Gondoltad volna?
- Aident a közössége jóképűnek tartja, ha lenne egy top10-es lista Rose Harbor legszexibb huszonéves fiú arcairól, tuti felkerülne rá, de csak tízedikként, mert nem elég népszerű ahhoz, hogy előrébb kerüljön.
- rövid - néha kicsit hosszabb - szőke, szőkés barna haja van, amit az édesanyjától örökölt.
- mindezt pedig kék színű szemei koronázzák meg, jól lehet nem nagy szám, ha a szőke kékszemű sztereotipiát erősíti ezzel csak, de őt nem érdekli, ha a Charming Prince jelzőt aggatják rá; eddig senki sem próbálkozott hasonlóval szerencsére vagy ha igen, akkor Aiden nem tud róla.
- 43-as a cipőmérete, bár ez ugye felesleges információ, ez csak akkor számít ha valaki elköveti azt a hibát, hogy cipőt ajándékoz neki a születésnapjára; ha váráslás előtt ő nem próbálja fel, akkor mindig szorítani fognak az ajándékba kapott cipők vagy nagyok lesznek, hiába a számozás, semmit sem jelent az ő esetében.
-  gyerekként úgy hitték kis pufók lesz és felnőttként majd problémái lesznek ebből, de akik ilyesmit jósoltak neki azok tévedtek, elkezdett tornázni, edzeni és sokat mozogni, hogy egészséges lehessen;  kocogás közben ismerte meg a barátnőjét is, irtóra gáz szitu inkább nem beszél róla.
- az öltözködési stílusa pedig eskü nem lopott a színész Rudy Pankowtól! , mindig maga válogatja ki a legkényelmesebbeket, a feszülős, szúrós, kötött holmik nem az ő világa.



Jó tulajdonságok:
- elemző:  Nagy figyelmet fordít a részletekre és igyekszik minden apró aspektust megjegyezni, amit majd később kamatoztathat és fel is használhat. Szerepek kiosztásakor nagyon fontos, hogy olyan karaktert osszon egy színészre, színésznőre aki teljesen bele tudja élni magát a szerepbe. Persze látja és tudja ő is, hogy valakinek vágyálma eljátszani egy főszerepet, de ha az illetőre az a főszerep nem illik rá, akkor a csillagokat is lekönyöröghetik neki, nem fog változtatni. A próbákon idővel úgyis kiderül, hogy neki volt igaza és ha nem ismerné a kollégáit valószínűleg komoly harcok folynának. Így is van néha, de azokat mindig megtudja szüntetni, még mielőtt hatalmas felfordulás alakulna ki, persze ez csak akkor lehetséges ha ő is jelen van.
- türelmes: Tudja, hogy nem mindent lehet elsőre felfogni és megjegyezni, ezért ha valamit el kell magyarázni, akkor bizony ő az embered. Aiden ugyanis ha a legbutább kérdéssel fordulsz hozzá vagy a legegyértelműbbel, akkor sem fog kinevetni téged és azt mondani, hogy inkább keresd meg Google-ön a választ. De nem csak ilyesmiről van szó, a türelmessége abban látszik meg a leginkább, hogy az édesanyja hitegetései ellenére kivárt minden találkozót, amiből végül semmi sem lett az esetek túlnyomó részében. Csalódott volt, igen, de ez nem törte meg őt, a kérdéseid sem fogják, még akkor sem ha rendszeresen ugyanabban kell segítenie neked. Az elején ő is lassan tanult, éppen ezért nem ítélkezik, ha te is hasonló cipőben jársz, maximum javasolni fog egy jegyzetfüzetet, noteszt, ami neki segített, talán neked is fog.
- segítőkész: Bizonyára lesz olyan alkalom amikor valakinek szüksége lesz egy plusz két kézre, mondjuk a cipekedésben vagy bármi egyébben. Nos, ha látja, hogy elengedhetetlen, hogy ne vesse be a tudását az illető szerencsétlenkedése ellen, akkor természetesen nem ücsörög ölbe tett kézzel, hanem intézkedik. Persze nem csak ebben, ha nehezen megy a matek vagy lövésed sincs, hogy mit vár el tőled akkor megmutatja. Elég ügyesen gesztikulál, az arcmimikája is sokoldalú, rengeteg érzelmet tud kifejezni, szóval ha látod rajta, talán könnyen eltanulhatod. Joggal kérdezheted, hogyha ilyen jól megy neki ez, akkor miért nem lett inkább színész, a válasz pedig nagyon egyszerű: lámpalázas. Téged azonban nagyszerű színésszé, színésznővé fog változtatni, ha hagyod neki, meglásd!
- odaadó: Ha tényleg sikerült megkedveltetned magad vele, akkor bizonyára feltétel nélkül szeretni fog téged. Gyakran elvakultként viselkedik, szent lehetsz a számára, olyannak láthat amilyen valójában nem vagy és olyasmiért is szerethet, ami nem te vagy. De ha megismer, ha felfeded előtte az igazi lényedet se kell csüggedned, mert ezt a bizalmad jelének veszi és még inkább, még intenzívebben fog kötődni hozzád. Már ha akarod, hogy kötődjön hozzád, ha nem, akkor ne áltasd feleslegesen. Romantikus oldalát minden bizonnyal az apjától örökölhette, mert ahogy az apja is szereti elhalmozni imádata tárgyát, úgy Aiden is kikerget majd az ajándékokkal a világból. Túlzásba persze nem esik azért, inkább programötletekkel áll elő, szóval ha nem a barátnője vagy, hanem a barátja, akkor is számíthatsz tőle hasonlókra, mert a barátaival sem viselkedik másképpen. Ha látja rajtad, hogy rászorulsz egy kis biztatásra nem fogja annyiban hagyni, mond pár biztató szót amitől egy-kettőre összekapod magad, mert ha nem törődne veled és nem aggódna egy kicsit érted, valószínűleg szóra sem méltatna.
- kíváncsi: Ha egyszer belekezdtél valamibe ne hagy abba, fejezd be a mondatodat. Esetleg sikerült felkeltened az érdeklődését és gonosz mód nem mondasz el neki valamit. Amit érte kapsz, az végtelen nyaggatás amíg meg nem nyílsz előtte. Az egy dolog, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik, de ha nem lettek volna kíváncsi emberek, akkor még a tüzet se fedezik fel az ősemberek. Szóval ha teheted, akkor ne csigázd fel az érdeklődését és talán békén hagy egy életre. Ha meg sikerült neked, akkor készülj fel a legrosszabbra, mert a nyakadon fog csüngeni, mint egy kis majom. Sajnos ezt a tulajdonságát gyerekkora óta sem nőtte ki, emiatt nem egy meglepetést szúrt el, amivel őt akarták meglepni. A Mikulás kilétéről is előbb tudott, minthogy az apja bevallotta volna neki a nagy igazságot az ajándékokról.

Rossz tulajdonságok:
- ravasz:  Olyan akár egy róka, aki behízelgi magát a kegyeidbe és amikor nem számítasz rá, ha éppen megbántottad őt, akkor az információt amit tud rólad ellened fordítja. Vagy felhasználja a gyengeséged és ott üt ahol a legjobban fáj neked. Tehát ha két lehetőséged adott, akkor inkább választ azt, hogy nem fordítod őt magad ellen, mert barátnak jó, de ellenségnek még rosszabb, főleg ha nagyon-nagyon felbőszíted őt. Na akkor lehet, hogy harmadjára már harapni fog. Igaz kicsit, de neked fájni fog. Neki... Valószínűleg megfogja bánni, de addig is téged fog okolni, mert te nem voltál elég figyelmes és nem láttad, hogy valójában mit szeretne. A figyelmed, természetesen és azt is látja, hogyha nem neki szenteled azt, de semmi baj! Meg fogja szerezni magának.
- makacs:  Nehéz eltántorítani a céljaitól, amit egyszer a fejébe vett azt biztosan véghez is viszi és addig nem nyugszik amíg ezt meg nem tette. Ha valamit kérnek tőle akkor azt ugyanilyen határozottan teszi is meg, ügyelve, hogy senki se tudja őt más útra téríteni. Ugyanakkor nagyon ragaszkodó, főleg akkor, ha valaki az ő véleményét ócsárolja. Állandó jelleggel kitartó s, ez nem enyhül egyik napról a másikra, sőt éppen ellenkezőleg. Kitartása akkor nő ha látja ellenfele mennyire igyekszik úgymond legyűrni őt, amit különös képen nem igazán szeret, mert szereti ha az övé az a bizonyos utolsó szó.
- válogatós: Az élet minden terén jól megnézi, hogy mit választ. Legyen szó ételről, személyről vagy bármi más tárgyról, ha nem tetszik például a szemének amit lát akkor azt biztosan nem választja ki. Egyesek szerint szívtelen, nem pedig válogatós, de ez csak rossz híresztelés, mert ha szívtelen volna, akkor nem nyerte volna el senki szívét. Pontosabban senki olyanét, aki neki is tetszik.
- csöndes: Van olyan pillanat amikor megered a nyelve, viszont legtöbbször hallgatag és csak  úgy harapófogóval kell kihúzni belőle az információkat, amiket tudni akarunk róla. Gyerekkorában is ilyen volt, ez felnőtt korára se változott semmit, most sokkal határozottabban és ellenszenvesebben véli azt, hogy hallgatni arany, ezért mérlegel előbb, majd csak utána beszél, ha kell vagy ha kérdezik, de akkor mindent elmond. Tényleg mindent és le sem lehet lőni még ágyúval sem.
- tréfás: Értékelhetetlen viccei vannak, ez tény, de ha úgy dönt, hogy megtréfál akkor ne ijedj meg. Pusztán így próbálja felvonni magára a figyelmet, mert alapjáraton komoly és valami változást akar, amitől biztos megváltozik róla a véleményed és rájössz, hogy van benne is némi rosszaság. Csak jó mélyen elásta magában, nehogy kedvesnek lásd vagy ami rosszabb a szívedhez nőjön és ne engedd el őt sohasem. Na jó, valójában pont ez a célja, hogy megkedveld, de ezt még magának sem vallaná be igazán. Inkább kiéget a próbálkozásaival, neki nem megy olyan jól a bolondosság, mint az apjának, de dolgozik az ügyön.


Első találkozáskor valószínűleg te nem fogod észrevenni rajta, de ő érezni fogja magán, hogy "szégyenlős", kerülni fogja a tekinteted, inkább néz másra, mint rád mert zavarban van. Nem ismer még, ezért nem tudja teljesen elengedni magát, de ha magadra vonod a figyelmét akkor hidd el megbátorodik. Alapjáraton nagyon érdeklődő és igyekszik leküzdeni ezt az érzést önmagában, de ha felenged, biztosabban fog hozzád fordulni és talán azon szerencsések közé tartozhatsz, akik beférkőztek a bizalmába. Ő türelmesnek tartja magát, de hozzá is éppen olyan türelmesnek kell lenni.
Alapjáraton nem ellenségeskedik, de ha te többször is ellene fordulsz, akkor ő sem lesz kedvesebb. Sőt, inkább elkerül ha teheti. Ha ez a színházban történik meg? Ne aggódj el tudja különíteni a személyes érzéseit a munkától, attól, hogy te szar alak voltál, nem kapsz egyből olyan szerepet amit te a személyes bosszújaként foghatsz fel.


Haladószelleműnek tartja magát, de a különleges "emberekről" semmit sem tud. Neki a tehetséges személyek jelentik a különlegest, bár gyanakvó egyesek, hogy képesek tovább bírni valamit, amit ő nem, de ezt eddig a több edzésnek és a kitartás jeleként értelmezte. Ha valaki előtte változna át emberből valamivé vagy mutatna valami "bűvész trükköt" ami kiakasztóan valódi, valószínűleg az ártó szándékút fogja látni benned, hiába légy a világ legkedvesebbike fajtádból. De ha szépen adagolod neki, mint egy kisbabának a bébiételt valószínűleg fel fogja dolgozni és át fogja értékelni mindkettőtök életét, kapcsolatát. Főleg téged fog átértékelni, mert nem fogja először elhinni, hogy ez is te vagy. Bár Aiden szeretete valószínűleg még ennél is nagyobb, hogy a másságod miatt eltoljon magától és emiatt megszakítsa veled a kapcsolatot teljesen.


○ 4 évesen

Iszonyatosan kíváncsi voltam és a lehető legnagyobb lelkesedéssel masíroztam oda hozzá, csodás volt az idő korán reggel volt, sütött a nap, remélhetőleg mazsolás kalácsot vagy mézeset, mert ezt ezeket nagyon szerettem. Most is valami sütifélét ettem volna, ha nem lett volna túl korán hozzá. De lévén, hogy én már ébren voltam úgy döntöttem apát is felébresztem, mert én játszani akartam vele. Most is ez járt a fejemben, rendesen fel se öltözve odasurrantam hozzá amikor a szobájába értem és a nevén szólítottam. Ám hiába szólítottam ő nem felelt, csak aludt tovább. Mit tettem én kétségbeesettségemben? Amikor azt hittem, szegény épp meghalt úgy alszik? Arcon csaptam és…
- Appa kelj fel! – egy darabig ugyanis ez volt a neve, mert sehogy se akaródzott onnan elhagyni azt a második p betűt. Ő persze mindig tudta, hogy róla van szó. Különben most sem kapott volna az arcához és nem is nyitotta volna ki a szemeit. Él! Azt könyveltem el, hogy él és máris mellé vetettem magam.
- Hája az égnek appa! – azzal elővettem a leghálásabb vigyoromat, hogy ő bizony él és nem halt meg. Az már mind mellékes volt, hogy épp alig bírt szóhoz jutni, mert én kiszorítani próbáltam belőle a szuszt is a nagy hálálkodásomban, amiért felébredt.
- Megyünk a bojtba? – vásárolni akartam, nem játszani igazából, hanem valami apróságot venni, vagyis megvetetni vele. Köszönni az eladó néninek. Beszélni hozzá. Elmondani, hoggy nekem van a legszuperebb apukám. Megkérdezni, hogy van, hányan voltak ma már vásárolni. Aztán haza jönni és bújócskázni vagy kincskeresőst játszani. Én elrejtem a megvásárolt holmikat és neki kell elő keresni segítség nélkül, mert én ilyen vagány dolgot találtam ki neki. Valószínűleg ugyanúgy fogja élvezni, ahogyan én!
Előbb persze el kell jutni a boltba. Amíg várok a válaszára szépen elengedem, hogy azért mégis levegőhöz jusson és elmondhassa milyen ötlete támadt az én javaslatommal kapcsolatban. Azt meg sem hallom, hogy még a bolt nyitva sincs, mert hajnali 5 lenne csak és később emberi időben fognak nyitni. Hát ilyet? Hát ez a hajnali 5 nem emberi idő?

Hetekkel később

Szépen a konyhapult mellé toltam a széket, pont a hűtő mellé, hogy így jobban elérhessem az ajtaját és kinyithassam azt. Már megtanultam, hogy nem szabad elé állni, mert ha úgy teszek akkor könnyen lehet arcon csap a nagy lendület miatt és sírni fogok. Sírni pedig nem akartam most, az túl hangos lett volna.
Tehát a konyhapulthoz toltam a széket és szépen felmásztam rá, majd kiegyenesedtem magabiztosan, így már akár a pultra is felülhettem volna és kinyithattam volna a polc ajtaját is, ahol a müzlis dobozt tartjuk, de nekem most nem az édes kellett, hanem szeletelt sajt. Megfogtam a hűtőajtó fogantyújába kapaszkodtam meg és húztam kifele, majd a székről kukkantottam be a belsejébe.
Volt itt minden, Kinder Pingui a javából, amiből egyet zsebre is vágtam, hogy későbbre lehessen nálam, aztán amint észrevettem a szeletelt sajtót egy négyzetet ki is húztam a csomagolásból. Vagyis kettőt, mert nagyon szeretem és így magára is képes vagyok megenni. Igen ám, de én hiába simogattam a csomagolást úgy ahogy apa szokta, nekem nem bomlott ki. Valószínűleg rosszul simogatom.
De nem adtam fel. Becsuktam a hűtő ajtaját és lemásztam a székről, a két szelet becsomagolt sajttal mentem apához ki a garázsba. Olyan lelkesen ugrándoztam le a lépcsőn hozzá, hogy közben észre sem vettem, hogy a Kinder Pingui kihuppant a zsebemből, csak, amikor visszafordultunk és mindketten beljebb mentünk volna, de addig is odaugrándoztam, mint egy kis sajtra éhes béka apához és felmutattam neki a sajtokat.
- Appa bonsz ki. Bonszki! – nyújtogattam felé az össze nyomódott sajt szeleteket, mintegy nyomatékosítva, hogy én addig nem fogok innen elmenni, amíg ki nem bontja nekem a sajtokat. Persze ő felajánlotta, hogyha éhes vagyok akkor készíthetünk harapnivalót de én csak ráztam a fejem, hogy nekem csak a sajt kell most és semmi más – meg a semmi más mellett a Kinder Pingui is.

○ 6 évesen

Kíváncsian pillantottam fel rá és közben mézeskalácsot rágcsáltam a zseblámpa fényénél a kis bunkerünkben. Ma megígérték, hogy elmegyünk sátorozni, de semmi nem lett belőle, az eső ugyanis keresztbe tett nekünk és én nagyon szomorú voltam. Apát meg sikerült meggyőzni, hogy idebent a játékszobában alakíthassunk ki takarókból, puha párnákból és egy hatalmas felfújható matrac segítségével egy „sátrat”. Előre-hátra billegtem, amíg végre el nem helyezkedett ő is és el nem kezdte a mesét. Begubództam mintha fáznék vagy félnék éppen, ilyesmiről szó sem volt, csak valóságosan akartam előadni neki, hogy mi most sátorozni vagyunk odakint az erdőben. Ilyenkor úgy képzeltem el, hogy mivel este hideg van a sátorban ezért jól be kell takaródzni különben a szúnyogok megvacsoráznak belőlünk, az én véremet pedig különösen szerették, nem tudom megmondani miért, de ami egyszer csíphetett az mind engem csípett és annyi szunyógírtót meg mindenfélét bogár ellen rám fújnánk, hogy csak na. Most ez elmaradt.
- „…Hallod-e, te ólomkatona! – szólította meg a manó. – Minek mereszted a szemed olyanra, aki ügyet sem vet rád?
Az ólomkatona úgy tett, mintha nem hallotta volna.” – olvasta tovább apa, amikor végre minden hozzávaló, ölelni való plüss a kezembe volt arra az esetre, ha esetleg megijednék. Már tizedik alkalom, hogy ezt olvassa fel nekem lefekvés előtt, vagy csak úgy simán, ha arra kérem olvasson nekem valamit. Én még elég rosszul olvasok és a nevemet sem írom valami szépen, de csak az ősszel kezdtem el az iskolát, ez nem lehet olyan meglepő, szerintem.
Hallgattam a mesét, aztán egyre jobban kezdtem elnyúlni a matracon és arra lettem figyelmes, hogy már nem tudom nyitva tartani a szemeimet, mert túl nehezek. Annyi erőm azonban még volt, hogy Sütiszörnyet jó szorosan magamhoz öleljem és ne engedjem el, ki tudja, még véletlenül amíg pihentetem a szemeimet addig lába kél és kibukfencezik mellőlem a padlóra.
Mielőtt végleg elaludtam volna még éreztem egy gondos simogatást a fejemen, aztán valami nehezet a hátamon, ez lehetett a takaró elrendezése rajtam, mert utána nem tudtam rendesen forgolódni. Talán már nem kellett, nem volt értelme viaskodni, sem a táncosnő szívéért, sem azért, hogy megvédhessem Sütiszörnyet, mert nálam volt, biztonságban és nyugalomban, így elaludtam.

Hetekkel később

Vidámparkba megyünk anyával! A hír hallatán már nemcsak a korán felkeléstől tartottam, hogy anyának várnia kell majd rám, hanem elaludni sem bírtam, annyira izgultam! Képzeletben már hallottam ahogy a pattogatott kukorica ropog amint rágcsálom, a vattacukor ízét, az állatos körhinta zenéjét pedig olyan szépen hallom, mintha már ott is lennénk. Bár az állatos körhintába elvétve kerül egy autó is, na én abba szoktam beülni, nem a kakas hátára vagy a lóéra, esetleg a nyúléra. Neeem, nekem az autó kell, amivel eljátszhatom, hogy vezetem, ha a zene nem volna olyan hangos valószínűleg azt is hallanák a körülöttem ülő gyerekek ahogy az autót nyikorogtatom éppen, vagyis annak a hangját utánzom.
Persze csak sikerült elaludni, mert apának kellett ébresztenie és amíg el nem mondta, hogy telefont kapott anyától és mi volt a szörnyű híre egész lelkes voltam és már öltözni is akartam, lecserélni a pizsamát, a vidámparkhoz öltözni, elővenni a baseball sapkám a napsütés ellen és robogni kifele a házból. De amint megtudtam, hogy feleslegesen kezdenék el pörögni, mert anya nem fog értem jönni, olyan szomorúan ültem le az ágyamba, hogy az helyettem is feljajdult, a rugóknak köszönhetően.
- Nem jön el? Most sem? Pedig azt mondta, hogy elmegyünk a vidámparkba. Én úgy készültem, hogy ma menni fogok, még Jessicanak is eldicsekedtem, hogy ott fogunk találkozni, ha jön a szüleivel! – ez volt persze az utolsó, ami most számított. Én anyával akartam elmenni a vidámparkba, ő ígérte meg és most mégsem.
Ahogy apa kiment a szobából úgy lett úrrá rajtam a sírhatnék is, mert nem tudtam eldönteni, hogy vajon mi rosszat tehettem vagy mondhattam legútóbb a telefonba, amiért anya most büntet engem. Mert én úgy értelmeztem ezt. A kis dédelgetett álmom, hogy majd Jessica az én kiskocsim melletti csibére vagy pónira fog felülni és majd együtt integethetünk a szüleinknek, de nem. Jessica az én szerelmem, nem tudom ez a szó mit jelent még, de egy éve eldöntöttük, hogy minket még az a piperkőc Rodney sem fog szétválasztani, hiába próbálkozik aljas trükkökkel. Jessicaval már azt is elterveztük, hogyha nagyobbak leszünk, akkor majd feleségül vehetem őt. De most még ez is lehetetlennek tűnt, mert ugyan, hogy fog Jessica a feleségem lenni, hogyha még el sem megyek a vidámparkba. Hogy? Ezért is sírtam olyan keservesen, mert azt hittem ez az esemény igenis meghatározó lesz az életemben és ha most nem megyek el, akkor eljön a világvége.

○ Valamikor a jelenben

Lucy iszonyatosan izgult, ez lesz az első repülése, de megnyugtattam őt, hogy csak madártávlatból fogjuk megnézni Rose Harbort és láthatja milyen gyönyörű helyen élünk. A helikopter pilótája jó barátom volt, Rod. Vele már előre megbeszéltem, hogy milyen útvonalat járjon be és mit hagyjon legutoljára okkal.
Én is izgultam, csak más miatt. Ma megbeszéltem a helyi farmerrel, hogy milyen vagány módon vágjon bele a búzájába. Először azt hitte, hogy elment a józan eszem, de amikor már harmadjára is előadtam neki ez miért fontos és számára miért lesz kedvező máris megsajnált és megenyhült a szíve. Az más kérdés, hogy három zsák almát kellett megvennem tőle és ezután három évig a friss lisztet is csak innen vihetem haza… tiszta haszon. Végül is mindegy volt, ha nem lenne jó a helyi termelés valószínűleg nemet mondtam volna az ajánlatára és más mellett döntöttem volna valami kevesebben. Én mégis kitartottam az elképzeléseim mellett. Lucy csak a legjobbat érdemelte és okvetlen felejthetetlenné akartam tenni ezt a pillanatot neki.
Először azzal kezdtük, hogy leküzdöttük a magastól való félelmét, úgy szorította a kezem, mintha épp szülni készülne és világra hozni a még gondolatban se fogant gyermekünket, mert még nem terveztünk, pontosabban nem mertünk álmodni ilyesmiről. Egészen mostanáig. Mert ma rá fogok ijeszteni. Vagyis már megtettem, megtettem azzal, hogy ide a magasba hoztam őt.
- Szép a látvány? – érdeklődtem, bár nagyon előre nézett reméltem, hogy majd, ha a partot elhagyjuk és meglátja majd a meglepetést megenyhül egy kicsit a szíve, sőt a lélegzete is eláll.
Rose Harbor csodás fentről, ezt a csodát pedig neki is megakartam mutatni, attól a pillanattól kezdve, hogy megtudtam tériszonya van. Rod előtt persze igyekszik nem visonggatni és nem kifejezni, hogy ő mennyire kételkedik a helikopter erejében és Rod vezetési tudásában, mert sok helikopterszerencsétlenséget látott és csak kifogás kifogás hátán lenne, de most kapaszkodott a karomba az életéért. Ez nagyon viccessé tette a helyzetet és őt védtelené, én azonban itt voltam és nyugtattam, amíg el nem jött az a bizonyos pont, amikor muszáj volt kinéznie a búzatengerre.
- Nézd csak Lucy! Lefogadom ilyet még nem láttál. Mit szólsz? – mutattam ki és biztattam, hogy kinézzen, mert nagyon fontos volt, hogy mit válaszol éppen, mert addig én előkészülhettem a gyűrűvel.


Mark Foster : Niky karaktere - ember -  apa
Melinda McKinney:  njk - boszorkány - anya
Vinnie Reed : Casca karaktere - boszorkány -  féltestvér (még nem tud róla)
Maeve Fitzgerald: Fanni karaktere - alakváltó - az apja barátnője, Aiden pótanyja? (nem tud rá így tekinteni a korkülönbség miatt)
Anthony Foster: njk - ember -  apai nagyapa
Martha Foster: njk - ember -  apai nagyanya
Lucy Satterlee: keresett lesz - faja képlékeny - Aiden menyasszonya