Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég

Daniella Cartier


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

Árnyék és fény EmptyVeronica Duke
Tegnap 21:13-kor


Elysian FRPG

Árnyék és fény EmptyAdmin
Tegnap 16:34-kor


Patience is not my best virtue

Árnyék és fény EmptyAdmin
Szer. 13 Nov. 2024 - 9:09


Uborkaszezon uborka nélkül

Árnyék és fény EmptyAida Burgess
Kedd 12 Nov. 2024 - 16:14


Interjú a farkassal

Árnyék és fény EmptyJamie Heavenford
Hétf. 11 Nov. 2024 - 17:01


Calories don't count on weekends?

Árnyék és fény EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:54


Megmondtam, hogy megmondtam

Árnyék és fény EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:53


another mess. Archie&Lodie

Árnyék és fény EmptyElodie Rhodes
Vas. 10 Nov. 2024 - 13:54

Megosztás
 
Árnyék és fény
Minden mágia megköveteli a maga árát.
ÜzenetSzerző
TémanyitásÁrnyék és fény EmptyCsüt. 16 Nov. 2023 - 16:42

Befejezetlen játék
Archíválásra került
Moderator
A staff
Moderator
Elõtörténet :
Árnyék és fény B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
az élet írja
Titulus :
Elfogadó szép üzenet
Kapcsolatban :
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Árnyék és fény Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
User :
staff

Árnyék és fény Empty
TémanyitásÁrnyék és fény EmptyKedd 17 Okt. 2023 - 12:04


   
Madison & Lendar
árny és fény

   
   
- Llewellyn mint a Mocsári Boszorka? - kérdeztem a vállam fölött hátra lesve és arcomra féloldalas mosoly költözött - A fák azt susogták, hogy talán szót értenénk egymással.

Dawn Llewellyn már régóta érdeklődésem középpontjában állt és a kukoricaföld művelése talán a kezdőlökés volt a boszorkány felé... ám még várnom kellett a soromra. A Nora Lackwooddal kötött szövetség törékeny lábakon állt és veszélyes kockázatokat rejtett magában. Rajta és Madisonon kívül senki mással nem szőttem szoros ismeretséget és még gyermekcipőben járt minden Ley-hez köthető kísérletünk. Bármennyire is hajtott a kíváncsiság a Llewellyn koven vezetőjéhez, nem kockáztathattam meg, hogy felhívom magamra a figyelmet. Még nem - vagy talán sohasem. Rose Harbor robbanásközeli hőmérsékletre hevült puskaporos hordóként elsőként vetett volna ki magából ha újabb fenyegetésként jelölöm meg magam és még nem jött el az idő a távozásra.

Csészéink összekoccantak, a bennük pihenő bor megrezgett a találkozás energiájától.

- Sastimos! -
biccentettem meleg mosollyal és megízleltem az alkoholos italt, majd elismerő hümmögéssem jeleztem Madisonnak, hogy választása nem bizonyult elhibázottnak. A bor zamatában ott duzzadt a beköszöntő tavasz ígérete. Az életé. És a frissítő záporoké is.

Hálás pillantást lövelltem felé és amint tekintete elkalandozott a szőttesek, párnák, sokat megélt szőnyegek irányába, lopva figyeltem meg hogyan változik arcán a megannyi érzelem és telik meg tekintete emlékezéssel. Megtartottam magamnak a megfigyelést és kiosztottam a ragut majd kérdésére teleszívtam tüdőmet levegővel és kanalamat leeresztve vártam a megfelelő szavakra.

- Nem hívnám így - somolyogtam és néhány szívdobbanásnyi időt hagytam, hogy Madisonban kialakulhasson reakciója amint megsejti, hogy pontosan mire is utalok mindezzel - Az egyensúlyt keresem saját létezésemben is. A fácán a mérleg egyik tálcájára kerül, én pedig törlesztek, hogy ne vegyek el többet ebből a világból mint amennyit adtam. Nincs olyan része amit ne őriznék meg és forgatnám vissza a természet vagy az emberek javára. Ez az egész... - kanalammal megkavartam a gőzölgő ételt - ...szertartás, örökség, ösztön... Jó étvágyat!

Nem akartam az étkezés előtt túlságosan lerántani a fátylat sem a táplálékszerzés mikéntjéről, sem saját praktikáim természetéről. A bizalmam hízott és hízott a szőke boszorkány irányába, de éppen reá való tekintettel kíméltem meg. Talán hozzá sem nyúlt volna a raguhoz ha tudja, hogy az erdő bizonyos részein kihelyezett átokcsapdák áldozatai biztosítanak húst az asztalomra - habár a szó konkrét értelmében nem étkeztem asztalnál. Végül mielőtt még elterelhettem volna a szót, a felém megelőlegezett bizalomért cserébe így szóltam:

- A felállított varázslatok gyűrűje csupán azokat a fácánokat és nyulakat engedi magába amelyek többet már nem szolgálják az élet és halál körforgását. Nem nemzenek utódokat és nem válnak más ragadozók eleségévé sem. Ezen átokcsapdák tudománya generációs örökség a családomban.

A kanállal megkavargattam a gazdag levest, hogy ezzel távozásra késztessem a hőt, s közben követtem tekintetét a tábor többi alkotóeleme felé. Biccentettem és elhatároztam, hogy az este folyamán elmesélem neki, hogy hogyan készülnek a vardók, amelyek otthonunkul szolgálnak az örök utazáson.

Egy ideje nem mondta nekem senki, hogy ismer, gondoltam és emeltem a kanalat a számhoz és a megszelídült tűz lángjai felett Madison pillantását kerestem, majd egyetértően hümmögtem egy sort válaszára. Még néhány falat után letettem ölembe a fatányért és a bort vettem magamhoz.

- Egy ideig nem állok tovább - biccentettem oldalra a fejem és az egyik fahasáb nagyot roppant, majd sok apró szikra szökött az alkonyodó ég felé, a lángok közé pedig saját erőm fekete bársonynyalábjai keveredtek, majd már ott sem voltak. Fény és árnyék játéka volt csupán.

Támadt egy ötletem, így ahogy a ragu a felére fogyott a tányérban és így az első csillagok fényénél megjelent Shalaye faragott alakja a fán, kissé közelebb húztam magam a boszorkányhoz - de úgy, hogy közelségemmel ne zavarjam -, kezem a vállamra terített prémes kabát belső zsebébe nyúlt, majd még egy korty bor után felé nyújtottam a pakli kártyát amelyet Shimza festett.

- Szeretnék neked jósolni a tarotból. Ez nem jönvedőmondás... a jelent mutatja meg. Neked van empatikus képességed, de én az árnyékok és fény egyensúlyából tájékozódom. Szeretném csökkenteni a helyzeti előnyödet - húztam széles mosolyra a számat, hogy megerősítsem a könnyed humort és kérlelő várakozással lestem a tűz pislákoló sugarainál, hogy Madison beleegyezik-e.

   
words ❖ youtube ❖ note: xx
   

   


Somewhere between

life and death.

Lendar Swan
A Swan koven tagja
Lendar Swan
Elõtörténet :
Titulus :
kovács, bádogos, famíves
Karakter idézet :

"Maybe it’s in us. It’s in our Gypsy blood. We live somewhere between life and death, waiting to move on. And in the end, we accept it. We shake hands with the devils and we walk past them."
Play by :
Yon González
༄ ༄ ༄ :
Árnyék és fény C83517cbcdf9313c2367b4f9c96de1cc4921c17f

Árnyék és fény 243ff4f0d9c13382c03c82179bf84d9ad3ee619f00dfc3c84de0ec24098abe83._RI_


User :

Árnyék és fény Empty
TémanyitásÁrnyék és fény EmptySzomb. 14 Okt. 2023 - 18:06

Lendar & Madison
Árnyék és Fény
  Örömmel szabadultam meg a könnyed tehertől, amit a kosaram és annak tartalma jelentett. Mindig megnyugvással tölti el az embert, ha az ajándéka megfelelőnek bizonyul, így az én mosolyom is őszinte volt, amikor Lendar elvette tőlem az enyémet. Barátsággal és szeretettel hoztam, ő pedig pontosan ugyan ezekkel az érzésekkel fogadta.

  - Meggyűlt a bajod a Crepsleykkel? – kérdeztem halk kuncogással, miközben engedtem, hogy beljebb tereljen a táborában. Ezen a környéken valóban oda kell figyelni arra, hogy ki hol és mikor áll meg, de ha valaki ismeri a határokat, nem érheti túl nagy baj. - A szomszédos birtok a Llewellyneké, Dawn pedig mindig örömmel fogadja az átutazókat. Nem találkoztál még vele? – tudakoltam, bár tekintve a tényt, hogy Lendar a varázslat sötétebbik farvizén evez, nincs abban semmi meglepő, ha a Mocsári Boszorka eddig még nem tette tiszteletét a férfi táborában. A Llewellynek mindig is a világos mágiát követték, bár ez az út sem mindig egyszerű, hiszen az ágak olyan szerteszét futók, mint egy százéves fűz gyökerei.

  Csillogó szemekkel figyeltem, ahogy kivarázsolja a dugót a palackból, és mindkettőnknek tölt egy-egy csészével a finom italból. Meghatódtam a kedves köszöntéstől, amellyel fogadott, hiszen az elhangzó szavai mögött a sajátjaim csengését hallottam viszont, hiszen én magam is felajánlottam számára ugyanezt. Mindig lesz hely számára az otthonomban, és egy tál gőzölgő étel az asztalomnál. Sokat jelentett, hogy Lendar is megadta nekem ugyanezt.

  - Egészségünkre! – biccentettem, hiszen nem láttam úgy, hogy ennél többet kellene hozzátennem a tökéletes tószthoz, amit mondott. Mielőtt azonban belehörpintettem volna a saját csészémbe, bármennyire is illetlen dolog ilyesmivel koccintani, egy röpke pillanatig poharam szélét az övéhez koccintottam, ezzel koronázva meg az amúgy is nagyon fennkölt pillanatot.

  - Ó, ez igazán hangulatos – elismeréssel a hangomban húzódtam közelebb a tűzhöz, hogy elfogadva az invitálást elfoglaljam a helyemet a párnákon. Az ég tiszta volt, és csillagos, így ha szerencsénk lesz, valóban a szabad ég alatt tölthetjük el a vacsoránkat, ami nosztalgikus húrokat pendített meg a lelkemben. James vérfarkasként olyan közel állt a természethez, amennyire csak lehetett, így sokszor túráztunk, és piknikeztünk a környéken. Amióta meghalt, nem igazán csináltam ilyesmit, mert egyedül képtelen voltam rá. Lendar a tudta nélkül adott vissza nekem valamit, ami egykoron fontos volt, így hálám egyre csak nőtt irányába.

  - Vadászol is? – kérdeztem kissé meglepetten, amikor felfedte, hogy miből készült az ennivaló, s bár sokan undorodva hőköltek volna hátra a vad gondolatától, bennem csak az izgatott várakozás maradt, hiszen csak egy újabb szeletet láttam magam előtt a férfi világából. Nehéz volt elképzelni, ahogy hosszú ujjaival a madarat kopasztja, de furcsább dolgok is estek már meg, engem pedig egyre jobban felcsigázott a gondolat, hogy vajon mihez érthet még.

  Elgondolkodtató kérdést tett fel, amit tőle már megszoktam. Félrebiccentett fejjel néhány pillanatig az arcát fürkésztem, majd halk szusszanással újra körbetekintettem a táborban. A ropogó tűz füstje, a kondérból áradó étel gőze, és a kikészített kellékek is hatalmas vendégszeretetről árulkodtak. Kellemes melegség járta át a belsőmet, amit az ember olyan helyen érez, ahol a leginkább otthon érzi magát – azt azonban nem tudtam eldönteni, hogy ez a saját lelkemből, vagy férfiéből fakadt, vagy éppenséggel mindkettőnkből, hiszen képességem bátran előszökkenve tapogatózott körbe.

  - Úgy vélem, ha úgy tévedtem volna ide, hogy már ismerlek, de korábban nem láttam volna ezt a helyet, akkor is tudnám, hogy hozzád tartozik – válaszoltam végül, reménykedve benne, hogy a férfi kielégítőnek találja majd a feleletemet. Sajnos vannak helyzetek, amikor nehezen találom a megfelelő szavakat, és ez éppen ilyen volt.

  Mielőtt újra kortyoltam, italomat meglögyböltem a csészében, és orromhoz emelve szívtam magamba az édeskés, friss illatot, amelyet árasztott. Az egyik kedvencem volt, bár csak ritka alkalmakkor engedtem meg magamnak, hogy alkoholt igyak.

  - Itt töltöd a nyarat? – tettem fel következő kérdésemet, hiszen tudtam már, hogy hatalma felszabadult, és végre megkapta azt, amiért idejött, így nem sok minden maradt itt, ami marasztalhatná. Sajnálni fogom, amikor elmegy, de már megtanultam, hogy a hozzá hasonló utazók ritkán maradnak sokáig egyhelyben.



"Ez a hitünk ellentmondása: az öröm a bánatból fakad, és a halálból élet születik. A gyász pedig az út, amely egyikből a másikba vezet."
- Walter Wangerin -.
Madison Cooper
Koven nélküli boszorkány
Madison Cooper
Elõtörténet :
Titulus :
alsó tagozatos tanítónő (Általános Iskola)
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"Sohase add fel a reményt, mert soha nem tudhatod, mit hoz a holnap. A rossz napok után jönnek a jók."
Play by :
Angelique Boyer
༄ ༄ ༄ :
Árnyék és fény A5450f8ba74ab4d360cff98d2cd99300f49d34d8
User :

Árnyék és fény Empty
TémanyitásÁrnyék és fény EmptyVas. 24 Szept. 2023 - 23:58


   
Madison & Lendar
árny és fény

   
   
Erőm ujjongva táncolta körbe a Madisonból áradó fényt, mintha csak fekete, loncsos kutya dörgölőzött volna gazdája lábához. A márciusi nap kissé aranyosabban játszott lemenő sugaraival a nő szőke tincsein és szívből jövő mosollyal háláltam meg a boszorkány figyelmességét. A nő közelebb lépett és én segítettem útját azzal, hogy a felém nyúló kar távolságát lerövidítettem és törékeny vállát finoman magamhoz simítottam. Fekete csápjaim láthatatlan karokként tartották ameddig el nem húzódott a baráti ölelésből.

- Jobbat nem is tudtam volna elképzelni sem. Köszönöm! - megérintett a figyelmesség, így őszinte hálával felé nyújtottam kezem, hogy megszabadítsam terhet jelentő kosarától, Shalaye pedig elégedetten csapott egyet kétszínű farkával, hiszen a neki járó vámmal így már nyugodt szívvel engedett át minden további falatoznivalót.

Figyelmesen követtem az irányt mely felé mutatott és sokat mondóan biccentettem egyet.

- Ó! - somolyogva megvártam amíg tekintete visszavándorol hozzám - Ez esetben lehet, hogy nemsokára a te kocsid mellett is felbukkan egy szőke férfi és kiabálva kiebrudál erről a területről, ahogy velem tette. Ebben a kukoricásban a boszorkányok nincsenek szívesen látva, ha nem tudnád.

Jó kedvűen vállat vontam, majd a vardo bakja alatti pakoló és tárolórészen kiemeltem a kosárban hozott figyelmességet és az eperbort finoman megszorítottam az üveg nyakánál.

- Jog - súgtam úgy, hogy a boszorkány ne vehesse ki a szót és az ujjam végén hirtelen kicsapó hő hatására a palack kilódult a helyéről, s épp időben kaptam el ahhoz, hogy ne végezhesse a vardo kereke alatt. A tűzmágia olyasmi volt amelyet sok fehér boszorkány messziről került, némileg félt és megvetett is. A hő és lángok pusztító ereje egyet jelentett a halállal, a hamuvá porladással és talán nem minden tartózkodásuk bizonyult alaptalannak, ha csak felidéztem magamban, hányan próbálkoztak vele az én népem tagjaim közül is, mielőtt egész táborokat égettek volna porig hozzá nem értésükkel. Igen, a tűzmágiát használók nem érhettek fel a tűzelementál boszorkányokhoz és ezt sosem szabadott elfelejteniük. Az én mágiám forrása abból a bizonyos forrásból táplálkozott melyből a tűz is, így mindig fel tudtam ajánlani valamit szolgálatáért cserébe anélkül, hogy a túlkapásért halálban követelte volna a jussát. Persze csak ha én magam is úgy határoztam.

Két tarotmotívumokkal díszített csészébe kimértem egy-egy adagot. A tarotmintás porcelán régebb óta meg volt mint hogy Shimza megrajzolta volna nekem saját tarot kártyáimat, így a rajtuk található színes motívumok sem egyeztek, de apám a saját fivérétől lopta el nekem őket néhány éve és volt abban valami szívmelengető ahogy a bor megpihent a csészékben az első csillagok reszketését tükrözve.

- Mindig hely, ízletes étel és meleg pokróc vár a tüzemnél, Madison, bármerre is járjak - adtam át neki a borral teli kissé csorba csészét és koccintásra emeltem a poharamat - A végzetre, a tavaszi csillagokra és a kukoricaföldön szívesen nem látott boszorkányokra!

Ha elfogadta a tósztot, úgy kortyoltam egyet a finom eperborból, majd elismerésemet hümmögés formájában továbbítva előhúztam a takarókat és invitáló mozdulattal csalogattam Madisont közelebb a soha el nem fogyó tűzhöz és a forrón rotyogó üsthöz.

- Kérlek! - kínáltam hellyel a velem szemben elhelyezett párnákon, épp elég közel a takarókhoz annyira, hogy bármikor elérhesse azokat ha az álmából ébredező tavaszi est még átjárná őt hidegével - Idekint, hacsak nem érkezik meg az az esőfelhő ami a dombok felett csüng - intettem fejemmel az erdő irányába anélkül, hogy arra fordultam volna és ehelyett a sarkamra ülve belekémleltem az üstbe. A vacsora gyakorlatilag készre főzte magát.

- Fácánragu leves - meleg mosollyal háláltam a dicséretet és nem sokáig haboztam, hogy a kikészített fatálakba - melyeket magam készítettem a tél folyamán és melyekbe az elmúlt hónapok eseményeinek jeleneteit véstem - három-három merőkanállal szedtem. A magamét az egyik terméskőre tettem, hogy hűlhessen és addig törökülésbe ülve újabbat kortyoltam a borból. Madison arcát fürkésztem. Válla fölött táncolva reszketett a túlvilág szövetének áttetsző függönye.

- Legutóbb azt mondtad nekem, hogy az otthon tükrözi a lakóját, a mágia egyszerűen beleivódik. Erre sámítottál?

Madison már megszokhatta tőlem, hogy őszinte kérdéseim mögött végtelen kíváncsiság és megérteni vágyás húzódott. Tudtam, a boszorkány nem tehet, nem mondhat olyat amivel megbánthatna, hiszen minden ujjpercéig a szeretet járta át.

   
words ❖ youtube ❖ note: xx
   

   
Lendar Swan
A Swan koven tagja
Lendar Swan
Elõtörténet :
Titulus :
kovács, bádogos, famíves
Karakter idézet :

"Maybe it’s in us. It’s in our Gypsy blood. We live somewhere between life and death, waiting to move on. And in the end, we accept it. We shake hands with the devils and we walk past them."
Play by :
Yon González
༄ ༄ ༄ :
Árnyék és fény C83517cbcdf9313c2367b4f9c96de1cc4921c17f

Árnyék és fény 243ff4f0d9c13382c03c82179bf84d9ad3ee619f00dfc3c84de0ec24098abe83._RI_


User :

Árnyék és fény Empty
TémanyitásÁrnyék és fény EmptyVas. 24 Szept. 2023 - 8:12

Lendar & Madison
Árnyék és Fény
  Izgalommal vegyes félelemmel néztem szembe az aznap estével, hiszen ez már a második volt, amit kettesben készülünk eltölteni. Bár Lendar sötét boszorkány volt, én pedig a mágia ezen ágától mindig is ódzkodtam kissé, mégis kedveltem a társaságát. Képességeink különböztek, mégis úgy rezonáltak egymásra, mintha bennük rejlő erő, mindig is ismerte volna a másikét. Különös. Ijesztő. És új.

  A ló elégedetten rágódott elé a felkínált almán, amit mosolyogva fogadtam, újabb kedves paskolgatással jutalmazva a döntését. Olyan nagyon a famulusra koncentráltam, hogy érzékeim kissé bezárultak, és csak akkor vettem észre az érkezőt, amikor az ismerős hang felcsendült mögöttem. Nem rezdültem össze, a gyermekek között hozzászoktam már, hogy ne ijedjek meg a hirtelen érkező hangoktól, így csak megigazítva a karomon a kosaramat, széles mosollyal a vendéglátóm felé fordultam.

  - Hoztam egy kis süteményt, és némi eperbort. Remélem nem bánod – léptem kissé oldalra, hogy a tinker kanca ne képezzen természetes gátat közénk, és jobban láthassam az arcát. - Csak szerettem volna hozzájárulni az estéhez, ha már voltál olyan kedves, hogy meghívtál. Örülök, hogy újra látlak – ezúttal hozzá léptem közelebb, hogy egy kedves, baráti öleléssel kísérjem sutára sikerült köszönésemet. Hiába teltek el hónapok az utolsó együtt töltött este óta, mégis úgy éreztem, mintha csak tegnap váltunk volna el egymástól. Csak a sűrűn folydogáló események emlékeztettek rá, hogy viszontlátás milyen késve érkezett.

  - Dehogy – nevettem fel csilingelőn a felvetésre, hogy ilyen messze gyalogoltam a várostól. - A tisztáson túl parkoltam, az egyik mezőgazdasági úton – mutattam az irányba, amelyről érkeztem. Még így is meg kellett tennem néhányszáz métert, de közel sem volt olyan megterhelő, mint ahogyan azt Lendar gondolta. Szerettem a természetet, és szívesen töltöttem az időmet a szabadlevegőn, ami mindig gyógyírt jelentett megfáradt lelkemnek.

  - Idekint fogunk enni? – néztem körül a takarosan elrendezett táborban, elragadtatással figyelve, ahogy a férfi előhúzza azokat a csodaszép kéziszőttes takarókat. Már a berendezés is éles, élő bizonyítéka volt annak, hogy milyen más a kettőnk útja, és mennyire eltérőek a gyökerek, amelyekkel rendelkezünk. Az Indiából érkezett karkötőm szemei összekoccantak, amikor elhelyeztem a kosaramat egy olyan helyen, ahol úgy éreztem nem lesz majd útban, de könnyedén hozzáférünk majd a tartalmához, amikor elérkezik az idő.

  Azt azonban megvártam, amíg a boszorkány útbaigazít, és csak utána telepedtem le a számomra kijelölt párnára. Képtelenség volt betelni a látvánnyal, az illatokkal, és a hangulattal, amit a tábor árasztott.

  - Bármit is főztél, mennyei az illata – mondtam, tekintetemmel továbbra is szomjazva fürkészve a látványt.




"Ez a hitünk ellentmondása: az öröm a bánatból fakad, és a halálból élet születik. A gyász pedig az út, amely egyikből a másikba vezet."
- Walter Wangerin -.
Madison Cooper
Koven nélküli boszorkány
Madison Cooper
Elõtörténet :
Titulus :
alsó tagozatos tanítónő (Általános Iskola)
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"Sohase add fel a reményt, mert soha nem tudhatod, mit hoz a holnap. A rossz napok után jönnek a jók."
Play by :
Angelique Boyer
༄ ༄ ༄ :
Árnyék és fény A5450f8ba74ab4d360cff98d2cd99300f49d34d8
User :

Árnyék és fény Empty
TémanyitásÁrnyék és fény EmptyHétf. 24 Ápr. 2023 - 22:40


   
Madison & Lendar
árny és fény

   
   
Tűz, mormoltam a népem nyelvén, a mágiával átitatott szikrapattintóból pedig egy kövér láng ugrott az előkészített fahasábokra, azonnal megült a fán és délcegen borította be a kicsiny rakást. Az elhangzott szóra megremegett a tábor levegője és nyári szellő simogatta fűszálak formájára hajlongó színfoltok jelentek meg a lefektetett pokrócok és párnák felett. Visszaültem fenekemre és átszellemült mosollyal tekintettem végig őseim körén, a jelenlétüket erősítő tűzgyújtó szerszámot annyira szorítottam meg tenyeremben, hogy az keményen belevájt bőrömbe.
A sejtelmes és susmorgó alakok végigkísérték amíg letollaztam a fácánokat és az étkezéshez fel nem használható részüket ósdi üvegekbe tettem. A kondérba víz került, zöldségek, a színhús és a fűszerek. A művet letakartam a fedővel és végigtekintettem a korábban elrendezett táboron. Az erejét visszanyerő tavaszi nap puhán melegítette arcomat és csakhamar meleg narancssárgára festette a vardót és Shalaye tarka alakját. Ideje távoznotok, fordultam vissza a szellemekhez, majd úgy fújtam a levegőt alakjukra ahogy a gyertyát oltja ki az ember. Elmosódott körvonalaik reszketve foszlottak szét leheletemben és feltápászkodtam, hogy a maradék hozzávalót is összegyűjtsem Madison Cooper vendégül látásához.
Elfogyott a tél azalatt míg nem találkoztunk. Eliza rám bízott küldetésével minden érintkezést megszakítottam a halandói külvilággal és éjt nappallá téve kerestem a hozzávalókat aktív erőm kiszabadításához. Leesett az első hó, majd még egy, elolvadt, újra kopogott a fagy és végül virágba borultak az első meggyfák, de a tűz körül már többedmagammal ültem és a függönyön túli világ folyton-folyvást ott lengedezett lelki szemeim előtt. Itt volt az ideje annak, hogy visszatérjek ahhoz amit egyszer elkezdtem. És itt volt az ideje annak, hogy elkezdjem azt amire mostanáig várni kényszerültem.
Sosem mentem el arra a találkozóra amit Nora Lackwoodnak ígértem. Túlságosan gyenge és kiszolgáltatott voltam, Eliza pedig mágikus esküvel tett arról, hogy soha el ne árulhassam kilétét. A kettejük közti - még felderítésre váró - kötelék veszélybe sodorta aktív erőm visszaszerzésének küldetését és a Ley felhasználása értelmét vesztette volna e kulcslépés kihagyásával. Tudtam azonban, hogy találkozunk. A sors olyan egyenes tisztást vágott köztem és a boszorkány között, hogy csupán végig kellett sétálnom rajta. A szellemek is megsúgták. Este a csillagokat bámultam, hogy rájöhessek, mikor kell megtennem az első lépést.
Batyum csordultig telt ehető bogyókkal amikor kiléptem a fák közül és az irtás szélén visszaigyekeztem a vardóhoz. A Shalaye és köztem szorosra font köteléknek köszönhetően mágikus csápjaim abban a pillanatban jelenzték Madison megérkeztét, hogy rálépett arra a földnyelvre melyre táboromat vertem. A távolból kirajzolódott világos kabátot viselő alakja, mely élénken elütött az oldalánál falatozó familiáris színezetétől.
Mosolyogva tettem meg a maradék métereket és kedvtelve néztem amint Shalaye kiveszi a nő kezéből az almát, majd ráérősen elropogtatja. Az állat sosem tett volna ilyet ártó szándékú lények közelében. Hosszú évek munkája volt, hogy a bennem lakozó mágiát oly' mértékben csörgedeztessem át a familiárisba, hogy az meghosszabbított karomként akkor is szemem, fülem, s orrom legyen, mikor messze jártam. Így hogy a "gazda" megnevezés mennyire volt helytálló, azt hosszasan boncolgathattam volna Madisonnak, de ehelyett meleg üdvözlettel szólítottam meg amint elég közel értem ahhoz, hogy halk szóval is megtehessem.
- Remélem nem késtem el a saját vacsorameghívásomról - tettem le szelíd mosollyal a bogyókat és közelebb léptem a boszorkányhoz, tenyerem végigsimította Shalaye kerek farát - Olyan régóta nem jártam már a "civilizált" világban, hogy jobb ha gyorsan emlékeztetem magam arra, hogy az időt mérni és nem csak eltölteni lehetséges. Üdvözöllek a táboromban - pillantásom végigsiklott a vardón, az előtte elhelyezett szőnyegek, pokrócok és rojtos párnák kavalkádján, a tavaly befogott és üvegben átteleltetett szentjánosbogarak pislákoló fényén és a harsogó tűzön, mely idő közben elkészítette vacsoránkat.
Visszafordultam Madisonhoz. A jelenlegi negyedik találkozásunk alkalmával már kiszámíthatóvá vált decens és mindig igényes megjelenése, a belőle áradó fényességbe pedig úgy olvadtak bele fekete csápjaim ahogy egy kanál méz válik eggyé a forró teával. Éreztem amint a varázslat körbetáncolja alakját és sütteti magát.
- Idáig gyalogoltál a városból? - kérdeztem játékos gyanakvással, hiszen fehér tornacipőjén nem fedezhettem fel az út porát - Kobold módjára beosonni mások kertjébe már az én jellegzetességem. Rose Harbor pedig azt hiszem túl messze van az osonáshoz - vettem elő egy rejtett rekeszből azt a két gyapjútakarót amit anyám készített, s melyet különleges alkalmakra tartogattam. Nem esett nehezemre visszaidézni azt amit Madison mondott mikor a kert felől közelítettem meg házát, de feltámadt bennem a kíváncsiság, vajon ő megőrizte-e a vendéglátás apró és mások számára talán jelentéktelen mozzanatát. A vendégek befogadása kedves volt szívemnek. Sosem hagytam volna, hogy akár egyetlen pillanata is feledésbe merüljön és így az eltöltött idő felesleggé váljon.

   
words ❖ youtube ❖ note: xx
   

   
Lendar Swan
A Swan koven tagja
Lendar Swan
Elõtörténet :
Titulus :
kovács, bádogos, famíves
Karakter idézet :

"Maybe it’s in us. It’s in our Gypsy blood. We live somewhere between life and death, waiting to move on. And in the end, we accept it. We shake hands with the devils and we walk past them."
Play by :
Yon González
༄ ༄ ༄ :
Árnyék és fény C83517cbcdf9313c2367b4f9c96de1cc4921c17f

Árnyék és fény 243ff4f0d9c13382c03c82179bf84d9ad3ee619f00dfc3c84de0ec24098abe83._RI_


User :

Árnyék és fény Empty
TémanyitásÁrnyék és fény EmptyHétf. 24 Ápr. 2023 - 16:48

Lendar & Madison
Árnyék és Fény
Az egyik földúton parkoltam le, közel a tisztáshoz, ahol Lendar szekere állt. Hosszú hetek teltek el azóta, hogy utoljára találkoztunk, így a készülődés kellemes várakozással telt. Séta közben egy kis kosarat egyensúlyoztam a karomon, amiben frissen sütött pite, és egy üveg eperbor várta, hogy átnyújtsam őket a ma esti házigazdámnak. Lendar ugyanis viszonozta korábbi meghívásomat, és ezúttal én voltam az, aki vacsorára érkezett a másikhoz.

Ahogy az időjárás egyre inkább tavaszba hajlott, úgy nyúltak meg a nappalok is, így bár már benne jártunk az estében, csak egy narancssárgás sáv jelezte az ég alján, hogy a nappal kéksége hamarosan átadja helyét az éj feketéjének.

Egyszerű, kényelmes szabású türkizkék ruhát viseltem a bézsszínű kabátom alatt, amely talán kicsit merész volt március szeszélyességéhez, de jobban illett a ma este hangulatához, mint bármelyik fekete, amit szívesen viselnék. A terepviszonyok miatt a magassarkút mellőztem, és lábaimat egy pár fehér sportcipőbe bújtattam. Nem sok időm volt a délutáni foglalkozások után, így a hajamat csak eltűztem oldalra egy laza copfba.

A kordély már messziről is jól látszott, és ha ebből nem lett volna egyértelmű, hogy jó helyen járok, a kocsi mellett, édes békességben, egy foltos tinker ló legelészett. Shalaye érkezésemre felkapta a busa fejét, és prüszkölve dobbantott egyet a lábával. Nem tudom, hogy üdvözlésnek szánta-e, vagy így jelezte a gazdájának a jöttömet, de halk kuncogással fogadtam éberségét.

- Szervusz, kis barátom, neked is hoztam ám valamit – mondtam, és benyúlva a kosaramba előhúztam egy szép, piros almát, amit nagy gonddal választottam ki a familiáris számára. Közelebb lépve hozzá, meglengettem az orra előtt a csemegét, amit ha elfogadott egy paskolással jutalmaztam/ha pedig nem fogadta el, olyan helyre tettem az almát, hogy később biztosan megtalálja. - Merre van a gazdád? – igazítottam meg karomon a kosarat, miközben nyakamat forgatva körülnéztem a táborban. Valahogy illetlennek találtam volna, ha a kocsiba is bekukkantok.



"Ez a hitünk ellentmondása: az öröm a bánatból fakad, és a halálból élet születik. A gyász pedig az út, amely egyikből a másikba vezet."
- Walter Wangerin -.
Madison Cooper
Koven nélküli boszorkány
Madison Cooper
Elõtörténet :
Titulus :
alsó tagozatos tanítónő (Általános Iskola)
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"Sohase add fel a reményt, mert soha nem tudhatod, mit hoz a holnap. A rossz napok után jönnek a jók."
Play by :
Angelique Boyer
༄ ༄ ༄ :
Árnyék és fény A5450f8ba74ab4d360cff98d2cd99300f49d34d8
User :

Árnyék és fény Empty
TémanyitásÁrnyék és fény EmptyHétf. 24 Ápr. 2023 - 16:46


Lendar & Madison
Árnyék és fény

2022. március, egy kellemes péntek este
- Lendar táborában -



"Ez a hitünk ellentmondása: az öröm a bánatból fakad, és a halálból élet születik. A gyász pedig az út, amely egyikből a másikba vezet."
- Walter Wangerin -.
Madison Cooper
Koven nélküli boszorkány
Madison Cooper
Elõtörténet :
Titulus :
alsó tagozatos tanítónő (Általános Iskola)
Kapcsolatban :
Karakter idézet :
"Sohase add fel a reményt, mert soha nem tudhatod, mit hoz a holnap. A rossz napok után jönnek a jók."
Play by :
Angelique Boyer
༄ ༄ ༄ :
Árnyék és fény A5450f8ba74ab4d360cff98d2cd99300f49d34d8
User :

Árnyék és fény Empty
TémanyitásÁrnyék és fény Empty

Ajánlott tartalom

Árnyék és fény Empty
 

Árnyék és fény

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal