Thomas 183 cm magas, szálkás testalkatú srác, amit inkább köszönhet a genetikának, mint az edzésnek. Sötétbarna haja gyakran áll kócosan össze-vissza, kissé kezelhetetlen tincseit rendszeresen palástolja sapkával. Kék szemében gyakran felcsillan a határozatlanság vagy épp az álmodozás, a kisugárzásából is érződik, hogy ő egy művészlélek. Öltözködése cseppet sem kirívó, hiszen introvertáltsága miatt szeret beleolvadni a tömegbe.


Jó tulajdonságok:
- kreatív: az íráshoz fontos a kreativitás, Thomas pedig nem szenved hiányt benne. Kivéve, amikor épp alkotói válságban szenved, ami előbb vagy utóbb minden művészlelket utolér.
- romantikus: bár nem túl szerencsés a szerelemben, ő egy érzékeny, romantikus ember, aki nagyon tudná szeretni a párját, és megtenne érte mindent.
- terhelhető: legyen az fizikai terhelés, vagy lelki terhelés, nagyon sokat bír, nehéz kibillenteni az egyensúlyából
- figyelmes: odafigyel másokra, észben tartja a szülinapokat, és empatikusan fordul mindenki felé.

Rossz tulajdonságok:
- introvertált: nem túl nyitott személyiség, jól elvan magában, nehezen teremt új kapcsolatokat, bár próbál ezen változtatni.
- határozatlan: nem egy magabiztos személyiség, könnyű őt elnyomni, nem igazán tud kiállni magáért, és ezt sajnos van aki ki is használja.
- könnyen feladja: ha túl nagy akadályba ütközik, ő inkább visszakozik, minthogy megpróbálja megugrani, de igyekszik ebben fejlődni, és kitartóbbá válni
- szétszórt: mint sok művészlélek, ő is elég szétszórt, bohókás, sokszor nem tudja, miért is indult el, mit csinált 5 perccel ezelőtt, vagy épp hova tette el a laptop töltőjét.
- van egy sötét oldala: könyvei általában pszichotrillerek, és ehhez az ötletek van, hogy csak úgy kipattannak a fejéből teljesen váratlan pillanatokban. Szeret kriminalisztikával foglalkozni, bűnözői lélektanról olvasni és ebből történeteket írni.


Thomas egy elég introvertált, művészlélek srác, aki íróként próbál boldogulni. Többnyire pszichotriller könyveket ír, de  ennek ellenére egy nyugodt, romantikus lelkű srác, szóval emiatt eléggé összetett és különc személyiség. 1-2 embert tud csak a barátjának mondani, túl sok ismerőse sincs, pedig egyébként egy figyelmes és kedves csávó, csak épp nehezen nyit mások felé. Nem nagyon tud kiállni magáért, elég határozatlan, és emiatt könnyen befolyásolható is. Sajnos hamar feladja, de ezeken az említett tulajdonságain szeretne változtatni.

Romantikus kapcsolatai nem igazán voltak, a gimiben volt egy párja de amikor egyetemre mentek, akkor szakítottak, azóta párszor randizott, de nem egy Don Juan. Ő inkább a másik személyiségébe szeret bele, erős kötődést kell felé éreznie, hogy szerelembe essen. Talán Rose Harbor-ban megtalálja a nőt vagy férfit, aki elfogadja a maga kis különcségével.


Thomas az égvilágon semmit nem tud vagy sejt a természetfelettiről, se a Rose Harbori-ról, se másról. Boldogan éli “tudatlan” kis életét, néha az emberi lét adta nehézségekbe is beletörik a bicskája, nem még ha a természetfeletti útvesztőjében kellene bolyongnia.

Ha egyszer valahogy mégis tudomást szerezne erről a világról, valószínűleg először szkeptikus lenne, de végül el tudná fogadni, hogy bizony vannak vérfarkasok, alakváltók, boszorkányok, démonok, bukott angyalok, ráadásul ebben a kisvárosban csak úgy hemzsegnek, nap mint nap sétál el mellettük.

Még az is elképzelhető, hogy ez rángatná ki alkotói válságából és indítaná be ismét írói pályafutását. Mivel nem nagyon nagy az város lakosainak száma, így gyaníthatóan előbb vagy utóbb szembesül azzal, hogy a világ nem csak egyszerű halandókból áll.


Ha egyszer jól menő író leszek, nem lennék annak a helyében, aki úgy dönt, megírja az életrajzomat. Igazából...szerintem nem is lenne a sztorinak semmi értelme. Mert mégis mit lehetne beleírni? A szokásos sablon szöveg. "Thomas Baker 1998.04.01-én született Londonban. Egyedül nőtt fel, 18 éves volt, mikor megszületett az öccse, Dennis, akivel bár imádják egymást, az igazi testvéri viszony nincs meg a nagy korkülönbség miatt."  Pff ez borzalmasan hangzik, ugye? Az életemben olyannyira nem történt semmi, legalábbis az eddigi 23 évemben biztosan nem, hogy azt akár egy A/4-es lapon fel lehetne sorolni az eseményeket. Vagy egy A/5-ösön.

    Ha egy könyvklubban vagy egy könyvbemutatón megkérnek, hogy mondjak magamról pár dolgot, általában a következők hangzanak el.
- Író vagyok, 2 pszichotrillerem jelent meg eddig, valamint egy detektívregényem.
- Otthon élek a szüleimmel és az öcsémmel.
- Szabadidőmben szeretek olvasni, tanulni. Nagyon érdekel a kriminalisztika.
- Nem, nincs párom jelenleg.
- El szoktam járni futni, de amúgy nem fordítok különösebb figyelmet az egészségre.
 
  Látjátok? Semmi extra. Szokták kérdezni, mikor jön a következő könyv, erre a sablon válaszom az, hogy készülőben van. Ám ez hazugság. Hónapok óta egy betűt sem írtam, ülök a gép előtt, villog előttem a kurzor a word-ben, és semmi. Teljesen üres a fejem. 3 könyv után alkotói válság, 23 évesen. Pompás. Minden író rémálma. Ki kell mozdulnom innen. Világot látni, inspirálódni. Kapóra jön, hogy William bácsikám egy régi szerelmet hajkurászva az Államokba készül. Úgy döntök, vele megyek. Végülis mi baj lehet? Maximum lesz egy kis kihívás az életrajzom megírásában, ha majd egyszer jól menő író leszek.


Serena és Peter Baker: NJK - emberek -  szülők
Dennis Baker: NJK - ember - 5 éves öcsi
William Harvey NJK - ember -  nagybácsi

További kapcsolatok