Marco Domínguez veszélyes,súgnak össze időnként a háta mögött. Hála a dühösen villanó barna szemeknek, és a mérgesen ráncolódó homloknak, amiktől kicsit valóban indulatosnak tűnik. Haja egészen sötét, szinte már fekete, bár a halántéka két oldalán már megjelentek a világosabb szálak, amik csúnyán emlékeztetnek arra, hogy lassan felette is eljár az idő. Arcformája határozott, kissé szögletes, amit rendszerint dús borosta keretez. Kissé kreolos bőre utal származására.

Százhetvenkilenc centi magas, keménykötésű férfi, aki nemcsak az edzésnek, hanem a rendszeres fizikai munkának köszönheti kidolgozottságát. Széles vállak, keskeny csípő, és kemény ököl – utóbbit szívesen be is mutatja azoknak, akik rászolgálnak. Több tetoválás is borítja testét, de a legszembetűnőbb a jobb karján végig vonuló fekete lángminta, amely felkúszik egészen a nyakáig.

Léptei erőszakosak, mindig határozottak, mint aki mindig tudja, hogy merre tart. Gyorsan mozdul, ritkán tétovázik, testrészei pedig könnyedén engedelmeskednek akaratának; a bénázás nála nem fér bele, ízig-vérig ragadozó. Ujjai műszerész ügyességgel mozognak, legyen szó egy autó motorteréről, vagy fegyver ravaszáról.

Öltözködése függ attól, hogy hol találkozunk vele. A műhelyben leginkább kezeslábasban látni, amire mindenféle mocsok ragad, hála a gyógyulásra váró tragacsoknak. Melegebb időben szívesen húz trikót, ami még inkább kiemeli drabális alakját, és tetoválásait. A műhelyen kívül azonban van, aki fel sem ismeri; ingek, zakók, fényesre vikszolt cipő, amitől inkább tűnik üzletembernek, mint kétkezi munkásnak.


Jó tulajdonságok:
- számára a család az első: Legyen szó vérrokonságról, vagy akár egy régi barátságról, amelyből testvéri szövetség született, egészen biztos, hogy Marco az első helyre helyezi azokat, akik fontosak a számára. Ezt azonban visszafelé is elvárja; Szereti tudni, hogy bármi is történjen az életében, a családja mindig ott lesz mellette. Jó tudni, hogy Marco egyetlen rossz szót sem tűr el a családjáról.

- felülre tör: Viszonylag szegény családban született, így hamar eldöntötte, hogy ő nem elégszik meg a minimummal. Törekvéseiben kitartó, nem adja fel a céljait. Imádja a kézzel fogható, anyagi javakat, így számára a siker mércéje, hogy egy-egy bulival mennyit keres és milyen előnyre tehet szert.

- ő a vezér: Céltudatos, merész és bátor, mer nagyot álmodni, és általában sikeresen meg is valósítja ezeket az álmokat.  nem véletlen, hogy ő mindenben elsőnek akar lenni. Az első, esetében a megkérdőjelezhetetlen legjobbat jelenti. Győztes típus, aki a versenyszellemet új szintre emeli. Született vezető, rendkívül céltudatos, és nagyon motivált, aki meggyőzőképességével bárkit képes behálózni.

Rossz tulajdonságok:
- ami az övé, az az övé: Rendkívül birtokló személyiség, akár tárgyak, akár személyek tekintetében. Ragaszkodó természetéből fakadóan a féltékenység ott lapul a lelkében, de csak ritkán rendez jelenetet, kizárólag csak akkor, amikor jó oka van rá. Abban azonban mindenki biztos lehet, hogy bármit elkövet azért, hogy megtartsa azt, amit és akit a sajátjának gondol.

- előbb üt: Hirtelen haragú, nagyon könnyű kihozni a sodrából, türelmetlen. Szereti gyorsan rövidre zárni a vitákat, és ezért nem riad vissza a tettlegességtől sem, de csak akkor, ha az ellenfele vele egyenrangú. (Elveiből fakadóan nem támad tőle gyengébbre.) Sokkal inkább a tettek embere, mint a szavaké, így nem csoda, ha az ökle hamarabb lecsap, mint ahogyan azt átgondolhatná.

- tüskés, mint egy sün: Marco szúr. Szavakkal is. Gyakran használja fegyverként is a szarkazmust, amikor úgy érzi, megsértették és meg kell védenie magát. Nem fáradozik azzal, hogy szépítse a dolgokat, ehelyett inkább szűrő nélkül kimondja, amit gondol.


Marco Domínguez minden téren nagyon szenvedélyes típus, így az biztosan nem mondható róla, hogy érzelemmentes és hűvös lenne a kapcsolataiban. Nem fél kockáztatni. Ahhoz, hogy nyerjen érdemes nagy tétben játszania, ezért szeret mindent egy lapra feltenni. Utálja a hazugságot, a hamisságot; Nem tűri maga körül azokat az embereket, akik egyszer már becsapták. Ki nem állhatja az önző és az örök vesztes típusú embereket, így inkább három lépés távolságot tart tőlük.

Imádja a függetlenségét, ezért legtöbbször a saját útját járja. Kevés dolgot utál jobban, mint az értelmetlen szabályokat, amelyeket rákényszerítenek, ezért senkit sem kell meglepnie, hogy barátságaiban általában ő az irányító fél. Általában véve azonban elmondható, hogy családjával és barátaival jóindulatú és segítőkész.

Olyan típus, aki még a legnehezebb szituációkban is inkább az erősségeire összpontosít, sosem adja fel. Szabadság utáni igénye viszonylag nagy, de szereti a társaságot és szívesen kerül a központba. Szerelem terén nagyon domináns, ragaszkodó és birtokló, amivel néha a fiatal felesége, Sora idegeire megy. Szenvedélytől izzó párkapcsolatukban nem ritka a - féltékenységből kialakult - heves vita, amit mindig romantikus békülés követ.


Perez - Domínguez klán:
Egy kis bűnszervezet, amelynek tagjai főként családtagok közül kerülnek ki. Hivatalosan az autószerelő-műhely jelenti a fő bevételi forrásukat, de aki egy kicsit is mozog Rose Harbor sötétebbik oldalán tudja, hogy a valódi biznisz csak éjszaka indul be. Új alvázszám kell egy lopott kocsira? A fiúk megoldják. Kellene egy gyors renoválás egy másik járgánynak, hogy eltüntessék egy baleset nyomát? Ez sem jelent akadályt. A lopott alkatrészekkel való seftelés csak egy kis mellékzönge. Ezenkívül megtalálható nálunk mindenféle ketyere, műszaki cikk, és még fegyver is, amik csak úgy leperegtek a kamionról. A csencselés évek óta családi biznisz náluk, ami remekül kiegészíti a bevételeiket. A természetfeletti lakosság számára, tartogatnak néhány különleges, nehezen beszerezhető varázsholmit is, amit a megfelelő összegért örömmel átnyújtanak új gazdájának.

A lopásban szerzett tapasztalataiknak hála lett egy kis hírük, így időnként előfordul, hogy megbízásokat is teljesítenek, ha valaki hajlandó megfizetni a szolgáltatásaikra kiszabott összeget.

A szervezet feje Pablo Perez, aki korából adódóan már névleges szerepet tölt be a banda élén, így a tényleges irányítás egy ideje már az unokaöccseire hárul.

Marco:

Marco családja spanyolföldről származik. Bár már sok-sok idővel ezelőtt telepedtek le a lehetőségek hazájában, többször megesik, hogy ebben az összetartó közösségben, mely egyet jelent számukra a családdal, spanyolul társalognak egymással. Nem túlzok, amikor összetartó szövetségről, és népes családról beszélek; a szervezet tagjai mindig gondoskodnak egymásról, bajbajutott társuk családjáról, ehhez pedig Marco is makacsul ragaszkodik.

Az alakváltókon kívül nem fűzik túl mély érzelmek más közösségekhez, de néha azért előfordul, hogy a közös üzlet és érdek összehozza másokkal is. Az átmeneti szövetségekben azonban mindig szemelőt tartja a nagybátyja intelmét, miszerint a család az első.  

Alakját a Perez vonalról örökölte, így merőben eltér a megszokott hiúz formáitól. Csupa izomból álló állati alakja körülbelül tizenöt kiló, farokhosszal együtt pedig eléri százöt centit. Az ibériai vérvonala erősebben kiütközik, mint bármely rokonánál, így bundájának alapszíne világosszürke, amelyen erősen látszanak a pöttyök, melyről az állatfajta a párduchiúz elnevezést kapta.


- Ipartelep, van néhány konténer és gép, de a biztonságirendszer gatya – mondja Xavier, miközben körbe álljuk az íróasztalt az irodában. A helyszínrajz kiterítve fekszik előttünk, gondosan megjelölve rajta a helyet, ahová befutnak a kamionok. Pablo ragaszkodott hozzá, hogy vegyük át még egyszer a tervet, mielőtt belevágunk az akcióba, szinte unalomig ismételve a részleteket.

- Hol van Leo? – legalább tíz percenként teszi fel a kérdést, amivel az őrületbe kerget. Mindannyiunkat. Összeszorítom a fogam, és foghegyről felelek, hogy majd jön, amikor úgy tartja kedve. Bevallom, érzek némi indulatot az unokafivérem iránt, és bármennyire köt össze bennünket a vér szava, na meg a betyárbecsület, kezdem úgy érezni, veszélyezteti a klánban betöltött szerepemet. A dominanciámat. Ebben a buliban nem volt helye, foglalkozzon csak a potencianövelőivel, ha abban látja a jövőt.

- Engem jobban érdekel az, hogy el tudjuk-e adni a cuccot – fonom össze a karjaimat. – A menetrend szűkös lesz, ha hajnalra le akarjuk szállítani a megrendelőnek. – mondom. - Es un idiota, pero paga bien – teszem hozzá, amire többen is heherésznek. Könnyű melónak ígérkezik, azt meg mindenki szereti. Még utoljára átveszük, hogy kire hol lesz szükség, majd az utolsó részletek fixálása után a csapat szétszéled. A következő szállítmány két nap múlva érkezik, addigra mindenki készen fog állni.

- Van valami, amiről tudnom kellene, mi hijo? – tudakolja Pablo, ráncos kezével megveregetve a vállamat. Megrázom a fejem, bár az öreg szemében olyan bölcsesség ül, ami nem is követel valódi válaszokat. Még utoljára megpaskol, mint egy rossz kölyköt, majd ő is a többiek után siet; léptei már közel sem olyan rugalmasak mint régen, ami keserű emlékeztetője annak, hogy eljárt felette az idő.

Feltekerem a helyszínrajzot, és elrejtem a szokásos helyen, hogy ne kerüljön illetéktelen kezekbe. Rodrigo egyre gyakrabban kért, hogy vegyük be az üzletbe, ami idővel elkerülhetetlen lesz, de egyelőre fiatalnak tartottam a dologhoz… Fényesebb jövő állt előtte, ha el nem szúrja.

Leoltom a lámpát az irodában, majd kilépek a műhelybe. Az olaj, a bezin, és a fém nehéz szaga megülte a levegőt, mégis otthonosan köszöntenek. Felfogok egy villáskulcsot, majd visszatérek annak az autónak a szereléséhez, amit akkor hagytam félbe, amikor a többiek ideértek.




A forró vízcseppek kellemes bizsergést okozva peregnek végig a bőrömön. Mint sokszor, ma is későn jöttem fel a műhelyből, de bármennyire is otthon éreztem magam az olajszagában, jólesett lemosnom magamról az egésznapos munka után rám ragadt mocskot. Éppen a nyakamat dörgölöm, amikor Sora bekopog. Kopog? Dübörög.

Az indulatos hangokból ítélve, ha nem nyitok ajtót hamarosan, magától is megtalálja az utat befelé. Legyen bármennyire apró, Sora az a fajta lány, aki tankot megszégyenítő lendülettel képes nekirontani bárkinek, és bárminek, a lakásom ajtaja sem okozna neki problémát. Elzárom a csapot, és a derekamra tekerem a törülközőmet.

- Ya voy! - kiáltom, átvágva a szobaként és konyhaként egyaránt használt helyiségen. – Mi amor! Micsoda kellemes meglepetés – vigyorgok, kinyitva az ajtót. A kinti hideg teljes erővel telepedik rám, miközben Sora dühtől vicsorgó arcára nézek. Nem foglalkozva az időjárás viszontagságaival, lazán megtámaszkodom az ajtóban, önelégülten pislogva a lányra. Dühös. Imádom, amikor dühös.



A kezemet tördelve sétálok felalá a folyosón. A fejemben újra, és újra lejátszódik a képsor, ahogy az autó, és Sora… Sora.

  Csak ott lóg, fejjel lefelé a biztonsági öv szorításában. Körülötte szétszóródott üvegszilánkok, a levegőben pedig ott úszik az üzemanyag nehéz szaga. Kékes füst szivárog az összetört motorháztető alól, miközben teljes erőmmel azért küzdök, hogy a lányhoz jussak. Sora. Sora. Valakik kiabál. A hangja éles, tele kétségbeesésessel. Én vagyok az. Az én hangom az.

  Nem emlékszem rá, hogy hívtam a mentőket, csak arra, hogy Sora feje az ölemben nyugszik, miközben remegő kézzel, gépies mozdulatokkal simogatom a moccantalan arcát, miközben olyan ostobaságokat mondok, hogy minden rendben lesz, hogy megváltozom, hogy innentől örökre együtt leszünk. Csak ne hagyjon el. Maradjon velem. Mi amor. Mi ángel. Mi único

  Nem lehetnék ezen a folyosón, de megfenyegettem a kórházi személyzetet… Ha hívták is a biztonságiakat, eddig még nem értek ide. Indulatosan a hajamba túrok, és felrúgok egy műanyag ládát, amibe mindenféle használt kesztyűk és lábzsákok hevernek. Gyűlölöm ezt a várakozást. Csak azt akarom, hogy engedjenek be hozzá.

  Mi amor. Mi ángel. Mi único…, mantraként gördülnek le a szavak az ajkaimról. A vér vasszaga kegyetlen élességgel szökik bele az orromba, egyetlen szippantás elég, hogy tudjam, kihez tartozik. Nem tudom eldönteni, hogy a szobából jön-e, amit kegyetlen őrként zár el előlem az a fehér ajtó, vagy csak a ruhámon maradt foltok kínoznak. A percek kegyetlen lassúsággal vánszorognak, miközben vizsgálják.

  Mi amor. Mi ángel. Mi único…

  - Mr. Domínguez? – bizonytalan hang szólít meg, és egy sovány arc bukkan ki az ajtó takarásából. Érzem a levegőbe pöffenő félelem szagát. Tőlem fél. Az indulataimtól. Nem érdekel. Éhesen nyomakodom közelebb, a hozzátartozók kétségbeesett pillantását vetve a nővérkére. – A doktor úr végzett a vizsgálattal, most már be… - meg sem várom, amíg befejezi, egyszerűen félretolom az ajtóból és belépek a szobába, már nem is látok mást, csak Őt. Az én fejemben nincs ott sem az orvos, sem az ápoló. Egyetlen hosszú lépéssel hagyom magam mögött a távolságot, de mozdulataim sokkal puhábbak, amikor végül elérek hozzá.

(…)

 Újra elengedem a kezét, de ezúttal azért, hogy a két tenyerem közé foghassam az arcát, hüvelykujjaimmal letörölve a könnycseppeket a szeme alatt. Hozzá hajolok, és ajkam szinte kétségbeesetten tapasztom rá az övére. Tudom, ha most megígérném, hogy jobb ember leszek, nem tudnám betartani, de előttünk volt egy egész élet, hogy próbálkozzunk, elbukjunk, és újra meg újra megbocsátsunk.

  - Mi mundo esta completo contigo. Te amo, mi amor – a szám csak néhány miniméterre, homlokom megtámasztom az orra fölött. - Sé mi esposa. Mańana. O la próxima semana. Quédate conmigo. Para siempre – gördülnek le ajkamiról a szavak. Könnyen hiheti, hogy csak az elmúlt órák eseményei dolgoznak bennem, de minden egyes spanyol szót komolyan gondolok.

- Sí, mi amor. Quiere ser tu esposa lo antes posible..Soy todo tuyo carińo..- elfúló hangon válaszol, s ajkait úgy nyomja az enyémnek, mintha nem lenne holnap. - Az ember lánya általában nem így képzeli el a lánykérést...egy kórházban, tele sérüléssel, csapzott külsővel mégis...ez így volt tökéletes – mosolyog rám, amitől a szívem megremeg. Majdnem elvesztettem, még egyszer nem eresztem.

- De illik hozzánk, nem? – kérdezem nevetve, homlokom újfent az övének döntve. Sötét szemeim vágyakozva keresik a tekintetét, amiből talán egyértelmű lesz számára, hogy mi következne most, ha nem egy kórteremben lennénk, és nem csipognának mindenféle gépek körülöttünk. Szusszanva húzódok hátrébb, és hagyom ledőlni a párnákra, ha szeretne, hiszen mindketten tudjuk, hogy pihenésre van szüksége.

  - Ha kikerülsz innen, kapsz igazi lánykérést. Virággal, csokival, és egy bazinagy gyűrűvel – simítom végig az arcát kedvesen. – De ehhez az kell, hogy pihenj. Itt leszek, amikor felébredsz – tekintetem lágyan fürkészi az arcát, miközben azon gondolkodom, hogy milyen piszok mázlista vagyok. Nem engedem el a kezét akkor sem, amikor elalszik.




I. Légy bátor!
Kerüld a túl nagy rizikót! A túlzott bátorságot egy bizonyos pont felett már úgy becézik, hogy hülyeség. Ne feledd, holtan nem sokra mész a szajréval, és a hölgyek sem feltétlenül rajonganak a rothadás-szagért. Szóval, fiam, ha rám hallgatsz, inkább legyél gyáva, mintsem halott!

II. Légy hűséges!
De csak a családodhoz.
Másokhoz kizárólag csak akkor, ha eleget fizetnek érte, de akkor sem kell túlzásba vinni. Ha úgy érzed, hogy más többet adna a hűségedért, ne légy rest kihasználni az alkalmat. Ne feledd, fiam, még a szenteknek is maguk felé áll a kezük!

III. Légy nagylelkű!
Egy frászt! A nagylelkűség nagyon közeli rokonságban áll a hülyeséggel. A hülyék pedig nagyon gyorsan halnak. Fiam, ne legyél hülye! Ha valakihez nagylelkű akarsz lenni, legyél nagylelkű önmagadhoz! Abban legalább biztos lehetsz, hogy te megérdemled!

IV. Segítsd a gyengét!
Minden valamire való bandában van egyvalaki, aki nem sokat ér, de akkor se hagyd hátra. Sosem tudhatod, hogy mikor lesz szükséged arra, hogy menekülés közben kigáncsold. Amíg a téged üldözők vele foglalkoznak, te simán megpattanhatsz a szajréval. Kivéve persze, ha az a valaki a megbízód. A megbízót csak akkor öletjük meg, ha már rendesen kifizetett!

V. Légy udvarias!
Elég jóképű kölyök vagy, és a műhelyben – a tieid között – senki sem várja el tőled, hogy parádézz, mint egy bohóc, de nem árt, ha mások előtt odafigyelsz a viselkedésedre. A sikamlós modor esélyes belépőt jelenthet a felsőbb körökbe, a felsőbb körben forgolódó megbízók, pedig többet fizetnek! Ehhez nem árt, ha gyakran fürdesz, és megtanulsz olyan szavakat használni, mint a szalon vagy mint az elragadó. Fontos! Soha ne vakargasd az orrod, vagy a valagad társaságban! Próbálj beolvadni, de semmiképpen se erőlködj!

VI. Légy higgadt!
Azt nem kell eltűrnöd, hogy mindenféle balga lélek körülötted legyeskedjen, de semmiképp se húzz be egy egyenruhásnak csak azért, mert szerinted csúnyán nézett rád. Az egyenruhások egyébként is mindig csúnyán néznek! A túlzott düh viszont feltűnést kelt, a feltűnés rizikót szül, a rizikóból hülyeség lesz, a hülyeségből pedig egyenesen következik a halál. Fiam, ne legyél hülye!

VII. Légy kitartó!
De kizárólag csak akkor, ha nagyot kasszírozhatsz! Ha úgy érzed megéri három napot egy szúrós-viszketős bokorban feküdve töltened, tégy úgy! De feleslegesen ne erőlködj; ha a munka több becsületet ígér, mint pénzt, akkor bizonyára nem fizetnek eleget ahhoz, hogy egy álló hétig pörsenéseket vakarássz a pofádon! A becsületedből nem laksz jól, és rendes fizetség sem jár érte.



Marcia Perez: NJK - alakváltó (ibériai hiúz)- édesanya
Roberto Domínguez: NJK- ember - édesapa
Rodrigo Domínguez JÁTÉKOS KARAKTER (Niky) - alakváltó (mosómedve) - apaági unokatesvér
Pablo Perez NJK - alakváltó (ibériai hiúz) - nagybátyj, mentor, a műhely tulajdonosa, a banda névleges feje
Sora Botero-Domínguez: JÁTÉKOS KARAKTER (Niky)- alakváltó (mókus) - feleség
Leonard Dougherty:JÁTÉKOS KARAKTER (Mary) - anyaági unokatestvér
Salma Perez: NJK - alakváltó (hiúz) - nagynéni