Mégis micsoda elképzelések járhatnak a Délmonherceg fejében. Ijeszteni, Én, Őt? Ne viccelődjünk, ugyan már. Igazából teljesen kapóra jött a herceggel eme csodálatos nyári, napsütéses napon a kis konfliktus. Már kezdtem unni magamat nagyon. A Pokol lánya egyszer talál ki valami igazán grandiózus, pusztító és mindent lehenegerlő ötletet, amivel emberek és ki tudja még mennyiféle más lény életét tehetné tönkre, a Pokol királyának nagyobb dicsőségére, erre mi történik?! Hát tessék, jön egy kötnyeles démonhercegecske és közli itt márpedig nem lesz pusztító, mindent korruptáló halandó kínzás. Mert az ellentétes az ő céljaival. Mire gondolhat ilyenkor egy magára, valamit is adó Légió?
- Én, magát ijeszteni? Ugyan már, maga semmitől sem fél, szóval, hiába akarnám ijesztgetni. Ohh a Büszkeség és a Gőg hangját hallom Kegyetlenséged szájából? Ilyenekbe még az angyalok is belebuktak. - teszem a kezemet az ajkam elé, takarván, hogy kuncogok.

Morgenath? Oh igen, Morgenath, persze, hogy elmondott mindent, de hát, mégis, hogy lehet itt démonként létezni, ha semmit sem lehet csinálni, mert a Pokol nagyfarkú, önimádó nagykutyája egyből ugat?
- Morgenath? Bókolnék neki, ha azt mondanám, hogy undor, amit érzek iránta. Gondolom nem is tudta, hogy a saját szakállára játszik és kegyelmességedet, csak ugródeszkának használja, annyi tisztelet sincs benne maga iránt, mint, amennyit tőlem kap. De nem kell hinnie nekem, majd rájön! Ezzel ezt a téma szálat le is zártam. Méghogy Morgenath... pff, hozzám képest, csak egy kis pincsi. Majd tanul az is egy-két dolgot.

Látszik, hogy a herceg úr nem ismer minket! Az egész viselkedése arról árulkodik, hogy úgy gondolja, hogy majd jól visszakozok. Ugyan-ugyan, hát azt hiszi, hogy ez a kétezer lélek, akik itt lakoznak bennem, majd pont jól meggondolja magát és megrémülnek attól, hogy a kisherceg, mennyire elképesztően önimádó? Biztos, hogy nem!
- Könyörögni, maga nekem? Attól mentsen meg engem Lucifer, hogy maga nekem könyörögjön. Az még magától is szánalmas és lealacsonyító lenne. Pfúj! Magát látni, amint megalázkodik? Előttem?! Ne viccceljen már, sokkalta jobbat tudok! - amikör közli, hogy nem fog megállítani, nem is érdekel különösebben. Remek kis puszító tervem lett volna ezzel a kisvárossal, de hát, ilyen környezetben dolgozni?!
- Hülyén venné ki magát, ha mégse mennénk, igaz? Viszlát! - azzal a szikrák, erős mágikus örvénnyé válnak, ahogyan felszabadítom a démoni erőmet. Georgine hirtelen hátra lendíti a fejét és ahogy kitátja a száját, sűrű, masszív fekete füst szerű energia árad ki a szájából. Íme...

- Légió a nevünk, mert sokaság vagyunk! - hallatszik ezernyi hanggal, ahogy kilépek Georgine testéből és körbeúszik a barlangban, aztán huss .. a nő teste, aki mindeddig a porhüvelyem volt, ernyedt ájultsággal dől el a földön. Az ezernyi hang elhalkul.

Meg kell, hogy valljuk, minden idők, legzseniálisabb démona vagyok. Tökéletesen kieszeltem mindent, ha csak az elhelyezett rúnákra pillantok, elönt a büszkeség. Ennyi obszcén mocskot, nincs még egy démon, aki bele tud fűzni, egyetlen, hosszú és tökéletes rúnasorba. Bárki, halandó ember fia vagy éppen lánya, ha csak ránéz erre a műre, az azonnal átéli a borzalmasabbnál borzalmasabb és elképesztően pusztító energiákat, amey itt hamarost kavarogni fognak. Már, csak annyi a dolgunk, hogy feltöltsük mágikus energiával és itt elszabadul a Pokol. Minő káosz, zűrzavar lesz a közeli város osztályrésze. De jaj! Vlaki hirtelen a áhtammögül szólít és azzal fenyeget, hogy visszaküld  Pokolba. A hang ismerős, demost nem tudjuk hoá tenni, hát egyből a legrosszabbra gondolunk.
- Jézusom?! - fordulok meg ijedten, majd, amikor megpillantom, hogy ez csak Mephistotelész, minden görögök legdémonikusabb, legförtelmesebb, legveszélyesebb és legutáltabb démonhercege, láthatóan megnyugszanak az arcvonásaim.
- Ja, hogy csak maga az, már kezdtem attól tartani, hogy valaki más. - küldök felé egy bájos kacsintást. de félre ne értse ám, nem vagyok én succubus, hogy bármit is közösködjek vele.

- Visszaküld a Pokolba? Hát lehet ilyesmivel fenyegetni, egy tisztességtelen, hazudozó, léha, lusta, buja, meg sorolhatnám még naphosszat, hogy milyen démont?  Ő förtelmességének vigyáznia kellene a vérnyomására, meg nézesse meg a cukrát. Mert, hogy ennyitől a plafonra kerüljön, ez meglepő.  - puffogunk, mondhatni, mint egy rosszaságon kapott gyerek, miközben hanyatvágom magam a levegőben és a telekinetika segítségével, mintha egy hintaágy lenne a formás fenekem alatt, kényelmesen hintázni kezdek. Pár pillanatig lessük a herceget, majd felpattanok a hintaágyból és elindulok felé, konkrétan el mellette.
- Nah jó, vissza megyek magamól a Pokolba, de elmondom Lulunak, Asmonak, Behinek, Levinek, Belzinek és az össze létező, pletykás succubusnak, hogy a Romboló, irgalmas szamaritánusnak állt és véleményem szerint, gyanús, hogy  a Mennyeknek kezdett dolgozni, mert hírneve ellenére, elkezdte oltalmazni az embereket. Igaza van, ez túlzásnak elég kevés, hát a Fészeklakóknak is elregélem, hogy a Romboló, többre tartja az emberek biztonságát, lelki üdvét és életét, annál, hogy Fényhozónk nagyobb dicőségére, az Ő nevére és diadalára, emberi áldozatokat hozzon. Ez biztoan érdekelni fogja Lucifert, elvégre, ha meginvitálnám és megmutatnám neki ezt a barlangot, hát mit is mondana? Oh, tudjuk már! Hát biztosan, nem azt, hogy: "Rossz Légió, rossz! Mephistotelés bosszantására dolgozol, mit képzelsz?" Szóval, drága hercegem, én most visszamegyek a Pokolba és tudva levő, hogy kétezer lélek dolgozik bennem, olyan sztorit mondok odahaza, hogy a drága hercegem neve, az örökkévalóságig a humorral lesz egyenértékű. Látom a szemeiben, ahogy parázslik a harag, de azon gondolkodik, hogy valóban képes vagyok-e megtenni, amiről beszélek? Igen.

Megállok mellette és rápillantok.
- Én mondtam, annak a megbízhatatlan Morgenathnak, hogy ne kavarogjon arrafelé, kénszagú füstjével, amerre én és Én sem kavargok arrafelé, amerre maga. Nem adta át az üznetet? Nem csodálom, elvégre a saját érdekeit nézi.
A következő pillanatban egy pentagramma rajzolódik ki alattam és ujjaimat csettintésre emelem.
- Valami üzenet Lulunak?  Most szóljon, még megtalálom gondolni magamat és esetleg, mégsem károgok a fülébe. Ki tudja, lehet, hogy azért küldött, hogy magát tartsam szemmel? Ha még azt is elregélem, amit Morgenathból szedtem ki...  - egy dolog biztos, a legjobb védekezés, a támadás. Én már pedig, tekintve, hogy aktív küldetésem, igazából nincs a Földön, nem úgy térek vissza a Pokolba, hogy bárkinek is csalódást okozzak. De tényleg képes vagyok, mindent felhaszálni arra, hogy Mephi bácsi, éjszakánként verejtékezve riadjon fel, mert idáig hallható a Pokolban zengő nevetése a démonoknak.  
- Pokoli banketett fogok csapni odaha és Ön lesz a sztárvendég. Sok Stand Up műsort néztem az itteni létem alatt, szóval kiképeztem magamat. Ne aggódjon, remek műsor lesz! - azzal csettintek egyet. A lábaim alatt megjelenő pentagramma lassan szikrázni kezd, én meg elégedetten mosolygok a bácsira. Tudtommal, nem különösebben szeret varázsolni, mert félti a pofiját. Hát, ha egy ősöreg tanácsdó varázslatát meg akarja törni, akkor most igen csak a zsebébe kell nyúlnia vagy meggyőz, hogy mégse odahaza tartsak komédiát. Utóbbinak pedig ára van!

Az évszázad murija, az évzred botrányos balhéja, amelyet kitölöttünk. Bizony ám, drágaságaim, hasatokra süt a világ vége, legalábbis, ami Rose Harbor-t illeti. Zseniálisan őrült, ördögien gonosz és pokolian pusztító tervet eszeltem ki, hogy miképpen nyomoríthatok meg megannyi lelket, hogyan sorvaszthatok el, több száz, éppen csak élete derekán járó lelket. Igen, ezek az ötletek, ezek a tervek, mind-mind tőlünk, Légiótól származnak! A Ley-vonalak behálózzák az egész területet, csomópontok, kereszteződések, amelyen az energia úgy áramlik, mint a bővízű patak. Nincs különösebb dolgom, mint a megfelelő varázsjelekkel, egy mágikus bilincsbe fogni a legerősebb forrást, amely több helyen elágazik. Óvakodva, meglapulva kúszik majd a démoni energia a városban lakó emberek mindennapjaiba, lassan, kíméletlenül fertőzve meg őket, hogy végül olyan borzalmas dolgokat műeljenek egymással, amelyre legsötétebbá lmaikban sem gondoltak! A lelkük olyanná lesz, mint az üröm, fekete és a bűntől bűzölgő. S mielőtt meghalnának, ezernyi és ezernyi bűnt követnek majd el, hogy haláluk után a Pokolra szálljanak. Lucifer elégedett lesz, ahogy újabb és újabb bentlakók érkeznek! Zseniális terv, szinte tökéletes!

Egyetlen aprócska dolog van, amire igazán szükség van. Megfelelő módszerrel elrejteni a mágikus köröket, hogy ne leljék meg a boszorkányok és egyéb nem kívánatos elemek. Elrejteni a halandók szemei elől, hogy ne találhassák meg és szüntethessék meg a fertőzést. Ha itt, a Pokol Szájánál, elszabadítom ezt a varázslatot, a környéken úrrá lez a pazar zűrzavar! Vegytiszta káosz fogja az emberek elméjét megülni, mint zsoké a versenylovat. Gonosz tervünk, ezer és ezer új lelket fog adományozni a Pokol urának! Jutalomként hatalmasabb leszek, mint a Föld fundamentuma! Én leszek a manifesztálódott Téboly, a testet öltött Őrület és nevünket rettegni fogják. Ajkaikon meddő fohásszal térnek majd nyugovóra az emberek, hogy leplezzék félelmüket, de a rettegés mint a vérszag fogja őket a vesztükbe vezetni.

Gonosz tervemhez kiöltöztem, farmert húztunk magunkra, egy szolid, zöld pólót, túrabakancsal. Nem volt ánlam különösebben semmi, egyetlen kréta kellett csak, amellyel a tervezet vonalakat felróvom, de előtte .. egy kis muri, hogy a kéretlen látogtó meggondolja magát. Lelkünket kitöltő, kéjsóvár gonoszsággal és mosolyla kezdem felrajzolni a barlang falára a kívánt mágikus jeleket. Mint megannyi lázadó tini, lelkesedéssel "díszítjük" a barlang falát, egyik borzalmas jelentésű rúna után következik a másik.
- Drágáim, hát nem zseniálisak vagyunk? Kell ennél jobb vagy több, mint egy egész várost megfertőzni? Ohh Légió, te olyan ... Ki ne mond! Tudjuk, tudjuk!

Amikor az utolsó rúna is a helyére kerül, bárki, aki érti azt a nyelvet, amelyen felírtam, azonnal egyértelművé válik számára az üzenet. Kellően obszcén ahhoz, hogy már attól megfájduljon a feje az illetőnek, hogy elolvasta. Hátralépek, leporlom a kezemről a kréta maradványait és elégedetten szemlélem a művemet. Igaz, ez még messze nem a tökéletes varázskör, amelyet később akarok aplikálni, de már ez is bőven elég lesz ahhoz, hogy aki errefelé kóricál, az roham tempóban takarodjon el a helyszínről. Már csak mágikus energiákkal kell feltölteni, hogy tényleges hatása is legyen.