Ethlyn a maga 164 centijével nem a legmagasabb nő a világon, szeret is morogni érte, aminek okán talán nem meglepő, hogy a cipős szekrénye telis tele van platformos, magasabbnál magasabb sarkú lábbelikkel. A hétköznapokon, az iskolában, a városban, az emberek szeme előtt szeret csinos lenni, igazán nőies nő, de hát ő pont ilyen is. Minden szerelésében van valami bájos vagy szexis finomság, ami kihangsúlyozza az alakját, határozott vonásait. És ebben beletartozhat akár csak a sminkje is.
A nagyon csajos, nagyon nőcis megjelenése mellett viszont nincs baja a sportos, kényelmes, túrázáshoz illő darabokkal sem. Simán felhúzza az acélbetétes bakancsot, nyakába veszi a túrafelszerelést és nekivág a háromnapos cseppet sem kényelmes kalandnak.
Ethlyn menő. A kisugárzása, a szavai, a mosolya. Nincs az az ember, aki ne ezt gondolná róla, hiszen a magabiztossága általában egészen lehengerlő lehet az első néhány találkozásnál...
Mint mondtam, az öltözködése változatos. Ehhez igazodva pedig hosszú, barnás szőke tincseit is különféle fodrászati remekekbe képes igazítani, amíg meg nem unja a hadakozást és hagyja a fenébe. Ezt az egyet meglepően könnyen tudja feladni, sokszor inkább csak befonja, lófarkba köti a haját vagy simán szabadjára engedi a századik fodrászati műremek elcseszése után.
De minden bosszúság ellenére Ethlyn arca mindig nevet. Az igéző kék szemei, a kacérkodó mosolyra húzódó ajkai, a kis gödröcskék a szájánál mosolygóssá varázsolják az összhatást a legborongósabb napján is.


Jó tulajdonságok:
- Cserfes, jókedvű: Ha egyszer felpörög nem igazán lehet lelőni. Imád és tud is beszélni, belerángatja az embert a legelvetemültebb ötleteibe is, amiből persze nem mindig olyan könnyű jól kijönni, de Ethlyn igazán igykeszik legalább viccesen elütni a helyzet komolyságát. Épp ezért sokat nevet, mosolyog, néha szinte sugárzik és ezt az érzést nagyon könnyen átragasztja másokra is. A társaságában lehetetlen unatkozni.
- Okos: Könnyen átlát összefüggéseket, logikusan gondolkodik, jó a memóriája és gyorsan tanul. Utóbbi persze kitartásának is köszönhető, de összességében elmondható róla, hogy nem egy buta szőke nő és nem csak a két szép szeméért érdemes vele szóba állni.
- Bátor: Bármikor képes szembenézni a veszéllyel, néha már-már vakmerően és kifejezetten hidegvérrel. Tudja, hogy határozott lépések nélkül sosem jut előrébb. Nem fél belevágni az ismeretlenbe, és arra bíztat másokat is, hogy próbálkozzanak és mindig tegyék meg a megfelelő lépéseket a céljaik érdekében.

Rossz tulajdonságok:
- Pimasz: Szereti heccelni az embereket és néha előfordul, hogy egy-egy ilyen megjegyzése már túl sok vagy túl erős és ezzel megbánt, magára haragít másokat. Nem direkt, egyszerűen csak nem érzékeli megfelelően a határokat.
- Makacs: Amit a fejébe vesz, azt megvalósítja. Az elképzeléseinek nem lehet határt szabni, a saját bőrén kell megtapasztalnia a csalódást ahhoz, hogy elhiggye a másik igazát.
- Bosszúálló:A családja, a barátai szent és sérthetetlen és ha valaki megbántja őket, akkor Ethlyn néha még a végsőkig is képes lenne elmenni. Sosem felejt, minden sértést magára vesz és még évek múltán is pontosan emlékszik rá. A legváratlanabb pillanatban tudja felhozni őket, hogy aztán kegyetlenül visszavágjon.


Határozott, erős, lelőhetetlen és eltökélt. Mondja, mondja és mondja, nem lehet lelőni. Ilyen általában mindenkivel, pláne ha még társul mellé egy jó nagy adag lelkesedés is.

Szeret és jól tud is vezető szerepeket betölteni a társaságon belül. Gyorsan a fő szószólóvá válik és alaposan meg kell küzdeni vele, ha az ember át akarja venni tőle a szót. Imád beszélni, és jól is csavarja a szavakat, könnyedén az ujja köré csavar bárkit: nőket, férfiakat egyaránt.

Az idegenekkel felszínes, nem enged sokat láttatni magából, és ez miatt végtelenül egyszerű vagy a roppant buta nő képét ölti magára, pláne ha még veszélyt is szimatol.
Viszont ha valaki egyszer a barátjává válik, akkor az megismerheti az igazi Ethlynt. A barátait a bizalmába és védelmébe fogadja, a végsőkig elmegy értük. Bármikor.

A szerelem számára játék. Játék az érzelmekkel, a másik emberrel. Egy olyan játék, ami akkor ideális, ha az egyik fél sem sérül... egy kaland. Minden kapcsolat egy izgalmas kaland.
Mindezek ellenére nem tartja butaságnak, de eddig még soha senki nem kötötte le annyi időre, hogy társra leljen benne.


Sok mindent mesélhetnénk Ethlynnel, honnan jött a családunk, miket mentünk keresztül, miként váltunk azzá a bolond és megszállott műkincskedvelő családdá, akik vagyunk, de talán senkit sem kellene untatni a családunk poros, dohos múltjával.
A Kingsleyk mindig is nagy gonddal és különleges kifinomultsággal fordultak a történelem, a múlt értékei felé, ebben találták meg mágiájuk igazi forrását. Minden Kingsley-ről elmondható, hogy szakértője az amuletteknek, ősi tárgyaknak, motívumoknak, szoros kapcsolatban állnak a természeti erőkkel.
Az elementál mágia évszázadok óta öröklődik a családban, valakinél csak egy-két eleme vagy mind a négy megnyilvánulásában. Ethlyn a négy elem közül a legszeszélyesebbet nyerte meg, ami nem más, mint a víz. Ő magát vizidomárnak is nevezi, tudása pedig igen magas szinten áll, hiszen egészen fiatal kora óta (nagyjából tizenkét éves volt) rendszeresen képzi. A személyisége, az érzései, a lelke tökéletesen idomul a vízhez és fordítva. Az elmúlt években pedig eljutott arra a tökéletes pontra, ahol a gondolataival is képes irányítani a víz mozgását. Mivel ez nagyobb koncentrációt igényel, ritkán használja, ugyanis sokkal fárasztóbb, mint az ember elsőre gondolná, Ethlyn pedig ki nem állhatja a mágikus kimerültséget, ami a képességével járhat.
Ezeken túl Ethlyn „átlagos” boszorkány. Munkája révén nagyjából mindenben otthon van, és mindent örömmel fedez fel, képes rengeteg időt eltölteni egy-egy amulett vagy bájital recept tanulmányozásával, ahogy az ősi írások és térképek sem zavarják össze. Hivatalosan ugyan tanárnak tanult, de Rose Harbor előtt sosem dolgozott rendes gimnáziumi tanárként. Az egyetemen sikerült olyan körökbe kerülnie, amiknek köszönhetően tovább tanulhatott a mágikus vonalon és így vált a New Orleans-i egyetem kutatójává majd tanárává is, ahol mind a halandó emberek, mind a beavatottak részéről is ráragadt Ethlynre a „Mágia professzora” becenév, ami leginkább kiemelkedő elméleti tudásában nyilvánul meg.

Ethlynnek viszont van egy másik oldala is, ami szintén az ősi tudásokhoz és kincsekhez köthető. Az első ásatásai egyikén találkozott egy igen ritka, titkos nyelven írt, itt-ott már alaposan megkopott grimore-val, mely ősi, mágikus tudással ruházta fel, mely úgynevezett bábmesterré tette.

De miről is van szó?
A Kingsleyk sosem fordultak el a sötét mágia ágaitól, de mindig is kellő távolságban próbáltak maradni, ezzel védve a tudásukat és saját elméjük épségét is. Az elemek irányítása viszont olyan lehetőségeket rejt magában, amit minden elementál próbál a saját szájízére alakítani. A bábmesterség pedig a vízidomárok egy igen különleges specializációja, amit nagyon sokáig – érthető okok miatt – tiltottak. Ethlyn eme tiltott tanulmány ősi „dokumentumait” találta meg, s ennek a tudásnak nem tudott ellenállni. A bábmesterség ugyanis vérmágia. Irányítod egy másik élőlény testét, a benne lévő folyadékokat... a vérét. Akit ezzel a kötéssel sújtanak – a boszorkány erejétől és akaratától függően – elveszti a teste feletti szabad akaratot – tudatánál marad, külső szemlélőként látja mit tesz vagy mi történik vele, ezzel akár komoly traumát is okozva – és az őt megkötő boszorkány rendelkezik vele. A kötés természetesen többféle módon is megtörhető és szabadulhat a fogoly. A legtöbb boszorkány néhány percnél tovább nem képes ezt a kapcsolatot fenntartani, hiszen hatalmas kontrollra és erőre van szükség már a kötés létrehozásához is.

Mi kell a kötéshez?
Mivel ez vérmágia, így lehetőleg a leendő fogoly egy csepp vére vagy legalább bármilyen testnedve (például izzadság), esetleg egy hajszál, szőrszál is elegendő lehet, de utóbbiakkal a kötés sokkal gyengébb, vagy ha nem elég erős a boszorkány, akkor nem jön létre a kapcsolat. Ugyanis vér nélkül csak igen magas szintű boszorkánymesterek képesek erre. Ethlyn jelenleg csak a fentebb említett vér illetve testnedv segítségével képes rá.
A bábmester-mágiát nem csak embereket, állatokon, de még növényeken is lehet használni, igazából a lényeg, hogy még legyen valamennyi nedvességtartalma az adott „élőlénynek”. (Egyes, morbid esetekben, akár a halottat is meg lehet „táncoltatni.”)

Hogy egy olyan okos és tanult boszorkánymester, mint Ethlyn, miért használ ilyesféle praktikát? Őszintén szólva nagyon nehéz megmagyarázni. Elsősorban a saját kíváncsisága vezette erre az útra, a született képességének kiaknázatlan lehetőségei (bábmester nem csak az lehet, aki víz elementál, de sokkal egyszerűbben tudják elsajátítani azok, akiknek van efféle „előélete”). Másodjára pedig az önvédelem.
Olvasni róla még nem tesz semmit, élesben, gondolkodás nélkül használni pedig felismerés. Ethlynt nem sok választotta el a haláltól, mikor elsőként megpróbálkozott gyakorlatba is ültetnie a tudást, hogy aztán a mai napig ezzel próbáljon megmenekülni a kilátástalan helyzetekből.



Azt mondják, hogy az embernek csak egy élete van... egy, mint egyetlen, több mint nulla, kevesebb, mint kettő. És ilyesmik... A matek sosem volt az erősségem, egy boszorkány bőven rugaszkodjon el a realitástól és élvezze azt a bizonyos egyetlen életét!
Kicsit késői gyerkőc lettem, majd tíz év van köztünk a bátyámmal, de ez sosem akadályozott meg minket abban, hogy jóban legyünk. Amint elkezdtem járni, ráfüggtem: a nagy és erős, tehetséges Reece. Mintatanuló, mintagyerek és mintaboszorkány. Még alig voltam négy éves, de már olyan akartam lenni, mint ő...

A Sors aztán bőven közbe tud szólni, s lelkesedésem és érdeklődésem a régi korok és mágia iránt nem hagyott alább, de a kapcsolatom Reece-szel elgyengült. Gyerek voltam, ő meg már majdnem felnőtt, elköltözött, tanult, barátokat szerzett és sikeres lett. Én is olyanná akartam válni, mint ő, de apánknak és anyánknak nagyobb szüksége volt rám.
Elvégeztem a középiskolát, az egyetemet, miközben bátyám nevének köszönhetően szerencsés kapcsolatokat tudtam kiépíteni. A mágiám erősödött és imádtam minden egyes percét.

Az első közös kaland:
Figyeltem, ahogy Reece gondos, magabiztos léptekkel halad át a rönkökön, alattunk meg píranyák és mindenféle ragadozó hal, kígyó, ilyesmik próbálnak elkapni minket. Bátyámat nem igen hatotta meg a jelenet, de az én szívem megugrott az adrenalintól, pláne mert egyedül maradtam a rönkön, alattam a vérszomjas állatok és hiába vagyok boszorkány és egy vízidomár, attól még alaposan beparáztam. Hogy lehet ilyen veszélyesen élni?!
- Astraeus Kingsley! Ha én egyszer lekerülök innen...
- Ne kiabálj, inkább gyere! - Most először jöttem el vele, és ott a rönkökön határozottan úgy is gondoltam, hogy utoljára. Szerettem kutatni, ásni, érdekességet és műkincseket keresni, de ez így most kicsit sok volt. Inkább visszamegyek az egyetemre meg a magam kis városi közegébe és az alvilágba.
Végül átbotladoztam, de még percekig nyafogtam a bátyámnak. Mai fejjel nézve, nem is értettem, hogy miként volt türelme az én huszonéves, hisztérikus énemhez, de valahogy sikerült túlélnünk az utat.
Az erdő egyre sűrűbb volt, nem találtunk kitaposott ösvényt, de mindketten megegyeztünk abban, hogy merre kell haladnunk. Falco, Reece familiárisa odafentről jelezte az utat, miközben szablyákkal vágtuk az utunkba kerülő indákat: esőerdő. Az amazonasi dzsungel legmélyén jártunk, és az adrenalin újból elöntött, ahogy minden egyes pontjával felfedeztük ezt az egész világot. Nem tudtam tagadni, hogy mennyire imádom, lenyűgöz és Úristen, az egész lényem oda-vissza volt, már meg is feledkezett az előző ijesztő átkelésről, meg a mérgező, gyilkos állatokról... Az ösztöneim, ösztöneink hajtottak és a mágiánk, ami segítségével megtaláltuk az utat a templomhoz.
Hogy mit találtunk odabenn és mennyire kalandosan jutottunk ki... örökké az emlékezetembe zártam, hiszen azon a napon döntöttem el, hogy amint és ahogy lehet a bátyám nyomdokaiba lépek. Aztán ezt az elhatározást megfűszerezte némi kötelességtudat, a fekete mágia iránti érdeklődésem és a fékezhetetlen kíváncsiságom, de mivel élveztem, nem szabtam neki határt. Az életem tökéletes volt!


Anyám haláláig.


Egyedül maradtam. Reece gyötrődött, láttam rajta, de nem mesélt. Nagy volt köztünk a távolság: korban és sokszor fizikailag is, de azt hittem, mindent tudok róla, így mikor a temetés után előállt, hogy elköltözik Rose Harborba, nem értettem. Persze, tudtam a térképről, a kincsekről, mégis nem éreztem azt a lelkesedést felőle, amit általában. Talán csak anyám halála miatt, a gyász... a gyász viselte meg.
Jó négy hónappal később kaptam tőle az első részletesebb üzenetet, amire úgy felpaprikáztam magamat, hogy hagytam minden csapot-papot, felmondtam az egyetemen, védőmágiával zártam le az egész Kingsley-házat, majd fogtam magam és elcuccoltam Rose Harborba, hogy revansot vegyek a bátyámon és alaposan elagyabugyáljam a hülyeségei miatt.


Kingsley szülők: elhunytak  - született boszorkányok -  szülők

Astraeus Kingsley (Reece): játékos karakter (Engel) - született boszorkány -  testvér (báty)

Lucas Thorne: játékos karaktert (Kittina)  - született boszorkány -  unokaöcsi, Reece fia

Ramsey Thorne: játékos karakter (Becks) - ember - sógornő, Lucas anyja, BFF