185 cm magas, izmos testfelépítésű férfi zöldesbarna szemmel és sötétbarna hajjal. Megtermett alakja miatt kitűnik a tömegből, ám ő személyiségéből fakadóan inkább beolvadna. Öltözéke mindig alkalomhoz illő, ha kell elegáns, ha kell sportos, vagy épp hétköznapi. Nincs sok ruhája, tud miből válogatni de nem első számú prioritás nála az öltözködés. Tetoválása, testékszere nincs, ha leveszi a pólóját, akkor látszik a két heg a hátán, ami a szárnyai egykori helyét jelzi.


Jó tulajdonságok:
- hűséges: szerelemben, barátságban, de még a fogkrém márkában is hűséges, nem él vissza mások bizalmával
- felelősségteljes: ha elvállal valamit, azt végigviszi, nem keres kibúvókat
- bátor: túl sok veszítenivalója nincs, így nem riad meg a kihívásoktól, az ismeretlentől. Ettől függetlenül nem vakmerő, feleslegesen nem vállal kockázatot.
- nyugodt: viszonylag nehezen jön ki a béketűrésből és nem szokása ok nélkül felkapni a vizet.
- edzett:  jó kondiban van, felesleges idejében rendszeresen és szívesen edz

Rossz tulajdonságok:
- szentimentális: ez alapvetően nem egy rossz tulajdonság, ám Castiel időnként átesik a ló túloldalára
- nehezen nyit:nincs sok barátja, és a nőket sem hajkurássza, de ő elvan a magányos farkas szerepben.
- céltalan:azon kívül hogy dolgozik a vállalatnál, igazából nincs különös célja az életben, és egyelőre nem is töri magát, hogy halhatatlan életének valami küldetést találjon
- ingerlékeny: ha egy neki fontos személyt, dolgot, eszmét ér kritika, főleg ha az nem jogos, akkor ingerlékeny, már-már agresszív tud lenni


Castiel egy alapvetően nyugodt ember. Nem egy társasági pillangó, viszonylag nehezen nyit mások felé. Kevés barátja van, ismerősből sok van, hiszen már több, mint 100 éve él bukottként az emberek között.

Felelősségteljes és hűséges, mind munkában, mind pedig emberi kapcsolataiban, a számára fontos személyekért a végletekig kiáll.

Nem esik könnyen szerelembe, első szerelme elvesztését követően több, mint 110 év telt el, mire újra hevesebben kezdett verni a szíve egy nő miatt. Olivia sajnálatos módon viszont elhagyta, így másodszorra kellett csalódnia.
Hogy mit hoz számára a sors Rose Harbor-ban, vagy épp a későbbiekben akár szerelem terén, akár barátság terén, azt Isten kezére bízza.



Castiel egy nő miatt vált bukottá 1912 áprilisában, mert beleszeretett egy halandóba. A sors fintora, hogy mielőtt megtapasztalhatták volna a boldogságot, a Titanic szerencsétlenségében elvesztette szerelmét.

Hogy megbánta-e a bukást? Inkább nem gondol bele, mi lett volna, ha nem ezt az utat választja. Az életfelfogása azt mondatja vele, hogy minden okkal történik, minden, ami az ember, vagyis hát bukott angyal élete során történik, az azért van, hogy abból tanuljunk, fejlődjünk. Hisz abban, hogy Isten még így sem engedte el teljesen a kezét, és figyelemmel kíséri földi létét.

A helyét azonban nem igazán találja az emberek között, elég céltalan az élete, volt a katonaságnál, most sokat dolgozik és edz, kevés ismerőse van, köztük néhány bukottal is, velük elvan, de néhány éven belül tovább kell állnia a városból, mert feltűnő lesz, hogy nem öregszik. Addig pedig Atyja kezébe helyezi az életét, elfogad mindent, ami vele történik.


Sokan mondják, hogy a szerelem lesz az ember végzete. Úgy tűnik, az angyaloké is. Jól éreztem magam a Mennyben testvéreim, és Atyám társaságában, ám mint sokan, időnként én is ellátogattam az emberek közé, élvezni azt, amit a föld nyújthatott. Ám 1911-ben valami egészen váratlan dolog történt. Találkoztam egy különleges nővel. Erika Reed-nek hívták, és New York-ban lakott. Menthetetlenül beleszerettem, sok időt töltöttem vele, ami Atyámnak nem tetszett, de én eleinte ellenkeztem vele.

1912 áprilisában döntés elé állított. Vagy örökre visszatérek a Mennybe, vagy megfoszt szárnyaimtól, és akkor élhetek bukottként az emberek között Erikával. Nem gondolkodtam sokat, ezt választottam. Elképesztő kínokat éltem át, ám azt mantráztam, hogy megéri, mert így az én Erikámmal lehetek.

Izgatottan vártam őt New York-ban, mert ő épp Southampton-ban volt rokonlátogatóban. A mai napig tisztán él az emlékezetemben a pillanat, amikor hidegzuhanyként ért a hír. A Titanic, amin Erika is utazott, elsüllyedt 1912. április 12-én. Reménykedtem, hogy ő szerencsésen túlélte, ám rövidesen kiderült, hogy ő is életet vesztette. Sosem éreztem még magamnak ennyire elveszettnek. A Mennybe már nem mehettem vissza, kitaszítottak. Viszont itt a földön sem találtam a helyem már.
                                                                       *
Frederick nem tudja, hogy akitől megmentett a harctéren, ő nem sima ellenség volt. Feltett szándéka volt, hogy engem megöljön, bár számomra tisztázatlan okok miatt. Kis híján a fejemet vette, mielőtt Frederick lelőtte. Csak egy ember volt, méghozzá buta ember. Cserébe meggyógyítottam Freddy sebeit, így mindketten élve, sértetlenül jöttünk haza a háborúból.
Barátok lettünk, hosszú idő után az első olyan, akit barátnak nevezhettem. Rose Harbor-ban élt, így jobb dolgom nem lévén vele tartottam. Megalakult a közös biztonságtechnikai vállalkozásunk, jobb híján pedig az időm és energiám nagy részét erre fordítottam.
                                                                    *
Továbbra is dühös voltam Atyámra, de már nem vágytam vissza. Sokszor kísértett meg a gonosz, legtöbbször nemet tudtam mondani, ám mikor elcsábultam, nagyon rosszul jöttem ki belőle. Lepaktáltam egy démonnal. Nem túl magasrendű, de nem is az aljanép közül való. Akkor éppen nagyon rossz passzban voltam, mert akkor volt az én Erikám halálának évfordulója. Bosszút akartam állni Atyámon, így alkut kötöttem a démonnal, ám átverés áldozata lettem.
Azóta sokkal óvatosabb vagyok, ám most sok pénzzel tartozok neki. Már csak néhány havi részlet van. Ha szerencsém van, Freddy nem veszi észre, hogy többet emelek le a cég számlájáról, mint ami járna. Még néhány hónap, és vége, teljesítem a rám eső kötelezettséget, és végre fellélegezhetek.
                                                                    *
Azt hittem, Erika után már nem fogok egy nő iránt sem többet érezni barátságnál. Azonban mikor megláttam Oliviát... mintha Erika állt volna velem szemben. Zavaromat modortalansággal lepleztem, ám következő találkozásunkkor már jól elbeszélgettünk.
Kissé ijesztő volt a hasonlóság a két nő között. Hasonlóan beszéltek és gesztikuláltak, ráadásul Erika is az egészségügyben dolgozott anno. Égi jelnek vettem, hogy talán Atyám mégsem mondott még le rólam, továbbra is figyelemmel kíséri utamat, és azért sodorta elém ezt a nőt.
Kezdtem beleszeretni, mikor útjaink elválltak, én pedig ismét megharagudtam Atyámra. Aztán pár hónappal később megpillantottam őt egy hideg decemberi napon, ahogy műszakja végeztével az autójához megy, én pedig lefagytam. Itt van. Rose Harbor-ban. Nem tudom, akarok-e vele beszélni, mert van bennem harag amiatt, ahogyan ott hagyott Wilmington-ban. Egyelőre szemmel tartom, távolról kísérem figyelemmel életét, és ha a sors úgy hozza, ismét keresztezik egymást útjaink, ha nem is újból romantikus értelemben, de legalább hogy tisztázni tudjuk a köztünk történteket. Addig pedig…élem a szerény kis életemet ebben a kis Delaware-i városkában.


Nincs

[url=https://rose-harbor.hungarianforum.com/t115-castiel]További kapcsolatok/url]