Kicsit fáj, hogy Keyaan nem örül nekem, pedig rokonok vagyunk. Oké, a családfánk talán már generációkkal korábban szétvált, mégis van egy-két közös vércsepp az ereinkben, ami feljogosít arra, hogy ugráljak kicsit a fején. Ez a tesók dolga, nem? Bosszantani a másikat. Csak kár, hogy olyan sótlan, hogy kettőnél több szót nehéz kihúzni belőle…
Még a labdámat sem csapja le a vérfarkasokról, pedig azt hittem, hogy legalább arra rá tudnom venni, hogy újra a védelmébe vegye a bosszantó szöszit, akit babusgat vagy régebben babusgatott. Nem, nem ragaszkodom hozzá, hogy betörje az arcomat – legalábbis megpróbálja betörni -, de legalább egy kis visszaszúrást elvártam volna. Ez a fickó egyre uncsibb, grimaszolok, letörölve egy páracseppet a korsóm oldaláról.
Elkönyvelem magamban, hogy a kedves kuzin irigy, amiért kettőnk közül én vagyok a jóképűbb.
Az emberek szeretik azt gondolni rólam, hogy túl sokszor talált már fejbe a labda, ami miatt kettővel kevesebb IQ-val rendelkezem, mint amennyi a túléléshez szükséges, de igazából sokszor csak rájátszom. Pontosan felismerem a férfi arcán végbemenő változást, a megfeszülő testtartását, ami arra enged következtetni, hogy sikerült a fark… lábára lépnem Yasemin megemlítésével. Nos, igen. Hallottam hírét, hogy ez a kivarrt hegyomlás azt gondolta, hogy lehet esélye nála.
- Járunk… Vagy mi. Legalábbis össze, és elég gyakran – mondom olyan természetességgel, mintha ez a dolog olyasmi lenne, amiről már mindenki tud, és Keyaanon kívül nem lenne még ott a húgom is, hogy lecsavarja a tököm, ha rájön, hogy milyen esküvői dekorációkat tettünk tönkre a barátnőjével szex közben a lagzija alatt. - Első vagyok, Key! Lassan utódról kell gondoskodnom, ha nem akarom, hogy anyám leköpje a síromat, hogy még erre sem voltam képes. Most őszintén… Yas genetikája igazán kellemes, csak meg kell nézni és érinteni az idomait – viszem be a végső ütést vigyorogva, magamhoz húzva a másik korsót, amit ugyan Keyaannek kértem ki, de hozzá sem nyúlt a kis pazarló.
Az ösztöneim jók, a reflexeim sem rosszak, szóval ha esetleg menetközben próbált behúzni, az első pofon elől lazán sikerült kitérnem.
Ha így folytatja, megint megszegem az ígéretem és belekeveredek egy kocsmai verekedésbe, amit én kezdeményeztem, de bánja a fa**om, mert Gabriel Decker annyira megérdemelné, hogy végre valaki egy isteneset odaba**zon neki, csak úgy nyekkenjen miközben beleépül a pultba. Marha nagy szerencséje van, hogy ma egészen tűrhető napom volt, ezért maradt annyi türelmem, amivel kihúzhatom ezt a kis időt, míg megkapom a rendelést és már itt se vagyok. Nem bír a seggén maradni, se befogni, amivel erőteljesen próbára tesz, de még állom a sarat. Legalábbis tettek, mert a szám szólásra nyílik és egy csípős visszavágást kap a vérfarkasokkal való kapcsolatom említésére. Semmi köze hozzá, mégis folyamatosan ezzel ba**tat, mintha valami hülye kiskölyök lennék, aki nem tudja megkülönböztetni, melyik asztalhoz érdemes ülni a menzán. Sehova ba**za meg, ki az udvarra a fa**omba, oda! Hogyne érteném, mire gondol, szemem forgatva reagálok a szavakra. Decker újabb hódítása, úgy néz ki, többszörösen, ami tőle már-már meglepő, ha csak a hírét nézem és még azt se veszem számításba, hogy ismerem. Nézem, ahogyan mozog a szája, zúdul ki rajta a sok **ar, aminek semmi értelme. Előadja, hogy ő a menőbb, minden nő csak azért tép sorszámot, hogy meghúzhassa, ugyan már. Nem ereszkedem le erre a fa**méregetős szintre. - Mit mondtál? - A "blabla" szövegelésből egyetlen szón akad meg a figyelmem, pontosabban egy neven és már nyílik is a szám, hogy visszakérdezzek, holott amúgy kussban maradtam volna. Csakhogy a megérzéseim nem szoktak becsapni, most pedig azt súgják, ku**ára nem értettem félre. Kezem ökölbe szorul a törzsem mellett leengedve, állam megfeszül és úgy meredek Deckerre, mintha azt mondanám, ki ne merje mondani, amit nem is akarok hallani. Ha mégis megteszi, itt isten a tanúm, kiba**ott nagy balhé lesz.
Ha nem tudnám, hogy az lehetetlen, azt mondanám, hogy Keyaan nem örül nekem. Bosszúsan szusszanok a megállapítására; Valóban lecsúszott már néhány ital a torkomon, de messze vagyok attól, hogy azt lehessen rám mondani, hogy részeg vagyok. Egyszer elütöttem egy sor kukát, és félig dalolászva dörömböltem Sam Heavenford ajtaján, és még csak megdugni sem akartam… Na, akkor tényleg be voltam baszva.
- Nocsak, milyen kis harapós vagy– vigyorgok, majd közelebb húzom félig kiürült korsómat, hogy enyhítsek a torkom szárasságán. Próbálom nem mellre venni, hogy a kedves rokon még csak arra se méltatott, hogy lepacsizzon velem. Régen sem voltunk puszipajtások, rántom meg a vállam, majd megdöntve a poharamat nyelek egy hosszú kortyot.
- Hogy engem? Dobtak? – ráncolom a szemöldököm, majd tekintetemmel értetlenül követem a férfi gesztusát. Ekkor jövök rá, hogy valószínűleg tanúja volt az imént a vöröskével folytatott kis jelenetnek. - Ja, hogy rá gondolsz… Vérfarkas, azok rohadtul szeszélyesek, de kettőnk közül ezt te tudod jobban – utalok a lomposokhoz fűződő viszonyára. Talán nem jöttem rá, hogy honnan ismerős a szuka, aki az imént faképnél hagyott, de elég régen benne vagyok már az Elsős bizniszben, hogy felismerjem a fajtáját. Keyaan mindig elköveti az a hibát, hogy alábecsül engem.
- Egyébként is más van a célkeresztemben, ez… – teszem le a korsót, és intek a fejemmel abba az irányba, ahol az alkalmi partnerem eltűnt az imént. …csak egy játék. A másik viszont egy valódi nagyvad, akit párszor már sikerült is becserkészni, ha érted, hogy értem – kacsintok a kuzinomra. Nem veszek tudomást a nyilvánvaló sértésről, amivel visszautasítja az ajánlatomat, és leadja a saját rendelését. Tovább fecsegek, csak azért, hogy az orra alá dörgölhessem, bármennyire is szép szál legény, mindig is nekem volt nagyobb sikerem a nőknél. Legalábbis szerintem.
- Sajnos Yasemin nem ért rá, szóval muszáj vagyok kalandozni – grimaszolok, majd mintha csak most jönnék rá, hogy véletlenül kiejtettem a nő nevét a számon, színpadias döbbenettel az ajkam elé emelem a szabad kezem, mintha magam is elképednék rajta, hogy kimondtam valamit, amit nem szabad. De valójában szándékosan tettem, hogy Keyaan tudja, hogy olyan helyen jártam, ahova ő sosem teheti be méretes mancsait.
- A következő kört a vesztes fizeti - mondtam, miközben felemeltem a darts nyilat tartó kezem és becéloztam a megfelelő pontot a táblán. Nem vagyok nagy játékos, kocsmai szinten elvagyok a dologgal, de ma szétrúgom ennek a két majomnak a seggét könnyűszerrel. Az, hogy ők két sörtől plafonon tudnak lenni hozzásegít ahhoz, hogy ma nem egy ingyen kört húzok be tőlük. Ez lenne számszerint a második. - Azt majd meglátjuk - vágja rá Jack és szinte félrelök. Elba**tam, túlléptem a maximumot, veszélybe került a tárcám. Bánja fa**om! Nem 3 pohár sörbe fogok belepusztulni csóróságomban! Alig tíz perccel később előkapartam farzsebemből fekete pénztárcám és felcsaptam a nagy zsebné. K**va nagy mázlijuk volt! Hogy a fa**omba nem találtam el a megfelelő sávokat, mikor tökéletesen ráláttam mindegyikre?! Rohadjon meg az egész! Két kezem a pultra teszem, behajlítom a karom, így dőlök előrébb és a pultost figyelem, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Várunk páran, és ha nem lennék mocskosul felk*rva idegileg türelmesebben is ki tudnám várni a sorom. A sors persze ma sem kegyelmez, viszont legalább nem hangosan szakad ki belőlem az a szóáradat, ami rám tör, mikor meglátom a bájgúnár képét és meghallom a hangját Gabrielnek. Ez meg, hogy a **szomba kerül ide? - Be vagy ba**va - állapítom meg hűvösen. Különösebben végig sem kell néznem rajta, egyetlen pillantással felmérhető a helyzet, neki már kjjutott a jóból ma estére, már, ami az alkoholt illeti. Nem, nincs fejre állva, már csak az ba**na be, ha még úgy találkoznék össze vele, de azt tudom, amúgy is képes fa**fej lenni, ha meg iszik még inkább. - Gondolom, mennyire odavert a hiányom. - morranok fel és elhúzom a szám. Hol a francban van a pultos? - Mi van, dobtak? - bökök fejemmel arra, amerre az előbb még nézett és amerre valószínűleg a nő lépett le, akit próbált befűzni. Hazudnék, ha azt állítanám, nem a csajnak adnék igazat, én se lennék kíváncsi Gabe-re huzamosabb ideig. Még szerencse, hogy nagy ez a kocsma, hamar eltűnhetünk egymás szeme elől. - Egyszerre két mellélövés, ez még tőled is szégyen - megcsóválom a fejem. - Mi a fa**nak üljek le én veled? Ugyan már, hagyd ezt a szöveget, előbb építenénk be egymást a falba, mint érne össze a korsónk. - Nincs az az isten, hogy én vele igyak bármit is. Valószínűleg arccal előre a pultban végezné egy rendes tenyeres-tarkós rásegítéssel. - Hármat - inkább csak formálom a szót, meg ujjaimmal jelzem a számot, aztán rábökök az üres korsókra, hogy értse a pultos, mi az istent szeretnék. Gabe rendelését figyelmen kívül hagyom, megissza ő mindkettőt, nem okoz különösebb bűntudatot, ha kihagyom.
- Most tényleg nem fogod elárulni a neved? – kérdezem, tekintetemmel sokkal inkább a fiatal nő dekoltázsát, mintsem az arcát célozva meg. A nyelvem lassan forog, a szavaim kicsit összefolynak, hála a három másik helynek, amit már megjártam. Könyökömmel lazán a pultnak támaszkodom, féloldalasan a lány felé fordulva. - Ismerősnek tűnsz nekem. Találkoztunk már? – tudakolom tovább, ködös tekintetemet lustán emelve a melleiről a vörös fürtök mögé rejtőzködő arcára. Elég ittas vagyok már ahhoz, hogy ne vegyem észre a bosszús ajakrándulást, ami akár grimasznak is beillene egy teljesen más közegben.
Komolyan? Ez a legrosszabb duma, amivel megpróbálhat felszedni valakit – szusszan fel végül kegyetlenül, majd ujjai közé fogva a poharát, egyetlen hajtással kiissza a maradékot az aljáról. - Most kicsit csalódtam, edző – mire észbe kapok, és rájöhetnék, hogy honnan ismerős, már le is csusszan amellettem lévő székről, és faképnél hagy. Hiába túráztatom az agyam, nem jövök rá, hogy hol láttam korábban.
Azzal egy időben, hogy a lány elmegy, a másik oldalamra odalép valaki. Sokkal magasabb, és szélesebb vállú, mint a legtöbb nő, akit ismerek, bár a haja egy pillanatra megtéveszt. Aztán felismerve őt, ajkaimon farkasvigyor terül szét, és bratyizós mancsrázásra nyújtom a kezem.
- Key, drága kuzin! – köszöntöm lassan pörgő nyelvvel. - A lagzi óta nem láttalak. Ott se sokat… – nevetek, és elmémben egy pillanatra felvillan a kép, hogy pontosan kivel is sikerült elütnöm a díszvacsora utáni időszakot. A női váll görbülete, melyet az ajkam – kihasználva a női ruha adottságait – pontról pontra bejárt, sokkal inkább az elmémbe ivódott, mint bármi más arról a napról. Ki érti ezt?
- Vársz valakit, vagy megiszol egy pofa sört a kedvenc unokatestvéreddel? – kérdezem a tetoválót, de már intek is a pultosnak, hogy dobjon ide bátran két további sört. Kitelik Keyaanból, hogy ennek ellenére itt hagyjon, de tekintetem várakozón csüng rajta. Hogy végül leül-e, lényegében mindegy.
Kezdőlap
