Ahogy a levegő tölti meg a tüdőmet, úgy járja át az erőd a lelkemet. Az álmaim törzsvendége vagy, remélem sejted, és hosszú idő óta először találtam valakit, aki méltó arra, hogy mentoromnak, tanáromnak nevezhessem. A természet gyermekei vagyunk, a szabad ég alatt érezzük magunkat jól, és mindketten egy másik Birodalomban lelünk rá a magunk igazságára. Ismerjük egymást, már azelőtt is így volt, hogy összehozott volna bennünket a Sors, mert magamat látom benned, és ha jól megnézel, talán te is felfedezed lelked árnyékát a szemem tükrében. Felemészt az irigység, mikor arra gondolok, hogy te már mestere vagy az erődnek, úgy lovagolod meg, mintha hűséges paripa volna. Az én álmaim inkább a tajtékzó tengerre emlékeztetnek - ezért is fordultam hozzád. Tudnom kell, hogy lehetek urrá a bennem zsibongó nyers erőnek. Most is a zsebemben simogatom az érmét, amit rám hagytál. A biztonság, hogy bármikor szólhatok hozzád, segít túlélni ezt a kellemetlenül idegen, átmeneti időszakot. Remélem, a fáradozásaim és áldozataim meghozzák a gyümölcsöt, amit, mint két bizalmas és szövetséges fogyaszthatunk el a Nap kegyelmet nem ismerő sugarai alatt.
"Maybe it’s in us. It’s in our Gypsy blood. We live somewhere between life and death, waiting to move on. And in the end, we accept it. We shake hands with the devils and we walk past them."
Keresett szálak: emberek akikkel már összetalálkozhatott a város szélén, illetve első sorban olyanok akikkel már egy körben szerepelt, vagy az Elsők akik szemmel tartják, mert fekete boszorkány (egyelőre a listát nem bővíteném)
"Maybe it’s in us. It’s in our Gypsy blood. We live somewhere between life and death, waiting to move on. And in the end, we accept it. We shake hands with the devils and we walk past them."