Hosszú szőkésbarna haját általában szereti lógva hagyni, hiszen munkájában legtöbbször össze kell fognia. Az étteremben az elegánsabb ruháit részesíti előnyben, ám a hétköznapokban a könnyebb lazább viseletet preferálja. Szemüveg számára nem szükséges kiegészítő, de szereti hordani mert komolyabb megjelenést kölcsönöz neki. Természetesen ez csak átlagos divatszemüveg ami dioptriával nem rendelkezik. 167 centiméteres magasságával nem fogja megváltani a világot, ahogy az átlagos vékonyabb testalkatával sem amit szeret karbantartani rendszeres futással.
Bal tenyerén egy nagy égési seb található amit szentelt tűz okozott. Ha bárki rákérdez csak annyit szokott mondani hogy durván megégette magát régen.
Arcát általában mosoly keretezi és összességében pozitív kisugárzással is rendelkezik amit mindig előnyére is használ. Járása kecses, elegáns nem szereti elhanyagolni magát, szinte akaratlanul is tökéletességre törekszik.



Jó tulajdonságok:

- kreatív - nem kell a szomszédba menni ha arról esik szó hogyan kell feldobni bármit is, legyen szó új étlapról, az étterem belteréről. Szeret változatos csapatépítő programokat is szervezni amikről eddig mindig pozitív volt a visszajelzés. Állandóan van valami ötlete, tőle ritkán lehet azt hallani hogy "nem tudom", mert ő már azonnal azon gondolkodik hogy mégis mi legyen a következő újdonság.

- jó vezető - legalábbis eddig nem panaszkodtak rá és mindig igyekszik családias légkört teremteni. A többieket is erre ösztökéli hogy támogassák egymást, hiszen egy csapat és össze kell hogy tartsanak. Ha látja hogy el van úszva a konyhán minden akkor ő az első aki összefogja a brigádot és be is áll hozzájuk segíteni. Nem holmi főnök aki csak dirigálásra és lehúzásra képes, többre nem.

- jóságos - tudja milyen az élet mikor nincs az embernek semmilye, így mindig igyekszik a rászorulókon is segíteni. Ahelyett hogy kidobná az aznapi alapanyagokat - ahogy azt hivatalosan kéne nap végén - inkább elviszi különböző szervezetekhez akik tudják hasznosítani ezeket. Sokszor rendeznek jótékonysági főzést ahol a maradékokat megmentik és azokból új ételeket kreálnak majd a rászorulók közt szét is osztják.

- türelmes - nehéz kijátszani a kötélidegeit és általában megértő is az emberekkel. Nem szereti ha ez nem működik visszafele, de még akkor is igyekszik megőrizni a nyugalmát. Jó tanító, igyekszik alaposan elmagyarázni mindent és azt se, bánja ha többször meg kell mutatnia valamit, hiszen számára tényleg az a fontos hogy a másik megértse azt amit kell.

Rossz tulajdonságok:

- szentimentális - nem feltétlenül mondaná az átlag ember olyan rossz dolognak, de Gene hajlamos arra hogy sokszor a múltba révedjen és utólag minden kis apróságot ami történt vele átgondoljon. A sok régi tárgyhoz kötött emlékei amiket a mai napig megtartott csak még jobban ront a helyzeten. Sokszor gondolt arra hogy ezektől a régiségektől megszabaduljon de sosem vitte rá a lélek.

- nem szereti az igazságtalanságot - és ennek hangot is ad. Munkahelyen ez főleg hátrány, hiszen így akik arra játszanak hogy megússzák a nehezebb munkákat az étterem körül azok csúnyán ráfáznak. Amiről a beosztottak hallgatnak azt ő nyíltan ki is mondja a hűvös szavaival.

- talán túlságosan is karrierista - szereti a munkáját, az összeset imádta bármelyikben is dolgozott az adott évtizedben, mindig talált bennük különlegességet. Ez hajtja előre hogy ezzel is megtapasztaljon újabb dolgokat. Kijelenthetjük hogy undorító módon maximalista, de legalább ezt másoktól nem várja el. Olyan szinten biztosan nem amin ő van.

- makacs - elveihez szorosan ragaszkodik és általában mindenről határozott véleménye is van és ezeket általában ki is mondja. Nehéz meggyőzni más igazáról, ám nem lehetetlen. Túlságosan sokat csalódott az emberekben de nem adta fel hiszen még mindig foglalkozik velük a sok kudarc ellenére is.



Általában mindenkivel kedves és türelmes, még a legnagyobb bunkókat is igyekszik tolerálni ami a vendéglátásban kifejezetten az előnyös számára. Általában ő is szokta kezelni a problémás eseteket hiszen munkatársait ezzel nem akarja fárasztani, csak felesleges energiákat vonna el tőlük. Képes kompromisszumokat is kötni ha a helyzet szinte menthetetlennek tűnik, nagyon ritkán adja fel és mond le az emberekről.
Állatbarát és szereti a természetet, amikor alkalma adódik akkor ki is mozdul, így ha valaki állatbarát az már egy nagy pluszpont számára. Nem okoz számára gondot a csend egészen addig amíg nem kínos egyik fél számára sem, így egy zártabb embert is könnyebben tud kezelni, hiszen nem elsődleges célja az hogy a másik hasába lyukat beszéljen ha ő nem vevő erre.
Egész jó emberismerőnek vallja magát, persze ő is tévedhet, de igyekszik mindenkivel egy hullámhosszra kerülni mivel nem szereti a felesleges feszültségeket. Ragaszkodó és hűséges típus, legyen szó bármiről: barátság, szerelem vagy akár hétköznapi tárgyak birtoklása. Természetesen az ismertségeit minden erejével igyekszik is ápolni amennyire csak tudja, hiszen tisztában van azzal hogy mennyire fontosak a jó kapcsolatok legyen az üzleti vagy baráti.



Mindig szerette figyelni fentről az embereket, kicsit irigyelte is őket hiszen olyan mozgalmas életet éltek és neki fent meg annyira egyhangú volt az egész ahhoz képest. Csodálta a nyüzsgésüket a nagyvilágban, ahogy kitalálnak, fejlesztenek dolgokat, bár látta a hibáikat de ámult a bennük lévő csodákban, lehetőségekben. Ez is lett a veszte, hiszen az egyiket talán túlságosan is megszerette, ám legfőbb szabályt mégis megszegte vele kapcsolatban: mikor veszélybe került a férfi élete ő fentről azonnal közbelépett és meg is ölte azt aki rá támadt volna a védelmezettjére. Azt hitte el tudja ezt a hibát titkolni, ám pont az az angyaltársa árulta el őt akire leginkább nem számított hiszen testvéreként gondolt rá. Ráadásul ő sokszor kérdőjelezte meg az angyalok rendszerét és gondolkodott önállóan ahelyett hogy a parancsot teljesítette volna. Inkább volt már jellemben ember a fentiek számára mint egy közülük akik vakon követik azt ami elő van írva számukra.
Innentől nem volt kérdéses, hamar az emberek közt kötött ki.


Arcát áztatta a szakadó eső amit lehunyt szemmel némán tűrt hiszen csakis a nemrég történtekre tudott gondolni, nem érdekelte hogy éppenséggel a sárban fetreng. Csak az a kép lebegett előtte ahogy körbeveszik angyaltársai némán, ítélkező tekintettel és végignézték ahogy próbálja az életét menteni. Egyik sem lépett közbe, álszentek: nem egyről tudta hogy vétettek ők is ugyanúgy hibákat, csak nem verték nagy dobra és nem árulta el őket senki sem.
- Rasiel... - szökött gondolatába az egyetlen név amit megvetett, haragra gerjesztette. Megbízott benne ám mégis ő volt az első aki szaladt árulkodni. Legszívesebben őt is magával rántotta volna ide le, ám ez nem így működik. Helyette saját maga vágta le inkább a szárnyait a szeráfpengével, persze sikertelenül hiszen ő sosem vívott harcokat, így a maradék csonkokat végül maga a Végrehajtó intézte el. Mindenki rettegte a nevét, nem véletlen: ő volt az aki eljött azokért akik bűnbe estek és nem volt már helyük a Mennyben. Nem bánta a döntését, tudta hogy hibát vétett de olyan súlyos bűnként nem tekintett rá, hiszen megvédte azt akit kellett és sok vizet amúgy sem zavart őrangyalként. Annyi embert látott meghalni a védelme alatt és gyűlölte hogy ennyire gúzsba vannak kötve a kezei, hiszen hogy védelmezzen bárkit is úgy hogy nem avatkozhat közbe?
Próbált lenyugodni és arra gondolni hogy mégis mitévő legyen most egyedül itt lent. Mindenképp be kell illeszkednie valahogy az emberek közé, el kell vegyülnie, ez a legfontosabb.
- Hölgyem, segíthetek valamiben? - szakította félbe a gondolatait egy kérdés. Lassan kinyitotta a szemeit és hamar realizálta hogy a védence magasodik fölé. Persze hamar eszébe jutott hogy valójában már nem ő az őrangyala, biztos benne hogy valaki más lépett a helyébe. Sokan vannak így bárki pótolható. Milyen ironikus a sors hogy most pont ő szorul védelemre…
- Elnézést, azt hiszem… - kis szünetet tartott hogy mégis milyen ésszerű magyarázatot tudna adni a sárban való dagonyázására - …talán elájultam - szerencsére hitelesnek hangozhatott, hiszen megértően bólintott válaszul a férfi és felsegítette őt a földről.
- Haza tud menni kisasszony? - érdeklődött aggódva miután látta hogy Genesis kicsit nehezen áll meg a két lábán. Ehhez is hozzá kell szoknia, ahogy sok mindenhez.
- Nem, nem igazán… - sóhajtott lemondóan - …már nincs hova mennem - válaszolt röviden, de szerencsére megértésre talált, hiszen azt következtette az ismerős idegen hogy biztosan kitagadták otthonról. Ő pedig természetesen egyet is értett vele.


Évek teltek el a bukása óta de sikeresen beilleszkedett végül az emberek közé és legújabb tervét csodálta büszkén. Hónapok kemény munkája van ebben és nem csak az anyagiak, igaz az sem utolsó szempont, nem volt könnyű dolga. Ám az épület minden fala, még az alapja is az ő kétkezi munkáját dicséri. Természetesen akadt segítsége is, hiszen ketten csinálták a férjével mindezt. Precízen felszerelte a csengőt, így most már bárki betérhetett akinek szüksége volt segítségre. Egy menedékház azoknak akiknek nincs hova menekülniük, nincs otthonuk vagy éppenséggel az amit otthonnak neveznek az emberek számukra már nem az mert valaki megkeseríti az ottlétet. Sok szomorú sorsú emberrel találkozott ő csak segíteni akart ahogy a bukott párja is. Ez volt a közös álmuk, hiszen mindketten tudták hogy milyen az életet a nulláról kezdeni, csak egy mankót akartak adni azoknak akiknek meg kellett tanulniuk újra élni az életüket.
Hamar fel is lendült az élet a többszintes épületben, hiszen mindig akadtak rászoruló emberek akik így vagy úgy de az utcára kényszerültek. Ők pedig gondoskodtak arról hogy minden szükséges dolgokat biztosítsanak, főleg a gazdagok rendezvényeire jártak és próbáltak támogatókat keresni akik hajlandóak adományozni. Bármi jól jön ilyenkor, persze a pénz volt az igazán értékes hiszen azt különböző dolgokba invesztálhatták. Olyan jól ment minden…
Évről évre Genesis lebontotta a gyanakvó énje magas téglafalát amit szépen felépített a hosszas évei során, élte boldogan és önfeledten az életét párjával. Nem gondolt egyikük sem arra hogy visszatérjenek a régi otthonukba a Mennybe, nem is azért csinálták ezt amit közösen létrehoztak hogy az Istentől megbocsájtást nyerjenek. Egyszerűen ez volt a lételemük, hogy egy kis jóságot varázsoljanak a komor és nehéz világban.
Ám úgy tűnt valakinek vagy valakiknek ez szúrta a szemét mivel egyik éjszaka közepén füstszagra lett figyelmes. Azt hitte valahol égetnek valamit a környéken, hiszen ez rendszeres volt arrafele ám mikor egy közeli pattogást is hallott azonnal felkelt az ágyából mert tudta hogy nagy a baj.
- Jael! Tűz van, ébredj! - rázta fel párját sietősen és ment szobáról szobára hogy mindenkit felkeltsen. Ahogy szedte a lépcsőfokokat a felsőbb szintre érve teljesen ledöbbent hiszen oda már hiába ment, az magas lángokban állt. Sikerült is megégetnie a tenyerét véletlen mire kínzó fájdalom járta át testét, de nagy nehezen vissza tudott menni lefele ahol még nem voltak nagy tűzcsóvák.
- Szentelt tűz, francba - tudta jól, hogy nincs sok idejük így gyorsan kellett cselekednie hogy mindenkinek legyen esélye kimenekülni.
A pánik eluralkodott ő pedig próbálta ezt uralni és minden erejével igyekezett nyugodt maradni még akkor is mikor nem látta már jó ideje a párját. Akit tudott kimenekített, de az épület már roskadozó lábakon állt és Jael még mindig nem került elő. Egyik pillanatban már meglátta a lángok közt egy maréknyi túlélővel ám ekkor egy nagy reccsenést hallott és már omlott is össze a ház:
-Ne! - összeroskadt volna a sírástól de elrángatták a tűz közeléből hogy ne essen baja. Egy világ tört össze benne és nem értette miért kellett ennek megtörténnie. Legszívesebben ő maga is a számára pusztító tűzbe beleszaladt volna, hogy társával együtt haljon meg, de végig visszatartották őt akiket kimentett sikeresen.
Tudta jól, hogy fentről egy haragos uszította rájuk ezt de fel nem fogta hogy miért. Nem szenvedtek a bukásuk miatt eleget?! Vajon Rasiel keze van a dologban, vagy a férjének volt valaki az ellensége?


A tűzeset után csak járta a világot, nyelveket tanult, új szakmákban próbálta magát és sosem ragadt le egy helyen sokáig. Csak felejteni akart és nem óhajtott megint mindent elveszíteni amit felépített. Sokáig ehhez is tartotta magát ám hosszas idő múltán felmerült benne a gondolat hogy mi lenne ha mégis újból megpróbálná. Minél inkább ellenkezett annál inkább vonzotta ez a lehetőség, így végül elhatározta magát nagy nehezen. Így merült fel lehetőségként számára Rose Harbor. Sokat hallott a helyről a különböző természetfeletti lényektől, szóval nem volt kérdéses hogy arra tartson. Talán itt nem lesz probléma és remélhetőleg senkinek se fogja szúrni a szemét, főleg ha pénzzel tér be a községbe és felvásárol egy komplett üres régebbi üzletet amit kedvére felújít egy étteremként ami a közösség javát is szolgálhatja.



Rasiel: NJK - angyal - testvéreként tekintett rá, ám ő mégis elárulta