Miután Miss.Lackwood tegnap délután kiosztotta az év végére szánt beadandó feladatokat és párba tett minket, nem tudtam egyeztetni Kay-el a feladatunkat illetően, pedig nem szerettem volna utolsó pillanatra hagyni a dolgot, csak... Hirtelen kicsit megijedtem. Ősz óta nem nagyon beszéltem vele se, nem beszéltük meg a történéseket, kivel mi van. Megvoltunk egymás mellett vele is, pont mint Tess-szel. Csak míg Tesst valahogy nem kedveltem, Kay felé nem feltétlenül voltak negatívak az érzéseim, csak... hát aggódtam. Aggódtam, hiszen a családja továbbra is furán nézett rám, érezhetően kinéztek és lenéztek. Nem csak engem, hanem a Redwineket is, ez pedig mindennél rosszabbul esett. Nem a rokonaim tehetnek a saját bénaságomról, őket bele se szabadna keverni ebbe az egészbe.
Visszatérve a kémiához és a beadandóhoz. Reggel, még az órák előtt sikerült elcsípnem Kayt és egyeztetni a délutáni megbeszélésünket. A kémia teremben állapodtunk meg, az ilyenkor is nyitva van, Miss.Lackwood csak a szertárt szokta zárni, szabadon járkálhatunk a teremben, elvileg nem tudunk kárt tenni semmiben. Ha meg igen, akkor arra vannak a kamerák, hogy ezt rögzítsék... mindegy. Kémia beadandó, párban. A tavalyi csapatomban az egész feladatot én csináltam, a partnerem nem volt túl aktív, de ezt nem is bántam, sikerült a lehető legjobb eredményt elérnem egyedül is, viszont volt egy olyan érzésem, hogy Kay esetében össze kell majd dolgoznunk és ő nem lesz annyira előzékeny, hogy megcsinálhatok helyette mindent. Kár... szívesen elszórakoztam volna vele egyedül is.
Kicsit korábban érek a terembe, befoglalom az egyik asztalt, előszedem a jegyzeteimet, a projektmunkák listáját, amiből választanunk kell egyet és azokat olvasgatva, a medálommal játszva várom a srácot. Kicsit talán idegesen, de a nyakláncom minden ilyen pillanatban kellemes energiákat áraszt magából, elnyomja az érzéseimet és megnyugszom... Amiről eszembe jut, hogy talán levehetném, talán most nem kellene hordanom. Csak ketten leszünk... de akkor is félek. Jobb, ha nem érzem Kayt érzéseit. Mindkettőnknek egyszerűbb lesz, az a srác egyébkéntis néha elég fura... asszem. Vagy én vagyok csak fura. Abban sem kételkedném.
- Helló! - pattanok fel, ahogy megjelenik az ajtóban és becsukja azt maga mögött. - Tényleg bocsi, hogy órák után rángatlak ide, de holnap megyek a cukrászdába segíteni Libbynek, sajnos nekem is csak most jó – kezdek magyarázkodásba egy békés mosolyt varázsolva az arcomra. - Nézted már a listát, amit a tanárnő adott ki? Tetszik valamelyik feladat? Szerintem mindegyik nagyon jó, nem vagyok válogatós – magyarázok lelkesen, ezzel is szinte kényszeresen irányítva a beszélgetést, a medálomat szorongatva közben.