Nem szeret szomorú dolgokról beszélni, márpedig a válás az ő szemében nem egy vidám dolog, így összességében nem is időzik túl sokat ennek a témának a fejtegetésével, átterelődik a szó inkább a testvérekre, és most már azt is tudja, hogy Johnny-nak is van egy. -Ó, pedig az milyen menő lenne, együtt segíteni a bajba jutott állatokon! Én örülnék, ha Elena velem dolgozna az üzletben, bár jelenleg úgy látom, őt nem hozzák úgy lázba ezek a dolgok, mint engem. Ő sokkal kevesebb időt töltött a nagyival gyerekként, talán emiatt. Meg hát nem is vagyunk egyformák, én csak remélem, ő is megtalálja az álom hivatását. - hősnőnkből ismét csak ömlik a szó, rázúdítva a férfira minden lelkesedését egyrészt a növényekkel, másrészt húgával kapcsolatosan, akiről az az információ is kiderül, hogy csak titokban találkozhat a nővérével. Persze mindezt csak azután, hogy Flora megint csacsogott egy sort arról, hogy ő sosem járt egyetemre, de biztosan jó muri, bár nem is biztos, hogy neki való lenne, mert nem tud sokáig megülni egy helyben.
-Igazából...nem tudom. Azt mondják, rossz hatással vagyok rá, el is küldtek a nagyihoz amikor 18 éves voltam, pedig Lena akkor még alig volt pár éves. De nem baj, szerencsére benne van a csínyekben, így össze tudunk hozni olykor-olykor egy találkozót. - mindig meglátja még a rossz dolgokban is a jót, így Johnny épp csak icipici szomorúságot és csalódottságot hallhat ki a leányzó szavaiból, ám azok sem tartanak sokáig, főleg, miután meghallja, milyen jelzőkkel illeti őt a férfi, amire csak legyint és mosolya ha lehet még inkább kiszélesedik. -Ó, te annyira kedves vagy, tényleg. Köszönöm. - teszi hozzá, mielőtt rátérne egy ismét epikus fontosságú kérdésre...ki az a Columbo. Úgy ugrándozik témáról témára, mint egy hiperaktív szöcske.
-Ááááá, már ééértem. Nem annyira szeretem az ilyen sztorikat, olyan szomorú dolgok vannak benne, meg rossz emberek, sokkal jobban szeretem a meséket, bár azokat is ritkán nézem. - csacsog tovább, majd iszik egy kortyot, mielőtt folytatja. - Egyébként ezt a misztikus feleség dolgot valahogy hozzád is el tudom képzelni. Sőőt, vááárjunk csaaaak...honnan tudhatjuk, nincs már most is egy Mrs. Weaver valahol, aki szupertitkos? Naa ha így van súgd meg, a kettőnk titka marad. -szinte gyermeki kacajjal és izgatottsággal dugj közelebb a fülét Johnny-hoz, mintha tényleg lenne egy ilyen titok, amit megoszthatna vele. Nem is Pixie lenne, ha nem jutnának ilyenek az eszébe.

A nevetés, a vidámság fertőző, hősnőnké pedig talán a legerősebb ilyen "fegyver" lehet ez, mióta itt vannak, Johnny valószínűleg többet mosolygott és nevetett, mint vágott komoly arcot, ez pedig további katalizátora Pixie boldogságának.
-Huhh nagyon örülök, aggódtam ám érte! - megkönnyebbülten fújja ki a levegőt Flora, mikor az állatorvos megnyugtatja, hogy a ló, akit meglátogattak, maradéktalanul felépült, bár igazából Flora számára nem is volt kérdés, hogy Johnny meggyógyítja. A férfi lényegében már magával a szakmájával felkerült a fejében a hős-listára, hát még így, hogy megismerte, és tudja, hogy mennyire lelkiismeretesen végzi a munkáját. Azon a pacin is segített, most Bécin, és akkor ez csak két példa, ami bemutatja az állatorvos határtalan szakértelmét.
A majdnem-fulladásos kis közjáték után Flora megpróbálja Johnny felé terelni a szót, mert ő kábé már az óvodai jelét is (természetesen virág) is megosztotta a férfival ismeretségük alatt, de ő maga jóformán még azt sem tudja az állatorvosról, hogy van-e például testvére, ez meg azért csak nem nem járja!
Hősnőnknek az ajkára kell harapni, ne akarjon egyből közbe fecsegni, főleg mikor Johnny apróbb szüneteket tart, de valahogy sikerül neki, és így megtudhat végre róla néhány személyesebb információt. Csak azután szólal meg, amikor erre "felhatalmazást" kap azzal, hogy kérdezzen. -Óó, annyira sajnálom, hogy elváltak a szüleid. Biztos nehéz volt. - lebiggyeszti az ajkát 1-2 másodpercre, amíg villámsebességgel végigfuttatja a fejében a gondolatot, hogy ő vajon hogyan viselné, ha az ő szülei válnának el. Még így is, hogy sok éve nem tartják a kapcsolatot, nem tudja máshogy elképzelni anyját és apját, mint egymás mellett. Meg hát ott van Lena, akinek csak jobb így.
-Elizabeth is állatorvos? Téényleg, mindig is állatorvos akartál lenni? Hova jártál egyetemre? Gondolom kitűnő tanuló voltál, hiszen oooooooooolyan okos vagy. - egy szuszra hadarja el a kérdéseket, és Johnny lehet, hogy most bánja meg, hogy nem magától mesélt, hanem átengedte ilyen téren a gyeplőt Pixie-nek, aki úgy viselkedik, mint egy interjúztató bőrébe bújt Duracell nyuszi.-Ó igen, Elena. Nem túl sokban hasonlítunk, talán a vörös hajkorona, de hát mindkét szülőnknek ilyen a haja, szóval meglepő is lett volna, ha valamelyikünk mondjuk fekete hajjal születik. Haha, lett volna ám ott fejvakarás, hogy vajon egyikünk a postástól van. - kacag fel jókedvűen, egy pillanatra eljátszva a gondolattal, de aztán megrázza a fejét, és folytatja.
-Sajnos relatíve ritkán tudunk találkozni. Tudod, még csak 14 éves, és csak akkor tudunk összefutni, ha anyáék elutaznak, esetleg Lena kicsit füllent, és azt mondja, korrepetáláson van, nem szeretik, ha velem van. - rövid időre elszontyolodik, mint kábé mindig, amikor annak ténye eszébe jut, hogy a szüleik lényegében eltiltották tőle fiatalabb testvérét, de hamar visszatér Pixie alapbeállítása, és hamarosan ismét vidám hangon folytatja a csivitelést. -Egyébként kicsoda Columbo akit emlegettél? Ő az az alacsony, bajszos nyomozó aki mindenféle bűntényt old meg? - kérdezi visszautalva Johnny nem sokkal ezelőtti szavaira, lelki szemei előtt pedig Poirot képe jelenik meg Columbo helyett, nem igazán van otthon az ilyen művekben, igazából tévézni se szokott, ha Johnny körbenéz, nincs is sehol ilyen készülék a nappaliban.

- Mint mindig - nem tudja megállni, hogy ne szélesedjen ki a mosolya, mikor meghallja, miként esküdözik a lány. Természetesen mindig jól viselkedik, az már más kérdés, az ő értelmezésében vagy egy átlagos emberében, mert mint az már párszor említve lett, Flora hajlamos túlzásokba esni, felpörögni és sajátos módon értelmezni a világot. Tulajdonképpen nevezhetnénk szerencsének, hogy nem is egy olyan emberbe botlott, akit ezen életfelfogása nem zavar. Johnny végtelen türelme mellett más is munkálkodik, ami miatt jól kijönnek egymással, s az orvos szívesen tölti idejét a lánnyal. Eddig egyetlen egyszer sem érezte soknak, üdítően hat rá a lelkesedés, ami mozgatja Florat, kizökkenti a mindennapokból, tehát végülis hálás is lehetne neki ezért.
 - Már csak az emléke van, hogy egyszer történt vele valami. Felépült, igen. - Ha nem járt volna ki hozzá, akkor is meggyógyult volna, mégis kötelességének érezte, figyelemmel kísérni a sorsát. Közben meg mindig akadt még kire ránézni a farmon, tökéletes alibi alátámasztás volt, na, nem mintha bármikor is ki akart volna bújni orvosi kötelességei alól. Mindig felelősségteljesen, odaadóan dolgozik, akár a nap bármely percében képes otthagyni magáügyeit és segíteni a bajbajutotton, ezért is éli a lehető legegyszerűbben az életét. Néha, mikor szóba kerül a magánélete, pontosabban, mikor néhanapján eltöpreng ezen, eszébe jut, számára az, hogy nincs az életében más, a legkönnyebb, mivel így senkinek sem kell hozzá alkalmazkodnia, nincs, aki bűntudatot keltsen benne. Hogy hiányzik-e ennek ellenére? Természetesen igen, csakhogy meggyőzte magát, megéri áldozatot hozni.
Na, de miért is jutott ez most eszébe? Ah, igen, a farmról beszélgettek. Kissé elkalandoztak a gondolatai, ez sem újdonság nála, most azért csak visszatalál a jelenbe valahogyan. Ha szerencséje van, Flora végigcsipogta a kizökkenését, észre sem vette, nemhogy rosszul esett volna neki Johnny fejbeni távolléte.
A köhögés jó érv a visszatérés mellett, gyorsan pislog párat, aztán azonnal kapcsol és már nyúlna a lány felé, mikor az előre hajol a poharáért. Johnny azért mégis figyeli, míg jobban lesz, készen a segítségre, ha szükség lenne rá.
Hallgatja az újabb kört, érzi, amint megszorul tüdejében a levegő. Nem szeret magáról beszélni, mint, azon már korábban is elmélkedett, a magánélete afféle mellékvágány, amit szeret háttérbe szorítani. Noha nincs különösebb problémája sem a múltjával, sem a családjával azért beszélni róla mégis egészen más.
- A családom - kezd bele, de szinte azonnal meg is akad. Tenyerével megdörzsöli a tarkóját, keresi a szavakat a meséléshez. Hiszen Flora valami ilyesmit vár el tőle, nem? - Van egy húgom, Elizabeth. A szüleim elváltak, mindketten más irányba mentek, én pedig az egyetem után itt kötöttem ki. Mi van még? - újabb gondolkodós csend - Nem tudom, mit mondjak. Mire vagy kíváncsi? Kérdezz és válaszolok. - Ritka ajánlat ez részéről, ami ellenben bizonyos, őszintén fog válaszolni, nem füllent, maximum kisebb kerülőt tesz a tényeket kihagyva. - Meséltél már a húgodról, de ő nekem Columbo feleségét juttatja eszembe. - most leleplezte a titkot, kedvencei közt tartja számon a nyomozós sorozatot - Sosem láttam, de az elmondásaid alapján egészen jól megismertem. Ha jól sejtem, most sincs itthon, igaz? - megenged egy, az imént elillanó mosolyt. Ha FLora ismét kinyitja a száját, van rá esély, túllendülnek az orvos családját érintő témán és ismét a kismadár fog dalolni helyette.

words ❖ youtube ❖ note: xx

❖

Hogy Johnny a lelke mélyén mazochista, vagy épp csak szeret a komfortzónáján kívül eső helyzetekbe kerülni, azt nem tudhatjuk, mindenesetre azzal, hogy marad Florával csevegni (vagyis legyünk őszinték, többnyire a vörös hajú tündérke fog csacsogni), azzal bizony nagy fába vágta a fejszét. Bár már egy ideje tart az ismeretségük (Pixie szemében barátságuk), így valamelyest hozzászokhatott, de amennyire pörög most hősnőnk, lehet, hogy Johnny rövid időn belül Xanax-ért fog kiáltani. 
Együtt nevetnek Flora nem létező harcművészeti tudásán, mígnem hősnőnk újra visszahuppan a férfi mellé a kanapéra, és természetesen megint cunamiként áradnak belőle a szavak. Nem is valószínű, hogy tud máshogy is kommunikálni, mint így. -Ó, szuper, mindenképp szólj! Ígérem jókislány leszek! - ismét glóriát rajzol a feje fölé, de szája szélén ott bujkál egy huncut mosoly, ami egyértelműen jelzi, hogy nagyon nagy esély van rá, hogy ezt a fogadalmát nagyon nagyon kis eséllyel fogja tudni betartani, de az állatorvos minden bizonnyal ismeri őt már annyira, hogy ezzel tökéletesen tisztában van. 
-Az a múltkori paci aki miatt elsősorban mentél teljesen felépült? - kérdezi enyhén félrebiccentett fejjel, miközben egy sütit tol a szájába, egy kicsit talán nagyobb darabot is, mint kellett volna, mert félrenyel, és köhög párat, gyorsan  a pohara után nyúl, hogy le tudja öblíteni.  -Nyugi, megmaradok, nálam ez mindennapos! - legyint hősnőnk, amennyiben Johnny esetlegesen aggodalmát fejezte volna ki bármilyen módon a kis közjátékára.
-Tudod mire jöttem rá Johnny? Hogy kábé mindig csak én beszélek, most megpróbálok csendben maradni. Alig tudok rólad valamit, mesélj egy kicsit. Bármit. Példáuuuuul...a családodról, van testvéred? Én el sem tudom képzelni milyen lenne ha nem lenne nekem Elena, annyira... - a homlokára csap, majd felnevet. - Hoppá, megígértem, hogy csendben maradok, de nem sikerült, na majd most. Szóval?- dobja át neki a labdát egy széles mosollyal, miközben eljátssza, hogy becipzározza a száját, és kihajítja a nyitott ablakon a kulcsot.

Flora rengeteget mindenről tud beszélni és egy egyszerű mondatból olyan tartalmas, bővített verziót készíteni, amit olykor egészen nehéz követni. Mástól talán zavarná Johnny-t egy efféle megnyilvánulás, hiszen alapvetően az egyszerűséghez van szokva, ám a lány az első pillanattól, mikor találkoztak, olyan mély benyomást tett rá fesztelen viselkedésével, hogy ezt az egészet inkább aranyosnak, mintsem zavarba ejtőnek találja. Kár, hogy mégis képes a zavarra, aminek legfőbb oka, hogy valóban nem szeretné feltartani, és tulajdonképpen a komunikációs képességei is igen gyatrák, azért elfogadja a meghívást és egy mosollyal ücsörög tovább a neki felkínált helyen.
- Legyen, meggyőztél - megadóan felmelei a kezeit, talán egy rövid nevetés is elhagyja a száját. - Rendben, egy kicsit végülis maradhatok.
A lány bemutatja, hogyan bírta volna másképp maradásra, Johnny nem tudja megállni, ne nevessen fel a látványtól. Elképesztő, amikre a lány képes és mindezt olyan természetesen, mint más emel fel például egy csészét a díszes tányérról. Már el sem tudná képzelni, milyen lenne másként, annyira összeolvadt fejében a kép Floráról és az őt hűen tükröző becenévről, hogy néha azon kapja magát, a Pixie megszólítás nem is esne nehezére, habár egyelőre még mindig távolinak érzi, hogy így szólítsa a lányt.
- Azok a kicsik már egészen nagyok - fejében megjelenik néhány emlékfoszlány közös téli kiruccanásukról, kedves emlékek, szívesen raktározta el őket. - Múlthéten jártam kint, nem tudom, mikor megyek legközelebb, de mindenképp szólni fogok. - Tulajdonképpen, bármilyen rosszul is hangzik, eszébe sem jutott, hogy a lány talán vele tartana. Annyira lefoglalta a munkája, a mentett állatok, meg minden más, örült, ha kicsit kiszabadulhat és elfelejtette, hogy talán van más is, aki szívesen elkísérte volna. Ebből is látszik, milyen magányos farkas életet él. Érdekli mások hogyléte, de saját életébe való bevonásuk nem jön olyan reflex-szerűen, mint például Floranak, aki szereti magát körülvenni emberekkel.

words ❖ youtube ❖ note: xx

❖

A férfi egy birka türelmével hallgatja hősnőnk szüntelen csacsogását. Sokakat bosszantana ez a vörös hajú energiabomba, aki néha olyan tempóval és beleéléssel mesél, hogy a fejekben megfordul, hogy vajon a fülén vagy a bőrén keresztül veszi-e a levegőt, mert máshogy ezt épeszű ember máshogy nem tudná kivitelezni.
-Jaj ne viccelj már, hát mikor éreztettem veled, hogy valaha is alkalmatlankodnál? Ne légy csacsi, Johnny. Bár kifejezetten aranyos állatok, valószínűleg akkor is barátok lennénk, de azt hiszem, emberként jobban csíplek. - kacag fel csilingelő hangon, és gondolatai máris elkalandoznak afelé, milyen lenne, ha az állatorvos hirtelen egy iá-zó, hosszú fülű négylábúvá változna, és úgy ülne itt mellette, vagy épp kimasírozna a kertbe, és nekiállna a frissen ültetett virágokat lelegelni. Magában ezen kacarázik kicsit, az érzelmi zsarolásra vonatkozó "vádra" pedig glóriát rajzol a feje fölé, és ártatlanul pislog összetéve a két tenyerét, mintha egy földre szállt angyal lenne. 
Végül kiderül, Flora nem csak semmiségekről tud órák hosszat fecsegni, úgy tűnik, a meggyőző képessége is egészen jó, mert egy kis "könyörgés" itt, egy kis bosziszem meresztgetés ott, és Johnny máris beleegyezik abba, hogy itt marad, amikor pedig ez elhangzik, Pixie lelkes kisgyermek módjára tapsikol párat. -Jajj nagyon helyes. Amúgy sem engedtelek volna, szépen ráugrottam volna a hátadra, és egy szumó mozdulattal visszadobtalak volna a kanapéra így ni! -pattan fel, és a kanapé mellett egy hangos hííííííjjjjjáááá mozdulattal bemutatja nem létező harcművészeti tudását, amiben nagy valószínűséggel előbb sérült vola meg, minthogy a nála magasabb és kétségkívül erősebb férfit ilyen módon maradásra bírja. 
Nevetgélve huppan vissza a kanapéra, majd iszik egy kicsit a limonádéból. -Jajj, akartam kérdezni, nem kell mostanában menned arra a ranch-ra ahol a télen voltunk? Ha mész, mindenképp szólj, szeretném meglátogatni azokat a tündéri kis pacikat. Minden bizonnyal jó sokat nőttek már.- Az a vidéki látogatás hősnőnknek felért egy gyereknappal, úgy rohangált karámról karámra meglátogatni az összes állatot, mint valami cukorsokkot kapott óvodás. Még szerencse, hogy a farm tulajdonosa egy nagyon kedves férfi volt, aki nem tessékelte ki páros lábbal a hebrencs leányzót.

Szeretne visszavágni valami meggyőző és vicces mondattal, de tőle az efféle évődések annyira távol állnak, hogy kisebb zavart érez, mikor megpróbálja a megfelelő szavakat megtalálni. Talán mindebből az ide-oda röppenő Flora nem érzékel semmit, ugyanis csipog tovább, mint egy túlpörgött énekesmadár-fióka.
Átülnek a nappaliba, ám a lány nem fogy ki a témákból, Johnny lelkesen bólogat, ahol szükséges, arcáról le sem akar hervadni a mosoly. Ugyan ő maga képtelen lenne ennyit beszélni, a lány egyetlen pillanatig sem untatja, s ha véletlenül el is veszejti a fonalat, viszonylag könnyen újra elkapja. Hagyja tehát kibontakozni Flora-t, aki ennek maximálisan eleget tesz, majd finoman jelezné, ideje indulnia, ám erre a lány marasztalásra utaló kérdéssel reagál.
- Nem szeretnék alkalmatlankodni - feleli szerény egyszerűséggel, s megköszörüli a torkát, kissé zavarban érzi magát a heves reakciótól, amit a lány természetesen nem haboz ki is fejteni. - Nem ér érzelmileg zsarolni. - hangja komolyan cseng, de az összképet rontja a szája szélén bujkáló mosoly, meg a szemében látható komolytalan csillogás.
Tulajdonképpen ideje, mint a tenger és kedve is lenne maradni, ám az úriember énje valóban azon dolgozik, ne legyen terhére másoknak. Ezért is hezitál annyit, mielőtt ténylegesen válaszolna, s mert össze kell szednie a kimondandó szavakat. - Rendben, egy kicsit még végülis maradhatok. - vállai megadóan megereszkednek és mosolya visszakúszik, miközben fejét ingatja. Hihetetlen ez a lány!

words ❖ youtube ❖ note: xx

❖

Flora szinte egy kölyökkutya lelkesedésével ugrálja körbe Johnny-t a konyhában, aki ezt már sokkal jobban kezeli, mint a barátságuk elején, na nem mintha ebből hősnőnk bármit is érzékelne, annyira a saját álomvilágában él, hogy az ilyen apróságok nem szoktak neki feltűnni.-Még jó, nagyon meg is sértődnék, ha nem hozzám fordulnál! -megrázza a mutatóujját, majd szigorúságot mímelve csípőre teszi a kezét a gyógynövényes téma kapcsán, de mivel Pixie borzalmas színésznő, így hamarosan hangos kacagásba fordul az egész. 
Na de a bázisukat átteszik a nappali kényelmes foteljába, ahol Flora szokásos harsány és csacsogós stílusában dobál be szinte teljesen random témákat, amikre Johnny a szintén rá jellemző visszafogottsággal reagál le.
-Jajj ugye nem akarsz itt hagyni? - biggyeszti le hősnőnk a száját, és szomorú kiskutya szemeket mereszt a férfira, amikor kifogynak a sütiből. -Ha most elmész, akkor egy számító barátnak fogom magamat gondolni, aki hívja a másikat ha baj van, "fizet" aztán ki is tessékeli. És akkor majd elszomorodom, és még az is lehet, hogy sírni fogok. Ugye nem akarod ezt Johnny? Ugye neem? - megpróbál nagyon komolyan és bánatosan hangozni, de ha a férfi figyelmes, akkor kiszúrhatja a vöröshajú tündérke szája szélén bujkáló mosolyt. Távol álljon tőle a manipuláció bármilyen formája, inkább van ebben játékosság, mint szándékos befolyásolásra való törekvés. Folytatja a kérlelő bociszemeket mereszt Johnny-ra, bájosan rebegtetve szempilláit, ezzel próbálva maradásra bírni kedves barátját.

Elneveti magát, mikor Flora a hasára tesz említést és a sütemény csábító erejére. Kár lenne tagadni, hogy szívesen fogja a felkínált nassolnivalót és különösen jólesne neki egy pohár limonádé is.
Az ölelésen először meglepődik, majd kissé sután viszonozná, ha addigra a lány nem ugrana már arrébb, hogy körbeszökdécselve a konyha minden pontját lelkes vidámsággal csacsogjon, mert ő ilyen. Mondhatnánk, a férfinak még szoknia kell ezt a fajta könnyed viselkedést, ám Flora jelenlétében valahogy ez is természetesebben hat. A megszokásról nem is beszélve.
- Ígérem, hozzád fogok fordulni, ha valamilyen gyógynövényre lesz szükségem - Régen nem hitt az effélékben, aztán nem hitt a természetfeletti dolgokban sem, mostanra meg már gyökerestül megváltoztak a nézetei és mindenben lehetőséget, meg újdonságot lát, mintha valami új világ nyílt volna meg előtte. Ezek alapján, miért ne lehetne hatásos egy Flora által összeállított kenőcs például?
Johnny nem pincérnek született, az egyensúlyérzéke minden esetre működik, szóval a kérésnek eleget téve a frissítőket is kiviszi, majd leteszi oda, ahova kell, végül helyet foglal a lány mellett. Ismét körbenéz a szemnek kellemes otthonon, néhány másodpercre tekintete megállapodik a terráriumon, aztán figyelmét ismét a lányra fordítja. Kissé tehetetlennek érzi magát, nem szokott hozzá az efféle kiszolgáláshoz, mivel általában mindent maga csinál meg.

 A sütemény valamivel később elfogy a tányérjáról, a limonádét is megitta, közben remekül elcsevegtek egymással, habár előzékenyen hagyta a lányt érvényesülni, mint mindig, no, meg igyekezett lépést is tartani észjárásával, ami jellemzően olykor elkalandozott, de úgy vélte, nagyjából tudja, mi mindenről esett szó az elmúlt percek alatt.
- Köszönök mindent, igazán nagyon finom volt - leteszi kiürült poharát tányérja mellé. - Nem szeretnélek tovább zavarni, gondolom megvan az itthoni megszokott rutinod, amibe Bécivel egy kicsit belerondítottunk, de a lényeg, hogy minden a legnagyobb rendben. - mosoly kúszik arcára, találkozásuk során immár sokadjára.

words ❖ youtube ❖ note: xx

❖