Messziről észrevehető lángvörös hajával, ami meglepő módon természetes árnyalat, sosem festette. Nyaranta a napfény szokott rajta világosítani, ilyenkor egy kicsit jobban mutatja a Halloween-i tök formát, ám ő ezen pusztán nevetni tud.
Szeme körül is a nevetőráncok sokasodnak, fehér fogai állandóan kivillannak annyit mosolyog. Ez az ő kis ismertetőjegye, meg a felkarján lévő tetoválás, ami egy nonfiguratív minta.
Öltözéke laza, farmer-sportcipő kombináció egy cipzáras pulóverrel, meg valami pólóval, nem viszi túlzásba a kiöltözést, de ismeri az illemet, tudja, hogyan kell egy eseményre felöltözni például.


Jó tulajdonságok:
- bolondos: Nehéz komolyan venni, sokszor viccelődik, állandóan mosolyog, és viselkedésében is nagyra nőtt gyerekre emlékeztet.
- energikus: Pörög és állandóan a toppon van, legalábbis fizikailag. Amint lehetősége adódik, fejest ugrik nagyjából bármibe, a rengeteg energiája sokszor elviszi más irányba és meggondolatlanul cselekszik, ám mindezt azért teszi, mert nagyon nehéz leállnia és megmaradni egy helyben huzamosabb ideig.  
- barátságos, mosolygós: A kisugárzása elárulja, nincs benne rossz szándék, s ha hagyják, képes bárki napját jobbá tenni. Bohóc típus, szinte állandó a mosoly a képén és nem hisz az első benyomásban.
- közvetlen: Saját életének kis részét ossza meg másokkal, a teljes képet azért nem adja ki, de szívesen fordul mások felé, nem előítélettel, pozitívan szemlélve. E nyitottság hátulütője, hogy ha úgy adódna, azt is mások tudtára adja, amit nem feltétlenül kellene vagy nem is mindig úgy gondol, mint hallatszik.

Rossz tulajdonságok:
- szétszórt: "Hova is tettem?" vagy "Mikorra kell ma bemennem?" és hasonló kérdések fordulnak meg napjában többször is a fejében. Neki nincs notesze, mert azt is elhagyná valahol, de van telefonja, amibe egész sok jegyzetet ír, hátha az segítségére lehet. Na, de hol is rakta azt le?
- dekoncentrált: Könnyen elveszti a fonalat, még a saját beszédébe is bele tud zavarodni, az egyetlen kivétel, aminél működik az agya, a munkahelye. Amit kellőképp komolyan vesz, ott képes fókuszálni, legalább a lényegre. Minden más tekintetben szétesik.
- gyerekes: Dackorszakából se igazán nőtt ki, önzőség is akad még benne, ám kiemelkedő a felfogásában való éretlenség. Törődik másokkal, azzal, amit épp csinál, mégis gyakran elengedi az adott dolgot, túl lép rajta, holott komolyabb, mint amilyennek látszik.
- határozatlan, bizonytalan: Csak ne neki kelljen dönteni! Lehet A, lehet B, legyen bármi, sőt, elmondja a véleményét is szívesen, viszont ha rákerül a sor, túlzással élve, lefagy. Talán a koncentrációban lévő nehézsége, a feledékenység az oka, amiért nem tud kiállni egy adott dolog mellett, ezért kerüli az ilyen helyzeteket. Ha valaha főnök lenne bármiért is... mindenki jobban jár, ha mihamarabb leváltják.


  Társaság kompatibilis, szereti az embereket és általába véve, ők is jól elvannak vele. A nehezebb szituációkat, ami figyelmet, vagy koncentrációt kíván nehezebben viseli, hivatása az egyetlen, ahol mindez nem okoz neki problémát. Más helyzetben a lehető leggyorsabban kioldalazik és ugyanez igaz rá a feszült helyzetekben. Kerüli a vitákat, ha teheti, elviccel mindent, ám olykor pontosan ezzel haragít magára másokat.
  Magánéletét nem rejtegeti, a túlságosan privát részeket őrzi meg magában tartva, nem zavarja afféle nyílt titok, hogy hívják, merrefelé lakik, vagy mekkora lábmérete.
 Szerelmet keresi, nem feszül rá, de azért volt már dolga lánnyal, a szorosabbra húzásnál ellenben benne volt a menekülési vágy, ezért az igazán komoly kapcsolatokkal nehezen boldogul.


Nem fedezett fel magában aktív erőt, nincs familiárisa, de nem is igazán bánja. Valószínűleg, mert fogalma sincs, milyen, ha legalább az egyik teljesül. Őt egyszerű boszorkánynak nevelték, kisebb praktikákkal, de nagyon sosem mélyült el ebben. Szívesen tanulgat, ám ő amolyan egyszerű ember, nincsenek ezzel nagyra törő tervei.
Más boszorkányokkal jól kijön, viszont ő alapvetően kedvel másokat attól függetlenül kicsodák-micsodák, tehát épp úgy lehet jó viszonyban egy alakváltóval, mint egy emberrel, vagy egy boszorkánnyal.



2001 tavasza
   Megint csöpög a ruhámból a sár. Végigszántottam hason az egész pályát, amiért tuti kapni fogok a Teknőstől, a vén nyanya ki nem állhat engem, pedig esküszöm, nem én szedem szét a ruháim, elszakadnak maguktól. Megyek, sétálok és egyszercsak reccs.
Most mit tehetek arról, hogy eső után kihívnak focizni és csúszik a pálya? Na, ugye.
- Megint büntetésben vagy - Rose nagy lendülettel huppan le mellém a lomosban elfektetett létrára. Törökülésben ülök és cipőfűzőmmel babrálok, morcos ábrázatom elárul mindent, ha mégsem, úgy a sóhajtozásom biztosan árulkodó. Megbök a könyökével.
- Mikor nem? - Többet látom ezt a helyet, mint a saját ágyam, akár ide is beköltözhetnék, legalább saját szobám lenne. Fertőtlenítő szagú, szűkös, de az enyém.
Hallom, ahogyan csörög valamivel, és kivesz a zsebéből egy csokit. A gyengém, imádom!
- Felezünk? - Ez is onnan van, a régi családjától. Mikor visszakerült hozzánk a réginél is csendesebb volt és állandóan elbújt. Kezdetben azt hittem, játszik, aztán megláttam, hogy mennyire szomorú.
Innentől el se mozdultam mellőle, kivéve, mikor ide bezavartak, vagy takarodó volt. Furán nézett volna ki, ha átosonok a lányokhoz és bebújok mellé aludni, nem? Vagy az ágya alá. Vagyok olyan vézna a többiek szerint, könnyen elférnék ott is.
- Naná! - már nyúlok is a bontott részért és letöröm egy részét. Direkt kevesebbett akarok, neki kell a nagyobb. "Mint a jó testvérek." mondja ránk Miss Hale. Ő itt a legjobb fej nevelőnő, állandóan mosolyog és édességet csempész be a gyerekeknek, mikor senki sem látja. Azok, amiket Rose-nak adtak, mielőtt visszajött, mind el lettek véve, Miss Hale mentette meg, és apránként veszi elő, ilyenkor jut nekem is egy fél. A mogyorós a kedvencem, pedig azt mondják, nem is ehetek, mert puffaszt és az arcom tele lesz hülye kiütésekkel. Utána fáj a hasam két napig, de megéri, mert olyan finom!
Csendben majszolom a valamilyen gyümölcsös szeletet, az uzsonnát kihagytam, korgó gyomorral meg elég pocsék itt lenni.
- Szerinted, akik holnap jönnek, kit visznek el? - Lenyelem a falatot, olyan rosszallással néz rám, ha teli szájjal beszélek, mint a Teknős, ijesztően hasonlóan. - Remélem, nem minket.
- Igen - ennyi. Egy halk egyetértés és leengedi a kezét. Bámulja a velünk szemben lévő ajtót és nagyon nem értem, mi van. Mielőtt bármit mondhatnék, határozott kopogás késztet felugrásra. - Mennem kell.
- El ne kapjon a Teknős! - nagyra tágult, riadt szemekkel nézek rá.
- Nyugi, ő sosem - küld felém egy mosolyt, aztán kicsusszan a résnyire nyitott ajtón.

2005 november 30.
  Bukásra állok irodalomból. Egy halom rím, meg sorok egymás alatt, és állítólag ez egy "művészien költői alkotás", de szerintem valami zagyvaság. Akármikor kifejtem véleményem, kapok a fejemre, és olyan, mintha senki sem értené, mi bajom vele.
- Muszáj megtaulnod - erősködik Rose és a zseblámpával kuszán összecsapott füzetemre világít. Két napja kiégett a villanykörte, azóta kaptam egy zseblámpát, hogy ne a sötétben kuksoljak. A kilencedik születésnapomon is a lomosban ültem, már egy rozoga széken a polcos fal előtt. Mikor meglátogatott, átültem mellé a földre, és nem hagytam, hogy ne oda üljön. Valami nem változik. Van az a gyerek, aki varázsló és a lépcső alatt lakik. Állítólag hasonlítunk egymásra, csak nekem vörös a hajam, nincs szemüvegem és a lomos se a lépcső alatt van, hanem a lenti wc mellett. Miss Hale szerint is van bennünk valami közös, de, hogy mi az, nem árulja el.
Mostanában fedezek fel furcsaságokat magam körül, mindig megosztom Rose-zal és tökre megérti. Vagy rám hagyja, mint a többi hülyeséget, amivel állandóan traktálom. Például azzal, mi leszek, ha nagy leszek. Ma éppen a tűzoltó tetszik, veszélyes, izgalmas és segíthetnék vele másokon. A tűzoltók vagányak, menők. Menő akarok lenni. Rendőr viszont nem leszek, a sok rossz ember ijesztő, a tv-ben is állandóan lelőnek másokat. Senkit sem akarok lelőni.
- Holnap megint jönnek - szólal meg hirtelen, feladva, hogy értelmet verjen makacs fejembe.
- Azt mondták, lányt szeretnének. Szerintem téged választanak. - Szomorúságom meg se próbálom leplezni, arcom elárulná, ha a hangomból nem lenne egyértelmű. - Most szerencséd lesz.
- Azt mondod? - nem érzem a bizakodását.
- Azt - vágom rá határozottan. - Bárcsak mindkettőnket vinnének.
- Jó lenne.
- Most mi az? - könyökömmel megbököm a karját. - Örülnöd kellene. Én a helyedben tuti örülnék. Most szívesen lennék lány.
- Lány akarsz lenni? - Rose felnevet, a lámpa fénye remeg, ettől és a fura árnyékoktól rám is átragad a nevetés.
- Mort miért ne? Nyerő lány lehetnék. - kihúzom magam, előrenyomom a mellkasom, és megrebegtetem a szempillám, mire még jobban nevet.
- Olyan vagy, mint egy kacsa - alig értem, mit mond.
- Nem is igaz! - durcás túlzással válaszolok és ellazítom a tartásom. Vigyorom hlványul, mert eszembe jut valami, valami fontos. - Hiányozni fogsz.
- Te is nekem - abbahagyja ő is, a lámpafény megáll.
- Szerinted meglátogathatlak majd? Később. - Mindketten tudjuk, hogy nem, mégis reménykedem. Sosem lehet tudni.
- Talán, ha nagyobbak leszünk - Igen, ebbe kapaszkodom, mióta legelőször elvitték tőlünk. Akkor nem értettem az egész súlyát, ez mára világossá vált. Kölyök vagyok, de sok mindent láttam, és értettem meg az elmúlt évek alatt. - Vagy, ha felnőttünk és mindketten szabadok leszünk.
- Az még sokára lesz - csalódottan sóhajtok fel. - Addig nem akarok várni. Vagy ha mégis...
- Muszáj lesz Archie - nem hagyom, hogy mást mondjon, a szavába vágok hirtelen ötlettel épp akkor, mikor a szokásos figyelmeztető kopogást meghalljuk. Sietnem kell.
- Tudod, mit - lelkesen ugrok talpra. - Ha nagyok leszünk, megkereslek. Kiderítem, hol vagy és oda megyek.
- Ez jól hangzik. Megírom neked levélben, jó? - széles mosollyal ragadom meg a kezét, még nincs vége a mondanivalómnak.
- Kitaláltam, hogyan fogunk találkozni. - Újabb kopogás, muszáj sietnem. - Megkereslek és... és... elveszlek feleségül. Akkor mindig együtt lehetünk és nem választ el senki többet.
- Ugyan Archie - kinevet, esküszöm kinevet.
- Holnap elmondom nekik is, hogy így lesz. Nekik is tudniuk kell! - Megfogadtam hangosan, kimondtam és tényleg így gondoltam.
Csak másnap reggel tudtam meg, még el sem búcsúzhatom, mert öt társammal együtt elvisznek minket "tanulmányi kirándulás" címén a közelből, mint a bajkeverőket, akik rossz képet mutatnak az otthonról. Sokáig, nagyon-nagyon sokáig nem tettem túl magam ezen.

2021 ősze
 Megkaptam a kirendelési parancsot. A papírral az anyósülésen kanyarodom rá, kalapáló szívvel a főútról egy mellékre. Muszáj megállnom, mert a csotrogányom megint kattogni kezd. Basszus, ne már, az utolsó mérföld áll előttem! A benzinkútnál azt mondták, minden rendben, kibírja, erre újrakezdte.
 Döcögve, ismeretlen, félig ismert imákat mormolva teszem meg a maradék távot, a benn tartott levegőt csak akkor merem ténylegesen kifújni, mikor meglátom a táblát, "Rose Harbor". Innen már be is tolom, ha kell.
Bejelöltem a GPS-en a tűzoltóság címét, oda vezet első utam. Sikerül leállítanom a kocsit egy sarokkal arrébb. valószínűleg esélytelen újra beindítással próbálkoznom. Körbejárva megnézem, bemegyek, meghallgatom a rajparancsnok eligazítását és egy nagy levegővel konstallálom, ez a rész pipa. Mehetek tovább.
Előszedem a zsebemben lévő régi, össze-vissza gyűrt levelet és egy újabb címet írok a telefonomba. Nincs is messze. Átsétálok a fél városon, kalapáló szívvel, végül megállok egy épület előtt. Megnyomom a helyes csengőt, szívem a torkomon akar kiugrani izgatottságomban. Az ajtó nyílik, meglátok a nőt és azonnal belefogok: "Szia Rose, jöttem betartani az ígéretem."

2021-2022 tele
A városi tűzoltóság részének lenni egészen bulis. Jó, akadnak meg nem nevezett személyek, leginkább egy, akitől igyekszem megtartani a pár lépés távolságot, de lett egy jó cimbim, akivel tök jól elütjük az időt. Szegényre rájár a rúd, amire azt hiszem, Rose-zal rátettünk egy méretes lapáttal, de szerintem lassan megbocsátanak Darica-val.
Apropó Darica. Érdekes lakótárs, nem is tudom, honnan jött az ötlet, de ha az őrült macska-szuri... akármije nem épp a cuccaim közt rombol, úgy érzem, jól kijövünk. Nem is volt olyan rossz ötlet Rose-nak bedobni ezt a "közösen bérlős" témát múltkor.


szüleit nem ismeri, árva