Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
User :
staff
Szomb. 14 Okt. 2023 - 20:17
Alec & Vicky
Nemsokára szülinap. Az enyém és Victoré. Újabb kicseszett év, ami úgy repült el, mintha nem is lett volna, miközben meg annyi minden történt... és már megint annyira nem várom... Bár tavaly nem ünnepeltük, sajnos sokkal több dolog szakadt a nyakunkba, mint szerettük volna, de idén ikerpartit tartunk: az én kevéske barátom, Victor barátai és kirúgjuk a ház oldalát. Jó, valószínűleg csak én fogok rájárni a bekészített borokra, a srácok meg inkább a sörre, de egyszer az évben hadd legyen már nekem is jobb napom, mint az átlag! Szóval a terv igazából annyi, hogy meglepjük Victort – mert neki jár, mert ő megérdemli, és mert ilyen jó testvér vagyok, hogy még a saját szülinapomat és meglepetésemet is feláldozom érte. Libby intézi a tortát, a közös kedvencünket, a két emeletes, tömény csokis tortát farkasos marcipánfigurával, amit persze Victorról mintáztatok, hogy legalább így leharaphassam a fejét. Testvéri szeretet meg miegymás néven, persze. A való életben nem tudnám már bántani, ahhoz valami nagyon komolyat kell tennie. Tehát torta pipa. Ezt be is jelölöm a mobilomon, miután kijövök Libbytől és a kölcsön kapott moci csomagtartójába teszem a kapott sütiket is, ugyanis elég volt megemlítenem, hogy Alechez megyek a helyszín kapcsán, máris térül-fordult, hogy csomagol nekünk süteményt a megbeszéléshez. No nem mintha az előbb nem tömött volna belém egy almás muffint... de nem baj. Sütiből sosem lehet elég, ha meg nekem nem kell, Alec is biztosan örül majd az extra szeletnek. Ha jól láttam, a kedvencét csomagolta neki is. Szóval Alechez tartok, Victor motorjával, mert volt olyan jó fej, hogy ha már ma átugrik a szomszéd városba kis furgonnal, akkor úgysincs szüksége a motorjára, szóóóval megkapom én. Áldom a melóját, meg hát a barkácsbolt totál illik hozzá, és amíg dolgozik, legalább mi is nyugodtan, feltűnésmentesen megszervezhetjük a bulit. Az persze már csak akkor kezd el zavarni, amikor megállok Alec házánál, hogy igazából azóta a bizonyos őszi délután óta mi... hát elvileg megbeszéltük, elfogadtuk a történteket és elengedtük is azokat, de amúgy nyíltan egyáltalán nem volt szó arról az esetről. Senki nem tudott róla, mi meg kicsit kerültük is egymást, sosem maradtunk kettesben, hogy meglegyen az a kényelmetlen feszültség, amit az első egy-két alkalommal éreztem a közelében és amit sikerült végül teljes el is nyomni. Meh... de hát erős vagyok és tudatos, most egyébkéntis a bulit kell megbeszélnünk, annak részleteit és Victor figyelmének elterelését, hogy a szülinapunk tökéletesen sikerüljön. Ugyanis tényleg szerettem volna, ha bulizunk, ha jól érezzük magunkat, mindenki tortázik meg minden. Rá fért a társaságra. A motor hangja elhalkul, ahogy leállítom a motort, leveszem a bukósisakot, helyrekócolom barna tincseimet. Lassan el kellene mennem fodrászhoz velük, kicsit kezdenek túlnőni rajtam, de ez most mellékes. A gondolataimba merülve támasztom le a motort, vágom zsebre a kulcsait, kiveszem a sütis dobozt a csomagtartóból és jólnevelten becsengetek, ha Alec még nem vette észre az érkezésemet. Elvileg megbeszéltük az időpontot, csak kicsit csúsztam Libbynél, de ő is tudta, hogy a cukrászdába megyek, szóval számolhatott némi késéssel. - Remélem nem mondtál le rólam – szólalok meg köszönés helyett, ha meglátom Alecet vagy ajtót nyit miután becsengettem. - Libbynek feltétlenül el kellett mondania a legújabb pletykákat, de persze csomagolt sütit is – emelem meg a kis dobozkát a kezemben, hátha ezzel minden késésem megmagyarázható.