Hősnőnk eleinte nagyon aggódott, gondját tudja-e viselni majd egy teknősnek, mikor Johnny még a télen ajánlatott tett, hogy esetleg Béci (akit már ő nevezett el így) hozzá költözhetne, de végül beleásta magát a témába, felvértezte magát az általa fontosnak tartott teknősgazdi tudással, és pikkpakk a szívéhez nőtt a kis állat, ezért is izgult most a diagnózis miatt. Johnny azonban megnyugtatta, így visszatért a szokásos, bóhókás, hebrencs és csacsogós lány, aki sütivel tukmálja a barátját. -Tudtam én, hogy ezzel el tudlak majd csábítani. Te is, mint a legtöbben, szereted a pocakodat, ugye? - kacag fel, játékosan megböködve a férfi hasát, de persze úgy, hogy ne okozzon neki fájdalmat a finom mozdulatokkal, tényleg inkább mókás incselkedés ez részéről. Pixie széles, hálás mosolyt villant Johnny kedves szavaira, és nem is bír magával, szöcskéket megszégyenítő szökkenéssel libben oda elé, és részesíti egy röpke, szorongató ölelésben. -Jajj olyan aranyos vagy, hogy ezt mondod. Bár én nem bírok ilyen szakértelemmel csak a növények és a belőlük készült termékek kapcsán, dee ha valamikor is ilyenben kellene segítség, csak kiálts nyugodtan. - mondja egy széles mosollyal, majd elengedi a férfit és egy piruettel visszatér előző helyére, hogy folytassa a piskótatekercs felvágását, valamint a poharak kiosztását. -Ugyee? Ide nekem egy tiarát és máris hercegnő leszek! Csak ne kérd, hogy énekeljek mint a mesékben, mert az aztán megtörné a varázst.- a konyha ismét megtelik Pixie csilingelő nevetésével, aki így a nagy fecsegés közben azért sikeresen abszolválta a feladatát, csinos kis kupacba rendezve az édességet. -Voilá monsieur, az étek tálalva.- pukedlizik egy aprót, majd fogja a nagy tálcát amire kirakta a sütit, meg két kis tányért villákkal a másik kézbe, és elindul a nappali felé. -Gyere, gondolom állsz eleget nap közben, menjünk üljünk le. Segítesz légyszi a limonádékkal meg a poharakkal? -megrebegteti a szempilláját Johnny felé, majd egy tündér légiességével de sokkal kevésbé kecsesen folytatja útját a másik helyiségbe, ahol lepakolja a kezéből a holmikat, majd leveti magát a kanapéra, de olyan hévvel, mint amikor a fóka ugrik ki a vízből a jégre, majd megpaskolja maga mellett az ülést. -Na, gyere, ne szégyenlősködj, nem harapok…nagyot - játékosan megcsattogtatja a fogait mint egy cápa, majd ismét felnevet. Valószínűleg nincs még egy ilyen bolond lány, mint Flora Hill.
"Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai."
Flora borzasztóan aggódik, ez már abból átjött Johnny-nak, ahogy a lány az ajtót szinte feltépte előtte és berántotta a házba. Letette a táskáját, míg levette a cipőt, aztán ment a nyomában a terráriumhoz. Bécin elsőre nem látott semmi nagy problémát, és, ahogy Floret kérdezgette, meg a teknőst nézte meg kellett állapítsa, valóban valami kis apróságról lehet szó, semmi életveszélyes. Miután Béci ismét békés relaxációba kerülhetett, a páros "egymásra maradt", ám az orvos egy olyan egyszerű, őszinte kijelentésből, mint a ház dícsérete nem gondolta, hogy teljes idegenvezetést tartott. - Be kell valljam, ez egy elég csábító ajánlat volt részedről - néz a süteményre, aminek isteni illata van. Idejét sem tudja, mikor evett már utoljára házi süteményt, a konyhának a főzős részlegét még csak-csak megfoldja, szívesen kísérletezik is akár, de ami már sütés, ne adj' Isten bonyolultabb, mint a "mindent bele", azokat maximum a helyi legjobb cukrászdából szerzi be. - Természetes, hogy jövök, amikor segítségre van szükséged, én köszönöm a türelmed és persze Béciét - teszi hozzá a kis teknőst is a köszönetéhez. Igazán nem esett nehezére kimozdulni a rendelőből, mert tudta, ismeri már ennyire a lányt, hogy csak úgy nem hívná, nyomós oka volt ijedtségének. Az, hogy közben az orvosi rendelőben is összegyűlt egy kisebb tömeg késleltette indulását, de még így is a tőle tellő leggyorsabb módon ideért és ez a lényeg, meg persze, hogy senkinek sincs semmi komoly baja. - Tökéletes a Micimackós, a hercegnőt emghagyom neked, hozzád jobban passzol - maga sem tudja, honnan jön, de szavai mellé kísérő mosolyhoz egy kacsintás is társul. Ami még meglepőbb, hogy ez olyan természetességgel jön, fenn sem akad rajta. Rendben, mind tudjuk, emberből van, nem fából és jó természetű lélek, ám mindazonáltal visszafogott típus, akitől az efféle reakciók kevésbé megszokottak. Na, de ki tudna komoly maradni egy olyan tündérien pörgő lány mellett, mint Pixie?
-Jajj Béci tarts ki, ugye mondd hogy nincs semmi bajod! Hamarosan jön Johnny és megvizsgál! -[/b]gügyög hősnőnk az akváriumban kiskedvencének, aki jelenleg kissé bágyadtan fekszik a neki bekészített kövön a meleget adó lámpa alatt. Flora egész nap itt volt mellette, csak a legszükségesebbekért állt fel, a ruháját is csak akkor cserélte le kacsás pizsamájáról egy kantáros farmerra és piros-fehér csíkos rövidujjú pólóra, mikor lebeszélte Johnny-val, hogy házhoz jön. Milyen szerencsés, ha az embernek van állatorvos barátja! -Sziaaaa, jajjjj de örülök neked, gyere-gyere, erre van a kis betegem! -szinte meg se várja, hogy a férfi levegye a cipőjét és a kabátját, kezénél fogva már finoman rángatja is be a teknős élőhelyéhez. -Továbbra sem akar enni, de picit talán több az életkedve. Most mászott ki megint nemrég napozni. Ugye semmi komoly? - kérdezi hősnőnk rá igencsak ritkán jellemző aggódással, és erőlteti magát, hogy a háttérben maradjon, míg a férfi szakszerűen elvégzi a munkáját. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, amit ki tudja mennyi ideje bent tartott, amikor elhangzik az ukáz a továbbiakra. -Igenis kapitány! - kacag fel immáron jókedvűen, legördítve a követ a szívéről, hogy kiskedvencének semmi baja. Johnny következő megjegyzésére szemei elkerekednek, és hüledezve kapja szája elé mindkét kezét. - Ó te jó ég, nem voltál még itt? Hát milyen borzalmas barát vagyok én?Gyere, körbevezetlek. - csap a homlokára hősnőnk, majd sorban megmutogatja a helyiségeket az egyébként nem olyan bődületesen nagy házikóban, természetesen közben folyamatosan jelentéktelen dolgokról csacsogva. Nappali, fürdőszoba, háló, végül pedig a konyha. - Ééés itt a lényeg! Aaa süti lelőhelye, ahogy megígértem. -odalibben a hűtőhöz, kiveszi a süteményt, ami egyszerű piskótatekercs, van egy csokipudingos meg egy eperpudingos töltelékes. Nem a legszebbek, de nagy gonddal készültek és tényleg egész finomak lettek, ebben Pixie nem füllentett. -Melyikből kérsz? Engem a csokival bármikor levesznek a lábamról szóval én biztos abból eszek. Kérhetsz mindkettőből is, akár megeheted az egészet is, én aztán nem vagyok irigy, főleg hogy ilyen jófej voltál és jöttél mikor hívtalak. Igazán jó barát vagy, Johnny. Köszönöm! -a szavak szinte egy szusszra robbannak ki hősnőnkből, aztán a szeletek vágására koncentrál, illetve hogy kiporciózza a tányérokra a férfi kívásága szerint, majd előveszi a hűtőből a narancslevet illetve levendulás limonádét, mellé pedig két poharat. Az egyik Micimackós, a másik pedig Elzát ábrázolja a Jégvarázsból. -Jó lesz a Micimackós? Bár ha titkon rajongsz a hercegnőkért, megkaphatod Elzát is.- nevet fel hősnőnk, vörös haja csak úgy libben ide-oda, még a narancslevet is kicsit a pultra loccsantja, amit el is kezd szépen papírtörlővel felitatni.
"Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai."
Egy megtermett malamut réteges szőrzetében eltalálni a megfelelő pontot egy injekciós tűvel mindig embertpróbáló feladat, de ha az orvos van olyan gyakorlott, mint Dr. Weaver, akkor nincs akadály az útban. Vagy legalábbis nem akkora. A nagy, böszme állat a hátsóján ücsörögve, békésen lihegve várja, mi történik, nem akar megugrani, nincs benne rossz szándék hiszen tudja, itt nem érheti baj. Johnny átnéz az állat felett a kolléganőjére, aki finoman megfogva a négylábút simogatja annak oldalát, hogy még nagyobb békét sugározzon. - Ezzel megvolnánk - szólal meg néhány percnyi ténykedés után Johnny és hátrébb lép a vizsgálóasztal mellett ücsörgő malamuttól. Cora is elengedi, mire a megtermett jószág feláll és megrázza tömött bundáját, a szőr csak úgy árad a levegőben szerteszét. - Beírom a kiskönyvbe... - folytatná, ám ekkor megcsörren a telefonja. Átadja a feladatot az asszisztensének és a rendelő hátsó részébe átlépdelve fogadja a hívást. Flora kissé hadarva, egy szuszra zúdítja rá a rengeteg információt, akkor lassít le, mikor Johnny ezt kér, pontosabban másodjára, mert elsőre úgy tűnt, nem is hallotta meg. Szóval a teknős, aki nem eszik. Furcsa, és mindenképp érdemes lenne megnéznie, az már csak hab a tortán, hogy ma még nem is evett csak két kávét ivott (feketén, mint mindig) és a házi sütemény gondolata nagyon is vonzóan hat a gyomrára. Megígéri, hogy hamarosan felkeresi a lányt, s ezzel zárja a vonalat, ám mire ennek a néhány perces beszélgetésnek vége a rendelőben és a váróban is felgyülemlenek a vizsgálatra várók, no meg a türelmes-türelmetlen gazdik. Így nem hagyhatja magára Corát, ez elég egyértelmű tény, szóval muszáj hátrébb csúsztatnia Bécit a listán. Amúgy sem gondolná, hogy életmentő beavatkozásról lenne szó, a teknősöknek vannak bizonyos szeszélyei, amik az évszakokkal és az időjárással hozhatóak összefüggésbe. Nagyjából két, esetleg három órával később a váró kiürül, tehát megkérheti kollégáját, vegye át a rendelési idő további rövidke részét, mert házhoz kell kimennie. Ezzel az elszántsággal kapja le kabátját a fogasról és a hátsó ajtón át a parkolóban álló kocsijához baktat. Nem siet, de azért szedi a lábait, elvégre az ígéret köti, nem szívesen várakoztatná őket tovább. - Szia - köszön valamivel később, mikor leparkolt az erdőszéli ház előtt és némi kopogás után a vörös fürtökkel megáldott lány kinyitja az ajtót. - Ne haragudj a késésért. Remélem, minden rendben. Változott valamit azóta az állapota? Természetesen az első és legfontosabb feladat a teknős megvizsgálása, aki köszöni szépen, remekül van, pusztán, mint sejtette is, az időviszonyok okoztak ijedtséget, meg talán egy kis túlkényeztetés, már, ami az etetés részét illeti. - Pár napig adj neki kevesebbszer, kevesebbet és minden rendben lesz - visszateszi a teknőst a terráriumba, aki egyébként jelentős növekedésnek indult, vagy legalábbis úgy tűnik neki, mert már eltelt bizonyos idő mióta utoljára látta. Egyeztetnek a továbbiakról, még néhány percig figyelemmel kíséri a mozdulatlan teknőst, aztán figyelme elkalandozik a ház belső elrendezésén. - Nagyon szép az otthonod - szólal meg ismét végighordozva tekintetét a nappalin.