Miről lehet felismerni Jackson Flanagant? Azonkívül persze, hogy az esetek kilencvenszázalékában nem bír megszólalni, ha egy lány – vagy egy formásabb nő – két méteres körzeten belül kerül hozzá. Haja sötétbarna, a szín azon árnyalatában, melynek tónusai időnként inkább vörösesfeketének hatnak. Fürtjeit kamaszfiús lustasággal kezeli, így olyan messze kerüli a fésűt, amennyire csak lehet. Bár már nem kisgyerek, az arca még őriz valamit a gyermeki kerekded formákból, amit csak kihangsúlyoz az örökké csodálkozó, világoskék szempár. Az egyik legnagyobb bánata, hogy még nem ért el a pubertás azon szakaszába, amikor valódi borostát növeszthet, a szertelen, puha, és néha igazán vicces helyeken kibukkanó szőrszálak helyett.

Százhetvenegycenti magas, vékonydongájú fiú, csontos könyökkel, és esetlen mozgással. Az utóbbi időben nyúlt sokat, és még nem minden esetben találja a megfelelő egyensúlyt, így tartás görnyedt, és többször húzza be a nyakát, mint az indokolt volna. A testnevelésórákon leginkább a túlélésre játszik, szóval szerintem senkit sem lep meg, ha azt mondom, Jackson Flanagan nem egy kifejezetten sportember. Talán ezért is lepett meg többeket, amikor rájöttek, hogy az iskola farkasfejű kabalájának álarca mögött ez a srác bujkál.

Nem minden esetben rajta múlik, hogy mit vesz fel reggel, mert hajlamos megfeledkezni a szennyesről, ami sajnos nem mossa ki saját magát. Időnként arra kényszerül, hogy a szekrénybe túrva olyan holmikat kapjon magára, amiket bizony már régen kinőtt. Egyébként oda-vissza-keresztbe van a különböző fandomokét, együttesekért és tudósokért – nem kell hát meglepődni rajta, ha megjelenésében ez visszaüt vagy egy póló, vagy egy látható helyre tűzött kitűzőm vagy egyén kiegészítők képében.


Jó tulajdonságok:
- barátságos: Félénk, ezért sosem erőlködik, hogy észrevegyék vagy megkedveljék a többiek, de van egyfajta barátságos kisugárzása, ami miatt több cimborája van, mint ellensége. Veleszületett képessége, hogy remekül tud hallgatni - nem, mintha közbe mertne szólni, ha más beszél -, ami remek társasággá teszi. Ha valaki igazán közel kerül hozzá, akkor szívét-lelkét beleteszi a baráti kapcsolataiba, és mindent megtesz azokért, akik fontosak számára.

- melegszívű: Rendkívül empatikus és megértő, s az is biztos, ő barátaival együtt sír és örül. Boldoggá teszi, ha mások bíznak benne. Önzetlenül áll ki a hozzátartozói mellett. Mindig a legnagyobb megértéssel fordul mások felé, és ez a naivitás már nem egyszer ejtette pofára. Jackson gondoskodó típus, s addig nem is nyugszik, aki a nehéz helyzetben mindig ott van mások mellett, meghallgat, vigasztal, és ha arra van szükség, akkor biztat.

- okos: Az agya, mint a szivacs; könnyedén szippantja magába a tudást, főleg amikor olyan témáról van szó, ami érdekli is. Valahogy ösztönösen látja a lényeget, a nélkül, hogy különösebb erőfeszítéseket kéne tennie. Folyamatosan fejleszti magát, tanul, ami miatt időnként élcelődés tárgyává válig baráti társaságban.

- lojális: Száz százalékosan elkötelezett a barátai és szerettei iránt. Ő az, aki betartja az ígéreteit, mindig ott áll a szerettei háta mögött, óvja, védi, támogatja őket. Benne maximálisan meg lehet bízni, őszinte - és nem csak azért, mert olyan rosszul hazudik, hogy rögtön lebukna - és hűséges. Barátaiért, rokonaiért rendkívül áldozatkész. Ha úgy adódik a helyzet, hogy valakinek el kell vinni a balhét, mindig elsőként vállalkozik

Rossz tulajdonságok:
- érzékeny: Rettentő sérülékeny, fél a sebezhetőségtől, és sok mindent magára vesz  – olyat is, amit mások nem.  Ha megbántják, szereti azt érzékeltetni, hogy ő a világ legsértettebb embere. Ettől függetlenül a nem haragtartó, nála inkább abban nyilvánul meg a sértettség, hogy otthon, a négy fal között gondolkozik el azon, hogy ki, mit és miért mondott, vagy hogy neki mit kellett volna reagálnia.

- naív: Mindig a jót igyekszik meglátni az emberekben. Minden alkalommal, amikor átverik, Jackson megfogadja, többet nem dől be a szélhámosoknak, semmilyen szépen hangzó szónak, nem hiszi el az ígéreteket, és nem hagyja magát manipulálni. Aztán mégis annyira nyíltszívű és kedves, hogy újra és újra beleesik ebbe a hibába.Újra és újra bizalmat szavaz a többiek.

- kocka: Könyvmoly, stréber, tanulásba menekülő... Vagy egyszerűen csak „kockafej”. Képregények, fantasyk, vagy éppen ismeretterjesztő kötetek, szinte teljesen mindegy, ha egyszer leköti a figyelmét.  Sorozatfüggő, aki a kedvenc sorozatából több epizódot néz meg egyben, a rajongók minden kérdésére tudja a választ. Ha mindez még nem lenne elég; oda van a régi rock együttesekért. A szobája pedig különböző relikviák gyűjtőhelye.

- félénk: Visszafogott, és hajlamos visszahúzódni a saját kis világába. A félénk ember ugyanakkor nem feltétlenül szeretne egyedül maradni, ám nagyobb társaságban mégis  tétovának, bizonytalannak tűnhet. Nehezen oldódik fel, amikor idegenek között találja magát - különösen igaz ez akkor, ha arra kényszerül, hogy lányokkal kell beszélnie.


Jackson a tipikus megtestesítője az okos, de kissé talán félénk szomszéd srácnak. Barátai körében könnyen megnyílik ugyan, de általában csendes, szerény természetű, aminek köszönhetően jó hallgatóságnak - leginkább azért, mert ritkán mer közbeszólni, főleg, ha lány az illető - bizonyul, akinek bárki kiöntheti a lelkét. Akárkivel kerül szembe, mindenkivel kedvesen, tisztelettudóan beszél. Számára természetesek a „Köszönöm” vagy a „Kérem szépen” kifejezések.

Barátaiért, rokonaiért rendkívül áldozatkész. Ha úgy adódik a helyzet, hogy valakinek el kell vinni a balhét, mindig elsőként vállalkozik, hogy ő legyen az, néha még akkor is ragaszkodik a bűnbak szerepéhez, ha semmi köze nem volt a dologhoz - és jó magaviselete miatt ő olcsóbban meg is ússza a kihágásokat, mint mások.

Ugyanakkor érdemes kesztyűs kézzel bánni vele, ugyanis szörnyen sértődékeny. Elég egy rossz szó, egy félreérthető hangsúly vagy egy meggondolatlan megjegyzés, és ő máris hátat fordít a világnak. Ilyenkor szívesen menekül a természetbe, vagy a képregények közé.

A testnevelésórákon leginkább a túlélésre játszik, szóval szerintem senkit sem lep meg, ha azt mondom, Jackson Flanagan nem egy kifejezetten sportember. Talán ezért is lepett meg többeket, amikor rájöttek, hogy az iskola farkasfejű kabalájának álarca mögött ez a srác bujkál.

Lányokkal szemben félénk, ami különösen akkor mutatkozik meg, ha tetszik neki az illető. Egyébként is ügyetlen, de olyankor kifejezetten esetlenül viselkedik.


Jackson alapító család sarja, de az apja csak néhány hónappal ezelőtt avatta be abba, hogy mi rejtőzik Rose Harbor jólműködő színfalai mögött. Az ember ilyenkor nem lepődne meg azon, ha a gyereke a fejéhez vágná, hogy egész életében becsapta, és innentől kezdve csak kislámpával hajlandó aludni, mert kitudjami rejtőzhet az ágya alatt… Nem. A más körülmények között egészen érzékeny Jackson meglepően jól fogadta a dolgot. Sőt. Egyenesen lelkesen. Sci-fi- és fantasymániás agytekervényei azonnal beindultak, és elkezdték kattogtatni a „Mi lehet még?” feliratú fogaskereket a kobakjában. Azóta előszeretettel zaklatja kérdéseivel a bátyját, az unokanővérét vagy – amikor a férfinak látszólag jobb napja van – az apját.

Persze nem elégszik meg azokkal az információkkal, amiket rokonaitól összecsipeget, így felvilágosításának estéje óta gyakran fülön lehet csípni a könyvtár azon sarkában, ahol a különböző mitológiákból álló gyűjteményt tartják – mondván, az internet nem mindig megbízható. Mivel csendes, és tudja, hogyan húzza meg magát, Jackson abban a szerencsés helyzetben van, hogy a diáktárai között megbújva elcsípjen egy-két olyan beszélgetést, amit nem feltétlenül az ő fülének szántak. Most, hogy tudja, mire kell figyelnie, nem feltétlenül a pletykák azok, amik miatt hallgatózik.

Jackson kutat. Jackson figyel. Jackson… Nem mindig lát. Érdeklődő lelkesedése eddig nem hozott bajt a fejére – leszámítva azt a kellemetlen szituációt, amikor az egyik legjobb barátja ökle majdnem az arcában végezte -, de ami Rose Harborban késik, az bizony nem múlik.


A fülesemben dübörgött a zene. Éppen ebédidő volt a suliban, és elég sokan kimerészkedtek az udvarra, hogy kiélvezzék az utolsó meleg napokat. Általában ilyenkor én is a haverjaimmal lógok, de Lucas és Marcus gyanúsan elvonultak – lefogadom megint füveznek valahol -, nekem pedig nem volt kedvem a délutáni órákat beállva végig röhögcsélni. Inkább kiültem egy padra, az egyik legújabb képregényemmel és egy csomag chipsszel. Anyu tuti kiakadna, ha meglátná, hogy a rendes kaja helyett ilyesmivel tömöm magam, de most nem volt itt hogy megszidjon. Ugyan választhattam volna valamit a menzáról – ha már az Abby által csomagolt szendvicset jobbnak tűnt kartávolságon kívül tartani magamtól, természetesen csak a béke kedvéért -, de tudtam, hogy egyébként sem menne le semmi a torkomon.

A pad támláján ültem, térdemen az újsággal, miközben a fülemben a DURAN DURAN ÖRÖK KLASSZIKUSA szólt, viszont egyikre sem tudtam igazán figyelni. Már tíz perce ugyanaz az oldal volt nyitva előttem, de az előzőkből sem fogtam fel semmit. Már hetek óta egyetlen beszélgetés járt a fejemben, amit a családommal, legfőképpen apámmal folytattam le. Tudjátok, vannak azok a pillanatok az ember életében, amiről tudja, hogy örökre megváltoztat majd mindent. Valami ilyesmi volt akkor este, amikor apa behívott a dolgozószobájába, becsukta az ajtót és azt mondta; Beszélnünk kell!

Azóta nem aludtam valami jól, mert az agyam egyre csak zakatolt. Nem a félelem miatt, hanem az izgalomtól. Baszki! Minden, amiről eddig csak olvastam, igaz. Élnek boszorkányok, vannak vérfarkasok, meg mindenféle olyan teremtmény, amiről úgy gondoltam, hogy csak a mítoszokban léteznek. A családom pedig mindig is tudott róluk. Sosem gondoltam, hogy ilyesmit csak úgy el lehet hallgatni valaki elől, de megtették. Egy egész várost tartottak tudatlanságban, hogy megvédjék őket, mint valami szuperhősök. Most őszintén? Ki ne csurizna be az izgalomtól, ha ilyesmit osztanak meg vele?

Szóval egy ideje már ez tartott lázban, és ezért nem tudtam sem Batmanre, sem az együttes nagyon is helyzethez illő nótájára figyelni. Tekintetem inkább a diáktársaim körül táncolt, mindenféle apró jel után kutatva, amiből rájöhetek, hogy mit rejtegetnek a bőrük alatt. Azt például már tudtam, hogy Lucas haverom boszorkány, és Macus, akárcsak én, szintén az Alapítók körének leszármazottja. Persze nem a fiúktól kaptam az információt, mert a faterom úgy döntött, talán jobb lenne tudnom, hogy kikkel lógok együtt. Nem buktam ki a dolgon, még akkor sem, amikor apa elmondta, hogy Lucasnak volt valami köze Ava Morris halálához. Ha Marcus ezek után együtt lóg vele, akkor nem lehetett túl nagy szerepe benne, okoskodtam, hiszen neki mégiscsak rokona volt a lány.

Alibiből lapoztam egyet, és lepillantottam a képekre, majd dobtam egy chipszet a számba. A sós íz szétterjedt a nyelvemen. Lopva a szomszéd pad felé sandítottam, ahol néhány végzős lány viháncolt ebéd közben. Észre sem vettem, amikor leültek, de most, hogy felfigyeltem a társaságukra, valahogy nem tudtam nem tudomást venni róluk. A gyomrom liftezni kezdett, miközben arra gondoltam, hogy mi történne, ha véletlenül megszólítanának.

Sosem beszéltem lányokkal. Leszámítva persze az uncsitesómat, anyut, és a tanáraimat, de kétlem, hogy bármelyikük is beleférne abba a kategóriába, amitől zavarba jönnék. Természetesen tetszettek a csajok. Vagyis… Csak a csajok. Viszont hajlamos voltam nagyon esetlenül viselkedi a közelükben, amitől általában az lett, hogy vagy totál megkukultam, vagy csak hápogni tudtam, és így nem hibáztathattam őket azért, amiért kinevettek. Bezzeg Bennek sose volt ilyen problémája. Igazságtalannak éreztem, hogy ő örökölte a jobb géneket.

A pillantásom egy darabig elidőzött a lányokon, és a libbenő fürtökön, miközben próbáltam megfejteni, hogy lehet-e bennük valami természetfeletti. Az egyikük tekintete végül felém rebbent, élesen pillantott rám, és megbökte a mellette ülő barátnőjét…

Azt hiszem, hogy a csengő mentett meg egy nyilvános lincseléstől. A képregényt és a chipseszacskót begyűrtem a táskámba, és felnyalábolva a holmimat elindultam az épület felé, gondosan ügyelve arra, hogy nagyívben elkerüljem a lányokat.


Rose Green: NJK - ember -  édesanya
Christopher Flanagak: JÁTÉKOS KARAKTER (kittina) - ember, alapító-  édesapa
Benjamin Flanagan: JÁTÉKOS KARAKTER (Lyn) - ember -  testvér
Abigail Flanagan: JÁTÉKOS KARAKTER (Engel) - ember -  unokatestvér