Azt hiszem kellőképpen lesokkoltuk egymást. Nem tudtam, hogyan fogsz reagálni arra, hogy van egy húgod, valahol reméltem, hogy esetleg tudsz róla, mert édesanyánk megosztotta veled ezt a kis mellékes infót, de úgy tűnik, sok minden kiment a fejéből, például, hogy ne legyen függő és bántalmazó. Amíg nekem egy kényelmes gyerekkorom volt, addig el se tudom képzelni, neked miken kellett átmenned... Szerencse, hogy Monica helyett téged találtalak meg. Nem is tudom, mennyi csillagnak kellett együttállnia ahhoz, hogy ilyen közel legyél hozzám, én pedig gondolkodás nélkül eljöttem hozzád. Már akkor éreztem, hogy rengeteg mindent kell elmesélned nekem.
Azt viszont, hogy alakváltók vagyunk, alig tudom elhinni. Irigykedem rád, hogy olyan könnyen hollóvá tudsz válni és messzire szállni, amíg én azzal küzdök, hogy a szüleim közömbössége elől meneküljek. Miért nem változtam még át? Talán túl sokat töltöttem az egyszerű emberek között? Remélem, segíteni fogsz abban, hogy én is megtanuljak repülni. Meg abban is reménykedem, hogy nem fogsz csak úgy lerázni. Mikor rád nézek magamat látom, és te is biztos a fiatal énedet azonosítod bennem. Számomra fontos, hogy tartsuk a kapcsolatot, és ne csak karácsonyi képeslapok formájában, hanem úgy, mint az igazi testvérek.
My chest is the cage that wont let my soul fly away
Hogy akadt volna a torkodon a birsalmakombájn amikor odahordtad magad a veteményesünkbe... A reggeli második kávém közben még mindig azt nézem, hogy visszarepülsz-e a madárijesztőre. Már akkor is bosszantasz ha nem vagy itt, mert aznap este amikor lehunytam a szemem, nem tudtam kitörölni a fejemből ahogy meztelenül ott meresztetted magad az ágyásban... na, nem úgy... Mert én amúgy a fajtáddal nem kezdek. Akkor sem ha megesküdtél rá, hogy apád anyádat nem holló alakban... De miért emlékszem erre is?! Ha ruhában nem tudnálak azonosítani, mondd azt másoknak, hogy nem ismersz engem - ruhástul vagy anélkül! Fejezd be, hogy kilesel az ablakból!
Kezdőlap
