to ; Alex

Nem tudom hova tenni ezt az egészet, hiszen úgy készültem, hogy mindent megoldok az előtt, hogy kinyitna ez a klub, de úgy tűnik, hogy a fennjárónak más tervei voltak és csak akkor jutok be a pult mögé, mikor már javában megtelik az egész terület. A kijutás pedig még kacifántosabbra sikerül. Vagyis, nem is sikerül mert hát mindig van egy, aki már a buli elején többet képzel magáról és a szituációkról, amik körbe veszik. Bár nem vártam el, Alex még is csak megmentette az estémet. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, mert még mindig remegek, bár próbálom leplezni. Ami arra ad következtetést neki, hogy le akarom rázni. Még magam sem tudom, hogy ezt akarom-e. Mert van benne valami, ami mozgatja a fantáziámat, de közben el is rettent magától. Főleg, hogy egyik pillanatban ott van és úgy érzem, hogy le se tudnám rázni, a másikban pedig fülét-farkát behúzva menekül. Még mindig élesen él bennem, ahogy kinevetett mert nem vagyok a tipikus lány, aki oda dobja magát az első alkalommal.
- Nem tudom mit akarok, csak azt, hogy még remegek és le kell nyugodjak – vallom be, ahogy a jeget igazgatom a bütykeimen és nem akarok rá nézni, mert a szemei. Azok amik a gyengéim. Mindennél jobban tudni akarom, hogy mit rejteget, vagy mi az oka, hogy így viselkedik. Ezt viszont nem fogom tudni megoldani. Főleg nem ma este.
Viszont a zene változik, hiszen körülöttünk az élet nem állt meg a történtek után. Mindenki elfelejtette, hogy mi volt itt pár másodperce. Az ital szaga körbe lengi én pedig csak a cipőmet nézegetem, míg nem kúszik fel a dallam a fülembe és realizálom mennyire imádom ezt a zenét és szinte ellenállást nem várva húzom magam után, hogy táncoljak. Mert akkor elfelejtem mik történtek velem. Olyankor én vagyok és a bolondos lelkem, ahogy ugrálok és a hajamat dobálom csak akkor veszem észre, hogy meg se moccan, mikor megszólalt.
- Nem, szeretem ha valakinek saját akarata van, de mivel maradni akartál, én pedig levezetni a feszkót, így kellemest a hasznossal – megvonom a vállam nevetve, ahogy továbbra is csak ugrándozom minden felé.
Amikor végre ő is mozdul csak mosolyogva megrázom a fejem, mert úgy tűnik, hogy valami csak megmozgatta. Kell neki is látom, hallom a hangján. De abban nem vagyok biztos, hogy a legjobb társaságban van.
- Örülök, ha jobban érzed magad – bólogatva nézek rá és talán ez a legnagyobb bajom, mert a mozgása, ahogy igyekszik a ritmusra lelni és ahogy a haja ugrándozik a fején, meg a szemei. Úgy érzem elvesztem és újra menekülőre fognám, mikor újra megszólal.
- Te vagy mindig az utamban, a város lakói tudják már, hogy ha megjelenek jobb nem az utamba állni – nevetek fel, mert nem ő az első, akin átgyalogolok, hol jó, hol rossz kedvemben. De ilyen az élet. Én élvezem minden mozzanatát.
Végül meglepetten pördülök meg előtte és gyermeki jókedvvel érkezem meg a mellkasára téve a fájós kezem, hogy enyhítsem a becsapódásomat és másikkal a derekába kapaszkodva, hogy ne szédüljek el és megingatom a fejem.
- Egész ügyes vagy – bólogatok lassan elengedve őt és körül nézve, hogy mennyi lány bámulja a frissen szerzett ismerősömet.
- Szerintem a szőke lány szívesen átvenné a helyem, és mivel már megnyugodtam, ha gondolod meghagyom a vadászatodat – lassan engedem el a derekát, hogy távolodjam tőle. A szívem hevesebben ver és le kell csillapodjak. Ő nem az én súlycsoportom és nem akarom megégetni magam. Már az elején tisztázta a dolgokat.

|| outfit ||  kredit

Luna & Alex

Nem akarok segíteni neki, én voltam a bunkó, és ellökött most, jogosan, nem is lehetnék felháborodva, mégis egy kicsit sérti az egómat, ami nagy, de nem annyira, hogy ne tudjam elengedni ezt az egészet.
Látom, hogy rendben lesz, elég kemény csajnak hat, nem egy olyan lány, akin egy pasi kifog és főleg nem egy pofon, amit ő osztott. A pulthoz megyek, kell valami erősebb, jól érezni akarom magam és elkerülni azt a rossz szájíz, amit igazából én okoztam neki, anno, amikor először találkoztunk, de közben magamat is bántottam vele hosszútávon.
Akkor lep meg a hangja, amikor már elfogadtam, hogy keresnem kell társaságot, mert ideje befejezni az önkéntes magányt, ami nem kötelező és senki nem kérte én mégis abba súlytottam magam.
- Ott, mert éppen távozni akartál, én meg éppenséggel maradni. - mondom neki meglepődve, és ahogy magával húz nem ellenkezek, csak lerakom a poharat az asztalra és vele tartok. Magam sem értem miért, nem kellene, de megyek, végül is, ennél jobban nem tud megutálni, most fogalmam sincs mi tröténik, de sodródik a tömeggel.
Ahogy a zene megcsapja a fülét látom, hogy változik az arca, nem a kemény Luna mutatkozik meg, aki korábban volt velem szemben, hanem valami gyermeki édesség jelenik meg rajta.
- Szereted megmondani az embereknek mit csináljanak ugye? - kérdezem nevetve és pontosan azt teszem, amit mond.
Nem kezdek el mozogni, csak egy ideig azt nézem milyen szeleburdi módon dobálja a haját és mosolygok, majd a kezét még mindig fogva kezdek én is táncolni. Ami borzalmasan megy, sosem ment, de a ritmus elkap és én élvezem a zenét, nem ismerem, de élvezem. Régen nagyon sok ilyen helyen voltam, aztán beütött a krach, ami most is hatással van rám, de most nem tudok az életem szar részére gondolni, mert itt van előttem és a hangja, a mozgása, mindene annyira jó érzés. Jó érzés, hogy mellettem van, a kisugárzása teljesen más fokozatba emel engem, és jót tesz nekem, hogy velem van, ez az ami miatt olyan rossz volt elköszönni tőle és zavart, amiért bántottam őt.
- Most jobb nem? - hajolok közel hozzá, hogy hallja, magamra célzok, a mufurc énem elsuhanására, ami egykor volt, most már nincs, vagyis az alkohol hatására feloldódott és elkezdett valami egészen jóvá átalakulni.
- Olyan vagy, mint egy hurrikán, állandóan letarolsz és a hangulatod egészen hihetetlen módon változik pillanatról pillanatra. - nevetem el magam és megpörgetem a kezénél fogva, figyelve, hogy a fájós keze nem ütközzön semmibe. Egy igazi úriember is lehetnék, pedig nem vagyok, de most határozottan jól érzem magam és ilyenkor képes vagyok magamban meglátni egy kicsi jót is.

|| outfit ||  kredit

to ; Alex

Valahogy mindig sikerül kifognom a problémákat. Ilyen például, a ma este is. Hiszen ha sikerült volna nyitás előtt megoldanom a munkát, akkor nem kellene emberekkel beszélgetni és persze gyökerekkel foglalkozni. Látszik, hogy részeg és próbálkozik, a nászajánlata már kicsit sem mondható szórakoztatónak és persze ezt nem tolerálhatom. Nem szoktam verekedni, sőt kerülöm az ilyen szitukat, de csak sikerül bele fussak. Mindig. Állandóan.
Viszont az újdonsült ismerősömben is felkerekedik a védelmi mechanizmus és közénk állva takar el a mamlasztól. Kissé megnyugtató, hogy vannak olyanok, akik fülüket-farkukat behúzva elillannak és vannak olyanok, akik ha még kérés nélkül is, de segítenek. Még ha ez a harcias hercegnő lelkemet megpiszkálja. Most még is hálás vagyok érte.
Ahogy kezébe van az enyém érzem, hogy megnyugszom, hogy a lelki béke eláraszt. Még is van valami olyan érzés, ami zavarossá válik. Látszik, hogy mennyire rutintalan vagyok a másik nemmel való beszélgetésben is.
- Dolgoznom kell, nem érek rá pihenni – ráncolom a homlokomat, ahogy a kezünket nézem. Mert hát sose voltam az aki elül a fenekén, inkább mozgásban vagyok. Mint most is, hiszen mire megnyikkanhatna, már iszkolok is a pulthoz, hogy kérjek rá jeget. Bár a fiúk látták az incidenst és már oda volt készítve minden, még is valahogy nyugodtabb voltam, hogy magam körül éreztem őt. Ahogy mellém áll nem érzem azt a sóvárgást, hogy ki szaladjak a sötétbe és lekuporodjak a fal mellé. De hangja megakaszt és mire eligazgatom a kezemen a jeget már távolabb is kerül. A pánik azonnal felülkerekedik. Hello, régi barátom. A szemeimmel idegesen keresem, hogy mennyivel került távolabb tőlem, de Peter segít és a fejével arra bök, ahol áll. Csak egy laza mosolyt engedek meg, majd indulok is utána. Ahogy az alkohol megérinti az orrom elfintorodom. De nem okolom, vagy rovom fel neki csak megfogom a kezét.
- Itt hagytál – jelentem ki, mintha nem céltudatosan tette volna. Hiszen hallottam, hogy elköszön, vagy valami hasonló és már tovább is gördült. Viszont nem tudom elengedni. A lelkem lassan visszaáll, és a kezdeti háborgás megnyugszik, ahogy a kezét fogom. Eddig nem is érdekelt, hogy milyen zenék szólnak. Vagy, hogy mennyi ember van körülöttünk. Kivéve, ahogy újra neki löknek, mert alig látszom ki a tömegből. A fickó legalább bocsánatot kér, mikor észre veszi apróságomat maga mögött és nevetve legyintek, hogy nincs semmi probléma.
Viszont ekkor már hallom mi szól és a vigyorom csak szélesedik, ahogy a pult és Alex közé állva nézek a szemébe és énekelni kezdem a zenét, ami szól a hangfalakból.
- Oh, don’t you dare look back. Just keep your eyes on me.I said, You’re holding back. She said, Shut up and dance with me. This woman is my destiny. She said, Oooooh, shut up and dance with me...- megemelve a kezét bújok át alatta és húzom a táncparkett felé, újra és újra ugrálva. Akár egy gyerek.
- Fogd be és táncolj velem – nevetek, ahogy megpördülök újra feljebb tartva a kezét. Bár nem nehéz, hiszen simán elférek alatta, ahogy a ritmusra ugrándozom és a hajam is szanaszét röpköd körülöttem.
- Te akartál velem bulizni – nevetek fel újra, ahogy a szemeibe nézek, bár a kezem fáj és azt megpróbálom magam mellett tartani, a másikkal úgy kapaszkodom a kezébe, mintha attól félnék, hogy elsodor az áradat. Ami még előfordulhat persze.

|| outfit ||  kredit

Luna & Alex

Nem titok magam előtt sem már, hogy olyan akarok lenni, mint régen az a felszabdult ember, aki akkor voltam, amikor még ember voltam. Nem tudom, hogyan lehetne visszacsinálni, talán az állapotom sehogy, sőt ez egészen biztos, de azt hogy hogyan állok hozzá mindenhez azon elég könnyen lehetne, csak kell hozzá egy kis akaraterő, ha már a löketet megkaptam Lunától.
Nem akarok befeszüni a szavai miatt, pedig egyre jobban azt érzem, hogyha erőszakoskodnék azegyütt bulizáson az lenne belőle. Érthető, hogy máshogy áll ezekhez a dolgokhoz, nem voltam túlságosan jófej legutóbb, és ezt kapom vissza. Jobb is, hogy elszakadunk egymástól és olyan társaság után vetem magam, aki ma talán boldoggá tehet, ha vsak egy pár órára is, mindent ki kell használni és most mocsok módon ki is fogom.
Amint bevetném magam megjelenik a látószögemben a lány, aki miatt itt vagyok, aki érthetetlen okok miatt piszkálják a fantáziám, és akihez mennem kell, mert látom, hogy valami nagyon nem okés arra. Nem akarok verekedni, főleg nem egy olyan lány miatt, aki határozottan nem akarja eztm, és én is szeretnék higgadt maradni. Most kivételesen visszatartom az állatias ösztöneimet és visszazárom a démont mélyre, de nem hagyom egyedül, mert érdekel a csaj és nem tudom egyszerűen kiverni a fejemből. Azért látom, hogy lerendezné ő, de nem nem hinném, hogy a kis öklöse hatásos lenne, inkább közéjük állok, eétakarva őt a sráctól.
Megfogom a kezét, ahogy rákérdez és óvatosan nézem meg, majd a szavaira elnevetem magam és ránézek. - Nem törted el, de fel fog dagadni, és valóban egy paraszt volt, minden okés? - nézek rá, de közben meg olyan szinten kezd el pattogni, hogy nem tudom követni az agymanését és a tetteit, csak kiszakítja magát a kezemből és elindul  a pult felé, igen kell jég, de lehet ezzel nem tesz jót ha ennyire gyorsan sprintel oda. Utánanézek, lehet nem kellene utána mennem, hiszen állandóan menekül előlem, miért is kellene nekem őt állandóan űzni? De a lábam elindul utána, még ha egy értelmetlen halyzat alakul is ki ezzel, mert fogalmam sincs mit mondjak neki.
A pulthoz érve már el is intézte a jeget, ahogy látom, mellé állok, de nem szólalok meg, csak nézem a kezét, de érzem, hogy nem kívánatos személy vagyok az aurájában, jobb ha most lépek.
- Látom ellátnak, akkor azt hiszem ideje mennem. Jobb ha hazamész, pihentesd a kezed, ha nem erőlteted meggyógyul gyorsan. - mosolygok rá, majd kikérek még egy italt, de ezúttal erőset, mert szükségem van arra, hogy az agyam ne körülötte járjon.

|| outfit ||  kredit

to ; Alex

Nem mintha olyan sűrű tapasztalataim lennének a férfiak terén, de az biztos, hogy Alex mindenkin felül tesz. Hiszen az egyik pillanatban lökne el és szinte vérig sért azzal, hogy másképp látjuk a világ menetét. A másikban pedig szinte már flörtölésnek hat minden szava. Ilyenkor azért még a tapasztalt honfitársaim is valószínű, hogy meginognának, hogy mi is legyen a megfelelő lépés. Nem beszéltem senkinek róla, talán Logan felé említettem, aki hősiesen tűrte a kissé agresszív fellépésemet, mint férfi társa. De ő legalább megetetett, tudta, hogy csak az a bajom, hogy éhes vagyok. Jó, nem mondom, hogy könnyen rájött, mert azért a hátsó felemre való beszólását nem hagyhatta ki, de attól még rátapintott a dolgokra.
Ez a hely pedig nagyon kiesik a komfort zónámból és meglep, hogy egyáltalán itt találom őt. Na, nem mintha kerestem volna, de érthető. Remélem. Az, hogy meghívna egy italra már szinte bájosan hatna, ha egyáltalán innék bármit is, ami alkoholt tartalmaz.
- Hát ezen a helyen még rázásnak sem nevezném. Vonaglásnak méltóbb hívni, hogy felhívd magadra a bikák figyelmét – forgatom meg a szemeimet, ahogy némelyik leányzó szinte már párzási ritmusra csavargatja a csípőjét némi figyelemért. Talán ezért is rohanok tovább, meg hát nem akarok senkit megsebezni a fúróval, amit meglepő módon szépen magam mellett tudtam tartani és nem azzal hadonászni, míg elregélem kicsiny véleményemet.
Szerencsére míg sikerül mindent a helyére tenni, illeszteni, bemérni, fixálni, a fiúk nem tapostak meg, sőt. Mindent megmutattak, jó fejek voltak. Bár attól még nem kaptam nagyobb kedvet a maradáshoz és azért Lopva láttam, hogy Alex is talált magának partnert, így fel sem tűnik neki, ha sebesen távozom.
Vagyis, távoznék. De úgy tűnik, hogy a sors úgy gondolta még kicsit szórakoztat a tömegben és elém küldi a világ legnagyobb parasztját. Bár gyorsan orrba töröltem, még gyorsabban éreztem meg magamon egy ismerős kezet, ahogy a fedetlen bőrömön siklik végig az érdes tenyér, kissé félve és ziláltan nézek rá. Bár megkönnyebbülök, hogy ismerős, nem érzem jól magam és fáj a kezem is. Automatikusan lépek közelebb, hogy halljam a zene dübörgése miatt a hangját, hogy miket mond. Nagyot nyelek, ahogy legalább az arcommal távolodom tőle, hogy az új balfék ismerősöm távolodjon. Ahogy kitisztul a levegő és ő is kissé hátrál nem moccanok.
- Köszi – válaszolok röviden, ahogy a bütykeimet morzsolgatva nem nézek rá. Néha nem tudom eldönteni, hogy mit is akar. Meg én is. Lehetőségem lenne a távozásra még sem moccanok. Ő azt mondta maradjak távol tőle, de mindig össze sodor a szél minket és úgy tűnik, hogy hiába mondja, még maga sem hiszi el.
- Szerinted eltörtem ? - mutatom a kézfejem, ami most már erőteljesen lüktet és végül felnevetek. Távozik a feszültség és a félelem is. Miért érzem biztonságba magam, ha megjelenik? - Mármint a kezem és nem az orrát. Az nem érdekel. Paraszt volt – hadarom szinte érthetetlenül. - Kell szerezzek jeget rá – harapdálom a számat, de nem lépek. Jól esően melegít a keze. Pedig tisztában vagyok vele, hogy nem szabadna ezt tennem. Csak gyorsan lelépni a frászba és nem vissza nézni. - Hozok jeget!  - szakadok ki a gondolataimból és úgy rugaszkodom el mellőle, mintha puskából lőttek volna ki. A pultosok csak sietve hoznak valami konyharuha félét, amibe sok jeget csavartak és már nyúlnak is, hogy a fájó területre tegyék.

|| outfit ||  kredit

Luna & Alex

Az aki egy buli miatt került abba a helyzetbe, amibe vetné meg a partikat? És igen, mert a történtek miatt magamba fordultam, de itt az ideje változni, egy kicsit kizökkeni, ha már Luna volt olyan kedves pár napja és rávilágított arra, hogy mennyire egy elbaszott életet élek és máshoz nem is értek csak elbaszni mások életét is, ami nem okés.
Magamba zuhanás helyett inkább belevetem magam a nagyvilágba és élem az életem, ahogy azt kellene, ki tudja, lehet haza is költözök ha már jobb leszek lelkileg, de még nem rohanok annyira előre.
Vagyis én nem, de az ütközés, ami már megint elkerülhetetlenül nevetségesen bekövetkezik és olyan pofátlanul használ ki, vagy én őt, hogy még fel sem tudom fogni mi történik körülöttem már bent is vagyunk a helyen, ahova tartottam, minden ellenőrzés nélkül. Bár a módszer egy kicsit meglep, de tőle már nem is lepődök meg egy találkozás után sem, hogy elrabolva érzem magam mellette, de amikor a pasijának hív azért beleremeg a hangom, de csak egy nyikkanás jön ki belőle és azt sem hallja senki, mert a zene elnyomja azt.
Bent már kibújik a szög a zsákból, és még én voltam kemény, ha hallaná magát most, azt hiszem kis piskótának hívna magával szemben, de csak nevetek és inkább nem állok le belekötni, ha menni akar hát menjen ő dolga. Nem mondom, hogy nem élveztem volna vele a szórakozást, hiszen Őt már úgy ahogy, vagy legalább látásból ismerem és nem kellene egy full idegenekkel teli helyen táncolni. De régen ezt csináltam menni fog vissza kell rázódnom és elengednem Luna kezét, még ha nem is fogtam meg sosem igazából.
- Kvittek vagyunk, de neked sem ártana egy kis rázás, annyira feszült vagy, még hozzám mérten is. - kacsintok rá mielőtt elindul és csak mosolyogva nézek utána, ahogy eltűnik a tömegben.
Nem tudom mennyire lenne jó ötlet inni, de amikor érzek egy két huncut mosolyt felém indulni érzem meg igazán azt az érzést, ami korábban életetett. Az érdeklődő arcok, a kacér lányok, akikért odavagyok, kell nekem, valami estére biztos. Talán ez hiányzott a régi énem az újba, hogy magamra találjak.
A pulthoz megyek kikérek egy italt, alkoholmenteset nem akarok azonnal szétcsapni és a flörtölés megy alkohol nélkül is, most kivételesen nem fogok inni, azt eddig meghagytam otthonra, most nem lenne benne semmi különleges és észnél akarok lenni ennyi ember között.
Nem telik bele sok időbe, hogy találkozik a tekintetem egy barna lányéval, nem megyek oda, de a mosolya csábító, de még kemény akarok maradni és az is maradok. Aztán elindulok felé, látom, hogy figyel, és közben az én mázlimnak köszönhetően pillantom meg Lunát, ahogyan kellemetlen arccal próbál lerázni valakit. Nem akarok odamenni, nagylány már intézze el, de annyira rossz érzésem van, hogy a szemkontaktust megszakítva lépek oda hozzá, és automatikusan karolom át a derekánál fogva, ezzel a hátam mögé taszítva a palit, hogy minél messzebb legyen tőle.
- Tudom, hogy nincsen rá szükséged, hogy megmentselek, de dögös vagy ebben a szettben, kár lett volna, legalább nem közeledni ha csak egy percig is. - kacsintok rá, és amint látom, hogy elül a vihar és szabad a pálya kifele neki eresztem el, és teszem fel a szabad kezem, hogy innentől szabad a pálya, mehet haza unatkozni.

|| outfit ||  kredit

to ; Alex

Nem szeretem az éjszakai életet. Sosem voltam az a nagy bulizós. Sőt, gimis koromban is inkább a magam világával voltam elfoglalva, mint sem azzal, hogy is kéne lerészegedni. Most, hogy már a törvény sem bünteti, még kevésbé vonzó számomra. Pedig táncolni imádok. Épp csak annyira, mint a pocakomat. De nem viszem fel. Úgy vagyok, hogy gyors megcsinálom a munkámat és már ott sem vagyok. Persze a tökéletesen lehengerlő belépők mindig velem jártak, így ismételten bele szaladok valakibe. A nagy kapkodás sosem végződik jól. Bár a sors iróniája, hogy újra abba, akivel megbeszéltük, hogy nem erőltetjük továbbiakban a beszélgetést. A morcos mókus viszont újra a lábam alá keveredett és vissza pattanva róla majdnem eltanyázok, de szerencsére, legalább a reflexei jók és meg tud tartani. Amint benne is realizálódik, hogy ki vagyok meglepetésemre csak felnevet. Amitől megrázkódom egy pillanatra. Mert kellemes érzést vált ki, hogy épp nem akarja leszedni a fejem miatta.
- Nem estem beléd. Lepattantam rólad – javítom ki, mert a szavak játékával kissé zavarba hoz és még szerencse, hogy nem tudok a kezemnek parancsolni és a nagy kapálózásomra távolodik. Mert ahogy most kinéz és az illat azonnal a fejembe száll. Főleg, ahogy mosolyog. Kezdem úgy érezni, hogy saját magammal kell harcba szállnom, hogy ne gondoljak túl mindent. Pedig a fő hobbijaim, újra és újra azon agyalni mit kellett volna másképp tenni.
Rá kellett harapjak a nyelvemre, hogy biztosan ugyan az a férfi áll előttem, aki nem is olyan régen azt mondta, hogy nem akar emberek közelébe lenni, mint aki most simán benyögte, hogy kikapcsolódni van itt. De nem szóltam.
- Igen, a megrendelő csak most tud jelen lenni – bólintva szegezem magam mellé a fúrót, mielőtt balesetet okozok a körülöttünk lévőkben is, akik már most a zene dübörgésére táncikálnak az utcán. Nekik legalább kellemesen telik egy péntek este, én csak rájuk nézve a holnapi másnapos fájdalmat látom. Semmi kellemeset. Mert a mai fiatalok csak ivással érzik jól magukat. Mondom én, mintha a huszonkét évemmel olyan öreg lennék.
Amint inkább távozni vágyom persze megakaszt egy kérdés, amire csípőből reagálok és húzom magammal a srácot.
Amint beértünk persze a zene hangosodik és megérzem a kezét, ahogy visszatart és figyelmesen mérem végig, majd a szavait felfogva nevetek fel.
- Figyi, azt mondtam a kidobónak, hogy a pasim vagy, így az leadja a drótot és nem akar kikezdeni velem senki. Hamar távozhatom. Kvittek vagyunk, oké? - paskolom meg a vállat, hogy ne akarjon vezekelni semmiért. Mellesleg pedig még mindig ital ellenes vagyok, így hagyom, hogy jól érezze magát.
- Érezd jól magad Alex – vigyorogva menekülök a tömegbe, hogy most már ne is akarjon tovább időt fecsérelni, hanem tegye azt, amiért itt van.
A pult mögé sétálva megbeszélem a két sráccal, hogy lehetőleg ne tapossanak meg a nagy kiszolgálásba, mert mindegyik akkora, mint Logan. A könyökükig nem érek. Mivel be kell feküdjek a pult alá, nem igen fognak észre venni. Bár biztosítottak, hogy néha azért lefelé is fognak figyelni, azért kissé félve veszem el az egyik pokrócot, hogy neki álljak a munkámnak. Bár a zene tompítja a hangokat, még így is néha megakad egy egy flörtölés, vagy épp kerek perec ajánlat tevés, amit a fiúk olyan könnyedén kezelnek. Hát itt is a probléma, ami miatt flúgosnak tekintenek. Pár csavarozás és a sínek illesztése után még leellenőrzöm, hogy minden flottul megy. Az egyik még időben észre veszi, hogy megpróbálok felállni, így a kezét nyújtva felkapaszkodva nevetek. Legalább ők jót poénkodnak azon, hogy ki sem látszom még így se a pultból. Megmutatnak pár trükköt, hogy is oldják meg, ha meghívják őket egy italra.
Jó volt kicsit dumálgatni velük és megtudni ilyen belsős dolgokat. De a végén azért csak kiengednek, a főnökkel megbeszéltük már a fizetést, így csak oda intek neki, hogy végeztem és minden cuccomat kivitték a kocsiba, így egyedül próbálkoztam átvágni a tánctéren, hogy megtaláljam az ajtót és kiszabaduljak. De persze ez sem megy könnyedén, egy kéz markol rá a csípőmre, és ordít a fülembe.
- Táncoljunk! Látom, hogy latin véred van, biztos örömmel rázod amid van.. - morogja és megpróbálok szabadulni tőle. Ha már a biztonságiak ott felejtettek. Ellökve rázom meg a fejem, hogy távozzam, de még eléri a csuklómat és még pár sértő szó elhagyja a száját. Ezt persze már az említett latin vérem nem díjazza és egy egyszerű ütéssel az orrát találva el szaladok a tömegen át, hogy lenyugodjak.

|| outfit ||  kredit

Luna & Alex

Volt egy találkozás, az talán mindegy is, hogy kivel, ami megtörhetett bennem valamit. Az a lány adott egy pofont, vagy talán az ahogy elváltunk, és bűntudatom volt. Látva milyen hullámvasúttal végződött az egész, azt hiszem jogosan mondhatom magam hibásnak azért, amiért olyan rossz kedvvel váltunk el. Vagyis ő, én azt hiszem azóta nem érzem azt a feszítést a mellkasomban, a telihold ugyan nehéz, de már nem annyira, olyan, mintha mutatott volna valamit azzal a nagy minden szivárvány énjével, ami megmutatta nekem, hogy van a sötétség mögött fény, csak  baszki nyissam ki a szemem.
Már második estém lesz, hogy kimozdulok otthonról, ami már szinte rekord, de érzem, hogy kezdem visszanyerni a régebbi, laza énem, akit annyira szerettem és pillanatok alatt veszítettem el. Tudom, hogy még nagyon hosszú az út idáig, de ki tudja, lehet pont az az út kell, hogy egyszer hazamehessek.
Beszéltem a szüleimmel, és azt mondták addig maradok ameddig akarok, aggódnak, de azt mondtam minden rendben és először talán el is hittem.
Milyen érdekes, hogy egy találkozás, egy másik ember nézőpontjának megismerése mennyire ki tudja nyitni az ember szemét.
A bár ami a megállóm lesz ma az estére, egészen egyértelmű jelzése az agyamnak, hogy a testem sokkal többet követel már, mint amit eddig adtam neki. Talán nem fogok senkit hazavinni, és elég lesz nekem egy apró beszélgetés, talán egy kis flört és minden mehet tovább a maga medrében, és ez is képes rendet rakni a lelkemben.
Az utcán egy furgon mögött akarok elszaladni, hogy a bejárathoz menjek, amikor egy apró termet belém ütközik. Itt talán ez a módi, de csak megfogom a könyökét, hogy nehogy elessen, majd lenézek rá és elnevetem magam.
- Nem gáz, már kezdem megszokni, hogy állandóan belém esel. - mondom neki, miközben felénk tart egy nagy férfi, és mogorván odavet egy kérdést. Akkor veszem észre a kezében lévő fúrót és jogosan hátrálok egyet, nehogy leüssön, vagy netán a korábbi találkozásunk miatt csak simán visszakapjam, amit én tettem vele, bár nem fizikailag.
- Akkor én meg válaszolok kérdés nélkül, hogy szórakozni jöttem, és ahogy látom te megint dolgozol. - intek a fejemmel a keze felé. Megmaradt benne az az ellenszenv, ami az első találkozásunkkor alakult ki, csodás, nem baj, azt hiszem ő nem is olyan lány, aki olyan könnyen tudná kezelni a kitöréseimet még csak ismerősileg sem.
El akarok indulni, de megelőz, majd egy váratlan mozdulattal rabol megint el, belém karolva, én meg meglepetten ugyan, de megyek vele. Végülis így könnyebb bejutni, és azt már tudom, hogy mennyire tip top, de nem terveztem pont vele kikezdeni. Azt hiszem egyre jobban veszik el bennem a riadt kisfiú, aki 2 éve vagyok és tér vissza az a srác, aki képes volt régen napokat bulizni, és csajokat felszedni, bár nem voltam sosem egy nagy fuckboy és ezen most sem tervezek változtatni.
Amikor elhagyjuk a biztonságiakat, húzom vissza és állítom meg, miközben realiázom a szavait, hogy csak simán kihasznált.
- Ugye tudod, hogy ezzel nekem tettél szivességet, éppen ide készültem és legalább nem kellett kiállnom a felesleges sort és a biztonságiakon átvergődni. - nézek rá felhúzott szemöldökkel, de nem akarok bunkó lenni, talán mégis sikerült.
- Mit szólsz ha elintézed amit kell és csatlakozol hozzám, azt hiszem tartozom neked annyival, hogy legalább egy italra meghívjalak. - micsodfa ötlet, talán majd rájön, hogy ha igazán magam vagyok nem vagyok annyira rossz arc, csak találjam meg önmagam mire visszaér.

|| outfit ||  kredit

to ; Alex

Telefon zizzen én pedig lustán emelem fel. Változott a terv. A tolóajtós pult alá való polc már bent van a kocsiba, de még ne induljak el. Elhúzom a számat, mert az üzenet végére oda biggyesztették, hogy jó lenne maradni, mert régen volt már egy jó buliba részem és az új mier már ránézésre megcsinálja azt az italt, amitől eldobom az agyam. Aha, de én most találtam egy sorozatot, ami birizgálja a fantáziámat, hogy mi is várható még. Gyorsan túl akartam esni a beszerelésen és haza jönni. De úgy tűnik, hogy nyitás előtt esélyem sincs bekeveredni abba a helyiségbe. Nem baj, legalább a nagy mafla emberek segítenek bepakolni és legalább megközelíteni azt a helyet, ahova be kell illeszteni.
Szerencsére a nap további része elrepül és sikerül kisebb rendet varázsolni a lakás azon részébe, ahol nem szerencsés ha mindent a fűrészpor lep el, így egy nyalókát dugva a számba tanácstalanul állok a gardrób előtt. Mit is kéne felvegyek, amivel még épp össze tudom rakni, de nem tűnök ki a tömegből? Na, nem mintha szeretnék maradni, de lássák már, hogy nem teljesen vesztem el a világban és megszoktam jelenni ilyen eseményeken.
Végül megtaláltam azt a bizonyos nadrágot, amit persze senki nem mondja meg, hogy nadrág, mert olyan mint egy szoknya, na meg a felsőt. Bár azzal érdekes lesz háton feküdni, míg felcsavarozom a helyére a fix pontokat. De mivel a pult alatt leszek nem kell félnem, hogy villantok.
Így hamar beugrom a kocsiba, hogy elinduljak és persze már vannak páran, megforgatva a számba a nyalókát sétálok oda a masszív biztonságishoz aki karba font kézzel néz rám kérdőn. Tuti elkéri a személyim. Felnyögve mutatom fel és látszik, hogy nem hiszi el, de végül a tulajdonos, aki egy személyben a megrendelő már jön is kifelé, hogy lebeszélje a dolgokat. Elismerően mér végig, én pedig csak egy szolid mosolyt engedek el magamnak. Sose szerettem ha a férfiak úgy néznek rám, mintha egy préda lennék és a kocsi felé menet még elmagyarázom, hogy mit, hogy kell csinálni, ha már tömegben kell dolgoznom és félő, hogy valaki megtapos. Első körben a saját biztonságom a legfontosabb. Így míg a fiúk elindulnak a darabokkal, én egy akkus fúróval zárom le a furgont és indulnék meg, mikor egy mellkasba csapódom. Ismét.
- Hát ezt nem hiszem el.. - morgom magamnak, ahogy egy pillanatra körbe fordulva nézem, hogy nem ejtettem-e valami fontos csavart, mert ha most elvesztem, akkor sétálhatok ki újra és nincs kedvem megvívni a harcot a legközelebbi biztonsági őrrel. Ekkor nézek fel, hogy jól nevelt gyermek elő bújjon belőlem.
- Sajnálom, nem vettelek észre – magyarázom, miközben vadul mutogatok a fúróval a kezembe és ekkor ismerem fel a sötét tekintetett. Ennyit arról, hogy nem kell még egyszer találkoznunk. Főleg ugyan úgy. Magamra kell csatoljak tükröket, mintha visszapillantó lenne, mielőtt letarolom a fél várost a figyelmetlenségemben.
- Hé’, kell még valami? - kiállt oda az egyik újdonsült cimborám, mire félve kapom a fejem a hang irányába és megrázom a fejem, hogy minden megvan és vissza nézek rá, kivéve a számból a nyalókát.
- Megkérdezném, hogy mit keresel itt, de az ugye már személyes lenne – nevetek fel és megrázom a hajam, emlékezve, hogy miről is beszélgettünk úgy utoljára.
- Örülök, hogy láthattalak ma is – intek, ahogy elindulok a melák felé, aki kíváncsian méregeti a srácot.
- Ő veled van? - áll elém és a vállam felett nézek vissza és egy pillanatra elgondolkodva bólintok.
- Aha, a pasim, gondoltuk ha végeztem kicsit kiugráljuk a stresszt -olyan könnyen jönnek a szavak, hogy újra mellé szökkellve karolok belé.
- Ha ma kisegítesz ígérem, hogy többé nem kell elviselj. Gyors leszek és utána te maradhatsz vagy mehetsz. Én se akarom az éjszakát itt tölteni – kissé elhúzva a számat veszem elő a legédesebb pillantásomat felé.  

|| outfit ||  kredit