Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (186 fő) Szomb. 21 Szept. 2024 - 21:56-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


When in New York

Be honest! EmptyVeronica Duke
Tegnap 21:13-kor


Elysian FRPG

Be honest! EmptyAdmin
Tegnap 16:34-kor


Patience is not my best virtue

Be honest! EmptyAdmin
Szer. 13 Nov. 2024 - 9:09


Uborkaszezon uborka nélkül

Be honest! EmptyAida Burgess
Kedd 12 Nov. 2024 - 16:14


Interjú a farkassal

Be honest! EmptyJamie Heavenford
Hétf. 11 Nov. 2024 - 17:01


Calories don't count on weekends?

Be honest! EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:54


Megmondtam, hogy megmondtam

Be honest! EmptyLogan Kincaide
Hétf. 11 Nov. 2024 - 16:53


another mess. Archie&Lodie

Be honest! EmptyElodie Rhodes
Vas. 10 Nov. 2024 - 13:54

Megosztás
 
Be honest!
Minden mágia megköveteli a maga árát.
ÜzenetSzerző
TémanyitásBe honest! EmptyVas. 17 Szept. 2023 - 9:48

Véget ért a játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Be honest! Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Be honest! B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptyVas. 17 Szept. 2023 - 9:47








  - Azért mondod ezt, mert még sosem ittál igazán minsőégien elkészített lattet, de ezen is változtatnunk kell, mint annyi mindenen, mert komolyan Libby, így nem maradhatsz, fel kell rázni! - Mindig is tudtam, hogy a nővérem a maga módján különc és sokkal szívesebben vonul háttérbe, mint állna a középpontba, de ez bosszantó tulajdonsága volt, amin mindenképp javítanunk kellett. Szerettem volna átformálni, kicsit kihangsúlyozni, valójában milyen színes egyéniség, már, ha hagyja és nem vétózza meg az összes ötletem. Láttam ám rajta, mit szólt a ruhákhoz, amiket választottam, s én később hajlamossá váltam kompromisszumot kötni egy számomra kevésbé vállalható, ellenben Libby ízléséhez közelebb álló darabot illetően. Tuajdonképpen egészen jól állt neki, amit igyekeztem jól kihangsúlyozni, ne akarjon annyira csuiga módjára elbújni a komfortzónájából épült házba. Nem, nem, ilyet nem szabad csinálni.
- Igazán - direkt elnyújtottam az első betűt, ami átlátszóan túlzást adott a szónak - sajnálom, hogy idén nem tölthetem veletek az ünnepeket. Majd videóchatben körbevezetsz, és én megígérem, úgy csinálok, mint, akinek tényleg tetszeni fog a giccsparádé. Esküszöm, néha úgy érzem, anya valahol átesett a ló másik oldalára és ott is ragadt. Annyi mindent tanított, mutatott a világból, erre ő az, aki a jóízlés határait ennyire erőszakosan feszegeti. Talán jobb is, ha inkább LA-ben töltöm a karácsonyt, ott sokkal jobb partikat adnak, és továbbra is tartom, el fogsz jönni velem New Yorkba, méghozzá tavasszal, ebből nem engedek, sajnálom. Hiába vár majd itthon a pasid, a húgod az első. - mosolyogva rebegtettem meg a szempilláim, mint egy kisangyal. Mindketten tudtuk, nálam nem nehéz kihúzni a gyufát, viszont igazi olaszos temperamentumom van, simán tányértörésig elmegyek, ha valami nem tetszik. Például, ha Libby nem akar velem eljönni legalább egy hétre.
Eltoltam magamtól a kávéspoharat és még vetettem rá egy utolsó, kissebb fintorral párosuló pillantást. Itt senki sem tanulta meg normálisa, hogyan kell kávét készíteni? Szörnyű.
Három üzletnyi energiát tuningoltunk a nővérembe, és a végén lett egy ruhánk, ami olyan ötven-ötven arányban mindkettőnk ízléséhez passzol, vagy talán mégsem, minden esetre én biztosan engedtem az elvárásaimból.
Én még mentem volna tovább, ő azonban taxit akart, hazautat Rose Harborba, és én belementem, mert láttam rajta, neki ez a tempó túl sok. Ezt is fejlesztenünk kell, fel is írtam a fejemben lévő kis listámra. Annyi minden van, amiben tudnék segíteni neki, és szerintem, ha lesz egy pasi az életében, jobban fog hajlani rá, hogy elfogadja a kezem. ELvégre nem mehet maszatos arccal sehova, vagy szénaboglya hajjal, a nők, akik adnam magukra, nem csinálnak ilyet.


Vendég
Vendég
Anonymous

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptyVas. 17 Szept. 2023 - 9:46

Be honest! 16634810

 Az ilyen alkalmakkor mindig rádöbbentem, hogy Sonja világa mennyivel másabb, mint az enyém. Hogy könnyebb-e, vagy nehezebb, csak viszonyítás kérdése, de amikor hallgattam, ahogy a munkájáról beszél, mindig éltem a gyanúval, hogy én utam sokkal egyszerűbb. Hajnalban felkelek, bekapcsolom a sütőt, és kikeverem a krémeket; a vásárlók megkapják, amit szeretnének, és mindenki boldog. Ezzel szemben Sonja azzal kel, és fekszik, hogy folytonosan aggódnia kell azon, hogy van-e elég követője az instán, elég természetes lett-e szponzorok által elvárt poszt, hogy véletlenül se úgy tűnjön, hogy reklámoz valamit, pedig pontosan azt teszi. Fogadni mernék, hogy a mai outfitjéről is készült vagy száz kép, mielőtt kiválasztotta azt az egyet, amit feltöltött a közösségi felületre, mintha csak futtában készített volna egy fotót magáról… Nem. Sonja világa tényleg nem olyan, mint az enyém, és különös, de valamiért sajnálni kezdtem érte.

  - Most úgy mondod, mintha… - az italomnak szegeztem a pillantásom. A húgom szavait hallgatva ismét kezdett elönteni a bizonytalanság. Igaza volt, az Adrianhez hasonló férfiak nem szoktak olyan lányokkal összejönni, mint amilyen én vagyok. Talán Sonja a maga módján próbált megóvni a csalódástól, és segíteni a földön maradni, mielőtt beleélném valami olyanba magam, ahol esélyem sincs.

  - Szerintem finom – keltem a latte védelmébe, miközben riadt szemekkel körbe néztem, hogy nem-e hallotta-e véletlenül a barista a megjegyzést. Modortalanságnak tűnt ilyen megjegyzéssel megbántani, miközben olyan kedves volt a kiszolgálásnál.

  Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, amikor Sonja újfent átvette az irányítást, de a végére már tudtam úgy mosolyogni a képeken, hogy az teljesen természetesnek tűnjön. Hagytam, hogy a testvérem válassza ki azokat, amiket a kedvéért feltöltök az oldalamra – sosem szoktam selfie-t posztolni -, ami kicsit idegennek hatott a sok süteményes kép között, de aztán úgy döntöttem, hogy maradhat. Sonja kedvéért.

  - A vendéglistáról nem sokat tudok, de már megkérte Lou-t, hogy idén készítsünk egy téli csodavilágot mézeskalácsból, amit kitehet a fogadásnál – mondtam. Ha a karácsonyról volt szó, anya nem ismerte azt a szót, hogy visszafogottság. Nem akartam elkeseríteni a húgomat, de valószínűleg az idei ünnep is éppen olyan lesz, mint a tavalyi… Csak épp egy kicsit több giccsel.

  A kávé egy kicsit visszahozta a kedvemet, így hajlandó voltam engedni, hogy Sonja még legalább három üzletbe elrángasson. Mi több, hagytam magam rábeszélni az egyik ruhára, ami szerinte jól mutatott rajtam, és amiről tudtam, hogy soha büdös életben nem tudnám elengedni magam benne.

  Őszinte leszek, amikor a nap végeztével egyedül maradtam a lakásomban, fáradtabbnak éreztem magam, mint valaha. Így hát nem is vágytam másra, mint egy forró fürdőre, egy pohárka fehér borra, és egy csöpögős, romantikus regényre.



Lezárt kör!
Libby Fischer
Városlakó
Libby Fischer
Elõtörténet :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
Be honest! 9610-th01
cupcakes and rainbows
[url=]játékkövető[/url]
Titulus :
cukrász és társtulajdonos (Lou bácsi csemegéi)
Kapcsolatban :
love interest
༄Adrian Redwine༄
Be honest! Tumblr_ovjvsppfMc1rbukz6o8_400
Karakter idézet :
"A csoki nem kérdez. A csoki megért."
Play by :
Nicola Coughlan
༄ ༄ ༄ :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
User :

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptyVas. 17 Szept. 2023 - 9:44








- Manapság nem olyan egyszerű "csak úgy elmenni", sok az online felkérés, ahova mindig egy naprakész portfólió kell, de persze, hogy tervezgetek benézni egy-két helyre. Viszont, ha ennyire nem akarsz velem jönni még New Yorkig sem, akkor már fel sem ajánlom, hogy elkísérhetnél máshová is. Pedig rád férne drága nővérkém egy alapos kikapcsolódás és feltöltődés. Nem minden ám a kis cukorszirupos műhely, meg a romantikus regények. A való világ igenis színes, és én be fogom ezt neked bizonyítani. Na, meg Adrian - legyintek - ő meg pláne segíteni fog neked ebben, mert azért valljuk be egymás közt, bármilyen szomorú is, nem minden nap kapkodnak érted a férfiak, nemhogy ilyenek. Ezért is muszáj összeszedned magad és nem görcsölni, meg nagymama cuccokba bújni. A kényelem másodlagos, ha a külsődről van szó, viszont idebent - saját fejemre bökök - muszáj lazábbnak lenned, különben felforr az agyvized. - És az beszél, akit olyan simán tud rágni az ideg, mint engem egy-egy nehezebb meghallgatásnál, vagy, mikor behívnak egy esélytelennek kikiáltott próbafotózásra. Aztán persze rájönnek, mennyire szeret a kamera, de ez alap, hiszen nem hiába készültem ennyit erre a pályára, még ha szeretnék előbb-utóbb más, több lábon is megállni. Azt még nem tudom, mi lesz a sokadig láb, habár egy kiváló színészi karrier azért... ott szívesen eltoporognék néhány évig, jó pár szerepet és jellemet magamra tudnék ölteni. A fotózás, a reklámok, a klipek nem ugyanaz.
- Ha ez zsírszegény latte, tudni sem akarom, milyen lehet a sima - szólalok meg egy fintor kíséretében valamivel később, mikor az első kortyot ízlelgetem a számban. Korábban még elcsevegtünk egy kicsit, sőt, Libby butus tökös képét látva azonnal akcióba léptem, kecsesen átültem a mellette lévő székre, amivel közelebb is csúsztam és elvettem tőle a telefont. "Ennél sokkal jobban is lehet csinálni." okítottam a nővérem, majd átforgattam a kamerát selfie módba. Libby haját igazgattam meg előbb, aztán a sajátom és közben megállapítottam a sminkem fakulni kezdett, rá kellene erősítenem, de arra később is ráérek. Szóval szépen beállítottam magunk előtt a telefont a megfelelő szögbe, kértem egy szerény mosolyt, amit a saját stílusomban is megvillantottam és lőttem minimum öt képet. Azt hihette Lib, ennyivel megúszta, de végignéztem, miket lőttünk és ráböktem arra, amelyiket elvártam, hogy "#sonjafischerofficial" hastaggel is ellásson, na meg még legalább néggyel, és töltse fel. Ezt követően visszacsúsztam a saját oldalamra, a táskámban lévő telefonomért és egy selfie-t készítettem rólam, na jó, tizet minimum, plusz pár képet Libbyről, aki szerintem igyekezett és jól is festett a képeken. Kiválasztottam most is egyet-egyet, amiket millió meg egy "#lányosprogram" és hasonló megjelölésekkel feltöltöttem a saját oldalalamra. Jöhetnek a reaciók és a szívecskék emberek!
Újabb korty, a harmadiknál elkezdtem megszokni, bár nem hiszem, az egészet meg fogom inni, ami igaz is lett egyébként.
- Anya megint a fél világot és a teljes rokonságot meg akarja hívni karácsonykor? Az a ház annyira... kicsi, a zsúfoltság meg kellemetlen, igazán rájöhetne már. - feldobok egy random témát, mert a kávézóban lévő jazz dallama egy decemberi ünnep zenéjét juttatja eszembe. Lassan az is közeleg, a nagy "minden fehér, bordó, zöld" felhajtás. Ez cserébe sok lehetőséget ígér és talán egy tökéletes kibúvót a nyüzsgés alól, ami maximum a migrénemet váltja ki belőlem.


Vendég
Vendég
Anonymous

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptyVas. 17 Szept. 2023 - 9:41

Be honest! 16634810

Egy pillanatra tényleg úrrá lett rajtam a vegytiszta rettegés, amikor arra gondoltam, hogy a mama tudomást szerzett Adrianről. Szerettem a családomat… Vagyis… Minden erőmmel megpróbáltam, de Debbie Fischer ebben sem könnyítette meg az ember dolgát; nehéz szeretni olyasvalakit, akitől mindig csak szurkálódó megjegyzést, vagy negédes köntösbe csomagolt elégedetlenséget kapsz. De ami mindezeknél is rosszabb, mégis én éreztem magam bűnösnek, mert sosem tudtam teljesíteni azokat az elvárásokat, amiket elém támasztott, és amik miatt végül levette rólam a kezét. No, nem teljesen, mert arról a mai napig nem szokott le, hogy megmondja a véleményét, gondosan ügyelve rá, hogy néhány megjegyzése olyan mélyre találjon, hogy elrontsa az örömömet. Nem tudom, hogy Sonja jobban, vagy rosszabbul járt azzal, hogy ő lett anyánk elsőszámú kedvence, osztatlan figyelmének egyetlen célpontja.

- Kérlek! – emeltem pillantásom a testvéremre. – Ne szólj anyának! – mondtam, és tudtam, hogy ezzel az egyetlen kéréssel sikerült megragadnom abban a kelepcében, amibe akkor kerültem, amikor eljöttem a húgommal vásárolni. Hirtelen én lettem a kiskatona, Sonja pedig a tiszt, aki a ranglétra magasabb fokáról dirigál. Minden erőmet latba kellett vetnem, hogy ne csapjak a kezére, miközben a hajtincseimet babrálta.

- Egy utolsó üzlet, és ha ott sem találunk semmit, akkor áttúrjuk a szekrényemet. Biztos van benne valami, amit felvehetek, és amire te sem mondod azt, hogy teljesen vállalhatatlan – kötöttem az ebet a karóhoz, mert tényleg nagyon kezdett lefárasztani a válogatás, és a folytonos csalódás, ami a próbálást kísérte.

Kicsit megkönnyebbültem, amikor elhagytuk az üzletet, és az orromat betöltötte az ősz semmivel sem összetéveszthető illata, ami kellemesen vegyült a közeli kávézóból érkező aromákkal. Jólesett végig nézni az embereken, ahogy egyesek egyik üzletből a másikba ténferegnek. Egy copfos kislány éppen megrántotta az anyukája kabátját, hogy viháncolva a játéküzlet kirakatára mutasson, ahol nyilvánvalóan látott valamit, ami tetszett neki. Rámosolyogtam az anyukára, miközben a húgomat hallgattam.

- Lou bácsi az elmúlt félévben három pultost ijesztett el… - mondtam vidáman, mintha maga a felvetés is vicces lenne arra vonatkozóan, hogy felvegyünk valakit. Már a diákok köréből sem került ki vállalkozószellemű jelentkező, mert nyilván híre ment, hogy a bácsikám szörnyen szigorú, ha pontoságról van szó, és nem tűri el, hogy bárki beledugja az ujját a tortahabba. – Egyébként is, New York sokkal inkább a te világod, mint az enyém. Te sem éreznéd jól magad a konyhában, nem igaz? – pislogtam féloldalasan a lányra, őszinte érdeklődéssel várva a válaszát, ami egyértelműen a nem lesz.

Kicsit félve vetettem fel a kávézás ötletét, amikor elértünk a kávéházhoz, de őszinte örömmel fogadtam a pozitív fogadtatást… Jó, talán nem volt kitörő öröm Sonja arcán, de akkor sem utasított el rögtön, amit jó jelnek vettem. Odabent azonnal megcsapott a kellemes meleg, és a különböző pörköléssel készült kávék eszenciája. Ha az ember cukrászdában dolgozik, az orra könnyedén rááll a különböző összetevők szagára, így magabiztosan mosolyogtam, amikor Sonja a mogyoró után érdeklődik.

- Pirított mogyoró – feleltem kioldva a sálamat, és a kabátomat. – Telente mi is gyakran csinálunk Lou-val nasinak is az asztalokra, nemcsak a süteményekbe – magyaráztam lelkesen, hiszen a hely pontosan olyan volt, ahol én otthon éreztem magam. Kék szemeim vidáman futottak végig a falakon, újabb részleteteket keresve a berendezésben, amit a korábbi alkalomkor nem vettem észre.

Már nyitottam a számat, hogy megmondjam mit szeretnék, amikor Sonja átveszi az irányítást, amit egy beleegyező szusszanással tudomásul veszek. A stílus miatt, a válla fölött bocsánatkérő mosolyt villantottam a fiatal srácra, aki azonnal neki is látott a rendelésünk elkészítésének. – Üljünk le oda, amíg várunk – böktem az egyik hangulatos, kis asztalkára, amit az évszaknak megfelelően díszítettek fel, néhány jópofa dekorációs elemmel. – Lehettél volna picit kedvesebb is, tisztára megijesztetted szegényt – dorgáltam meg a lány kedvesen, de az arcomon elnéző kifejezés ült, köszönhetően a jó hangulatomnak, amit az okozott, hogy beültünk a helyre. Mielőtt leültünk levettem a kabátomat, és a sálammal együtt az egyik üres székre helyeztem. A táskámból, amit a kupac tetejére helyeztem most is kikandikált egy romantikus regény, amibe délelőtt többször is beleolvastam a szabad perceimben.

- Ó! Nézd milyen aranyos! – kaptam fel az egyik itallapot, aminek címlapjáról egy töklámpás vigyorgott rám, és ami nyilván Halloweenről maradhatott meg. Gyorsan le is fényképeztem, hogy majd később feltöltsem a sütis instámra. Szerintem Victor imádná, állapítottam meg, egy pillanatra elszontyolodva azon, hogy tök régen találkoztam utoljára a barkáccsal, aki az egyik legjobb barátom volt.

- Mész mostanában castingra? – kérdeztem Sonjától, mert nem lett volna jó, ha kukán ücsörgünk, amíg az italokra várunk.

Libby Fischer
Városlakó
Libby Fischer
Elõtörténet :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
Be honest! 9610-th01
cupcakes and rainbows
[url=]játékkövető[/url]
Titulus :
cukrász és társtulajdonos (Lou bácsi csemegéi)
Kapcsolatban :
love interest
༄Adrian Redwine༄
Be honest! Tumblr_ovjvsppfMc1rbukz6o8_400
Karakter idézet :
"A csoki nem kérdez. A csoki megért."
Play by :
Nicola Coughlan
༄ ༄ ༄ :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
User :

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptyVas. 17 Szept. 2023 - 9:39








  - Mi, Libby, mi! Mi nem engedjük, te és én! - direkt kihangsúlyozom, hogy ránk értem, sőt még a kezemmel kettőnk közt oda-vissza intve is jelzem az egyértelműt. - Megérdemelnéd, hogy elmondjam. Vele sokkal nehezebb dolgod lenne, én engedékenyebb vagyok ezt be kell látnod. - Csak úgy szórakozottan igazgatom a haját, hozzáérve itt-ott, kósza tincs, szálak, és próbálom elképzelni, mit fogok mindezzel kezdeni. Ezzel nem lesz annyi gond, hamar összerakjuk, és az arcára a smink sem lesz nagy durranás, mármint felvinni, mert a kész képtől Adrian eldobja majd az agyát. Már, ha lesz ruha, amiben el merem engedni. És még azt szokták mondani, én vagyok nehéz eset. Mihez kezdenének a nővéremmel?
- Már fáradt vagy? Most kezdtük! - arcomra is kiülhet a hitetlenség, a hangomból egyértelműen süt, ennyitől még nem lehet ki, ez a minimum, amennyit beáldozhat a készülődés első szakaszára.
- Ugyan Lib, csak még egy hely, na - direkt elnyújtom az utolsó szót, s pilláim rebegtetem, adja be a derekát. Én még simán mennék, sőt, tele vagyok új ötletekkel, amik csak úgy valahonnan szálltak meg, mindehhez már csak az kell, hogy ne maradjak magamra, mert egyedül mégsem vehetek neki ruhát!
Mikor Lib magamra hagy egy rövid ideig még nézek utána, aztán a tükörképemmel nézek farkasszemet. " Talán, ha a mama velem is annyit foglalkozott volna, mint veled, én is tudnám ezeket." újra meghallom a fejemben a szavakat és szemeim megszakítják a szemkontaktust, hogy végignézzek magamon. Igen, tökéletesen tisztában vagyok vele, kettőnk közül én vagyok az, akinek több figyelem jutott és akiben több lehetőséget látott anya, emiatt a nővérem érezhette magát hátrányban, ennyi idős fejjel tudom is, hogy annak érezhette, arról viszont ő nem sejt semmit, hogy a középpontban lenni sem mindig olyan kiváltságos. Sokszor érzem magam kimerültnek, mégis kihúzott háttal, felszegett fejjel, édes mosollyal állok minden sarat, míg lehetőségem nem nyílik elvonulni a magam világába.
Ez, amit most itt művelünk neki elég, nálam ez a kezdet, innen indulnak ki a legbonyolultabb dolgok és persze, mire ő hazamenne kakaót szürcsölni, nekem a harmadik ruhát kell fél perc alatt tökéletesen magamra varázsolni úgy, a sminkem egy apró rezdülésnyit sem mozdulhat el a tökéletes vonásokból.
Mi eléggé "tűz és víz"-ként lettünk nevelve, mégis, szerintem jól kijövünk, már, ha Libby hagyja és nem kezd el nyafogni, hogy haza akar menni. Nem, nem fogunk még menni! Addig, amíg nincs ruhánk és cipőnk, nem megyünk sehova!
- Lou bácsi mellé kell keresni valakit, aki helyettesít és meg van oldva - megfogom a táskám, hátradobom a hajam vállam felett és ismét mosollyal az arcomon nézek a nővéremre. - Biztos, hogy kevés lenne a két kezed annyi táskával sétálnánk keresztül kasul körbe a belvárost. Ne legyél kishitű Libby, New York mindenkinek tartogat valamit, még neked is. - rákacsintok, majd elfordítva a fejem a kirakatokat és az embereket figyelem. Olyan... kisvárosi. Megvan a maga hangulata mindkét értelmében, de nem is ez az igazi ok, amiért be kell valljam, szívesen vagyok most itt. Kimozdultam a testvéremmel, csak úgy, vásárlunk, beszélgetünk és ez furcsa. Csináltunk már ilyet, régebben, valamikor anno, viszont ez... Hasznosnak érzem magam, segítek neki, ami jó érzés. Örülök.
- Megnézhetjük, mit tudnak - aranyos kis hely, amitől nem vársz sokat, mert a hangulat a lényeg, nem a minőség. Azért mégis bízom benne, egy zsírszegény latte nem fogja meghaladni a képességeiket.
Belépek a kávézó ajtaján, azonnal mellbevág a meleg, ami arra késztet, máris húzzam széjjelebb a kabátom, ha nem szeretnék spontán öngyulladni a helyiségben. Nem fukarkodnak a fűtéssel, plusz...
- Ez mogyoró? - beleszippantok a levegőbe. Igen, valami mogyoró, meg talán fahéj lehet, minden esetre nagyon tetszik, a pult felé invitál, amit szívesen meg is teszek.
- Hm, lássuk csak - felnézek a felfüggesztett listára, szép mintákkal, ízlésesen díszíttett választék kínálatot sorolnak fel, többféle forrócsoki, hideg és megleg ital, kávék, teák, minden, ami kell. - Megengeded? - szólalok meg mielőtt Libby tehetné és már villantom is legszebb mosolyom a kötényes fiatal srácra. - Szeretnénk két sütőtökös lattet zsírszegény tejből, ó és mielőtt elfelejteném, a kanalakat mellé, ne bele tedd, úgy ízlésesebb és kultúráltabb. - Jobb tisztázni, mit várok el. Örülhet, jó napom van és visszafogottan rendeltem, nem is egy megjegyezndő dolog maradt a listámon, amit kihagytam megosztani vele.


Vendég
Vendég
Anonymous

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptyVas. 17 Szept. 2023 - 9:35

Be honest! 16634810

Tudtam, hogy Sonja jót akar, és nagyon szerettem is érte, de a húgom… Hajlamos volt túlzásokba esni, amitől az ember önbizalma olyan mélyre csúszott, ahonnan csak nagy nehézségek árán lehetett kivakarni. Próbálom elrejteni a csalódottságomat, amiért nem engedi megvenni a ruhát, amit alig néhány perce még lelkesen lengetett, de elfogadtam a magyarázatot, amivel előállt. Sonja modell, nyilván sokkal több, márkás holmi tornyosul a szekrényében, mint amennyit fel tudna venni. Legalább egyszer. Azt viszont már nehezebben tudtam elfedni mit érzek, amikor megjegyzést tett a pöttyös ruhára, ami annyira tetszett nekem… Lehet, hogy neki van igaza, csóváltam meg a fejem beletörődve, de már érzem ahogy a tűszúrás nyomán ereszteni kezd a mellkasomban a boldogság lufija.

A próbafülkében állva, az utolsó ruhadarabot huzigálva viszont elfogyott belőle a maradék levegő, és úgy éreztem ostoba vagyok. Ostoba, mert egyáltalán eszembe jutott az, hogy egy Adrianhez hasonló fiú szeretni tudna olyasvalakit… Olyasvalakit, mint én. A ruhapróba Sonjával csak felerősítette azt az érzést, amivel már egyébként is tisztában kellett volna lennem.

- Hagyj békén! – motyogtam az orrom alatt alig halhatóan, miközben éreztem, hogy a boldogságlufi helyét átveszi a szomorúsággombóc, ami egyre-másra tolakszik a torkom felé. Szemem sarkából kibuggyant egy könnycsepp, de megerőltetve magam letöröltem, és mosolyogva – bár a szememig nem ért el – kidugtam a fejem a fülkéből. Nem akartam csalódást okozni Sonjának, amikor olyan jó volt hozzám. – Tudsz szerezni ebből egy számmal nagyobbat? – kérdeztem, és lassan kilibbenve a függöny mögül megfordultam, hogy láthassa, hogy mi is jelenti a problémát. Persze magam sem hittem, hogy ettől a tereléstől megfeledkezik arról, amit mondtam. Behúzott nyakkal, a maradék önbizalmam szilánkjait szedegetve hallgattam végig a csinnadrattáját.

- Nem engeditek? – a többesszám kicsit meglepett. – Ugye nem mondtad el a mamának? – a kezem a szám elé lendült a döbbenettől, hiszen más sem hiányzott nekem, mint az, hogy anya is megpróbáljon kioktatni arra vonatkozóan, hogy mit és hogyan kellene tennem. Így is éppen elég volt az évenkénti egy randevú, amit kiharcolt nekem valami olyan ismerős ismerősével, akivel csak ritkán találkozott. A legutolsó ilyen alak konkrétan abban a hitben érkezett meg az étterembe, hogy ott Sonjával fog találkozni, mert a mama elfelejtette megemlíteni neki, hogy van egy másik lánya is. Nem. Egyértelmű, hogy nem akartam, hogy a mama tudjon Adrianről. Még. – Sonja. Elfáradtam, csak szeretnék végre hazamenni. Nem lehetne, hogy most az egyszer, az én kedvemért… Kérlek! – pillantottam félénken a lányra, de még a kérdést se kellett feltennem, hogy tudjam, a válasz egyértelműen nem. – Nem fogom lemondani – szusszantottam végül beletörődően, szomorú pillantást vetve a csizmára, melyhez hasonlót én soha nem is viseltem. Egyáltalán nem lett volna praktikus a konyhában.

Követtem az instrukciókat, és a testvérem tenyerének határozott utasításait követve egyenesedtem ki, húztam be a hasam, düllesztettem ki a mellem… A ruha azonban továbbra is feszült. Sonja elfelejtette azt a tényt, hogy senki nem bújhat ki a bőréből. – Talán, ha a mama velem is annyit foglalkozott volna, mint veled, én is tudnám ezeket – alighogy kimondtam, meg is bántam a szavakat, de már késő volt visszaszívni őket. Már az ajkamon volt a bocsánatkérés, de végül meggondoltam magam. Visszamentem a fülkébe, és megszabadultam a ruhától.

Az eladó nem kifejezetten lepődött meg rajta, hogy nem vettünk semmit, és mintha egy kis megkönnyebbülés is átszaladt volna az arcán, amikor elhagytuk az üzletet.

- Egy new yorki út nem olyasmi, amit mostanság megengedhetek magamnak. Lou bácsi nincs olyan állapotban, hogy egyedül képes legyen ellátni az üzletet, és egyébként is… - megráztam a fejem. -…kétlem, hogy találnék ott bármit is, ami tetszene – egy utolsó vágyakozó pillantást vetettem a pöttyös ruhára, amikor elhaladtunk a kirakat előtt, de egyébként hagytam, hogy Sonja úgy vezessen, mint a sánta lovat a mészárszékre. Elengedtem a felszínes megjegyzését az emberek ízlésére.

- Igyunk meg egy kávét, mielőtt tovább megyünk – böktem a fejemmel a kis kávézó felé, ami mellett elhaladtunk. – Itt isteni sütőtökös lattét csinálnak, Beccával tavaly megkóstoltuk – mondtam, nosztalgikus mosollyal gondolva arra a kellemes délutánra.
Libby Fischer
Városlakó
Libby Fischer
Elõtörténet :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
Be honest! 9610-th01
cupcakes and rainbows
[url=]játékkövető[/url]
Titulus :
cukrász és társtulajdonos (Lou bácsi csemegéi)
Kapcsolatban :
love interest
༄Adrian Redwine༄
Be honest! Tumblr_ovjvsppfMc1rbukz6o8_400
Karakter idézet :
"A csoki nem kérdez. A csoki megért."
Play by :
Nicola Coughlan
༄ ༄ ༄ :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
User :

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptyVas. 17 Szept. 2023 - 9:33








 Felnevetek, mikor beleegyezik, hogy felhagyjon mindenféle próbálkozással, és teljesértékűen rám bízza magát. Én tudom, mi a jó neki, remekül ki tudom találni az egészet, neki csak a folytatásban kell odatennie magát, amikor már nem foghatom a kezét. Addig kell felkészítenem mindenre. Van, amire talán mégsem, remélem. Az a helyzet, fogalmam sincs, mire számítsak tőle, a nővérem elég... érdekes típus, akiről néha azt hinnéd, mindent tud, aztán meg kiderül, fogalma sincs róla, mit csinál. Nehéz eligazodni rajta. Persze, ettől függetlenül szeretem, mégiscsak a testvérem és van is rá okom, hogy eszerint érezzek iránta, még, ha néha kiborít egy kicsit.
- Van vagy három majdnem ugyanilyenem otthon, unalmas - legyintek az erőlködésére. Egyrészről tényleg nem fogott meg annyira, másrészt, az itteni árak és az ő fizetése nem igazán barátok. Ezt persze nem fogom hangosan kimondani, vagyok ilyen tapintatos. Az említett darab megy vissza az állványra, és már nézem is, miből élünk a nővérem számára. Nem sok mindenből elismerem.
Köhögve igyekszem levegőhöz jutni színészi eltúlzottsággal, mikor a förmedvényt említi.
- Na, azt egészen biztos, hogy nem - emlékszem a darabra, aminek a puszta látványa mellé kitűzhetnének néhány papírzacskót, másképp aligha lehet ránézni. - Szörnyű. A pöttyös amúgysem passzol, nemhogy az, felejtsd el!
Még a hétköznapokban sem adnám rá azt a szörnyűséget, amit a tervezője valószínűleg a leselejtezett darabokból bekábulva alkotott. Állítom, még a varrása is rémes, nem csak a szabása. Na, meg az a műszálas anyag! Mintha egy szemeteszsákot húznék Libby-re, bár az szerintem minőségibb, mint ez a valami.
- Libby, gyere ki onnan! - ott álltam a fülke előtt. Tökéletesen hallottam, mit mond és ettől a fejem lilulni kezdett. - Most! - szólok rá ellentmondást nem tűrő hangon.
Mégis, hogy mondhat ilyet? Azért, mert nem mehet régi rongyokban máris visszatáncolna? Na, nem, az én nővérem biztos, hogy nem!
- Eszedbe se jusson! - azonnal letámadom, amint végre megjelenik előttem a ruhában vagy visszaöltözve, édes mindegy. Vagyok olyan idegállapotban, észre se venném, ha az említettben is állna elém. - Mi az, hogy lemondod? Ilyet nem tehetsz és nem is fogsz tenni! Magadért sem, és azért sem, mert a srác top tízes, aki iszonyat nagy mázli, hogy észrevett és érdekled! Nem fogjuk elengedni, és azt se engedem, hogy te itt elkezdj drámázni! Találunk neked egy ruhát, ha az egész napunk rámegy és elkoptatom a kedvenc csizmám sarkát - hátrafelé megemelem a lábam és lenézek rá. Arcomon átsuhan egy mosoly. - ugye, milyen cuki? - Elkalandoztam. Kiegyenesedek, és amint meglátom, milyen görnyedten áll előtte, gyorsan mellé lépek és két kezemmel határozottan tartva egyenesítem ki. - Húzd be a hasad és ne lökd így előre a vállad. Legyen tartásod! Hát semmit se tanultál azokból a leckékből, amit anyától tanultam és te is hallottad? Tudom, hogy hallottad, láttalak! - Libby nem szeretett részt venni az ilyesmiben, mert anya hajlamos volt elfeledkezni mindenről, ami nem az én tökéletesítésemről szólt. Gondolom, ez őt nehezen érinthette, ami amúgy, ha figyelt volna, most nem lenne ennyire kiütköző.
- Ez a bolt nem nagy szám, menjünk át, két saroknyira van egy másik, ami szerintem tetszene és nagyobb a választék. - Nemhogy rá, magamra sem találtam semmit, elég unalmas felhozatal, felejthető.
- Egyszer eljöhetnél velem New Yorkba, ott annyi remek üzlet van, az eladók szinte körbeugrálnak és minden darab limitált, nem jön veled szembe három ugyanolyan nadrág. - mikor kilépünk az üzletből hátra se nézek, belekarolok a nővérembe és így sétálunk tovább, következő célunkat is rendületlen határozottsággal lőttem be, oda is fogunk menni. Semmi fekete, meg pöttyök. Egy-két pillantással végigmérek néhány szembejövőt, elhaladót és elhúzom a szám. - Borzalmas ízlése van errefelé az embereknek. Ez eddig is így volt?


Vendég
Vendég
Anonymous

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptyVas. 17 Szept. 2023 - 9:24

Be honest! 16634810

Nem létezett még egy ember a földön, akit annyira szerettem volna, mint a húgomat. Az ilyen alkalmakor – amiknek egyébként tudatosan kerültem -mindig rá kellett döbbennem, hogy mennyire különbözünk, és mennyire másképpen látjuk a dolgokat. Sóhajtva léptem ki a testvérem vizslató szemei elé, lélekben felkészülve rá, hogy ismét kemény kritikát kapok a külsőmet illetően. Le sem tagadhattam volna, hogy cukrász vagyok, és erre Sonja akarva, vagy akaratlanul, de mindig emlékeztetett.

Nem akar megbántani, ő egyszerűen csak… Sonja, mosolyogtam bizonytalanul a tükörképemre, miközben a húgom arról beszélt, hogy miért is fontos, hogy ez a randi jól sikerüljön. Magamtól is tudtam, hogy szerencsés vagyok, hiszen Adrian valóban helyes, és annál sokkal több. Okos, vicces, és kedves, egy olyan barát, akire számíthatok. Az utóbbit nem volt szándékomban tönkre tenni, bárhogyan is alakul majd a randieste.

- Azt akarom, hogy önmagamért szeressenek – mondtam a tükörképen keresztül Sonja arcát fürkészve, de aztán beletörődően sóhajtottam. – Igazad van, te ezekhez a dolgokhoz jobban értesz, mint én. Mi a következő lépés? Taníts mester – löktem a fülem mögé egy tincset, ami kiszabadult kényelmes, gumival rögzített kontyomból. Egy kicsit azért reménykedtem benne, hogy a másik választott gönc nem lesz ennyire…. Hm. Kihívó. A színekben sem voltam biztos, nekem mindkettő inkább pirosnak tűnt, csak az egyik sötétebb volt, mint a másik.

Érdeklődve figyeltem Sonja által kiválasztott darabot, amit ugyan nem próbált fel, hogy úgy is lássam, de már így is egyértelmű volt, hogy a csillogós anyag tökéletesen fog passzolni az alakjára.

- Csodásan fog állni rajtad, ez nem vitás – őszinte kedvesség csendült a hangomból, szikrányi féltékenység nélkül. – Mindenképpen meg kell venned! Vagy majd én megveszem neked hálából, amiért segítesz – csillantak fel a szemeim, amikor az elhatározás megért bennem. Tudom, hogy az esetek nagy részében nehezen találom a húgom ízlését, ha ajándékokról van szó. Ha nem húzódott arrébb, megnéztem a flitteres csoda árcéduláját, de nagyon kellett igyekeznem, hogy ne nyúljon meg az arcom a látványtól. Mégis, milyen helyre hozott engem ez a lány? Viszont nem vontam vissza a szavam.

- Oké, de ez az utolsó, amit felpróbálok – kötöttem az ebet a karóhoz, amikor a kezembe adta az újabb ruhát, amit kiválasztott nekem. – Az előbb láttam egy csinos, fekete-fehér pöttyös ruhát a szomszéd üzlet kirakatában. Oda még benézhetünk – mondtam a próbafülke felé csattogva, ahol hamar kiderült számomra, hogy a bordó darab legalább egy mérettel kisebb, mint amire szükségem lenne.

- Én feladom – réményvesztetten ültem le a próbafülkében található padocskára, és a térdemre könyökölve, bár nem tudtam, hogy Sonja elég közel van-e ahhoz, hogy hallja az utolsó kijelentésem. – Talán le kellene mondanom az egészet….
Libby Fischer
Városlakó
Libby Fischer
Elõtörténet :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
Be honest! 9610-th01
cupcakes and rainbows
[url=]játékkövető[/url]
Titulus :
cukrász és társtulajdonos (Lou bácsi csemegéi)
Kapcsolatban :
love interest
༄Adrian Redwine༄
Be honest! Tumblr_ovjvsppfMc1rbukz6o8_400
Karakter idézet :
"A csoki nem kérdez. A csoki megért."
Play by :
Nicola Coughlan
༄ ༄ ༄ :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
User :

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptyVas. 17 Szept. 2023 - 9:05








Egyértelműen nem hagyhattam Libby-t egymaga felkészülni a randira. Ha rajta múlna, valami rémes, elavult szerelésben menne, talán előkapna valamit a nagyi szekrényéből. Rémes az ízlése, hiába igyekszem terelgetni ezen az úton, szerintem a falnak beszélek.
 Két tökéletes helyet jelöltem ki, ahonnan szerintem összeszedhetjük, ami kell és természetesen még otthon is lesz bőven dolgunk, mert... nos, Libby nem egyszerű eset. Már arra rávenni is pokoli nehéz volt, hogy hajlandó legyen elhagyni Rose Harbort és még bele se lendültünk.
- Biztos, hadd lássam! - kezemmel sürgetően intek, a karperecek csilingelnek rajta, szeretem ezt a hangot. - Ne csináld ezt Libby, minnél tovább húzod az időt, annál nehezebben találjuk meg a megfelelőt, bár szerintem ez közel fog járni hozzá. - Ha nem jön ki a fülkéből, magam megyek be érte, mert a türelmem véges, így is sokkal tovább tudom húzni a mosolygós "minden rendben"-t, mint amúgy. Hozzá extra kell, hajlamos a naivságával és a bizonytalanságával messzire menni.
Míg vártam, hogy belebújjon a második kiszemeltbe, tovább válogattam. Mint sejtettem is, a kínálat az ő méretében elég karcsú volt, ellenben a... testalkatával. Innen szép nyerni, vagy hogyan is szokták mondani.
Biztos, hogy nem megyünk haza üres kézzel, maximum beiktatunk további megállókat, de nincs az az ég, hogy én valami nyúzott hacukában engedjem el őt bárkivel is. Adrian Redwine minden csak nem "bárki", muszáj hercegnőt varázsolnom az inkább békaként létezni akaró nővéremből.
- Na! - összecsapom a két kezem és végigmérem tetőtől talpig. Lelkes... voltam, míg meg nem láttam felvéve azt, ami a vállfán tökéletesnek látszott. Arcomról lefagy a mosoly és szigorúbb arccal mérem végig, jelezve neki, forduljon és figyelmen kívül hagyom, mit magyaráz mindeközben. Majd én azt tudom, mi lesz neki a jó.
- Állj, állj, kezdjük az elején - leteszem a ruhákat az egyik állványra - Figyelj. Kettőnk közül én vagyok az, aki otthonosabban mozog ebben - körbeintek - és a kapcsolati dolgokban, nem igaz? Te egy randira készülsz, a srác helyes, kivételes és... - elakadok a mondandómban, újra akarom fogalmazni, mert az alap elég bántóan hangzik - te nem egy tucat nő vagy, akikből számtalant találna magának. Ez előny és hátrány egyszerre. Muszáj elfogadnod a segítségem, ha azt akarod, hogy jól sikerüljön minden. Jól - felnevetek - remekül, annál alább nem is adunk.
Megmutatom neki a kiválasztottak közül a bordót, és a rajta lévő bíbor mintás mellé teszem, hogy lássa, amit kellene. Hogyan mondhatnám ezt egyszerűben? Rábökök az egyikre, aztán a másikra. Árnyalatok, sok-sok árnyalat a különbség.
- Igen, egy nagyon cuki darabot, várj, megmutatom - máris mosoly villan az arcomon, s megperdülök a lerakott ruhákat célba véve. Kiveszem az élénk kék, csillogós minit, szinte eltűnik a többi között. Odaállok Libby mellé a tükörhöz, felemelem, magam elé tartom a pánt nélküli apróságot. - Imádom! - Lelkesen nézem magamat a tükörben, elképzelem, mikor is viselhetném és mennyi szempár tapadna rám, mikor meglátnak ebben. Forgok, megnézem minden irányból, belekacsintok a tükörbe, aztán megállok és eltartva magamtól újra átvizsgálom. - Áh, unalmas. Folytassuk a te ruhád keresésést. - A minit ledobom és egy újabb bordós-lilás darabot veszek el.
- Ez a színvilág annyira passzol hozzád - hangomból lelkesedés szikrája cseng. - Lásd engedkenységem, ez szerényebb, mint az eddigiek, egészen a térdedig leér látod? Bújj bele, addig válogatok még néhányat. - Szinte a kezébe lököm, aztán megfordulok és újabb felfedezőútra indulok. Valahol még kell lennie ebben a méretben valaminek. Van egy üzlet, amit nagyon el fogunk kerülni, akkor is, ha a fene fenét eszik. Oda be nem teszem a lábam, és Libby sem. Erősen remélem, rossz sejtésemnek nincs alapja, nem fogom egy különlegesebb testi adottságokkal bíró nőknek való üzletbe bevinni, nem és kész.


Vendég
Vendég
Anonymous

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptySzomb. 16 Szept. 2023 - 20:05

Be honest! 16634810

Kidugtam a fejem a próbafülke függönye mögül, és kérlelve néztem az egyetlen húgomra, hogy ne legyen kegyetlen. Bármennyire is úgy gondolta, hogy a ruha, amibe belebujtatott illik hozzám, egyáltalán nem tetszett. Itt-ott túl szoros volt, más helyeken pedig olyasmit engedett láttatni, amit a legmerészebb regényeim lapjain is ritkán mutogatnak.

- Biztos, hogy ezt muszáj? – kérdeztem, lejjebb húzva a ruha szoknyarészét, és vágyakozva gondoltam a kényelmes póló-farmer kombóra, amit emiatt kellett levennem magamról. Sonja rángatott el ebbe a butikba, mondván, hogy a kínálatuk nagyon exluzív, és biztosan tartanak majd valamit az én méretemben is… Bár az eladó már abban a pillanatban nem tűnt túl bizakodónak, amikor belépve Sonja a maga határozott stílusában előadta, hogy mit szeretnénk.

- Miért nem mehetek valamelyik régi ruhámban? – a hangom egészen könyörgő volt, de sejtettem, hogy úgy sem úszhatom meg, hogy a testvérem szakértő szemei végig ne vizslassanak, szóval egy utolsó „légyszi kímélje meg” pillantás után kiléptem a függöny takarásából, és a testvérem elé álltam, aki valószínűleg már harcra készen, több másik remekbeszabott darabbal várt már odakint, hogy megkínozhasson.

- Egyébként sem értem, hogy mi a különbség a bíbor és a bordó között – motyogtam, szembe fordulva a tükörrel, de a látvány még annál is borzalmasabb volt, mint amire számítottam. Nem, egyértelmű, hogy ezt a ruhát nem vehettem fel a randevúmra, mert Adrian menten kitér a hitéből. Tényleg? Vajon vallásos?

- Te találtál magadnak valamit? – pillantottam a tükörben a mellettem álló Sonjára kissé reménykedve, hogyha ő kerül szóba, akkor megfeledkezik rólam.
Libby Fischer
Városlakó
Libby Fischer
Elõtörténet :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
Be honest! 9610-th01
cupcakes and rainbows
[url=]játékkövető[/url]
Titulus :
cukrász és társtulajdonos (Lou bácsi csemegéi)
Kapcsolatban :
love interest
༄Adrian Redwine༄
Be honest! Tumblr_ovjvsppfMc1rbukz6o8_400
Karakter idézet :
"A csoki nem kérdez. A csoki megért."
Play by :
Nicola Coughlan
༄ ༄ ༄ :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
User :

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! EmptySzomb. 16 Szept. 2023 - 20:01


Sonja Fischer & Libby Fischer
be honest!


egy wilmingtoni butik
2021. ősszel
a randevú előtti napokban
Libby Fischer
Városlakó
Libby Fischer
Elõtörténet :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
Be honest! 9610-th01
cupcakes and rainbows
[url=]játékkövető[/url]
Titulus :
cukrász és társtulajdonos (Lou bácsi csemegéi)
Kapcsolatban :
love interest
༄Adrian Redwine༄
Be honest! Tumblr_ovjvsppfMc1rbukz6o8_400
Karakter idézet :
"A csoki nem kérdez. A csoki megért."
Play by :
Nicola Coughlan
༄ ༄ ༄ :
Be honest! 5978ccb1b5c429ecc01b0ec4a0c6bbee6e983f45
User :

Be honest! Empty
TémanyitásBe honest! Empty

Ajánlott tartalom

Be honest! Empty
 

Be honest!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ria - honest friend