Ha először találkozol velem valahol, az első dolog ami fel fog tűnni, az a bájos mosolyom, legalábbis mások ezt mondják. Abban igazuk van, hogy szeretem mosollyal üdvözölni az embereket, hiszek abban, hogy egy mosoly lehet egy barátság, kapcsolat felé vezető út első lépése. A második a sötétbarna hajam, amit általában kiengedve hordok, néha hátul feltűzöm vagy nagy ritkán lófarokba fogok. A harmadik pedig a melegséget árasztó sötétbarna szemem.  

Azt is szokták mondani, hogy ha nagy társaságban vagyok, egy pillanatra biztosan mindenkinek végigszalad rajtam a tekintete, na nem azért, mert olyan szép lennék, sokkal inkább a pozitív kisugárzásom miatt. Egyébként elég átlagosnak tartom magam, a magasságom is épp ezt tükrözi, nem vagyok túl magas, de alacsony sem. A testalkatom pedig éppen megfelelő.

Öltözködésemben szintén a visszafogott darabok dominálnak. Sokáig csak a tornacipő, farmer, póló, bőrdzseki kombó volt a befutó, mára ez annyiban változott, hogy néhány csinosabb ruha is bekerült a szekrényembe. De a reggeli készülődésnél még mindig inkább a kényelem a fő szempontom.  

Ékszert nem nagyon hordok a mindennapok során, csak egy kis kék köves gyűrűt, amit még az anyukámtól kaptam és szinte sosem veszek le, meg egy kis fülbevalót. Nyakláncot, karkötőt csak kiemelt alkalmakon viselek.

Jó tulajdonságok:
- Lelkes: Ha valami felkelti az érdeklődésemet, akkor abba odaadással és nagy buzgalommal vágok bele. Őszintén szólva bármiért tudok lelkesedni, de ez a lelkesedés nem mindig tart olyan sokáig.
- Cserfes: Ezt akár a rossz tulajdonságaimhoz is írhattam volna, sokan annak tarthatnák, de szerintem ez egyáltalán nem baj. Órákig el tudok cseverészni bárkivel, legyen az egy kislány vagy egy idősebb úr, mindenkivel találok valamilyen közös pontot. Azt hiszem, ha egy napra egy lakatlan szigetre kerülnék a legnagyobb problémám a kommunikáció hiánya lenne.
- Maximalista: Nem elégszem meg a jóval, nekem a tökéletességre van szükségem. Kellemetlenül érint, ha valamiben mégis hibázom, de igyekszem azonnal kijavítani.  
- Lelkiismeretes: Munkámat és feladataimat felelősségteljesen végzem, bár szeleburdinak tartanak, van, amihez megvan a kellő komolyságom. A falkában tudják, hogy bátran rám bízhatnak bármit, becsületesen és alaposan fogok hozzáállni a kötelezettségeimhez.
- Szavatartó: Ha egyszer megígérek valamit, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem fogom megmásítani és tartani fogom magam az ígéretemhez. Néha talán túl gyorsan is bólintok rá valamire, de olyankor is igyekszem betartani a szavam. Ha valamit mégsem sikerül, akkor biztos lehetsz benne, hogy az rajtam kívülálló okok miatt történt, én mindent megtettem az ügy érdekében.

Rossz tulajdonságok:
- Naiv: Nagyon hiszékeny vagyok, bármit mondanak én azonnal elhiszem. Talán az őszinteségem miatt van, ha én az vagyok mással feltételezem, hogy más is az velem.
- Hirtelenharagú: Sajnos nagyon hamar haragra tudok gerjedni. Azt hiszem ezt a farkas énemnek köszönhetem. De amilyen gyorsan jön a haragom, ugyanolyan gyorsan el is száll. Van, hogy olyankor jogtalan bántok meg másokat, amit igyekszek azonnal jóvá tenni.
- Szélvész kisasszony: A hirtelenségem és a meggondolatlanságom már egészen sok kellemetlen helyzetbe sodort bele. Sokszor mondják, hogy először gondolkozzak és csak utána cselekedjek. De nem tehetek róla, a gondolataim sokszor másfelé cikáznak, így nem tudok az adott dologra koncentrálni.
- Türelmetlen: A legrosszabb tulajdonságom. Nem szeretek várni, őrületbe lehet kergetni a várakozással. Mindent azonnal szeretnék, de tudom, hogy sokszor ez nem így megy.



Könnyen alakítok ki kapcsolatokat, először mindenkiről a legjobbat feltételezem és hiszem, hogy mindenkiben megbújik egy jó oldal, még akkor is, ha pont az ellenkezőjét mutatja. Szerintem nem létezik a valódi gonosz, csak vannak, akiket már megtört ez a világ.

A családom nagyon fontos szerepet tölt be az életemben. A szabadidőm nagy részét náluk töltöm. Apukámat igyekszem támogatni, mindenben amiben csak tudom, főleg amióta anya elment, akinek a hiánya még ma is nagy veszteség a családunkra nézve. Egy igazi kincs volt, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Remélem, ha egyszer lesznek gyerekeim én is olyan anya leszek, mint amilyen ő volt.

A testvéreimmel is nagyon szoros kapcsolatban állunk. Bár Calt mostanában csak a kávézóban szoktam elcsípni, de Lottiékhoz sokat megyek át, imádom a két kis ultracuki gézengúz unokahúgomat.  

Szerencsésnek mondhatom magam, mert rengeteg barát vesz körül és mind közeli barát. Nem szeretem a felszínes kapcsolatokat, nem látom értelmét. Sosem tudnám csak azért keresni valaki társaságát, hogy abból hasznot húzzak. A barátaim tudják, hogy megbízhatnak bennem és a legféltettebb titkukat is elmondhatják, mert nem adom tovább. Tudják, hogyha kell egy váll, amin kisírhatják a bánatuk én ott vagyok és azon leszek, hogy felvidítsam őket. Az örömükben osztozom, nem leszek féltékeny, ha sikeresebbek vagy szerencsésebbek lesznek, maximum ösztönzően hat rám, hogy még többet hozzak ki magamból.  

A romantika az egy más kérdés, én az igazinak tartogatom magam és ehhez olyannyira ragaszkodom, hogy még az első csókomat sem adtam oda senkinek. Tudom, hogy érezni fogom, amikor az a bizonyos férfi belép az életembe, de addig megőrzőm az ártatlanságom. Nem fogok hazudni, harminc éves múltam, szeretném már megismerni, de valakire megéri várni. Főleg, hogy azzal a valakivel szeretném leélni a hátralévő életemet, nem szeretnék hibázni és rossz ember mellett kikötni.


Tisztavérű vérfarkas vagyok, így már elég korán tudatosult bennem, hogy egyszer majd én is felöltöm a bundát és csatlakozni fogok a többiekhez. Bár mindenki mondta, hogy iszonyú fájdalmak és kínok között fog lezajlani az első átalakulásom, mégis nagyon vártam már. Utólag visszagondolva igazuk volt, amikor elkezdődött azt hittem nem is fogom túlélni, legszívesebben felpörgettem volna az időt, hogy minél előbb túl essek rajta, persze ez nem sikerült, órákig szenvedtem, mire végre egy más alakban találtam magam. Az elmúlt jó pár év alatt teljesen megtanultam uralni az adottságomat. Mára már teljesen megbarátkoztam a bundás énemmel. Szeretem, hogy farkasként átélhetem a valódi szabadságot és már nem csak a holdciklus alatt merek és tudok átalakulni.  

Nem rég engem választottak meg Bétaszukának, ami nem csak nagyon megtisztelő cím, de hatalmas felelőséggel is jár. Igyekszem a lehető legjobb tudásom szerint betölteni a szerepet és mindent megtenni azért, hogy ne okozzak csalódást. Szerencsére ezen rövid idő alatt még nem volt rám panasz és azon leszek, hogy egyáltalán ne is legyen. De őszintén szólva még nem is bíztak rám komolyabb feladatokat.  


Gyerekkor

Nem sokra emlékszem gyerekkoromból, inkább csak a hangulatra. Egy szeretetteljes, de mégis szigorú légkör vett körbe. Mivel született vérfarkas vagyok, már egészen kicsi korom óta az annak megfelelő neveltetést kaptam. A szüleim szerettek, de nem kényeztettek el. Mindig odafigyeltek rám és a két testvéremre is.  

Néhány emlékfoszlány megmaradt, arról, ahogy együtt játszottunk, kergetőztünk az udvaron. Vagy amikor felmásztam arra a nagy magas fára a kertünkben, de alig mertem lejönni róla. A nővérem és a bátyám bátorított, hogy jöjjek le a legalsó ágra és ugorjak le, majd ők elkapnak. Féltem, de tudtam, hogy bízhatok bennük, ezért azt tettem, amit mondtak.

Azt is tudom, hogy mennyire vártam, hogy végre farkassá változhassak, hogy a szüleimmel és a testvéreimmel, meg a falka többi tagjával száguldhassak keresztül az erdőn. Akkor még nem tudtam, pedig figyelmeztettek, hogy nem lesz az annyira könnyű vagy jó érzés.

Már gyerekkoromban is nagyon cserfes voltam, akármerre mentünk én mindig találtam egy olyan személyt, akivel megoszthattam a gyermeki gondolataimat. Nem számított, hogy ismerős vagy idegen, családunk barátja vagy éppen az ellenkezője, én csak mondtam, ami ép az eszembe jutott. Hányszor előfordult, hogy már ölbe kellett venni és úgy elvinni, mert magamtól sosem mozdultam volna meg, amig mindent ki nem mondok, ami a fejemben van.

Az első átváltozás

Pontosan emlékszem arra a napra, amikor először változtam át. Már egy nappal korábban éreztem, hogy valami nem stimmel a testemmel, korábban ritkán voltam beteg, ezért amikor az első tünetek jelentkeztek, a szüleim már pontosan tudták, hogy eljött az idő. Nagyon magas lázam volt, izzadással megspékelve. Egyre szörnyebben éreztem magam. Ezt tovább tetézte a szűnni nem akaró viszketés, hiába mondták, hogy ne vakarjam magam, mert tiszta seb leszek, nem nagyon tudtam uralkodni magamon. Egyre jobban fájt, vérzett, de mivel képtelen voltam abbahagyni a testem vakargatását, már kénytelenek voltak lefogni. Akkor még azt hittem az lesz a legnehezebb része. De nem így volt, a neheze még csak ezután következett. Emlékszem, csak arra tudtam gondolni, hogy végre túlessek rajta, csak legyen már mindennek vége. Majd jelentkezett az első csontfájdalom, először csak egy egészen picit fájt, majd egyre erősödött, míg már ordítani tudtam a fájdalomtól. Minden egyes porcikámban éreztem, ahogy alakulok és szépen lassan átváltozok, iszonyú kínok között. Aztán már nem is éreztem semmit, már nem tudom a pontos folyamatot, csak arra az elviselhetetlen érzésre emlékszem, amibe azt hittem, hogy bele fogok halni. Aztán egy képszakadás, a következő amire ezután emlékszem, hogy az erdőben vagyok, egy pléddel letakarva és körbevesz a családom.

Nem tudom, hogy pontosan mi történt, nem tudom, hogy bántottam-e valakit, vagy elkövettem-e valami szörnyűséget, de azt hiszem, hogy ilyen nem történt. Ha mégis a családom biztosan elmondta volna nekem. Az ezt követő pár évben még ugyanilyen kínok között zajlott le az átalakulásom, de utána már egyre könnyebb lett. Mára már teljesen hozzászoktam és magam tudom irányítani, hogy mikor változzak át. De egyben igazuk volt, eleinte nagyon nem szerettem, sőt, ha lehetett volna inkább elkerülöm, a bundás énem, csak, nem volt választásom.

Felnőtté válás  

Míg gyerekként nem sokban különböztem a kortársaimtól, felnőve ez sokat változott. Kezdve azzal, hogy nem vágytam minden estémet egy buliban tölteni. Persze néha jó ilyen formában kiengedni a feszültséget, de nekem sem időm, se kedvem nem volt ehhez. Szerencsére a barátaim is jobban szerették a házibulikat, ahol inkább csak összeültünk, beszélgettünk és csak másodlagos volt az alkohol.  

A másik, amiben eléggé különbözőm a korosztályomtól, hogy nekem eddig kimaradt az életemből a romantika. Na nem azért, mert ne lett volna jelentkező, abból az évek során jócskán akadt, de egyiknél sem éreztem azt a bizonyos bizsergést, azt a pluszt, amire azt mondtam volna, hogy igen, ő az. Farkasként úgy érzem ebben is segítettek volna az ösztöneim, kiszimatoltam volna, ha ott áll előttem, de eddig még nem történt ilyen. Bár az elmúlt időszakban egyre inkább sürgetőnek érzem, hogy társra találjak, de nem fogom elsietni, megvárom, amig megérkezik az a bizonyos egy. De azt sem bánnám, ha ez már holnap bekövetkezne.

Közben a falkában is igyekeztem megállni a helyem, ahogy egyre idősödtem, egyre több mindent mertek rám bízni, de még álmodni sem mertem volna arról, hogy egyszer megválasztanak Bétaszukának, de valahogy mégis megtörtént.

Napjainkban

Nem mindenkivel adatik meg, hogy álmai életét élhesse, de én azon kevés szerencsés közé tartozhatok, akiknek igen. Az életem minden tekintetben úgy alakul, ahogy én azt szeretném és mindig is szerettem volna, kivéve talán a szerelem, de majd az is el fog jönni.

A napjaim nagy része rohanásból állnak, állandóan úton vagyok, alig van időm magamra, de én ezt cseppet sem bánom. Örülök, hogy hasznos lehetek mind a munkahelyemen, mind a falkában. Hogy állandóan van valami tennivalóm és egy percre sem unatkozom. Emellett még a családomra és a barátaimra is van időm. Talán az alvás, ami a háttérbe szorult már egy jó ideje, de a kávé ébren tart.




Theodore Grady: NJK - vérfarkas -  apa
Melissa Grady: NJK(elhunyt) - vérfarkas -  anya
Charlotte Grady-Evans: Játékos karakter (Niky) - vérfarkas -  lánytestvér
Callum  Grady: Keresett  (kanon) karakter - vérfarkas -  fiútestvér
Robert Evans: Játékos karakter (Becks) - vérfarkas -  sógor
Emma Rivera: NJK - vérfarkas -  unokahúg
Josephine Evans: NJK - vérfarkas -  unokahúg