- Te figyu, értem én, férfi vagy, erősebb, meg a falka és a többi, de ne morogj és vicsorogj rám ennyire, mert az erőfitoktatástól nem lesz kevésbé tuskó. - Oké, túlzás lenne azt állítani, nem volt rám hatással a viselkedése. Sok szempontból előnyben volt, és ott az a rohadt ígéret, amit tettem és... Ha nem hagyja abba ezt a stílust, felmászok a fára és onnan fogok lekeverni neki egyet.
- Tudathasadás? - kicsúszik a számon a kifejezés, ami a szavai miatt először eszembe jut, és kivételesen tényleg nem akartam úgy viselkedni, mint ő. - Nem hiszem, hogy bántó lenne, ha valaki nem áll be a sorba önként és dalolva. - Megvonom a vállam, úgy teszek, mintha nem botlott volna meg a nyelvem az imént, finoman fogalmazva, és tovább lendítünk a témán. Pontosabban ő a szokásos köröket rója, amiért komoly harcot kell vívnom magamban, ne küldjem el melegebb éghajlatra unalmamban. Mindig mindenki ugyanazzal jön, miért vagyok kívülálló, miért derogál csatlakozni, a hozzáállásom kritizálása, meg a többi, a többi... Aztán csodálkoznak, ha tényleg úgy állok az egészhez, ahogyan szerintük alapból is.
- Emily - A neve még annyira sem ismerős, mint az arca. Jó, nekik könnyebb egyet megjegyezni, mint nekem ki tudja mennyit!
Szememet forgatom, s közben rendíthetetlenül hallgatom a sületlenségeit. Milyen jó is nekem, hogy képes azon kívül is reakciót hallatni, amit simán farkasként is megtenne. Morog, meg vicsorog és azok után, hogy kicsit többet ismerek meg belőle (fogalmazzunk így), nem is olyan vészes. Nem tagadom, egyértelműen le tudna gyűrni, ha úgy akarná, de azért láttam rosszabbat is. Benne másmilyen erő dolgozik, mint akár a bétában. Utóbbi sunyi módon akar hatást gyakorolni, ezt feleslegesen tagadja bármelyik falkatag, aki hajlandó civilizáltan fordulni felém. Elhiszem, hogy vannak jó napjai, de nem egy ártatlan nyuszika.
Noah hangja nagy, kihasználja a testi adottságait és ettől be kellene paráznia mindenkinek. Ha Portlandben nem találkoztam volna hozzá hasonlóval, vagy éppenséggel őzike lelkű lennék, sikerülne neki. Jelen állásban, valahol a semleges területen mozog, tudom, hogy nem vagyok neki ellenfél, ámde azt sem tartom kizártnak, a viselkedése egyfajta külső fal és belül kevésbé vészes. A "hang vagy" típikus megtestesítőjét is bele tudom látni, szóval a keménykedését is sikerül kezelnem. Ha másként nem, legalább látszatra, a fejemben olykor szétesnek miatta a gondolatok. Nem rejtegetem azt sem, elég lenne úgy mozdulnia és azonnal reagálnék, elvégre nemrég megöltek valakit, ő meg egy vadidegen, hülye lennék óvatlanul ácsorogni előtte.
- Tévedtem, te egy ordas nagy seggfej vagy - kifújtam egy nagy adag levegőt az orromon, s ellökve magam a fától teszek egy-két lépésnyi távolságot kettőnk közé. - Azt azért vágod, hogy egy falkában élsz és elég sok farkassal találkozol? Egy teljes palettát fel tudnék sorakoztatni azokból a szagokból, amiket róluk magadon viselsz. - Nem vagyok kezdő kölyök! Ő se egy Mr. Tapasztalat, ne cse*zegessen, mert el fog szakadni a cérnám. Magasról beszél, mintha annyi mindent tudna, és olyan lenézően viszonyul hozzám, mint egy gyerekhez. Álljon már meg a menet, nem hagyom, hogy így viselkedjen velem!
- Bagoly mondja... - vágok vissza ősszeszűkült szemekkel nézve rá. Idegesítő. Amikor ilyen állapotba kerülök, akkor piszkáltak általában azzal a pofával, ami egy felfújt hörcsögére emlékeztetett. A többiek szerint vicces, ha felmegy bennem a pumpa, talán Noah is így láthatja, de csak adjon neki hangot és megtalálom a módját, hogy betörjem az orrát. - A gimi melyik évfolyamának padját is koptatod? Mert tui, hogy azt csinálod. - És én tök büszke vagyok, hogy nekem ilyesmivel már nincs gondom. Szépe dolgozom, élem az életem, szabadon, mint a madár. Már, ha nem futok bele efféle kellemetlen szituációkba. Miért nem inkább Finch került az utamba? Ő normálisabb, simán segített volna mindenféle megjegyzés nélkül. Szerintem vele jóban vagyun, semmi öribari, de nem szól be úton útfélen, ha találkozunk és ez remek. Bár több lenne belőle és Erikből... meg Victorból. Utóbbi nem válaszolt az üzenetemre, ami idegesített, de jelenleg még nem annyira, hogy meglátogassam mondjuk a barkácsboltban. Legutóbbi ottlétünk nos...  Nem számít.
Gombócot érzek a torkomban, kicsit, de ott van és ezért mocros vagyok. Szeretném háttérbe szorítani ezeket most, így nehéz Noah-ra koncentrálni, aki simán kihasználhatná, hogy nem figyelek rá eléggé.

   Hogy is gondolhattam, sikerül egymás után két alkalommal is megúsznom extra nehezítő körülmény nélkül? Erik szinte szó szerint a fejembe verte, hogyan maradhatok "jókislány", csak azt felejtette el, a tájékozódási képességem zéró.
Nevezhetnénk mázlinak, már teljesen ártalmatlan erdőjárónak látszom, amibe a rangsor legvégén kullogó, még kósza gondolatként sem szereplő, meg sem fogant farkasa sem láthat semmi rosszat. Miért ne sétálgathatnék? Miért ne sétálhatnék egy istenverte erdőben céltalanul és **rvára elveszve, míg elém nem kerül egy mézeskalács házikó és forrásba lévő vízbe nem mártogat egy mogorva alak, aki mint egy goromba, mogorva nagyanyó, magát alfának nevezve, akár egy minőségi teafiltert?
 Nehezemre esett visszafogni a morgást, ahogy a nagyképű seggfej megszólalt. Kapd be, nem csinálom össze magam tőled!
- Basszus! - szalad ki a számon, mikor rá nézve teljesen váratlanul ér a látvány. Olyan lendülettel fordulok el, homlokom a mellettem lévő fát súrolja. Szép lenne, ha ennyivel kiütném magam.
Megdörzsölöm a fantom-sérülésem, s ismét képes vagyok a srácra nézni, fogjuk rá összeszedetten.
- Nálatok valami alapkövetelmény, hogy ilyen rohadt magasra kell nőnötök? - Ide már enyhe kifejezés a kisebbségi komplexus. Elfog a késztetés, felmérjem a köztünk lévő méretkülönbséget, de mivel nemrég még farkas alakban volt és most... hát, már nem abban, ezt a dolgot egyelőre jegelem.
Direkt csak a válláig mérem fel, ki áll velem szemben, nem érdekel, ha neki is leesik, miért addig. Logikus. - A csúnya nézésre még edzened kell, láttam már jobbat is.
Piti, dacos odamondásokkal dobálóztam, mint általában, ha új helyzetbe kerülök tőlem kívül álló okok miatt. Ha a másik fél, vagy felek hozzá hasonlóan indítanak, meg is érdemlik, ennyi.
Miközben megjegyzéseket teszek, szerintem egyáltalán nem durvákat, összefonom a karjaimat mellkasom előtt és a korábbi majdnem-kiütős fának dőlök. Aztán reflexből szisszenek fel a hülye határ említésére. Valahogy éreztem, megint ezért akaszkodik valaki a nyakamba. Lottóznom kellene, komolyan.
- Te vagy ijesztő akarsz lenni, vagy sértegetni próbálsz, vagy alapból gáz a stílusod és ez egy ártatlan jótanács lenne részedről, mint farkas a farkasnak vagy ilyesmi. Utóbbiban bízom, bevallom. - Félrebiccentett fejjel támasztom tovább a fatörzset. Kendőzetlenül figyelem az arcát, szeretnék ismerős vonásokat felfedezni benne, beazonosítani, ki lehet, vagy egyáltalán mennyi idős lehet? Nem egyszerű belőni egy kort, amikor minimum két méter magasodik föléd, de a képe olyan, mint egy gimis kölyöké. Már amennyit látok belőle, mert esküszöm, nagyon magas!
- Aranyos, hogy így aggódsz értem, de felesleges. Tökéletesen képes vagyok megvédeni magam, ha kell, plusz, mint rávilágítottál igen figyelmesen, nem szaladtam ki a vikágból. - Szimplán fogalmam sincs, hol vagyok. Neki köszönhetően annyit javult a helyzet, a falka határvonalán egyensúlyozom. Szóval az orbitális területméretből lefaragtunk, összement "rohadt nagy"-ra, csodálatos. Mesés.
 - Mellékesen megjegyezném, nem illik le "omega szukázni" valakit, pláne ilyen stílusban. Utána majd te is mondhatod a magadét, ha én is elkezdek veled bunkózni. Helyette megmondhatnád a neved, könnyebb lenne beazonosítani később. Az átmenetileg kapottat nem szeretnéd, ha megjegyezném, hidd el. - Számozni is lehetne lassan őket. Nem értem. A gyerekek szokták egymást kiközösíteni, meg megszólni, ebben a városban úgy látszik, megmaradtak fejben valahol az ovi és a kisiskola közti szinten a farkasok, kevés olyan akad, aki hajlandó gondolkodni, ne adj Isten, viselkedni.
Legalább bemutatkozhatna. Nem, nem meg, azt elég jól sikerült neki- Átkozottul nehéz megállni a kulcscsontjánál, visszapattanni tekintettel a mellizmairól és szépen fogalmazva, nem felmérni a terepet.
- Apropó, még valami, és bocs, hogy ennyi minden eszembe jut hirtelen, és kicsit sem izgat, ha neked így kellemesebb, de nem szeretnél legalább egy nadrágot... vagy valamit... érted... - Bas**i az a köldöke! Annyit küzdöttem a lazaság látszatáért! Biztosra veszem, már az arcomra van írva az egész, a felismerés, az emiatti pirulás, meg az összes zavaros akármicsoda. Na, ne szórakozzunk már!
- Visszatérve - témaváltás, szimpatikus terv -, ha jól emlékszem, akit elkaptak férfi volt. Ezek alapján jogos a kérdés, Te miért vagy itt egyedül? Nem mindig a nőket kell gyenge őzikének nézni. - Nem esett nehezemre a szemébe nézni, várakozón, kérdőjel árnyékával az arcomon nézek fel rá, a nyaki csigolyáim bőszen ellenkeznek, és azzal fenyegetnek, megszöknek, de lehet, egyszerűen szétpattannak. Állandóan az eget bámulom, csoda, hogy letudok pillantani a cipőm orrára.

 Leharcolt cipőm orrával morogva rúgok bele egy letört faágba és nézem, ahogy megemelkedve a földtől elgurul. Ott rohadjon meg! Ott rohadjon meg minden most már!
Olyan szépen elterveztem. Eldugtam a cuccom, ahová mindig szoktak, megcsináltam az összes hülye szagmintás baromságot, amivel majd visszatalálok hozzá és felhőtlenül élveztem a farkasom szabadságát. Nem volt se alfa, se béta, se semmi, még egy átkozott nyúl sem, de nem bántam. Remekül szórakoztam, aztán elfáradva orromnál fogva visszavezettem magam a kezdőponthoz. Felöltöztem, minden annyira, de annyira okésnak látszott. És akkor rossz irányba fordultam, azt hiszem.
- Térerőt, egy kicsi térerőt léci! - könyörögtem a mobilomat az égnek emelve, sokadjára körözve ugyanazok körül a fák körül, gondolom. Mert itt minden k*rvára egyforma!
Éreztem a hisztérikus sokkot szétáradni bennem, már úgy szorítottam a telefonom, csoda, hogy nem törtem el. Legalább egy vonalka, egyetlen egy kis vonal lenne!
Szitkozódva rúgtam arrébb mindent, ami az utamba került, néha hangosan morogva, tehetetlenségtől fújtatva. Ki tudja, mióta sétálgatok itt fel-alá emberi alakban! Ha nem érezném a fáradtságot minden tagomban, megpróbálnék megint farkasalakba bújni, hátha, de alighanem itt nyúlnék ki valamelyik bokorban.
Jó, menjünk... arra mondjuk. Elindulok az egyik irányba, prüszkölve mondom a magamét minden egyes lépésnél, aztán az egyik nagyobb levegővételnél úgy megállok, majdnem orrabukom.
- Ne már! - nyögök fel az égre emelve a szemem. Az idegen farkas szaga egészen erős, vagyis itt van a közelben.
- Nem sántikálok rosszban, nem csináltam semmit és a falka területén sem vagyok, azt hiszem. - Fogalmam sincs, hall-e, milyen alakban van, mit akar, de az tuti, ha csak a szaglása nem tropa, ki fog szúrni.
Behúzódom a legközelebbi fa mögé, onnan lesem az illetőt, aki akár a hátam mögött is felbukkanhat, nem lepne meg. A múltkoriak elég jól feltették a pontot az "i"-re, viselkednem kell, de ha ez az akárki ellenem áll, kikaparom a szemét mire háromig elszámol. Ígéret ide vagy oda, ez önvédelem.
- Basszus, essünk túl rajta, gyere már elő! - Türelmetlenül majdhogynem rákiabálok az illetőre, ami lehet, őrültség, de elegem van a meglepetésekből. Gyorsan felmérjük egymást, lefutunk pár kötelező kört, plusz, ha elég jófej, megmutatja, merre a kijárat és már le is tudtuk a dolgot. Ha seggfej, nos... Rossz napon téved elém.