A monda szerint Cú Chulainn miután önvédelemből megölte Culann heves őrzőkutyáját, és felajánlotta, hogy átveszi a helyét, amíg a helyettesét nem lehet felnevelni, így lett „ Culann kopója". Harcművészetre képezte ki Scáthach, aki a Gáe Bulg lándzsát adta neki. A név elentése „halálos fájdalom/halál lándzsája”, „résezett/hornyolt lándzsa” vagy „haslándzsa” volt a neve. A legenda más változataiban a lándzsának hét feje volt, mindegyiknek hét hegye. Később egy harcban használta Ferdiad ellen. Egy gázlóban harcoltak, és Ferdiád volt az előnyben; Cúchulainn szekere, Láeg úsztatta a Gáe Bulgotlefelé a patakon gazdájához, aki Ferdiad testébe vetette, átszúrta a harcos páncélját, és "áthaladva testének országútjain és mellékútjain úgy, hogy minden egyes ízület megtelt horoggal". Ferdiad nem sokkal ezután meghalt.
A gázló, amelyen meghalt, az Áth Fhirdiad (írül Ferdiad gázlója) Ardee nevet viseli, Louth megye pedig róla (Baile Átha Fhirdhia) kapta a nevét. Az ereklyének nyoma veszett a gázlóban, fellelhetősége, valódisága vitatott.
A kelta mondakörben voltak családok, amelyek meghatározott állatokhoz és állati átalakulásokhoz kapcsolódnak. A törzsek összejövetele és nagy lakoma volt jellemző. Utalások szerint mágikus lények élnek az erdőkben, a boszorkányok pedig minden mondakörben előjöttek. Különösen Cúchulainn mítoszát lengik körül a megmagyarázhatatlan jelenségek, érdemes lenne megvizsgálni és megtalálni az erelyét, ha valóban létezik. Egyes leiratokból arra lehet következtetni, talán nem is maga a fegyver volt, hanem valamihez a kulcs.

Volt hajdanán egy mítosz, mely seregek harcképtelenségéről regélnek a régi ír mondwvilágban. Manapság nem igazán maradtak fent adatok erről az időszakról, esetlegesen rejtélyes utalások, két bika harcát ábrázoló képek és néhány dalnok által megénekelt ballada.
Az Ulsteri ciklus (írül : an Rúraíocht) az Ulaid középkori ír hősi legendáinak és mondáinak gyűjteménye foglalkozott ezzel a történettel egyedül. Messze a múltban található, a mai Ulster keleti és északi Leinster területén, különösen Armagh, Down és Louth megyékben voltak a mondakörre utaló nyomok hála az idősebb hagyományőrzők áldásos munkájának.
A történetek ó- és középír nyelven íródtak, többnyire prózában, alkalmi versszakaszokkal tarkítva, a legkorábbi fennmaradt változatok a 12. századra datálhatók. A hangvétel szűkszavú, erőszakos, néha komikus, és többnyire valósághű, bár időnként beható a természetfeletti elemekkel tarkított.
A monda szerint bikák miatt robbant ki egy háború Táin királynő és Ulster király között, ami önmagában teljesen rendben is lenne egy hétköznapi gyerekmese esetén, de egy részleges feljegyzés arra engedett következtetni, hogy több is történt itt, mint elsőre megénekelték.

Az ulsteri királyt és harcosokat ért átok miatt a betolakodókkal csak a fiatal félisten, Cú Chulainn áll szemben.

Az adatok a továbbiakban hiányosak, de semmi sem zárja ki és nem is magyarázza, mi lehetett ilyen hatással egy egész seregre. További kutatómunkát igényel. A feljegyzések továbbá emlegetnek egy Cathbad nevű fő druidát, aki uralkodók sorsát volt hivatott befolyásolni. Ennek a szekciónak is szükséges utána járni.

Tudósok, kutatók, kalandorok, lovagok, királyok, bölcsek és ki mindenki más kereste, keresi a Szent Grált. De mi is valójában a Szent Grál?
Egy kupa mely az utolsó vacsorán Jézusé volt, melyből a bort itta?  A Biblia szerint Jézus ekkor mondta a kenyérre és borra, hogy az az ő teste és vére.
Vagy az a tál melyben Mária Magdolna Krisztus vérét felfogta a keresztre feszítés után?
Vagy a Szent Grál – Saint Graal – valójában a Sang Real szót rejti, amely a Királyi vért jelenti?

Az apokrif, azaz az elhallgatott iratok között a Fülöp apostol evangéliuma is fennmaradt.
Az úgynevezett Fülöp evangélium szerint Mária Magdolna több volt Jézus egyszerű követőjénél.
Fülöp görög nyelven fennmaradt evangéliuma Mária Magdolnát Jézus társának (κοινωνος) nevezi. „Hárman voltak (akik) folyton az Úrral mentek: az édesanyja, Mária, anyja nővére, és Magdaléna, akit hitvesének hívtak. A nővére (az Úré), az anyja és a hitvese neve ugyancsak Mária volt.” (Fülöp evangéliuma, 32. log.)
A Szent Grált titkos kódnak tartó teória szerint a Grál nem egyéb, mint Jézus és Mária Magdolna leszármazási vonala.

Érdekes, hogy mennyi, de mennyi olyan iratban, dokumentumban jelenik meg  a Szent Grál amely  templomos lovagokra vonatkozik
Több történész, kutató is arra az eredményre jutott, hogy a templomosok magja, azok, akik irányt adtak a rendnek, kétségtelenül gnosztikus misztikusok voltak, akik kevesebb jelentőséget tulajdonítottak az ereklyéknek vagy bármi másnak az anyagi világban, és szegénységi fogadalmukat ismerve ez valóban így volt. Ezért különösen figyelemre méltó, hogy mi is volt az a „Szent Grál” ami a Templomos Rend birtokában volt, ugyanúgy, mint a ma már Torinói lepelként ismert csodálatos kegytárgy.


Az egyházi inkvizítorok üldözésének napjaiban a nem hagyományos keresztényeknek el kellett rejteniük gyakorlatukat, és titkos kódokat kellett találniuk a kommunikációhoz. Tudunk a későbbi Testvériség titkos kódjairól és szimbólumairól, amelyeket a templomos rendek adományoztak nekik.


20 ezer is volt egy időben, nem biztos ,hogy mindegyike tudta, hogy mit jelent sajátos vörös keresztjük (a Rózsa-kereszt?), melynek mind a négy szára azonos méretű, jelezve a gnosztikus egyensúlyt és a rózsát, a virágot és a vörös színt, és Krisztust jelezve) A Beauseant kifejezés, (szó szerint „Egésznek lenni”), amelyet üdvözletként, harci kiáltásként használtak és zászlójuk neve is egyben mely simán fekete-fehér.

Ha tudták, mit jelent a köszöntés, akkor véletlenül keresztet húztak a földre karddal vagy bottal.  Az avatatlanok számára ez egyszerűen egy sajátos kifejezés fordulat volt, ami talán önmagának kiteljesedését jelentette az egyházban, de a gnosztikusok számára ez jelentette a végső szellemi célt, amit ma megvilágosodásnak neveznénk.
Volt egy titkos gyógyitaluk is, amely még kenderfőzetet is tartalmazott! Ezt a csodálatos italt csak Jeruzsálem Elixirjeként nevezték meg, nem utalva semmilyen formában arra, hogy miből is áll össze a titkos Templomos gyógyital.
Mindig, minden több jelentésű és kódolt volt a Templomos rendnél.


A legendák a Szent Grál létezésére utalnak. A történelmi bizonyítékok Jézus által írt gnosztikus evangéliumként azonosítják.
De hol volt hát a „Grál” az évszázadok alatt?

Nem ismert, hogy Jézus tizenkét tanítványa közül hányan adták át titkos tanításait, de ami ma is fennmaradt, az a gnosztikus evangéliumok, amilyen az 1947-ben Egyiptom egyik barlangjában megtalált és ma már a Nag Hammadi könyvtár néven ismert, és például tartalmazzák Mária Magdaléna és Tamás evangéliumát is. De hány és hány ilyen irat rejtezhet még a világban, melyek nem ismertek az emberek nagy tömegei előtt?


Az első eset, amikor az igazi Szent Grál ismét a felszínre került, röviddel a Templomos Rend megalapítása után, 1119-ben történt. A rendet alapító kilenc gnosztikus lovag szinte azonnal elkezdett ásni Salamon temploma körül, ahol székhelyük volt. A megfelelő időben abbahagyták az ásást, és Rómába indultak, ahol hatalmas engedményeket követeltek a pápától, amelyek garantálták új rendjük kivételes és egyedül álló jogait.

A 12. század elején a Templom-hegy Jeruzsálem szegénynegyedéhez tartozott, nyomorúságos viskókkal és ókori romokkal tarkított terület volt. A templomosoknak azonban kitűnően megfelelt: rendházat emeltek itt, és hosszú ideig szinte el sem hagyták a Templom-negyedet. Betegek istápolása, illetve zarándokok védelme helyett – amire esküt tettek – a kíváncsi szemektől elzárva, kiterjedt ásatásokat folytattak a szemfüles kortárs krónikások szerint.

Már akkoriban azt suttogták, hogy a templomosok mesés kincseket és különleges ereklyéket találtak a romok között. Mindenesetre tény, hogy alig tíz évvel a rend megalakulása után, a templomosok mérhetetlen befolyásra tettek szert, és a legvagyonosabb lovagrendnek számítottak.

A középkorban elterjedt róluk, hogy a legszentebb ereklyéket, köztük a Szent Grált is a kincseik között őrzik. Amit biztosan tudunk és történelmi tény, hogy a Krisztus halotti leplének tartott torinói lepel, valamint Veronika-kendője is csaknem két évszázadon át a templomosok birtokában volt.

A történészek arra tippeltek, hogy Jézus által írt szöveg volt az, amit felhasználtak a pápa megingatására.
A Salamon-templom tartalmazta a legendás szövetség ládáját, gondolták sokan, de annak esélye, hogy még ennyi évszázad után is fennmaradt, nem valószínű, tekintettel arra, hogy a templomot többször elpusztították és újjáépítették, és még akkor sem lett volna birtoklása olyan erős fegyver ami alkupozíciót adott volna a templomosok számára.

Ami megtette volna, az egy Jézus-evangélium lenne, amelyet ha nyilvánosságra hoznak, az egyház közvetítői szerepének végét jelentette volna.

De megtalálták-e a Templom alatt?  Nem valószínű. Az évszázadok folyamán a hely túl sok harc, rombolás célpontja volt, nem volt megfelelő búvóhely semmihez, ami ilyen értéket képviselt volna.


Miután a kilenc templomos eredetileg megtalálta, az evangélium legközelebb csaknem másfél évszázaddal később, 1244 március 25-én kerül elő ismét, amikor a francia Languedoc régióban fekvő montseguri katari kastélyt a pápa hadserege megostromolta és bevette.
A legenda szerint a várban maroknyi katar (akik gnosztikusok voltak) a kastély elbukása előtt magával vitte a Szent Grált.