga mellé gyűjtötte leghűségesebb urait - akikből az első lovagok lettek -, bástyaként állította az Őrzőket az emberek, és a különböző teremtmények közé, utolsó védvonalként a sötétség ellen. Ez a mozzanat ismerős, igaz? Szóról-szóra ez ismétlődött  meg évszázadokkal később, egy Rose Harbor nevű aprócska településen. Talán senkit nem lep meg, hogy az Elsők története indult útnak, hála egyetlen közös origónak, Gakharitnak a druidának.

Ahogy egymást követték az évszázadok, Artúr legendája és alakja kissé megkopott, és Camelot várának története eggyé vált a mesével, de a lovagok továbbra is büszkén viselték sajátos örökségüket, apáról-fiúra adományozva a tudást, melyet birtokoltak. Harcosaik ott jelentek meg, ahol a természetfeletti munkálkodása veszélybe sodorta az ártatlan emberek életét. Titokban, de olyan szövetségesek áldásával, mint maga a Brit Korona.

Mivel a druidavarázslat, amely létrehozza a kapcsolatot az Őrszellem és gazdája között veszélyes - a közreműködő varázslót élet-és halál közé, mély druidaálomba sodorta -, csak indokolt esetben toboroztak új tagokat. A hatalom egyenes ágon, az apáról a fiúra szállt, és az elsőszülött fiút mindig a Rend szolgálatába állították.  Ha ez az ág kihal, és nincs a közelben egy druida, aki varázslatával új örököst, új ágat teremtsen, az Őrszellem visszatért Avalonba, és vele együtt elveszett annak a kardnak a hatalma, amelyet a lovag birtokolt.

Gakharit nem az első druida volt, aki a Rendet szolgálta, de kétségtelenül az egyik legmélyebb nyomott hagyta a szövetség történetének szövetén. A mágus olyan árulást vitt végbe, amelyre senki sem számított; Ellopta az egyik legszentebb ereklyét, a szövetség megszületésének és fennmaradásának kulcsát, magát a Szent Grált, és új rendet hozott létre a világ túlfelén...

Kevesen mondhatják el magukról, hogy valaha is láttak volna Őrszellemet, hiszen csak akkor jelenik meg teljes alakjában, ha a gazdája közel jár a halálhoz; volt már rá példa, hogy egy lovag életét az mentette meg, hogy a szellem az utolsó pillanatban vezette hozzá az egyik családtagját, vagy rendtársát. Az Őrszellem nem materializált lény, sokkal inkább egy árnyalak, vagy sötét gomolyag, amelyből halványan egy állat alakja bontakozik ki. Az Őrszellem képes ugyan megmutatkozni, de az esetek többségében csak az látja, aki birtokolja.

A bestia egész életén át kíséri az embert, oldalán harcol, ha kell, és együtt hal vele. Ha a férfiág kihal, akkor maga az Őrszellem is elpusztul, és lelke visszatér oda, ahol született, Avalonba. Egyedül a birtokosnak engedelmeskedik, és neki is csak attól a pillanattól kezdve, hogy az előző gazdája csillaga örökre kihunyt.

Avalon: A boldog túlvilág, ahonnan az őrszellemek varázsereje származik, és ahová a hősiesen elhunyt lovagok lelkei kerülnek.

Az Őrzők Rendjének tagjai emberek. Halandók, akiket a druidavarázslat köt a fegyverükhöz, és az általuk birtokolt szellemállathoz. Ismerik a mágiát, de ők maguk - leszámítva néhány védelmi rúnát - nem igazán használják, mert úgy tarják, túl közel sodorná őket ahhoz, ami ellen küzdenek. Előfordul, hogy együttműködnek bizonyos természetfelettiekkel, de nem vegyülnek velük.

Akárcsak az Elsőknél, az elsőszülött fiúkat a rend szolgálatába állítják. A Brit Korona támogatásával a legjobb iskolákba kerülnek, ahol felvértezik őket az élethez szükséges tudással. Egytől-egyik szigorú katonai kiképzést kapnak a Sandhursti Katonai Akadémián, és innen kikerülve - viszonzásként - a haza szolgálatába állnak. Az őrzők fiai már a beteljesedésük előtt is kapnak kisebb küldetéseket a rendtől, ahol tapasztaltabb társaik mellett terepen is kipróbálhatják a tudást, amit szereztek.

A fiúk már egészen korán szigorú szabályok között nevelkednek, melynek alapjait a hét legfontosabb lovagi szabály adja:


Beteljesülésnek nevezik annak a folyamatnak a végét, amikor a tanoncból felavatott Őrző lesz. Az apjuk halála után meg kell jelenniük a Rend Főkamarása előtt - a rend irányítója, akire mindig Arthurként utalnak -, aki az első lovagok iránti tiszteletből, képességeiknek megfelelően választ számukra kódnevet. A kódnév nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott cameloti hős vérvonalából származnak.

Legfontosabb fegyverük a kardjuk, amely apáról-fiúra száll az öröklésben. Már egész kiskorban elkezdik a bajvívást, amelyet aztán egész életükben gyakorolnak. A kardok mind mágikusak, és csak engedelmeskednek, akinek a birtokában állnak. Különlegességük, hogy méretükhöz képest könnyűek, pengéjük pedig sosem kop el. Könnyedén vág át csontot, és inakat. Ha harcos meghal, a kard eltűnik mellőle, és az őszellemmel együtt az új örökösnél jelenik meg.

A Lovagok Rendjének levéltára már Arthur idejéből tartalmaznak feljegyzéseket a különleges lényekről, tárgyakról. Olyan teremtményekről is tartanak iratot, akik a hosszú évszázadok alatt már kihaltak. Fontosnak tarják a tudást, ami lapokban rejlik, ezért különös tisztelettel, vasmarokkal őrzik.

A lovagok rendje nem használhat egyéb mágiát, csak amit az a drudavarázslat megenged. Mind a boszorkánypraktikák, mind a vérfarkasátok a vérvonal megszegését, és a hatalom elvesztését jelenti. Ugyanez igaz akkor is, ha az Őrző természetfeletti lényt választ párjául, hiába nemz fiúgyermeket, az teljesen halandóként jön világra – büntetésként sem az apa, sem pedig az anya oldaláról nem örököl semmit. Éppen ezért az Őrzők Rendjének tagjai soha sem vegyülnek  természetfeletti teremtménnyel!

A legnagyobb gyengeségük az, ami az erősségük is. A rend tagjai félig-meddig függnek a druidavarázslattól, hiszen ez az, ami a vérvonalukat Avalonhoz köti. Amióta Gakharit elhagyta őket, és ellopta a legszentebb ereklyéik egyikét, nem képesek arra, hogy külső vérvonalat hozzanak létre a kihaltak helyet. Számuk az évek alatt megkopott, a létezésük szép lassan veszélybe került.

A cameloti lovagok átlagos emberek, így velük egyformán sebezhetőek. Általában ritkán élnek meg öregkort, de nem fizikális elváltozásnak, sokkal inkább az életvitelüknek köszönhető.

A Őrszellemeknek nincs kifejezetten gyengepontja, csak akkor pusztul el, ha a gazdája fiú örökös nélkül hal meg.

Az emberek közvetlen kapcsolatot nem tudnak létesíteni az energiával, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy halványan ne éreznék a pozitív hatásokat; a feltöltődést, az elcsituló viharos gondolatokat.

Az Őrszellemek a vonalak közelében erősebbek, alakjuk kivehetőbb.

Székhelyük mai napig az angliai Winchester. Titokban tevékenykednek, de annál nagyobb alázattal téve fel életüket az emberek védelmére. A legnagyobb pénzügyi támogatójuk a Brit Korona, amely már hosszú évszázadokkal ezelőtt is külön pénzügyi forrást különített el számukra. Fedőszervezetük a Winchesteri Történelmi Társaság, melynek égisze alatt folytatják tevékenységüket.

A központ otthonául szolgáló impozáns épületet - ami sokkal inkább hasonlít egy katonai bázissal ötvözött múzeumra - hatalmas birtok veszi körbe, amelynek melléképületeiben különböző kutatások, felkészülések folynak. Manapság egészen modern eszközök állnak rendelkezésükre, és félig autonóm katonai szervezetként látják el a feladataikat. A kiképzés alatt álló, és aktív rendtagok itt élnek, sokszor a családjukkal együtt.

Amióta Gakharit elhagyta őket, és ellopta a legszentebb ereklyéik egyikét - a Szent Grált -, nem képesek arra, hogy külső vérvonalat hozzanak létre a kihaltak helyet. Számuk az évek alatt megkopott, a létezésük szép lassan veszélybe került. A kiterjedt rend létszáma erősen megcsappant, ezért is jelentett számukra nagy áttörést, amikor 2022 tavaszának elején megjelent náluk egy férfi, Graham Marshall, akit egy szövetséges irányított hozzájuk...

Csakhogy hamar világossá vált, hogy Graham nem egy régen elveszett cameloti vérvonal leszármazottja volt, ahogyan azt elsőként gondolták - ez pedig azt jelentette, hogy valahol, valamikor új rend született, aminek csakis Gakharithoz, a druidához lehetett köze. Graham hagyatékából előkerült néhány levél, amit az első világháború során, egy Markus Duke nevű katona írt a szeretőjének, Marshall egyik ősének, akinek fia született tőle. Egy olyan kiterjedt hálózattal és kiváló eszközökkel felszerelt szervezetnek, mint az Őrzők Rendje, innentől már nem volt nehéz összekötnie a szálakat egy amerikai kisvárossal, Rose Harborral.

2022. májusának végén tehát egy négy fős csapat indult útnak, hogy válaszokat találjanak Delaware-ben.

A városba érkezők:
Cyrus Walker McCoy – oroszlán, rangidős, az akció irányítója (kanon)
Kódneve: Yvain
Fegyvere: kard, Hajnali fény

Stephen Cunningham– óriási varjú, veterán lovag (kanon)
Kódneve: Mordred
Fegyvere: kard, Vész

Cole White – fehér ló, zöldfülű, ez az első küldetése (kanon)
Kódneve: Lancelot
Fegyvere: kard, Tisztességes ajánlat

Graham Marshall - róka, nem lovag, Duke leszármazott (kanon)
Kódneve: -
Fegyvere: Sarc, az örökké éles kasza, ami egyetlen csapással képes elválasztani fejet a testtől. (A fegyver jelenleg a Rose Habori alapítók fegyverraktárában pihen, mert a kihalt vérvonal miatt használhatatlannak vélték)