A város már nem annyira idegen számomra, már jártam itt korábban, hogy felmérjem mégis milyen helyre akarom a pénzemet befektetni. Tudtam ugyanakkor, hogy kelleni fog nekem még ettől függetlenül is valaki, aki jobban jártas ebben a világban. Minden városnak megvannak a szokásai. Tudom, hogy már felkeltettem egy két ember figyelmét a városnak és nem biztos, hogy jó értelemben, de ez engem nagyon ritkán érdekel. Nem vagyok egy emocionális férfi, sosem érdekelt, ki mit gondol rólam és mi váltok ki az emberekből. Ha valakinek rosszat teszek valamilyen közvetett úton, hát megrántom a vállam és nem teszek semmit a jó érdekében. Pedig nem vagyok rossz ember egyszerűen csak megtanultam kezelni, hogy ne érdekeljenek mások, ezt apám belém nevelte, az a fránya karrierizmus, betegesen hat az emberekre, főleg ha ezt látják régóta.
Volt egy kontaktom már egy fél éve kaptam és most vettem a bátorságot, vagyis inkább csak most éreztem, hogy kellenek nekem a lány kapcsolatai. Egész egyszerűen egy önző kis cél vezérelt, alkalmazni valakit, akiről nem hallottam olyan jókat vagyis róla igen de elvileg a csaj élete zűrös, nem érdekelt milyen formában nem kérdeztem rá. Nem barátot keresek Rose Harborban hanem munkakapcsolatot és nekem ennyi bőven elég. Alkalmazni akartam, mert a munkájában elvileg jól teljesít, engem nem érdekelt mennyire volt csalfa, hova született vagy mennyire volt megborult, mert a személyes sem izgatott, csak az, hogy mit tud. Ma pontosan 12-re beszéltük meg a találkozót, egy kávézóban, de közben kénytelen voltam áttenni az irodába, mert közbejött egy találkozó, amit nem tudtam lemondani. Egy kicsit 12 után értem a tárgyalóhoz, ahol az asszisztensem arcán láttam, hogy valami nagyon nem okés, mintha valamit magában akarna tratni, akár egy mély lélegzetet, én megálltam előtte és felemeltem a szemöldököm.
- Késik? - nem szeretem ha késnek, de Elodie ezt nem tudja, nem ismert és fogalma sem volt a habitusomról, amit nem hiszek, hogy az első találkozásunkkor kellene kimutatnom felé.
- Igen, de szerintem nemsokára itt van, baleset van a fő úton, szerintem csak amiatt lehet egy kis késés. - tudja, hogy nem vagyok türelmes, és már próbálja menteni az idegen lányt, de nem hallgatva meg őt csapom be a tárgyaló ajtaját, hogy a kanapéra ülve várjam azt, aki már nem éppen a legjobb pontot szezi nálam, én is késtem, de ez megszokott, hiszen a cég feje ebben a városban én vagyok, ez elnézhető egy ekkora vállalkozásnál. Persze nem akarok azonnal kikelni magamból, igyekszem majd kedves lenni, meg akarom szerezni a lányt és nem rögtön elveszíteni a munkásságát.