Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (194 fő) Szer. 20 Nov. 2024 - 2:09-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


my little army ~ niky

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyTamara Mason
Ma 15:38-kor


Daniella Cartier

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyAdmin
Ma 9:12-kor


Caleb Donovan

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyAdmin
Ma 8:55-kor


good cars get you from point A to point B

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyAdmin
Tegnap 16:46-kor


One hungry wolf

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyAdmin
Tegnap 16:46-kor


Speak of the devil

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyAdmin
Tegnap 16:35-kor


Stroke it, don’t poke it.

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyAdmin
Tegnap 16:35-kor


Rookie mistake

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyAdmin
Tegnap 16:31-kor

Megosztás
 
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie
Minden mágia megköveteli a maga árát.
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyVas. 5 Május 2024 - 8:37



Nem akarunk bajt,
igaz?
Nocsak, akadt egy közös témánk. Mondjuk nem volt nehéz abból a szempontból, hogy a rendőröket az emberek nagy része vagy utálta vagy szimplán tartott tőlük, főleg amikor a hírekben is az Államokban szerte túlkapásról szólt a fáma. Meglehet engem is emiatt méregettem sokan, túl nagy hatalom szorult a kezeim közé ezzel a pozícióval. Éljen a bürokrácia. Szóval nem, ezt kivételesen nem vettem igazi közös témának. Nekem sem volt okom vegzálni addig őket, amíg rendesen végezték a dolgukat. Még a bátyámat sem.
Éreztem, hogy rengeteget kellene tanulnom ahhoz egy falkáról, hogy átlássam úgy igazán a működését. A farkas legbelül szimplán csak tiltakozott minden ellen, ami bizonytalannak tűnt. Az én kétségeim kivetülése egyáltalán nem voltak rá jó hatással. De erről most inkább tanácsos volt hallgatni, ő mégis mennyire társulós. Most rendben volt, nem feszített úgy, mint aki bármikor kész támadni. Charlie testbeszéde azonban mindent elárult. Mi értelme úgy egy falkának, egy közösségnek, ha nem becsülik meg? Egy csapatban legyen bárki bármennyire erős vagy gyenge, rászorul-e vagy sem, kijár a bizonyítás lehetősége előítéletek nélkül. Valahogy nem tudtam volna elképzelni róla, hogy nem elég rátermett, ha úgy hozza a helyzet.
A megerősítésére éreztem, hogy le kell higgadnom. Nem volt módomban igazán reagálni rá, mert az jobban lefoglalta minden egyes idegszálam, hogy csillapítsam a belsőmben tomboló orkánt. Komoly kontrollal kellett lefojtanom a feltörni készülő dühöt bevetve az összes korábban elsajátított öntürtőztető módszert. Amióta teliholdas éjszakákon nem igazán vagyok önmagam, minden szerzett tapasztalatom ellenére is olyan nehéz volt megtalálni az egyensúlyt közöttünk.
Mint egy rossz skizofrén, aki ébren is látja a másik személyiségét.
Ha nem sikerült volna lehiggadni, akkor a következő szál cigimért nyúltam volna. Valahogy az mindig használt, ha erőteljesen a pótcselekvésre és a stresszldásra koncentráltam. De végül megoldotta magát a helyzet és a vacsora is jócskán hozzájárult ahhoz, hogy a farkas újfent elcsituljon. Addig jó, amíg nem érzem az összes kivetülését.
Charlie nem volt sokkal szószátyárabb a beszélgetés során, de annál közvetlenebbnek éreztem a szavait. Nem tudtam eldönteni, hogy amit mond az dícséret vagy csak így fogalmazta meg. Végül inkább némán könyveltem el. Nem voltam az a hencegős fajta.
- Pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy az élet téged sem kímélt. - már elég csak visszagondolni a korábbi falkát érintő problémára, de összességében a rejtett kötekedés is biztosan valami felvett minta volt.
- A szabályok becsületes betartója. - már persze a bemutatkozásával nem ezt a képet festette nekem, de elhittem neki, hogy nem látogatta még meg egyik fogdát sem. Óvatosnak tűnik ahhoz, hogy nagy rendetlenséget szítson.
- Tudtad, hogy az emberek többsége ilyen választ ad nekem, ha arról kérdezem őket, betartják-e a rendet? - szórakoztatott a tény, hogy ez tényleg így volt. Egyenruhát látva mindenki törvénytisztelő polgárrá vált, aki soha semmi rossz fát nem tett a tűzre.
- Ilyen az emberi természet, tudják melyik bilibe nem szabad a kezüket lógatni. Általában. De tudod mit? Hiszek neked. Te olyan fajta vagy, aki még akkor is ügyel mások épségére, ha ez kéretlen kísérgetéssel jár. - ez volt az a pont, ahol még két adag kaját kértem ki. Már nem magamnak, neki szántam. De majd megkapja akkor, ha elindulunk. Addig pedig volt alkalmam beburkolni a sajátomat, amit frissen raktak elém.
- Az emberek többsége egy szerepet játszik, amikor úgy érzik megfigyelik őket. Kivételek persze itt is akadnak. Rád bízom, hogy eldöntsd én melyik vagyok. De tetszik ez a hely, ahová hoztál. Tényleg finom itt a kaja és nem penderítenek ki egy rossz szóra. Ha sűrűn jársz ide lehet még találkozunk.
Charlie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyPént. 3 Május 2024 - 7:55

- Ó, ne gondold, hogy nem értek egyet. Rájuk fér.
A kelleténél talán elégedettebb vagyok ezzel, de inkább csak rosszmájúságból. Valójában fogalmam sincs, hogy a bosszúságon kívül okoz-e majd Duke-nak nehézséget a nyakára küldött felettes befolyás. Igazán rászolgált, hogy okozzon.
A megállapításra aztán felvonom a szemöldököm. Nem vagyok ekkora nyerseséghez szokva. Ettől függetlenül még igaz, amit mond, s mindketten érezzük, hogy a szavaiban kimondatlanul is ott lappang, nem az én sorsom itt a lényeg. Hanem az, hogy ebben egyformák vagyuk. Szívesen mondanék neki valami megnyugtatót, de a legtöbb, amit tehetek, hogy nem nevezem - még ha saját magamon keresztül is - korcsnak őt. Beszédesen elnyúlik a hallgatás, már két levegőt is vettem, mire biccentek. Lejjebb ereszkedő szemhéjaim alól ferdén kitekintve a profilját méricskélem.
- Igen - mondom aztán. Viszonylag halkan, de tisztán és érthetően. - Voltaképpen az vagyok.
Érzem a benne fortyogó ingerültséget. Egész teste intenzív, vörösen izzó hőt sugároz, mint egy színig megtelt acélolvasztó kályha. Elfordítom a tekintetemet, céltalanul előrenézve a szürke utcán. Nem tehetek róla: sajnálom őt. És egy kicsit csodálom is, mert mire a garázssorra érünk, képes megfékezni lángoló indulatait.

'Ennyire rossz viszonyt ápolsz a hideg vízzel? Én az első beavatásaim egyikeként kénytelen voltam megtanulni megszokni.'
Kifejezéstelenül mérem végig. A semleges kisugárzás ellenére is érezheti a nemtetszésemet, de éppen csak egy szemvillanásnyi időre. Nem arról van szó, hogy ne tapasztaltam volna meg a hideg vizet - a jó ég tudja, jutott belőle elég -, inkább arról, hogy mindent gyűlölök, ami emlékeztetett rá, milyen volt annak idején huzatos, sokszor fűtetlen házban élni. Nem is itt, az óceán mellett. Coloradóban. Aztán az utcán. Ha valaki manapság akaratom ellenére hideg víz alá próbálna nyomni, könnyen lehet, hogy az egész zuhanyfejet leerőltetném a torkán. Collinsnak azonban nincs erről mit tudnia, alighanem semmi rosszat nem akart a megjegyzéssel - ráadásul katona. Mibe kapaszkodhatna az erején kívül? És talán szüksége is van erre. Tőlem függetlenül. Úgyhogy csak rámosolygok, szinte azonnal. Ráadásul teljesen őszintén.
- Nem vagyunk mind ilyen kemények, tudod.
Aztán belül somolyogva figyelem, ahogy fölébredő falánksággal új kört rendel. A feszültség mostanra mintha teljesen a múlté lenne. Vagyok annyira jólnevelt, hogy ne grimaszoljak, amikor a rendszert védi, inkább nevetek a feltételezésen. Nem, uram! Annak idején jó néhányszor próbáltak fülön csípni, de sosem lett belőle semmi. Bestiális szerencsémre, mert alighanem a fogda helyett a gyámügynél vagy a javítóban folytatódott volna a történetem.
- Egyszer sem láttam még belülről - jelentem ki, kissé úgy, mintha ez valami nagy érdem lenne. De a képemen a kölykös derű elárulja, hogy csak viccből kanyarítottam így a hangsúlyt. - Nem csak ezt, egyik őrsét sem. Nem szeretem a balhét. És nem is keresem. - Végigmérem újból, felidézve az iménti provokálását. Kénytelen vagyok vállat vonni, amolyan beismerésképpen. - Általában.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie UjObPmH
User :
hellebore

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyCsüt. 2 Május 2024 - 14:12



Nem akarunk bajt,
igaz?
Amikor egy új helyre megérkezek, talán csak megszokott beidegződés, de felmérni szeretem a terepet és nem konfliktust szítani. Ezek inkább voltak békefenntartói szolgálatos időmből visszamaradt szokások, mint normális társadalmi reakciók. Igazából már nem tudtam melyik volt az a pillanat, amikor az agyam átváltott pragmatikus üzemmódba, megkímélve engem rengeteg konfliktustól, amiből lehet én húztam volna a rövidebbet de minimum magamra vonnám a rendfenntartás figyelmét és meglehet előkerülne újra az a tárgyalás. Szerencsésnek éreztem magam, hogy nem hozott ítéletet fölöttem semmiféle rögtönítélő bíróság, nem akartam senki bajszát sem húzogatni. Épp elég volt a bűntudattal élnem.
Rég nem voltam úgy igazán önmagam.
Szerzett képességeimnek hála hamar megtanultam kamatoztatni a megfjgyelés képességét. Könnyebb volt az ösztöneimet is elnyomni, ha inkább koncentráltam a részletekre. Így is folyamatosan benne volt a pakliban, hogy elég egy rossz megjegyzés, egy célzás és rögtön a másik torkának ugranék. De most ezt igyekeztem elhessegetni és olvasni a jelekből. Miért éreztem úgy, hogy Charlie nem volt az a nagycsalád és összetartozás elvű fickó? Két nap volt hátra teliholdig is annak ellenépre, hogy azt állította, szokott másokhoz társulni, ma este is egyedül volt. Hogy megnyertem a társaságát, csak abban ütközhetett ki, hogy nem bízott bennem és a fékezhetőségemben.
Jól tette, én sem bíztam.
Nehéz volt úgy beszélni a feladataimról, hogy én is úgy éreztem, egy rohadt nagy üres kirakatba való lufi az egész ürügy, aminek révén ide kerültem. De egy szóval sem panaszkodhattam a feletteseknél, különben magamat kevertem volna gyanúba. Vissza nem mehettem a bázisra, ahhoz túl kiszámíthatatlan voltam, tudta ezt az is, aki elintézte.
- Valaki független őket is felügyelet alatt kell tartsa, nem? - ha nagyképűen hangzott, akkor sajnálom. Nem éreztem ezt annyira függetlennek, inkább börtönnek. Nem szoktam hozzá az enyire eseménytelen napoknak. Semmi izgalom, semmi akció, nem csodálom ha egyeseknek tényleg a korlétlan nassolás jut vigaszul. Ha én is követném a példáját, a kocsim is tele lenne morzsával meg cigiszaggal. A gondolatra is majdnem megeresztettem egy fintort.
Inkább csak magamba szívtam a hely jó illatait már messziről is.
- Akkor voltaképpen te mint a falka tagja is megtűrt vagy. - csodás kilátások. Nem volt könnyű levonni ilyen következtetéseket, ha pedig tévednék, akkor úgyis kijavít. Rég voltam ennyire borúlátó, ez igazából nem annyira én voltam. A farkas elégedetlenül morrant egyet, az ingerültsége pedig rám is kiterjedt. Ökölbe kellett szorítsam a kezem és venni egy nagy levegőt, hogy megint kiűzzem a negatív, nem tetsző gondolatokat a fejemből. Nem Charlie-ra kellett haragudnom emiatt, a mértéktelen arrogancia idáig is kísérte az utamat. Amerre csak jártam, a falkák mind így viselkedtek. De azt hittem, hogy azért, mert kívülálló vagyok. Talán ez másképp lenne?
Annyira keveset tudok... ha érteném, azért a mancsom is odaadnám.
Nem pasnaszkodhattam, tényleg finom itt a kaja. De a férfinak volt ideje feltérképezni ezt, négy év alatt úgy ismerném ezt a helyet mint a tenyerem. Tele hassal talán könnyebben megregulázhattam a szeszélyes hangulatingadozásom is. Úgy fest van humorérzéke a fickónak, mert immáron nem éreztem azt a maró csipkelődést a hangjában.
- Ennyire rossz viszonyt ápolsz a hideg vízzel? Én az első beavatásaim egyikeként kénytelen voltam megtanulni megszokni. -  nem hibáztattam érte. Ő nem került semmiféle kiképzéses programba, ahol megtanították az embert hogy viselje el a hidegvizes slag szinte vallató hatását. Első lépésként a megtörhetetlenségünket építették fel. Most kifejezetten hálás voltam ennek.
- A kiképzés második számú feltétele, hogy kellő önuralomra tegyünk szert. Talán ezért. - dünnyögtem, majd csak újabb két adagot kértem ki magamnak. Hogy ez honnét jött? Fogalmam sincs. Egyszerűen csak végtelenül éhesnek éreztem még mindig magam. De már csak elvitelre kértem ki. Addig pedig volt még némi időnk, ha már valamit elárult magáról. Érdekes volt úgy beszélgetni, hogy csak mi értettük miről volt szó.
- Csak akkor kísérlek be, ha okot adsz rá. Nem szeretem a túlkapásokat. Sokszor csak ilyen kevés miatt ítélik meg a rendszert, nem szeretnék ennek a része lenni. Vagy talán gyakori vendég vagy ott?
Charlie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyHétf. 29 Ápr. 2024 - 9:06

'Mint egy nagy család.'
Hümmögök. Többé-kevésbé egyetértőn. Nem vagyok, sosem voltam híve a vérfarkasfalka nyálas nagycsalád-allegóriájának. Félelmetes és kellemetlen gondolat volt ilyen közeliként gondolni rájuk, továbbá amióta csak az eszemet tudom, szorongó bizalmatlanságot ébresztenek bennem a hatalmi pozícióból rendet felügyelő személyek... függetlenül attól, milyen emberek egyébként. Márpedig ha a falka tényleg a családom, akkor a családomnak főnökei vannak. Méghozzá olyanok, akik mellett annyi értéket sem képviselek, mint a felsöpretlen utcai szemét. Ez persze még lement a torkomon, a saját címkéimhez szokva vagyok és sosem voltak különbek. Ami nem igazán akart lemenni, az az erőszak volt. A tény, hogy olyasvalakiket kellett csillogó szemekkel a hozzátartozóimként emlegetni, akik a legalapvetőbb jogaimat tiporták sárba, amikor beharaptak. Persze, a családok tényleg ilyenek. Az emberek között is. Sőt - az emberek még csak nem is foghatják a holdtöltére, amiket egymással művelnek. Mégis berzenkedem a kifejezés ellen, ennyi idő után is. Vagy talán csak szeretném, ha mást jelentene, mint egy oktondi kölyök, aki nem tudja jobban ennél. De azért csak hümmögök.
Kár lenne Collinst összezavarni, amikor igaza van.

Levonja a következtetéseit, és ezekbe nincs is értelme belekötni. A viselkedésében és a gondolkodásmódjában van valami fegyelmezett, katonás pragmatizmus, ugyanakkor ridegség semmi. Tökéletes ellentéte az enyémnek.
- A rendfenntartói hatékonyságot - visszhangzom, ezúttal ügyelve rá, hogy ne tűnjek elégedettnek. Csak felé sandítok - ó igen, most mintha először látnám - és gondolatban összevetem a Brian Duke-ról őrzött emlékeimmel. Kiváló a memóriám, egy percre sem felejtettem el a rendőrfőnöknek, hogy olyan kellemetlenül meghátráltatott az Egészségügyi Központban, merő kedvtelésből. És mert az ilyet nem csak elfelejteni, de megbocsátani sem szokásom, jóleső kárörömmel adózom a gondolatnak, hogy a katonai zubbonyos, keménykötésű Archibald Collinsszal történő kézfogása aligha lesz (volt?) ugyanolyan erőteljes szorítás, mint amikor engem tett a helyemre. - Akkor még maradsz egy darabig.
Semmi mögöttes jelentés vagy célzás. Ha kivezényelték dolgozni, akkor nem egy hétig lesz itt. Helyes. A kérdésre fölszusszanok.
- Azért, mert közülük haraptak meg. - Kivételesen magam sem vagyok biztos abban, igazat mondok-e. - Ez a falka szégyene volt, hát fölvették a terhet is. Felelősnek érezték magukat. És persze ha csak futni hagynak, azzal ártottak volna mindenki másnak is. Egy elszabadult, kontrollvesztett elsőholdas kölyök ámokfutása egy dolog... vele többé nem fordult elő. _Én_ viszont még hosszú ideig voltam kiszámíthatatlanul veszélyes.
Van bennem annyi könyörület, hogy ne térjek ki a harapott farkasok megítélésére külön. Ráér tapasztalni a megvetést a saját bőrén, ha odajut, hogy a falkával találkozik.
Igazi, telivér farkasokkal, nem velem.

Legalább olyan lelkesen vacsorázik, mint én. A közös evésben kissé feloldódnak a fenavadak, ha csak átmenetileg is, és most könnyen viselik egymás közelségét. Nem meglepő, hogy emberbőröm is kevéssé borzong, amikor válaszol, nem valami nyájasan, de nem tudok miatta neheztelni. Eléggé betartottam neki az imént, méghozzá olyasmi miatt, amiről egy percig sem tehetett. Ráadásul az irhája alatt ott forgolódik a fenevad a sekélyesben. Szinte látom az arcvonásai mögül hamarosan elődomborodó ragadozókoponyát. Ennél már csak rosszabb passzban lesz. Derűs pillantással fogadom a megjegyzést, amely messziről és hunyorítva akár barátságosnak is elmenne.
- Jobb - megyek bele a játékba könnyed, somolygó horkanással. - A fogdát úgy-ahogy el tudnám felejteni neked, de a hideg vizet csak nehezen.
Félig vicc, félig halálosan komoly. De leginkább egy kis kiélvezése annak, hogy megjelent egy kevés harmónia közöttünk. Ki tudja, mikor illan el megint.
- A legkevésbé sem - tűnik elveszettnek. - Csak nem akartam még előítéletes is lenni. Második pillantásra inkább olyannak tűnsz, aki nagyon is jól boldogul.
Nagyon is jól. Kicsiny vállvonás, mert mégis a sarkán taposok a Byron's óta. Ez azonban csak a farkasának szól; ő maga, mint férfi inkább azt a benyomást tette rám, hogy jobb volna békén hagyni. Nem akartam, hogy holnaptól azzal is együtt kelljen élnie, egy pillanatnyi megcsúszás miatt megölt... vagy annál is rosszabb, megharapott valakit. Még kevésbé akartam, hogy valaki holnaptól a sorsomon osztozzon. De talán szükség sincs rám ehhez mégsem. Főleg, hogy innét valószínűleg csak hazamegy.
- Néha rosszul mérek fel ezt-azt - teszem hozzá, végigjáratva rajta a tekintetem. Sokadjára. De nehezen állnám meg. Szokásom. - Meglehet, teljesen felesleges voltam végig. A fogdát már nem várnám meg.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie UjObPmH
User :
hellebore

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptySzomb. 27 Ápr. 2024 - 15:31



Nem akarunk bajt,
igaz?
Néha rá kellett jönnöm még ha egy nagyon hosszú tanulás útján is, hogy a farkas megérzései általában beválnak. Ha valakivel instant agresszíven viselkedett, akkor ott előbb vagy utóbb kibújt a probléma is. Ugyan még nem tapasztaltam volna azt, hogy valakinek kifejezetten örült volna. Most azonban inkább volt bosszús, bizalmatlan, de kivárt. Nem voltam benne biztos, hogy amiatt mert érezte én nem akarok balhét vagy azért, mert valamit látott, ami nekem nem volt egyből egyértelmű. Ez azonban nem tartott vissza attól, hogy a férfi tudomására hozzam, mennyire nem tetszett a jelenlegi helyzet.
Ha valaki azt mondja nekem, hogy teher alatt nő a pálma, akkor pofán verem.
Inkább oltottam el a cigit egyfajta nyugtató pótcselekvésként és szöszöltem el a sapkával, mint további frusztrációmat is elé teríteném. Nem kell tudnia róla, hogy rajta kívül meg a Byron'sban dolgozókon kívül még mennyien nem bírták a fejem. Egy aprót biccentettem a megjegyzésére, tekintetem még ugyan keményen csillant, de már nem akartam további kötekedést. Egyfelől rettenetesen megkönnyebbültem, hogy észrevette magát, másfelől azért ennélm többet vártam volna még tőle, hogy én is kötetlenül feloldódjak.
Kezdetnek megteszi.
Én ezt nem élveztem egyáltalán, hogy örökös mentális csatákat kellett vívnom a helyiekkel. De inkább témát váltottam, lássa kivel van dolga, hogy nem forszírozom tovább a provokálását. Olyan volt az egész, mint egy néma gyilkos. Hangulatgyilkos. Ha ennyire kísérni akart, nem szerettem volna ha végig fölöttünk lebegne.
- Mint egy nagy család. - voltaképp talán annak is számítottak, de hol érthettem én meg ezt, aki egészen eddig egyedül nyomta a sztrádán? Csak a farkas volt egyedül. Meg én itt neki, aki rettenetesen haragudott is rá és önmagára egyszerre. Ez bonyolultabb volt annál, mint hogy kibogozzam. Soha nem éreztem azt, hogy egy pillanatra is beállna az összhang. Csak elviseltem az állapotot, de soha nem élveztem. Erről azonban neki nem kellett tudnia. A farkas sem akarta elárulni magát, egy pillanatra sem szabad gyengeséget mutatni.
Engedtem az oldódásnak.
Nem hallottam gúnyt a hangjában a megjegyzésére, így nem volt mit magamra vennem. Egyébként sem voltam rendőr, de ha nem érdekelte, én nem fogok kiselőadást tartani neki róla, mi célom volt a városban. Egyelőre nem.
- Szóval mindenkit valami erősen ide vonz. Négy év alatt ki lehet ismerni egy idegen helyet is. - eszembe jutott, hogy amikor a stratégiai megbeszélések zajlottak, nekem mennyi időm volt memorizálni és feltérképezni helyszíneket. Ezzel itt sem lesz problémám. Ugyan nem fog fegyver durrogni szüntelen és nem halnak meg emberek, ugyanolyan felderítésre váró terület volt az egész város és a környéke is. Még szoktam a dörgést.
- Van oka, ide helyeztek ellenőrizni a rendfenntartói hatékonyságot. Wilmingtonnak már van kihelyezett kihelyezett őre. - vállat vontam a megjegyzésére, ha még eddig nem is tettem ezt hozzá. Óvatosan bántam a saját információimmal, ebbe pedig senkinek nem kellett belelátnia semmi mesterséges indokot. Elég, ha én tudtam az okát.
- De azért fogadtak be téged, mert közülük haraptak meg vagy azért, hogy ne legyél ennyire kívülálló? - ha jól sejtem ezzel a kérdéssel választ lelek arra is, hogy ő miért volt fontos a falkának. Azt már hamar levontam, hogy közéjük tartozik. De vajon én mire számítsak?
Megkeres majd az alfa?
Hamar elvonta a figyelmem a megannyi illat, a farkas is éhesen nyüsszögött fel. Nem foglalkozhattam csak olyan egyszerű kérdésekkel, mint hogy itt helyben mégis mi a vérfarkasok megszokott módszere. Azt hiszem ez egy olyan dilemma, ami úgyis elém keveredik ha akarom, ha nem. Az étel olyan hamar fogyott el, mint amilyen hamar összerakták. Tele hassal tényleg könnyebb volt és még a ruhám sem koszoltam össze. Eltűnődve a mellettem pcsörgőre sandítottam a megjegyzését hallva.
- Nehéz elképzelni rólad, hogy nem vagy az. De nem vagyok az a beskatulyázós típus. Mindenki változik valamerre, bizonyos körülmények miatt inkább hátrányára, mint előnyére. - nem akartam békétlenkedni. De ha valaki, hát ő akkor pontosan értette ezt, amin én is épp keresztül mentem. Nem mindig voltam ennyire kötekedő.
- Akkor jobb is, hogy most futottunk össze. Nem ígértem volna meg, hogy nem én vetlek a hidegzuhany alá majd a fogdába. - laza félmosolyt engedtem meg magamnak, nem fenyegetőztem csak kicsit humorosabbra vettem a figurát.
- Nem olyan rossz ez a pozíció, szolgálati lakás és kocsi jár érte. Vagy ennyire elveszettnek tűnök?
Charlie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptySzomb. 27 Ápr. 2024 - 9:49

Letagadhatatlan, hogy élvezem a kimondatlan feszültséget. Ezt a mostanit legalábbis nagyon. A józanabbik eszem jól tudja, hogy erőfölénnyel tisztességtelen visszaélni; annál is inkább, mert semmit sem gyűlölök jobban, mint amikor ez az én rovásomra történik. Ámde telihold is van, és telihold idején a legönzőbb, legvisszataszítóbb ösztöneim uralkodnak rajtam, sokkal inkább, mint máskor. Ki vagyok éhezve a hatalmi pozíció érzésére, egész életemben ki voltam: nem tudok ellenállni a kínálkozó lehetőségnek, hogy nagynak érezzem magam, még akkor sem, ha ehhez olyasvalakire kell rátaposnom, aki nem tett semmit, hogy kiérdemelje és akit még az ág is húz. És akihez minden józan megfontolás szerint sorsközösség kapcsol, ha már az egyszerű jóindulatot nem ismerem. Ő maga csak annyit tehet, hogy tiltakozik. És meg is teszi.
Kéretlenül belemásztál az aurámba.
A szemérmetlen vérszívás, amelyben részesítem, talán el is tartana a világ végéig, ha nem tapintana olyan érzékeny pontra a megjegyzésével. De rátapint. Igaza van: mióta erőszakoskodom én másokkal merő élvezetből? Erőteljesen mordulok a magát kellető farkasra odabent, hogy ideje lenne lenyugodnia. Most nem vadászaton van, ahol a zsákmányt kedvére szorongathatja. És nem esett sértés sem, amit meg kellene torolni, közel sem. Úgyhogy ennyi elég is a tépőfogak villogtatásából. Végignézem, ahogy a férfi a talpa alá gyűri a csikket, és jókora levegőt veszek.
- Tudod, mit? - csóválom meg a fejemet. - Igazad van.

Kissé kitisztult fejjel mérem végig újból. A fenevadam felől érkező, nagyon is hangsúlyos felvágósság energiái lecsillapodnak, cseppet nyíltabb és közvetlenebb, visszafogott érdeklődésnek adva át a helyüket. Nem feszítem tovább a húrt, ma este biztosan nem, különösen így, hogy ok nélkül téptem már belőle egy falatot. Nem kellett volna. Nem sokan találkoznak úgy velem, hogy egyből az első este átlássanak rajtam.
Na és ha rossz ember vagyok, gondolom rögtön megátalkodottan. Hát aztán? Belőlünk van több. Azt lesheti, hogy hangosan bocsánatot kérjek.
Pedig talán az vallana érett férfira. De én már elértem a határaimat. Képzeletben megrázom magam, mintha ezzel az egész problémacsomó berúgható volna az alá a bizonyos szőnyeg alá. És be is rúgható. Egy időre biztosan. Biccentek, most már valóban barátságosan.
- Általában ez a program, igen. Holdtöltekor sokat van együtt a falka. Máskor lazább a kötelék, de sokan úgy is napi kapcsolatban állnak.
Talán nem érdekli, de belül valami azt súgja, ráfér némi általános információ. A nekem szegezett kérdésre a fejemet ingatom, kár lenne hazudozni. Mindig bizalmatlan voltam az idegenekkel, és különösen egy gyanús férfival nem lennék hajlandó összezárni magamat. Emiatt kár lenne neheztelni. Talán meg sem kellett volna szólítanom egyáltalán a Byron'sban sem: a bestiám sarkallt arra is. Vonzódik a fajtársaihoz, még akkor is, ha a vége aztán az lesz, mint ennek itt. Nem jó természetű farkas, de mit is vártam. Harapásnál talán többet számít a hús, mint az állkapocs.

Egy kicsit tehát azt várom, hogy a fickó elküldjön a faszba. Mert egy kicsit itt is akarom hagyni. Aztán a pillanat letelik, és a kemény arcvonásokon most először valami derűre emlékeztető lágyság ígérete dereng föl. Lenézek a zubbonyára. Hát persze.
Én is mosolygok most már. Azaz: mosolygokféle.
- Ilyen az én szerencsém. Néha mintha minden bokorban rendőrök ücsörögnének.
Nem kérdezek rá, hogy ő micsoda. Ideje hagyni, hogy egy kicsit a kezében tarthassa a helyzetet. Megindulok mellette, immár több helyet hagyva a könyökeink közt mint eddig, azon sem igyekezve, hogy orrhosszal előtte legyek. Mindkét kezem csuklóig a zsebeimbe süllyesztem, a nagymellényű tettrekészséget végleg elhagyva a testbeszédemből.
- Nekem is furcsa volt - csatlakozom hozzá egy sanda oldalpillantással. Halkabban beszélünk, mint fényes nappal szokás, de suttogni nem suttogunk. Nagyjából magunk vagyunk a sötét utcán. - Én csak átutazóban voltam, amikor véletlenül egy elszabadult kölyök útjába keveredtem. Négy év alatt megszoktam a helyzetet valamelyest, de még így is feltűnő, ami Rose Harborben megy. Wilmington a szomszédban szintén érintett, de az arányok egyérteműen enyhébbek, mint itt. Gócpont ez a környék. Gondolom, oka van, hogy te is épp itt kötöttél ki.
Csatlakozom hozzá a rendelésben. Fenevadam a szagokra boldog, nyáladzó búgással kereng pár percet, lelkes akár egy frissen lefogott zsákmányállat láttán. A saját falánkságom mindig elszórakoztatott és ez most sincs máshogy - tulajdonképpen nem fájhat senkinek, hogy öt perc alatt eljutok a sárga krémmel töltött leveles tésztáig, ami az egyetlen desszertjük itt és ha a véleményem érdekelne bárkit, épp elég is. Ahhoz, hogy néha megforduljon a fejemben, be kéne költözni a szomszéd garázsba.
- Nem vagyok mindig ilyen kellemetlen - nyalom le a műanyag villát végül neveletlenül. Az Állat elégedett, ezúttal csak úgy, magában. Az evés legalább annyit segít, mint bármi más. - Lassan tanulok. Régen ettől rosszabb is volt. És nem, nem foglak a zuhanyba is elkísérni. Feltéve, hogy van hová menned, és nem másfél órája tett le a pályaudvaron a busz.
Egyenruha ide vagy oda. A helyzetével kapcsolatban jobb, ha meg sem próbálok találgatni.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie UjObPmH
User :
hellebore

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyCsüt. 25 Ápr. 2024 - 21:34



Nem akarunk bajt,
igaz?
Egy beszélgetés vezetése nem csak a feleken múlott. Közrejátszott a hangulat, az ingerek, minden. Ezekből pedig nekem az utóbbi napokban rettentően sok volt. Valami veszettül felerősítette és ettől szabályosan hülyét kaptam. Egyszerűen nem értettem a miértjét, mi olyan más, mi olyan kiélezett. Mint hajsza a túlélésért, minden egyes lélegzetvételért, amit én tehettem meg anélkül, hogy a farkas akarata kihatott volna rám.
Kifúj, beszív.
Most nem engedhettem meg magunknak, hogy Ő vegye át az irányítást, a fickó bármennyire is tűnt csuklóból provokatívnak. Sokan azt hiszik, hogy a nyílt provokálás az igazi, az ami visszakézből pofonnal jár. Pedig az alattomos sunyi rosszabb volt, beette magát a sejtek közé, a gondolatok sodratába és nem eresztett. Szívesebben küldtem volna el a francba, de nem akartam egy nyílt konfliktushelyzetet a falkával. Fogalmam sincs miféle viszonyban volt velük, arról pedig még kevésbé, hogy a falkát mégis mi gerjeszhette volna haragra. Nem lett volna a legcélravezetőbb máris az első hetemen mindenkit magamra haragítanom itt.
Kifúj, beszív.
- Nem azért, de szerintem senkinek nem tetszene, ha kéretlenül is belemásznál az aurájába. - ó igen, a magány nem volt nekem ismeretlen. Immáron nem csupán féléve volt társam, nem, az annál sokkal régebb óta üldözött, döngölt a földbe és uralt le. Hogy mégis mire volt szükségem? Fogalmam sincs, higgadtságra? A férfi nem segített annyira hozzá, a farkas pedig még mindig éberen figyelt. Neki határozottan nem tetszett a másik fölényes magatartása annak ellenére sem, hogy nyugodt maradt. Határozottan zavarta, éreztem. A cigi némiképp enyhített a feszültségemen, de hogy teljesen feloldozzon, ahhoz most másra volt szükségem. Viccelni igyekezett, amiért valahol hálás voltam, valahol pedig úgy éreztem ez nem az az időzítés. De a kísértésnek már nem engedek, hogy ezt a szemére hányjam, hümmögtem rá csupán. Szívtam egy utolsó slukkot a cigiből mielőtt elmorzsoltam volna a talpamon, aztán az eddig hónom alá csapott sapkát a fejemre igazítsam.
- Szóval felétek a közös vadászatot preferáljátok. - szűrtem ki az összegzést a fogaim között, inkább szerettem volna ezen a szituáción eltűnődni, mintsem azt mutatni, halvány lila dunsztom nincs a falka működéséről. A farkas ugyan sugallt nekem sokfélét, de ennyire intenzíven még eddig őt sem kényszerültem a figyelmem középpontjába helyezni.
- Nem tudom, te beülnél csak úgy egy helyre egy random idegennel, ha nem kellene rá vigyázni? - nem válaszoltam a kérdésére, nem szerettem ismételni magam. A visszafordítás viszont most úgy fest a fegyverem kezdett lenni az utóbbi időben.
Hosszan eltűnődve elpillantottam a hely felé. A megjegyzésére most először akaratlanul is kiült egy fálmosoly fajta, hiszen elég nevetségesen festett már csak a feltételezés így, hogy tetőtől talpig egyenruhában voltam.
- Remélem tudod, hogy ezt már abban a pillanatban elbuktad, hogy kiejtetted a szádon. A városlakók többsége rendőrnek néz. - tulajdonképpen félig-meddig az is voltam. De csak annyira, mint ahogy a tengerészgyalogost próbálják a partiőrséghez kapcsolni. Ez a megjegyzése azonban már kicsit talált, jobban mint a vicce.
- Nekem rettentően furcsa, hogy ennyi mindenki nem ember itt. - még útközben vetettem fel ezt a témát. Ha már ennyire ragaszkodott ahhoz, hogy megmutatja a helyet, akkor úgy döntöttem egy lépést engedek neki. De csak egyet. Aztán már el is hallgattam, mert fogalmam sincs, hogy errefelé miről mennyire nyíltan lehetett beszélni. Inkább kikértem egy nagy adag gyrost abból a fűszeresebb fajtából. Láttam ugyan a fizimiskám láttán mintha csöndesebb lett volna a beszélgetés a pult túloldalán is. De most nem akartam zavartatni magam, csak a karom mellé raktam a sapkát a pulton amennyire lehet mindentől távol.
Charlie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyCsüt. 25 Ápr. 2024 - 12:41

Rágyújt. Mélyen leszívja és lenn is tartja a füstöt, és ettől mintha engedne egy leheletnyit a fóliaként ránk tapadó, tűréshatár közelébe feszített légkör. Persze csak mintha. A dohányfüst végül is kiutat talál az emberférfi
(farkaskölyök!)
irdatlan tüdejéből, s ezzel visszatér minden eddigi üvegezett törékenység is kettőnk közé. A bemutatkozásom közel sem hatja meg. De azt lefogadom, hogy utat talált hozzá. Felismerem a makacs ingerlékenységet a szúrós szempár kőkemény pillantása mögött, a mohó igényt egy kis kötekedésre, egy kis tengelyt-akasztásra, egy kis cselekvésre erőből ahelyett a bénító, riadt gyengeség helyett, mely szétrágja az idegrendszert belülről ilyen éjszakákon. És nappal is. Élénken emlékszem, ahogy a rendőrségen tehetetlen dührohamomban félresöprök egy rozsdamentes asztalt puszta kézzel, tőből leszakítva a saját körmömet közben. Legalább egyet, de talán több is bánta. És Aida csak vigasztalni akart.

A sorstársam tulajdonképpen egész jól bírja magát. Nem mintha nekem eszembe jutna vigasztaló dolgokkal próbálkozni. Úgysem használnak. Ha hasonlítunk egy kicsit is, csak feldühítem vele. Meg aztán, ennyire jó ember sem vagyok; a bestiám épp szabályos nyújtózkodásnak adja át magát, hogy végre fölényben lehet. Ellenségesség nélkül hegyezi a fülét, önmagával való elégedettsége továbbra is tapintható - nem mintha ne tudná nagyon is jól, hogy ez is van olyan ingerlő, mint bármi más, a kéjelgésnek mégsem tud egészen ellenállni. Kövér koncot tépni a más rovására - ezt a tulajdonságot nem a harapással együtt kaptam.
De azért nem mosolygok, amikor rám mered.
- Miből gondolod, hogy én rászorulok?
Végigmérem megint, a cipője talpától a feje búbjáig. Kiérzem az illatodból, hogy nem csak mérges vagy. Nem ám. A szám sarka kissé lebiggyed, reá szegeződő tekintetem ellenben csupa békülékeny gyengédség. Sercegő hang kíséretében végigsimítok az államon. Addig hallgatok. Aztán már nem.
- Rosszul gondolom?
A hangomban szikrányi csupán a kihívó keménység, máskülönben a tőlem jól megszokott finom bársonyosság uralja. Fel vagyok készülve egy ingerült előrelépésre, egy baszdmegre, a megsebzett büszkeség megannyi hirtelen kisülésére, de arra is, hogy állja a sarat. Valójában nem is tudom, melyiket tartom valószínűbbnek.

A megjegyzésre némi önirónia habzik föl bennem, és az előbbi kötekedés miatt meg is érdemli, hogy belelásson. Úgyhogy engedek. Mint egy úriember.
- Van, amivel szívesen töltöm az időt ilyenkor - felelem s a szemöldökömet szándékosan emelem olyan magasra, amennyire lehetséges, hogy neki is leessen: ez itt épp egy hamisítatlan disznó vicc. Ha már úgyis megzavart az imént azzal a kis veszekedős közjátékkal. - De a falka társaságát csak két nap múlva kezdem igazán keresni. Holdtöltekor együtt vadásznak. Ilyenkor inkább csak megpróbálok az Állat kedvére tenni... amennyire lehet. Segít megőrizni a józan eszemet.
Nem tanács... ha nem akarja. Egyébként is, keveset tudok a hozzám hasonló szerencsétlen korcsok eltérő igényeiről - valójában csak most, a kemény vonású arcot nézve jövök rá, milyen keveset. Félrebillentem a fejem az újabb szúrós megjegyzésre, mintha azt mondanám, ugyan kérlek.
Még szép. De tudod, hogy az vagyok.
- Beülnék. - Vonok vállat már-már elegánsan. Laposan nézek rá, a szemhéjaim nehéz, rövid pillanatra komollyá váló takarásából. - Te nem? Ha fordítva lennénk.

Kis szünet. Nem is kell mondania semmit, ha nem akar. Az is lehet, hogy egyszerűen faképnél hagy. Nem vagyok én való erre. De egyedül maradni... szinte biztosan nem érdemel ilyet. Bárcsak itt lenne Mara!
De nincs itt. Úgyhogy előrefelé bökök az állammal, vagy kétszáz yardnyira lefelé-irányba az utcán, ahol rövid sorban kőből épült garázsok állnak rendezett sorban. A belváros ott kezdődik... vagy esetünkben ér véget, kevésbé magasztos házsoroknak és üzleteknek adva át a helyét. Az egyik garázst átalakították, felfelé nyíló barna vasajtaja ütközésig a helyén, mögötte tompa neonvilágítás hirdeti, hogy nyitva hétköznap éjjel-nappal, és hogy eredeti török ételek. Nagyjából háromféle, mert kinek fér bele étlapot tartani háromszáz négyzetlábnyi helyen? Én persze tudom, hogy az éjjel-nappal is inkább barokkos túlzás egy ilyen kisvárosban. De most éppen állja a szavát a tulaj. Ide érezni a fűszeres sült hús nyálfakasztó illatát.
- Amoda lenn. Most még rendőrökkel sem fogunk találkozni, pedig szeretnek itt enni.
Nem a legjobb társaság, de késő van már ahhoz, hogy Duke emberei kitolják az orrukat a szabad ég alá merő kötelességtudatból... más meg nem jár oda a környékbelieken kívül. A vacsoraidőnek rég vége. Még az is lehet, hogy egyedül leszünk.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie UjObPmH
User :
hellebore

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyCsüt. 25 Ápr. 2024 - 9:27



Nem akarunk bajt,
igaz?
Bosszantott, hogy nem találtam semmi kivetnivalót a viselkedésében. Csak állt nyugodtan, várta, hogy mozduljak. Egy pillanatra sem vettem le a férfiról a szemem, a farkas pedig legbelül továbbra is feszült érdeklődéssel fürkészte a szituációt. Az teljesen új volt mindketőnknek, hogy ennyien vegyenek körül és ennyi inger érjen minket. Nem is igazán bírtam szusszal, többször fájt a fejem és éreztem magam az átlagosnál is levertebbnek. Örülnöm kellett volna a szerzett képességeimnek, mégis inkább mételyként befúródó rákfeneként tudtam csak viszonyulni ehhez. Gyűlöltem vérfarkas lenni. Gyűlöltem, mert nem volt választásom. Gyűlöltem, mert nem tudtam kontrollálni és gyűlöltem mert elvette tőlem az egész eddigi életemet.
Bosszúsan fújtam egyet a kijáratnál amint az ajtó becsukódott mögöttünk. Mostanság egyébként sem voltam a türelem mintapéldánya, hát még amikor szemmel is tartottak. Nem csak felcseszett ez a felszolgálói hozzáállás, úgy egyáltalán nem volt semmi sem jó így két nappal telihold előtt.
Nem akartam, hogy  most pattanjon el a cérna, elvégre ő is hozzájárult a békés szétváláshoz.
Nehéz volt mégis beismerni magamnak, hogy ehhez egy ilyen közbelépésre volt szükség. Mindig a magam ura voltam, megoldottam valahogy ha szar helyzetbe keveredtem. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy közbeavatkozzanak, ahhoz pedig főleg nem, hogy nem kimondottan de őrizzenek. Elég volt az őrizetekből.
Jó érzéssel szívtam bele a cigibe és élveztem ki minden egyes másodpercét a pillanatnak. Csupán ennyi ideig tehettem meg, hogy nem veszek tudomást a mellettem ácsorgó jelenlétéről. Még mindig meglepett, mennyire higgadt. A farkas gyanakvása persze ettől cseppet sem csökkent, sőt. Csuklóból kérdezhettem volna vissza, hogy akkor kié, de magától is megadta a választ.
Szóval hasonszőrű... ennek most örülnöm kellene?
Még egy slukkot szívtam, ahogy a vigyorát figyeltem. Tényleg kivárt. Tényleg nem tudtam volna mögöttes szándékot látni. De miért akarom ennyire, hogy valamibe beleköthessek? Zavart, hogy úgy járt mint én. Fogalnma sem volt arról, hogy én milyen közegből jöttem.
- Miből gondolod, hogy én rászorulok? - akkor fordítsuk meg ezt a beszélgetést. Fene a magabiztosságát, szabályosan feszélyezett, arról nem beszélve, hogy feltolult a megannyi negatív érzésem mindezzel kapcsolatban. Pontosan tudta, hogy min mentem át. Ezt kár lett volna tagadni is.
- Gyanítom szívesebben töltenéd az időd a falkád többi tagjával. - azt már tisztán leszűrtem, hogy a helyiek nagy része ide tartozott egy brancsba. Ha tippelnem kellene, nagyobb eséllyel hibázok erre rá mint arra, hogy olyan magányosan kószál, mint én. Nem is akartam sok vizet zavarni. De ez roppant mód érdekelt.
- Valami azt súgja akkor is beülnél velem enni, ha nem lennél éhes. - de ismertem ezt a végtelen falánkság érzést, nem kellett belőle kiselőadást tartani. A farkas legbelül tartózkodón hátrált és megadta magát az éhségnek.
- Melyik az a kajálda?
Charlie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyVas. 21 Ápr. 2024 - 19:25

Megmosolyoghatnám a fiatalember makacs és merev távolságtartását, ha nem emlékeznék rá magam is igen élénken, milyen érzés vadonatúj vérfarkasként csetleni-botlani a kitágult világban. Ő ráadásul egy szál magában van: lefogadom, hogy ha volna valakije, nem tudta volna csak úgy lerázni két nappal holdtölte előtt. A sejtéseim és a nagyon is beszédes jelek alapján, amik úgy sütnek belőle, mint világítótoronyból a fény, valójában csak túlélni próbál... ahogy épp sikerül. Ha innen nézzük, szerencsém van. Ennél kevesebbért is rám támadhatott volna. Még csak nem is a legrosszabb eshetőség.

Türelmes csendben várom, hogy kibosszankodja magát, villámló tengerzöld vasvillatekintete sokkal inkább horoghegyű szigony benyomását teszi ezúttal. Ha nem tudnám, hogy farkas készülődik odabent, elektromos angolnára is fogadhatnék. A saját fenevadam természetesen megéri a pénzét; finomhangolt érzékei azonnal elcsípik az idegen ragadozó felpiszkált füstölgését, s hogy nagyságát megmutassa, felvágósan nyugodt marad. Közben persze ott dolgozik benne a veleszületett hajlam is a megalkuvásra, mert ennél messzebb nem megy. Vérbeli tehetség, ha könnyű győzelmet szimatol. A kékzöld tekintet veszedelmes kettős irányzéka egy utolsó, makacs pillanatig még égeti a célkeresztet a csapos homlokába, aztán a kóbor jövevény nagy nehezen visszafojtja a haragját. Amannak van elég esze, hogy inkább ne is reagáljon a csípős megjegyzésre.
És már kint is vagyunk az utcán.
Megy ez.

Odakint szembefordul velem. Most viszonzom a méricskélést. Nincs benne kihívás, ahogy apróra szemügyre veszem a termetét és a színeit - nagy, őszies tónusoktól uralt, csupa izom mégis mozgékony férfi. Fiatalabb lehet nálam, bár idősebbnek is elmenne. Ugyanolyan magas, mint én vagyok, nálam keményebb kötésű, nyíltabb és ruganyosabb mozgású. Szemét még a késő este gránitszürke takarásában is zordan összehúzza, nyakában meg abban a szögletes, már-már rövid állkapcsában feszültség híján is kemények az inak. Nem hasonlítunk. Csak abban, ami az éjszakai ég alatt igazán számít, míg odafent kifordult, kihűlt szemként fehérlik a Hold.
Kedvelem a cigaretta illatát: régi játékom volt, hogy illatról próbáljam a márkát megtippelni, és most elkapom a pillantásom, nehogy meglássam a logót, mielőtt ez megtörténhetne. Lucky? Camel? Berozsdásodtam már kamaszkorom óta, hiába kaptam a rutinom helyett farkasorrot. Szusszanok, elidőzve a látványon, míg az öngyújtóval szöszmötöl. A hangom marad kiegyensúlyozott, reá függesztett tekintetem él nélküli meleg fényekkel van tele. A mosolyom nemkülönben, bár abból lehetetlen mindent kiköszörülni.
Azért igyekszem.
- Nem - felelem lágyan. - Nem az alfáé. Hanem... énrajtam itt a harapás nyoma. Itt is marad örökre. - Röviden, egyetlen villanásnyi időre elvigyorodom. - Nyugi, nem akarom megmutatni. De ha nem bánod... néha még most is jól jön, ha nem kell egyedül elviselnem ezeket a napokat. Legalább nem teljesen. És ami azt illeti, tudnék enni.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie UjObPmH
User :
hellebore

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptySzomb. 20 Ápr. 2024 - 13:26



Nem akarunk bajt,
igaz?
Újszerű érzés volt ennyire intenzíven a telihold vonzásába kerülni már kettő nappal ezelőtt. Tartottam egy kissé tőle, hogy elvesztem a kontrollt és kiszabadulok. Nem is akartam sokáig maradni csak felmarkolni némi kaját és lelépni. Megfogadtam, bennem tartás van, hogy csak úgy szabadjára eresszem az ösztönöket. Épp elég baj volt, hogy ahogy folytak a napok, egyre ösztönszerűbben reagáltam másokra. Rövid, tömör parancsszavak, akár csak a vezényszó a fronton. Célja egyértelmű, gondolkozást mellőzően érvényre juttatni. Rettentően ismerős volt, de az én akaratom fölött volt kontroll, ha a puskával a kezemben feladatot teljesíteni mentem, azt előtte gondosan megtervezték lépésről lépésre.
Nem volt pardon.
A fickó óvatosnak tűnt, nem mutatott továbbra sem dominanciát, ezzel pedig éreztem, nem hergelte tovább a bizonytalansággal átjárt bestiát. Soha senkivel nem kellett hosszabb ideig konfrontálódni mint néhány másodpercnyi villanás. A bizalmatlanság sem kifejezetten ellene szólt, a vadság magából eredt, hiszen sosem próbáltam meg én sem másképp állni hozzá. Nem éreztem sosem a harmóniát a farkassal, ami olyan érzés volt, mintha farabjaira hasadt volna a lelkem holdtöltéről holdtöltére. De hiszen sosem mutatott senki nekem utat.
- Egy cipőben. Milyen találó. - elismerően hümmögtem, egy aprót hátra lépve a pulttól. Tényleg alaposan szemügyre szerettem volna venni, mielőtt még bármi meglepetés érne. Attól még nem éreztem magam bűnösnek, mert nem szavaztam meg neki azonnal a bizalmat. A bizalom olyan ajándék, amelyet nem könnyű megszerezni. Hát még örökül adni.
- Nos jó állampolgári kötelességükhöz híven legalább betartják a zárás szabályait most már. - alaposan megnyomtam a "most" szócskát, mert még mindig elégedetlen voltam a hozzáállásukhoz. Egy valamit nem szerettem azon túl, hogy bármi a személyemet érintő dologgal baszakodtak volna, amikor ezzel egyesek voltaképpen szembeköpték saját magukat. De hát ilyen az emberek valója, sokszor részrehajló és aljas.
A férfi nem csak felnevetett, de meglepően higgadtan fogadta a bizalmatlan bemutatkozásom. Furcsa volt azok után, hogy eddig a legtöbb összetűzés során csupán ellenszenvet tapasztaltam más vérfarkasoktól. Mind a territóriumát védte, noha én azt el sem akartam venni. Az itteni falka egyes tagjaival is volt már szerencsém szemezni tisztes távolságból, de még egyikkel sem beszéltem. Nem akartam semmit, ami az övék volt. Csak békét és távolságot. Mintha a farkas is egy kissé higgadt volna, de a figyelem továbbra is pattanásig feszült volna. Valamit sejt, ami nekem nem ilyen egyértelmű?
Vetettem egy pillantást a pultos felé, végül csak a szavai nyomán bólintottam egyet. Menjünk. Néma hallgatásom csupán abba volt beleegyezés, hogy előttük semmit nem szólok.
- Remélem legközelebb lesz némi vendégszeretetük is. - szúrtam még egyet oda a pultosnak, mielőtt még sarkon fordultam volna. Győzködnöm kellett magam, hogy ne szóljak még semmit. De odakint már méregettem Charlest. A férfi nem úgy festett, mint aki tágítani szeretne.
- Mondanám, hogy innentől egyedül is megy... de azt gondolom, hogy a nagylelkű felajánlásod mögöttes szándékú. Kíséretet is kapok? - forszíroztam a kérdéssel, miközben önkéntelenül is a doboz cigi után nyúltam. Átkozott stressz, képtelenség erről leszokni.
Pedig régen nem volt ilyen.
Átkozottul bosszantóan tapadt, éreztem, hogy a cigi sem csillapítja a tarkót bizsergető feszültséget, ami újból betriggerel és az elmém mélyéig hatol. Próbáltam a gyújtással szöszmötölni, kitartani a nyugalom látszatát. De ő gyanítom tudta nagyon jól milyen ez.
- Szeretnél szemmel tartani, igaz? Az alfa utasítása?
Charlie & Archie




I'm okay.
Archibald Collins
Omega, falka nélküli farkas
Archibald Collins
Elõtörténet :
Karakter idézet :
"Until now, I thought this was my path, and I was walking along it, until suddenly the ground disappeared from under my feet, and now I feel like I'm stumbling around in a vacuum, without any compass or compass."
Play by :
Aaron Taylor-Johnson
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Tumblr_inline_p0268kcbMe1sirj9i_250
User :
Kaynemar

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie EmptyPént. 19 Ápr. 2024 - 9:56

Az idegen férfi idegen bestiájában enged a feszültség... na nem sokat. Éppen csak eleget ahhoz, hogy ne legyünk karnyújtásnyira egy fekete karmokkal megtűzdelt pofontól, amely után fertőtlenítővel kellene felmosni. Persze nem kerüli el a figyelmem a sötét bundás kan előrefelé fordított füle és felszegett feje sem. Pillanatig se érzek felőle semmiféle alárendelődő viselkedést és ez kissé piszkálja az önérzetemet; egyfelől mert annak a falkának a tagja előtt áll, amelynek a territóriumába lépett, másfelől meg - mert ugyan ránézésre könnyedén beljebb vehetné néhány centivel az ingem nyakát, amíg csak el nem megy a hangom - eléggé egyértelmű, hogy frissnek számító kölyök csupán. Négy lábon énnálam lenne a cérna. Nagyobb a mellény rajta tehát, mint kellene, és jól is esne a rovására domborítani egy kicsit, de itt és most hagyom elcsúszni a dolgot. A lényeg, amiért egyáltalán idejöttem az, hogy a pultoskölyök megússza cakkozatlan fülekkel, mégis.

- Az hát - ajándékozom meg felemás mosollyal. - Persze lehet, hogy inkább személyre szól ez az egész. És akkor egy cipőben járunk.
Érzem magamon a késéles tekintetét. Élvezem, ha megnéznek, különösen ilyen napokon, úgyhogy hagyom is neki. Hadd vándoroljon végig a szúrós zöldeskék szempár a homlokomba hulló kusza szálaktól a szédítően gyorsan kiütköző borostámig. Kora reggel még sima volt a képem - így, hogy közeleg az alakváltás ideje, képtelenség lépést tartani a körmeimmel meg a szőrrel. Nem annyira látványos, hogy megbotránkozzanak rajta, de azért érzem a különbséget a régi, emberi testem után. Kíváncsi vagyok, mindenkinek ezek jutottak-e vagy más kellemetlenségek is rejtőznek a kihúzható rövidebbek közt.
A bosszús, szurkálódó megjegyzésre nevetnem kell, nem is fojtom vissza: egyként csodálhatják meg mindketten a fölvillanó, sok pénzből helyrehozott fogazatomat. A hang inkább torokhang, de még így is átjárja - hallom - a rám oly' jellemző simulékony dallamosság.
Ezt jól megkaptátok.
- Jelen esetben inkább arra vall, hogy tíz elmúlt - vonom fel a szemöldökömet, hogy a hangsúly az alóla elővillanó pillantásban ugrándozó derűs lidércfényekre tevődjön át. - Charles Talent Manx. Üdv a Byron'sban. A nemkívánatos vendégek között. Ha gondolod, átsétálok veled a törökhöz, nem vészes távolság. Kebab éjjel-nappal van, bár remélem, inni nem akartál. Mert ott sós joghurt vagy kóla a választék.
Itt meg nem fogják kiszolgálni, ami végül is ugyanaz. Sőt. De ő valószínűleg még nálam is jobban tudja, hogy az Államokban tilos az utcán alkoholizálni, így a bódék és hasonlók mellőzik az ital árusítását. Újabb érv mellettük. Nem hinném, hogy nemet mond, de azzal sem tudna lerázni. Akár úrrá lesz rajta a farkas éhenkórászsága, akár nem, magára hagynom nem akarózik a város közepén. Eszem ágában sincs úgy hazamenni, hogy egy zabolátlan vérfarkaskölyköt hagyjak kószálni az utcán.



There is always the return.
And the wound will take you there.
Charles Talent Manx
A rose harbori falka tagja
Charles Talent Manx
Elõtörténet :
Titulus :
rose harbor temetkezési vállalat sofőrje
Zenedoboz :
Karakter idézet :
‘no creature can learn that which his heart has no shape to hold.’
Play by :
Zachary Quinto
༄ ༄ ༄ :
Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie UjObPmH
User :
hellebore

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
TémanyitásNem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty

Ajánlott tartalom

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie Empty
 

Nem akarunk bajt, igaz? - Charlie & Archie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém
» Straight or Not?
» Nem kell félnem a bűnöktől!
» Te itt? - Mara & Archie
» Archie morzejelei